Igazán sok mindenre utalhat a cím, ezzel próbálom meg felhívni az erre járók figyelmét, nem pedig ökörséggel.

Miért is e cím? Olvass tovább, tisztelt Olvasó, remélem sikerül úgy megfogalmazni a mondanivalómat, hogy érthető legyen.

Először is tennünk kell egy röpke időutazást két évvel ezelőttre, amikor kineveztek Tivoli adminisztrátornak. Egészen addig csak Windows létezett számomra, nem kívántam vesződni BSD-kkel, Linuxokkal, úgy voltam vele, hogy jó lesz Redmond eXPerience fedőnevű operációs rendszere otthonra. Mintegy két évvel ezelőttig nem is törődtem egyéb, alternatív rendszerekkel, mivel a korábbi Linux-tapasztalataim ('90-es évek közepétől kb. 2001-ig) azt mondatták velem, hogy még picit várnom kell arra, hogy használható legyen - legalábbis desktop fronton, ámbátor a kezdeményezés szimpatikus és ígéretes volt.
Mikor tivolis lettem, AIX-közelbe kerültem, némiképp megismertem egy unix-shell működését. Rájöttem, hogy egy hihetetlenül könnyen tanulható, ugyanakkor nagyon hatékony eszköz a mindennapi munkához. Persze arra is rá kellett jönnöm, hogy egy ennyire könnyen használható shell hiányzik otthonról is. Egyéb dolgokat is megtapasztaltam Windows alatt - nyilván senkinek nem kell említeni a rendszer viselt dolgait és ez az írás nem is erről szól. A tivolis munka közben linuxos adminokkal is kapcsolatba kerültem, akik meséltek egy új, igen népszerű Linux-disztribúcióról, az Ubunturól. Felkeltette a kíváncsiságomat, pláne a köré szerveződött közösség. Az is kiderült, hogy egy cég áll e disztribúció mögött, akik - jó linuxos céghez híven - a fizetős supportra és egyéb szolgáltatások értékesítésére helyezik a hangsúlyt, miközben mind a desktop, mind a server kiadások ingyenesek, mi több, időközönként olyan kiadásokat is készítenek, amelyekhez hosszú távú támogatást biztosítanak. Ez csak annyit jelent, hogy hosszú ideig (állítólag desktopra 3, serverre 5 évet vállalnak, de erről nem találtam információt) készítenek hozzá ingyenes biztonsági és teljesítményfokozó javításokat - egyéb kiadásokhoz pedig 18 hónap az ingyenes támogatás.

Öreg járgány szivatóval indul...

Kollégám megajándékozott egy ősrégi, IBM Thinkpad 770E típusjelzésű notebookkal- életem első saját tulajdonú, "hordozható gépével". Tényleg az ősi időkből származik, a BIOS dátuma 1999-es, a hardver pedig a következőképpen áll össze:

- PII 266 MHz
- 160 MB RAM (ez a max. amit a hivatalos oldalon említenek)
- DVD-olvasó (ez már utólag, a floppy helyére került be)
- 20 GB HDD (ez is csere eredménye)
- 56 Kbps modem
- PCMCIA ethernet
- állítólag 2 USB aljzat van rajta, én eddig egyet láttam.

Mivel újabban egyre többet foglalkozom a Linux-szal, úgy döntöttem, valamilyen Ubuntu származék kerül a masinára. Windows van az asztali gépemen, meg különben is; nem akartam egy napot eltölteni csak az XP telepítésével...
Ubuntuban alapból a GNOME környezet szerepel, mint ablakkezelő, ehhez azonban kevés lehet a fent említett memóriamennyiség és ugyanilyen okból kifolyólag kihullott a Kubuntu is, ami több memóriát igényel, mint a GNOME. Még szóba kerülhetett a Fluxbuntu és a Xubuntu. A Flux nem nagyon tetszett kinézetre (nyilván egyébként jól testreszabható), meg aztán fordítottam egy ilyen cikket a Full Circle magazin 3. számából is, ezért úgy döntöttem, hogy Xubuntu lesz, a 7.04-es verzió, alternatív telepítéssel (a 7.10-est azért mellőztem, mert az Ubuntu 7.10-zel elég sok probléma van). Természetesen - mivel én fordítottam a cikket - sikerült elbaltázni a dolgot néhányszor... :)

Delirious? - Inside Outside

Inside outside, under my skin
Never ending love I don't know where it begins?
I don't know where it ends, I don't know how high
I don't know how deep, I don't know how wide
Outside inside around the world
Never ending love envelops me like a cloud
I feel you in front, I feel you behind
I feel you up above, And I feel you at the side

And you, you're all over me, you're all over me
Your banner is over me, I give it all 'cos

You still captivate me, fascinate me
You still captivate me, saturate me

Inside outside, pulling me in
No matter where I run I know you'll never give in
I see you in the storm, I see you in a kiss
I've been around the world and never found a love like this

You're all over me, you're all over me
You're everything I want to be
I'm all over you, you're everything I want to see
You're all over me

Néhány hete asszony kolléganőjének kellett valami film, amit tuneren keresztül rögzítettem, DVD formátum volt az igény. Mivel már korábban is csináltam ilyet, (rosszul) gondoltam, hogy rutinfeladat lesz. A forrásanyag megfelelő formába konvertálásával semmi probléma nem volt, a szokásos időkereteken belül megvolt. Már csak ki kellett írni...

... és itt kezdődtek a bajok. Nero 7.7 Lite volt feltelepítve, ez egy kiherélt Nero, sok felesleges dolog ki lett belőle vágva. Asszony által hozott lemez be az íróba, írás elindít... és hiba! Évek óta nem rontottam lemezt, ha az alapanyag megfelelő volt, meglepetésként ért a dolog. Mivel e programmal már korábban is sikeresen írtam néhány lemezt, gondtolam újraindítom a gépet, hátha segít, plusz az írási sebességet is alacsonyabbra vettem... Annyiban segített, hogy az előző 1/-3-addal szemben most 2/3-ig sikerült megírni a lemezt, de ugyanaz a hiba. Elkezdtem bújni az Internetet, hátha van valahol megoldás, de igazán jól működőt senki nem prezentált, néha ilyen hiba után "magától" megjavilt az írás, néha nem. Nos jó, bújjunk bele a Nero által prezentált logba... Néztem, hogy sikeres volt-e a lemez detektálása, de itt nem volt semmi hiba. Újabb próba, újabb bukás. Előkutyáztam egy újraírható lemezt, az írás tökéletesen lezajlott, nézhető volt a film. Végre... A negyedik egyszer írható lemezt is sikerült elbaltázni... Ez már sok, cseréljünk programot. CDBurnerXP letölt, telepít, írás hibátlan. Nos jó, a korábban tökéletesen működő NeroLite sztrájkol.

Wayla


A lány keserű csalódással vette tudomásul, hogy minden porcikája fáj, ugyanakkor örült, hogy még életben van. Az Államőrség helikoptere már csak a leszállás előtt érte őket utol, az EMI-kapszula megbénította a gépüket. Waylanak szerencséje volt, kiesett a gépből, mikor a pilóta elveszítette az irányítást.
A lány feje kezdett kitisztulni és lassan elértek hozzá a hangok kívülről; emberi zajokat hallott a távolból, aztán leesett neki az is, hogy valószínűleg őt és a gépét keresik. Összeszedte magát és körülnézett. A távolban a város épületei látszottak, a közelebbi erdősáv szélén feltűnt egy egyenruhás alak. Wayla úgy döntött, ideje eltűnni errről a rétről, de meg akart bizonyosodni a pilóta állapotáról is. Az összetört helikopter olajos füstöt eregetett magából, nagyjából fél kilométerre előtte - szerencsére az erdővel ellentétes irányban. Bár a fájdalom meglehetősen éles volt, amennyire lehetett, próbált elrejtőzni az aljnövényzetben, elindult a gép felé.
Mikor odaért látta, hogy a pilóta már nem préda az Őröknek - halott volt. Hirtelen eszébe jutott, miért is kellett menekülniük. Villámgyorsan átvizsgálta a ruháját és megnyugodott; az információt tartalmazó memórialapka még sértetlenül lapult a nadrágja zsebében.
Közben az Államőrök már elérték azt a helyet, ahol ő kiesett a gépből, így sok ideje nem maradt dönteni a hogyan továbbról. Talán egy kilométerre tőle véget ért a rét, teljesen logikusan úgy döntött, hogy az erdőben nehezebben fedezik fel, mint nyílt területen. Nem messze az erdő szélétől kiáltást hallott és látta, hogy az egyik Államőr felfedezte, merre menekül - a rét általa letaposott vegetációjának még nem volt ideje felegyenesedni. Rohanni kezdett az erdő felé, figyelmen kívül hagyva a hangosbeszélőn keresztüli felszólítást, miszerint álljon meg. Közben felidézte magában, milyen eszközökkel kutathatják a nyomát; infravörös kereső, ami elől nehéz elfutni; lokátor, aminek itt semmi haszna sincs, hiszen sűrű erdőben van; mozgásdetektor, amit szintén nehéz becsapni. Lázasan kutatott a megoldás után, miközben amennyire tudott, rohant keresztül az erdőn. Persze a városba visszajutni sem tűnt egyszerűnek, de ez távolabbi problémának tűnt. Tudta, hogy nem sokkal később a helikopter is bekapcsolódik a keresésbe, tehát sok ideje nincs. Futás közben eliszkolt egy nagy, sötét alak mellett; először nem is fogta fel, mit látott, csak amikor meghallotta maga mögött a dühödt morgást. Rémületére egy közepes termetű medve eredt a nyomába, így nem állhatott meg pihenni. Az erdő azonban biztosította azt is, hogy a sűrű aljnövényzet és a fák miatt az állat nem tudta kihasználni a gyorsaságát; nyílt terepen a lánynak esélye sem lett volna menekülni. Futás közben Wayla rájött arra, hogy a körülmények ilyen alakulása talán a segítségére is lehet, mindössze arra kellett ügyelnie, hogy az állat mindig közte és az üldöző Államőr között legyen. Persze tisztában volt azzal is, hogy sérülten sokáig nem bírja az iramot, annak ellenére, hogy rendszeresen sportolt. Ki kell találnia valamit...

Az üldöző Őr látta a nyomot az infraérzékelőn és a mozgásdetektoron is, igyekezett fokozni a tempót, hogy utolérje a menekülőt. Szabad szemmel ugyan nem látta, de a műszerek kiválóan jelezték a préda hollétét és mozgását. Az Őr észrevette, hogy üldözöttje időnként furcsán fordul egyik vagy másik irányba, de úgy gondolta: a helikopterben menekülő megsérülhetett. Mivel a türelme már erősen fogyóban volt, úgy döntött, véget vet a hajszának. Még jobban fokozta a tempót - amennyire a terep engedte és futás közben előkészítette a fegyverét, hogy lábon lője az áldozatot. Amikor a mozgásdetektor már csak százötven méteren belül mutatta a célpontot, megállt és célzásra emelte a fegyvert...

Wayla fájdalmas morgást hallott a háta mögül és a válla fölött hátrapillantva azt látta, hogy üldözője lemarad. Nem volt ideje törődni azzal, mi is történhetett, ereje elfogyóban volt, ahogyan a nap is egyre lejjebb ereszkedett a horizonton. Futás közben nekiállt szemügyre venni a terepet, valamilyen búvóhelyet keresett, ahol kis időre meghúzhatta magát az Őrök elől. Összpontosítása jutalmaként meglátott egy apró barlangbejáratot két fatörzs között és úgy döntött, használatba veszi. Persze gondoskodnia kellett az álcáról is, úgyhogy a sérüléséhez képest a lehető legnagyobb sebességgel gallyakat kapart a nyíláshoz, majd bebújt és igyekezett annyit magára húzni az aljnövényzetből, amennyit lehetett.

Az Őr hallotta a fájdalmas morgást a lövése után, így megiramodott áldozata felé; közben jelentést tett az összes kutatóegységnek, hogy mérjék be az ő helyét. Nem tudta elképzelni, ki más lehetne még itt a menekülőn kívül, így nem vette észre, hogy egy apró kis pont lassan eltűnik a mozgásdetektor képrenyőjének szélén. A szürkületben nem tudta kivenni a célpont körvonalait, így óvatosan, fegyverét maga elé tartva, de némileg kissé megkönnyebbülten közeledett a sebesült felé. Hirtelen dühödt mormogást hallott, ami nem származhatott embertől, így villámgyorsan körbefordult... Az óriási méretű mancs ekkor csapott le rá abból az irányból, amerre még egy másodperccel korábban nézett. Kiszakította a kezéből a fegyvert és végigszántott a fején, mély sebeket ejtve. Halálüvöltését társai csak messziről hallották...

Wayla hallotta a fájdalmas, velőtrázó sikolyt és örült, hogy nem ő van ott. Hallotta a helikoptert is, amint leszállóhelyet keresve körözött a fák fölött, mígnem találva egy megfelelő méretű tisztást, leereszkedett. Eddigre az összes Őr, aki gyalogosan indult a keresésére, megtalálta a szerencsétlenül járt férfit, a medve azonban fájdalmas mormogások közepette eloldalgott eddigre. Rövid tanácskozás után arra a következtetésre jutottak, hogy az üldözött még most sem járhat messze, így módszeresen átkutatják a lehetséges helyeket, barlangokat, ahol elbújhatott. Ehhez azonban meg kellett várni az erősítést, ami körülbelül fél óra múlva meg is érkezett - két szakasznyi Államőr képében. Mivel a területet már korábban felosztották, kijelölték azokat a hármas csoportokat, amelyek egy-egy területet átvizsgálnak.

Wayla hamarosan meghallotta az Őrök csörtetését az avaron keresztül. Óvatosan igyekezett még mélyebbre bújni az aprócska lyukban, ahová behúzódott. Szerencséjére az éjszaka nem volt hideg, így a lehellete nem árulhatta el. Hallotta, amint az egyik Őr megvizsgálta aprócska barlangjának tetejét, de csak földből kiálló sziklának vélve nem vizsgálta meg alaposan a helyszínt - az álcázás bevált. A lány nagyjából sejtette, hogy még jópár órát el kell itt töltenie, mielőtt megkísérelhetné a visszajutást a városba - ami szintén nem tűnt egyszerűnek. Teljesen biztos volt benne, hogy ha az erdő irányából próbál a városba bejutni, elkapják. Megvizsgálta magát, szerencsére vérző sebe nem volt, ami kisebbfajta csoda a helikopteres zuhanás és az erdőben való rohanás után, így attól nem kellett tartania, hogy ragadozók a nyomára akadnak. Ellenben szúrást érzett a bal lábában, amivel kezdenie kellett valamit, mielőtt továbbmenne. Jelenlegi helyzetében azonban semmi épkézláb dolgot nem tudott kitalálni, mint hogy pihen egy kicsit a következő, szintén igen keménynek ígérkező nap előtt...

Jonathan dühödten csapkodta az asztal lapját, miután a távoli számítógép ismét bontotta a kapcsolatot. Már több napja próbálta mindenféle csavaros eljárással becsapni a RendszerŐrt - eleddig sikertelenül. A közelmúltban zárták börtönbe legjobb barátját, aki - a hatóságok szerint túl hangosan - tiltakozott a Művédő Liga legújabb akciója ellen. Az akció keretében több Virtuális Könyvtárat zártak be, foglaltak le, olyanokat is, amelyeket önerőből alkottak meg, kiadókkal nem szerződött írók, költők, zenészek műveit tartalmazták. Egy hat hónappal ezelőtti rendelkezés gyakorlatilag a Liga hatáskörébe adott minden művet, amit valahol, valaha, valaki előállított - legyen az digitális, vagy szabadkézzel készített alkotás. Levy néhány társával egyetemben plakátokon, elektronikus levelekben, internet-oldalakon keresztül tiltakozott a rendelet ellen, de nem voltak túl óvatosak; őt és hat társát letartóztatták, miután lenyomozták őket a Hálón keresztül. Egyre többen morgolódtak ugyan az események miatt, de az Államőrség által támogatott Liga gátlástalanul folytatta az akciót. Sokan pletykálták halkan, hogy az Államőrséget lefizette a Liga, de bizonyítékot eddig senki nem talált.

Jonathan ilyen bizonyítékok után kutatva próbált meg bejutni a Liga egyik félreeső helyen lévő szerverére. Nem a saját ötlete volt a kutatás, néhány régi társa kérte meg, hogy segítsen nekik, tekintettel közös múltjukra. Régebben sokszor törtek borsot a Liga orra alá, mert akcióikkal rendre nyilvánosságra hoztak kompromittáló információkat. Sajnálatos módon a Ligánál egy okos fejlesztőcsoport kidolgozta a RendszerŐrt, ami eddig áthatolhatatlannak bizonyult, így aztán a Közösség tagjai kénytelenek voltak leállni a támadásaikkal. Természetesen a RendszerŐr sem volt mentes programozási hibáktól, de mire a Közösség tagjai találtak egy kritikus sebezhetőséget, addigra a program alkotói is megtalálták és kijavították, mielőtt Jonathan vagy a társai kihasználhatták volna. Próbálkoztak tömeges támadással is, de erre a RendszerŐr minden külső kommunikációt blokkolt és közben jelentést küldött a Liga főhadiszállására is a támadók azonosításával együtt. Sok közösségi tagot lecsuktak akkoriban, így aztán szétszéledtek és egyénileg próbálkoztak. A legutóbbi Liga-akció azonban sok helyen kiverte a biztosítékot, ekkor kérték fel Jonathant is régi társai.

Sajnálatos módon azonban a Liga nem bizonyult elég gondatlannak, hogy megkönnyítse Jonathan dolgát, a félreeső szerver sajnos ugyanolyan jól védett volt, mint a többi. Tömeges támadásra sem számíthatott segítségképpen, mert a RendszerŐr kereskedelmi változatban is kapható volt és egyre több szerverre került fel védelemként a Hálón; a karbantartást a Liga adminisztrátorai végezték, megelőzve az adminisztratív hozzáférés túlzott mértékű elterjedését. Jonathannak kemény munkába és nem kevés idejébe került, mire sikerült felépítenie egy felderítő hálót a célba vett számítógép körül. A RendszerŐr egyszerre három kapcsolatot engedélyezett a Háló felől, ebből egy csak adminisztratív célokra volt használható, a maradék kettő engedett publikus hozzáférést, időkorlátozással. Jonathannak ezt a néhány perces időkeretet kellett kihasználnia arra, hogy megismerje a RendszerŐr működését, kommunikációját. Természetesen a RendszerŐr számára is feltűnő lett volna, ha egy helyről hirtelen túl gyakran érdeklődnek a rendszer hogyléte felől, így aztán Jon régi társai is elkezdték kérdezgetni a többi RendszerŐrt a Liga egyéb gépein - a végeredmény abszolút nem érdekelte őket, a lényeg az volt, hogy az összes szerveren nagyjából ugyanannyi lekérdezést indítsanak, elrejtve a valódi célpontot. Jonnak egy véletlen során sikerült kiderítenie, hogy a RendszerŐr külső kommunikációt használ a tömeges lekérdezések jelentésére, mielőtt blokkolná a publikus hozzáférést. Jonathan először maga sem tudta, mit fogott el, később a történtek elemzése során bukkant rá egy nagyon apró, titkosított csomagra; a titkosítás elemzése és feltörése szintén nem kevés idejébe került, de megérte. Az üzenetben szerepelt egy utalás az adminisztratív módon történő kapcsolódásra a RendszerŐrhöz, így Jon lehetőséget kapott egy újabb megközelítésre. Természetesen arra is várnia kellett, amíg egy adminisztrátor kapcsolódott a Liga gépéhez, de szerencséjére sikerült profilt alkotnia a kapcsolódásról. Az adminisztratív kapcsolódás időkorlát nélküli, mivel soha nem tudható előre, mennyi ideig tart a rendszerkarbantartás. Azt is sikerült kiderítenie, hogy a kapcsolódáshoz valamilyen egyedi programot használ az adminisztrátor, ami szigorúan titkos és kereskedelemben teljesen hozzáférhetetlen. Mivel Jon sem tudott lelőhelyről, ahol ehhez hozzájuthatott volna, felvette a kapcsolatot egy társával:
- Hello Mich, itt Jonathan.
- Hello Jon, mi az ábra?
- Nincs kedved beszélgetni egy kávé kíséretében? Meghívlak.
- Ingyen kávé? Rendben - vigyorgott a telefonba Mich.
- Okés, találkozunk a szokott helyünkön.
- Rendben, félóra múlva ott vagyok.
Az óvatosság soha nem árt ha valaki nem azokon az utakon jár, amit az Államőrség szeretne, így aztán soha nem beszélték meg mobilon keresztül, mit akarnak megbeszélni és hol találkoznak. Ezt egyszer megbeszélték egymás között; természetesen nem mindig ugyanott találkoztak; a fogyasztandó élelmiszer fajtája határozta meg az előre megbeszélt helyek valamelyikét. A ''félóra'' azt jelentette, hogy Mich azonnal indul, mivel a találkozóhely Jonhoz közelebb volt. Ha Mich ''bezárt a hely''-et válaszolt volna, az azt jelentette volna Jon számára, hogy valamilyen ok miatt akadályoztatva van és nem tud elmenni a találkozóra; ekkor Jonathan máshoz fordult volna a Közösség tagjai közül.

Jon éppen akkor ért a kávézóhoz, amikor Mich megjelent a háztömb sarkánál. Hirtelen szirénázó Államőrségi autó vágott ki a sarkon és Jon irányába száguldott. A szirénázásra Mich is felkapta a fejét, majd tanácstalanul meredt Jonathanra, aki azonban megnyugtatólag intett a kezével. Nem valószínű, hogy értük jöttek, persze soha nem lehetett tudni; a menekülés lehetősége azonban biztosítottnak látszott a szomszédos ház udvarán keresztül. Közben az autó elszáguldott Jon mellett és a következő háztömb előtt csikorogva fékezett. Az államőrök kipattantak az autóból és berontottak a bejáraton. Közben különböző irányokból más Államőr autók is körbevették az épületet, a kelepce bezárult; akiért jöttek, már nem menekülhetett. Egy helikopter jelent meg az utca felett és a ház felé tartott, azonban a festése magángépre utalt, nem az Államőrségre. Néhány másodpercig a ház felett lebegett, majd hirtelen felpörgő rotorral elszáguldott a város pereme felé. Az államőrök csalódottan rohantak az utcára. A csoport vezetője egy mikorofonos fejhallgatóba beszélt. Néhány perc múlva megjelent egy államőrségi helikopter, majd elindult ugyanarra, amerre a magángép elhagyta a helyszínt. Az államőrők visszaszálltak a járműveikbe, majd elhagyták a helyszínt. Időközben Mich is odaért, kissé sápadtan. Jon magában kuncogott, látva, hogy társa ennyire begyulladt. Átmentek az úttest túloldalán lévő salátabárba és leadták a rendelésüket a pultnál, majd helyet foglaltak egy üres asztalnál egy hangszóró alatt, ami elég hangos volt ahhoz, hogy mások ne hallgatózhassanak, de elég halk ahhoz, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.
- Miért kerestél, Jon? - kezdte a beszélgetést Mich.
- Továbbra is azon az ügyön vagyok, mint 3 hónapja, de szükségem van egy programra, anélkül nem tudok továbblépni. Ez az egyetlen, amivel adminisztrátori belépést engedélyez a RendszerŐr.
- Óhh, sikerült bejutnod a RendszerŐrbe?
- Természetesen nem, egy elfogott kommunikációs csomagban találtam utalást erre vonatkozólag.
- Értem - jegyezte meg kissé csalódottan Mich. Ő régi tagja volt a Közösségnek, ám a számítógépekhez annyira nem értett, mint a többiek; de nem is ez volt a feladata. Ő rendelkezett azokkal a kapcsolatokkal, amelyek révén a Közösség hackerei hozzájuthattak néhány szigorúan titkos programhoz. A kapcsolatot soha senkinek nem adta ki, ha valakinek kellett valami, akkor Mich-hez fordult és néhány nap múlva Mich prezentálta a programot.
- Amint megvan a program, jelentkezem.
- Rendben. Jonathan kifizette a számlát és elindult hazafelé. Útközben tűnődött Mich-en, az ő történetén. Mich akkor került a Közösségbe, amikor az édesapjától lefoglalták az összes regényt, aminek ő saját maga volt a szerzője. Korábban abból éltek, amit Mich apja megkeresett az írással; saját maga terjesztette a műveit, nem kívánt a Művédő hiénákkal együttműködni. Mivel az üzlet túl jól ment, az Államőrség lefoglalt minden művet, amit a házban talált és elvitték az összes adathordozót is, megfosztva a bevételi forrástól a családot. Mich édesanyja egy autóbaleset után kerekes székbe kényszerült és miután az egyetlen kereseti lehetőség is elillant, Mich apja öngyilkos lett. Azóta Mich próbálta meg fenntartani magukat mindenféle munkából, de ez kevésnek bizonyult. Mich a Hálón talált egy utalást a Közösségre, és követte az ott leírtakat. Különböző biztonsági és intelligencia-próbákon kellett keresztülverekednie magát, mire valóban létrejöhetett a találkozó. Azóta minden tag ismerte a történetét és minden alkalmat megragadtak arra, hogy segítsenek neki és az édesanyjának. Cserébe Mich a rendelkezésükre bocsátotta ezt a titkos kapcsolatot, ami idővel nélkülözhetetlenné vált. Ha rajta keresztül nem jutottak volna hozzá bizonyos programokhoz, már régen elkaptak volna mindenkit az államőrök - a Liga irányításával.

Két nappal később Jonathan és Mich újra találkoztak. Mich egy apró, hordozható rádiónak tűnő szerkezetet nyomott társa kezébe. Jon anélkül vágta zsebre, hogy megnézte volna mi az; úgyis tudta, hogy belül egy memórialapka lapul, rajta a programmal, amit kért. Jonathan egy ötszáz kredites érmét nyomott Mich kezébe, akinek felcsillant a szeme; minden pénz jól jött nekik. Jon hazaérve felfeszítette a rádió fedelét és valóban ott volt a memórialapka. Az olvasóegységbe helyezte, majd elkezdte vizsgálni a tartalmát. Volt egy állomány, ami igen kihívó módon virított a tartalomjegyzékben, így ott kezdett. Egy figyelmeztetést tartalmazott az ismeretlen kapcsolattól:

Mielőtt használod a programot, olvasd el az alábbi figyelmeztetéseket!
Ez nem a legújabb verzió, ahhoz nem lehet hozzájutni; szigorúan nyil-
vántartják, ki férhet hozzá a legújabb változathoz, szerencsére a ré-
giekkel nem törődnek. Ez az előző generációhoz tartozik, de azóta vál-
toztattak az eljáráson. Csak egy meghatározott kulcsot generáló számí-
tógépen használható. A kulcsot titkosítva megtalálod a memória egy má-
sik - független - részén.

Jonathan elfintorodott. Ez azt jelentette, hogy a RendszerŐr adminisztrátorai egy speciális gépen keresztül érik el a magát a programot. Nyilván ez is olyan, ami kereskedelmi keretek között nem elérhető, így kénytelen lesz programot írni. Ráuszította a számítógépét a kulcs visszafejtésére, majd pihenni tért.

Mentem. Tettem a dolgom, tanultam, éltem az életem, szórakozni jártam és nem érdekelt, hogy a családban mások más utat jártak. Mentem tovább. Én nem tudtam róla, de valaki figyelt. Várt a lehetőségre, hogy közbeavatkozzon. Mentem tovább. Nem tudtam, merre vezet az út, csak mentem arra, amerre gondoltam, hogy jó nekem, cseppet sem törődve a kárral, amit esetleg okozok vele.

Aztán mielőtt észbe kaphattam volna, odaértem egy helyre, amit még sosem láttam. Sőt, azt sem láttam, hogy sötét felhők vannak a fejem felett. Itt egy pillanatra meg kellett állnom, mert elém nőtt egy fal, amin két ajtó volt. Gondolkodtam, merre tovább. Ekkor láttam csak meg a felhőket, amíg eddig takarták a napot. A fény azonban utat tört magának, rámutatott arra az ajtóra, ami más útra vitt, mint amit addig jártam. Ismeretlen, keskeny ösvényre léptem, amiről könnyű letérni, de mindig vissza lehet találni rá. Óvatosak voltak a lépteim, most is azok, pedig még hosszú az ösvény.

Aztán találkoztam másokkal is ezen az ösvényen. Régi ismerősökkel, családtagokkal, új barátokkal - és mindig kapok tőlük valamit, ami előre visz.

Köszönöm!

Talán nem nekünk, egyszerű polgároknak kellene felemelnünk a szavunkat bizonyos ''nyelvújító'' jelenségek ellen, úgy tűnik azonban, hogy sem az illetékes szervek, sem pedig egyéb szervezetek (amelyeknek lehetne ráhatásuk a reklámterületre) nem tesznek semmit.

Két kedvencem van: Ájsz tea és No cukor. Könnyen elképzelhető, hogy vannak még más hasonló ''összetételek'' is, de nálam ez a kettő verte ki a biztosítékot.

Ájsz Tea: szerintem a magyar nyelvben erre van megfelelő kifejezés, amit úgy hívnak, hogy ''Jegestea''. Ájsz tea nincs. Ájsz tí van, vagy Jegestea.

No cukor nagy barátja Ájsz Teá-nak: cukormentes, vagy No sugar (elképzelem, amint ez utóbbi kifejezéssel reklámoznák azt a bizonyos terméket - biztos siker lenne...). Azt csak plusz információként osztom meg a nagyközönséggel, hogy az ''Év játéka'' című reklám még egyéb kifogásolható elemeket is tartalmaz (láncfűrészes gyilkos baba).

Szerintem a magyar nyelv és kultúra védelmében lehetetlenné kellene tenni az ilyen és hasonló reklámok megjelenését. Igazán sokrétű, színes, és kifejezőeszközökben gazdag a magyar nyelv, ezek pedig nem olyan szóösszetételek, amiket ne lehetne kicserélni a magyar megfelelőjükre. Eszközök pedig bőven rendelkezésre állnak a ''fegyelmezésre'', kezdve az egyszerű figyelmeztetéstől az igen komoly (nem 100.000 Ft-os) pénzbüntetésekig.