Mentem. Tettem a dolgom, tanultam, éltem az életem, szórakozni jártam és nem érdekelt, hogy a családban mások más utat jártak. Mentem tovább. Én nem tudtam róla, de valaki figyelt. Várt a lehetőségre, hogy közbeavatkozzon. Mentem tovább. Nem tudtam, merre vezet az út, csak mentem arra, amerre gondoltam, hogy jó nekem, cseppet sem törődve a kárral, amit esetleg okozok vele.

Aztán mielőtt észbe kaphattam volna, odaértem egy helyre, amit még sosem láttam. Sőt, azt sem láttam, hogy sötét felhők vannak a fejem felett. Itt egy pillanatra meg kellett állnom, mert elém nőtt egy fal, amin két ajtó volt. Gondolkodtam, merre tovább. Ekkor láttam csak meg a felhőket, amíg eddig takarták a napot. A fény azonban utat tört magának, rámutatott arra az ajtóra, ami más útra vitt, mint amit addig jártam. Ismeretlen, keskeny ösvényre léptem, amiről könnyű letérni, de mindig vissza lehet találni rá. Óvatosak voltak a lépteim, most is azok, pedig még hosszú az ösvény.

Aztán találkoztam másokkal is ezen az ösvényen. Régi ismerősökkel, családtagokkal, új barátokkal - és mindig kapok tőlük valamit, ami előre visz.

Köszönöm!

Talán nem nekünk, egyszerű polgároknak kellene felemelnünk a szavunkat bizonyos ''nyelvújító'' jelenségek ellen, úgy tűnik azonban, hogy sem az illetékes szervek, sem pedig egyéb szervezetek (amelyeknek lehetne ráhatásuk a reklámterületre) nem tesznek semmit.

Két kedvencem van: Ájsz tea és No cukor. Könnyen elképzelhető, hogy vannak még más hasonló ''összetételek'' is, de nálam ez a kettő verte ki a biztosítékot.

Ájsz Tea: szerintem a magyar nyelvben erre van megfelelő kifejezés, amit úgy hívnak, hogy ''Jegestea''. Ájsz tea nincs. Ájsz tí van, vagy Jegestea.

No cukor nagy barátja Ájsz Teá-nak: cukormentes, vagy No sugar (elképzelem, amint ez utóbbi kifejezéssel reklámoznák azt a bizonyos terméket - biztos siker lenne...). Azt csak plusz információként osztom meg a nagyközönséggel, hogy az ''Év játéka'' című reklám még egyéb kifogásolható elemeket is tartalmaz (láncfűrészes gyilkos baba).

Szerintem a magyar nyelv és kultúra védelmében lehetetlenné kellene tenni az ilyen és hasonló reklámok megjelenését. Igazán sokrétű, színes, és kifejezőeszközökben gazdag a magyar nyelv, ezek pedig nem olyan szóösszetételek, amiket ne lehetne kicserélni a magyar megfelelőjükre. Eszközök pedig bőven rendelkezésre állnak a ''fegyelmezésre'', kezdve az egyszerű figyelmeztetéstől az igen komoly (nem 100.000 Ft-os) pénzbüntetésekig.