Jonathan dühödten csapkodta az asztal lapját, miután a távoli számítógép ismét bontotta a kapcsolatot. Már több napja próbálta mindenféle csavaros eljárással becsapni a RendszerŐrt - eleddig sikertelenül. A közelmúltban zárták börtönbe legjobb barátját, aki - a hatóságok szerint túl hangosan - tiltakozott a Művédő Liga legújabb akciója ellen. Az akció keretében több Virtuális Könyvtárat zártak be, foglaltak le, olyanokat is, amelyeket önerőből alkottak meg, kiadókkal nem szerződött írók, költők, zenészek műveit tartalmazták. Egy hat hónappal ezelőtti rendelkezés gyakorlatilag a Liga hatáskörébe adott minden művet, amit valahol, valaha, valaki előállított - legyen az digitális, vagy szabadkézzel készített alkotás. Levy néhány társával egyetemben plakátokon, elektronikus levelekben, internet-oldalakon keresztül tiltakozott a rendelet ellen, de nem voltak túl óvatosak; őt és hat társát letartóztatták, miután lenyomozták őket a Hálón keresztül. Egyre többen morgolódtak ugyan az események miatt, de az Államőrség által támogatott Liga gátlástalanul folytatta az akciót. Sokan pletykálták halkan, hogy az Államőrséget lefizette a Liga, de bizonyítékot eddig senki nem talált.

Jonathan ilyen bizonyítékok után kutatva próbált meg bejutni a Liga egyik félreeső helyen lévő szerverére. Nem a saját ötlete volt a kutatás, néhány régi társa kérte meg, hogy segítsen nekik, tekintettel közös múltjukra. Régebben sokszor törtek borsot a Liga orra alá, mert akcióikkal rendre nyilvánosságra hoztak kompromittáló információkat. Sajnálatos módon a Ligánál egy okos fejlesztőcsoport kidolgozta a RendszerŐrt, ami eddig áthatolhatatlannak bizonyult, így aztán a Közösség tagjai kénytelenek voltak leállni a támadásaikkal. Természetesen a RendszerŐr sem volt mentes programozási hibáktól, de mire a Közösség tagjai találtak egy kritikus sebezhetőséget, addigra a program alkotói is megtalálták és kijavították, mielőtt Jonathan vagy a társai kihasználhatták volna. Próbálkoztak tömeges támadással is, de erre a RendszerŐr minden külső kommunikációt blokkolt és közben jelentést küldött a Liga főhadiszállására is a támadók azonosításával együtt. Sok közösségi tagot lecsuktak akkoriban, így aztán szétszéledtek és egyénileg próbálkoztak. A legutóbbi Liga-akció azonban sok helyen kiverte a biztosítékot, ekkor kérték fel Jonathant is régi társai.

Sajnálatos módon azonban a Liga nem bizonyult elég gondatlannak, hogy megkönnyítse Jonathan dolgát, a félreeső szerver sajnos ugyanolyan jól védett volt, mint a többi. Tömeges támadásra sem számíthatott segítségképpen, mert a RendszerŐr kereskedelmi változatban is kapható volt és egyre több szerverre került fel védelemként a Hálón; a karbantartást a Liga adminisztrátorai végezték, megelőzve az adminisztratív hozzáférés túlzott mértékű elterjedését. Jonathannak kemény munkába és nem kevés idejébe került, mire sikerült felépítenie egy felderítő hálót a célba vett számítógép körül. A RendszerŐr egyszerre három kapcsolatot engedélyezett a Háló felől, ebből egy csak adminisztratív célokra volt használható, a maradék kettő engedett publikus hozzáférést, időkorlátozással. Jonathannak ezt a néhány perces időkeretet kellett kihasználnia arra, hogy megismerje a RendszerŐr működését, kommunikációját. Természetesen a RendszerŐr számára is feltűnő lett volna, ha egy helyről hirtelen túl gyakran érdeklődnek a rendszer hogyléte felől, így aztán Jon régi társai is elkezdték kérdezgetni a többi RendszerŐrt a Liga egyéb gépein - a végeredmény abszolút nem érdekelte őket, a lényeg az volt, hogy az összes szerveren nagyjából ugyanannyi lekérdezést indítsanak, elrejtve a valódi célpontot. Jonnak egy véletlen során sikerült kiderítenie, hogy a RendszerŐr külső kommunikációt használ a tömeges lekérdezések jelentésére, mielőtt blokkolná a publikus hozzáférést. Jonathan először maga sem tudta, mit fogott el, később a történtek elemzése során bukkant rá egy nagyon apró, titkosított csomagra; a titkosítás elemzése és feltörése szintén nem kevés idejébe került, de megérte. Az üzenetben szerepelt egy utalás az adminisztratív módon történő kapcsolódásra a RendszerŐrhöz, így Jon lehetőséget kapott egy újabb megközelítésre. Természetesen arra is várnia kellett, amíg egy adminisztrátor kapcsolódott a Liga gépéhez, de szerencséjére sikerült profilt alkotnia a kapcsolódásról. Az adminisztratív kapcsolódás időkorlát nélküli, mivel soha nem tudható előre, mennyi ideig tart a rendszerkarbantartás. Azt is sikerült kiderítenie, hogy a kapcsolódáshoz valamilyen egyedi programot használ az adminisztrátor, ami szigorúan titkos és kereskedelemben teljesen hozzáférhetetlen. Mivel Jon sem tudott lelőhelyről, ahol ehhez hozzájuthatott volna, felvette a kapcsolatot egy társával:
- Hello Mich, itt Jonathan.
- Hello Jon, mi az ábra?
- Nincs kedved beszélgetni egy kávé kíséretében? Meghívlak.
- Ingyen kávé? Rendben - vigyorgott a telefonba Mich.
- Okés, találkozunk a szokott helyünkön.
- Rendben, félóra múlva ott vagyok.
Az óvatosság soha nem árt ha valaki nem azokon az utakon jár, amit az Államőrség szeretne, így aztán soha nem beszélték meg mobilon keresztül, mit akarnak megbeszélni és hol találkoznak. Ezt egyszer megbeszélték egymás között; természetesen nem mindig ugyanott találkoztak; a fogyasztandó élelmiszer fajtája határozta meg az előre megbeszélt helyek valamelyikét. A ''félóra'' azt jelentette, hogy Mich azonnal indul, mivel a találkozóhely Jonhoz közelebb volt. Ha Mich ''bezárt a hely''-et válaszolt volna, az azt jelentette volna Jon számára, hogy valamilyen ok miatt akadályoztatva van és nem tud elmenni a találkozóra; ekkor Jonathan máshoz fordult volna a Közösség tagjai közül.

Jon éppen akkor ért a kávézóhoz, amikor Mich megjelent a háztömb sarkánál. Hirtelen szirénázó Államőrségi autó vágott ki a sarkon és Jon irányába száguldott. A szirénázásra Mich is felkapta a fejét, majd tanácstalanul meredt Jonathanra, aki azonban megnyugtatólag intett a kezével. Nem valószínű, hogy értük jöttek, persze soha nem lehetett tudni; a menekülés lehetősége azonban biztosítottnak látszott a szomszédos ház udvarán keresztül. Közben az autó elszáguldott Jon mellett és a következő háztömb előtt csikorogva fékezett. Az államőrök kipattantak az autóból és berontottak a bejáraton. Közben különböző irányokból más Államőr autók is körbevették az épületet, a kelepce bezárult; akiért jöttek, már nem menekülhetett. Egy helikopter jelent meg az utca felett és a ház felé tartott, azonban a festése magángépre utalt, nem az Államőrségre. Néhány másodpercig a ház felett lebegett, majd hirtelen felpörgő rotorral elszáguldott a város pereme felé. Az államőrök csalódottan rohantak az utcára. A csoport vezetője egy mikorofonos fejhallgatóba beszélt. Néhány perc múlva megjelent egy államőrségi helikopter, majd elindult ugyanarra, amerre a magángép elhagyta a helyszínt. Az államőrők visszaszálltak a járműveikbe, majd elhagyták a helyszínt. Időközben Mich is odaért, kissé sápadtan. Jon magában kuncogott, látva, hogy társa ennyire begyulladt. Átmentek az úttest túloldalán lévő salátabárba és leadták a rendelésüket a pultnál, majd helyet foglaltak egy üres asztalnál egy hangszóró alatt, ami elég hangos volt ahhoz, hogy mások ne hallgatózhassanak, de elég halk ahhoz, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.
- Miért kerestél, Jon? - kezdte a beszélgetést Mich.
- Továbbra is azon az ügyön vagyok, mint 3 hónapja, de szükségem van egy programra, anélkül nem tudok továbblépni. Ez az egyetlen, amivel adminisztrátori belépést engedélyez a RendszerŐr.
- Óhh, sikerült bejutnod a RendszerŐrbe?
- Természetesen nem, egy elfogott kommunikációs csomagban találtam utalást erre vonatkozólag.
- Értem - jegyezte meg kissé csalódottan Mich. Ő régi tagja volt a Közösségnek, ám a számítógépekhez annyira nem értett, mint a többiek; de nem is ez volt a feladata. Ő rendelkezett azokkal a kapcsolatokkal, amelyek révén a Közösség hackerei hozzájuthattak néhány szigorúan titkos programhoz. A kapcsolatot soha senkinek nem adta ki, ha valakinek kellett valami, akkor Mich-hez fordult és néhány nap múlva Mich prezentálta a programot.
- Amint megvan a program, jelentkezem.
- Rendben. Jonathan kifizette a számlát és elindult hazafelé. Útközben tűnődött Mich-en, az ő történetén. Mich akkor került a Közösségbe, amikor az édesapjától lefoglalták az összes regényt, aminek ő saját maga volt a szerzője. Korábban abból éltek, amit Mich apja megkeresett az írással; saját maga terjesztette a műveit, nem kívánt a Művédő hiénákkal együttműködni. Mivel az üzlet túl jól ment, az Államőrség lefoglalt minden művet, amit a házban talált és elvitték az összes adathordozót is, megfosztva a bevételi forrástól a családot. Mich édesanyja egy autóbaleset után kerekes székbe kényszerült és miután az egyetlen kereseti lehetőség is elillant, Mich apja öngyilkos lett. Azóta Mich próbálta meg fenntartani magukat mindenféle munkából, de ez kevésnek bizonyult. Mich a Hálón talált egy utalást a Közösségre, és követte az ott leírtakat. Különböző biztonsági és intelligencia-próbákon kellett keresztülverekednie magát, mire valóban létrejöhetett a találkozó. Azóta minden tag ismerte a történetét és minden alkalmat megragadtak arra, hogy segítsenek neki és az édesanyjának. Cserébe Mich a rendelkezésükre bocsátotta ezt a titkos kapcsolatot, ami idővel nélkülözhetetlenné vált. Ha rajta keresztül nem jutottak volna hozzá bizonyos programokhoz, már régen elkaptak volna mindenkit az államőrök - a Liga irányításával.

Két nappal később Jonathan és Mich újra találkoztak. Mich egy apró, hordozható rádiónak tűnő szerkezetet nyomott társa kezébe. Jon anélkül vágta zsebre, hogy megnézte volna mi az; úgyis tudta, hogy belül egy memórialapka lapul, rajta a programmal, amit kért. Jonathan egy ötszáz kredites érmét nyomott Mich kezébe, akinek felcsillant a szeme; minden pénz jól jött nekik. Jon hazaérve felfeszítette a rádió fedelét és valóban ott volt a memórialapka. Az olvasóegységbe helyezte, majd elkezdte vizsgálni a tartalmát. Volt egy állomány, ami igen kihívó módon virított a tartalomjegyzékben, így ott kezdett. Egy figyelmeztetést tartalmazott az ismeretlen kapcsolattól:

Mielőtt használod a programot, olvasd el az alábbi figyelmeztetéseket!
Ez nem a legújabb verzió, ahhoz nem lehet hozzájutni; szigorúan nyil-
vántartják, ki férhet hozzá a legújabb változathoz, szerencsére a ré-
giekkel nem törődnek. Ez az előző generációhoz tartozik, de azóta vál-
toztattak az eljáráson. Csak egy meghatározott kulcsot generáló számí-
tógépen használható. A kulcsot titkosítva megtalálod a memória egy má-
sik - független - részén.

Jonathan elfintorodott. Ez azt jelentette, hogy a RendszerŐr adminisztrátorai egy speciális gépen keresztül érik el a magát a programot. Nyilván ez is olyan, ami kereskedelmi keretek között nem elérhető, így kénytelen lesz programot írni. Ráuszította a számítógépét a kulcs visszafejtésére, majd pihenni tért.