2019. február 23., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Biztos van rá magyarázat

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Aki beenged az életébe, és szemtelen, mindig ilyen társat keress, a többi csak placebo

[ ÚJ TESZT ]

Biztos van rá magyarázat

A határozottság néha látszat, aki beenged az életébe, és szemtelen. Mindig ilyen társat keress, a többi csak placebo. Igen. Nekünk, akik Istennel is képesek szembeszállni, mert annyira szeretünk valakit, ez a sorsunk.

Meg van írva:

Mk 10,9
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

Az égben köttetett. Ráadásul ez egy filmkritika, nekem ez a film vízválasztó, az első olyan, amiért megülte leülni a vászon elé. Guga nem filmkritikus, csak egy érző lélek, akiben van.
Amúgy nem volna hozzá bátorsága, hogy filmkritikát írjon, de amióta látta, igazolva látta az életét, hogy nem számít semmi sem, csak Isten, aki ugyan azt mondta, hogy az írás nem változik, egy pontot sem. Ez a predesztináció lényege, nem amit érzel.
De amikor mélyponton voltam, nem ismertem, s utána megismertem a feleségem, s minden megváltozott. Ez a film az én életem, eddig is így éltem, így gondoltam, s csak azt éreztem, hogy mindenki hülyének néz. Ők is emberek, csak nem élnek, nem teljes, nincs életük, boldogtalanok.
Nem számít ez sem, hiába hatolt csontig az összes fullánkjuk, hiába gyaláztak, bántottak. Még mindig együtt vagyunk, és együtt is fogunk maradni, nem számít semmi. És ez nem szerelem, amit egy átbalhézott Valentin nap estéjén már eldobsz. Ez egybe van szerkesztve, az ember ezt érzi, és bármit képes érte letenni, elhagyni, kérni sem kell, csak ő számít, a másik, akiért létezel. A nagy beteljesülés, ahogy találkoztok, jelentéktelen, nem is érted, nem ismered fel a helyzetet, velem is így történt, de arról majd külön, nagyon kerek, felkavaró, és életre szóló történet, ahogy megismertem a feleségemet, a legszebb dolog, ami valaha történt velem.

Sorsügynökség.

A film úgy kezdődik, ahogy nem szereted, amerikai, és éppen választások, szenátor, meg lehet ő lesz a következő elnökjelölt, szóval a filmet egészen a budiig lehet skippelni, addig nem történik semmi jelentőségteljes. De a budiban aztán elkezdődik a film, már onnantól érdekes, hogy néma csend, és elkezd, hahózni, ami a filmben visszatérő elem, pl. amikor Isten bezárja egy parkolóházba, ott ugyanúgy hahózni kezd. Szóval itt először semmi, csukott ajtók, azt hiszem Waldorf, s elkezd imádkozni, bár már tisztában van vele, hogy veszett ügy, nem ő nyeri a választást, s a barátjától már bocsánatot is kért, hogy hitt benne, meg, hogy rá pazarolta az idejét. Nincs jelentősége, de még is. Mert a filmben Isten küldötte, aki ügyintézőnek vallja magát, és Istent elnöknek nevezi, egyszer megjegyzi, mint egy mellesleg, ha nem az ösztöneire hallgatna, hanem az eszére, akkor négy ciklust megnyerne. De ezzel csak el akarta terelni egy lánytól, akivel a budiban találkozott össze. Leesett egy kulcs, a fickó felfigyelt rá, hogy nincs egyedül, valaki eddig figyelte, s kisétált álmai nője egy pezsgős üveggel a kezében.
Elnézést! Ez a férfi vécé, maga mit keres itt? Lehet nem pontosan idéztem, nem én írtam a forgatókönyvet, s nem is érdekes, inkább a film, innentől kezdett olyanná válni, mint egy színpad. A függönyt elhúzzák, kezdődik a nagyjelenet, meg első felfonás, amiből érteni kellene az egész előadást, hogy miről van szó. De nem, totálisan leblokkolsz tőle, radír: honnan ismerem magát?

S a végén csók, kérdeztem is a nejemet, hogy szerinted van ilyen, hogy két perc múlva csókolóznak? Már, hogy a fenébe ne? Mindig is ilyenre vágytam, hogy valaki, aki tetszik, két percen belül levegyem a lábáról. Ezt én is mindig szerettem volna, csak soha nem volt benne részem, hiába hódítottam. Most viszont akármikor egymás nyakába ugorhatunk, és kérdés nélkül smárolhatunk, elmarkolhatom a guszta fenekét, olyan kerek, mint egy tízévesé.
Kérdés nélkül belenyalhatok a fülébe, akkor is, ha fésületlen, mert nem a fésületlenségére figyelek, nem arra, hogy mire lehet büszke előttem. Arra figyelek, hogy milyen gyönge, előttem nem kell megjátszania magát, még ha az egész világ is áll vele szemben, én elfogadom. S most ezzel el is mondtam mindent, hogy a film miről szólt. De csak akkor kezdődött.

A budiba belépett a haverja, hja nem értem miért budi, az egész film végig úgy készült, hogy teljesen kikészültem, amikor végre kiderült, hogy na, lehet együtt fognak maradni, az is egy budiban történt meg. Bár tudnám az írónak mi baja volt a budikkal, Jézus is jászolban született. Akkor meg? A három királyok meg olyan ostoba gyökörek voltak, hogy azonnal a palotában keresték, és hüledeztek, hogy hírét vettük, megszületett a király…Heródes meg adta az értetlent, nem mondjátok? Milyen király, csak nem a zsidók királya, amilyen én vagyok? Berezelt, hogy letaszítják a trónról, s megöletett minden kétévest.
Erről is szól a film, hogy minden Heródes azt hiszi magáról, hogy király, oszt amikor bonyolult összefüggésekről kérdezik, hogy miért baj az, ha mi együtt vagyunk? Hja, mert, hogy megtiltották neki, mikor rájött, hogy az embereket manipulálják. Meg sietett a munkahelyére, nem tudta, hogy a választásokat miattuk vesztette el.

Az egyiknek ki volt adva, hogy öntse rá a kávéját, ahogy belép a parkba, de az elaludt, elszenderedett, s már késő volt, a fickó éppen lépett fel a buszra, s hiába loholt utána.
De most még is mit vársz, hogy meséljem el az egész filmet? Miért nem nézed meg inkább, s beszéljük meg? A nejemnek csak meséltem a filmről, s ő is észlelte, hogy valami nem stimmel, ez a film más, különleges. Első hallásra azt mondta, hogy egy hatalmas nagy szerelmi csalódáson esett át, aki írta. A film közepén mondta, hogy ezt visszavonom, s igazat adott nekem, itt valójában a kimondatlan Istenről van szó, meg szerelem, amit még Ő sem tud szétszakítani, hiába írta meg előre a történetet. Ez a szerelem olyan forró, és mágnes, hogy Isten a végén kénytelen volt a kedvükért átírni a terveit. Alkalmazkodott hozzájuk.

S tudod mit? Ez a film rólam szól, mert ismerem Istent, s van akkora szabadságom benne, mint Isten gyermekének, élek, lehet sokszor nem értek vele egyet, s szándékosan vele szembe megyek, ellenkezek, de nem pusztít el, a fia vagyok. De a film elején ezt nem hiszed el, sőt, akkora benned a dúlás, hogy fel sem fogod mi történik veled. A legsúlyosabb mondat az volt, amikor Richardson közölte vele, hogy maga benézett egy függöny mögé, ami másnak nem adataik meg, magának nem kéne itt lennie. S erre leoltja a másik sorsügynököt, hogy ő szúrta el. Mert, ha a kávé ráömlik, akkor visszamegy átöltözni, később száll buszra, s nem találja már ott a sorsügynököket a munkahelyén, minden kiigazítva.
De nem így volt megírva, legalább is nem így történt, vagy nem úgy, ahogy meg van írva, de ez a filmből kiderül, mert elhangzik, hogy az elején, sőt többször is átírták a történetet. Mint, ahogy te megnyomod a backspace, azt hiszed Isten különb? Szerinted Ő nem tévedhet? Akkor miért nincs szó a Bibliában a dinoszauruszokról? Olyan hülye vagy, hogy azt hitted csak a diznin mennek dínók? Francokat, a mai napig ásnak elő csontokat.
Ősember? Rémlik? Tudod, ősközösségi társadalom, gyűjtögetés, az volt az igazi kommunizmus, hiába gyűjtöttél magadnak többet, mint más, csak annyit fogyaszthattál, amennyit fogyasztottál. Az ősközösségi társadalom volt a valódi alapja a kommunizmusnak, amit Lenin is erőltetett. Van hol aludnod, van mit enned, s van egy felöltő szarvasbőröd, ami elfedi a felsőtested. Arra meg ki kíváncsi, hogy mi van alul.

S a film még javában az elején tartott, de már akkor kiborító volt, és annyi kérdés vetült fel bennem, hogy az egészet nem értettem, mert én egy tipikus filmnéző alkat vagyok. Elhiszem magamról, hogy olyan okos vagyok, hogy átlátom egyből, s most nem, csak néztem, mint a légy, Istenként tekintettem a filmre, s aki kitalálta. Mert nem így van? Ha valaki nálad ezerszer okosabb, akkor nem Istenként tekintesz rá? Ha minden kérdésedre válaszol, ha minden problémát megold, nincs semmi gond. Mondod neki, és oké, meglesz, persze, természetesen. Úgy lesz, ahogy kéred, ahogy akarod! Ilyen egy Isten? Én ilyen vagyok, s pontosan tudom, hogy Isten is ilyen. Nem hiába koncolta keresztre értem a saját fiát. De előtte kicsit megszívatta, izé, megkorbácsolás, töviskorona, meg kínzás. Rómaiak már akkor is értették a dolgukat, nem szarral gurítottak, rendesen helyben hagyták Jézust, aztán kivégezték. Azt sem úgy, hogy elvágom a nyakát, oszt nyisza, vagy felakasszák, aztán kicsit ráng ott a kötélen. A pászkámat dehogy, hadd szenvedjen, s a sok zsidó a levegőbe dobálta a kipáját, kurjongatott, hogy éljen, éljen, megfizetett a gazember a bűneiért!!! Hipp, hipp.
A mai napig nem értik, hogy az ő bűneikért fizetett, Istentől csak annyit kért, hogy Atyám, nem tudják mit cselekesznek.

A filmben végig az az érzésed, hogy ez az Isten egyszer csak előlép, megmutatkozik. De, ahogy a Bibliában nem tette, csak belülről éled meg, úgy a filmben sem nyitják ki azt a bizonyos utolsó ajtót. De addig elvisznek. Mondtam is a nejemnek, hogy egyre beljebb visz a film, egyre több ajtót nyit ki, de kérdés mindig marad egyre több, hiába kevesebb ajtónak tűnik. Na, mindegy, Isten se itt, se ott, s végig tudod, hogy ott van. Oké, te nem hiszel Istenben, vagy, ha igen akkor nem úgy, mint én. Ha úgy hinnél, akkor legalább annyit tudnál róla mesélni, mint én, vagy bármi módon, ahogy magadat kifejezed. De elolvasol izé, 10 oldalt, lehet, hogy nem fogok annyit írni, s azt válaszolod kurtán, hogy: guga jó volt. Már a címéből tudtam, hogy guga volt. Egy szuszra végig olvastam, nem bírtam abbahagyni, köszi guga. Áhhhh, de durva volt, mint ha egy filmet néztem volna, guga ez fantasztikus volt!

Tudom 
Ezért írom, szeretek másoknak örömet okozni, de nem vagyok Isten. Ez a film viszont, gyanítom, hogy aki a történetet megírta, ismerte Istent, vagy volt vele dolga, nem is tudom, de ilyesmi kereket csak Istent látott ember tud írni. Mert nem a hibát keresed benne, az már a múlté, a tökéletességét csodálod.
Ettől jó filmkritika, amit ír a guga. Mert én általában kétkedve nézek meg egy filmet. S csak akkor csodálkozok rá, ha letaglóz. Szeretem, ha valami úgy seggreültet, hogy csak vigyorgok, és csalódott vagyok, ha megy a stáblista. S a vigyorgás alatt ne a filmvígjátékokat értsük. Nem vihogni szeretek, a vigyorgás hülye szó, inkább tátva marad a szám. Mint a Gyalog Galopp, azt még kazettára is felvettem, út közben a melóban azt hallgattam, s a villamosmegállóban nem értették, hogy miért röhögök hangosan. A melóhelyen, ahol segédmunkás voltam, s a gépmester gyermekkori barátom, egész nap gyaloggaloppul beszéltünk. Mi a kedvenc színed? A kék! Hja, nem a barna, s aztán vihogtunk, csapkodtuk egymás térdét. Így adta tudomásomra, hogy ma éjjel gyulai májast nyomunk, s annak a színe a barna, amit előre bekevertem.

De mondhatnék sok más filmet is, ami hatással volt rám, s mégsem cunami.
Gyermekkorom kedvencei: Kisvakond (KRTEK) hülye vagy? Legjobb. Moha és Páfrány megvolt? Rumcájsz? Vagy Barba papa? Pom Pom? Kerek csokoládé, lyukas csokoládé?
Akkor mi fél szavakban is értjük egymást, érted miről beszélt Kern András, meg Bodrogi, Omega, LGT, Beatrice, Hobo, Első emelet, Sztankai István, Básti Juli, Major Tamás, és a Latabár testvérek. Hol járunk már? Mérföldekre, akár Halász Judit, Korál, vagy az Apostol együttes, meg Szécsi Pál, szakadozik a pécsi szál, de ez már Kispál, nem ugyanaz a generáció, és még is érted. Ez a film ettől szép, mert időtlen, akár te vagy én. Örökre szól, tudod, érzed, hogy összetartozunk, semmi nem számít.
Eltelhetnek úgy három évek, hogy nem találkozunk, s egyszer csak véletlen ott ülsz a buszon, ahogy három éve. Lesed az üléseket hátha, de nem, csalódott vagy, de nem adod fel. Folyamatosan a lányon jár az eszed, pedig eltiltottak tőle a sorsügynökök. Azt mondták, ha nem tartod magad távol tőle, akkor törlik a tudatodat.
A nagyképű határozott cinikus azt mondta, hogy a barátai azt fogják gondolni őrült!
S maga!!? Nem fog gondolni semmit!
Ennek ellenére megkockáztatta, annyira beleszeretett a lányba, hogy három évig buszon közlekedett minden nap. Hátha újra találkozik a lánnyal.
Az egyik magas beosztású SÜ, mert hogy innentől nevezzük őket egyszerűen sorsügynök helyett SÜ-nek, vagy SÜSÜ-nek, vagy SÜN-nek, nekem mindegy, úgy is mindegyiket hülyének nézed. Aki, aki annak alap nem? Van, aki csak simán hülyének nézi az embert, de csak fejben, soha nem merné a képedbe mondani. Nem, hogy kérdéseket feltenni.
Az emberünk meg gondolkodott, s megkérdezte SÜ-től, hogy miért nem szabad együtt lennünk? SÜ kitérő választ adott, hogy ez a terv, amiről magának nem kell tudnia.
Emberünk olyan szerelmes volt, hogy a képébe vágta, hogy nem is tudja, azért válaszol így.

SÜ meg elkáromkodta magát, hogy a rohadék, az összes hatalmát bevetette, s együtt örültem a nézőkkel, amikor hibát hibára halmozott, és sűrűn szitkozódott. Lám még sincs Isten.
Meg aztán az egyik néger színész elkezdte beavatni titkokba. A filben csak lebegtették, meg a főszereplő, aki szerelmes volt, rá is kérdezett. A néger, nem tudom a nevét nem mondta meg.
Szóval az ok végig nem derül ki, a néger végig segít neki, hordozván a reményt végig, hogy egyszer csak elárulja. Az kimaradt belőle, de ettől nem kell beájulni, hogy na ugye, emberek írták, meg Isten úgyse nincsen. Van az, és a filmből ez sem derül ki legalább.
De Istenhez egyre közelebb visz, mindig kinyit egy ajtót előtted, amikor éppen visszafordulnál. Ez a film lebilincselő, nekem olyan, mint amikor elvesztettem a szüzességem. Arról is tudnék ennyit és tartalmasat, de szerintem Baszai Szannamária lecsapna rám.

Ez csak egy film jó? Maradjunk ennyiben, én megnéztem másnap is, mert, hogy aznap ittam néhány sört, nem szerettem volna az alkoholnak betudni azt a hatást, hát megnéztem józanul, mert, hogy Isten a józanság lelke. Az ismétlés meg a tudás anyja, megnéztem a nejemmel is. Meséltem neki a filmről, és olyan sokat, bonyolultat kérdezett, hogy fárasztó volt neki elmondani. Egyszer csak belefogtam, s aztán mondtam neki, hogy inkább nézd meg velem együtt, s utána beszéljük meg.
Megbeszéltük, egy csomó témát érintettünk, aminek a filmhez semmi köze.
Aztán úgy gondoltam, hogy a nagyobbik fiamat érdekelné, meséltem neki róla, egyből kipattant a csipája. Hát megnéztem vele is, meg is beszéltük. Olyan kemény témákat veséztünk, hogy ne rajongjon senkiért, mert nem érdemlik meg. Ott munkál benne, hogy tartozni valahová, ezért mindent feláldoz, s nem veszi észre, hogy az emberek hozzá akarnak tartozni, mert olyan, mint egy mágnes. Apja fia, ugyanazok a hibákat.

Ezt a filmet kötelezővé tenném minden olyan ember számára, aki a fészbukon vallott szerelmet, vagy ott szakított, vagy ha volt olyan szánalmas barom, hogy ott panaszkodott, hogy vége. Akkor láthatta, hogy a kutyát sem érdekli, a föld forog tovább, a nap süt, a fészbuk legalább olyan könyörtelen, mint maga Isten. Csak az életképesek. Értve vagyok? Akinek görbére áll a szája, panaszkodik, erről szól a napja, arra épít, és úgy akar előrehaladni, annak az agyát nem csak, hogy néha kalibrálják, hanem törlik. Az ilyen megérdemli, a filmből nem derül ki, hogy Ki az Isten, meg lehet nem is létezik. De az lejött, hogy a panaszt nem szereti.
Érted, valamit ad, lehet jó, vagy rossz. Te döntötted el, hogy jó vagy rossz. Isten csak adta jó szívvel, megígérte, hogy a javadra válik, mondhatni megalázkodott előtted, mert nem vette figyelembe, az értetlenkedésed.
Ez a film azoknak szól, és azokról, akiket még Isten terve sem érdekel, ha valakit szeretnek.
Vagy így túl rövid filmkritikának?

Oké, oké, értem, olyan elkapkodott az egész, mint ha gyorsan be szeretném fejezni, pedig még alig hajnali félkettő. Na jó, mesélek még egy rövidet, de ez tényleg rövid lesz, mint lónak a kockacukor, holott egész nap szántott. Oszt cserébe mi az a kockacukor?
Jött a következő szint, Thomson, a pöröly. Mert, amikor terepen volt, egy pillanat alatt szétzúzott bármilyen románcot. A film egészen addig komolyan vehető, amíg a srác szájba nem veri. Utána kezd elgiccsesedni, felbukkan néhány amerikai klisé, látszik, hogy legyen szó bárkiről, ha nem egy Tarantino, akkor ebből nem tud kinőni.
A film vége el van nagyolva. Isten nem jelenik meg, a csajnak nincs választása, hiába nem ért semmit, meg évek teltek el, s hirtelen felbukkant. Veled megyek, igen, szívszorító. Futnak, aztán sokat, meg a kilincset balra soha nem szabad tekerni, kalapban vagy fejfedőben mindenki ellenség, még ha kipa van rajta, akkor is, ezt így külön hangsúlyozta.
Egyszer csak nincs tovább, az üldözők körbefogták őket, ezek összecsókolóznak, hogy szeretlek, s arra eszmélnek, hogy sehol az üldözők. De jön a jóságos néger, és elmagyarázza nekik, hogy mit jelent a 42. Onnantól ásó, kapa, nagyharang.
Úgy szerették egymást, hogy Isten a kedvükért megváltoztatta a tervet, engedett nekik, legyen úgy, ahogy akarjátok, ha már ennyire szeretitek egymást. Éljetek boldogan, kár energiát fecsérelnem abba, hogy szétválasszalak benneteket.
S Isten rájött, hogyan működik a mágnes.
Alapított valami céget, azóta azt gyártják. Vagy 2000 éve ráfaragott, mert majdnem felakasztottak egy embert, aki a fiának vallotta magát.
Aztán rájöttek, hogy jobban is megkínozhatják, lássuk, hogyan viseli a keresztre feszítést. A lassú halált? Ha már akkora mágnes biztos magához vonja a bűneit, amire azt mondta ártatlan, sohasem ismert bűnöket.
Megtörtént, vége van, ajánlom mindenkinek, ez a film nagyon durva.

Hirdetés

Azóta történt

  • A két

    A kisfiú a drót túloldalán irigyelve nézte, ahogy szalad a másik, vágyakozott ő is, hogy köztük legyen.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.