Az előadó: Köszöntöm önöket a mai estén, örülök, hogy szép számban megjelentek (taps).
A szülő: (taps).
A gyermek: (mocorog az anyja ölében, és nyöszörög).
Az előadó: A mai estét a nagy érdeklődésre való tekintettel, azzal kezdeném, hogy a bejárat mellett vannak könyvek, és dvd lemezek, az előadás után, ha valaki szeretne többet meríteni a hallottakból, az megvásárolhatja, s támogathatja az ügyet. Gondolom mindenki tudja, hogy ugyan a részvétel ingyenes, de a benzin nincs ingyen. (lelkiismeret furdalás ON).
A szülő: elkezd kotorászni a táskájában, a pénztárcáját megtalálja, átnézi, s nyugtázza, hogy a jó ügyért tud áldozni.
A gyermek: egyre nyűgösebb, forgolódik az anyja ölében, próbál szabadulni, s a hangja elnyomja az előadót.
Az előadó: Próbálja összeszedni a gondolatait. Készült napokig, már sok előadáson van túl, nem papírból olvas, előre kinyomtatva. Improvizál. De a gyerek nyöszörgése, visítása, és a szülő, ahogy próbálja csendre inteni, csitítani, ahelyett, hogy hazavinné pihenni, kizökkentette. Kereste a szavakat, s a gondolatai gellert kaptak, elkezdett dadogni, mert eszébe jutott valami. A társasház, ahol él, hajnalban egy hölgy leviszi a kutyáját sétáltatni, aki örömében ugat. A hölgy fegyelmezi hangosan, miközben szelik a lépcsőfokokat lefelé. Manó! Manó! Manó nem szabad! Manó! Maradj csöndben! Manó nem! Az előadó hatalmas lélegzetet vett, miután a hölgy becsukta maga után az ajtót, s a kutyájával kiléptek az utcára. Nem elég, hogy a kutya ugat örömében, hogy végre kiteheti a lábát a négyszögletből, még artikulálatlanul, rikácsolva fegyelmezi. Mindenkinek hallania kell, s felébredni rá, tudni róla, hogy ő milyen alapos, és törődő kutyatulajdonos. Nem maradhat ki belőle senki.