Igazából másfél (mikor olvasod, már inkább két) hónappal egy játék megjelenése után már nincs igazán sok mindenről beszélni. Mindenki végigjátszotta, jó része uninstallálta, egy része már talán el is felejtette.

Természetesen erről én tehetek, hiszen a Steam szerint 110 óra játék van benne, és sajnos nekem ehhez ennyi szabadidőm ennyi naptári idő alatt realizálódik. Ezzel együtt is úgy véltem, hogy majd megírom a saját kis esszémet a játékról, mikor olvastam .LnB írását a játékról.

Kezdjük a közepén. A Metal Gear Solid V. valódi prológusa a Metal Gear Solid: Ground Zeroes volt. Az a játék pedig valami félelmetesen jól kinéző játékmotort mutatott be, ahol teljesen szabadon mászkálhattunk egy amerikai bázison (amit a Kubai szigeteki amerikai tengerészgyalogos bázisról mintázták távolról... nagyon távolról). Nagyon szép nap / éjszaka átmenetek, dinamikus időjárást, viszonylag korrekt AI-t, nem mellesleg egy nagyon megrázó és ugyanakkor roppant mód magávalragadó történetet mesélt el, ráadásul tette ezt igen jól optimalizált körülmények között. Hiába no, nem egy Ubisoft logós termék...

Mosolyog, mert elsőre elindul a Windows Server 2012 R2 Datacenter Edition. Eredetileg ez lett volna ráhegesztve, legalább jól kipróbálom a Hyper-V-t, úgy se volt vele még dolgom, én meg szeretem a kihívásokat, különösen, ha amúgy semmi hasznom belőle. Az elképzelést úgy térdmagasságban elkaszálta azonban az, hogy az i3-2120 IGP-jének nincs 2012 R2-höz való drivere. Semmilyen. Alap Microsoft Base driver, a kézihajtány nélküli, fapad minusz verzió, 'oszt boldoguljál magad Kulák, ahogy tudsz. Külön mazohista hajlamként én ráadásul a hangot is a HDMI-n keresztül szerettem volna kicsiholni, gondolom ezek után nem meglepő, hogy e téren is kudarcot vallottam.

Szóval miután a Windows Server 2012 R2 : Cifu meccs röviddel a pályára lépés után 2:0-ra állt, úgy döntöttem, hogy mielőtt síklaposra verem saját magam, átnyergelek Linuxra. De nem ám valami jól bejáratott verzióra, amivel már van tapasztalatom (Ubuntu, LinuxMint, Knoppix), ááááá... legyen ChakraOS. Írtak róla korábban szépeket, egy próbát megér, akad úgy is egy fertály órácskám, gyorsan feldobom.

Hogy a felesleges dolgokat egyszerűsítsük, a gép egy i5-3570K (@4,3Ghz), 8 giga ram, Radeon 7950 (@1050/1500Mhz) kombó, a tesztet RTS módban futtattam, 1920x1080 felbontás mellett, először Extreme, aztán Custom (Extreme minusz Motion Blur, full screen (a Custom alapból windowed módban fut)) az alap 6 perces teszttel. A GPU kihasználtságot MSI Afterburnerrel néztem:

Dx11, Motion Blur on:
Average FPS: 9.44
Average Unit Count: 4046
Maximum Unit Count: 5619
GPU usage: 35-37%

Mantle, Motion Blur on:
Average FPS: 27.15
Average Unit Count: 4068
Maximum Unit Count: 5269
GPU usage: 70-77%

Dx11, Motion Blur off:
Average FPS: 32.52
Average Unit Count: 4107
Maximum Unit Count: 5245
GPU usage: 55-59%

Mantle, Motion Blur off:
Average FPS: 58.13
Average Unit Count: 4234
Maximum Unit Count: 5371
GPU usage: 99% (konstans)

[PAGE:1]Bevezetés[/PAGE]

Eredetileg a Gamepod-ra szántam, de ott úgy tűnik nem ütötte meg a mércét, hónapok után se került ki, szóval így publikálom. Jó olvasást mindenkinek!

A második születésnap ünnepi garázsa, custom skinnel "szerelt" Ferdinánddal

Kezdjük az elején, a Wargaming évekkel ezelőtt előjött azzal az elgondolással, hogy csinálnak egy Counter-Strike-ot, csak éppen harckocsikkal. A főleg Fehérorosz (és nem Orosz!) fejlesztőkkel induló csapat alapvető elgondolása igazság szerint nem is lett rosszul átültetve a gyakorlatba. Adva van kétszer 15 harcjármű, akik az ellenség zászlóját akarja elfoglalni (illetve az újabb játékmódokban egy zászló van már csak), avagy az ellenség összes harcjárművét elpusztítani, mindezt 15 (ill. 10) percen belül. A járművek irányítása pofon egyszerűen indul, a billentyűzettel tudunk előre / hátra menni illetve fordulni. Az egérrel pedig a tornyot (vagy ha az nincs, akkor szűk határok között a löveget) tudjuk irányítani, bal egérgombbal pedig lövünk, míg az egérgörgő a nézetváltásért (zoomért) felel. Ennyi alaptudás már alapvetően elég is ahhoz, hogy beleugorjunk az első alap járműbe, és harcolni kezdjünk.

A Radeon 79x0 topicban nemrég téma lett az, hogy ugrál a kártya frekije, Boost-os és a nélküli bios-al is. Mivel nekem alap, "ős" Sapphire Radeon 7950 OC kártyám van (az OC jelzés mókás poén a Sapphire-tól, hiszen mindösszesen 10Mhz-et emeltek a standard 7950-es frekihez képest), eredeti bios-al, gondoltam letesztelem én is az eredményt.

Gyári beállítás, 810/1250Mhz, Power limit boost: 0, a GPU terhelés és a GPU freki is ugrál:

810/1250Mhz, Power limit boost: +20, GPU terhelés és frekik fixen állnak:

Attól hangos a média, hogy Felix Baumgartner a "világűr határáról" leugrott ejtőernyővel. Szép teljesítmény, tényleg elismerést érdemel Baumgartner a bátorságáért, a háttércsapat pedig a szükséges háttér megteremtéséért.

Felix, a világűr-ugró

Azonban mégis keserű a szám széle. Nekem egy jó pár éves történet ugrott be, Anettka nagyképű "űrugrása" körüli médiahajcihő. Ő ugye egy "szupertitkos" MiG géppel emelkedett fel. Ami egy amúgy cseppet sem titkos MiG-25PU volt, és ami tény, az tény, az átlag utasszállító repülőgépek által elérhető ~12-14km-es repülési magassághoz képest tényleg félelmetes 25km-es magasságig képes emelkedni.

Ez az írás nem jöhetett volna létre, ha nincs a PH! Samu 3D LCD TV teszt. ;)

Miközben egyre nagyobb mennyiségben ömlik ránk a 3D-s megjelenítés áttöréséről, „robbanásszerű” elterjedéséről szóló híráradat akár itt a PH! csoport oldalain, akár ha bárhol máshol szétnézünk a neten, kevés szó esik a dolog árnyoldalairól, pontosabban azokról, akik ezt nem élvezik, nem élvezhetik ennek gyümölcseit.

Erről a témáról igazából kevés visszhangot találni, amikor megpróbáltam felidézni, egyedül egy Index és egy Origo egy-egy 3D-s (talán a hazai IMAX megnyitása kapcsán) cikk nyúlfarknyi hosszúságú bekezdése jut az eszembe, ezen kívül máshol még csak említésre se igazán méltatják. Persze ha valaki rákeres, számtalan orvosi, szemészeti oldal foglalkozik a témával, ám erre legfeljebb akkor keres rá az ember, ha már hallott a témáról, vagy valamiért a 3D-s filmeket nem képes élvezni, és gyanakodni kezdett.