A 2019 (és 2020-as) űrhajózás blogbejegyzés formázásánál tartok, és ezt a részt végül kioperáltam belőle, mert nem tartottam oda illőnek. De azért ha valakit érdekel, itt megosztom érdekességnek:
Iráni Safir-1 rakéta az indítóálláson
Iránról nem nagyon beszéltünk eddig, leginkább azért, mert noha kétségkívül azon kisebb országok közé tartozik, amely képes műholdat a világűrbe juttatni (ebbe a sorba tartozik például Izrael, Dél-Korea és Észak-Korea is), látványos eredményeket nem tudtak felmutatni. A Safir-1 rakéta nagyjából 65 kg-ot képes alacsony Föld körüli pályára állítani, és 2009-ben sikerült ez először vele. A rakéta feltehetően észak-koreai segítséggel lett megépítve, és az 1950-es évek végi, 1960-as évek eleji szovjet és amerikai hidrazin-üzemanyagú rakétáihoz mérhető. A nagyobb Safir-2 már 150 kg-ot lenne képes pályára állítani, de a fejlesztés vontatottan halad. Összességében sem igazán voltak sikeresek az iráni űrprogram indításai az utóbbi időben, a Safir-1 részéről egy sikertelen és négy sikeres indítás a mérleg és a legutolsóra 2015-ben került sor. A Safir-2-vel egy sikeres szub-orbitális teszten túl két (2020 februárjában már három) sikertelen indítási kísérletet tudnak csak felmutatni. A Safir-1 esetében 2019 februárjában volt egy kudarccal véget ért indítás, és 2019 szeptemberében egy újabb rakétát állítottak az Irán északi részén található Komehnini Ajatollah Űrközpont indítóállására, amikor feltehetően hajtóanyag-feltöltés közben a rakéta felrobbant. Az eset pikantériáját a regnáló amerikai elnök adta, aki Twitteren megosztotta a baleset helyszínéről készült kémműhld-felvételt, azzal a kommentel, hogy az Egyesült Államoknak semmi köze a történtekhez, és sok sikert kíván az Iráni hatóságoknak a baleset körülményeinek kivizsgálásához...
