2017. május 25., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A SpaceX hullámvasút-hete

2016 35. hete nagyon ígéretes bejelentéssel indult az űrcég részéről, majd egy baleset beárnyékolt mindent...

[ ÚJ TESZT ]

Az első újrahasznosítandó fokozat jelentősége

Korábban már kiderült, hogy a SpaceX a CRS-8 indításnál visszahozott első fokozatot fogja használni az első újrafelhasználás esetén. Csak éppen az volt kérdéses, hogy ki is fogja ezt megvenni.

Augusztus 30-án a luxemburgi SES (Société Européenne des Satellites) be is jelentette, hogy ők lesznek azok, akik bevállalják ezt, mégpedig a SES-10 műhold indításához. A SES "régi" partnere a SpaceX-nek, 2013-ban az első közvetlen kereskedelmi megrendelője volt a Falcon 9 rakétának, a (SES-8 műholdat küldték fel vele, és ez volt az első GTO pályára indított Falcon 9-es rakéta), tehát egyáltalán nem meglepő, hogy ők léptek - főleg azért nem, mert a SES, mint a kereskedelmi kommunikációs műholdpiac egyik legnagyobb szereplője, eddig is meghatározó pozícióban volt.


A SES-8 előkészítése az indítás előtt

Hovatovább, a SES körül forognak a szereplők, miután korábban az orosz-amerikai (2009-ben a Lockheed-Martin kivásárlásával immár kizárólag orosz) International Launch Services, illetve az európai ArianeSpace rakétáin vásárolt helyet magának. Az ILS az amerikai Atlas V és az orosz Proton hordozórakéták indításainak kereskedelmi értékesítésével foglalkozott (azóta az amerikai rakéta kikerült a portfólióból, és a Proton mellett az új Angara hordozórakétát kínálják), míg az ArianeSpace az Ariane 5 ES/ECA nehéz hordozórakétával verseng a luxemburgi cég kegyeiért.

A SES ugyan igyekszik szétosztani műholdjainak indításait, kvázi versenyeztetve a rakétaindító cégeket, de ha a SES-10 indítás sikeres lesz, végérvényesen az amerikai SpaceX lehet a befutó. Az a cég, amely sokadszor is kockáztat, és iszonyú agresszívan terjeszkedik, igaz, ez már többször csaknem a végzetét is jelenti. (2008-ban a SpaceX majdnem csődbe ment, de végül sikerült a NASA COTS programját megnyerve pénzhez és megrendeléshez jutnia, egy másik esetben, a már említett SES-8 műholdnál olyan szerződést írtak alá, amely az indítás csúszásakor kötbért tartalmazott - márpedig az indítás elég sokat csúszott, csaknem bedöntve a céget...)

A SES példáját pedig gyakorlatilag mindenki követni fogja, ha valami nagy változás nem következik be. A SpaceX ugyanis úgy tervezi, hogy mintegy 40-41 millió dollárért fogja kínálni az újrahasznált első fokozattal indított Falcon 9-R (nem hivatalos jelölése az újrahasznosított Falcon 9 FT [Full Thrust, teljes tolóerejű] változatnak) rakétákat - miközben a SES vezérigazgatója, Karim Michel Sabbagh még márciusban úgy fogalmazott, hogy az eredeti (mintegy 62 millió dolláros listaár) felét tartaná méltányosnak, vagyis hozzávetőleg 31 millió dollárt.

Ezek után nem meglepő, hogy most a SES-10 költségeket nem hozták nyilvánosságra, de a SpaceX jelezte, hogy mint kísérleti indítást megrendelőnek, a SES diszkont árat fizetett. Magyarul most közelebb lehet az ár a Sabbagh által említetthez, míg később a SpaceX azért szeretné azt feljebb srófolni az általa ideálisnak tartott árszintre.

Csakhogy még az is olyan árszint, amivel a SpaceX gyakorlatilag kinyírhatja a még megmaradt konkurenciát, úgy, hogy már most is a piac felét kvázi besöpörték. Pedig idén januárban az ArianeSpace elnöke, Stephane Israel büszkén állt ki, hogy több megrendelést zsebeltek be a kereskedelmi megrendelőktől, mint a SpaceX, azt a képet mutatva, hogy márpedig az európai cég képes versenyre kelni az új amerikai titánnal.


A főbb keringési pályák, a nevük rövidítésével és jellemző pályájuk alsó és felső magassága

Az kereskedelmi indítások egyik legfontosabb piaca a geostacionárius pályára (GEO) való állításé, amely cirka 36 ezer km-es magasságra való juttatást jelent. Technikailag ez inkább a geostaconárius átmeneti pálya (GTO, Geostationary Transfer Orbit), amelynél a keringési pálya csúcsa eléri a GEO pályamagasságot, de az alsó pontja általában csak pár száz km-es magasságban van, és a végső pályamódosítást maga a műhold hajtja végre. A GEO pályán keringő műholdak a Föld forgási sebességével azonos keringési sebességgel bírnak, így a Földről nézve állandóan egy pozícióban vannak - ideális a kommunikációs műholdak számára.

Az Ariane 5 ECA ugyan a Falcon 9 FT-nél mintegy kétszer nagyobb terhet tud GTO pályára állítani (10,5 tonnát), de éppen ezért legtöbbször egyszerre két műholdat szokott felvinni. Ennek ára mintegy 150-170 millió euró, egy műholdra vetítve így is 75-85 millió euró, ami árfolyamtól függően is 82-96 millió dollárt jelent. Ha ezt összevetjük a fenti SpaceX Falcon 9 R és 9 FT árakkal (~41 és ~62 millió dolláros listaár), elég nyilvánvaló, hogy az Elon Musk cége bizony fele ennyiért vállalja ugyanezt...

Hogy akkor mégis miért választják még mindig sokan az ArianeSpace-t? Mert nem csak a rakéta költségével kell számolni, hanem többek között a biztosításéval is, például a már említett SES-8 esetében a SES 24 millió dollárt fizetett, és ha a műhold nem áll pályára, vagy meghibásodik az első évben, akkor 200 millió dollárt kapnak. Értelemszerűen egy még nem kellően bizonyított rakéta esetében többet kell a műhold biztosításáért fizetni, egy hosszú ideje baleset és problémamentes rakéta esetén pedig kevesebbet.

Az Ariane 5 család pedig 13 éve hibátlan indítási statisztikát tud felmutatni (az első indításoknál még elfordultak persze anomáliák, de ez normálisnak tekinthető), a szintén az ArianeSpace által kvázi megvásárolt Szojuz család, ha nem is hibátlanul, de összességében igen megbízhatóan teljesít, miközben a Falcon 9 / CRS-7 2015-ben látványosan felrobbant, ami ugyan még csak egyszeri eset volt, de ezzel együtt is egy viszonylag új, és még nem feltétlenül eleget bizonyított rakétáról van szó.

Márpedig az indítási költségre is vonatkozó biztosítás díja komoly tétel, így fordulhatott elő, hogy a SES is az Ariane 5 ECA-t választotta a két műholdjának a felbocsátásához, mégpedig részben a költségek miatt. Mindehhez persze arra is szükség volt, hogy az ArianeSpace mintegy 7%-al csökkentette az árait csak 2015-ben, leginkább a profitjának kárára, hogy a vásárlóit megtartsa.


Az ArianeSpace jövője, az Ariane 6, pontosabban a nagyobb Ariane 64 változat fantáziarajza

Némileg persze ellentmondásos, hogy miközben rizikózik a luxemburgi cég a SES-10 indításnál, közben biztonságra játszik például a SES-12 esetében, de ezek mögött üzleti döntések sorakoznak, például, hogy a SES érdeke, hogy élesedjen a verseny az rakétaindítási szolgáltatók között. Viszont ha a SpaceX rakétáinak az ára 40 millió dollár körülire csökken, akkor az ArianeSpace nem csak a jelenlegi, hanem a még csak fejlesztés alatt álló Ariane-6 rakétájának is alátehet, ugyanis a cél eredetileg az volt az utóbbiak számára, hogy cirka 90 millió eurós indítási árat hozzanak, amit 110-120 millió eurós listaáron értékesíthetnek, és mindez szintén két műhold pályára állításánál, ami akkor is ~45 millió eurót jelent, ha nyereség nélkül nézzük.

Vagyis még összegszerűen is magasabb, mint a Falcon 9-R ára dollárban számolva. Tehát ha közelebb is kerülnek a SpaceX-hez, még tervek szintjén sem tudnak versenyezni annak mostani elképzeléseivel, amelyben még idén elindulhat az első Falcon 9-R a SES-10-el az orrában, miközben az Ariane-6 2020 előtt biztos nem emelkedik el a földről - és ha a Falcon 9 elég megbízhatóan teljesít, akkor a biztosítási díjai is csökkenni fognak. Elég frusztráló helyzet...


A SpaceX teljesen újrafelhasználható Falcon 9 koncepciója

A SpaceX számára pedig ott a lehetőség, hogy tovább vigye lefelé az árakat. Az eredeti Falcon 9-R koncepcióban ugyanis nem csak az első fokozat tér vissza, hanem a második fokozat is, igaz ennek módja kissé rázósabb, hiszen túl nagy sebességgel érkezik be a légkörbe, így a fokozat orrára hővédő pajzsot kell szerelni, ami több száz kilogramm is lehet, vagyis eleve ennyivel kevesebb terhet vihet fel, plusz még a visszatéréshez és leszálláshoz szükséges üzemanyag tömegével is számolni kell - vagyis potenciálisan a Falcon 9-R teljes újrafelhasználás esetén elvesztheti azt a lehetőségét, hogy 5 tonna körüli műholdakat vigyen fel GTO pályára.

Ettől még persze igen vonzó lehet az alacsony Föld körüli pályára (LEO, Low Earth Orbit, kb. 1000 km-es keringési magasságig tartó zóna) állítandó műholdak esetén. Hogy mennyire? Anno a cég második embere, Gwynne Shotwell azt mondta, hogy az 5-7 millió dolláros árig vihetik le a költségeket. Ami persze igen optimista, és feltehetően üzletileg sem fogja idáig levinni a cég külső konkurencia hiányában, de kétségkívül sokkoló még így is. Lévén sem a már említett ArianeSpace Ariane-6, sem a másik nagy konkurens ULA (United Launch Alliance, egy közös Boeing / Lockheed-Martin leányvállalat) Vulcan rakétája nem rendelkezik teljes újrafelhasználhatóságra vonatkozó koncepcióval - és mindkét rakéta az első fokozatból csak a hajtóműveket szeretné visszahozni, nem az egész fokozatot. Vagyis nehéz helyzetbe kerülnek, ha a SpaceX valóban megvalósítja a teljes újrafelhasználást...


Az ULA Vulcan koncepciója, az első fokozat hajtóművét egy felfújható védőpajzs védi visszatéréskor, majd ejtőernyővel ereszkedik alá, végül egy helikopter kapja el, és engedi le egy bárkára

Persze ehhez először az első lépés a SES-10 indítása lenne, valamikor 2016 utolsó negyedévében...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.