További idézetek és egy megjegyzésem

„A matematikai végtelen és limesz fogalma a klasszikus fizika alapján sugallt egyszerűsített modell olyan rendszerekre, melyek az adott megfigyelés felbontásában nem mutatnak mikroszkopikus struktúrát. A kvantumfizika nem ilyen világról tanúskodik.”(Fizikai Szemle)

„Miért vagyunk biztosak abban, hogy a klasszikus fizikára alapozott számfogalom általánosításai helyesek maradnak a kvantumfizikában is?” (Fizikai Szemle)

„. A megfigyelések felbontóképességének további, feltehetően nagymértékű növelése során természetesen vagy a kvantumfizika jelenlegi törvényei cáfolódnak majd meg, vagy pedig a tér valamilyen granulátumos, diszkrét struktúráját találjuk meg.” (Fizikai Szemle)

„A húrelmélet alapgondolatát a gravitáció problémaköre sugallta. A szokványos, pontrészecskékre alapuló kvantumtérelmélet keretein belül a gravitáció kvantumváltozata nem renormalizálható, a minimális távolsággal nem tarthatunk nullához. A megoldás a húrelmélet szerint a részecskék pontszerű mivoltának húrszerű általánosítása. Az eredmény egy rendkívül bizarr világ, mely bizonyos határesetben esetleg hasonlónak tűnik a mienkhez. Úgy érzem, hogy ebben az elméletben a matematikai komplexitás nem áll arányban a fizikai problémával. Nincs semmilyen kísérleti jelzés arra, hogy a gravitációs kölcsönhatás kvantumos általánosítására szükségünk lenne, hogy a Természet a gravitációt nem csupán a klasszikus tartományban használja. Nincs semmilyen matematikai vagy fizikai indok arra, hogy a minimális távolsággal nullához tartsunk a kvantumfizikában.” (Fizikai Szemle)

„Az utóbbi száz év alatt a fizika fejlődésében a mérések felbontásának körülbelül tíz nagyságrendű növelése közben felfedezett új kölcsönhatások és részecskék több új fejezetett nyitottak. Miből gondoljuk, hogy ez a tendencia megváltozik, és a felbontás további tizenhét nagyságrenden keresztül valónövelése közben a matematikai struktúra semmilyen lényeges módosítására nem lesz szükség” (Fizikai Szemle)

…a gravitáció klasszikus Einstein-egyenlete megjósolja, hogy egy pontszerű tömeg körül az úgynevezett Schwarzschild-horizont alakul ki, amely meggátolja, hogy a részecske környezetének a horizonton belül eső részéből bármilyen információ kijusson. A hurok gravitáció a Schwarzschild-sugarat használja minimális távolságnak, ami azért természetes, mert végtelen időbe telik, hogy ennél jobban megközelítse egymást két tömegpont. Ez a vonzó elképzelés, sajnos - az ismereteink jelenlegi állása alapján - teljesen ellenőrizhetetlen, mert mintegy húsz nagyságrend választja el a kísérleti berendezéseinket és a keresett jelenségeket. Megint ahhoz a kérdéshez jutottunk vissza, hogy miért szükséges feltétlenül zérushoz tartani a minimális távolsággal?” (Fizikai Szemle)…E kérdés tisztázása érdekében elegendő egy kicsi, de véges minimális távolságot bevezetni a kvantumgravitáció elméletében.” (Fizikai Szemle)

---------------------------
Megjegyzem, nem valamiféle klasszikus fizikai hatás, hanem annak lehetőségéről szóló információ hatására robban(ak) szét, ami(k) robban(nak), azaz működni kezdenek a robbanó(k)ba zárt természeti törvények információi (vonzásnál, taszításnál, kapcsolódásnál is). Biztosan nem nulla a táv, aminek számszerűsítésénél is figyelembe vehető pl. a kiválasztási információ terjedésére megadott sebesség-minimum (107 ∙ c). A nullához tartás követelménye tehát szerintem az objektumok információi közötti informatív kapcsolat figyelmen kívül hagyása miatt alaptalan, és csak a Fizikumhoz szokott gondolkodás görcsös kivetítése a kvantumfizikára. Az objektumok informatív kapcsolatában kell kutatni, hogy az ő körükben is luxus-e a biztos információ.

A fentiek sem adnak azonban választ Megon (#740) alatt feltett kérdésére, hogy egy időkvantum alatt megtehető-e egy térkvantumnál nagyobb út. Az én feltétélezésemből az a válasz következik, hogy e világban – azaz a vákuumon innen - térkvantum pontosan annyi ideig létezik, amíg az esedékes időkvantum tart. Az időkvantum lejártával az egész társaság – az akárhogy rohanó akármi is - a vákuumba kerül, onnan visszatérve ugyanaz a társaság újrakezdődik a sokadik alef nulláról. Szerintem ezt a huzavonát Mari néni is el tudja magyarázni János bácsinak: az időkvantum miatt egy mozdulattal egynél több térkvantumot lehetetlen abszolválni, jelentsen ez bármit…