Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Eastman

    addikt

    Petőfi Sándor - A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

    Nem Pesten történt, amit hallotok.
    Ott ily regényes dolgok nem történnek.
    A társaságnak úri tagjai
    Szekérre űltek és azon menének.
    Szekéren mentek, de ökörszekéren.
    Két pár ökör tevé a fogatot.
    Az országúton végig a szekérrel
    A négy ökör lassacskán ballagott.

    Világos éj volt. A hold fenn vala;
    Halványan járt a megszakadt felhőkben,
    Miként a bús hölgy, aki férjinek
    Sírhalmát keresi a temetőben.
    Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
    S vett a füvektől édes illatot.
    Az országúton végig a szekérrel
    A négy ökör lassacskán ballagott.

    A társaságban én is ott valék,
    S valék szomszédja épen Erzsikének,
    A társaságnak többi tagjai
    Beszélgetének s énekelgetének.
    Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
    „Ne válasszunk magunknak csillagot?”
    Az országúton végig a szekérrel
    A négy ökör lassacskán ballagott.

    „Ne válasszunk magunknak csillagot?”
    Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
    „A csillag vissza fog vezetni majd
    A mult időknek boldog emlékéhez,
    Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
    S választottunk magunknak csillagot.
    Az országúton végig a szekérrel
    A négy ökör lassacskán ballagott.

    (Borjád, 1845. szeptember 26. október 7. között.)

Új hozzászólás Aktív témák