Új hozzászólás Aktív témák

• #61 Viszlát addikt

  Új Válasz 2005-11-16 19:52:09 #61

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  Ady Endre - Az én menyasszonyom
  
  
  Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
  De elkisérjen egész a síromba.
  
  Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
  „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
  
  Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
  Csak a szivébe láthassak be néha.
  
  Ha vad viharban átkozódva állunk:
  Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
  
  Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
  Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
  
  Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
  Boruljon rám és óvjon átkarolva.
  
  Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
  Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
  
  Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
  Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
  
  Amiben minden álmom semmivé lett,
  Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
  
  Kifestett arcát angyalarcnak látom:
  A lelkem lenne: életem, halálom.
  
  Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
  Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
  
  Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
  Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
  
  Meghalnánk, mondván:
  „Bűn és szenny az élet,
  Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
  

Új hozzászólás Aktív témák