Na most ezt a 3 órát ne úgy képzeld el, hogy addig zötykölődsz, hanem h átlagosan oda-vissza. És ebben nyilván a buszra várások is benne vannak,
De a kedd, szerda és a csütörtök pl a nyelviskolás időkben különösen szívás volt, mert végeztem 20:30-kor, ami gyakorlatban mire. kidupoltam mindenkit és bezártam a sulit 20:40 volt. Akkor már nem értem el a 21:00-ás buszomat, akárhogy siettem, vagyis maradt a 22:40-es. Ezért az első 2-3 alkalom után (különösen ahogy mentünk bele a télbe) beültem inkább a kedvenc helyemre, és ott csaptam el az időt (ami nyilván extra kiadás) 10-ig, amikor is kényelmesen lesétáltam a buszhoz. így este negyed tizenkettőre (23:15) értem haza, ami különösen kedden volt deprimáló, mert (másnap) szerdán reggel 9-re mentem, csütörtökön legalább reggel 11-re. így a hétfő és a péntek voltak a rövidnapok, hétfőn du 5-kor szabadultam, pénteken meg ha szerencsém volt akkor 4 helyett 2-kor. Ezutóbbit azért szerettem, mert beleestem abba zónába amikor 5-10 percenként járt a buszom és így munkahelyről elindulás után után 55 perccel már otthon is lehettem a falumban. Ha pedig 4ig voltam, és este kocsmázás volt tervezve, inkább haza sem mentem, hanem elfórumozgattam magamnak az irodába olyan este fél 7 körülig, aztán 10 percen belül leértem kissé idejekorán (7 körül érkeztem általában) a kocsmába és megkezdtem az estét.

Itt nem a távolsággal volt a baj, hanem, a menetrenddel, illetve azzal, hogy a buszvégig kénytelen voltam gyalog menni, mivel még átszállással együtt is csak a táv fele volt "tömegközelekdésíthető", de lemértem úgy még lassabban értem oda. (Különösen reggel volt nagyon rossz).

Inkább azt kérdezzék miért nincs szobrom, mint azt, hogy miért van...