Ti hogy kezelitek pszichésen a hosszútávú, korábban még sosem látott kockázatokat? (deglobalizáció, klímaváltozás, stb.)

röviden: rosszul :/

amiben megváltozott a véleményem:
- nem veszek d-olaszországi ingatlant (továbbra is gondolkodom viszont, hogy 1 évre ki kellene költözni)
- a család tulajdonában lévő békés megyei termőföldeknél (nem sok, 10-15 ha, szétaprózódva, ki van adva gazdálkodásba) meg kell fontolni, hogy mikor érdemes eladni, ha félsivatagi környezet a jövő - nagyszabású, hosszú távon eredményt hozó vízgazdálkodásra lenne Mo-n szükség, a jelenlegi kormány meg ilyeneket nem vállal (hosszú távú gondolkodás kb zéró)

+ technológiai szingularitás:
korábban talán már ebben a topikban is írtam, szerintem UBI kell, vagy nettó elszegényedés/ellehetetlenülés vár a lakosság jó részére (a munkád kevesebbet v semmit sem fog érni egyes ágazatokban), különböző szolidaritású országok másképp fogják kezelni ezt a helyzetet, zéró-közeli szolidaritású országokban (usa, uk, Mo) való maradás kérdőjeles lehet

a popularizmus térhódításával együtt nem igazán tudok optimistán tekinteni a jövőre.

ezen felül meg kellene tanulnom programozni, de eddig nem igazán volt rá ingerenciám/időm, ha befullad az építőipar, akkor legalább időm lesz rá.