Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dhampir

    félisten

    Egy hétig jártam a Zónában és nem történt semmi. Se egy frakció, sem egy küldetés, se semmi. A végén újrakezdtem az egészet, de minden ismétlődött elölről. Csak mentem-mentem egy erdőben, csicseregtek a madárkák, lágy szellő borzolta gázálarcba rejtett arcomat.

    Útközben mindent eldobáltam, mert nagyon melegem lett. A végén semmim sem maradt és a Zóna is eltűnt, csak lebegtem. Később lelebegtem a kiindulási pontra, amit inkább csak sejtettem, mint tudtam róla. Ekkortájt ráeszméltem, hogy ez talán már egy újabb Zóna.

    A Zóna egy Szülő, a Zóna egy Anya, de ki lehet az Édesapa? Szidorovics? Fürge? Jar bácsi? Reszketeg?

    Kiderült, hogy ez egy új epizód, belebotlottam egy béta frissítésbe, a Monolith titkába. A Monolit története a paleolit táján kezdődött. Rábukkantak egy jeges kőből kiolvadt, még dermedt, de már lassan, tájszólásban, akadozó nyelvvel beszélni kezdő emberre, akit előbb félistenként, majd később istenükként imádtak. Amikor ez az ember bemutatkozott, akkor úgy hívták, hogy Lecsüan Hodzsa Baskír Kovács Károly. A Monolit annyira titkolta ezt a nevet, hogy megváltoztatták LEHOBAKK-ra. Ez lett az ő istenük.

    Némelyek annyira belemerültek az imádatába, hogy éhenhaltak, mások inkább felkerekedtek hirdetni a jó hírt, de a gonosz Stalkerek rendre lelődözték őket, ezért inkább zártkörű részvénytársasággá alakultak. A titkos rend tagjai addig-addig mendegéltek, amíg elérték a Zóna peremét. Itt a történet befejeződhetett volna, de ők fohászkodtak, és ekkor új Zónák szálltak alá a magasságból. Ekkoriban terjedt el az a cifra beszédfordulat a Szolgálat-frakció körében, hogy az a magasságos. Azért titokban ők is be akartak lépni a Monolitba, de ehhez ájtatosság kellett volna, míg ők jobban értettek a fémből kovácsolt fegyverek forgatásához.

    A Monolit megérti ezeket a problémákat és türelmesen vár. Várja a megtévedteket, akik a Zóna dzsungelében megrekedtek, tévelyegnek, és küldetéseik során néha lepuffantják őket. Nagy dobásuk Reszketeg feltámasztása volt, aki éjszakánként a Sötét Erdő szélén csapott le a gyanús Renegátokra és a gyanútlan, jószívű banditákra.

    Amikor Zulu az Erdő Kapitánya lett és Noéval együtt tengerészeti vállalkozásba kezdtek, akkortájt kezdtek megjelenni a Vízi-Stalkerek. Jet-Skivel közlekedtek a Zóna csatornáiban, csak úgy fröcsköltek nyomukban a radioaktív habok. A Monolit haragudott rájuk. Felverték a mély csendet, összezúzták a mutáns halivadékokat. Emiatt rájuk szabadította прожорливый-t, a Torkos Cápát.

    Rengeteg minden belekerült ebbe a történetbe, és ez nem lehet a véletlen műve. A Zóna nem alszik!

Új hozzászólás Aktív témák