A magam részéről egy nagyon jó ötletnek tartom a közmunkát. Úgyis fogalmazhatunk, hogy végső esély. Legalábbis nekem az volt. Tavaly januárban rúgtak ki, s bizony júliusban sikerült csak eljutni dolgozni. Közmunkában. Addig volt többféle segédmunka, és egyéb jó dolgok.
Annyira nem volt sehol hely, hogy majdnem elmentem egy temetkezési vállalkozóhoz sírt ásni.
Na akkor vissza a közmunkához!
Vegyes a kép. Van, amikor nincs sok meló, lazább a nap, de van, hogy az ebédemet is alig tudom megenni, s este fél nyolc felé érek haza. Könyvtáros-rendszergazdaként dolgozom, tehát nem az árkot túrom, vagy nyírom a füvet. Igaz az elején nem nagyon szerettek ezért (enyhén megfogalmazva), de ez megint másik történet.
Úgyhogy lehet ebből sokat kihozni, csak jól kell összeválogatni az embereket, s jó vezetők kellenek. Nálunk szerencsére ezek megvannak, így halad is minden. Jó, azért itt is lehetne írni jó sok negatív példát, de inkább kihagyom.
Ha valakit érdekel, privátban meg lehet ez ügyben keresni.

"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."