Tapasztalatom szerint -ami nem túl nagy- digit gépeknél a tif és jpeg között egyedül annyi a különbség, hogy a tif nincsen tömörítve. Magyarul a gép ugyanúgy megcsinálja a de-bayert, ha nem a ccd natív felbontásán fotózol akkor a leméretezést, fehéregyensúlyt, élesítést, zajszűrést és minden nyavalyát a raw adatból, egyedül a jpeg tömörítés marad el a végén. Hacsak nem extrém rossz a gép jpeg encode-ja, sok értelmét nem látom.
Tif lehet éppen vektorgrafikus is, de pl. szkennelt rajzoknál azért alkalmazzák, mert a tif ismer 1 bites színmélységet (1 pixel 1bit: vagy fekete, vagy fehér) és mindezt még általában tömörítik is lzw, vagy más algoritmussal (veszteségmentesen). Így tipikusan vonalas rajznál és szövegnél bődületes felbontású képeket lehet kis méreten tárolni, anélkül hogy a vonalak szőrösek, homályosak legyenek pl. jpeg blokkosodás miatt.
Mivel kezdem kiismerni a saját gépemet -párezer fotó ellövése, és monitoron való megnézése alapján- eljutottam arra a szintre, hogy tudom hogy tipikusan milyen szituációkat fog a gépem elronteni, és milyen helyzetekben lehet megbízni benne.
Ahol "kockázati" tényezők vannak (nagy kontrasztkülönbségű, árnyékos részek, beégésveszély, vagy nagy érzékenység szükségszerű használata, stb.) ott inkább raw-ba váltok, és utólag kijavítom a gyári szoftver hibáit.
Én erre használom a raw-ot; csak holtbiztos esetekben -vagy amikor nem a művészi összhatás a cél pl. hirdetéshez kell egy fotó- mehet a jpeg.
''A kocsmáros ért ehez, mert itt már öltek orvost is -régi étterem'' Rejtő: Piszkos Fred, a kapitány