Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tzombi

    tag

    válasz WN31RD #59 üzenetére

    Nem tudom, hogy más hogy van vele, én a saját véleményemet mondom el, mintegy magyarázva a bizonyítványomat.
    Egy időbe reggelente rádiót hallgattam, de meguntam, hogy szinte minden adón egy jópofának tűnő beszélgetés közben lejátszanak egy-két zeneszámot. Az én életfelfogásomhoz, pedig ez nem passzolt. A reggeleket úgy indítom, hogy jobb híján felrakom a „fülest” (fejhallgatót), és jó pörgős zenéket hallgatok. Lehet azt is mondani, hogy felspannolom magamat, az előtte álló napra. A zene lehet Dance-től, akár Brahms-ig szinte bármi, csak legyen tele lendülettel, élettel. Ezt egyik rádióadón sem találtam meg. Valahogy nem is hiányzik, mint neked a TV.
    Az esték, az más dolog. Ez viszont gondolom, nem csak rám, hanem többünkre is jellemző.
    A napi lótás-futás, stresszel teli nap után, szeretném kiengedni a fáradt gőz, szeretnék ellazulni. Megnézni egy olyan filmet, ami alatt nem kell gondolkodnom (hogy mi lesz holnap), átadni magamat a „lazulásnak”. A páromat érdekli a mindennapi sorozatok, és amíg szorgoskodik a konyhában (többnyire ő főzi a vacsit) a háttérben szól a TV, egy-egy pillanatot el kap a filmből, akár rántáskavargatás közben is. De a vacsora oda vonz engem is a konyhába, és így akarva nem akarva én is részese, szemlélője vagyok a műsornak.
    A jó végzett munka tudatában, szeretnénk egy kicsit kikapcsolódni. Mivel mindennap nem mehetünk moziba, színházba, a videotékát is majdnem kikölcsönöztük már, túlnyomó többségben az esti szórakozás a TV marad. Vagy a számítógép!
    De az egész napos számítógép előtt való görnyedést sem tartom ugyanakkor olyan jónak.
    Én elmondhatom magamról, hogy igazából nem kötődök egyikhez sem, de bármelyiknek a hiánya már viszont nagyon bosszant. Nem történetesen a hiány, hanem maga tudat, hogy nincs ott ez, vagy az a lehetőség.

  • philoxenia

    MODERÁTOR

    válasz WN31RD #59 üzenetére

    Nemcsak a tévé, de a reklámok is az élet részei, nincs ebben semmi kivetnivaló. A termelés fogyasztás "kultúrkörben" a reklám is egy elem. Álságos tagadni a fogyasztói társadalmat annak részeként, ráadásul egyszerű is. A sárga műanyagdzsekiben a modern ipart alkalmanként támadó környezetvédők számomra a divat megnyilvánulásának tűnnek.
    Használják az ipar termékeit, a tagadott termékek és iparágak kiválasztása pedig általában nem logikus, esetleges, arra pedig, hogy mit javasolnak a tagadott termék helyett, vállvonogatás a legtöbbször a válasz.
    Példa, hogy ne csak általánosságban beszéljek: Nagy divat, barna csomagolópapírban tálalni a termékeket, merthogy az milyen "környezetbarát" megmentettünk nem tudom hány fát, arról azonban nem esik szó, hogy a barna papír gyártása sem környezetkímélőbb, csak a barnasága okán, a nálunk papíripari célból kivágott fák túlnyomó többségét, pedig abból a célból ültették eleve, hogy majd papírt gyártsanak belőle.Közben, a begyűjtött papírhulladék ott rohad, sok ezzel foglalkozó begyűjtőhely udvarán.
    Semmi bajom, azzal, ha valaki nem néz tévét, de azért ezt úgy feltüntetni, mint a fejlődés következő fokát.....
    Tele van a hócipőm azzal, amikor azt mondják, "nekünk nincs tévénk, abból a gyerek csak rosszat tanulhat". Ez majdnem annyira nonszensz, mint amikor valaki a gyereket a Mónika són neveli fel. A helyén kezelt tévénézés, -nem a túlszabályozásra, hanem a példakövető magatartásra gondolok- a gyereknevelés része, ugyanúgy mint az a legális drogok az alkohol, a dohányzás oly módon történő megismertetése a gyerekkel, hogy ne váljon a rabjává ha találkozik vele. A "tévétagadók" olyanok nekem, mint az alkoholista, aki nem ihat meg egy pohár bort sem, mert az első pohár után nem tud megállni.

Új hozzászólás Aktív témák