HDR anyagot bármilyen kijelzőn le lehetne játszani, csak tone mapping szükséges. Egy HDR kijelzőbe bele van építve a tone-mapping, így szoftveresen nem kell semmi, csak tudatni a kijelzővel, hogy HDR anyagot kap.

A HDTV az a sima sRGB színtérben van, ahogy gyakorlatilag minden, ami egy PC-n megy (kivéve ha valaki grafikus). Az UHDTV viszont sokkal nagyobb színterű, HDR-rel kombinálva meg a gamma-görbe is más.

Ha nincs színtér-konverzió és gamma-korrekció, akkor szürke, kontraszttalan valami lesz belőle.

Fontos, hogy egyes HDR kijelzők között is különbség van, a gyakorlat pedig az, hogy egyik HDR kijelző sem képes tökéletesen megjeleníteni. Persze az attól még igaz, hogy a drágább kijelzők többet mutatnak a HDR-ből, míg az olcsóbbak kevesebbet.

Na de ha objektívek akarunk lenni, akkor az van, hogy egyrészt ugye 20000:1 kontraszt-arány a minimum, amit csak az OLED tud, LCD-vel esélytelen, max valami dimming trükkel. Továbbá a színtér olyan szinten hatalmas, hogy semmilyen kijelző nem képes a megjelenítésére. Így hát a mastert sem ekkorában szokták készíteni.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.