Új hozzászólás Aktív témák

• Vakegérke félisten

  #13

  #11 potyautas

  2013-06-30 17:07:40

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vakegérke

  félisten

  #11 potyautas

  #11 potyautas

  Bunkó emberek mindenhol vannak, de ahol személyes tapasztalatunk is van erről, ott többnek tűnik. Ismertem vazsmegyei bunkót, tirpákot, de csepelit is. Mondhatnám azt, hogy legrendesebb emberek a szentesiek, hiszen ott az ismerőseim mind a hárman olyanok, hogy le a kalappal.

  Vakegérke! Igen, az is Abaúj.

  És nekem még a borsodiakkal volt bajom...

  Megjegyzendő a főfaluban is van annyi bunkó, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.

• moonlight115 őstag

  #12

  #11 potyautas

  2013-06-30 15:04:49

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  moonlight115

  őstag

  #11 potyautas

  #11 potyautas

  Bunkó emberek mindenhol vannak, de ahol személyes tapasztalatunk is van erről, ott többnek tűnik. Ismertem vazsmegyei bunkót, tirpákot, de csepelit is. Mondhatnám azt, hogy legrendesebb emberek a szentesiek, hiszen ott az ismerőseim mind a hárman olyanok, hogy le a kalappal.

  Vakegérke! Igen, az is Abaúj.

  Az indiaiak meg udvariasak. Szoktam velük játszani a Triviadoron.

• potyautas tag

  #11

  #10 moonlight115

  2013-06-30 14:50:21

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  potyautas

  tag

  LOGOUT blog

  #10 moonlight115

  #10 moonlight115

  Arrafelé még nem jártam, de jó tudni.

  Vaksi rágcsáló Mínusz egy borsodi ivadék, plusz egy abaúji. Aztán jöhetnek a zempléniek. Onnan kiket ismersz? Tuti azok is bunkók.

  Bunkó emberek mindenhol vannak, de ahol személyes tapasztalatunk is van erről, ott többnek tűnik. Ismertem vazsmegyei bunkót, tirpákot, de csepelit is. Mondhatnám azt, hogy legrendesebb emberek a szentesiek, hiszen ott az ismerőseim mind a hárman olyanok, hogy le a kalappal.

  Vakegérke! Igen, az is Abaúj.

• moonlight115 őstag

  #10

  #8 potyautas

  2013-06-30 09:55:56

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  moonlight115

  őstag

  #8 potyautas

  #8 potyautas

  Ráadásul Céce nem is Borsod, hanem Abaúj.

  Arrafelé még nem jártam, de jó tudni.

  Vaksi rágcsáló Mínusz egy borsodi ivadék, plusz egy abaúji. Aztán jöhetnek a zempléniek. Onnan kiket ismersz? Tuti azok is bunkók.

• Vakegérke félisten

  #9

  #8 potyautas

  2013-06-30 09:27:31

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vakegérke

  félisten

  #8 potyautas

  #8 potyautas

  Ráadásul Céce nem is Borsod, hanem Abaúj.

  Boldogkőújfalu is? Ha igen, akkor egy szót se szóltam. Onnan rajzott szét a família.

• potyautas tag

  #8

  #5 moonlight115

  2013-06-29 22:20:53

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  potyautas

  tag

  LOGOUT blog

  #5 moonlight115

  #5 moonlight115

  Te tényleg szeretsz kötözködni. Lehet, hogy a mama jobban szerette a kis házat, ahol leélte az életét.
  A borsodiak ugyanolyanok, mint bárki más. Attól, hogy itt élnek, nem rosszabbak, csak neked nem volt szerencséd, ilyeneket fogtál ki.
  A rokon előtt hasra kellett volna esned, ez a minimum.

  Ráadásul Céce nem is Borsod, hanem Abaúj.

• moonlight115 őstag

  #7

  #6 Vakegérke

  2013-06-29 20:38:21

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  moonlight115

  őstag

  #6 Vakegérke

  #6 Vakegérke

  Köztudott volt rokoni körben, hogy Józsika ígért fűt-fát édesanyjának, csak írassa rá a "birtokot". Lesz itt szép nagy ház, magáé lesz a legszebb szoba, tejben-vajban fürödhet, minden ilyen. Szimpla átverés, és egy szerető édesanya van olyan bolond, hogy meg is kajolja a szép szavakat.

  Igen, hasra kellett volna esnem előtte, akkor én lettem volna a pesti rokon, aki elismeri, hogy ő a faluban a tekintély. Erre viszont nem vagyok képes.

  Nem becsülök le senkit sem származása, sem lakóhelye okán. Azonban azt a sok aljasságot, amit el kellett viselnem a megye szülötteitől, nem vagyok képes elfelejteni. Ez nem jelenti azt, hogy eleve mínuszból indul nálam egy borsodi.

  Gondoltam, hogy nem alaptalanul voltál ilyen vele, csak én is szeretek kötözködni.

  A borsodiak feltalálták a Borsodi sört. Azt hiszem, jó sör, bár én nem tudom megkülönböztetni a többitől, mivel nem iszom. Szereted? Vagy az is mínuszból indult?

• Vakegérke félisten

  #6

  #5 moonlight115

  2013-06-29 20:30:14

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vakegérke

  félisten

  #5 moonlight115

  #5 moonlight115

  Te tényleg szeretsz kötözködni. Lehet, hogy a mama jobban szerette a kis házat, ahol leélte az életét.
  A borsodiak ugyanolyanok, mint bárki más. Attól, hogy itt élnek, nem rosszabbak, csak neked nem volt szerencséd, ilyeneket fogtál ki.
  A rokon előtt hasra kellett volna esned, ez a minimum.

  Köztudott volt rokoni körben, hogy Józsika ígért fűt-fát édesanyjának, csak írassa rá a "birtokot". Lesz itt szép nagy ház, magáé lesz a legszebb szoba, tejben-vajban fürödhet, minden ilyen. Szimpla átverés, és egy szerető édesanya van olyan bolond, hogy meg is kajolja a szép szavakat.

  Igen, hasra kellett volna esnem előtte, akkor én lettem volna a pesti rokon, aki elismeri, hogy ő a faluban a tekintély. Erre viszont nem vagyok képes.

  Nem becsülök le senkit sem származása, sem lakóhelye okán. Azonban azt a sok aljasságot, amit el kellett viselnem a megye szülötteitől, nem vagyok képes elfelejteni. Ez nem jelenti azt, hogy eleve mínuszból indul nálam egy borsodi.

• moonlight115 őstag

  #5

  #4 Vakegérke

  2013-06-29 20:14:32

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  moonlight115

  őstag

  #4 Vakegérke

  #4 Vakegérke

  Rendben.

  Először is ne haragudj, nem szeretem Borsodot.
  Először az ipari tanulóban találkoztam borsodi srácokkal, és bár volt köztük sok rendes is, a túlnyomó többség lerontotta az összképet.
  Másodjára a katonaságnál hozott velük össze a sorsom. Itt már elenyésző kisebbségben voltak a rendes srácok, a többség igazi bunkó volt. Falkába tömörülve szívatták a pestieket, mert az sikk, aztán ha visszakapták, akkor még nekik állt feljebb. Volt köztük olyan is, aki nem tudott a térképen rábökni Dél-Amerikára, de a krumplivirágos hatalmával bezzeg tudott (vissza)élni.
  No mindegy.

  Már azt hittem, hogy megszabadultam Isten ezen teremtményeitől, ám mit hozott a sors? Megismertem leendő feleségem. Ő már Pesten született, ám volt egy rahedli rokona Borsodban. Az esküvőnkig eggyel se találkoztam, akkor viszont ránk szabadult a rokonságból nem kevés ember. A nők még hagyján, a férfiak viszont bőszen csapkodták a vállam, és olyanokat mondtak, hogy legyek rá büszke, hogy bekerültem a családba, meg hogyha valakinél meló van, akkor ugrás, de azonnal, mert náluk ez így szokás. Na meg a családban mindenki József, meg János, Ilona, meg Mária, szóval a megszületendő gyerekeink neve eldöntött tény. Már majdnem otthagytam az egészet, anyám nem hagyta. Fiam, Marikát veszed feleségül, vagy őket? Nagyot nyeltem, megvolt az esküvő. Utána kezdődött csak a b*szogatás, ebbe most nem mennék bele. Kész regény, túl cifra.

  No, amiért elkezdtem.
  A 80-as évek elején hosszas unszolásra belementem, hogy meglátogatjuk a rokonságot. Trabi indul, a két gyerek hátra, Marikám anyósülésen, induljunk.
  Bármelyik családnál jártunk, tömték volna belénk a kaját, főleg a gyerekekbe. Jaj, milyen soványkák, olyan nincs, hogy nem esznek. De van, mondtam, és ha kellett, hát összeszedtem a családot, és pápá, mentünk tovább.
  Elérkeztünk mondandóm lényegéhez.
  Ha jól emlékszem, akkor Hernádcéce, jó nagy ház, emeletes. Az üdvözlések után Marikám a gyerekekkel bement a házba, én még kint szöszmötöltem valamit. A gazda kint maradt velem, és cirka a következő párbeszéd zajlott le köztünk, amelyet a (nekem ugyan nem) rokon kezdeményezett.
  - Enyém a legnagyobb ház a faluban.
  - Jó. És?
  - Hát enyém a legnagyobb ház a faluban!
  - Először is értettem, de mit akarsz mondani?
  - Hát hogy enyém a legnagyobb ház a faluban.
  - Na és?
  - Van tisztességem, mert az enyém a legnagyobb ház a faluban.
  Szépen belém verte az ideget, no meg én vagyok az "öreg kötözködős" fia, ráadásul már tudtam a körülményekről, így feltettem egy sunyi kérdést.
  - Anyukád hol lakik?
  - Hátul a kis házban.
  Értendő a régi, két helyiségből álló, abszolút komfort nélküli "putri", ahol őt tisztességgel felnevelték.
  - Nem férne el ebben a jó nagy házban?
  - Ez az enyém, én építettem, és a legnagyobb ház a faluban.
  - Szereted egyáltalán az édesanyádat?
  - Mi van, kötözködsz?
  Ennyi elég is volt. Megkerültem a manust, bementem az udvarra, de csak a ház küszöbéig, onnan szólítottam Marikámat, aki kérdőn nézett rám.
  - Szedd össze a gyerekeket, megyünk.
  Vita nem volt, ő sem érezte jól magát ebben a fojtogató közegben, elege volt már a rokonságából, így talán egy perc sem telt el, indultunk haza. Természetesen a gazdának én voltam a pesti bunkó, aki nem érti meg, hogy övé a legnagyobb ház a faluban, és azt sem, hogy az öregnek hol a helye.

  Te tényleg szeretsz kötözködni. Lehet, hogy a mama jobban szerette a kis házat, ahol leélte az életét.
  A borsodiak ugyanolyanok, mint bárki más. Attól, hogy itt élnek, nem rosszabbak, csak neked nem volt szerencséd, ilyeneket fogtál ki.
  A rokon előtt hasra kellett volna esned, ez a minimum.

• Vakegérke félisten

  #4

  #2 potyautas

  2013-06-29 19:15:56

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vakegérke

  félisten

  #2 potyautas

  #2 potyautas

  Garantálom, hogy nem lesz tülekedés Meséld!

  Rendben.

  Először is ne haragudj, nem szeretem Borsodot.
  Először az ipari tanulóban találkoztam borsodi srácokkal, és bár volt köztük sok rendes is, a túlnyomó többség lerontotta az összképet.
  Másodjára a katonaságnál hozott velük össze a sorsom. Itt már elenyésző kisebbségben voltak a rendes srácok, a többség igazi bunkó volt. Falkába tömörülve szívatták a pestieket, mert az sikk, aztán ha visszakapták, akkor még nekik állt feljebb. Volt köztük olyan is, aki nem tudott a térképen rábökni Dél-Amerikára, de a krumplivirágos hatalmával bezzeg tudott (vissza)élni.
  No mindegy.

  Már azt hittem, hogy megszabadultam Isten ezen teremtményeitől, ám mit hozott a sors? Megismertem leendő feleségem. Ő már Pesten született, ám volt egy rahedli rokona Borsodban. Az esküvőnkig eggyel se találkoztam, akkor viszont ránk szabadult a rokonságból nem kevés ember. A nők még hagyján, a férfiak viszont bőszen csapkodták a vállam, és olyanokat mondtak, hogy legyek rá büszke, hogy bekerültem a családba, meg hogyha valakinél meló van, akkor ugrás, de azonnal, mert náluk ez így szokás. Na meg a családban mindenki József, meg János, Ilona, meg Mária, szóval a megszületendő gyerekeink neve eldöntött tény. Már majdnem otthagytam az egészet, anyám nem hagyta. Fiam, Marikát veszed feleségül, vagy őket? Nagyot nyeltem, megvolt az esküvő. Utána kezdődött csak a b*szogatás, ebbe most nem mennék bele. Kész regény, túl cifra.

  No, amiért elkezdtem.
  A 80-as évek elején hosszas unszolásra belementem, hogy meglátogatjuk a rokonságot. Trabi indul, a két gyerek hátra, Marikám anyósülésen, induljunk.
  Bármelyik családnál jártunk, tömték volna belénk a kaját, főleg a gyerekekbe. Jaj, milyen soványkák, olyan nincs, hogy nem esznek. De van, mondtam, és ha kellett, hát összeszedtem a családot, és pápá, mentünk tovább.
  Elérkeztünk mondandóm lényegéhez.
  Ha jól emlékszem, akkor Hernádcéce, jó nagy ház, emeletes. Az üdvözlések után Marikám a gyerekekkel bement a házba, én még kint szöszmötöltem valamit. A gazda kint maradt velem, és cirka a következő párbeszéd zajlott le köztünk, amelyet a (nekem ugyan nem) rokon kezdeményezett.
  - Enyém a legnagyobb ház a faluban.
  - Jó. És?
  - Hát enyém a legnagyobb ház a faluban!
  - Először is értettem, de mit akarsz mondani?
  - Hát hogy enyém a legnagyobb ház a faluban.
  - Na és?
  - Van tisztességem, mert az enyém a legnagyobb ház a faluban.
  Szépen belém verte az ideget, no meg én vagyok az "öreg kötözködős" fia, ráadásul már tudtam a körülményekről, így feltettem egy sunyi kérdést.
  - Anyukád hol lakik?
  - Hátul a kis házban.
  Értendő a régi, két helyiségből álló, abszolút komfort nélküli "putri", ahol őt tisztességgel felnevelték.
  - Nem férne el ebben a jó nagy házban?
  - Ez az enyém, én építettem, és a legnagyobb ház a faluban.
  - Szereted egyáltalán az édesanyádat?
  - Mi van, kötözködsz?
  Ennyi elég is volt. Megkerültem a manust, bementem az udvarra, de csak a ház küszöbéig, onnan szólítottam Marikámat, aki kérdőn nézett rám.
  - Szedd össze a gyerekeket, megyünk.
  Vita nem volt, ő sem érezte jól magát ebben a fojtogató közegben, elege volt már a rokonságából, így talán egy perc sem telt el, indultunk haza. Természetesen a gazdának én voltam a pesti bunkó, aki nem érti meg, hogy övé a legnagyobb ház a faluban, és azt sem, hogy az öregnek hol a helye.

• moonlight115 őstag

  #3

  #2 potyautas

  2013-06-29 19:05:13

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  moonlight115

  őstag

  #2 potyautas

  #2 potyautas

  Garantálom, hogy nem lesz tülekedés Meséld!

  Jöttem tülekedni...

  Szomorú, ami a Lyukóval történt. Gyerekkoromban volt ott telkünk, fenn a hegy tetején, irtó finom gyümölcs termett az ottani fákon...Szerencsére már eladtuk (csak egy kis faház volt rajta), mert biztos széthordták volna. Egy ismerősömék kimentek tavasszal, és ...volt házuk, nincs házuk. Még a fém szerszámos kamrájuknak is csak az alapját találták.

• potyautas tag

  #2

  #1 Vakegérke

  2013-06-29 17:51:41

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  potyautas

  tag

  LOGOUT blog

  #1 Vakegérke

  #1 Vakegérke

  Jó hallgatni az ilyen csapongásait az elmének. Számít, hogy mit akartál? Nekem nem.

  "Megint eszembe jutott egy falusi magánház azokból az időkből, amikor domináns törekvés volt egy sor téglával többet felrakni, mint a szomszéd."
  Na, erről eszembe jutott egy személyes emlék. Ha nem lesz tülekedés a topicban, és ha megengeded, majd elmesélem.

  Garantálom, hogy nem lesz tülekedés Meséld!

• Vakegérke félisten

  #1 2013-06-29 17:09:21

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vakegérke

  félisten

  Jó hallgatni az ilyen csapongásait az elmének. Számít, hogy mit akartál? Nekem nem.

  "Megint eszembe jutott egy falusi magánház azokból az időkből, amikor domináns törekvés volt egy sor téglával többet felrakni, mint a szomszéd."
  Na, erről eszembe jutott egy személyes emlék. Ha nem lesz tülekedés a topicban, és ha megengeded, majd elmesélem.

Új hozzászólás Aktív témák