Nagyon szép vers. Nem ismertem, az íróját sem. Köszi.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

[link] [link]

[ Szerkesztve ]

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Szép.
Jó sok érdekes dolog van róla a Wikipédián.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Fordítsd le Te is!

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Ha nem olvastam volna más fordítását, megpróbálkoztam volna vele. Így már annyira nem izgat.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Pedig pont igy erdekes....

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Jó, akkor majd várok, míg el nem felejtem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Nagyon durvan belenyulnak a szovegbe, annyit meg en is ertek angolul egy sokkal szoveghubb forditas visszaadna a vers egyszeru es ettol eredeti szepseget.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Még a végén rábeszélsz.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A legjobb természetesen az eredeti.

DYLAN THOMAS:

And Death Shall Have No Dominion

And death shall have no dominion.
Dead men naked they shall be one
With the man in the wind and the west moon;
When their bones are picked clean and the clean bones gone,
They shall have stars at elbow and foot;
Though they go mad they shall be sane,
Though they sink through the sea they shall rise again;
Though lovers be lost love shall not;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
Under the windings of the sea
They lying long shall not die windily;
Twisting on racks when sinews give way,
Strapped to a wheel, yet they shall not break;
Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan't crack;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
No more may gulls cry at their ears
Or waves break loud on the seashores;
Where blew a flower may a flower no more
Lift its head to the blows of the rain;
Though they be mad and dead as nails,
Heads of the characters hammer through daisies;
Break in the sun till the sun breaks down,
And death shall have no dominion.

És nem vesz rajtuk erőt a halál

And death shall have no dominion

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Dylan Thomas: TOMBOL A HOLD

Tombol a hold, viaskodom, de nem
a gőgösöké, amit éjszaka
csapzott lapokra írok, sem pedig
a felszálló halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;
csak a szeretőké, kik húnyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik,
akiknek fizetségre nem telik,
nem is látnak, övék művészetem.

(Tóth Judit fordítása)

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

De a jó prózát jobban szeretem:
A Hartwig

Ez a történet abból az időből való, amikor még a Halál is másforma ruhában járt, s néha visszaengedte azokat térni a földre, akiket pedig már magával vitt a szekerén. Bizonyos, hogy néhány száz esztendő előtt, a felleges középkor századaiban vagy az emberek voltak mások, mint manapság, vagy a természet rendjében voltak olyan változások, amilyeneket már nem látunk. Az a rengeteg középkori legenda, amely reánk maradt: visszajáró halottakról, kísértő királyokról és szent életű papokról, vajon mind eszelős költőknek hagymázos látománya-e? Régi várak, régi házak, ódon városok naplemente után a valóságos életből mintha egyenesen a költők fantáziájának a birodalmába léptek volna. Az esőcsatornák és széles ereszek alatt úgy jártak-keltek a kísértetek, mint odahaza. Az éjjeliőrök megsüvegelték a tekintélyesebbeket közülük; a kései órában hazafelé bandukoló középkori polgár csöppet sem csodálkozott azon, ha útjában megholt királlyal vagy fejetlen baráttal találkozott. Hová lettek a középkor megszámlálhatatlan kísértetei? Aludni mentek volna valamennyien? Elkésett asszonyok arcára már sohasem leheli többé hideg csókját a ködből, árnyból szőtt zsoldos katona, akit csaknem valamennyi középkori városban agyoncsaptak a harmincéves háborúban? És a várúr lengő szakállát nem ezüstözi meg többé a holdsugár, amely régi toronytetők között folyamként hömpölyög alá a csendességben? Elmentek volna ők mind? A sírboltok lakói, a temetők nyughatatlanjai, akiknek saruján már ugyan nem csörgött a sarkantyú, de fénylett? Ki zörgeti a láncokat a mély pincékben? És ki fújja el a mécses lángját széltelen éjszaka? Az ablak nem zörög, ajtó zára nem nyikordul, a régi tornyok alatt, az ódon, kikoptatott kövezeten a holdsugár csupán egyedül bogarászik, senki, semmi nem suhan tova a vaskosaras ablakok alatt, hogy elvigye az alvók álmait.

...De abban az időben a kísértetek még olyan szabadon, nyugodtan sétálgattak a régi városnak piacán, a régi házak folyosóján, mintha nem is mentek volna el innen mindörökre, és csupán nappalra vonulnak el a városka polgárai sorából.

A legnevezetesebb kísértet ebben az időben Késmárkon egy Hartwig nevű szepességi polgár volt, akire már a legöregebb emberek is úgy emlékeztek, mint a legrégibb késmárki kísértetre. Nemigen volt a városban ember, aki egyszer-kétszer ne látta volna már "a Hartwig"-ot - ahogyan közönségesen nevezték. Ismerték vörös, kurucos szabású mentéjét, sárga, sarkantyús csizmáját és tollas kucsmáját, amely alatt kontyba volt kötve a haja, mint a Thököly hajdúié. Tudták szokásait: a zimankós időt szerette, midőn a Kárpátról süvöltő szél még az öles falú késmárki házakon is behatolt, és a szélkakasok megriadva forgolódtak a tornyokon és háztetőkön. Ilyenkor jött elő valahonnan "a Hartwig", és végigjárta a várost, besétált a Thököly-várba, bekukucskált a rosszul elfüggönyözött ablakokon, és a nyitva felejtett ajtókat nagy erővel megcsapkodta. Mindazonáltal nem félt senki Késmárkon a Hartwigtól, még tán a gyerekek sem. A Hartwig ugyanis nem volt rosszindulatú kísértet, senkit sem bántott, álmokat, álmodásokat, szendergéseket durván meg nem zavart, csak bolyongott, mint afféle szegény kísértet, akit a fejedelem a Thököly-várban felejtett, midőn elbujdosott az országból. Hartwig éppen a vártán volt - és ott maradt az őrszem még akkor is, midőn a fejedelemnek már régen híre-hamva sem volt a Kárpát alatt. Ott állt a vitéz a vár fokán, és lándzsájára támaszkodva a Poprád mellett kanyargó országútra függesztette a szemét. Mintha onnan, arról várná a megváltást. Hosszú esztendők múltanak el - mondja a legenda -, és Hartwigot nem váltotta föl senki. De ő a helyén maradt, süveg a fejében, dárda a kezében, a lába alatt az üres, fehér országút... Míg egy napon híre jött a messze tengerek mellől a fejedelem halálának. A városból akkor fölkerekedett néhány ember, hogy tudósítsák Hartwigot a fejedelem haláláról.

A vitéz ott állt mozdulatlanul most is a helyén, mint már annyi esztendő óta.

- Hartwig - mondták neki. - Vége a szolgálatnak, meghalt a nagyságos fejedelem.

Hartwig nem felelt. A szempillája sem rezdült meg.

Ekkor közeledtek hozzá, és hangosabban mondták:

- Hagyd itt őrhelyed, nincs már semmi szükség reád.

Hartwig erre sem mozdult.

Végre valaki megérintette a vállát az őrálló vitéznek, és Hartwig az érintésre hirtelen összeomlott. Egy marék por maradt azon a helyen, ahol annyi esztendeig állott. Az emberek csodálkozva néztek össze, és ettől az időtől kezdve lett a Hartwigból kísértet.

Talán száz esztendő is elmúlott azóta, a Hartwig szorgalmatosan kísértett Késmárkon. Soha nem volt vele semmi baj, lelkiösmeretesen teljesítette hivatását, mintha legalábbis fizetést húzott volna ezért a nemes várostól. Talán már a város vagyoni leltárába is fölvették a kísértetet, hogy a lelépő polgármester mindenről elszámolhasson az utódjának, az esztendő egy napján pedig a papnak kötelessége volt könyörgést mondani a Hartwig lelki üdvösségéért, bár senki se kívánta, hogy Hartwig eltakarodjon a városból. Csak imádkoztak érte, mint azokért a halottakért, akiket szeretnek.

Egy esztendőben - a hosszú tél után lassan, lucskosan tavaszodott - ijesztő járvány tizedelte a város lakosságát. Minden házban sírtak, minden családban gyászoltak: nem sírtak annyit Késmárkon a kuruc hadjárat óta. A temető kapuja éjjel-nappal nyitva volt, gazdátlanul maradt ebek, árván maradt gyermekek kószáltak a sírok között, és a harangozónak majd letörött a keze a vég nélkül való harangozásba. Az asszonyok levetették színes ruháikat, hogy soha többé föl ne vegyék - a férfiak fekete posztóból varratták mentéjüket. És hogy a gyász emléke örökkön megmaradjon, a város tanácsa kemény parancsolatot hirdetett ki, hogy Késmárk városában két álló esztendeig teremtett léleknek nem szabad más ruhát ölteni, mint feketét.

- Hát a Hartwig? - szólt közbe egy kíváncsi szenátor.

- Őrá is vonatkozik a parancsolat - felelt a főbíró.

Poprádi szenátor - az előbbi kérdező - csúfolkodva rázta meg a fejét:

- Annak ugyan hiába rendelkezünk.

A főbíró hevesen ütött az asztalra:

- Késmárk város tanácsa mindenkinek parancsol a város területén. Mért ne parancsolna tehát a város kísértetének?

- No, ezt már magam is szeretném látni - gúnyolódott Poprádi uram.

A Hartwig pedig mintha csak arra várt volna, hogy vele foglalkozzanak a tanácsurak. Még estére zimankóssá változott a tavaszi idő, jeges eső verdeste az ódon háztetőket, és a kéményekkel birokra kelt a jéghideg kárpáti szélvihar. Az emberek ijedten menekültek az öles falú házakba, a temető kapuját elfelejtették bezárni, és a Hartwig piros mentéjében, sárga csizmájában csakugyan kisétált onnan éjfél felé. Lassan jött, mint rendesen, egy csöppet sem sietett, és így könnyedén elérhették a vigyázására fölállított városi darabontok.

- Megállj, Hartwig! - kiáltott reá a főbíró a Thököly-vár szegletén. - Piros a mentéd, sárga a csizmád...

A kísértet hátra sem fordította a fejét.

- Előre, drabantok - parancsolta a főbíró.

A város legényei előreszegezett dárdáikkal megrohanták a vár alatt bandukoló kísértetet.

A dárdák belefúródtak az üres levegőbe, a Hartwig pedig meggyorsította nesztelen lépéseit, és kísérteties gyorsasággal tűnt el egy sötét sikátorban. A szél sikoltozva süvített nyomába.

A Hartwig pedig ezért nagyon megharagudott a városra. A csendes, békés kísértetből vad, gyűlölködő ellenség lett, aki éjszakánként olyan zenebonát csinált a városban, mintha egy csapat portyázó labanc száguldozott volna az alvó házak között. Az ablakok csörömpölve zúzódtak be, a jól bezárt kapuk fölnyíltak, és sarkaikból kifordultak, az alvó polgárokat láthatatlan erők ágyukból a földre dobták. Sőt még az asszonyok feje alatt is megforgatta a párnát a haragvó Hartwig, és belenézett álmaikba. A zimankós fekete fellegek félelmetesen tornyosodtak a város felett, és a városi bakterok dehogyis mertek a városház pincéjéből kimozdulni, ha odakünn a szél süvöltött.

A városi tanács végre belátta, hogy a Hartwiggal okosabb lesz megbékülni, és előbbeni parancsolatához egy kis toldalékot függesztett, mely szerint csupán a Hartwigot mentik fel a gyászruha viselete alól.

És ettől a naptól kezdve ismét békesség lett Késmárkon. A Hartwig nyugodtan viselhette piros, kurucos mentéjét, sárga csizmáját. Viszont nem törte be az ablakokat.

Talán még most is megvan, ha meg nem halt.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

... kivéve Shakespeare-t...
"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.
Családunkról már elvonult a köd
S alámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon győztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyü indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború,
Nem lovagol páncélos paripán,
Hogy félénk ellenség szivét ijessze,
Ehelyett fürge lábakkal szökell
A hölgy-szobákban léha lantzenére.
De én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt -
Ugy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiu gyönyörét."

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

... s még egyszer a Fight Club-ról:
Amilyen sokrétű David Fincher 1999-es filmjének műfaji besorolása, olyan sokrétű üzenete is. A Harcosok klubja pszichothriller, intelligens akciófilm, szociopolitikai szatíra, freudi elhajlás és fogyasztásellenes kiáltvány egyszerre – tökéletesen működő forgatókönyvvel és a történetet a végletekig kiszolgáló rendezéssel. Marx, Nietzsche és a Lumiere testvérek elégedetten fordulhatnak másik oldalukra a tágas koporsóban, és azt mondhatják: „Megérte!”

Filmesztéták előszeretettel emlegetik Fincher filmjét a yuppie X-generáció Mechanikus narancsaként (Stanley Kubrick, 1971), a csonka családban felnövő, apátlan sikerfik képes lázadásaként. A film főhőse, Jack (Edward Norton) sikeres sablonélete elől nem tud alvásba menekülni, mert IKEA-világa sem elégedettséggel, sem fájdalommal nem szolgál számára. Kezdetben csoportterápiás kezelésre jár, de a hormonzavaros hererákosok izzadt melleinek nyugtató melege egy Carla (Helena Bonham Carter) nevű betolakodónő közbelépésére hideg jégveremmé változik, és az alvászavarok újra jelentkeznek. Kis Alex drúgjaihoz hasonlóan hamarosan Jack is a spontán erőszakban, az önfelszabadító brutalitásban talál gyógyírt, és akárcsak Kubrick hőse, ő is a szenvedély és saját maga rabjává válik, egykori társai pedig ellene fordulnak. Egy ilyen történetet egyetlen műfaj keretein belül elmesélni, ha nem is képtelenség, de mindenesetre nem érdemes, és Fincher zseniális mixernek bizonyul. A rendező az Alien 3-ban megmutatta, milyen otthonosan mozog a sci-fi horror műfajában, a Hetedikben mesterien nyúlt a krimi-thriller zsáneréhez, a posztindusztriális társadalom fájó és „unalmas” valóságát pedig sokoldalú fényképezéssel, extrém közelikkel, hosszú beállításokkal, giliszta- és madárszemszögből, kimerevített képekkel, lassításokkal és vizuális trükkökkel adta vissza.

A főhős két énje, Jack és Tyler (Brad Pitt) a yuppie életforma és a fogyasztói társadalom létének céltalanságát erőszakkal, majd terrorral akarják ellensúlyozni, de érdekes módon nem a hozzá”juk” hasonló mókusok bevonásával, hanem egyfajta népvezérként, a dolgozók osztály fiainak mozgósításával. A filmbéli Harcosok klubjából így lesz Mayhem Project, főhadiszállásukból bombagyár, tagjaiból fehér katonák, Jackből pedig hamarosan feleszmélő skizofrén, aki már semmit nem tehet saját maga és a mozgalom ellen. Az őt körülvevő nihilista, félmeztelen férfiak az elnyomott homoszexualitás megjelenítői, a Mayhem Project egy újfasiszta terrorszervezet megfelelője, Tyler a demagóg lázító prototípusa, a kezdő- és zárójelenet helyszíne pedig maga Oklahoma City. A film borzalmas történetével a néző számára egy időben rajzolódik ki a mai amerikai társadalom képe és a főhős kettős személyisége, de egy forgatókönyvi bravúrnak köszönhetően ő is csak akkor eszmél rá Jack skizofréniájára, amikor a főhős maga. Visszanézve a film párbeszédeit, kristálytisztán rajzolódik ki a gyermekkori traumákkal terhelt Jack kettős személyiségének működése, még ha a pergő cselekmény és a képképzés meg is követelik a pszichológiai szál leegyszerűsítését. Egy se többre, se kevesebbre rendelt tucatember bukását, majd még nagyobb bukását látjuk, végigjátszva mindazt, ami a filmművészetet a XX. század populáris iparágává tette: a hősteremtést, az akciót, a fikciót, a sejtetést, a rémületet, a borzalmat, a megkönnyebbülést és az örök kétkedést.v

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

De jó volt újra elolvasni!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Őt is szeretem. Egyszer nekifogok eredetiben olvasni, hátha megértem...Fantasztikus. Nagyon tudott ez a William...

Ezek után muszáj megnéznem a Fight Clubot.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ez tegnap ment a Viasat 3-on. 5 Oscar díjra jelölt film. Meg is érdemli.
[link] Caprio nagyon kiforott színész lett aTitanic óta.

A könyv meg ma érkezik. Kíváncsi vagyok.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Arra én is.
Tegnap megnéztem az Életrevalókat, egész jó volt, csak kicsit hosszú. És még ezt is: [link] Elég borzalmas, de egyszer meg lehet nézni.

A Véres gyémántokat régebben láttam, jó film.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Megéri még 1x mekknézni. Szerintem.(Mármint a négereset.)
A törvénytisztelő... ismerős, majd mindjárt belenézek.

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Az örök élet titka: először meg kell halni. ... A halál csak a kezdet. ( Chuck Palahniuk: Harcosok klubja)

Remek könyv , de depiseknek nem ajánlom.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Nagyon bölcs mondás ez. Az okosak biztos értik is. Én nem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

hát, nem vúdhaúszi logika...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ez még Coelhónak is magas lenne.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Francot... Láttad a Trója-t:
Küldönc gyerek Akhilleusznak: "Uram... láttad az ellenfeled? Én nem állnék ki vele... Akhilleusz Brad Pit: - Ezért hal meg veled együtt neved!"
Vannak, akiket hamar elfelejtenek és vannak, akik haláluk után tovább élnek - másokban. Pl.. Semmelweis, Napóleon, Akhilleusz ... stb. Számukra haláluk a kezdete a halhatatlanságnak.

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Így már érthető.
Ez egy érdekes film: [link]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ismerős, majd megnézem.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ma a Cool-on alapmű: Prisoners (a Film+-on 23.30: Fight Club)
[link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Majd megnézem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Rohadt későn van... meg a rohadt reklámok... Fel akartam venni HDD rögzítőre, de nincs összedugdosva, meg egyébként is, reklámokat kiveszegetni belőle... úgy megírni írható dvd-re...
Megnéztem a DVD ABC-ben, 999 Ft-ért vesztegetik; egyből mekkrendeltem.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Sose nézek tévében filmet. Az agysejtjeim szertefutnak a reklámoktól. Ha valamit gyűlölök, akkor az az "akár 25 %-kal több, kevesebb, selymesebb, simább, hosszabb, rövidebb..." A "kockázatok és mellékhatások"-nál sikítani tudnék...

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

HBO? Ott meg sokszor hiányzik néha kis reklám, kimennék valamiért, de nincs...

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Tartsd vissza...
Nincsen nékünk Hibónk.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Nem sokat veszítesz vele.... A legundorítóbb egyébként a (szenny)csatornák között a Viasat3. Egy két órás film több, mint 3 óra, a reklámok és önreklámok miatt.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Hogy megfeledkeztem erről a Pink Floyd albumról... megboldogult máv szakaszirányító koromban sokat hallgattam éjszakai szolg. előtt és után - erre szunyáltam el...
Pink Floyd: Final Cut [link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ez de jó!

Én mostanában őket fedeztem fel, majdnem minden számuk szuper. Pl. ez is: [link]

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Posztumusz... :-) Volt pár ilyen nekem is...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ez a Procol Harum tényleg jó, eddig csak egy számukat ismertem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

[link]

[link]

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

A kedvencem... és a szöveg időt álló.
[link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Igen. Nem találkoztam még ilyen fordítással.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

szvsz elég jó a fordítás. Maga a szöveg meg kiváló. Meg a zene... meg a közönség... 250 ezer ember...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Na kérem, a koncert meg itt kezdődik... Jaggerék jobbak, mint fiatal korukban...
[link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Elég jók, de nincs sok jó számuk, szerintem. Tavaly meghallgattam a legújabb albumukat. Semmi eget rengető.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Na, azért akad. Sosem voltam Stones rajongó, de pl. ez a szám, pláne a koncerten, b@ssza a fal alját.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

[link]
[link]
[link]
[link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ezek pont jók.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

na ugye

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Lefordítanád ezt? Nem műfordításként csak szövegként. A szavakat értem, a szöveg mégse világos. Gondolom a kifejezéseket nem mindig jó helyen választom el.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Persze, megnézem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/