Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • orichalcos: Az Ion-ágyú valójában részecske-ágyú (particle cannon), csak ionizált részecskéket lő ki. A probléma az velük, hogy mivel a fegyvert elhagyó részecskék azonos töltéssel rendelkeznek, ezért egymást is taszítják. Így pedig ahogy távolodik a részecskenyaláb a fegyvertől, egyre nagyobb területre szóródnak szét, így pedig a célon kifejtett hatásuk csökken.

    Bizonyos szintig olyasmi ez, mint a lézerek esetén a fókusz, csak éppen amíg a lézernél még lehet a fókuszt befolyásolni a lézerágyú tükör / optika részével, a részecske-ágyúnál erre nem nagyon van lehetőség...

    Dany007: A következő cikk jöhetne arról a bizonyos sín(mágnes)fegyverről. Bulvár legutóbb azt írta hogy az már jóformán bevethető állapotban van.

    Alant már írtam: laboratóriumi körülmények között lövöldöznök vele, és még jelenleg még mindig ott tartanak, hogy a technológia alapjait reszelgessék. A részletek (például hogy a lövedék irányított vagy irányítattlan maradjon) még messze vannak. Még legalább egy évtizedre, ha nem többre vannak a harci EM (elektro-magnetikus) ágyúk.

    Visszatérve olyan kérdésem van, mennyire számít a felület az ilyen lézerfegyverek esetében?

    Rengeteget. A cikkben is említve van, hogy a repülőgépiparban használt aluminium-ötvözet nagyon jó tükröződik az infravörös tartományban (80-95%). Márpedig jelenleg a legtöbb katonai lézer ebben a hullámhossz tartományban dolgozik. Ez pedig csúnya eset, mert azt jelenti, hogy a lézer átad a felületnek mondjuk 10MJ energiát, de még 80%-os tükröződés esetén is ebből marad 2MJ, ami hőenergiaként jelentkezik. Ennél persze sokkal összetettebb a dolog, mert ahogy elkezd olvadni a fém, romlani kezd a tükröződő képessége, így pedig már több energiát vesz fel, vagyis még jobban melegszik.

    Maga a festés is sokat számíthat persze, de itt óriási probléma az, hogy milyen tartományt akarsz lefedni. Mint említettem, a haditengerészet ezért bízik a Free-Electron Laser-ben, mert nagyon jól tudna adaptálódni a feladathoz. Ha mondjuk egy rakéta közeledik, akkor látható fény, vagy akár ultraibolya tartományban küldhet lézernyalábot rá, amiből kevesebbett tud visszaverni a felület. De ha egy gumicsónakról van szó, akkor működhet infravörös tartományban, mert a gumi azt nyeli el inkább. Erre még rájön a légköri torzítás is, persze. Nem véletlen, hogy az ABL programnál minél nagyobb magasságban repülő gépet álmodtak meg, minél ritkább a légkör, annál kisebb problémát okoz ez.

    Hiszen ha maga a fegyver belsejében is tükrökkel terelgetik a lézert akkor esetleg a rakétára felvitt felület eltéríthetné magát a sugarat.

    Ahogy fent írtam, adott a lehetőség, de nem létezik olyan anyag, ami széles spektrumban jó tükröződik. Szóval akkor belősz egy bizonyos szűk tartományt (mondjuk az 1000nm körüli infravörös tartomány), és arra optimalizálod a rakétád védelmét. Ezzel bizonyos lézerek ellen elég jó hatásfokú védelmet nyersz, de így is fog átvenni a felület energiát. Ha a lézer optikai teljesítménye a célon 100kW, és a felület tükröződése mondjuk 95% (ami igen jó), akkor még mindig 5kW teljesítményt kell a felületnek felvennie, elvezetnie a nélkül, hogy komoly károsodást szenvedjen. Nyilván megfelelő tervezéssel erre adott a lehetőség, de ezzel foglalkozni csak akkor fogja megérni, ha elterjednek a lézeres rakétavédelmi rendszerek.

    sh4d0w: Csak hogy érzékeltessem: 1400 tonna plusz súly a mai modern hadihajókon semmiség. A második világháborúban ekkorák voltak a rombolók, míg az írásban említett 15000 tonnás romboló majdnem ugyanolyan vízkiszorítású, mint a Prinz Eugen nehézcirkáló, de a Yorktown (CV-5) is 19000 tonna volt.

    Jelenleg azonban csak a tengerészeti "csúcs" az, ahol ekkora tömeget "nyugodtan" el tudnak vezetni. A Zumwalt-osztály egy böszme állat jelenleg a rombolók között, és a kutya sem érti, hogy az US NAVY miért nem cirkálónak osztályozta. A lassan kivonuló Ticonderoga-osztályú cirkáló a maga ~9800 tonnás vízkiszorításával pont akkora, mint az Arleigh Burke-osztályú rombolók harmadik sorozata (Flight III.), amik most érkeznek. A Burke-ok pedig "mindössze" 385 tonnányi fegyverzetet visznek (96 Mk.41 VLS indító, ami ~144 tonna üresen, ha a legnagyobb tömegű "belevalót" nézzük (Tomahawk), akkor 96x 1,6 tonna ~154 tonnáról beszélünk, van továbbá egy 5"-os Mk.45 löveg, ami ~28 tonna, a lőszerkészlete ~33 tonna, van még 2 (vagy 1) Phalanx, amik egyenként 6,5 tonnásak, illetve két Bushmaster gépágyú, amik összesen ~1,5 tonnát nyomnak, ezen kívül van két háromcsövű torpedóvető cső, amik egyenként 1,1 tonnásak, a torpedókészlet tömege pedig 9,2 tonna). Szóval az 1400 tonna bizony gigászi tömeg, egy Aerligh Burke osztályba bele sem tudod szerelni. És ez az 1400 tonna csak a hűtésigény, maga a lézer benne sincs.

    Magyarul egy 1MW-os optikai teljesítményű lézert talán egy Zumwalt-osztályú hajón lehet elhelyezni, úgy, hogy más fegyvert nem nagyon visz magával...

Új hozzászólás Aktív témák