Itt a lagzifotózás gazdasági konstrukciójának nagyon jelentős részét képezi az esti fényképeladás, amit itt a vendégek meg is vesznek (magyarországi vendéget itt úgy ismerjük fel, hogy 22h előtt már seggrészeg, 23h-ig meg már mortusz, illetve még azt a képet se venné meg, amelyiken odaállt a fiatal párral fényképezkedni. Minek neki ilyesmi, majd a fiataloknál meg lesz, ha nekik kell!), ennek a nagyságrendje a lagzi társadalmi rétegződésétől függ, viszont sokszor a láthatóan szegényebb családok vesznek több képet, akik meg a 20-50€-kat aggatják a zenészekre, szintén nem (nekik egy-két kompromittáló képpel lehet meghozni a kedvüket a képvásárláshoz).
Namost valamelyik zombori mezitlábas kitalálta, hogy neki a képeladásból megmaradó 100-200€ elég egy lagziért. Ehhez képest meg a belgrádi konstrukciót csak úgy tudod kihozni nullszaldósra, ha kellően szemtelen és agresszív vagy: rendszerint két vagy három másodfotóssal mennek, akik teleobjektívvel lövöldözik a tömeget, egy lagziban 200 vendégre este kinyomnak 1000-1500 papírképet és hat-nyolcfős csoport foglalkozik a képek tukmálásával, Újvidéken és Belgrádban 2€/db a kép. (Ugyanezek a fotósok Szabadkán pofára szoktak esni a sok megmaradó kép miatt, mert itt 200 vendégnek maximum 300 képet lehet eladni, azt is jóval kevesebbért, ráadásul itt az átlagos lagzi inkább 120-150 vendég)

... megy a csiga hazafelé ... (One World One Dream One More Thinkpad, Please [ o] )