Kukken sie bitte The Straight Story

https://hardverapro.hu/apro/audi_q7_hibrid_2016/hsz_1-50.html

Először is boldog szülinapot.

Az élet csalóka ábránd. Fiatalon minden jóval kecsegtet,azonban az idő múlásával rájössz, hogy egy része csupán csalóka ábránd volt.
A romló látás csak egy állomás az életedben, ahogy a magas vérnyomás lehetősége is. Embere válogatja, hogy mi vár még rá.

Rajtad múlik, hogy miként viseled a sorsod. Légy optimista, máris könnyebb lesz minden.

Mondom ezt úgy, hogy én is szemüveges vagyok magas vérnyomással, idén leszek 69 éves. Elvem: a problémák azért vannak, hogy kiröhögjük őket.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Tudod, én is hasonlóan kétkedő voltam még ilyen fiatalon De van lehetőség továbblépni.

Én csütörtökön leszek 36. Nagyjából ugyanezeket a dolgokat érzem/gondolom, mint az író, de nem nevezném kétkedésnek. Én úgy vagyok ezekkel a kérdésekkel, hogy persze, foglalkoztatnak, némelyiktől tartok is, hogy hogyan fogom megélni, de aztán elhessegetem azzal, hogy azokon a folyókon majd akkor kell átkelni, amikor odaérünk. Ha már most azon aggódom, hogy mi lesz 10 év múlva, akkor a jövőn aggódás a mindennapjaim részévé fog válni, és akkor nem lesz kérdés, hogy a vérnyomás merre fog elmozdulni. Nem azt mondom, hogy a mának élek, mert az is hülyeség. Lehet, hogy valakinek az pillanatnyilag jó, de hosszabb távon ürességhez vezet, hiszen előbb-utóbb rádöbben, hogy nincs jövője, és valójában múltja sem lesz. Aki mindig a mának él, az mindig valahol mindig az új (de rövid) dolgoknak él, ergo nem marad állandóság a múltjában, ergo ő sem marad állandó másoknak a múltjában. Az pedig nem jó. Szerintem. Szóval én nem ezt vallom. Viszont mindennek megvan a maga ideje, mikortól érdemes vele foglalkozni, és mikor kell elengedni, túllépni rajta, vagy egyszerűen csak elfogadni. Nálam ez úgy néz ki, hogy jelenleg van egy 1 éves lányom. Nem érdekel, mi lesz 10 év múlva. Az érdekel, mi lesz... kb. idén. Van pár terv, de nem túl sok. Ezt jól megtanítják egy multinál. Persze ott nem azt mondják, hogy ne legyen túl sok terved, csak amit reálisan meg tudsz valósítani. De ez kell, hogy legyen belőle a tanulság. Nálam ez valahogy úgy működik, hogy időben távolról közeledve a következő jelzőkkel illetném a jövőbeli tevékenységeimet:
Vágy (minden, amit szeretnék elérni, megvalósítani)
Cél (a fentiekből azok, amikre van reális esélyem valamikor a közeljövőben)
Terv (a fentiekből azok, amiket el is kezdek megvalósítani)

Szóval a mondandóm lényege, hogy Boldog születésnapot! És ne aggódj a jövőn, elkerülni úgysem tudod. És csak azon dolgok miatt szabad idegeskedni, amire van ráhatásod. Ha esik az eső, az bosszantó, de ez van. Attól, hogy telesírom mindenkinek a zsebkendőjét, akivel találkozom, nem fog hamarabb elállni.

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/