Elég sok. Kezdjük a családdal. Itt elsősorban az emberek arra gondolnak, hogy feleség, gyerek, vagy legalább egy tartós kapcsolat, amiből mindez kialakulhat. Nekem is ezt tolták a fejembe 40 éven keresztül, aztán kicsit gondolkodtam: Ha ez nekem nem jó, minek erőltetem? Úgyhogy 7. éve az agglegények gondtalan életét élem. Persze a jót is szokni kell, úgyhogy az első év azért kicsit szokatlan volt. Voltak korábban is hosszabb időszakok párkapcsolat nélkül, de teljesen más úgy, hogy "majd lesz valami", vagy úgy, hogy "a francnak sem hiányzik".
A család nálam innentől fogva a szülők és testvérek, akikre korábban nagyon kevés időt tudtam szánni. Pláne, hogy eléggé remete géneket kaptam, tehát minden emberi kapcsolatokhoz rendelt energiámat a feleség/barátnő vitte el. Persze így sem kényeztetem el őket, ahogy azt a néhány barátomat sem, de mivel tudják, hogy ilyen vagyok, most nagyjából meg van az egyensúly.
A munkám jellemzően kiszámíthatatlan. Van, hogy rengeteg, van, hogy semmi, vagy szinte semmi. Egy jó évvel a covid kitörése előtt volt egy lehetőségem, hogy egy haverommal összeálljak. Azóta home office van, amit már korábban is csináltam, de sajnos vissza kellett ülnöm irodába. Ez nekem sokkal kényelmesebb, főleg a kaotikus munkák miatt. Van, hogy heti hét napot melózok, de van, hogy egyet, viszont akármi van, nekem csak a határidőt kell tartanom és amúgy szabadon osztom be az időmet. Gond nélkül tudok nap közben ügyintézni, vagy bevásárolni olyan időpontban, amikor kevesebben vannak. Így rengeteg időt és idegzetet lehet spórolni.
Az sem utolsó dolog, hogy szeretek főzni és kísérletezgetni, de ezt korábban nem tudtam kivitelezni, mert nem csak magamnak főztem. Most tudatosan vásárolok rengeteg extra összetevőt, amikre korábban nem is gondoltam volna és ezek felhasználása, próbálgatása egyértelmű örömforrás.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)