A prof csak annyit kérdezett, hogy "tele van-e az edény?". A hallgatók mindig jól válaszoltak, mert az edényben mindig ott volt a levegő, vagyis az edény sosem volt üres.

tely, baly, fojó, mennyél, mingyárt, telyföl, tolyás, malyd, kapú, egyenlőre, ejsd, jáccani, ahoz, fúj, hüje, muszály, alat, álok, lasan, fojtatás, ál, fontós, költsön, eggyüt, lyob (jobb?), mek, mongyak, milyért - !!! Tanúlyunk már meghejjessen irni... !!!

Lehet itt töltögetni a poharat bármivel, jön a sors és szétlövi egy 7.62- sel

XXX

Érdekes gondolatmenet.Szerintem kevesen vannak,akik ezen rugóznak, inkább mindennap húzzák az igát éhbérért,és örülnek neki,ha eljutnak egyszer egy évben valahová.Nem azon görcsölnek,hogy milyen minőségű és mennyiségű szórakozás, kikapcsolódás jut, örülnek annak,amit a gép dob. Errefelé nálunk vannak érdekes emberek, pölö szülővárosában járt oviba,isibe,itt talált munkát, itt került össze a feleségével,megörökölte a szülei házát,ledolgozott egy helyen 40-45 évet és az egyetlen hely ahová eljutott,az 30 kilométerrel odébb volt egy másik településen,ahol az esküvőjüket tartották. Ez is egy életforma, még ha szokatlannak tűnik is.
Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálom élvezni ami van,nem izgulok azon,ami lesz,és nem rágódom a múlton. Ha meg valamiért kizökkenek ebből a zónából,jöhet a sör...

Csak nevess, ne vedd túl komolyan!

Mi családként ebből az életformából indultunk. Siófokon vasúti pályamester apuka, tanárnéni anyuka. Pénz, csak igazán ritkán. Abból néha elkóricáltunk Székesfehérvárig, ha valami "különleges igényünk" volt. Persze néha-néha Pécs, Miskolc a nagyszülők miatt.

Apukám "unatkozott" a munkahelyén, mert addig reszelte az őt körülvevő folyamatokat, hogy keletkezett egy csomó szabadideje. Ezzel elvégzett egy egyetemet, majd 4-5 év múlva jött egy régi kollégától egy hívás, hogy a privátszektorban örülnének, ha kamatoztatná a megszerzett tudását, helyismeretét. Hirtelen saját használatú céges autó, 2x-es fizetés, tankolókártya szakadt rá a kis családunkra. Egy-két éven belül Budapesten találtam magam az egyetemen, ahová egyébként is készültem, csak így már ki is tudtuk fizetni az ezzel járó költségeket komoly önsanyargatás nélkül. A világ gyakorlatilag végtelenre tágult. Láttam valami kicsit Angliából és Olaszországból, Németországból, Ausztiából, Szlovéniából, Finnországból. Természetesen mivel tudom, honnan jöttem, egyedül az Anglia volt "teljes áras". Volt persze egy adag Kína is, mint munkahelyi út, de fiatal, tökös kollégával mentem, ami semmit nem vont le az értékéből, sőt.

Mindezt úgy, hogy gyerekként még vacakul éreztük magunkat, mert a kis bolond 9-10 éves osztálytársak menőztek azzal, hogy milyen izgalmas és messzi országban voltak (a kedvencem utólag a csávó volt akik elmentek Egyiptomba, majd nem nézték meg a piramisokat...), a tanárnéni meg hülye fejjel adta alájuk a lovat. Ez anno. nagyon rosszul esett, ahogy az is, hogy nekünk nem voltak menő cuccaink, de utólag persze már mindegy, ezen nem múlt igazából semmi. Nem is volt érdemes ebben a társaságban "reprezentálni", sajnos senki nem maradt meg még csak beszélőviszonyban sem.

Most Németországban dolgozom. Ehhez minden bizonnyal kellett, hogy kinyíljon nekem apránként a világ 2014-15-től, ahogyan az kinyílt.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Ennyi, birom az ilyen filozofálgatásokat amik nyilván alapigazságokból indulnak ki de a lehetőségek, képességek mindig felülírják ezeket a nagy bölcseleteket.

Thanos was right.

Végülis a levegőt is meglehet feleltetni a tett nélküli álmodozásnak. Aztán az alkohol azt is ki tudja szorítani az ember életéből…

(#2) Freiherr:
Azért nem mindegy, hogyha jön egy nehézség, és esetleg újra kell kezdeni, akkor mire emlékszel. Azok az emberek a boldogabbak, akik vissza tudnak emlékezni a boldog pillanataikra, és nem pedig azok akik csak akkor mikor épp megélik azt. Nekem például jól esik, hogy elmúlt 15 évben egy csomó fényképet csináltam, és háttérképnek mindig más jelenik meg, és emlékszem, hogy hmm milyen szépek voltak a Svájci hegyek, mennyit röhögtünk azon a nyaraláson, hogy éreztem magam mikor ez a kép készült.
Ha meg arra gondolsz, hogy az élet egyszer úgy is véget fog érni, akkor megint csak nem mindegy, hogy a ma reggel hogy indult: Megint munka, ó, még csak csütörtök, hanem, ó, ma megyek moziba, oké, hogy álmos vagyok, de tegnap mégis milyen jó volt a Velencei tó, és megérte délután leugrani.

(#3) Jack Hunter
Pont azért jutott eszembe, mert elgondolkodtam rajta, hogy boldogabb lennék-e, ha többem van, és többet nyaraltam volna? Hogy nem biztos, hogy értéktelenebb lenne egy olyan életforma mikor valaki 30km-nél nem jut távolabb. Hogy a boldogság nincs a 31km-es hektókőhöz kötve.
Hogy szerintem fontos, mikor az ember végiggondolja eddigi életét, akkor lássa, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy azért nem vagyok boldog, mert nem jutottam messzebb.

Ezekkel az életfilozófiákkal az a legnagyobb baj, hogy azt feltételezi, hogy mindenkinek ugyan az okoz örömet. Számtalan embert ismerek, aki nagyjából betartja ezt a fontossági sorrendet - hiszen mindenki szerint ez a boldogság kulcsa - és közben rohadtul boldogtalan és nem tudja, hogy mi a baj vele. Én is ilyen voltam, aztán változtattam az életemen és azóta minden rendben.
De például nyaralásból is már teljesen mást választok, mint ami "elvárható". Voltam én is vízparton (tenger is, Balaton is, termálfürdő is) és városnézős nyaraláson is (Prága, Nürnberg) és persze jó volt, de mégsem tökéletes. Idén már 4. éve lesz, hogy ugyan oda megyek. Van ott is lehetőség kultúrprogramra (várak, múzeumok), de alapvetően kirándulgatok. Bográcsban, vagy grillen főzök, aztán kiülök a teraszra egy jó könyvvel és egy jó borral, időnként meg csak élvezem a kilátást és a nyugalmat. Ja és lehetőleg mindezt egyedül, bár van, hogy jön valaki 1-2 napra.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Kétségtelen, viszont ha nincs is mit szétlőni, akkor vagy csak igazán elveszett. Vagyis a tervek azért vannak, hogy legyen miktől eltérni.

(#1) buherton, hülyét kapok a mindenbe beleerőltetett, modulálatlan és kötelező pozitivizmustól. Tini szint.

(#3) Jack Hunter, szükségtelen az ambíció?

(#6) borg25, nagyon emberfüggő, hogy hány km sugarú körben tudsz egész lenni és megérkezve lenni. Sőt, nincs is átjárás a két típus közt (30km vs. sokezer km)

(#7) Geri Bátyó, Én is ilyen voltam, aztán változtattam az életemen és azóta minden rendben.
Miken?

[ Szerkesztve ]

A "nincs időm" valakire/valamire pedig színtiszta eufemizmus, hányszor hallunk embereket felvállalva céljaikat, prioritásaikat? Szinte soha, helyette ki van találva az egységesen elfogadott közhely, önfelmentés. Másodkövetkezményként, technikailag persze előáll, így létező, de felnőtt ember nem használja örökös hivatkozási alapként.

[ Szerkesztve ]

Elég sok. Kezdjük a családdal. Itt elsősorban az emberek arra gondolnak, hogy feleség, gyerek, vagy legalább egy tartós kapcsolat, amiből mindez kialakulhat. Nekem is ezt tolták a fejembe 40 éven keresztül, aztán kicsit gondolkodtam: Ha ez nekem nem jó, minek erőltetem? Úgyhogy 7. éve az agglegények gondtalan életét élem. Persze a jót is szokni kell, úgyhogy az első év azért kicsit szokatlan volt. Voltak korábban is hosszabb időszakok párkapcsolat nélkül, de teljesen más úgy, hogy "majd lesz valami", vagy úgy, hogy "a francnak sem hiányzik".

A család nálam innentől fogva a szülők és testvérek, akikre korábban nagyon kevés időt tudtam szánni. Pláne, hogy eléggé remete géneket kaptam, tehát minden emberi kapcsolatokhoz rendelt energiámat a feleség/barátnő vitte el. Persze így sem kényeztetem el őket, ahogy azt a néhány barátomat sem, de mivel tudják, hogy ilyen vagyok, most nagyjából meg van az egyensúly.

A munkám jellemzően kiszámíthatatlan. Van, hogy rengeteg, van, hogy semmi, vagy szinte semmi. Egy jó évvel a covid kitörése előtt volt egy lehetőségem, hogy egy haverommal összeálljak. Azóta home office van, amit már korábban is csináltam, de sajnos vissza kellett ülnöm irodába. Ez nekem sokkal kényelmesebb, főleg a kaotikus munkák miatt. Van, hogy heti hét napot melózok, de van, hogy egyet, viszont akármi van, nekem csak a határidőt kell tartanom és amúgy szabadon osztom be az időmet. Gond nélkül tudok nap közben ügyintézni, vagy bevásárolni olyan időpontban, amikor kevesebben vannak. Így rengeteg időt és idegzetet lehet spórolni.

Az sem utolsó dolog, hogy szeretek főzni és kísérletezgetni, de ezt korábban nem tudtam kivitelezni, mert nem csak magamnak főztem. Most tudatosan vásárolok rengeteg extra összetevőt, amikre korábban nem is gondoltam volna és ezek felhasználása, próbálgatása egyértelmű örömforrás.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Az ambíció az egészségesek és a gazdagok kiváltsága. Nem baj ha nem akarsz többnek látszani,megváltani a világot,elég ha megbékélsz magaddal,elfogadod ami van,és megtanulsz vele együtt élni. Törekedni a jóra és a szépre nemes dolog,de nem kell túlzásba esni.

Csak nevess, ne vedd túl komolyan!

Igazából csak arra akartam rámutatni, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek és sor más nem kevésbé fontos dolog is van.

Úgy gondolom, hogy ezt a bejegyzést azért írtad, mert ebben találtál magadra vagy tudat alatt ezt szeretnéd, de eddig nem tudtad megvalósítani. De ez nem egyetemes igazság. Az ember ennél bonyolultabb.

Nem szeretem ezeket a megközelítéseket, mert a világot/boldogságot/embert/stb. úgy akarnak magyarázni, hogy egy tengely mentén vágják ketté a dolgot. Nem tudom, hogy a A viskó c. filmet láttad-e, de az ugyanez csak pepitában. A dolgok nem így működnek, ahogyan ábrázolják itt.

tely, baly, fojó, mennyél, mingyárt, telyföl, tolyás, malyd, kapú, egyenlőre, ejsd, jáccani, ahoz, fúj, hüje, muszály, alat, álok, lasan, fojtatás, ál, fontós, költsön, eggyüt, lyob (jobb?), mek, mongyak, milyért - !!! Tanúlyunk már meghejjessen irni... !!!

Nem lehet általánosítani.
Élethelyzettől is függ, hogy mi a jó/ideális/kényszerű megoldás.
Például hiába adott egy szerető családapa aki a feleségével és a gyermekeivel szeretne több időt tölteni ha teszem azt egy adóság lebeg a fejük felett és veszélyben a lakásuk, egzisztenciájuk. Ebben a helyzetben a melót kell az előtérbe helyeznie és ha fájdalmas is ez tulajdonképpen így tesz legjobbat a családjának.

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés:
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.

Ez nagyon szép! S tanulságos.

Csak nevess, ne vedd túl komolyan!

Szerintem hülyeség. Hogy ismerje meg magát az ember ha nem tapasztal? Mai szemlélettel persze.

Miért? Mi ebben a tanulság?

tely, baly, fojó, mennyél, mingyárt, telyföl, tolyás, malyd, kapú, egyenlőre, ejsd, jáccani, ahoz, fúj, hüje, muszály, alat, álok, lasan, fojtatás, ál, fontós, költsön, eggyüt, lyob (jobb?), mek, mongyak, milyért - !!! Tanúlyunk már meghejjessen irni... !!!

A történetnek sok olvasata lehet. Nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy pontosan, hogy szól, hanem, hogy ez engem, minket hogy érint.
Ahogy mondod, vagy @mefistofeles is mondja, egyének vagyunk, és mások a prioritásaink, magunknak kell rátalálni, hogy nekünk mi fontos. Mindegy mi a sorrend, csak fogadjuk el, és ha megvan, akkor tartsuk be. Az se baj, ha nem tartjuk be, csak akkor mikor év végén, vagy bármikor számadást végzünk, akkor nézzünk szembe vele, hogy azt mondtam, hogy ez nekem fontos, vagy fontosnak tartok, és tessék ennyit haladtam benne. Az sok vagy kevés? Ha kevés, akkor miért? Mégse olyan fontos? Akkor engedjük el. Fontos? Akkor több erőforrás kell neki. Van fontosabb? Hát ez van, muszáj volt halasztani.
Nekem ilyen a fizika. Hiszek benne, hogy tudnék mit lerakni az asztalra, fontosat, de van egy másik szakmám, a publikálással meg úgy voltam, hogy á, nem vagyok egy Einstein, nincs tökéletesen kidolgozva, fércművet meg nem adok le, hogy kiröhögjenek. Aztán nagy lökést adott a Fizikusok útvesztőben könyv, hogy ennél bénább elméleteket is befogadnak, ha annak olyan peremfeltételei vannak, amik miatt nem bizonyítható (multiverzum) a lényeg, hogy a matek jó legyen. Szeptembertől fizika levelezőn.

(#11) Jack Hunter
Az ambíció, így általánosítva nem megfogható. Mire gondolsz? Egyfelől tény, hogy sziszifuszi munkát végezni felesleges, viszont a KFC, McDonald’s is idős emberek ambíciójából született. Kérdés mi van az ambíció mögött? Szerintem álmot feladni halálos. Álomról belátni, hogy a vágyam nem is az jó dolog. Olyanhoz tudnám hasonlítani, mikor a dühömről belátom, hogy az nem is a pénztáros lassúsága ellen irányul, hanem, hogy utálom azt mikor tehetetlen vagyok (és csak állok a sorba, az meg nem halad), és ez feszít.

Mittudomén???? De azt mégsem írhattam, hogy mi ez a marhaság már...

Csak nevess, ne vedd túl komolyan!

Írhatod

Aki meg nem érti / érzi a Tao Te King gondolatiságát, annak nem érdemes magyarázni.

Yeah! Sajnos inkább Stephen Kinget és Vavyan Fablét szoktam olvasgatni, de most megnézem, megvan- é az Út és Erény könyve, mert kezd érdekelni.
Hogy kinek érdemes,kinek nem érdemes magyarázni, az attól függ. Félig üres korsóba érdemesebb vizet tölteni, mint teljesen teli korsóba. Persze ha lyukas az a korsó, akkor b* szhatod....
( Ja, és az aláírásomat szabad komolyan venni)

[ Szerkesztve ]

Csak nevess, ne vedd túl komolyan!