Olyan ciki, hogy 30 évvel ezelőtti cuccokkal kell összehasonlítani a CD hangminőségét. Mindez fel sem merülne, ha nem spórolták volna el azt a rohadék 2 bitet, meg a +5kHz sávszélességet. Valahol, valamelyik fórumon valakinek ez az aláírása:a hangminőség nem egyenlő a műszaki paraméterekkel. Teljesen egyetértek vele. Volt asszem a Panának olyan erősítője (kb 2x50W-os), ami az adatlapja és minden emberi mérés szerint is 0,002% torzítást tudott, kb 5Hz-50kHz-es tartományban. Kevés erősítő volt - beleértve a bolgár és üzbég gyártmányúakat is - amelyik ne szólt volna jobban, mint az a förmedvény.
De nem kell itt hélium-hűtés, csak ismételni tudom magam:
1973, Pink Floyd - The Dark Side of the Moon, quadró kiadás. A quadró kódoláshoz kellett a 38kHz-es felső határfreki. Bementél a boltba és megvetted az új Floyd lemezt, amin 38kHz-ig tudtak rögzíteni. Ha volt quadró végfokod dekóderrel, és persze olyan pic-up-od, ami átvitte a 38k-t, akkor meghallgattad. Ha nem, akkor ment sztereóban. 1973!!! És csak 1982 körül jött a DMM, ahol a vágógép nem viaszba, vagy mibe, hanem direkt fémbe, amorf rézbe vágta az anyagot. Az tudta a 70dB dinamikát.
Ja, hol tart 2010-ben a CD? Eltelt 30 év?