Van 20 perced? Akkor tanulj meg koreait olvasni!

Épp itt az ideje tehát, hogy bebizonyítsd magadnak: elég bölcs vagy a koreai írás megtanulásához.

Kevés olyan ország van, amely annyira büszke az írásrendszerére, mint Korea, és erre meg is van minden okuk: a Hangul több szempontból is különlegesnek számít, ráadásul sokkal egyszerűbb megtanulni, mint gondolnád. Ahogy Szedzsong király mondta: „Egy bölcs ember még az előtt magáévá teheti, mielőtt a reggel véget érne, és még egy ostoba ember is megtanulhatja tíz nap alatt.” Épp itt az ideje tehát, hogy bebizonyítsd magadnak: elég bölcs vagy a koreai írás megtanulásához.

Először is, Szedzsong király mondatait már csak azért sem árt komolyan venni, mert ő volt az, aki a koreai írást, azaz a Hangult megalkotta, és azáltal ez vált az egyetlen olyan írásrendszerré a Földön, amelynek ismerjük a feltalálóját, így egyetlen személyhez tudjuk kötni a létrejöttét. Az egyébként több találmányáról is híres uralkodót a koreaiak a mai napig az egyik legnagyobb királyukként tisztelik, aki felismerte, hogy a kínai írásjelek nemcsak, hogy nem teszik lehetővé a koreai nyelv tökéletes kifejezését írásban, hanem azt is megakadályozzák, hogy tömegek művelődhessenek, hiszen a megtanulásukhoz csak a legkiváltságosabbaknak jutott ideje.

Hirdetés

Érdekes módon részben pont ez akadályozta az elterjedését is, ugyanis a felsőbb társadalmi rétegek nem szerették volna elveszíteni az írás- és olvasástudással járó kiváltságaikat. Így a Hangult bár 1440 körül alakították ki, a teljes elterjedéséig egészen a '80-as, '90-es évekig várni kellett, azaz még néhány évtizeddel ezelőtt is az újságcikkek egyes részletei, míg a tudományos anyagok teljes egésze kínai írásjelekkel íródott az országban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne lettek volna büszkék a saját írásmódjukra, a Hangulnapot ugyanis 1970 óta munkaszüneti napként ünneplik minden évben ezen a napon, azaz október 9-én.

Másodszor, a cím tényleg nem túlzás, méghozzá azért, mert bár sokan nem tudják, a koreai írás is hangjelölő írás, azaz egy-egy karakter, amit jelen esetben ’gyöknek’ hívnak, egy-egy hangot jelöl, így papíron elég csak megtanulni az egyes gyökökhöz tartozó hangokat, és máris menni fog a szavak kiolvasása. Persze mindez csak papíron van így, ugyanis van néhány csavar a történetben, de ennyire azért rögtön ne szaladjunk előre, maradjunk a gyököknél, azokon belül is a magánhangzóknál.

Amint látható, az első adag karakterek elég hasonlóan néznek ki, ami akár könnyen össze is zavarhat első ránézésre, de egy kis gyakorlással már sokkal könnyebb lesz megkülönböztetni őket. A latin betűkkel a hivatalos átírás helyett azokat tüntettem fel a táblázatban, amelyek kiejtése a legközelebb áll a koreai hangokhoz, azonban még ezt is lehet kicsit pontosítani, ugyanis azㅏinkább az a és á hangok között, az ㅓaz o és a hangok között van, míg az ㅡ karaktert többé-kevésbé ü-nek ejtik, viszont közben a szájukat inkább az í-hez hasonlóan széthúzzák, nem pedig csücsörítenek. Az i gyököt a legegyszerűbb megjegyezni, hiszen egy függőleges vonal, akárcsak a miénk. Menjünk is tovább, egy apró csavarral.

Mint az jól látszik, a fenti gyökük közül néhánynak van egy párja, ahol két kis pöcök áll ki a vízszintes vagy függőleges vonásokból egy helyett. Ez csupán annyit jelent, hogy egy j hangot kell a magánhangzó elé tennünk. Az a-ból így ja, az o-ból jo lesz, és így tovább. Még mindig követhető, igaz?

Az élet azonban nem csupán játék és mese, aki utálta általános iskolában a j-t és az ly-t, annak rossz hír, hogy a koreaiaknak is megvan a maguk párja, méghozzá a két e hangot jelölő gyök, amely bár korábban kiejtésben is eltért egymástól, a különbség beszédben mára már eltűnt, így aki komolyabban szeretné megtanulni a nyelvet, annak bizony minden szónál meg kell jegyeznie, hogy épp melyik gyökkel íródik. Azonban az olvasáshoz bőven elég tudni, hogy mindkét gyököt e-nek ejtjük, valamint, hogy ezeknek is megvan a maguk j-vel kiegészülő, két pöckös párja. Jöjjenek a mássalhangzók!

A karakterek memorizálása itt már több fantáziát igényel, szerencsére azonban minden mássalhangzót jelölő gyök elég egyedi ahhoz, hogy egy kis időráfordítással meg tudjuk őket jegyezni. Némelyikből van hosszú változat is, hasonlóan a magyar nyelvhez, ezt a gyök duplázásával jelölik írásban. Ami a legtöbb, koreai nyelvet tanulónak problémát okoz, az a ㄱ, ㄲ, ㅋ hangok megkülönböztetése, ezek helyes kiejtése vagy megkülönböztetése hallott szöveg esetén még két év után is nehézséget okoz, bár lehet, hogy akinek van tapasztalata más nyelvekkel, amelyek hasonló hangokat használnak, akár elsőre is rájuk tud érezni.

Figyelmet érdemelnek a g/k, d/t, r/l, illetve b/p párok. Ezeknél a gyököknél sokat számít, hogy egy szótag elején, vagy végén helyezkednek el. Ha az elején, akkor az erősebb, zöngés (g, d, r, b) hangként, ha a végén, akkor a gyengébb, zöngétlen (k, t, l, p) hangként ejtjük őket.

Sokan azt mondják, hogy a ㅇ gyök teszi a legkönnyebben felismerhetővé a koreai írást azok számára, akik nem mozognak otthonosan a távol-keleti nyelvekben, ugyanis sem a kínai, sem pedig a japán nem tartalmaz hasonló, kör formájú karaktert. De nem csak ezért különleges ez a gyök, amelyet egyébként mássalhangzóként tartanak számon (és mindjárt az is kiderül, hogy miért), ugyanis a jellegzetessége, hogy egyszerre lehet ng hang (mint ahogyan mi ejtjük a cseng szóban) és üres hang is, azaz vannak olyan esetek, amikor nem ejtjük. Hogy akkor miért írjuk le? Ez egyből ki is fog derülni, ha megnézzük, hogy a gyökökből hogyan lesznek szótagegységek, azaz valódi karakterek!

A Hangul ugyanis nem lineáris írás, így a hangokat jelölő gyököket szótagok szerint szótagegységekbe kell rendezni. Ezek mindig mássalhangzóval kezdődnek, de csak írásban, és itt jön képbe az üres hang: amennyiben egy szótag magánhangzóval kezdődik, a szótagkezdő mássalhangzó helyére – az ábrán zölden jelölve - egy ㅇkerül. (Amennyiben a ㅇ szótagzáróként – az ábrán sötétkékkel jelölve - van jelen, akkor ejtjük ng-nek.)

A szótagegységek változatos alakokat vehetnek fel, összesen kilenc félét. Ezeknek az alakja sokszor attól is függ, hogy a magánhangzó milyen alakú, ugyanis amik függőlegesek (például ㅏ, ㅣ), azok a szótagkezdő mássalhangzó mellé, amelyek pedig vízszintesek (például ㅗ, ㅡ), azok alá kerülnek. Szerencsére most csak az olvasására koncentrálunk, így ezeknek a felépítését elég csak megfigyelni, de egyébként egy kis gyakorlás után már az írásuk sem okoz nagy fejfájást.

A különböző variációkat nézve emlékezzünk, hogy némely mássalhangzó gyököknél is fontos a kiejtés szempontjából, hogy szótagkezdőként vagy szótagzáróként vannak jelen.

Ha ez mind megvan, már minden adott ahhoz, hogy végre konkrét példákat nézzünk és elkezdjünk olvasni! Jöjjön pár egyszerű szó. (A szavak mellett igyekeztem jelölni, hogy épp melyik variációra látható példa a szóban lévő szótagegységek között.)

Ezekben a szavakban semmi furfang nincs, könnyen kiolvashatók, a 헝가리 pedig jó példa arra, amikor a ㅇ az ng hangot veszi fel. Érdekes még megfigyelni, hogy egyes gyökök, mint például a ㄱ alakja változik attól függően, hogy hol helyezkednek el a szótagegységen belül. Bonyolítsunk kicsit a dolgon!

A 학원 szóban a ㅇ már üres hangként jelenik meg, ennek azonban van egy sajátossága ilyen esetben: az előző szótagegység záró mássalhangzóját úgy ejtjük, mintha az a következő kezdő magánhangzója lenne, azaz az ’beül’ az üres hang helyére. Így ebben az esetben a ㄱ-t nem k-nak, hanem erősebben, g-nek ejtjük, hiszen szótagkezdő hanggá vált. Az uo hangpárosítás érdekes még, mivel ez nem egészen pontos átírás, itt inkább az angol w hangra kell gondolni. Hasonló trükköt nem kell bevetni a 서울 szó esetében, hiszen itt az üres hang előtt magánhangzó található.

A következőkben – csupán érdekességképp – néhány kivétel is képbe kerül (narancssárgával jelölve), ha nem szeretnéd bonyolítani a dolgot, ezeket érdemes átugrani.

Viszonylag kevés példa van olyan szótagegységekre, amik két mássalhangzóval végződnek, és amint az az ábrán látható, ezek kiejtés szempontjából is különlegesek. Önmagukban általában az egyik mássalhangzót ejtjük csak, azonban, ha toldalékoljuk, és a toldalék üres hanggal kezdődik, akkor előbukkan a második hang is, hiszen ilyenkor az – a korábban látottak szerint – a következő egység kezdőhangja lesz.

De nem csak ezek a kivételek léteznek. Ha ㄷ, ㅅ, ㅆ, ㅈ, ㅊ, ㅌ, ㅎ gyökök valamelyike áll egy szótagegységben a záró mássalhangzó helyén, ezeket ’lecsapott t-ként’ ejtjük, ami nagyjából úgy hangzik, mintha megpróbálnánk a t hangot nagyon gyorsan ejteni, azaz „nem nyomjuk meg” a végén. A játék itt is a toldalékokkal kezdődik: amennyiben üres hang jön egy ilyen záró mássalhangzó után, szabályszerűen ejtjük őket, hiszen ilyenkor kezdőhanggá válnak. Ha viszont egy mássalhangzó következik, teljesen eltűnnek, és nem ejtjük őket. Következzen erre pár példa!

A 맛있어 szóban minden szótagzáró mássalhangzó szótagkezdővé válik, így ma-si-sszo-ként tagolhatjuk. Azonban ha kap egy toldalékot, ebben az esetben egy -게 határozói alakot képző végződést, a ㅆ kiesik a képből, és inkább egy kicsit megtoljuk a k hangot, így lesz belőle ma-si-kke, pedig ugyanarról a szótőről beszélünk. A 꽃, azaz a virág szó épp ellenkezően jár az -이 alanyjelölő raggal, az elfojtott t helyett csh-nak ejthetjük.

Úgy gondolom, hogy ennyi bőven elég (sőt!) az alapokhoz, a metrómegállók neveit, esetleg a térképeken az üzletek elnevezéseit már bőven ki lehet jól olvasni ezzel a tudással. A nyelvtani részekkel, valamint a narancssárgával jelölt kivételes esetekkel talán már túl is lőttünk a célon. Félve kérdezem: ugye nem is volt olyan vészes? Mit ér azonban mindez, ha nem teszteljük le, hogy mennyit tanultunk.

Jöjjön hát egy kis játék, méghozzá néhány nemzetközileg ismert márkanévvel. Két szempontból is érdekes, amikor a koreaiak idegen eredetű szavakat írnak le Hangullal. Az egyik, hogy mint az bizonyára feltűnt, a koreaiak nem ismerik a v, f vagy z hangokat, így ezeket más, meglévőekre kell cserélniük. A másik, hogy a koreai nyelv nem igazán tolerálja a mássalhangzó-tömörüléseket, így annak érdekében, hogy bele tudják illeszteni a szavakat a szótagegységekbe, sokszor az ㅡ (ü) hanghoz nyúlnak. Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban? Erre is hoztam pár példát!

De! A kiejtést és a hangullal írt márkanevek latin betűs alakjait most nem fogom elárulni, egyelőre rátok bízom a megfejtést. Ha megvan, bátran írjátok meg kommentben a tippjeiteket, én pedig hamarosan szintén jelentkezem, és elhozom a megfejtéseket!

Még van hozzászólás! Tovább