Aktív témák

  • Earl_Muttley

    őstag

    Most, hogy itt a vége a nyári szünetnek-elkezdtem összeszedni a JÓ dolgokat is. Mert ha nem is sok, de volt.

    A közösségi. Igen-egy ilyen szarnak induló dolog is lehet jó. Csak egy jó társaság kellett az egészhez. És ez kivételesen megvolt. Szép emlékek, őszinte nevetések. Egy mondhatni barátság. 3 hétig nem tudtam a rosszal foglalkozni, mert volt egy rutinom. Az tény, hogy másra nem jutott idő nagyon, max. ha nagyon le tudtam szervezni a dolgokat, de aki akart pl. találkozni, összehozta, akinek valami dolga volt velem megoldotta, aki el akart érni-ugyanúgy elért. Csak valahogy jobb volt.

    A nyaralás. Az a 3 nap, amikor apámék is képesek voltak emberként viselkedni, és jól is éreztem magam, az egész jól ment valahogy. Az oda és visszaút se volt rossz. Sikerült kikapcsolódnom valahogy arra a kis időre. Nem érdekelt akkor nagyon senki és semmi.

    A telefoncsere. Egy spontán ötletből lett egy olyan este, amire nem tudok röhögés nélkül gondolni. A két helyi rajgyerek, akikkel azt boltoltam, ami itt fekszik az asztalomon. A fogadás a mekiben, aztán a végig röhögött hazaút. Valahogy az adott akkor egy kis erőt.

    Amikor egyik haverommal elmentünk "kosarazni", amiből az lett hogy zokogva a röhögéstől döglöttünk a pálya mellett mint valami rossz füvesek.

    A vonatút, 17-ből 12 óra a fülkében, kényelmesen. A tájak felbecsülhetetlenek voltak, a hazaúton az utitársak meg igazán odatettek a hangulatnak, de jó értelemben.

    És nagyjából ennyi... Kifújt. Mert többet vártam eddig. Sokszor próbáltam szervezkedni, és nagyon kevés jött össze. Ezt azért bánom. Van pár ember, akitől a viszontlátás reményével búcsúztam el. És a "találkozunk még"-ből nem lett semmi. És ez igazából csak azért bánt, mert tényleg az adott ember(ek) társaságban fel mertem szabadulni, és kikapcsoltam a világot, a bajokat. Vagy épp őszintén beszéltem róla.
    Mindkettő csak jót tett. Meg jót is tenne.

    Most épp a Republic szól a fejhallgatómban, aludni is kéne, meg úgy jobb kedvűnek is lenni. De mindkettő kivitelezhetetlen. Mondjuk az alvás már annyira nem, de a jókedvhez most más is odafér. Majd egyszer talán megváltozik ez is. Egyszer talán helyrejön minden és kimegy a rossz az életemből. Mást nem ha itt hagyok végre mindent-és új életet kezdek. Vagy ha meglesz a jogsim és a saját kocsi. Vagy már tudom is én... Mindenesetre reménykedni remélem még szabad.

    Mára ennyi... ===2014.08.25-02:09====

Aktív témák