Aktív témák

• #14 Earl_Muttley őstag

  2014-08-04 00:50:39 #14

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Earl_Muttley

  őstag

  Az a régi lakás... Az otthonom. Komolyan, átlag ember el nem bírja képzelni, mi tud hiányozni egy kicsi, zajos, szar elrendezésű lakásban. Annyi, hogy ott boldog voltam. Nem éltünk jól, sőt a napról-napra talán a legjobb kifejezés. De nem tudott meghatni. Kapartam, bizniszeltem, rohangáltam-azért hogy meglegyenek a dolgok, meglegyen a látszat is, stb. És mi a legérdekesebb? Láttam akkor mindenben értelmet. Reggelente kómásan bámulni a folyosóról ahogy nyitnak a boltok. 7:11-re lemenni a megállóba, azelőtt meg 6:58-ra, hogy elérjem a 103-ast. Az akkor még nagyon jó barátommal csövezni a ház előtt, és röhögni mindenen, ami ott történik. Döngetni a zenét az ős öreg 2.1-en, amit úgy kaptam valahonnan, és ma már a laptopom hangszórója is tisztább nála. Megbízni a szomszédokban. 40 ezer ft-ot átvettek helyettem, és óra közben képesek voltak felhívni. Pedig akkor a postás is helyettes volt, meg nem mondta volna ki az. Azok az elnyúlt haveri filmezések, amikor hajnali negyed 3-kor sétált haza az ember. Ezek főleg egy korombeli menőgyereknek semmit se számítanak, de nekem az volt az ÉLET.

  Itt meg. Akivel haverkodhatnék a házban, azt rühellem-és él bennem az inger hogy a kemény 1 év korkülönbségemmel élve felpofozhatnám. A többi szomszédot vagy nem ismerem, vagy már írtam róluk nyilvánosan, vagy csak említésre sem méltóak. A tömegközlekedés egy halál, a környéken sincs nagyon ember akivel el lehetne lenni, vagy akármi. Mondjuk én szeretek úton lenni, de mostanában senkihez sincs. 1-2 nevet ha meglátok a chaten, már inkább zárom is be az egész oldalt úgy ahogy van, mert csak felbaszna az, hogy szarik arra-akit a barátjának tart. Sokszor van 1-1 zene, amit emberhez tudok kötni. Néha szép emlék-de sokszor rohadt keserű tud lenni. Főleg, ha épp egy adott ember okozza a gondot, és emellé még a zene is rá emlékeztet.

  Páran mondják, hogy megfutamodni a gyengeség jele, de nem hat meg. Amint lehet én "futok". Maradni itt, ennyi megbízhatatlan-sunyi ember között már nem látom értelmét. Annak mondjuk a mondhatni jobb korszakomban sem láttam, de akkor még élt bennem valahogyan hogy az emberek nem mindig rosszak. De mára rájöttem, hogy a kivétel erősíti inkább a szabályt. Perpillanat 3 emberrel beszélek napi szinten, a többi állítólagos "barát", akikért eddig tűzbe mentem volna, tehet egy szívességet. Főleg, hogy az okot nem mondaná el, hogy csináltam-e valamit, felbasztam-e, akármi. Inkább ha így is van, akkor is csak duzzog magában, akit életében először találtak pöcsön... Még elképzelem az arckifejezést is, ahogy stimmel. Na de ha kimondja az ember azt-hogy valamiről nem véleménye van, már egyből az ilyen emberektől jön a hárítás. Sokszor megoldásnak tartják, csak aztán nem fogják érteni hogy "Most miért sértődtél be?", mert persze ez a sablon kérdés elég sokszor megjelenik, ha valakit egy kisebb időre simán bojkottálok. Az ok-okozat elv nem ismerős? Hm?

  Én már csak annyit kérek, hogy ha nem tudsz-vagy nem akarsz segíteni akkor legalább ne vidd bele a nagyobb szarba a másikat. Mert azzal jobban jár olyankor az ember, ha simán kimaradsz a dolgokból. Baj abból még eddig nem lett.

  =====2014-08-04-00:50====

Aktív témák