Sikerült sajnos életem második legszarabb napját megélnem. Vagy legszarabb hét? Össze dőlt minden egy pillanat alatt, mint egy kártyavár. Mondjuk már több mint egy éve minden más, de most az összes álmom, elképzelésem oda lett. Annyira unom, ezt az igazságtalan életet, hogy mindig én vagyok a boxzsák. Azt hiszem ha másnak van problémája tudok neki, ''jókat'' mondani, de magamon nem tudok segíteni.... Talán már nincs is értelme....? Félre ne értsétek, nem kezelni nem tudom ezeket a helyzeteket, csak most tényleg minden annyira összejött és nem is olyan jó abban a tudatban élni egész évben át, hogy valaki...... a kezeid között.
Biztos lesz olyan aki azt gondolja, hogy hiszti, de nem tud érdekelni. Ennél sz@rabb kedvem már nem is lehet úgyhogy rugjon belém aki akar.