Aktív témák

• #56 thesound addikt

  2022-10-13 13:25:12 #56

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  LOGOUT blog

  Az egész álom egy telefonhívással kezdődött, majd elindultunk a helyszínre. Éjszaka volt, sötét éjszaka, az átlagosnál is sűrűbb, áthatolhatatlan. A sűrű felhőrétegek nem engedtek át semmiféle fényt, sem a holdét, sem a csillagokét. A helyszín a gyerekkori városom volt, a kenyérbolttal szembeni aszfalton. A túloldalon a régi malom/gabonafeldolgozó még megvolt.
  Egy kisebb csoport előrefelé ment a parkhoz, de már alig látszottak az éj feketéjében. Hangtalanok voltak, csak 1-1 fehér pulóver villant fel néha egy pillanatra. A fákat nézték.

  Én a hátamon, az aszfalton feküdtem, fehér pólóban. Mellettem állt egy egyenruhás őrmester. (konkrétan Clancy Brown). Nem szólt semmit, rámnézett. Ebből tudtuk, hogy rendben megékrezett az utalás. Elővett egy futurisztikus pisztolyt és a feje fölé tartott kezével az égre célzott vele. Meghúzta az elsütő ravaszt.
  A pisztolyból egy gömb alakú, két ökölnyi nagyságú dimenzió-lövedék pattant ki. Tudtam, hogy ez "csak" egy térdimenzió-lövedék, az időt nem manipulálja, tehát minden valós időben fog történni. Az idegenek eljövetele. A térdimenzió-lövedék piros gömbje, -amelynek a belseje fehéresen ízott és a gömb kerületéhez, lassan vibráló elektromos kisülésekkel csatlakozott- emelkedett felfelé. Alagutat hasított az egymásra rakódott felhőrétegekbe, megvilágítva azokat. Végül olyan magasra ért, hogy már nem láttuk. Visszatért a sötét és csak a felhőkbe vájt alagút fala foszforeszkált, halvány, kékes fényben, de ez is hamar megszünt. Jönni fognak az idegnek.

  Megjelent egy a jobboldali látóterünk szélén egy kékesfehéren izzó gömb. Még az űrben volt, ki tudja milyen messze. Egyre húzódott befelé a látóterünk közepébe. Még fényévekre is lehet és az is lehet, hogy még órák kellenek mire idér, de a fénye már halványan ránkvilágított. Félelemmel teli érdeklődéssel néztük a gömböt, ami fénysebességnél is gyorsabban közeledett és fényévekről is bevilágíott bennünket. Az őrnagy csak állt, én pedig megpróbáltam felkelni az aszfaltról, de nem tudtam mozdulni. Az őrnagy rámnézett és utasító hangnemben elkezdett mozogni a szája. Viszont lassított felvételben mozogott a szája, az arcizmai és nem jött ki hang a száján. Elgondolkodtam, miközben azért próbáltam sikertelenül felkelni az aszfaltról. Ez már a gömb hatása ránk? Mindenkire? Vagy csak én látom az őrnagyott lassított felvételnek? Ha utóbbi, akkor viszont én gyorsultam fel.
  Egyre nagyobb erőfeszítésekkel próbáltam felkelni az aszfaltról, de nem sikerült. Gondoltam, akkor a hátamról, a hasamra gördülök az aszfalton, de az sem ment. Egyszerűen nem mozdultak a végtagjaim.

  Végül a valóságban is felébredtem és a hátamról megfordultam a hasamra. Gondolom itt is az történt, hogy az álom olyan fázisában voltam, ahol nyaktól lefelé a mozgásközponti izmok nem működnek, de a valóságban felébredtem (egy kisebb alvási paralízis) és meg akartam fordulni hasra és ez átszűrődött az álomba is. Szóval hasra fordultam és folytatódott az álom.

  Megérkeztek az idegenek. Pontosabban egy. Egy kastélyban voltunk. Még mindig éjszaka volt. Egy kő szökőkút mellett álltunk egy kisebb helyiségben. Az idegen magas volt és vékony. Emberi volt, talán egy picivel magasabb egy embernél és a bőre picit kékes volt, illetve az arcvonásai szögletesebbek voltak. Ezt leszámítva humán volt. Bajuszt és egy fehér tábornoki egyenruhát viselt. Rajtam kívül, még 2-3 ember figyelte amit csinál, de annyira figyeltem a tevékenységét, hogy nem figyeltem rá, kik vannak még itt és mennyien vannak.
  Az idegen lehajolt a szőkőkút aljához és a talpazat oldalán egy láthatatlan zárt kinyotott. Panelek és piros-kék kábelek tódultak ki a pici ajtón. Pár kábelt átkötött máshova. Kiegyenesedett, majd ránk nézve az egyenruhája belső zsebéből egy tényérnyi méretű szobrot vett elő. Halvány mosoly villant át az arcán amikor meglátta a tenyerében a két kígyót ábrázóló szobrot. A két kígyó fel volt emelkedve a levegőbe és egymás felé néztek. Szürke, kő színük volt és egy bizonyos szögből nézve szív alakot mintáztak. Az idegen rátette a szökőkűt központi helyére a kígyó szobrot. Tompa morajlással beindult egy gépezet és elkezdett valami feltárulni. Nem egy ajtó nyílt ki, nem telepórtálódtunk sehova, de elkezdett fehéren homályosodni minden, majd kitisztulni.

  A valóságban megint forgolódtam és felébredtem, megfordultam, majd folytatódott az álom.

  Ahogy kitisztult a fehérség, egy fa padlózatú szobában voltam. Nem volt ott az idegen és más sem. A beindított gépezet tompa zajjal működött és egy szürke, kő szarkofág fedele kezdett hátracsúszni. Én egy régi, fa széken álltam a szarkofág mellett és néztem ahogy a fedele egyre és egyre hátrébb húzódik. A szoba ablakán kinézve, még mindig sötét éjszaka volt.
  A szarkofágból fehér hab kezdett el hömplyögni. Felfedett egy lábfejet. Mereven néztem a lábfejet, de nem mozdult. A lábfej lassan elhalványult és eltünt. A szarkofág mellet megjelent egy lány. Egy tizes éveiben járó lány. A lába nem érintette a földet és kék szalagszerű ruhája volt, hogy a női részeit eltakarja. A haja vállig ért és vizes volt, a szarkofágból származó habot nézte. Én még mindig a széken álltam.
  A szarkofág melletti hab alól, lassan, tenyérnyi méretű idegen létformák kezdtek előmászni. Lassan jöttek, tapogatózva, viszgálódva. Két fajta volt, kék és rózsaszínű, de mindkettő átlátszó volt. Látszott a gerincük és a pici erek hálózata bennük. Rák és páncélos-lárva alakjuk volt. Nem voltak félelmetesek és tudtuk, hogy ők az átalakításért felelősek, de nem akartuk -sem én, sem a lány-, hogy ránk másszanak. Az egyik rámászott a székemre és elkezdtem hátrálni a széken. A lány lábára egy kék lárva rámászott, de óvatosan és undorral lerázta.
  Közben kint az áthatolhatatlan sötét éjszakából, normál éjszaka (vagy méginkáb szürkület) lett. Süvített kint a szél, rázta a póznákon átívelő telefonvezetéket, ahogy kinéztünk az emeleti ablakon. Jött egy másik nő, hogy ellenőrizte a földszinten az ablakokat, mert a környékről nagyon sok betörési kísérletet jelentettek az elmúlt órában.
  Az átalakító lények szétszéledtek a szobában és kezdték magukat is átalakítani, hogy jobban elfogadjuk őket. Vidáman néző, gumi játékok lettek. Gumikacsa, víziló, bálna, mindenféle vidám és mosolygós színekben. Ahogy elhaladtak az új alakjukban egy plüss szamár mellett, a plüss szamár életre kelt és az oldalán fekve futott - úgy mozogtak a lábai. Odamentünk a lánnyal az átalakítók egy csoportjához és nevettünk.

  Space Dimension Controller - Unidentified Flying Oscillator (track 1)

Aktív témák