Sziasztok!

Jelentem 23 évesen túléltem egy helyi érzéstelenítéses mandulaműtétet.
Nekem bőrgyógyászati problémák miatt kellett kivenni, leírom a történetem, hátha hamarabb elfelejtem.
Még a műtét előtt, az időpontegyeztetéskor én altatást kértem, mert elég parázós vagyok, de a doki erősködött, hogy ne legyek hülye, 15 perc az egész és nem jár annyi szövődménnyel...végül belementem a helyi érzéstelenítésbe. Egyébként egy fiatal doki műtött, nagyon rendes volt, bár szerintem már ő is megbánta, hogy nem aludtam.
Csütörtök reggel 8-kor megvizsgált még a doki,vérvétel, vérnyomásmérés, kaptam egy ágyat, meg egy kórházi köpenyt, hogy vegyel fel.10 körül jött a nővérke, szuri a felkarba, ami piszokul csípett. Mondta, hogy 20 perc múlva kezdődik a show. 20 perc múlva valóban megjelent a műtős csávó, elindultunk a műtőbe. Én mondtam, hogy ez a szui nem nagyon használt, mert még nem száradt ki a szám. Mondta, hogy nem probléma. Megérkeztünk a műtőbe, sapka a fejemre, kötény elém, leültettek. A szivem ekkor már erősen kalapált. A szobában tök sötét volt, csak a doki bányászlámpája világított. Levegő visszatart...lidocain spray, azt hittem megfulladok, öklendeztem meg minden. Utána jöttek a tűvel, azt már annyira nem éreztem, csak ahogy elkezdett hatni, úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Újabb fuldoklós jelenet. A jobb mandulával kezdtük, rohadtul fájt, úgyhogy még egy adag spray+szuri. Na végre kijött a jobb, jöhet a bal. Ez valami iszonyat volt, mintha a fülemet a számon keresztül akarnák kihúzni. Újabb spray+szuri...és már nincs is mandulám. A műtét közben azért kapálóztam a kezemmel, végig öklendeztem, visítottam, már amennyire tudtam.25 perc volt a műtét. Kijöttem, közölték, hogy 2 órán keresztül no nyelés, beszéd, köhögés, csak csurgatni a nyálam. Hát én nem bírtam ki, hogy ne nyeljek és megmaradtam. Végre megérkezett a várva várt tea, annyira nem volt vészes az első korty. A műtét utáni fájdalmakról annyit, hogy én rosszabbra számítottam, persze biztos egyén függő.
A doki azt mondta, azért fájt annyira a műtét, mert nagyon heges, gennyes volt mindkettő, ezért most még 2 hétig antibiotikumot kell szednem.
Ma jöhettem haza a kórházból, kb 6 óránként bekapok egy cataflamot.
Végezetül annyit, hogy nem mondom, hogy nem lehet túlélni, mert élek, de nem embernek való. Csak altatásban!!! Még most is görbül a szám, ha belegondolok.
De hátha megoldódik minden problémám! Mindenkinek jobbulást kívánok!