Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 féltávnál azt mondom, ez a könyv olyan, mint a svédasztal. Van rajta minden és az ember csak kapkodja a fejét, aztán a nagy választék megfekszi a gyomrát és egyszer csak azt veszi észre, hogy a porcelán isten előtt imádkozik. Nem kellett volna ennyiféle ideológiát belevenni (még akkor se, ha nyilvánvaló, hogy azok kritikája lenne), ez egyrészt hiteltelenné, másrészt - és ez a nagyobbik baj - zavarossá is teszi az egész könyvet. Eddig horrornak gyenge, posztapokaliptikusnak meg az előbb említettek miatt válik túlzottan kuszává.
2/5
Erősen gondolkodom, hogy van-e értelme továbbolvasni. 
A sörben az a jó, hogy legyél bárhol a világon, kizárólag az első háromnak fáj az ára!
