Harrison Fawcett: A katedráls harcosai
Ez egy kimondottan jó könyv.
DE!
És ez most hosszú lesz…
Már a regény legelején orrba vágja az embert a darabos stílus.
„Ez azt jelenti hogy egy speciálisan felkészített ember ugrásra készen várja hogy átmenjen az időn”
Na nee… most komolyan? Ilyen mondatokat lelkes de tehetségtelen tinédzserek írnak le, nem egyébként nagyon színes fantáziáról tanúbizonyságot tevő, értelmes, tehetséges írók…
Szerencsére az ennyire gyerekes, primitív mondatok ritkák, bár a ZS kategóriás sci-fi borzalmakba illő „átmegy az időn” kifejezés néhány oldalanként az olvasó elé ugrik, gonoszan fintorogva. A stílust egy szóval hullámzónak tudnám leírni.
Ugyanez a hullámzás megfigyelhető a szereplőkön is. Helyenként nagyon erőltetetten próbálja rettentő eredetinek, sokrétűnek feltüntetni őket, de ettől inkább következetlennek tűnnek. Az egyik pillanatban a teljesen egyszerű figura még tőmondatokban beszél és káromkodik, majd hirtelen irodalmi megfogalmazásokban bővelkedo kis esszét rittyent elő élőszóban.
A szereplők irritálóan, sterilen hősiesek. Rossz tulajdonságaik, hibáik nincsenek, ha vannak, azokról is kiderült hogy tulajdonképpen a csodálatos hősiességük és erkölcseik azok, és nem hibák.
A stílusról még annyit, hogy elképesztően sok „idézőjelezett” szó és kifejezés „szerepel” a regényben, ami „egy idő után” baromi „idegesítő” tud lenni.
A stíluson túl maga a cselekmény is erősen problémás sok helyen. Kezdjük azzal, hogy minden harmadik oldalon megdugnak, leszopnak vagy kinyalnak valakit. Néha ezeket keverve vagy egyszerre, akár többen. Értem én hogy Római Birodalom, meg szabadosság, de könyörgöm, nem pornót akarok olvasni ha egyszer sci-fiként aposztrofálják! Ez egyben meg is magyarázza a regény(ek) nem hétköznapi hosszát: pornó nélkül simán elférne egy kötetben is… Esetleg lehetne mellékelni hozzá valami pornó DVD-t ha már ez az író perverziója.
Szintén zavaró (bár sokkal enyhébben) hogy az elvileg a XXIII. század végén játszódó regényben mindenhonnan a XX. század vége ömlik az olvasóra. Folyton háromszáz évvel a regény jelene előtti tárgyakat használnak, ottani szokásokat vesznek fel, de még a topmodell is Claudia Schifferről beszél (még jó hogy nem fantáziál vele egy leszbikus jelenetet, a többi közé bőven passzolna…). Az egymás közti beszédben is rengetegszer hivatkoznak huszadik századi személyekre és eseményekre, mintha az elmúlt háromszáz év alatt a technikai fejlődésen kívül az égvilágon semmi nem történt volna.
Sok esemény, döntés teljesen értelmetlen és megalapozatlan, az egyetlen célja hogy az író által elképzelt irányba mozdítsa a sztorit és/vagy egy újabb pornójelenetre adjon ürügyet. A milliókért kiképzett elit szuperkatonák gyakran olyanok mintha műanyag fegyverekkel játszó óvodások lennének.
Na de hogy ne folyamatos sárdobálásnak tűnjön a véleményem, jöjjenek a pozitívumok:
Az alapsztori nagyon jó, a történetvezetés (a logikai bakiktól eltekintve) kimondottan ötletes, olyan ami egy jó sci-fitől elvárható.
Külön tetszettek a helyenként elegánsan odavetett egy-két szavas vagy mondatos poénok, amig hihetetlen eltalált módon ültek, pl:
"… ne felejtsük el hogy Schliemann is az Iliászt a kezében tartva kezdte el keresni Tróját, és mint tudjuk, meg is találta.
– Legjobb tudomásom szerint a Katedrális is ott volt."
A történelem több ismert eseményéről is kiderül ily módon hogy az időutazó szervezet keze van benne, sőt, helyenként a cselekmény részeként használják ezt fel. Nagyon jó ötlet, nagyon jó megvalósítás, csak sajnos ritkán bukkannak fel.
Szóval a könyv jó, ajánlom mindenkinek, főleg aki bírja a remekül kitalált, csavaros időutazós sztorikat. Meg annak is aki pornót nézne, de épp' nincs otthon egy felnőtt DVD-je sem 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Kicsit újra gyereknek éreztem magam ahogy olvastam, és nem csak az elképesztő mennyiségű nosztalgikus utalás miatt.
