Aktív témák

• #132 guga Közösségépítő

  2006-01-01 13:37:37 #132

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Senki nem tudta mi történt, nem volt idő arra, hogy észleljünk, csak menekülni…
  
  Egy éles bal kanyar közeledett, autók, futó gyalogosok, teljes káosz, én a hátsó ülésen ültem. A főnököm volt az aki beráncigált a kocsiba és csak ott vettem észre, hogy minden megmozdult. Talán három perc is elég volt ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, nincs hova menekülni, amit most csinálunk az csak őrjöngés, kapkodás. Semmi értelme, minden elpusztul végleg. A földnek vége, ég. Egyik sarkától a másikig izzik. Fel fog hevülni körbe, még van egy kevés idő, talán 1 teljes nap a menekülésre, ki a világűrbe. De mennyi ember tud kimenni? Egyszerre tíz? Még nem épített egyik cég sem annál nagyobb hajót ami befogadna több embert. Na jó, tételezzük fel, hogy elmegy öt férfi és öt nő…
  
  Meddig? Kár is boncolni a kérdést, ráadásul engem nem érint.
  
  Ami érint az az, hogy a kanyar után az út mellett volt egy keskeny de annál szebb folyó, szépen gondozott parkkal és bokrokkal. A kanyarban és utána betegek a földön és a folyóparton a vízben. Felborult egy platós kamion ami a pótkocsin, hordágyra rakott betegeket szállított. Egyre különösen emlékszem, a vízparton hempergett mint giliszta a porban, teljesen meztelen és vasak álltak ki az egyik lábából, a vér már megszínezte a folyó vizét és az vitte tovább. Okádtam, a főnököm hátranézett az anyósülésről és belevert egy hatalmasat az arcomba. Észnél legyél…ordította. Dőlt a vér az orromból le a kocsi szőnyegére. Nagyon lassan tudtunk haladni, mert teljes volt a káosz. Az út mellett leborult betegek mind súlyos betegek voltak akik szünet nélküli ápolást igényeltek. Mind vonaglott a földön és esedezve kérték az arra futókat és rohanókat, hogy segítsenek. Kevés betegen volt ruha vagy a ráterített lepedő, de nem találtak embert aki megszánta volna őket.
  
  Hol vannak ilyenkor a rendőrök, a hadsereg, az állam, a tv, a rádió? Mind, mind emberek és futnak, éppen mentik a menteni valót. A katona és a rendőr biztos a karján a saját gyerekével menekül valamelyik irányba, amerre tovább élhet egy órával. Azt ugyan senki nem tudta mi történt pontosan, de azt mindenki észlelte, hogy baj van. Füst, porral és őrjítő a meleg. 50° körüli hőmérséklet és egyre csak emelkedett, izzott a föld.
  
  Mit lehet ilyenkor tenni?
  
  Nem megy ki a fejemből az a kövér, hájas pacák aki a vízparton félig a vízben hempergett mint féreg a porban és vitte a víz a vérét. Újra és újra előtör a fejemben a kép és már megint okádnom kell. De fegyelmezem magam mert még mindig nem állt el az orrom vérzése. A főnököm jó ember, megtanított az önuralomra.
  
  Az egyik kis furgon platójáról kígyók menekültek, nyílván a gazdájuknak ők voltak a legfontosabbak és őket mentette, telítve volt a plató üvegcserepekkel és látni lehetett az autón, hogy már ütközött. A törött üvegek meg azt jelezték, hogy a terráriumok lakói már nem annak a lakói, állt a kocsisor és a kígyók sorjáztak le a platóról az útra. Néha lehetett látni, hogy egy-egy ember elzuhan a furgon környékén, olyan is volt aki csecsemővel a karján. Egy lépéses kígyó, két lépéses kígyó, három lépéses kígyó, szerencséjük volt, én lassan már levegőt sem kapok.
  
  Mit lehet tenni?
  
  Ki kéne szállni az autóból és futni, de hová? Az egész föld mint a vulkán és a láva, nincs azaz nem lesz egy nap múlva szilárd talaj. Mit csináljak? Apám mire tanított? A törvény mit mond? A szabályok amiket megalkottunk hová rangsorolják a teljességben izzó lávát? Iskolában sem volt erről szó. Tanultam nyelveket, tanultam. Elvégeztem a legmagasabb iskolákat, van jól fizető munkahelyem, nagyon sokat keresek és sok pénzem van a bankban, befolyásos ember vagyok és most mégsem találnék akár csak egyet is aki adna egy pohár vizet. Vííííííz, éget a torkom és száll a por, jaj végem, azaz bárcsak végem lenne. Nem tudom az élet után mi jön, de ezt nem akarom, ennek legyen vége most. Ennyi az én akaratom, persze, hogy nincs vége, ez elvégzi a munkáját amit elkezdett.
  
  Végül nem bírtam tovább, feltéptem a kocsi ajtaját és futottam, de nem találtam egy csendes utcát, egy zugot, egy sarkot ahol lenne oxigén, friss levegő vagy nyugalom. Egy kopasz állat véres fejjel lobogtatott valami magyar zászlót és közben üvöltötte, hogy magyarooooook, akkor is túléljük, nem halhat ki a nemzet, tartsatok össze. De rajtam kívül más nem figyelt rá. Azt hiszem neki is még volt hátra néhány órája, hogy terjessze a hülye nemzeti identitás zavarát, aztán felizzott vagy valami, de nem maradt utána más mint por és hamu. Magyar hamu, cseh hamu, német hamu, angol hamu, amerikai hamu, kínai hamu, néger hamu, cigány hamu, katona hamu, rendőr hamu, hamu és hamu.
  
  Az első értelmes ötlet ami szembe jutott, hogy bementem egy kocsmába, gondoltam ott nem lesz senki. A hétköznapok sodrában amikor ugye megy a normál helyzet, tv-ből reklám, erkölcs és identitás tudat akkor itt a magyar munkások magyar alja fröccsözik a tanyákon, vermekben magyarok által magyaroknak kutyult vegyszeres borból és embert ítél a második pohár után. Tudja mi az igazság és fújja, nyomatékul az öklével az asztalra sújt néha, mert magyar. De most az, az ököl a saját szemgödrét vájja és a szájába, hogy ne jusson be az a forró levegő.
  
  Behúztam az ajtót magam mögött és vííííííííz után lestem, a csapot megeresztettem, de akár a legforróbb gyógyforrás ebben a melegben, majd feltéptem a hűtőláda ajtaját. Sörök és konyak. Gyorsan ledöntöttem négy jéghideg sört szomj ellen és egy fél konyakot az ijedtség ellen, hogy észhez térjek. Észhez is tértem hirtelenjében és úgy döntöttem eszméletlenre iszom magam amíg hamuvá válok.
  
  Még egy hideg sör, áram ugyan nem volt, de az a néhány óra amióta tart ez az állapot még nem volt elég ahhoz, hogy felmelegedjen.
  Gondoltam körbenézek, hogy ki vagy kik futottak el innen a kocsmából. Az asztalok mellett ruhák, táskák, elejtett kulcsok és papírok. Minden ami fontos egy ember életében, most a földön hevert szabadon és bárdolatlanul. A gazdájuk most valahol éppen lohol a végzete elől. Még egy sör.
  
  Jó estét, mondta volna az idegen aki épp az ajtót tépte fel és jelen helyzetben mivel sorstárs, így már nem is idegen, összeköt bennünket a helyzet. Van innivaló suttogta ordítva,kérdezve, mert hang az nem jutott ki a torkán artikulálva.
  Miért tagadtam volna el előtte hisz társam lesz a halálban ha marad. Megosztottam vele a titkot és szinte feltépte a hűtőláda fedelét. Ahogy elnéztem neki is négy sörbe tellett mire észhez tért. Kicsit még pihegett, majd megbeszéltük a haditervet. Igyunk még…
  
  Család kérdezte. Nem sajnos senki, vagyis a szülők, de rajtuk kívül csak a karrier. Hmm idáig jutottam.
  S neked? Két gyerek, lányok, iskolások, asszony meg munkanélküli. Nem tudom merre vannak.
  Igyunk még. Mit melóztál? Kérdeztem…, hát bkv ellenőr voltam, mondta hosszú hatásszünet után némileg hebegve. Kicsit vártam én is és megnyugtattam, hogy nem érdekel, úgy is meghalunk hamarosan.
  Nem mondott rá semmit, de láttam a szemében a félelmet. Nekem is szükségem lett volna valakire, hogy megnyugtasson. A valamit választottam, igyunk még, addig amíg hideg a sör.
  
  Szerintem váltsunk át konyakra, mert az hirtelenebb, javasoltam. Egyetértett velem és a nyolcadik után arra ébredtem, hogy forrón csókolja az arcomat és záporoztak a könnyei, hogy Ő jó ember és soha nem bántott senkit. Csak a munkáját végezte.
  
  Hernyó vagy te is meg én is basszad meg, és ezzel megnyugodott. Huggyoznom kellett és az illem azt kívánta volna meg, hogy kimenjek a wc-re. De élve a különleges helyzettel magam és alkalmi barátom alá vizeltem, majd jót röhögtünk a dolgon mindketten, mert ebben az állapotban és jelen helyzetben megtiszteltetésnek vette.
  
  Az volt a problémám, hogy egyre kevesebb volt a beszívni való és használható levegő és még nem voltam eszméletlen. Megkérdeztem a nevét, Endre, mondta nevetve, de nem számít már ez sem. Végre megértette, hogy mi a valódi és végleges neve. HAMU.
  
  Az örökre, meg az Ő harminc éve nagy különbség és Ő felfogta, hogy órákon belül izzó parázs lesz belőle. Igyunk még…
  Ittunk még sokáig vagy csak egy kevés ideig, de a kívánt célt elértük, nem voltunk már ébren mikor eljött a forró szél és mindent felégetett maga mögött és nem hagyott egy cseppnyi helyet sem ahová a lábad tehetted volna.
  
  Ezt érdemled ember, egybemossa az eső a port és a hamut. Néger hamu, cigány hamu, cseh hamu, angol vagy német hamu. De mint hallhattuk a magyar hamu mindegyiknél fontosabb, az előkelőbb helyre folyik, hisz nemesebb. Nemesebben pusztult el mint a többi.
  
  Égj velem.
  

Aktív témák