- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- shadowkidhu: SFF Itthoni labor
- eBay-es kütyük kis pénzért
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Mr Dini: Mindent a StreamSharkról!
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- f(x)=exp(x): A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- eldiablo: Mennyire strapabíró egy GShock?
Aktív témák
-
művésznő4
senior tag
Aztamindenitnekijje!
Kisherceg fent van az origón!
Olvasónk adta az új Zack Snyder-film címét
Gratulálok, drágám! Nagyon megérdemelted a díjat! ^^
Kis más nyerhette volna meg, mint a világ legnagyobb film mániása?
Ügyi vagy!<3
***
Annyira jót beszélgettem Mohival, hogy az valami hihetetlen! : O
Úgy hiányzott már..Megint mesélt már dolgot, hogy mi lett vele, amióta nem beszéltünk és most sem csalódtam benne... A jó öreg Mohácskám...
Szó szerint kicsordult a könnyem a nevetéstől!
(ilyet csakis 2 tud személy tud belőlem kicsalni...
)
<3
-
művésznő4
senior tag
Egyemmeeeeg!!! ^^
Dave Barnes - "Christmas Tonight" with Hillary Scott
Ez a Jennifer Love valami hihetetlen szép nő...
Talán az egyik legszebb a világon... *.* -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #197 üzenetére
Nnnnna!
Úgy fél órája végeztem kb. a süti készítéssel. Elrámolás, romeltakarítás, mosogatás, mindennel kész vagyok.
Annyira nagyon büszke vagyok életem első, igazi, önálló sütésére! ^^
A vártnál sokkal jobban sikerült. Felülmúltam önmagamat.Ami azt illeti, az Almás rácsos helyett, végül almás lepény lett a dologból, ami valahogy így néz ki: [link]
A kerek alakúra gondolok. Anyáék direkt vettek nekem tegnap egy ilyen sütőformát.Nagyon szuper! Sokkal praktikusabb, mint pölö egy hatalmas tepsi..még ha kevesebb "cucc" is fér bele. "Rácsozni" meg most valahogy nem volt kedvem...
Így is több időbe telt az elkészítése, mint amire számítottam.
(Úgy ~3- 3,5 óra.) Bár minden kezdet nehéz, bízom benne, hogy a következők már gyorsabban fognak menni. Egészen kedvet kaptam a sütéshez. ^^ Mondom én, csak ne erőltessék! Csinálom én, majd ha megjön a kedvem (ráadásul, nem is akárhogyan!
), nem kell attól félni, csak ne tukmálják, mert azt utálom...
Nem dicsekvésképp, de tényleg nagyon jól sikerült. Apa egyfolytában rájárna...Alig bírtam megállni, hogy ne vágjam fel és adjak neki belőle, mert egyfolytában ott kuncsorgott nekünk, hogy akkor legalább süssünk neki valami finomságot helyette, ha már ebből nem ehet...
Elővette a bociszemeket meg a kedves kérlelő hangját, de már nem volt erőnk neki állni egy újabb adagnak...Már így is kivoltunk.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnap milyen kritikát kap a kis "teremtményem".Ha minden igaz, bejegyzést is készítek majd az elkészítéséről, de ma már nagyon fáradt vagyok... Blogolni is szerettem volna, mert rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, de egyszerűen sosincs időm normálisan neki ülni. Mindig csak "óó, majd holnap", "majd holnap után"...stb.. Úgyhogy...megpróbálok majd időt keríteni rá, de ma már biztos, hogy nem.
Holnapra még van egy rajz házim is, egy versillusztráció, úgyhogy annak is neki kell még állnom. Sőt, a fényképezőt is fel kell töltenem és a holnapi, csini ruhámat sem találtam még ki pontosan. Rengeteg képet szeretnék készíteni!
Talán majd ide is feltöltök 1-2-őt. Meglátjuk.Szorítsatok a holnapi naphoz! A sütimhez, a ruhámhoz, a rajzomhoz, az új bejegyzésemhez...mindenhez!
Jó éjszakát mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
Most kezdek hozzá az almás pitémhez...vagy lepény...vagy mi a szösz ez.
Remélem, hogy nem szúrom el és örülni fog neki a húzottam.
Innen veszem a receptet. --> Mamika-féle almás-rácsos süti recept
És valahogy így kéne majd kinéznie: [link]
Ha minden jól megy, dokumentálok is az elkészítés folyamatáról.
Nagyon szorítsatok,
hogy végül ne a kórházban kössek ki,mint múltkor Csibe...! -
művésznő4
senior tag
Húúú, mennyit hallgattuk ezt a számot Nonóval még 2 éve, szűzanyám! xD
Pedig olyan kis gagyi a klipje, de mi valamiért nagyon csíptük.
Ma meg még ráadásul táncoltam is hozzá a Húgoméknak...
Feküdtek a röhögéstől az afrikai mozdulataim láttán....pedig általában inkább ő szokott nevettetni engem. Ez van, néha nekem is elborul az agyam, elmennek otthonról és rám jön az 5 perc, stb...Ma mindez együtt véve volt meg nálam..
Mostanában csak úgy eszembe jutnak a régi kedvenc számaim. De úgy teljesen spontán, semmilyen előzmény nélkül... Nagyon fura..
Pl. ma reggel úgy keltem, hogy a régi kedvenc színész-énekesem (a francia Romeo et Juliette musicalből<3), Damien Sargue egy gyönyörű száma villant az agyamba.
Megpróbáltam utána nézni a neten, de már sehol sincs fent..
Nagyon szerettem azt a számot. Ha jól emlékszem "Deman" volt a címe. VISZONT!!! Találtam egy másik nagy kedvencet, amit a 3 fiú énekel együtt.
Grégori Baquet, Philippe D'aville, Damien Sargue - They won't go when I go
Remélem, hogy jól írtam le a nevüket, mert mindent emlékezetből szedek...
Furcsa őket hallgatni a gyönyörű, dallamos francia után angolul nyelven énekelni. Valahogy olyan más így a hangjuk is....meg minden. Bár nekem így is nagyon tetszik!Ezt pedig ma találtam Wic-nél!
Olyan jó kis karácsonyi hangulata van! Eszméletlen jó! A szám nem rossz, de ez a klip!!!<3 Annyira aranyos! ^^
Nagyon várom a karácsonyt! Még nincs az az igazi ünnepi hangulatom, de erősen alakul...Az énekes trendy frizurájáról (???!!) és szűk nacijáról inkább nem mondok semmit...
Jobban járunk..xD
-
művésznő4
senior tag
Ez a videó valahogy mindig megsirat...
Nem lehet kibírni... Olyan megható és gyönyörű! A kedvencem! <3
Ezt pedig most találtam!
Húúú! Nem semmi ez a klipp! A hideg kiráz...
-
művésznő4
senior tag
És ahogy ígértem....
Már több, mint 300-an látták. Fantasztikusan szép! *.*
A mai nap legjobbja szerintem. Nem bánnám, ha ő nyerné meg az egész versenyt. Szorítok neki!Janicsák Veca - Most múlik pontosan [2010.12.04. Magyar]
Szép álmokat!
-
művésznő4
senior tag
Ezt a bejegyzést már régóta tervezem...
Még soha senkinek nem árultam el, hogy tulajdonképpen hogyan is keveredtem erre az oldalra. Elég hihetetlen, de tényleg sikerült megőriznem a titkomat! Sokan próbálták kiszedni belőlem, de nem fogom elárulni. Ez maradjon az én dolgom.
Egyszer, nagyon régen, majdnem elmondtam valakinek... Utólag viszont nagyon örülök, hogy végül tartottam a számat. Pedig már közel voltam hozzá...Ami még érdekes, hogy erről a naplószerűségről senki sem tud a családban. Senki, kivéve Csibét. Egyedül neki mutattam meg, de ő meg nem olvassa, szóval... Helyette inkább "farmozik"...
(na mindegy...ne menjünk bele megint, mert csak...
)
Ha Anya valaha rátalálna, biztos, hogy nagyon kiborulna (mondjuk Gábornál is ezt hittem...), hogy miért osztom meg a világgal a legszemélyesebb dolgaimat és a családi életemet. Már előre látom, hogy mit mondana; hogy miért a netre teszem fel a gondolataimat ahelyett, hogy vele/velük beszélném meg. Vadidegen emberek olvasgathatják, hogy nap, mint nap mi történik a családomban meg a sulimban. Hogy egy másik bloggerinától idézzek: "Nem én írom, hanem az élet!"
Pontosan ezért használok beceneveket. Semmi konkrét adat nincs rólam, csak épp annyi, amennyit bárki megtudhat. Tudom, hogy nem veszélytelen a világháló, de ezzel tisztában vagyok és tudom kezelni a helyzetet. (Most elképzelem Anya fejét, ahogy elolvasná ezeket a sorokat...
)
Hiába mondja, tudom, hogy nincs annyi ideje mindenkire. Ott van a munkahelye, a háztartás, a fősuli, Apa és még emellett a másik 2 testvérem is... Nekem viszont muszáj valahogy kiadnom magamból a dolgokat. Jóóó, tudom, hogy erre most mi lenne Anya válasza, de nem csak azért írok, mert megakarom "valakivel beszélni" a számomra fontos dolgokat (mert arra van sok remek ember....meg nem ember is
), hanem mert szeretném, ha ezek megmaradnának nekem a későbbiekben is. Hihetetlen, hogy milyen szelektív az emberi agy..
Ezen egyszerűen mindig meglepődöm! Pl. ma is. A Húgom elkezdte mesélni, hogy hogy volt nálunk a tavaly Mikulás (Ákit hogyan cseleztük ki, meg hogy rejtettük el a Miki csomagokat, meg hogy beszéltük be neki, hogy pont lemaradt a naagy találkozóról, pedig nekünk épp sikerült még elcsípnünk és meglesni, ahogy kipakolja az ajándékainkat...stb..
) és egyszerűen már szinte semmire nem emlékeztem ezekből. Neki kellett újra mesélnie az egészet, mert minden kiesett...
A 18. szülinapomra azt kértem Mamától (az újságíró mama..), hogy készítsen nekem egy szép füzetet, amiben leírja az életét és a kedvenc sztorijainkat, hogy majd én is tovább adhassam ezeket a gyerekeimnek, unokáimnak.Először meglepődött ezen a nem mindennapi ajándékon, de nagyon szívesen beleegyezett, mert imád nekünk mesélni az életéről és emlékeiről. 2 hét múlva 70 éves lesz, de a mai napig úgy emlékszik a gyerekkorára, mintha tegnap történt volna. Én is így szeretném. Mivel tudom magamról, hogy "lyukas" az agyam és mindent könnyen elfelejtek, ezért a blogírás már csak ezért is hasznos dolognak tartom. Hasznos, mert megkönnyebbülök tőle, a kedvtelésemnek eleget teszek azzal, hogy írhatok; (jók az olvasói visszajelzések, emellett a fogalmazást és helyesírást is gyakorlom vele) és hasznos a későbbiekben is, mikor már csak nosztalgiázás lesz az egész, + egy szép emlék a gyerekeim/unokáimnak, de elsősorban nekem.
Hmm...akárhogy is lesz és akármeddig vezetem, biztos, hogy nagyon érdekes lesz később visszaolvasni, hogy hogy is gondolkodtam és láttam a világot tizenéves fejjel...Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb kezdtem el, mert úgy sokkal több mindent megőrizhetnék a gyerekkoromból.
Nem tudom megmagyarázni, de egyszerűen élvezem ezt a titkolózást... Persze, nem a "titkolózás" részét (mert az nagyon feszélyez!), de szeretem, hogy ide szinte bármit leírhatok, senki nem szól meg érte. (Jóóó, kivéve Vilmát....
) Mindenki más messze van innen, aki olvassa a blogomat és ez szabadságérzetet ad számomra az írásban. Képes vagyok elengedni magamat, mert nincsenek korlátok. Csakis a legfontosabb emberek tudnak ennek a blognak a létezéséről + aki véletlenül idetévedt esetleg. Ezt egyáltalán nem bánom, minél kevesebb ember, annál kevésbé kell diszkrétnek lennem. Persze rosszindulatú meg hasonló dolgokat soha nem írnék ide! Igyekszem a személyiségemre formálni, hogy engem tükrözzön. Remélem, soha nem kell majd szégyenkeznem emiatt...
Minden olvasómnak nagyon hálás vagyok, aki kitartóan, hűségesen olvassa a blogomat! Bár elsősorban magamnak írom, élmény ilyen olvasóközönségnek dolgozni. Jó érzés, mikor ennyire megbecsülik az ember munkáját. Köszönöm nektek!
-
művésznő4
senior tag
Épp Ibsentől a Nórát olvasom.
Találtam benne egy részletet, ami nagyon megfogott. Nekem is volt ilyen az életemben, nem is egyszer...
Múltkor volt egy könyv, amit olvastam és 1-2 része megdöbbentően hatott rám. Annyira igaz volt, annyira őszinte és aktuális! Szerettem volna kimásolni azokat a részeket, de csak halogattam. Most, meg hogy szükségem lenne rájuk, hát nem elfelejtem, hogy hol voltak?Semmiképp nem hagyom kárba veszni ezt a mostanit!
[...]
RANK: Nem; tulajdonképpen nem. De talán menjek el.....örökre....
NÓRA: Nem, azt igazán ne tegye. Ide jár, mint eddig, az természetes. Torvald, jól tudja, nem tud meglenni maga nélkül.
RANK: Igen, de maga?
NÓRA: Ó, én mindig olyan örömöt érzek, amikor jön.
RANK: Épp ez az, ami hamis nyomra vitt. Maga talány nekem. Néha úgy tűnik föl, csaknem olyan szívesen van velem, mint Helmerrel.
NÓRA: Igen, látja, vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.
RANK: Igen, ebben van valami.Tipikusan ezt éreztem Mohival, később pedig Wic-kel is, mikor még Gábor megvolt...
Fantasztikus ez a könyv! Nagyon tetszik!
Alig lehet lerakni! Örülök, hogy Tanárnő megint ilyen jót ajánlott nekem. Valahogy mindig eltalálja a stílusomat. ^^
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #187 üzenetére
Ú-ú! Nagyon OFF, de ezt még muszáj megemlítenem! Sosem fogom elfelejteni, mikor a tavaly elballagott D. Gábor szerepelt a 2 évvel ezelőtti karácsonyi műsorban. Mi Sackópoffal jó helyről akartuk nézni a műsort, így valahol az első sorokban foglaltunk helyet a hangversenyteremben. Nem volt jó ötlet... A nagybőgős srác (Gábor), olyan fapofával húzta a vonóst, hogy szakadtunk a röhögéstől!!! Egyszerűen kibírhatatlan volt! Nekem már az egész testem zsibbadt és mindenem rázkódott a visszafojtott röhögéstől. Azt hittem, ott leszünk rosszul mindketten és majd a tanároknak kell kivezetniük, hogy ennyire nem bírunk viselkedni egy iskolai rendezvényen...vagy nem tudom.
Mindenki teljes átéléssel hallgatta a gyönyörű dalokat, mi meg már majd' lefojtunk a székről, annyira ránk jött a röhögőgörcs. És a srác csak nem hagyta abba.... Ezt igazából el sem lehet mesélni. Aki nem látta, el sem hinné, de a tej majd' megaludt a szájában, annyira durván tolta!
Mikor már azt hittem, hogy kicsit sikerül megnyugodnom, akkor ránéztem Sackóra, hogy vele mi újság a "szomszédban", de rosszul tettem. Összetalálkozott a tekintetünk és ott vége volt mindennek!...
Szinte már fekve a szűk kis piros felhajthatós székek között, egymás száját betapasztva és térdünket csapkodva szakadtunk a nevetéstől. A körülöttünk lévők pedig csak néztek, hogy mi lelte ezt a 2 hülye csirkét...
Már szörnyen szégyelltem magamat, hogy a többiek izzadnak a színpadon, meg azon dolgoznak, hogy "engem" szórakoztassanak, erre én meg itt nem bírok magammal...Ami a legrosszabb, hogy az iszonyú kimért és mélységesen hagyomány tisztelő és szigorú igazgatónk 2 sorral előttünk ült. Hiába igyekeztem előtte minden kis idegszálammal a komolyságra koncentrálni, ha megvertek volna sem bírtam volna hamarabb abbahagyni a rötyögést.
Végül megbeszéltük, hogy többet nem nézünk a nagybőgősre, mert abból csak katasztrófa van. Végre-valahára, nagy nehezen befejezték a műsort és mi nagy megkönnyebbüléssel az arcunkon, szétzilált fejjel, fellélegezhettünk. A kijárat felé vettük az irányt, ahol kis ajándékokat osztogattak a diákoknak. Már majdnem kiértünk, mikor Chandler elkapott minket az utolsó pillanatban.
- Látom lányok, élveztétek a műsort....Sárával szó nélkül összenéztünk és megint kipukkant belőlünk a nevetés.
Hmm...szép emlék marad. Soha nem fogom elfelejteni.
-
művésznő4
senior tag
Csík Zenekar - Most múlik pontosan
Nem bírom abbahagyni, ANNYIRA GYÖNYÖRŰ! *.*
Bár a népdalok annyira nem állnak hozzám közel, de pl. Sebestyén Márta, Herczku Ágnes és Palya Bea-féle vonulatot nagyon is szeretem.
Erről a számról teljesen az iskolám ugrik be! Ugyanazok a hangszerek, érzések, a jellegzetes "népdalénekes" hangképzés....minden! Szinte kiráz a hideg, annyira dejavum van. Minden sulis rendezvényen felszólalnak az ilyen jellegű nóták. Múzeumfalu-béli főzőverseny, Nők Napja, Karácsonyi Ünnepség, Március 15-e, Verébavató...pardon, DIÁKavató!(aki érti, érti..
), Évnyitó/Évzáró, Szalagavató, minden!Annyira szeretem!
Hihetetlenül fog hiányozni, ha mindezt hátra kell majd hagynom. Belegondolni is utálok, hogy már csak röpke másfél évem van hátra ebben a fantasztikus intézményben....
Maradni szeretnéééék!
Az a vicces, hogy az egész iskola hatalmas csíkzenekar rajongó! A zenészek, a táncosok...de még a gimisek is! (a képzősökben nem vagyok biztos...) Múltkor pont azon nevettem, hogy szinte nincs olyan Művészetis, akinek ne lenne kirakva a FB adatlapján valamilyen formában a Csík Zenekar. Fúúú, mekkora parti volt itt múltkor, mikor eljöttek hozzánk a Vidor fesztiválra, te jó Isten...Az igazat megvallva, az előbb hallottam a 'zixfaktorban ezt a számot és onnan tetszett meg. Ismertem már előtte is, de nem igazán figyeltem fel rá, pedig a suliban is gyakran éneklik a zenészek. Ha minden igaz, holnap már a még szebb, Janicsák Veca-féle verziót is megtudom mutatni.
Általában már pár óra múlva feltöltik a "jutyubra" és onnan is élvezhetjük az előző adásokat.
-
művésznő4
senior tag
A film ellenére nagyon szeretem ezt a számot.
Ha jól emlékszem, talán még táncoltunk is rá valamelyik vizsgánkon a T-Dance-ben. Régi szép idők....
Requiem For A Dream - Full Theme Song
Mindig Mohi jut róla eszembe. Mennyit mesélt nekem erről a filmről, te jó ég...
Nagyon, nagyon hiányzik... Szörnyen!
Úgy szeretném, ha megint olyan jóban lennénk, mint azelőtt... :'( Annyi mindenen keresztül mentünk együtt. Csalódások, kudarcok, rossz döntések, emberek....csak egymásnak mondhattuk el. Megvigasztaltuk egymást, ha kellett és gyakran bőgésig röhögtem a vicces sztorijain magamat. Sosem találkoztam még egy hozzá hasonló emberrel... Hiányzol Mohácska!
-
művésznő4
senior tag
Akkor ezt a bejegyzést most puttputtnak ajánlom, mivel ő szerette volna elolvasni a versenymunkámat.
Remélem, Vilmó sem haragszik meg érte, mivel már úgysincs tétje a dolognak. Az első fordulóban magasan vittük a pálmát...
A többiekét nem teszem be ide az engedélyük nélkül. Ha Vilma művészkisasszony úgy gondolja, majd ő is megosztja a nagyközönséggel az alkotását. Szerintem büszkén vállalhatja, mert nagyon jól sikerült.Tehát a feladatom, egy korhű színházi élménybeszámoló írása a barátnőmnek, melybe bele kellett szőnöm a megadott idegennyelvű szakszavakat, fogalmakat.
Aki olvasta a Tartuffe-t, előnnyel indul. (((;
Remélem, tetszeni fog.Jó olvasást!
Bonsoir ma chére Clémentine!
Ah, Mon amie, nem fogod elhinni, hol jártam! Egyenesen a Theatre du Palais - Royal-ból jövök, Moliére úr, Tartuffe című előadásáról. Még most is olyan hevesen ver a szívem a nagy izgalomtól! Évek óta erre a pillanatra várok és most végre valóra vált! 1664 óta egyáltalán nem láthatta a közönség ezt a darabot, mert a jezsuita Saint - Sacrement Társaság tagjai / tudod, az Oltáriszentség Társasága/ megakadályozták, hogy a nyilvánosság elé kerüljön, de Napkirályunk végre engedélyezte a bemutatót. Régen mindig a Hotel de Bourgogne-ba jártam, amit 1629-től 1680-ig, Richelieu kardinálisunk művészetpártoló kultúrpolitikájának köszönhetően, bérelt a király saját társulata számára. Ezzel a mai előadással viszont minden megváltozott ...
Nagyon sokáig csak magán, udvari előadásokon mutatták be a Tartuffe-t, de micsoda kegyesség Királyunktól, hogy most már nem csupán a kiváltságosoknak van rá módjuk, hanem nekünk, egyszerű embereknek is, hogy ebben a csodás élményben részesülhessünk!
Képzeld drágám, milyen furcsaságok jelentek meg a színházi életben! Nem hittem a szememnek, hogy átalakult Boileau mester révén az egész kavalkád! A darab elején egy hatalmas függöny jelent meg előttünk, ami nemcsak a nézőket választotta el, hanem a felvonások végét is ez jelezte. Rendkívül érdekes volt! A kiváltságosok, akik a színpad két oldalán foglaltak helyet kiváltották irigylésem. A színészek külseje is egészen megváltozott. Újfajta ruhákban jártak, a fejüket pedig allonge díszítette. A férfiakét is! Oh la la, csak úgy kapkodtam a fejemet a sok újdonság láttán!
Micsoda mélodie, azok a költői rímek! Szinte ittam minden szavukat, olyan érthető és fülbemászó volt. Magával repített, mintha csak musique classique-t hallgatnék! Ha jól tudom, alexandrinnak hívják ezt az új beszédformát. Engem teljesen levett a lábamról! Ennél jobban már csak a csinos rezonőr babonázott meg, aki Cléante volt a darabban. De nem ám csak jóképű, hanem ő volt a történet legokosabb szereplője is. Oh, Mon amie, ha láthattad volna, milyen bölcsen beszélt! A szívem is beledobbant, mikor ugyanazokat a gondolatokat öntötte szavakba, amiket én is helyesnek gondoltam a helyemen. Teljesen független volt mindenkitől, a véleményét az ész törvényeinek megfelelően közvetítette. Igazi erős egyéniség, aki kimondja, amit kell, és nem beszél mellé, nem köntörfalazik.
A történetben sem kellett csalódnom. Rengeteg érdekes fordulat követte a másikat és egy percig sem lehetett unatkozni. Valamit nagyon tud ez a Moliére...A darab egy áltatos, képmutató férfiról szól, aki jezsuita szerzetesnek öltözve csúnyán átvág egy tisztességes, mélyen vallásos / szerintem stupide/ családapát.
Teljesen kifosztja vagyonából, megzsarolja és még a feleségét is megpróbálja elcsábítani. Mon Dieu, még egy ilyen förtelmes alakot... Horrible!
Bár pironkodva legyeztem magam a nézőtéren, ha kissé piquante volt a téma, de női szemérmemet nem sértették meg és ez nagyon tetszett. Oh, de semmi rosszra ne gondolj, az egész darabot bienséance jellemezte. Nagyon kulturált és mértéktartó volt. Pont annyira volt merész, amennyire kell egy felnőtt darabban.
Oh, Mon Dieu! Beszélek itt össze-vissza, de a legizgalmasabb részt nem is meséltem el!!! Pardonne Ma chérie, még mindig a hatása alatt vagyok, nehéz így odafigyelni… A történet végén, mikor már minden rosszra fordult és úgy volt, hogy Tartuffe győzedelmeskedik a szegény család felett, úgy gondoltam, itt már minden elveszett és sehogy sem lehet jól kijönni ebből a kínos helyzetből. A nézőtéren síri csend uralkodott. Mindenki feszülten várta az eseményeket, én pedig azon kaptam magam, hogyha továbbra sem veszek levegőt az izgalomtól, a fűzőm végleg megfojt… A végét megdöbbentő katarzisként éltem át, mikor hőn szeretett királyunk közbeavatkozott a dolgoknak és hatalmas igazságával megmentette Orgonékat, a gaz Tartuffe-t pedig rács mögé juttatta. Egyszerűen fantastique jelenet volt!
Mind sajnáltuk, hogy vége lett a darabnak. Háromszor tapsoltuk vissza a színészeket. Oh, Ma chérie, legközelebb velem kell jönnöd, vétek lenne kihagynod! Minden párizsi hölgynek látnia kell ezt a remekművet!Most zárom soraimat, mert nagyon elfáradtam a nagy izgalmakban.
De mielőtt befejezném, itt van egy kis csemege:
A dolgot hatalmas homály övezi, így neked is csak halkan súgom meg, hogy a párizsi pletykák azt beszélik, Moliére úr, volt szerelmének a lányát vette feleségül, Armand Béjart-ot, aki a rossz nyelvek szerint a saját tulajdon lánya... Hát nem elképesztő, mik vannak!!?Bonne nuit, Chérie!
Bisou:
Réka
Le 5 février 1669, Paris
-
művésznő4
senior tag
Vilmóóbébi!
Annyira beleszerettem a Májkölbublé számodba (főleg a klipjébe! <3), hogy ezért én is küldök neked egy gyönyörű, művészi számot!
Nem tudom, hogy tetszeni fog-e, de szerintem nagyon szép! A videóklipje pedig eszméletlen kreatív és egyedi!
Irigylem az olyan embereket, akikben ennyi ötlet van és képesek ilyen nem mindennapi, megszokott dolgokat létrehozni...
.....És ha már a nem mindennapi dolgoknál tartunk. Kaptam Balukától egy számot, de én percekig csak ültem utána, hogy "Miii vaaaan????
"
Hát...nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ezt a videóklipet bőven elég volt egyszer megnéznem az életemben. Még sok is...
Baluka ettől függetlenül szereti, úgyhogy hát szóljon most neki ez a dal! ((:mod: Mégis megnéztem még egyszer és kijelentem: Én félek ezektől az emberektől! o.O Ki talál ki ilyen állatságot???
-
művésznő4
senior tag
<3
Erről a számról mindig Barni jut eszembe....meg úgy általában az egész Switchfoot-ról. Barni és a tavaly előtti év.
Jajj, de bírtam azt az osztály videóját, ami alatt ez volt a zene.
Úgy sajnálom, hogy törölte...
-
művésznő4
senior tag
Olyan szép zenéket hallgatok! *.*
Ez az egyik legeslegkedvencesebb videóm már ősidők óta!
Én is szeretnék ilyen ajándékot kapni a férjemtől!Steven Curtis Chapman - We Will Dance
Ezt pedig most találtam, de a szám régóta hatalmas kedvencem!
<3 Úgy szeretem az ilyen videókat!
Olyan gyönyörűek! Ez a pár meg kimondottan szimpatikus, de az abszolút favorit számomra még mindig az első videóban szereplő szerelmes gerlicék.
From LA to Rome (The Wedding Song)
Régebben megvoltam róla győződve, hogy ez a dal fog szólni az esküvőmön. Kicsit sem tervezek előre, áááh dehogy..
Eszméletlen gyönyörű mindkét dal szövege. Ha egyszer nagyon sok időm lesz(), majd leírom ide. Bár az LA to Rome-ot sosem értettem, hogy miért pont ez a címe...
Valahogy nekem nem passzol a szövegbe vagy nem tudom... Bár biztos vagyok benne, hogy van valami jelentősége és nem véletlenül pont Los Angeles és nem véletlen Róma sem....csak még én nem jöttem rá, hogy mi az.
Ma ezzekkel búcsúzom.
Rohanok vissza dógozni. Jó éjt mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
Annyira utálom, mikor az ember rá van kényszerítve az írásra.
Írni azért kell, mert az jó dolog és segít feldolgozni az élet dolgait, kiengedjük vele a fáradt gőzt és egyfajta levezetés. Meg úgy amúgy is... Élvezet elmerülni a saját gondolataink, ábrándjainkban és talán másokkal is megosztani közvetett módon. Legalábbis engem ez feltölt és jó érzéssel tölt el.Most, hogy
még álmosabb vagyok, mint előtte voltamfitt vagyok és üde egy kiadós alvás után, újult erővel neki ülhetek a holnapra beadandó fogalmazásoknak.
Nyelvtanból az a feladat, (az Érvelés témakörnél tartunk) hogy fejtsük ki, hogy Miért Szeretnénk olyanok lenni, mint a szüleink és miért Nem szeretnénk olyanok lenni, mint a szüleink?
Nem szeretem az ilyen kérdéseket, mert nekem idő kell az ilyesmihez. Nem akarom elkapkodni a válaszaimat, mert akkor félek, hogy nem lesznek hitelesek. Attól tartok, hogy ma sem lesz ebből alvás...A másik egy reflektálás emelt magyarra. A címe: Hazaszeretet - nem lehet elcsépelt szó! (Mit jelenthet nekünk?)
Én szeretem a hazámat, az országot, a magyarokat, de éjfél előtt pár perccel, senki ne várjon tőlem valami naagy, drámai, hazafias gondolatokat....Na, kíváncsi vagyok, mit fogok tudni kihozni ebből az egészből.
Jó éjszakát a lefekvőknek és jó tanulást a most tanulóknak!
-
művésznő4
senior tag
Még gyorsan pár dolgot, amit szeretnék mára besűríteni!
1. Elfelejtettem megmutatni, hogy milyen klassz kis receptkönyvet kaptunk Mamától a Húgommal.
Lehet, hogy gáz, meg minden, de én olyan büszke vagyok erre a könyvre, hogy nem igaz!
Nagyon örültem neki! Igaz, hogy elvileg gyerekeknek készült, de rengeteg jó dolog megtalálható a kezdő szakácsok részére. Minden aprólékosan, pontosan le van írva benne a csokiolvasztástól a tojásfeltörésig!
Azt hiszem, ebből fogok választani Ivettnek is (mivel őt húztam a Mikulás ünnepségen....de Vilma, neked csitt a szádnak!
) valami finom édességet. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy idén nem drága ajándékokat kell venni, meg Miki csomagot a másiknak, hanem egy saját készítésű süteményt kell csinálni és egy rá jellemző bögrét készíteni/venni. Egyszerű, gyors, pénztárcakímélő, praktikus ajándék és mind emellett személyes is. Nagyon díjazom az ötletet!
Remélem, nem rontom majd el túlságosan az ajándékát...
2. Ma találtam egy csodálatosan szép számot.
Illetve...nem én találtam, hanem Nonó mutatta nekem a könyvtári órán. Minden évben van egy időszak, mikor összegyűjtünk egy bizonyos mennyiségű zenét, ő is külön, meg én is külön és mivel nagyon-nagyon hasonló a zeneízlésünk, ezért mindig elcseréljük a zenéinket.
Idén most jött el az időszak. Kaptam tőle pendrivot, úgyhogy még a héten rá kell neki tennem az összes jó számomat. Csak el ne felejtsem...
Talmidának is nagyon fog tetszeni!
Ha már Michael W. Smith, akkor garantált a siker...
Michael W. Smith- Take Me Over
Gondoltam, hogy szép szám lesz, de azt nem, hogy ennyire. A szíve, csücske a The Giving és mindig az is marad, de ez a szám valami hihetetlen! Olyan béke árad belőle, olyan megnyugtató.... ez a W. Smith nagyon tud valamit!
A kedvencem az instrumentális rész. Mikor először végig hallgattam, könnybe lábadt tőle a szemem. Minden száma elérzékenyít, nem tehetek róla...:$
Itt van még pár szám, szintén Nonókám jóvoltából:
Nika & Nikolas - Endless love
Ne-Yo - So Sick with lyrics on ScreenMajd lesz még!
3. Ezt tegnap találtam valamelyik topicban. Fogalmam sincs, hogy miért rakom be ide, de nekem annyira tetszenek ezek a szappanok! *.* De most komolyan!
*napi hülyeség OFF!
*
4. Anett ma felhívott, hogy elkérje tőlem Ivett email címét. Sajnos épp nem tudtam telefonhoz jönni, ezért kérte, hogy hívjam vissza. Mivel Anya telefonján ingyen tudunk beszélni, így majdnem 1 ÓRÁT dumcsiztunk!
Húúú, eszméletlen jó volt! Annyira hiányoznak már nekem...
Ivettet utoljára szilveszterkor láttam...majdnem egy éve nem láttuk egymást!!! :'( Úgy volt, hogy péntek este mindhárman találkozunk, meg Sali is (aki oda akarta adni a NYÁRI (!) szülinapi ajándékomat...
), de már megint nem jött össze...
Nem igaz, mindig van valami!
Most a vendégeim miatt mondtam le, de ha meg én érek rá, nekik nem jó az időpont. Nagyon rossz ez így..
5. Mai jegyeim.
- Kikaptam a törit, egy csúfondáros 3-assal gazdagodtam. Kicsit haragudtam a tanárra, mivel az Iparii forradalmat kentem-vágtam, nagyon jól ment, erre megíratott Amerika Alkotmányából és a Függetlenségi nyilatkozatból, ami még be sincs normálisan pótolva, ráadásul érettségi szintű feladatokat kellett megoldanom! o.O Szörnyű volt!
- Lett volna lehetőségem "kibújni" a mai irodalom doga alól, mert a verseny miatt fel vagyunk mentve egy időre Dantesz Tnő tantárgyaiból, de gondoltam, hogy én vagány csajok vagyok és ha már szív az osztály, akkor szívjunk együtt, így azt mondtam, hogy adjon nekem is lapot, én is írok!Meglepetésemre,az első tétlen 5-10 perc után, mintha csak megeredt volna a nyelvem...khm...akarom mondani tollam
és csak írtam és írtam megállás nélkül. Szerintem nagyon jól sikerült. Én voltam az egyik legutolsó, aki beadta a lapját, szóval nagy reményeket fűzök most az Orosz realizmushoz.
- Az utolsó és egyben a legrosszabb az a matek volt. Nem hittem a szememnek, mikor behozta a narancssárga füzeteket. Most szombaton szalagavatózott az osztálya, ahelyett, hogy ezzel foglalkozna, hétfőn egyből irat...Váááá! Nagyon haragszom most rá ezért. Nyugodtan várhatott volna még vele egy kicsit. Szörnyen sikerült mindenkinek...beleértve engem is.
Balázzsal csak lestünk, hogy mi van, mikor végig néztük a feladatokat...
Na mindegy. Bízom benne, hogy lesz majd javítási lehetőségünk.
6. Sosem szoktam ilyet csinálni, de ma könyvtári órán felnéztem logutra. Csak a kíváncsiság kedvéért... Iszonyú rosszul éreztem magamat a tegnap esti miatt...
Alig tudtam elaludni. Utálok így lefeküdni, de egyszerűen....aaaahhh..
Utálom, mikor ezt csinálja. Ellenőrizget. Egyszer már volt ebből egy veszekedés-félénk. Rosszul esik, hogy nem hiszi el nekem, hogy ha lenne időm, akkor Ő lenne az első, akire fordítanám. Alig várom már, hogy normálisan tudjunk egyet beszélgetni, de amikor ilyeneket csinál az egyszerűen.....kiakaszt!!!
Időközben annyi a fejlemény, hogy bocsánatot kért, de nagyon nem esett jól, hogy ilyen sokéig húzta. Lehet, hogy nem gondolta komolyan, de én magamra vettem. Egész tanszobán Vilmának sírtam, panaszkodtam emiatt. Utálok Vele rosszban lenni... Ő a legjobb barátom és nem tudom, mi lenne, ha...
<37. Ma elkéstem a legelső óráról, ami tesi. Kicsit elaludtam + szörnyen esett az eső reggel, én meg a suliban hagytam az esernyőmet, mert pénteken olyan sok cuccom volt, hogy már nem bírtam hazacipelni.
Anya kérdezte, hogy mi az első órám, aztán mivel mondtam, hogy nem vészes, ha azt leskésem, így bevitt kocsival, miután Bömbit is kiraktuk a sulijánál. Megint tök jól eltrécseltem a portás nővel. Akkora jófej az a nő! Csak kicsit mocskos a szája...
Annyira bírom, amikor nyomkodja a kis vezetékes telefonját a frissen berakott a hajában, hatalmas kikerált sminkben ééés.......mackó nadrágban!
Csak lezseren Jutka néni, csak lezseren!
Amúgy ezt nem lehet elmesélni, ezt látni kell!Amúgy tényleg nagyon rendes. Jókat lehet beszélgetni vele. Kedvelem.
8. Mégsem jutottunk el zumbázni, mert mindenki vagy beteg vagy tanul... :/
Kár. Mentem volna...9. A verseny után, mikor kimentem a buszomhoz, ismét érdekes élményben volt részem. Sajnos ezt már nincs időm elmesélni, de nagyon vázlatosan annyi a lényeg, hogy egy egész "falu" előtt megkérték a kezemet....a buszon!
Krisztián megint bepróbálkozott, de ezúttal egyre komolyabbak a szándékai. Nem félek tőle, tudom, hogy nincs félnivalóm, mert nem az a fajta.....csak azért...na. 18 éves vagyok és 27 éves létére nem értem, hogy miért üldöz a szerelmével meg hogy gyereket akar tőlem és egész életében szeretni engem...
Ha holnap több időm lesz, mesélek még erről bővebben, mert ez már a sokadik eset, csak valahogy mindig hanyagoltam ezt a témát a blogomban. Pénteken meg a másik jómadárral volt dolgom...Zsoltival... Nah őt ráadásul még utálom is!
(és ennek is meg van az oka...) Ő szintén a kezemre pályázik a maga majd' 30 évével.... Megvannak ezek huszon-harmincas férfiak bolondulva vagy mi van már????
Most viszont rohanok átnézni a művtörit, mert holnap felelés.
Jó éjszakát gyerekek! Holnap jelentkezem!Ui.:
Vilmám! Nem is tudtam, hogy te szereted őket! : O Még sohasem mondtad!
Mindegy, örülök, hogy ez is kiderült. -
művésznő4
senior tag
Éééés nem hiszem el!
Nyertünk, nyertünk, tényleg megnyertük!
Olyan boldog vagyok, még szinte most sem hiszem el! Sőt...a legutolsó pillanatig nem hittem el. Csak számoltak visszafelé, egyre közelebb és közelebb a győztes csapathoz és én minden szám előtt mondtam már a mi iskolánk nevét.
10...nem, nem mi lettünk, akkor 5, igen, 5.-ek leszünk...nem, mégsem....huhú, nem hiszem el, dobogósok lettünk, Vilma, érted?? Úgy néz ki, hogy elvihetjük a bronzot!!!...nem, ezek sem mi vagyunk......mii??...tessék? ...ez most komoly??...már minden csapat volt? Már csak mi maradtunk??....nem mi vagyunk a 2.-ok??.... *lélegzetvisszafojtás...*
- És az első helyezett a Művészeti Középiskola és kollégium lett! Gratulálunk!
Enyhén szólva leesett az állunk!Tanárnő éppen lelkileg összeomlott mellettem, mikor oldalra néztem.
Kezét az arcába temette és láttam, hogy mindjárt sírva fakad örömében. Hihetetlen érzés volt!
Nagyon, nagyon szeretem ezt a nőt...az egész személyisége miatt, de hiába a kedvenc tanárom, van köztünk egy természetes tanár-diák távolság, amit mi tiszteletben tartunk. Sosem mertem volna megölelni, pedig hát köztudott, hogy boldog-boldogtalant a keblemre ölelek, de azért egy tanár mégis csak más... Hatalmas meglepetésemre, annyira elragadta a hév, hogy ő ugrott a nyakamba!
Kissé megilletődtem, de nagyon jól esett. Azt mondta, hogy hihetetlen büszke ránk és hogy nagyon ügyesek vagyunk. Legalább 10 számmal nőtt a mája!
Jót nevettünk ezen. (:
A legnagyobb megtiszteltetésnek azt éreztem, amellett, hogy ~80 emberből (22 csapat) értük el ezt a helyezést, hogy kiválogattak a legnagyobb "gyöngyszemeket" - ahogy ők mondták - a beadott munkák közül és két - Móricz Színházból meghívott - fiatal tehetség felolvasta a műveinket. Összesen vagy 5-6-ot olvastak fel és ebből 2 a miénk volt!!!Az egyik a Vilmáé, a másik pedig az én színházi élménybeszámolóm. Tanárnő majd kiugrott a székéből örömében, ahogy ráismert a munkáinkra. Úgy megszorította lelkesedésében a kezemet, hogy még azóta is érzem a helyét... ((; Mikor az enyém került sorra, hirtelen rá sem ismertem a sajátomra, mert annyira más hangsúllyal adta elő, mint ahogy én előadtam volna... Kicsit fura volt az én szövegemet egy hivatásos színész szájából hallani, de ő csak jobban tudja, hogy hova kell tenni a hangsúlyokat. Egy biztos! A franciához egy incurka-pincurkát sem konyított!
Szegény olyan szinten rosszul ejtette a benne lévő idegen szavakat, hogy nagyon...
Legszívesebben odamentem volna neki segíteni, de nem tehettem. Kicsit gáz volt, hogy minden 3. szó kb. francia volt... xD Mindegy. Nem is ez a fontos. Ahogy észrevettem a többieknek nem nagyon tűntek fel a bakik, csak az én igen nagy múlttal rendelkező, francia-érzékeny fülemet sértette picit.
Mindenesetre ügyesen kivágta magát a srác, mert ugyanolyan beleéléssel és hanghordozással olvasta a kiolvashatatlan idegen szavakat is, mint a magyart. Elég profi a gyerek...
Jaj, és még egy apróság, ami nagyon szíven ütött... Miközben az enyémet olvasták, Fazekas István, a színház vezető színésze, végig olyan aranyosan mosolygott, meg néha-néha fel is kuncogott. Láttam rajta, hogy élvezi, tetszik neki és érti is, amiről írok! Igyekeztem belevinni a személyiségemet és nagyon örülök, hogy ezt a feladatot osztotta rám Tanárnő, mert ebben igazán kitudtam élni a színészi és írói ambícióimat is.
Szóval a lényeg az, hogy nagyon jól sikerült minden! Matild sajnos lebetegedett, így csak 3-an tudtunk elmenni a hirdetésre. Helyette is átvettük a díjat és ha visszajött, odaadjuk neki. Fejenként 2-2 fős színház jegyeket kaptunk bármelyik előadásra! *.* Mi választhatjuk ki, hogy melyikre. Wáááá! Annyira jóóó!Azt hiszem, Anyát vagy Csibét viszem magammal. Majd meglátjuk... Az egész verseny jól megvolt szervezve. Kissé variáltak a határidőn, ami nem tetszett nekünk, mert azt hittük, hogy direkt akarnak "szívatni" ezzel, de szerencsére végül nem akadályozott minket a munkában. Az egyetlen negatívum, amit mondani tudnék, azt hiszem az, hogy a vezetéknevemet már megint hosszú "U"-val írták!
Mindegy...már megszoktam...
Bosszúból minden oklevelemen át van firkálva, meg lefestve az ékezet az U tetejéről...
Tanulják meg, hogy hogy kell leírni a nevemet helyesen és kész!
Egyszer még sokat fog érni ez a név...
Az eredményhirdetés előtt még meg is vendégeltek minket az előtérben. Süti, pogácsa, üdítő volt kikészítve a vendégek számára, közben pedig megnézhettük a másik teremben lévő kiállított munkákat. Nem azért, mert mi csináltuk, de szerintem messzemenőleg a miénk volt a legjobb.
Matild tehetsége, kézügyessége és Vilma kreativitása nagyon sokat nyomott a latban. Köszönöm, hogy elvállaltátok!
Nagyon szerettem volna ezt a versenyt és büszke vagyok arra, hogy Ti vagytok a csapattársaim! <3 Jó veletek együtt dolgozni és nagyon bízom benne, hogy a második fordulóban is legalább ilyen jól fogunk teljesíteni!
Megérte az e rengeteg munka, készülés, gyötrődés, stresszelés.
Így tovább csajok! Ne hozzunk szégyent a Művészetire!
<3
-
művésznő4
senior tag
Húha, jó rég nem írtam ide semmi tartalmasat.
Akkor hát gyorsan pár gondolatot ide firkantok, míg el nem felejtem...Wic: Eszméletlenül hiányzol...
De tényleg! Úgy szeretném, ha megint olyan lenne, mint nyáron... Emlékszel még? Az a rengeteg beszélgetés, sztorizgatás..néha kicsit uncsizgatás. De jó is volt az!
Hiányzik. :S Most meg szinte sosincs időm a legeslegjobb barátomra...
Utálom ezt.
Gyógyulj meg drága! Vagy legalább próbáld meg pihentetni a testedet, hogy ne fájjon. Nagyon bízom benne, hogy nemsokára elmúlik. Kitartás kisember!<3
Vladi valamiért haragszik rám, de nem tudom, hogy miért... Egyszerűen elképzelni sem tudom, de nem válaszol semmire...
Az előbb Anya is leordította a fejemet a "fogalmamsincshogymiért" miatt...
Nemrég még tök jó kedve volt, viccelődtünk, stb, erre most hív, lemegyek és elkezd velem kiabálni...
Megint halogatom a dolgomat, erre teljesen kiakadt és elkezdett kifigurázni. "Hogy tessék, majd ezt is beleírhatod a kis határidőnaplódba, hogy "Anya veszekedett velem...meg hogy megint ordítozik a semmiért"...
Fogalmam sincs, hogy ez most hogy jött ide vagy miről jutott eszébe, de nagyon rosszul esett, hogy olyasvalamivel "viccelődik" (illetve inkább gúnyolódik!), ami számomra az egyik legkedvesebb hobbim. Hát akkor tessék! Csak azért is beleírom, csak hogy igaza legyen!....
Gyerekek! puttputt, Geri, baluka, Thome, EczkE, Csemike és a többiek! Ne haragudjatok kérlek, hogy ilyen sokat kell várnotok a válaszaimra. Nagyon elfoglalt vagyok...
Alig bírom magamat utol érni. Talán jövőhét közepétől fellélegezhetek már egy kicsit és akkor neki ülök a dolgoknak. ~ Csütörtöktől. Bízzunk benne!
Addig viszont hajtás, hajtás és hajtás... -.-
Szeretném megköszönni annak a ~ 7-8 embernek, aki elküldte nekem a múltkori Ingrid Michaelson-os számot!
Ennyi emberre egyáltalán nem számítottam! xD Bőven elég lett volna egyszer is, de eszméletlen aranyosak vagyok, hogy egyből ennyien "ugrottatok"!
Köszönöm szépen, nagyon jól esett! <3
Főleg Gerinek, mert az ő jóvoltából az egész albumot letudtam tölteni.
Jah, Balukának meg hogy felajánlotta a matekkorrepetálást. Elkél a segítség.Tényleg. Még nem is meséltem a 2 legújabb kedves ismerősömről!
Balukáról és Thome-ról. Fantasztikus emberek. Nagyon megszerettem őket a legelső pillanattól. Roppant szimpatikusak nekem. Csak azt sajnálom, hogy nem ismertem őket hamarabb. Remélem, nagyon sokáig jóban leszünk egymással.
Thome-nak nagyon bírom a stílusát, az egyéniségét, egy jelenség az egész gyerek, na.Ráadásul ő lett az én "Vörösöm". (ezt csak mi értjük... ((: ) és az sem mellékes dolog, hogy kísértetiesen emlékeztet egy nagyon jó barátomra....
Ma ezt a zenét mutatta nekem:
Fall Out Boy - 20 Dollar Nose Bleed
Ti tudtátok, hogy a Fall out Boy-nak ilyen jó számaik vannak???
Nem semmi! : O Köszi Vörös! (;
Baluka. Ő teljesen más. Imádnivaló, kedves, udvarias, szeretetreméltó, segítőkész egyéniség. Az a tipikus jóbarát típus. Nagyon őszinte, érzelmes és jó ember! Kicsit talán túlságosan is. Azt hiszem, azért ennyire szimpi, mert sok mindenben hasonlítunk. Olyan, mint én fiúban.
Hmm...érdekes egy dolog ez. Mindenesetre nagyon örülök, hogy hűséges olvasóm lett. Egy ilyen személyiségnek nagyon szívesen ír az ember!
A mai napról, még villámban annyit, hogy feltettem a tegnapi szalagavatós képeket:
(idővel bővül a mappa...)
Nem tudom, hogy találta ki Lori, de ezt a számot nekem küldte!
Fogalmam sincs, miért, de nagyon bejön! *.* Alig bírom abbahagyni. Köszi szépen csajos! <3 Ezt tényleg eltaláltad! (;
- Dél körül elmentek Mamáék. Pénteken érkeztek és a hétvégét itt töltötték nálunk. A következő úti céljuk Kunhegyes volt. Most széépen végig látogatják az összes rokonyt.
Nándi hosszú-hosszú idő után hazalátogatott Németországból.
Egyre jobban megy a sora és nagyon úgy néz ki, hogy éttermet fog nyitni, mert tovább fogja bővíteni a vállalkozását. Jó volt újra látni, már hihetetlenül hiányzott nekem. Bezzeg kiskoromban milyen sokat voltunk együtt.
Sokszor gondolok rá, kár hogy ilyen messze költözött... de itthon akármennyit is próbálkozott, soha nem volt semmi jó lehetősége. Kint sokkal több esélye van a sikerre.
- Csütörtök este Csibénél aludtam az éjszakai szalagavató próba miatt. Aztamindenit, este láttunk egy olyan jó filmet, hogy nagyon! *.* Egy bébiszitter naplója
Mostanában egyre több jó filmet látok Scarlett Johansson-tól. Amennyire csúnyácska - bár ez csak személyes vélemény (Balázs pölö teljesen odáig meg vissza van értve) - annyira jó színésznő. Nagyon jól játszik minden filmjében. A kedvenceim tőle a Leány gyöngyfülbevalóval és a másik, amiről Vilmának mindig áradozunk Kisherceggel (pedig utálom az ilyen típusú filmeket!), a A sziget.
Kár, hogy az elejéről lemaradtam a tanulás miatt.Megnézném még egyszer!
Nagyon tetszett!Ma is láttam egy jót, pedig ezer éve nem néztem tv-t... Botcsinálta óvóbácsi Kicsit gagyi volt, mert teljesen rálehetett ismerni, hogy ez az amerikai Oviapu koppintása, de azért, tetszett. Érdekes volt látni szinte egy az egyben ugyanazt a filmet, csak német szemszögből. Bár én még mindig azt mondom, hogy mindenből az eredeti a legjobb...
Jajj, és a végére! Megmutatom, hogy milyen parfümöket vettem magamnak. Már nagyon rég szerettem volna..
Most pedig rohanok, ma már nem leszek. Holnap hosszú napom lesz, felelések, miegymás... Délután eredményhirdetés az egyik szomszédos iskolában a színházas versennyel kapcsolatban. Szintén ki kell csípni magunkat és azt sem tudom még, hogy mit veszek fel.
+ Nagyon úgy fest, hogy éjszaka megyünk zumbáázni!
Kipróbáljuk most egy másik helyen is. Egyetlen hátulütője, hogy nagyon későn kezdődik az óra, szóval előtte be kell fejeznem a tanulást. Remélem, jó lesz!
Sziasztok, jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Kövezzetek meg (meg én is magamat
), de nekem tetszik ez a szám
:
Hannah Montana "Need A Little Love" (Feat. Sheryl Crow)
Ez egy picit jobb felvétel:
Hannah Montana Forever Ft. Sheryl Crow - Need A Little Love With Lyrics
-
művésznő4
senior tag
Legújabb felfedezettem, ROSI GOLLAN!
Eszméletlen aranyos ez a csajszi! Teljesen beleszerettem a számaiba.
Nonóka mutatta tegnap a Come Aroundot. Rákerestem a YouTube-on és minden száma nagyon szép.<3
A kedvencem a:Most megyek készülődni, mert szalagavatóra kell mennem. Névfelolvasó leszek és nagyon ki kell csípni magunkat...
Ha minden jól megy, képet is csinálunk.
Csak éjszaka jövök valamikor, mert elég sokáig fog tartani.
Most pedig ssssuhaaanoooook hajat göndöríteni!Jók legyetek!
<3
-
művésznő4
senior tag
tanul.....
még mindig......
Csak a holnapi napot éljem túl valahogy!...
Csak azt....a többi meg már nem érdekel! :'(
Jó éjszakát mindenkinek!
Én ma már nem alszom.... -
művésznő4
senior tag
A mai napomról csak villámgyorsan mesélek, mert még rohanok művtörit tanulni. Holnap doga a Romantikából.
- Vilmám lebetegedett szegény, úgy néz ki, hogy egész héten nem lesz... talán csak a szalagavatón. De ott mindenképp!
- Megkaptam végre a szalagavatós névsort, úgyhogy holnaptól kezdhetek gyakorolni
- Ma én voltam az ünnepelt sztár tesin, mert annyira jól játszottam a röpiben, hogy senki sem hitte el!Nem tudom, mi van velem. Egyszerűen megtáltosodtam!
- Sackópoffal úgy néz ki, rendeződni látszódnak a dolgaim, Kaszajankának viszont jól megmondtam ma a magamét...Mostanában eléggé elszaladt vele a ló és ez már nagyon rég érlelődik bennem. Nem voltam bunkó vagy idegbeteg, egyszerűen csak elmondtam neki a puszta tényeket. Biztos, hogy rosszul esett neki, de ezek után már nem érdekel... Nem tud érdekelni! Egyszerűen nem! Én is annyi rosszat kaptam tőle, hogy most nyugodtan érezze magát egy kicsit rosszul. Hátha magába száll kicsit...
Amúgy jönni akart a holnapi zumba órára is. Végül is azt csinál, amit akar, nem volt kifogásom ellene. Megkérdezte, hogy hogy kell oda menni, de nem tudtam elmondani, mivel múltkor minket Roli vitt kocsival és így nem jegyeztem meg az utat. lehet, hogy azt hitte, direkt nem mondom el neki, mert nem akarom, hogy jöjjön. Hát...sokat nem tévedett, de természetesen gonosz azért nem vagyok. Megmondtam volna, ha tudom. Megsértődött és azt mondta, hogy akkor nem tud mit csinálni, nem megy és kész...Ezután elviharzott. Ezek után nem tudok mit mondani..
- Matilddal megbeszéltem és azt mondta, hogy nagyon szívesen segít megfesteni a családfát Mama 70. szülinapjára.
Nagyon örültem, hogy beleegyezett. Csupa szív egy lány.
- És végül: Ma annyi dicséretet kaptam, hogy az valami elképesztő!
Csak tudnám, mire?
- Először is, reggel az a barátnőktől, osztálytársaktól
- Angolon a csoporttársaktól...
- Tanulószobán: Az olasztanár újabban mindig "Virágszálamnak" hív, de én nem érettem, miért. Az elején még nem is foglalkoztam vele, aztán mégis csak rákérdeztem. Azt mondta, hogy azért, mert ha rám néz, akkor mindig egy gyönyörű virágszál jut rólam az eszébe. - Azanyját!
- A folyosón találkoztam egy alattam járó lánnyal. köztudott róla, hogy nagyon nagy szája van és általában mindenkinek beszól. Elmentünk egymás mellett és azt mondta: "Ejjha, de csinos ma valaki..." - nem mondom, jól esett.
- Vége volt az utolsó órámnak is és elmentem ebédelni. Találkoztam művész barátommal, Márkkal, aki miközben beszélgettünk, egyfolytában méregetett. Kérdeztem, hogy leettem magamat esetleg...vagy? (már nem tudtam hova tenni a viselkedését..) Erre nagy teátrális, beleélő hanggal azt mondja nekem (mint valami heves szerelemben égő ifjú a kedvesének..
) -" Rékám, meg kell, hogy mondjam neked, te napról-napra csak gyönyörűbb vagy!"
Kicsit szöget ütött a fejembe...Mi van ma? Hogyan hozzuk zavarba a barátunkat Világ Nap?
- Erre hazafelé menet... Állok a buszon, nap vége van, már örülök, hogy élek, leamortizált fej, minden...Erre látom, hogy az előttem ülő lány, akinek a székébe kapaszkodtam, állandóan felém fordul Nem érettem, hogy miért... Azt hittem, hogy rugdosom, ahogy rángat a busz..vagy valami ilyesmi. Többször bocsánatot is kértem, de ő csak nézett. Már szinte zavarba ejtő volt...mire végre kibökte, hogy: "Jajj, ne haragudj már, hogy itt bámullak, csak annyira szép vagy!" - ugye mondanom sem kell, hogy úgy kapartam össze a busz padlójáról az állkapcsomat...
2x is visszakérdeztem, hogy jól értettem-e, de tényleg azt mondta, amit értettem. Le voltam döbbenve...
No mindegy. Azért mindenesetre nagyon jól esett, úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek!
Ritkán zsebel be az ember 1 nap ennyi dicséretet...
Most pedig búcsúzom mára! Aludjatok jól! (;
Úgy látszik, ma Ingrid Michaelson-napot tartok.
INGRID MICHAELSON - "The Way I Am"
Annnnnyira aranyos ez a nőőő! ^^ Komolyan mondom, hogy nem lehet betelni vele!
<3
Nagyon hálás lennék, ha valaki letudná nekem ezt tölteni, mert az én zeneletöltőm nem viszi... :'(( (Nem te, Wic!
)
-
művésznő4
senior tag
Akkor hát, ahogy ígértem.
Összeszedtem néhány bejegyzést, ami nagyon megtetszett az utóbbi időben. Ezeket szeretném megosztani veletek. Érdemes belekukkantani mindegyikbe!
Sokat köszönhetek Probber-nek. Nagyon kedves és segítőkész volt velem. Máskor is szívesen igénybe veszem majd ezt a topikot. ^^
- Nem tudom a dal címét
Naagyoon, nagyon szeretem a bejegyzéseit!<3
- Éb: Apró szeretemek
Karácsonyi mesekönyvAhogy Csemikének is... (;
- Csemike: Az öregedés jelei
Lori egyre ügyesebb, ehhez kétség sem fér. Elájulok a rajzaitól, egyszerűen fantasztikus mind! *.* Én is szeretnék így rajzolni!
- Lori: Manga studio ex 4.0 rajzaim (manga)
Ez nagyon tetszett.Jó volt kicsit nosztalgiázni.
- Algieba: Ki használ régi telefont?Felelevenítette bennem azt a bizonyos szörnyű napot...
Érdekes volt számomra egy másik ember tapasztalatait elolvasni egy nagyon hasonló helyzetben...
- Gery: Mai napi jó cselekedetemEzt főleg Carlo miatt. Itt "találkoztunk" legeslegelőször. Egyébként még soha előtte. Tetszett a bejegyzése. Szerintem izgalmasan írta le.
- Carlo: Hogyan nem lettem milliomos
Ezt csak a billentyűzetem tiszteletére.Mert nap, mint nap elviseli szegény a több órás püfölést már hosszúú-hosszú évek óta. Szerencsére azóta is jól bírja a strapát a kisöreg.
- Mtt: Kislányom, HANGOS!És végül, ami számomra a nap fénypontja volt:
- Geri Bátyó: Csapdában (Szúnyoglány IV.)Ettől elájultam! *.* Geritől sok jót lehetett már olvasni, de ilyet, még soha! Nagyon mélyen érintett....és ez a véleményemben is látszik. Természetesen nem fogom elárulni, hogy milyen hatást váltott ki Geriből a hsz-om, de maradjunk annyiban, hogy nagyon elérzékenyült... Jól esett neki, hogy átéreztem a helyzetét.
Én pedig hálás vagyok azért, hogy megosztotta velünk (de velem legelőször!
) ezt a remekművet! ^^
Azt hiszem, sűrűbben fogok ilyet csinálni. Nagyon megtetszett most ez a "módszer". Így legalább nem hagyom szétszóródni a számomra értékes bejegyzéseket. Sajnos a tagok számára fenntartott 50 kedvenc már úgy kábé egy hét után betelt nálam, úgyhogy...kénytelen vagyok ide pakolászni a többit.
-
művésznő4
senior tag
Meredith drowning to "Keep Breathing" by Ingrid Michaelson
Kiváló hang, kiváló zene, kiváló sorozat, kiváló klip.
Szeretem ezt a videót....NAGYON!<3
Nem is gondoltam volna, de tegnap nagy dolog történt. Nevezetesen az, hogy túlléptem a 4000. (azaz négyezredik!) közösségi hozzászólásomat itt logouton.
Drága Wictorom mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően meg is lett örökítve.
Még az adatlapom másolatát is elküldte nekem bizonyítékként. ((; Én szerintem jobban meglepődtem rajta, mint Ő...
Köszi Wic!
És végül még egy szám Ingridtől...csak mert egész nap ez jár a fejemben.
"Morning Lullabies" by Ingrid Michaelson
Odavagyok ezért! <3 Szerintem nagyon el lett találva. Első hallgatásra vinnyogós lehet, sőt talán még idegesítő is, de minél többször hallgatod, annál jobban lopja be magát a szívedbe. Ez biztos...
-
művésznő4
senior tag
Nnna!
Van pár dolog, amit még mindenképp szeretnék a mai napba belesűríteni. Viszont utána sincs megállás...
- Blogolok
- Most már nincs több kifogás. Ivettnek ha törik, ha szakad végre válaszolok az emailjeire. Nem ártana...így majd' fél év után...
- Befejezem a tanulást
- Pü-kre válaszolok
- Zuhanyzok + stb...
- Lefekszem, elalszok- Tegnap sikerült befejeznem az Adáshibát. Pontosabban ma...ma hajnalban. Negyed négykor olvastam el az utolsó sorokat és még mindig nem voltam álmos. Hihetetlen..
Bezzeg máskor... 19 ó-kor már alig bírom nyitva tartani a szememet. xD
- Ma megkaptam végre azt a virágos hajpántot, ami után száz ezer hsz-sal ezelőtt epedeztem.
Annyira szééép! Úgy örülök neki! Hála érte a Húgomnak, hogy rátalált és megvette nekem. Persze, otthon azért ki kellett neki fizetnem..
De egyáltalán nem volt drága ahhoz képest, hogy régen milyen elképesztő árakért láttam ilyeneket.
Csináltam benne pár fotót, de a hajamtól sajnos nem annyira látszik..
Azt hiszem, holnap lefotózom csak úgy simán, magában is.- Apa megint kiborított a mai viselkedésével. Mármint a VELEM való viselkedésével. Levegőnek néz, türelmetlen velem szemben, nem hallgat meg, nem figyel rám, stb...
Mindegy, ezt most nem fejtem ki... Majd legközelebb.
- Nem meséltem még, hogy Árontól kaptam a héten egy DvD-t kölcsön.
Azt mondta, hogy ő nagyon szereti ezt a filmet és múltkor valahogy a kezébe akadt. Fogalma sincs, hogy, de egyszer csak én ugrottam be neki róla!
Azt mondta: "Ezt a filmet látnia kell mindenképp Rékának!"
Úgyhogy elhozta nekem.
Bármeddig nálam maradhat, lényeg, hogy nézzem meg, mert állítólag nagyon nekem való. Tele verssel, szerelemmel, romantikával...ááááh...
Még ezer éve láttam belőle néhány részletet, de már szinte semmire sem emlékszem belőle, úgyhogy jó lesz újra nézni. Alig várom! ^^ Csak lenne már végre egy szabad hétvégém...
- Jövőhéten szalagavató + próbák. Szörnyű zsúfolt hetem lesz. Majd mesélek róla bővebben.... Jó sok dolgom lesz megint.
Holnapra tervezek valami érdekeset.
Ma szerettem volna bejegyzést róla, de már nagyon elszaladt az idő és nem akarom ennyire elnyújtani a vasárnap estét... így is későn kerülök ágyba.
A végére ezt szántam. ....Reagálva Wic bejegyzésére.
Amit írtam a topicban, azt komolyan is gondoltam...remélem, tudod!<3
Jó éjszakát, Emberpajtás!
-
művésznő4
senior tag
Halihó!
Végre haza értem. Apával hamarabb eljöttünk, mivel már nagyon fáradt volt, nekem meg tanulnom kell, úgyhogy mi hamarabb elmentünk, a többiek meg még ott maradtak kicsit partyzni. Este mennek shoppingolni is. Kár, hogy kimaradok ebből is, de sajnos ilyen becsületes gyerek vagyok...
Kötelesség mindenekelőtt..
Hatalmas meglepetésemre, engem is felköszöntött a család!A névnapunkat még nem ünnepeltük meg a rokonokkal, így meglepiként most pótoltuk be.
Lássuk csak, miket kaptam:- Trendy Mamától: Pénzt, Magassarkút
- Csibééktől: Illatszert
- Nagybátyámtól: Ékszerórát
- Nagynénéméktől: Rózsa, Csoki, PénzElég jól állok most anyagilag és mivel ilyen vastag vagyok, elhatároztam, hogy meglepem magamat egy drágább parfümmel.
Még nem döntöttem el, hogy pontosan milyet veszek, de szeretnék valami nagyon finomat választani.
Ha minden igaz, holnapig megszülöm a választ...
Csibének el ne felejtsem megírni skypon!
Jah igen... Nem igazán az alkalomhoz illik, de most ezt hallgatom. Mindig megmelengeti a szívemet ennek a pasinak a hangja...
Köszönöm, Damien Rice, hogy vagy, létezel és hogy alkotsz...nem is akármilyet!<3
-
művésznő4
senior tag
The Fugees - Killing me softly
Hmm.... a 'Killing Me Softly'-ról valahogy Ő jutott most eszembe...
Sokszor ilyen érzésem van vele kapcsolatban...
Azt utálom benne, hogyha a suliban találkozunk, játssza a nagyfiút, aki észre sem vesz, angolon meg azt sem tudja, hogy hogy kedveskedjen és mutassa ki a szeretetét felém.--> Tulajdonképpen ezzel "öl meg"...a "lágyságával"... Nagy részben emiatt a csapongása, döntésképtelensége és "játékai" miatt távolodtam el tőle. Sosem tudja, hogy mit akar, mindig az aktuális környezetéhez igazodik, nekik akar megfelelni, manipulálható és fel vesz egy álarcot...amit én utálok. Utálom, hogy megjátssza magát és nem azt mutatja, aki valóban ő... Ez elég kiábrándító lehet egy emberben, mert egy idő után, ha akarod, ha nem, de bizalmatlan leszel felé és a végén már te sem tudod eldönteni, hogy melyik az igazi és melyik a felvett arca. Hiába figyelmeztettem nem egyszer, nem változtatott... akkor viszont magára vessen!
Erről a képről majd mesélek valamikor, mert története van...
Ha nem lenne egyértelmű, ezek mi vagyunk angol órán. Ő rajzolta...Amúgy nagyon, nagyon szeretem ezt a számot. ^^
Tiszta retro! Annyira a gyerekkoromra emlékeztet.
Na meg a Megasztáros Szecsődi Karcsira, akinek még az msn címe is megvolt...No comment... :'D
-
művésznő4
senior tag
Annyira megtetszett az előző írásom, hogy bejegyzést csináltam belőle Logouton.
Fogalmam sincs, miért... annyira azért nem érdekes. Főleg a férfiak számára...
No sebaj, ha 2-nél több ember elolvassa, azt már sikernek fogom elkönyvelni.
***
A tegnapi naphoz:...
Sosem értettem azokat az embereket, akik az egész napjukat (rosszabbik esetben, hetüket) letudják egy mondattal. Újabban sok új blogot olvasgatok, de ez számomra csodaszámba megy...vagy nem is tudom... egyenlő az abszolút lehetetlenséggel. Jó, tudom, hogy én meg túlzásba viszem és leírok minden hülyeséget, az utolsó, apró, jelentéktelen kis részletig is de akkor is...csak egy mondat azért.....
Én még akkor is képes vagyok regényeket írni, ha az ég világon semmi sem történik velem, de ez...Mondjuk, ők tudják...
csak kicsit furcsa nekem.
***
Vilmóóóóóóm!
Én itt kiöntöm neked a szívemet, hogy mennyire hiányzol, erre te beárulsz az olvasóidnak, te nőőő??
Szégyelld el magad!
Tessék, te meg ezt kapod tőlem! Nagyon szeretlek! ^^
Csók: A te kis Szamócaszívűd <3Ezt pedig a "kiborulós" bejegyzésedhez:...
Azt kérted, ha valki tud, adjon tanácsot. Nem az igazi, de több, mint a semmi...
Tűzhajúval pont erről beszélgettünk a napokban... nem az a megoldás, hogy teljesen a másik végletbe menekülsz...(esetedben, hogy önző, bunkó leszel és nem fogsz senkinek szívességeket tenni...) bár nekem egy szavam sem lehet, mert sajnos legtöbbször én is ezt a megoldást választom. Mikor már elegem van mindenből és mindenkiből, akkor ahelyett, hogy megmondanám az emberek szemébe, hogy bocsi, de (I)nem segítek/nem hallgatlak meg/nekem is van épp elég megoldásra váró problémám(/I), akkor egyszer csak eltűnök a semmibe...és nem beszélek senkivel. Meg szűnök létezni a Föld nevű bolygón mindenki számára és önző módon senkivel sem foglalkozom, csak azzal, hogy még véletlenül se tudjanak elérni és hogy minden kapcsolatot megszakítsak legalább arra a pici időre, míg rendbe hozom magam, hogy újra folytathassam az örökös hajtást és másokon segítést.
Szerintem ezt ne tedd! Ne ess az én hibámba! Inkább csak válogasd meg az embereket, hogy kiknek segítesz. Nem kell mindenkit "elvállalnod". Régen én is "megakartam váltani a világot"....jó, néha még most is, de igyekszem válogatni. Ez sokszor sebekkel jár és esetleg meg is sértesz vele pár embert, de ha nem cselekszel időben, csak magaddal tolsz ki, mert maga alá temet a rengeteg szívesség és tennivaló.
Lásd: Én...
* Jó tanács vége.*Nem sok, de hátha segítettem vele...
***
Más:
Büszkén jelentem be, hogy - mivel múltkor ismét betelt egy "Kedvencek tárhelyem", - így ma létrehoztam a 4. regemet a YouTubon!Nem vagyok mániákus zene hallgató/ gyűjtő, áááhh dehogy...
Szerintem ez sem fogja sokáig húzni...***
Vilmám, most olvastam az utolsó bejegyzésedet...amit Mucus emlékére írtál. Valami gyönyörű szép! :'( Ritkán olvasni tőled ennyire érzelemdús írást. Nagyon örülök, hogy így megnyíltál, le a kalappal. Még az én szemem is bekönnyezett, miközben olvastam. Úgy sajnálom, drága...
Pedig már a suliban is mesélted, hogy lehet, hogy ő az....és tényleg.
Tiszta szívemből sajnálom! Tudom, milyen elveszteni egy kis kedvencet és fogalmam sincs, hogy mit csinálnék, ha Veszpikével történne valami...
Jobbulást! <3 :'( -
művésznő4
senior tag
Ez a megszokottnál kicsit rövidebb bejegyzés lesz, de nagyon rég szeretnék már írni erről...
Ezer éve szeretnék már magamnak egy új pénztárcát. De tényleg...körülbelül 8.-os korom óta leakarom cserélni a régit, de egyszerűen sehol sem találni egy normális női "bukszát".
A régi pénztára. Ezen fénykorában még világoskék virágok voltak farmer alapon.((:
Nyíregy rengeteg boltjában kerestem már; a pénztárcaboltoktól kezdve, a kínaikban, piacokon, mindenféle ruhás boltban, egészen a sportüzletekig és SEMMI!
Mikor Pesten voltunk, az ottani boltokban is kutattam...még a Duna Plázát is végig jártam, de egyszer sem jártam sikerrel. Egyszerűen nem hittem el, hogy sehol nem kapni egy értelmes pénztárcát!
Így hát fogtam magam és a neten kezdtem el kutakodni. A leggusztustalanabb és giccsesebb darabokat is felleltem, de egyetlen olyat sem találtam, ami tetszene... Pedig már a pénzt sem sajnáltam volna rá, csak legyen már végre egy normális!!! Egyetlen egyszer láttam egy szépet a New Yorkerben...úgy 2-3 éve. Valami színes kis indiánmintás volt, sok zsebbel és pakoló résszel...egyszerűen meseszép, abszolút nekem való! *.* A baj csak az volt, hogy semmi pénz nem volt már nálam, mert előtte költöttem el valamire egy másik üzletben. Nagyon sajnáltam, mert nem gondoltam volna, hogy 5 perc múlva meglátok egy ilyen gyönyörűséget!
Bár...az árát kicsit sokalltam. Valami 2500 Ft körül lehetett és egy pénztárcára szívem szerint nem szántam volna annyit
... úgyhogy úgy voltam vele, hogy gyorsan szerzek rá pénzt, aztán majd visszajövök érte. Valahogy úgy alakult, hogy pont kaptam egy kicsivel több zsebpénzt, így bőven kijött volna a pénztárca is az egyéb dolgaim mellett. Iszonyúan megörültem és rohantam is vissza Kisherceggel, hogy megvegyem. A szívem majd' megszakadt, mikor bejelentette az eladócsaj, hogy elfogyott és mivel lejárt a szezonja, már nem is fognak többet hozni belőle. Nagyon csalódott voltam...
Telt-múlt az idő és már egészen beletörődtem, hogy nincs új pénztárcám, marad a kis régi ütött-kopott, pedig már nagyon szégyelltem azzal járkálni mindenhova... A büféhez, a buszon, mikor a bérletemet ellenőrzik, sőt, még ebédnél is, mivel mindig magammal viszem, mert benne tartom a kajajegyeimet... Már az osztálytársak is tettek szurkálódó megjegyzéseket szegény kis farmer pénztárcám állapotára. Sajnos nem tudtam mit csinálni, ez volt, ezt kellett szeretni...
Aztán eljött a 12. évfolyam. Elhatároztam, hogy ha már Magyarországon nincs egy értelmes pénztárcás, majd Velencében beszerzek valami különleges darabot!Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez sem fog összejönni... Egyszerűen mindenhol csak ugyanazok a fajták voltak; bőr, egyszínű, komor, férfias pénztárcák...
Akármennyire is elvoltam keseredve, azért ilyen ocsmányságot akkor sem veszek...még ha nagy szükségem is lett volna rá. Bezzeg Vilma talált magának egy aranyosat a bolhapiacon!
Aaajjj, de mérges voltam akkor!!!
persze, nem rá...
Bár az sem lett volna az igazi, de hozzá nagyon illik. Örültem, hogy rátalált. Szóval mehettünk akármilyen jó helyekre is, bazárokba, piacokra, üzletekbe, sehol sem találtam "rékás" pénztárcát...Még külföldön SEM!!!
Már minden reményemet feladtam és elkönyveltem magamban, hogy én az ezer éves kis farmer pénztárcámmal fogok megöregedni, mikor az őszi szünetben felmentünk Pestre... Új Pesten van egy szuper bevásárlóközpont, az Europark. Papa képes lenne, akár az egész épületet 2x megkerülni, csakhogy távol tartson minket az ékszeres bolttól, de sosem sikerül neki...
Most is bementünk a Bijou Brigittbe, ami igaz, hogy Nyíregyen is van, de valamiért egészen más az árujuk, mint a fővárosban..
Ott nagyobb a választék..pedig az itteni tágasabb. Na mindegy. Szóval nézelődök-nézelődök a Húgommal és egyszer csak egy eldugott kis üvegpolcon megláttam ŐT!
Szinte megszólított! Azonnal beleszerettem!
Annyira...szép volt, elegáns, kifinomult, nőies...ááhh, tudtam, hogy kell nekem! *.* Szépen megvizsgálgattam kívülről-belülről. Minden stimmelt. Hihetetlenül örültem neki! ^^ Izgatottan kihámoztam a zsebében található árcédulát....hát azt hittem, menten elhajítom!
4000 Ft volt.... Kábé olyan gyorsan tettem vissza a helyére, mint ahogy lekaptam róla...
A boltos csaj azt hihette teljesen, hogy megszúrt benne valami kiálló tű...vagy mit tudom én, de olyan szemeket meresztett, ahogy ijedtemben visszahajítottam a helyére, hogy majdnem rám jött a röhögés..
Utána nézelődtem még össze-vissza, ügyelve arra, hogy még véletlenül se találjam szemben magamat ezzel a "drágasággal"...
de más darabot nem találtam, ami tetszene. Kicsit hülyén éreztem magamat, mert a kis "akcióm" után az ellenőr folyamatosan a nyomomban volt. Azt hihette, hogy lopni akartam vagy nem tudom, de mindenesetre én is gyanús lettem volna önmagamnak, ha ilyeneket csinálok...
Hosszú tanakodás után, végül odahívtam a Húgomat és Anyát. Ők egyből mondták, hogy nagyon illik hozzám és mivel már így is egy millió éve akarok új pénztárcát, így ne gondolkodjak rajta, vegyem meg. Anya emlékeztetett, hogy mindjárt itt a névnapom, így nyugodtan megengedhetem magamnak. Végül egy kis győzködés után beadtam a derekamat és megvettem. Azóta sem bántam meg, mert hihetetlenül szeretem. Mindenki megdicséri, aki csak meglátja. Szerintem büszkén mondhatom, hogy méltó utódja lesz az előző kis "hősnek".
Igen, egy hős volt, mivel annyi hosszú évi cincálást kibírt és hűségesen vigyázott a vagyonomra. Azt hiszem, már soha nem fogok tőle megválni, elrakom magamnak emlékbe, mert rengeteg szép dolog köt hozzá, sok mindet megértünk együtt.
<3 Azért azon kicsit elgondolkodtam, hogy az emberek mennyi felesleges pénzt képesek kidobni az ablakon, csak azért, mert rajta van valamin egy apró kis név...egy márka. Tulajdonképpen mi a márka? Semmit sem jelent...
Csak sook, soook pénzt.
Jó, persze, nagyon jó, ha van valamiből egy jobb minőségű dolgod, de ez nem feltétlenül egy kis címkétől függ....
Én még mindig azt mondom, hogy kevés pénzből is lehet nagyon jól és okosan vásárolni. Csak szemfülesség és helyismeret szükséges hozzá, semmi más...Az új gyönyörűség. ^^ Azért van egy kis különbség...
Szerk.:
Most nézem csak, hogy mit írtam a bejegyzés elejére..--> "a megszokottnál kicsit rövidebb bejegyzés lesz" Na, perszeee!
Hihetetlen, egyszerűen képtelen vagyok a tömörítésre!
-
művésznő4
senior tag
Nézzenek oda!
Nem blogolok pár napig és a nép már ki van készülve; vérben forgó szemmel követelik az uncsi kis hétköznapjaimat.
Hát, ti tudjátok...Az igazat megvallva, egészen reggel fél 9 óta (akkor keltem fel) próbálok valami értelmeset "ide böffenteni", de egyszerűen nó ájdija...
Bezzeg a "szomszédban"...
Vilma csak termel, termel és termel. Hihetetlen ez a csaj!Hogy csinálja? Én meg 2 napja csak azon tanakodok, hogy hogyan is fogjak hozzá, mert egyszerűen annyi minden mondanivalóm lenne..
Utálom, mikor ezer témáról írhatnék, de egyszerűen nincs ihlet... Hölgyeim és Uraim, ezt nevezik írói válságnak.
Ma egész nap egyedül voltam Bömbikével. Apa korán elment dolgozni, Anya Pesten, ma eset jön haza... Orsolya beakart menni Apához, úgyhogy délben haza jött érte és bevitte magához a boltba. Ők is csak este jönnek...
A mostani hét valami szörnyűséges volt, de komolyan...
Hihetetlen! Már alig bírtam ki...
Nagyon kellett ez a hétvége. Ez a hajtás...
Ki bírja ezt??? Szükségünk van a pihenésre!!!!!
Össze is állítottam magamnak egy napirendet a hétvégére, amit elhatároztam, hogy nagyon szigorúan befogok tartani.Hmmm....jó is lenne.
Sajnos nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy meg is valósítsam. Pedig milyen jó lenne..
Ilyet max. valamelyik hosszabb szünetben tehetnék...még akkor sem nagyon. Sebaj, majd nyári szünetben összehozom a jól megérdemelt pihenést...
Hétvégén sincs megállás. matekból gyakorolnom kell, mert jövőhéten írunk, bioszból, művtöriből szintén, töriből szerintem azóta nem tanultam, mióta megírtuk a témazárót..., franciából milliónyi házi, + hétfőre el kell olvasnom egy könyvet; az Adáshibát, hogy tovább tudjunk haladni a verseny 2. fordulójával...
Éljen a hétvégi nyugalom és pihenés!!!!A mai napot szintén az elmaradt dolgaim bepótlására fordítottam, de nem éppen a legfontosabbakat...amiből az következik, hogy ma valószínűleg hamarabb eltűnök a megszokottnál és megyek olvasni, mert holnap Trendy Mama névnapját megyünk ünnepelni a családdal és nagy buláj lesz.
Egész nap privát üzenetekre válaszoltam és még így sem végeztem az összessel, a kezem viszont már kiáll...Dolgom végzése közben, 4 emberrel beszélgettem végig a napot, akiket nagyon megszerettem.
Örülök, hogy egyre jobban megismerem őket. Hihetetlen fazonok! ^^
Még egy picit pötyögök, csinálok pár bejegyzést (amik már nem tűrnek halasztást), aztán itt sem vagyok.
Áki itt ül az ágyam mellett és egyem meg, olyan aranyos! ^^ Már teljesen egyedül kezeli a laptopot a kis ügyes!
Amióta megvan az új laptopunk, sokkal könnyebb az élet. Kevesebb a vita és hamarabb megegyezünk. Én maradtam a jó öreg, megszokott kis asztali gépemnél, ők meg kedvükre ráncigálhatják magukkal a laptopot oda, ahova akarják...
Jah...és amit már ezer éve akarok mesélni, hogy tegnap volt egy hónapja (azt hiszem), hogy bekötötték nálunk a wifit.
Emlékszem, még áprilisban, mikor találkoztam Herceggel Pesten, a randink egyik fél órája azzal ment el, hogy próbálta megértetni velem, hogy mi is az a Wifi...
Félreértés ne essék, nem azért, mert ilyen kocka lett volna a kedvesem, hanem mert én kértem meg rá. Mikor idekerültem, sok furcsa szakszóval találkoztam, amit előtte még soha nem hallottam. Nem vagyok az a típus, aki szégyelli, ha valamit nem tud, így nem voltam rest kérdezősködni az okosoktól, hogy mi-mit jelent. Szinte mindenre kaptam választ, de a Wifi-re mindenki csak "legyintett" és azt mondták, hogy ez egy bonyolultabb dolog, majd személyesen elmesélik... Na mondom, persze...addig én nem várok.Szóval ha már úgy is "kéznél volt" az én Hercegem, leültettem magammal szemben egy Hősök tere melletti kis padra és azt mondtam neki:
- "Na Édes, és most kezdjük azzal, hogy szépen elmeséled nekem, hogy mi is az a Wifi!" - valami hihetetlen romantikus lehettem ebben a pillanatban..
de annyira érdekelt a dolog, hogy muszáj volt, hogy megértesse végre velem valaki. Szerencsére egyáltalán nem haragudott az értetlenkedésem miatt, hanem megmosolyogta, hogy ennyire be vagyok zsongva, megcsókolt, majd higgadtan, türelmesen elmagyarázta nekem a dolgokat. Ez annyira tanulságos volt számomra, hogy a mai napig nem tudnám visszamondani, hogy miről volt szó abban a szűk fél órában, mert annyira elmerültem a mesélésében, hogy nem is igazán érdekelt már utána, hogy mi-mihez csatlakozik, érzékel, jelez...stb, csak vele foglalkoztam. Igazából bármit mesélhetett volna, én akkor is ugyanolyan bámulattal, csodálattal, átéléssel hallgattam volna végig a legjelentéktelenebb mondanivalóját is. Na de ez már nem ide tartozik...
Egy kissé elkanyarodtam, bocsánat....
Amúgy tervezem (majd ha egyszer sok időm lesz [ muhahaa...vagyis soha..]), hogy leírom azt a bizonyos napot. Április 7-t,csak hogy megmaradjon... igaz, már így is ködös kissé, de ha tovább halogatom, még több mindent fogok belőle elfelejteni, azt pedig nem szeretném.
Életem egyik fontos állomása volt az a nap... kicsit talán felnőtt is lettem egyúttal....nem tudom, de az biztos, hogy életem egyik vízválasztó eseménye volt 2010. április 7-e... Ez nem merülhet csak úgy a feledés homályába, mert később, tudom, hogy megbánnám, hogy nem írtam le.
A mai napról még csak annyit, hogy Mami megint nagyon kitett magáért. Iszonyú finom ebédet készített nekünk és mivel Anya most nincs itthon, el is ugrott vele, hogy ne maradjunk kaja nélkül egész nap.
Az előbb ittam egy nagyon jónak ígérkező forró csokit, de szörnyű vízízű lett...
Pfújj.... Hát igen, még egy forrócsokit sem tudok normálisan elkészíteni...
Gratula magamnak.
-
művésznő4
senior tag
Miért gondolja minden tanár, hogy csak az ő órájára kell tanulni???
Elnézést, most csak ennyi fért bele. Rohanok is vissza angol fogalmazást írni, házi feladatokat megcsinálni, matekból gyakorolni, francia szavakat bemagolni, francia házidogát kidolgozni, versenyre készülni....stb, stb.
Kellemes pihenést és szép estét kívánok mindenki másnak, akinek van erre lehetősége!
Matt Wertz - "I Will Not Take My Love Away"
<3
-
művésznő4
senior tag
Te jóóóóságos mazsola!!!!
Nem érzem a fenekemet!
....meg úgy általánosan semmilyen testrészemet...Azt hiszem, jobban jártok, ha nem fejtem ki....
Nem rég értem haza, de valami eszméééééletlen egy óra volt!Többek között ezt a táncot is megtanultuk:
Slumdog Millionare - Official Jai Ho Music Video
Meg Shakira Waka-Waka-ját, áááhh meg egy csomó mindent! Még Salsa-ztunk is! ^^
Alig várom már a következőt!<3
Ígérem, részletesebben is kifejtem majd, de most rohanok tanulni, mert rengeteg házim van holnapra... : (((Szabadnapot akaroook!!!!
Éljen a ZUMBA, sziasztok!
-
művésznő4
senior tag
Üdv itthonról! Igeeen,itthonról, mivel ma OKTV-t írok angolból és csak fél 2-re kell bemennem.
Lehet irigykedni!
Borzasztóan sűrű lesz ez a mai nap.
Gyorsan befejezem a blogolást, majd villámban összekapom magamat, kimegyek a távoli buszmegállóba, mivel az én buszom nem jár ilyenkor. (meg sohasem...csak reggel 1 , délben 1, meg este 1 járat.. Szeretlek Szabolcs Volán! <3
)
Majd' 2 órás lesz az OKTV, utána megebédelek, Fruzsikával meg bevonulok a termünkbe megcsinálni a házikat holnapra. Angolból megint feladott valami iszonyat hosszú fogalmazást....és ezt kéne megcsinálnom holnapra. Szuper! (Y)
Míg tanulunk, addig Vilma elmegy külön németre. Az fél 5-ig tart, elvileg ezután mentünk volna az ő buszához, hogy felvegyük a húgomat, de változott a terv... Tegnap beszéltem Kisherceggel és azt mondta, Roli mégsem tud felvenni minket kocsival, úgyhogy kilőve ez a megoldás. Orsolyát most otthon hagyjuk. Amúgy sem lett volna sok értelme negyed órára elmenni Vilmáékhoz...úgyhogy ne haragudj drágám, hogy miattunk takarítottál meg készültél egy csomót..
Ez most így alakult. Takarítani meg amúgy is kell!
Szóval szerintem végig ott maradunk a suliban és Roli majd oda jön értünk. Nagyon izgulok az első Zumba óra miatt!
Remélem, hogy semmit sem felejtettem el, minden adatot, információt felírtam. Lehet, hogy csak nézni fogjuk, de lehetőséget adnak rá, már ki is próbálnánk szívesen a dolgot.
Szerintem nagyon jó lesz! Ha sikerül táncolnunk, akkor ígérem, csinálok magunkról képet is!
Nagyon csinik leszünk tesi cuccban...
Roli, Vilma, Fruzsika meg én. Fél 6-kor kezdődik az óra, úgyhogy csak este esek haza valamikor.
Msn-re nem nagyon van időm felnézni, de hétvégén mindent bepótolunk emberek!<3
Szorítsatok, hogy jól sikerüljön a mai naaap!
És végezetül egy kis agyzsibbasztás:
Nem vágysz arra, hogy lágy szellőtől százfelé libbenő szőke fürtjeimbe, mint menekülést biztosító kötélbe kapaszkodj, miközben a hófehér lovunkon szeljük át a sivatag "habjait"? (by Wictor - egy nagyon elvont pillanatban...
)
Wic fiam, ez az aláírás!
Már ne is haragudj, de ez akkora jó, hogy ezt meg kell örökítenem!
És még egy:
Még egy ilyen idiótát, mint ez! Szereteeeeem!!!
Mit kezdenék nélküled, te pihent agyú, te?!<3
Geri most mutatta ezt a számot. Még nem is ismertem, de nagyon tetszik.
A klipje nem annyira...meg szerintem a vörös sem Shakira színe, de nagyon szívesen zumbáznék valami ilyesmi zenére.
A néger dobos hapsi a legjobb fej az egészben! Váááá!
Nagyon tetszik! ^^
Csók! (K)
Ui.: El ne felejtsek még a tegnapi napról írni pár fontos infót!!!!! (ezt csak magamnak, hogy észben tartsam.
)
-
művésznő4
senior tag
A mai napom röviden:
- Hogy jó szokásomat megtartsam és hű maradjak önmagamhoz, ma megint elaludtam és egy hajszálon múlt, hogy le ne késsem a buszomat. Szerencsére találkoztam pár ismerősömmel és így még hely is jutott nekem.
Titiék ma valamiért nem jöttek. Nagyon remélem, hogy nem beteg a kis drágám...
- A buszról leszállva megint Jánossal mentem. Egyre jobban kedvelem ezt a srácot. Fantasztikus személyiség - akárki, akármit is mond a származása miatt. Nekem nagyon szimpatikus. A szíve a helyén van és nagyon jó ember, ez a legfontosabb. A többi meg nem érdekel.
- Az első órám tesi volt. Andris azzal fogadott, hogy nem sikerült megcsinálni mind a 36 muffint a hétvégén, mert anyukája kiakadt és megtiltotta, hogy a konyhájában garázdálkodjon.
Szegééény...
Tesin Nonóval voltam. Vele futottam és csináltam a súlyzós gyakorlatokat is, közben pedig beszélgettünk. Mesélt egy csomó érdekes dolgot, az ÉS Napokról, hogy mik történtek vele a szünetben, hogy mennyit gondolt rám, hogy hogy ünnepelték meg vasárnap a 18. szülinapját, meg hogy hogy lepte meg a kedvese...Nagyon jó volt, már nagyon kellett ez a beszélgetés vele. <3 Kár, hogy ilyen ritkán adódik rá alkalmunk. Így is a tesi órát kellett "feláldoznunk" emiatt.
Én is elpanaszoltam minden gondomat, kezdve a tegnap esti összeveszést Gerivel, egészen az új elhatározásomig. Nonóval nagyon hasonló a lelkivilágunk, a hitünk, rengeteg mindenről ugyanúgy vélekedünk és a világot is nagyon hasonlóan szemléljük. Jól megértem vele magamat.
Megkönnyebbülés volt elmondani neki, ami a szívemet nyomja. Ritka eset, mikor én panaszkodom valakinek, de most hihetetlenül jól esett...
Volt egy kis kellemetlen helyzetem is, mivel DiCaprio ránk parancsolt, hogy ne üljünk a padon a maradék időben, hanem mindenképp játszunk valamit. Nonóval kihoztunk egy kosárlabdát és nagyjából ugyanazt csináltuk, mint előtte, a nagy semmit!Pattogtattuk ide-oda és közben folytattuk a sztorizgatást. Nem csak mi voltunk ennyire "tele" energiával, így szinte senkinek sem volt kedve ugrabugrálni. Először Noi kapcsolódott be hozzánk, majd Sackópof. ...És most jön a kellemetlen része. Mint már írtam régebben, Sackópoffal meggyengült az utóbbi időben a barátságunk, eltávolodtunk egymástól. Ez részben az ő hibája, részben az enyém...főleg az enyém. ( A tegnap említett, engem körülvevő túl sok ember miatt. Ő is egyike azon ritka igaz barátoknak, akik hanyagolásom áldozatává váltak és emiatt már nem igazán tud megbízni bennem....gondolom.
) Szóval Nonóval még mindig az előző témát pusmogtuk, közben pedig négyesben dobáltuk egymásnak a labdát. Annyira belemerültünk a dologba, hogy hirtelen bele sem gondoltam, hogy ezzel a másik 2 személyt teljesen kizárjuk a beszélgetésből és hogy esetleg kényelmetlen lehet nekik ez a szitu. Ez még a kisebbik gond lett volna, de rájöttem, hogy ez a "barátelhanyagolós" téma teljesen ráillik Sackóra is és lehet, hogy azt hiszi, hogy pont róla beszéltem Nonónak. Ezt csak jobban megerősítette bennem, mikor láttam, hogy Bettykére pillantgat, aki a padon ült. Ez azért fontos, mert régen mi voltunk 3-an a legjobb barátnők és tudom, hogy neki szokta elmondani a velem kapcsolatos panaszait. Kíváncsi lennék, hogy utána felhozódott-e ez a téma...
Mindegy. Inkább nem gyötröm emiatt magamat...lehet, hogy csak a lelkiismeret furdalás beszél belőlem, mert tudom, hogy nagyon régóta nem rendeztem Sackópoffal a viszonyomat... Ideje lenne lépnem, mielőtt még túl késő lesz.
- A könyvtáros francia óra eszméletlen jó volt!!! ^^ Még a maradék házit is sikerült megcsinálnom a többi órára. Tegnap éjszaka még gyorsan elolvastam Gogoltól A köpönyeget, de az életét már nem volt erőm kijegyzetelni...
Örültem, hogy éltem. A matekot pedig bizonyisten értem!
Magam sem hittem el, de tényleg értem!
Alexa elmagyarázta nekem a könyvtárban a dolgokat, hogy mit hogyan alkalmazzak, tételek, szabályok, miegymást és abszolút megvilágosodtam! Én mondom, egy matektanár veszett el ebben a csajban!
Komolyan nagyon jól és érthetően magyaráz!
Matek órán csak úgy égett a kezem alatt a munka. Balázs meg is jegyezte, hogy "Ejjha Réka, látom ezt most kened-vágod!"
Miközben a tanár a táblánál dolgozott, én vele együtt mondtam a feladatmegoldásokat félhangosan. Hihetetlen jó érzés, mikor megértesz egy olyan dolgot, ami soha nem volt az erősséged.Csak a dolgozatban is így menjen!
(Jah, mellesleg a mai kis dolgozatban tudom, hogy elszámoltam a végén, így az egész feladat rossz lett + be sem tudtam fejezni, szóval annak lőttek... -.-)- Angolból szintzárót írtunk és én nem is tudtam róla. Nagyon boldog voltam tőle, de legalább nem csak 1 óránk van befejezni..
Szerdán folyathatjuk és most talán szóbeli rész sem lesz, ami számomra külön öröm.
- A töri óra elég vicces volt, mert Balázzsal eléggé rosszak voltunk. Egyszerűen nem bírt magával ez az idióta.
Firkált a füzetembe, macerált, egyfolytában elakarta mesélni a hétvégéjét, nevettetett....aztán mikor végleg nem bírtam mér vele, akkor verekedtünk egyet. Én győztem természetesen.
<-- Nah jó, hagyta magát....mint mindig, de azért élveztem.
- Hamarosan folyt.köv -
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #160 üzenetére
Úgy néz ki, mégis csak jól végződik a nap.
Most beszéltem az illetékessel és megbocsájtott nekem. Húúú, hatalmas kő esett le..El sem tudom mondani, hogy mekkora.
Az az óriási mázlim, hogy nem egy haragtartó típus, különben most csúnyán megjárnám. Igyekszem többször nem csalódást okozni Neked!
Köszönöm, hogy vagy és hogy ilyen!
<3
-
művésznő4
senior tag
Hát ennyi idő után is békíthetetlen. Nem tudok mit tenni...nincs ötletem.
Kezdem feladni.Remélem a másik 2 lány is tudatában van vele, hogy mit tettük azzal az emberrel, aki csak bennünk bízhat és akinek csak MI vagyunk...
Már jó ideje érlelődik bennem egy gondolat, ami nagyon foglalkoztat, de most nem fejtem ki. Idővel arra is sor kerül...
A lényege az, hogy rájöttem, túl sok időt töltök itt és túl sok barátom/"barátom" van. Ez így senkinek sem jó. Úgy érzem, kezdek szétszakadni...A személyiségemet apró darabokra szakítják és mindenki erőszakosan magának követel egy darabot. Ha időben nem teszek ez ellen, komoly gondjaim lesznek... És ezt most teljesen komolyan mondom. Még nincs hatalmas probléma, de néha már most is érzem a káros hatásait az életemben. Ezen változtatni fogok. Nem tehetem meg az igazi barátaimmal, hogy így viselkedem velük és más, kevésbé fontos embereket szorítok előnybe. Igazságtalanság velük szemben. Eddig nem voltam rá képes, de megfogadom az emberek tanácsát és sorrendet állítok - még ha ez sok mindenkinek fájni is fog. Innentől összegyűjtöm azt a kis maroknyi csapatot, aki a legfontosabb számomra és csak rájuk fogok koncentrálni. Máshogy nem megy... különben kikészülök.
Pl. Ott van Ivett. Nah ő aztán tényleg igazán jó barát és szegény majd' fél éve várja, hogy írjak neki. Azért ez egy kicsit...
Miért mindig azt bántod meg a legkönnyebben, aki a legközelebb áll hozzád?
Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Annyira király, hogy totál nem erről akartam írni.
No mindegy. Holnap bepótolom a péntek második felét.
Röviden a mai napról:Mamától kaptam egy nagyon szép magassarkút, mivel az idei szalagavatón én fogom felolvasni a ballagó diákok neveit.
Orsolya épp madártejet gyárt a konyhában.
Én meg mindjárt rohanok tanulni, meg hajat mosni, stb.
Még olvasnom kell, meg matekoznom. Jah...és Wic letöltötte nekem a számokat, amiket tegnap találtam,mert valamiért befuccsolt a zeneletöltő oldalam..Köszönööm Wic! <3
***
Hát igen...ez egy jó hangú bejegyzésnek indult. Most viszont...
Szörnyen elbaltáztam valamit. Már megint cserben hagytam egy barátomat és most hatalmasat csalódott bennem.Meg én is magamban.
Én már jó előre szóltam, hogy NEM VAGYOK BARÁTNAK VALÓ!Jónak biztosan nem... Most jól megkaptam a pofámba! Meg is érdemeltem!
Most fogalmam sincs, mivel engesztelhetném ki. A sírás fojtogat...
Az üzeneteimre nem válaszol se a topicban, se privátban. Iszonyúan haragudhat rám. Teljesen jogos.
Pár napja elég fontos dolgok zajlódnak le az életében, én pedig nem válaszoltam az utolsó levelére, pedig komoly dolgokról írt benne és a tanácsomat kérte. Teljesen kiment a fejemből...Azt hittem, válaszoltam már neki. Hogy lehetek ennyire szétszórt és bamba???!
Tulajdonképpen már valahol számítottam rá, hogy mikor robban a bomba. Csoda, hogy a MÉG meglévő barátaim eddig kitartottak mellettem..Fogalmam sincs, hogy mit csináljak...
Nagyon szeretném kiengesztelni, megölelni, bocsánatot kérni tőle... de esélyt sem ad rá. Hogy mondjam el neki, hogy mennyire sajnálom?? :'(
Megérdemled Réka, egyszer majd csak megtanulod, hogy az emberek nem nézik el folyton a hibáidat...
-
művésznő4
senior tag
Végre valahára eljutottunk a Péntekhez!
Azért csak haladok én....Lassan, de biztosan!
A mai napról röviden: Törin és magyaron nem volt tanár. Még mindig beteg szegény. Francián írtunk, de úgy érzem, hogy nem lett tragikus. Majd meglátjuk...
A matekot most fura módon értem.
Magam sem tudom, hogy hogy, de értem! Pedig még hiányoztam is. Attól tartok, hogy megint jön a szokásos ceremónia... Mindig ez van, mikor azt hiszem, hogy ÉRTEM, aztán meg szépen kipukkan a rózsaszín álombuborék és nagy erővel a földnek csapódok!...
Osztály új anyagot vesz; Réka még az előzőt sem érti; Réka elmegy korrepetálásra; nagy nehezen megérti az anyagot; ezalatt osztály már rég tovább megy; Réka örül magának, hogy érti az új és régi anyagot is; minden tiszta; Tanár irat; Réka egész órán körmöl, szinte füstöl keze alatt a lap; Réka elégedett; Réka elújságolja mindenkinek, hogy most nagyon megy neki minden és úgy érzi, jól sikerült a dolgozat; másnap Tanárral átnézzük a dolgozatot; osztály örül; Réka nem érti, de biztos benne, hogy a dolgozatban jól írta; Tanár kijavítja dolgozatot; Réka meglepődik; Réka nem erre számított; Réka csalódott; rossz jegy be a naplóba; sebaj, Réka kikönyörgi a javítódolgozatot; Réka jobban beletúrja magát a dolgokba; segítségül hívja Vilmát; okosodik; tanul; próbálja felfogni; a homály kezd oszlani; Réka megérti; másnap újraírja és nagyon bízik; Tanár kijavít; jegy ugyanaz,marad; javítás sikertelen; Réka: sír; feladja; sír; nem érdekli; sír; mégis megpróbálja; nem tudja; sír; Vilma segít neki; mégis megy; Réka nem sír; Réka összeszedi magát; ismét újra írja; Tanár már nem bízik benne; Réka csak azért is megmutatja; 3/2 feladatot sikeresen megold; Réka már utálja az egészet; nem érdekli, akármi is lesz; beadja; Tanár kijavít; végre görbül; Réka nagyon boldog; közben osztály új anyagot vett; Réka megint lemarad; pár nap múlva dolgozatot ír; minden kezdődik előröl; Réka alig várja már, hogy vége legyen az évnek....
Hát így szokott ez lenni....
Mindig csak a csalódások sora...
És hogy legyen egy kis vidámabb téma is, az angol óránk ritka kellemesen telt.
Első számú öröm forrásom, hogy nem kérte számon a dolgozatot, amit meg kellett volna írnunk. (ami késik, nem múlik..) Másrészt, teljesen váratlanul felszólított és a mostani legújabb témánkról kellett angolul kifejtenem a véleményemet. Általában utálok így beszélgetni, mert annyira erőltetettnek érzem és egyszerűen soha, semmi értelmes nem jut az eszembe..
Még magyarul sem, nemhogy angolul!!!
Most viszont egész ügyesen megoldottam a feladatot. Aránylag folyamatosan beszéltem és elég sok okos dolog eszembe jutott, amire nagyon büszke voltam. Persze hibáim most is voltak, amik gyakran visszajönnek; többek között az, hogy "ööö"-zök és keresem a szavakat, sokat gondolkodom a mondatok között. Ez vagy azért van, mert nem jut eszembe angolul az adott kifejezés, vagy csak mert még nem fogalmaztam meg a mondandómat előbb magyarul magamban. Enélkül nekem nem megy..
Szóval van még hova fejlődnöm, de egyre jobb vagyok, úgy érzem. (:
(*Öndicséret OFF*)
Harmadrészt azért volt jó az óránk, mert mindenki a nyakamba ugrott, mikor megláttak. Fura mód még Hami is...a padtársam. Megsimogatott, a szemembe nézett és azt mondta (teljes őszinteséggel a szemében!), hogy nagyon, nagyon hiányoztam neki!Mondom hoppá, hoppá!
Ilyet nem szokott csinálni... Ha ilyet mond, azt akkor is csak viccelődve, hogy nehogy másnak is feltűnjön, hogy igenis vannak érzelmei
, most viszont... teljesen komolyan mondta. Sőt, még egy kis szomorúság is látszódott a szemében... Ez teljesen elbűvölt! *.* Legszívesebben ki sem szálltam volna a szeméből.. *.* (Vilma, ne akadj ki, ez még semmit sem jelent!..
) Egész órán játszott a hajammal...újabban ez a szokása
és számtalanszor megkérdezte, hogy de ugye ők is hiányoztak nekem?
Valahogy úgy éreztem, hogy az "ugye MI is hiányoztunk" helyett, szíve szerint inkább "ÉN is hiányoztam"-ot mondana...
Megnyugtattam, hogy igen, mindenki nagyon hiányzott....főleg a padtársam.
Láttam rajta, hogy jól esett neki. Örültem.
Fokozatosan kezdi visszaszerezni amúgy a bizalmamat. Pedig az utóbbi időben már nagyon padlón voltam miatta... Nem volt időm elmesélni, de az őszi szünet előtti utolsó nap, pénteken, már annyira a kiakadás szélén álltam, hogy végleg eldöntöttem, elülök mellőle!És ez most már biztos, nem halogatom tovább! Én ezt nem bírom így tovább elviselni! Jobb lesz külön mindkettőnknek....legalábbis bíztam benne. Megbeszéltem Andrissal is, ő is nagyon támogatta az ötletet. Pontosabban ő volt az, aki megerősített benne, meg kell tennem, ha nem akarok végleg kikészülni. Mostanában hatalmas lelki támaszom volt. Sokat köszönhetek neki.
Még Balázst is elküldte maga mellől, mert Matild hiányzott és megkérdezte, hogy addig nem ülnék-e mellé? Ilyenkor Balázs automatikusan felváltja és ő ül Andris mellé. Rosszul is esett neki kicsit, mikor átpateroltuk egy másik padba, de nagyon szerettem volna Andris mellé ülni...
Sajnos ennek meg is lett a gyümölcse, mert túl jó helynek bizonyult a középső padsor leghátsó szektora és sajnos arról a hétről nem sok maradt meg az órák tartalmából..
Legalábbis amiről a tanárok beszéltek. Elmeséltem neki töviről-hegyire a dolgot és ő nagyon megértő, segítőkész volt. Megbeszéltük, hogy még szünet előtt mindenképp rendezem soraimat Hamival. Eljött az utolsó nap...egészen idáig húztam. Mindent az utolsó pillanatra szokás szerint...
Össze voltunk vonva a 2. csoporttal, mivel nekünk nem volt tanárunk. Ez pont kapóra jött, mert így nem kellett semmi különöset csinálnunk. Én teljes ideggörcsként mentem be az órára. Előre felstresszeltem magamat, hogy majd beszélnem kell vele és ez az aggodalom az arcomon is meglátszott rendesen. Az örök vidámság most teljesen lehervadt rólam. Remegve ültem be mellé a padba és gondolatban már kezdtem megfogalmazni, hogy mit fogok mondani neki. Elkezdődött az óra és neki már akkor feltűnt, hogy nincs minden rendben velem...
- Mi a baj baba? Történt valami?- kérdezte, de én csak az ajkamat összeszorítva ráztam a fejemet némán. Még nem bírtam megszólalni... Aggódva fürkészte az arcomat, de én nem bírtam felé fordulni, csak mereven bámultam magam előtt a padot. Próbáltam kinyögni valamit, de képtelen voltam rá. Újra próbálkozott.
- A matekkal van megint valami....vagy talán összevesztél valakivel?- újra néma fejrázás volt a válasz és a szemem könnybe lábadt. Nem hittem el, hogy nem bírok kinyögni egyetlen értelmes szót sem.
Szerencsére mindeközben a többiek semmit nem vettek észre körülöttünk, mivel a másik csoport tanára valami Halloween-i filmet vetített nekik és mindenki azt nézte. Éreztem, hogy kényelmetlenül érzi magát mellettem és még párszor megpróbálta felvenni velem a kapcsolatot, de sosem járt sikerrel. Megpróbáltam erőt venni magamon és belekezdeni végre a mondandómba. Felé fordultam és már kezdtem volna vallani, de ekkor hirtelen egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon. Vívódtam - önmagammal. 3 éve ő a padtársam és egyszerűen imádtam mellette ülni! Nagyon, nagyon nem akartam otthagyni, de úgy éreztem, muszáj... Viszont annak is tudatában voltam, hogyha egyszer elkezdem mondani, azt utána nem lehet visszacsinálni. Nincs visszaút, meg kell tennem! Tudom, elég gyerekes butaságnak tűnik, hogy ilyen "hűűdenagy" problémáim vannak, hogy elüljek-e a padtársam mellől vagy sem, de ennek a jelentőségét csak az mérheti fel, aki lát minket órán vagy nagyon jól ismeri, hogy milyen a kapcsolatunk.Igenis probléma, sajnos nem is kicsi és nem tehetek meggondolatlan döntéseket, mert annak súlyos következményei lehetnek.
Szóval már úgy láttam, kezdi feladni, hogy beszélgetésbe elegyjen velem, így ő is a filmet kezdte nézni. Még vagy kétszer felé fordultam és megpróbáltam kinyögni, amit akarok, de nem ment...nem is figyelt rám. Végig egy csomó zsepit szorongattam a kezemben és csak szipogni bírtam, meg a könnyeimet törölgetni. Végül nem bírtam tovább és lehajtottam a fejemet a padra. Bíztam benne, hátha így kicsit lenyugszom. Közben vége lett a filmnek is és beszélgetni kezdett a mögöttünk ülő barátokkal. Már épp kezdtem volna magamat összeszedni, erre ő hirtelen fölállt, helyet cserélt a mögöttünk ülő lánnyal és átült Angihoz. Nem hittem a szememnek! Valahol nagyon mélyen azt vártam volna, hogy majd megvigasztal, még akkor is, ha nem is tudja, hogy mi a bajom. Valahol ezt vártam volna egy baráttól...vagy mitől.De nem! Ő átült inkább egy másik lányhoz beszélgetni!
Biztos túl unalmas társaság voltam neki...
Ezt nagyon utálom benne. Mindig odamegy, ahol jó a társaság és a hangulat. Engem pedig ott hagyott, olyan állapotban. Megint nagyon magamba zuhantam. Mérges voltam magamra, hogy addig húztam-halasztottam, míg végül megelégelte, hogy nem tud velem egy értelmes mondatot beszélni és elment.
Magamat okoltam. Végül Enikő került mellém, akit tavaly óta nagyon megszerettem. Sok titkomba beavattam már (főleg a Hamis ügyekbe). Nagyon megértő és jó tanácsokat ad, meg lehet benne bízni.
Velencében rengeteget beszélgettünk, esténként mindig vele szomszédoltam a többi lakókocsiban. Ejj, azok a jó kis kártyapartik.
(Nah, az ottani dolgokról sem meséltem még...
Talán nem is fogok.) Végső soron örültem, hogy odaült mellém. Természetesen egyből faggatni kezdett, hogy mi a baj? Neki már eltudtam mondani... Hihetetlenül meglepődött! Nem is sejtette, hogy ilyesmin töröm a fejemet! Nem csoda... Andrison kívül senkit sem avattam be. Belekalkuláltam, hogy letaglózott volna a csoport, ha vége szakad a hátsó Hami-Réka duónak, de nem érdekelt. Ez lett volna a legkevesebb...
Enikőnek könnyű volt mesélni. Mindent elhadartam neki, hogy én ezt már nem bírom így tovább, meg hogy Andris szerint is ez a legjobb megoldás, meg hogy olyan félreérthető jeleket küldözget felém, amit én nem tudok mire vélni és engem ez nagyon zavar. Folyton csak közeledik...és olyanokat mond, amik szerintem egyszerűen nem férnek meg egy fiú-lány barátság keretein belül, úgyhogy muszáj lépnem, mert magától nem fogja abbahagyni, hiába próbáltam már finoman a tudtára adni, hogy engem így ezzel elég kényelmetlen helyzetbe hoz...
Egyetértett vele, de a "kegyetlen" döntésemet még mindig furcsállta. Azt mondta, hogy szerinte ez lenne Haminak a legnagyobb büntetés és irtó rosszul esne neki. Hát mit ne mondjak, ezzel a kijelentésével nem könnyítette meg a dolgomat.
Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy megszólal a csengő. Nagyon megijedtem! Elhatároztam, hogy még az ajtóban elkapom és félre hívom, hogy megbeszéljem vele a döntésemet. Hirtelen mindenki pakolni kezdett és pillanatokon belül kiürült a terem. Én elkezdtem rohanni a többiek után, de akkor már a tömeg messzire sodorta őt. Képtelenség volt utol érni..
Kétségbeesetten a termük felé vettem az irányt, de ő már nem volt ott. Elkéstem...
Csalódottan visszamentem a termünkhöz, Andris ott állt a folyosón. A cuccaimat ledobtam és az ölébe ugrottam. Hatalmas, hosszú, vékony karjaival átölelt és némán megvárta, míg kizokogom neki magamat. Ez eltartott néhány percig. Romokban hevertem. Csak annyit tudtam kinyögni neki: - Nem sikerült, érted Andris??!Nem tudtam neki elmondani...
Képtelen voltam rá...
Megvigasztalt. Azt mondta, tudja, hogy ennyire kedves és érzékeny személyiség vagyok, de nem szabad ennyire a szívemre venni egy kis csalódást, mert az életben még sokkal nagyobbak is fognak érni és azzal is meg kell majd valahogy küzdenem. Kissé oktatóan hatottak a szavai, de jól estek. Éreztem bennük az igazságot és hogy meg kell őket fogadnom. Elfogadtam, amit mondott és úgy döntöttem, jól jön most ez az őszi szünet, majd akkor végig gondolom hideg fejjel, hogy mi is legyen a "sorsunk". Andris mindennek a tetejében meghívott teázni.Azt mondta, hogy nagyon szeret és nagyon rossz neki látni, ha szomorú vagyok, ezért reméli, hogy ettől a forró teától majd felvidulok kicsit. Annyira jól esett ez a gesztus, hogy egész boldog voltam utána.
Milyen fantasztikus is, ha az embernek ilyen barátai vannak...
***
Tehát elmentünk szünetelni (azaz breakelni, ahogy az indián származású angol tanárunk mondaná
) és átrágtam magamat a dolgon. Elhatároztam, hogy adok neki még egy esélyt és hogy ezentúl nem fogom ennyire a szívemre venni a vele kapcsolatos dolgokat. Túllendülök rajta és kész. Egyszerűen "baráti piszkálásnak" tekintem majd, amit csinál és ha mégis elfajulnának a dolgok, akkor egyszerűen beszélek vele, hogy hagyja abba. A célozgatásnak meg "rejtett beszédeknek" semmi értelme nála, mert úgy sem veszi a lapot. Tapasztalat...
Úgyhogy innentől fogva nem foglalkozom vele....mármint ÚGY. Ha pedig valamit mégis akar, akkor mondja a szemembe. Az úgy máris sokkal tisztább ügy és nincsenek is belőle félreértések.
***
És végre elérkeztünk a mostani péntekhez. Az órai dolgokat már meséltem, de ami utána történt, az az igazán érdekes számomra.
Az óra végeztével, Enikőmmel szokás szerint a szekrényünk felé vettük az irányt, mivel egy közösön osztozunk. Közben beszélgettünk és érdekes dolgok derültek ki... Megkérdezte, hogy hogyhogy maradtam a régi helyemen, meg hogy végül átgondoltam-e a szünetben a dolgokat? Elmondtam neki, hogy mire jutottam, aminek nagyon örült. Nem szerette volna, ha elülök, mert azzal megszakadt volna a mi kis Angi-Enikő-Hami-Réka négyesünk.
Szóval megnyugtattam, hogy maradok a fenekemen. Azt mondta, jó, mert pénteken miután vége volt az angolnak, Haminak az volt az első kérdése Enikőhöz, hogy miért voltam ennyire szomorú? Mi történt? Vele volt valami bajom?
Hoppá, mondom, hogy ráérzett...Egyből faggatózni kezdett, de Enikő azt mondta, hogy nem mondja el, mert nem tartozik rá... --> Mondom én, hogy jó titoktartó a csaj!
Úgyhogy mégiscsak érdekelte, hogy mi van velem...nem is kicsit.
És ha ez még nem volna elég, az is kiderült, hogy egyáltalán nem azért ült el mellőlem, mert unalmasnak tartott és kereste a jobb társaságot, hanem mert aggódott értem. Enikő elmesélte, hogy mikor látta, hogy valami komoly gond van, tudta, hogy vele úgysem fogom megosztani, ezért segítségül hívta a mögöttünk ülő csajokat. Megkérte Enikőt, hogy derítse már ki, hogy mi történt velem, mert nagyon rossz bőrben vagyok...és hát neki úgysem fogom elmondani.
Szóval emiatt cseréltek helyett. Mert megakart nyugtatni!!!!!!
Így már azért mindjárt más a helyzet...
Nem is gondoltam volna. Ezzel hatalmasat nőtt a szemembe és nagyon jól esett, hogy ez így utólag kiderült.
Kicsit mérges voltam magamra, hogy milyen csúnyákat gondoltam róla, miközben ő csak jót akart nekem...de hát nem tudhattam.
Aaahh, szóval ilyen szépen váltunk el pénteken és be kell, hogy valljam, alig várom a holnapi angol órát. Talán meg is köszönöm neki az aggódását...nem tudom még. Mindenesetre nagyon jól esett ez az egész.
Mondom én...lassan, fokozatosan visszanyeri a bizalmamat...***
Végezetül egy szám, amit az előbb találtam!
Azt hiszem, szerelmes lettem!
Még egy ilyen gyönyörűséget, mint ez. Egyszerűen csak úszok a gyönyörű dallamok között. ÁÁhhhh....Elaléltam.
Dave Barnes - I Have and I Always Will
Azt hiszem, megvan az új kedvenc férfiénekesem. ((;
-
művésznő4
senior tag
Tudom, hogy elég összevissza haladok. Na, ez a mostani, mai bejegyzés...mármint hogy ma történt.
Ááhh...elég zavaros, tudom. Ne haragudjatok érte.
Volt egy kellemes kis áramszünetünk úgy egy órája. Már teljesen felkészítettem magamat lelkiekben, hogy megint jön majd a több órás szenvedés a sötétben, de szerencsére 10 perc alatt orvosoltuk a problémát. Még jó, hogy Apa itthon volt, különben megint játszhattunk volna "ősember családot a tűz körül", mint múltkor a nappaliban a díszgyertyákkal... -.-"
A nagy villanyunk volt a hunyó. Túl melegedett vagy mi... Apa egyből ki is dobta a körtéjét. Kicsit megijedtem először, mert semmi nem akar bekapcsolni, aztán pár perc múlva ismét lőn világosság és áramforrás.A Húgom talált valami tök jó oldalt és órákig csak azon röhögcsélt. Párat én is megjegyeztem belőle.
- Ha nem értem, hogy mit mondasz, szimplán mosolygok és remélem, hogy nem egy kérdés volt.
- Az iskolában legrövidebb, ám leggyakrabban elhangzó kérdések:
Jön? Írunk? Tesizel?- Kedves Matematika! Nőjj fel és oldd meg saját problémáidat egyedül!
- Ha anya a teljes nevemen szólít, akkor már tudom, hogy valami baj van...
Apának ma megint volt valami rosszízű megjegyzése arról, hogy nem tudok sütni/főzni - jelen esetben sütni. Orsival épp arról beszéltünk a konyhában, hogy a héten kihúztuk a neveket a Mikulás ünnepségre és hogy nem csomagot, meg drága ajándékot kell vennünk, hanem valami süteményt készíteni. Örültem ennek a hírnek, mert annak, akit húztam, amúgy sem nagyon tudnék mit venni
, így meg legalább megcsillogtathatom "sütőtudományomat".
Erre beszólt valamit...hogy "Miért, te mióta tudsz sütni?"
Nagyon rosszul esett, mert gúnyosan mondta...
Mostanában amúgy is nagyon kivagyok hegyezve rá...de nem véletlenül. Okot ad rá!
Megfigyeltem az utóbbi időben - és őszintén mondom, hogy fogalmam sincs, hogy miért van ez így...figyelmetlenség, nemtörődömség vagy mi a csuda, de - nem válaszol a kérdéseimre, nem figyel rám, elereszti a füle mellett, ha mondok valamit... Tegnap is a bulin. Körülbelül négyszer játszotta ezt el velem...Bármit kérdezek, mintha meg sem hallaná, egyszerűen soha nem vesz észre...
Tegnap már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy szeret-e egyáltalán?
- Anya az első számú, ez egyértelmű. Imádja!
- Ákost azért szereti, mert ő a legkisebb és mert fiú. Sok fiús dolgot tudnak együtt csinálni. (Sport, meccsnézés, birkózás, szerelés, stb...)
- Orsolyát azért szereti, mert házias. Mindent főz neki, ha megkéri, bármit elkészít, amit csak akar; édességtől a több fogásos vacsoráig. + Érdekli a kereskedelem és a boltban is segít neki az eladásban, leltárban, bevásárlásban.
- Engem meg...
Hát igen, és itt nem tudom folytatni a mondatot. Nem tudom, hogy szeret-e?Az eszem azt mondja hogy igen, de a szívem nem egészen biztos ebben... Egyszerűen nem éreztet velem semmiféle apai szeretet, csak csúnyán mondva - betölti a funkcióit és ennyi. Meg nem tudnám mondani, hogy utoljára mikor ölelt meg például. Jah de...a 18. szülinapomon...
Akkor végig ölelgetett, azóta max adunk egymásnak 1 puszit, mikor hazajövünk és ennyi.
Ez nekem sajnos kevés, nagyon nagyon kevés...
/OFFRon Pope mostani albuma valami eszméletlen jóóó!
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Van egy száma, ami már majdnem eléri a You're the reason I come home-t és még a címük is hasonlít. Nah jó, az azért túlszárnyalhatatlan.
Íme az album borítója. Még az is gyönyörű!
Egyszerűen minden passzol.
Most ezekkel a számokkal vigasztalom magamat.
Amik legjobban tetszettek tőle:Reason Why- Ron Pope & Grace Weber
És amire véletlenül találtam rá és nagyon megkönnyeztem, mert egyszerűen gyönyörű! *.* Először amúgy a címébe szerettem bele...nagyon sokat mondó és egyből megfogja az embert..
Csodálatos ahogy van! <3 Éniiiis akaroook!
-
művésznő4
senior tag
Ezt még csütörtökön írtam, csak nem volt időm befejezni:
Csak egy villámgyors blogolás, mert különben Vilma megfog verni, hogy megint éjszakázok.
Sajnos csak most jutottam normálisan ide.
Akkor nézzük a mai nap eseményeit:
- Először is szeretném Vilma barátnőmnek megköszönni a névnapi meglepijeimet. Mind a négyet!
Nagyon kitettél magadért!
Iszonyúan jól esett és teljesen bele vagyok szeretve a kis kulcstartómba. ^^ Köszönöm <3 Ezért kapsz tőlem drágám egy nyuszi-muszit.
(\ /)
( . .)
c(”)(”)- Ma 2 fiú is felajánlotta, hogy hazavisz kocsival (Balázs, Herceg), de ott kellett maradnunk, mert beraktak csütörtök 8. órában egy plusz francát..
Mondtam, hogy menjenek csak haza nyugodtan, én majd megoldom valahogy. A fuvar csak azért jött volna nagyon jól, mert nekem a világ legrosszabb időpontjában van ez a francia óra. Eddig mindig úgy jött ki a lépés, hogy pont elértem a buszomat, sima ügy volt, de most...
Mivel az én buszom nagyon ritkán jár, ezért a 8. óra után másfél órát kellene mindig várnom, mert csak akkor jön a következő.
Vége lett a 8. órának, mindenki elkezdett pakolni. Megkérdeztem a csajoktól, hogy nem marad-e valaki velem még a suliban? Kérdezték, hogy meddig, mondtam, hogy másfél óráig. A tanár egyből felkapta erre a fejét és elkezdett faggatózni, hogy mi lesz még itt másfél óráig, mikor már így is olyan késő van? Unottan válaszoltam neki, hogy semmi. Várom a leghamarabbi buszomat. Szinte be sem fejeztem, de már belevágott a szavamba, hogy "Hát akkor gyereee, majd én hazaviszlek!!!"
Azt hiszem, valami ilyesmi képet vághattam hirtelen: -->Még a lányok is elkezdtek rajtam nevetni, mert az arcomra fagyott a mosoly az ajánlat hallatán. Hirtelen még én magam sem tudtam eldönteni, hogy most örüljek ennek, vagy ne. Végül elfogadtam. Féltem nemet mondani erre a határozott invitálásra.
A tanári előtt találkoztunk. Elég sok csomagja volt, így fölajánlottam, hogy segítek neki. Nem az a könnyen zavarba hozható típus, így egyből hozzám vágott vagy 6 táskát. Nah, mondom...
Az autója egész kellemes volt, olyan típusú, mint az Anyáé. Még színre is. Belül minden makulátlan, sehol egy porszem, minden precízen elhelyezve és tisztán tartva. Le sem tagadhatná, hogy az övé...
Fél hangosan komoly zene szól a lejátszóból és közben beszélgettünk. Egész kellemes volt.
Leszámítva azt, hogy a vezetési stílusa legalább olyan temperamentumos, mint ő maga. Kivétel nélkül mindenkinek beszólt és franciául szidta azt, aki kicsit is bambázott vagy nem engedte előre az úton. Érdekes egy hazaút volt.
Mondott meglepő dolgokat, pl., hogy a mi csoportunk a szíve csücske és hogy nagyon tisztel és szeret minket. Hűű mondom, jól titkolja... -.- Összességében viszont mégsem volt annyira vészes. De komolyan! Mostanában gondolkodtam el rajta, hogy újabban már nem utálom. Mikor hozzánk került, akkor még nagyon! Egyszerűen ki nem állhattam! Nem bírtam felfogni, hogy viselkedhet így egy öregasszony más emberekkel??
Hogy a lelkükbe tipor és sírásig alázza azt, aki téved az óráján. Én soha, senkit nem utálok, de Ő...már nagyon, nagyon a határt súrolta.
Nem szoktam "keménykedni" és minden tanárral/felnőttel tisztelettudó vagyok. Elismerem, hogy felettem áll a "ranglétrán", de egy ilyen személyt egyszerűen képtelen voltam tisztelni..
Telt-múlt az idő és ha kellett, oda-oda szólogattam neki. Én vagyok a csoportunk felszólalója. A többiek eléggé félnek tőle, legalábbis a többség, ezért általában nekem kellett beszélnem vele a csoport nevében, ha problémánk volt vele vagy nézeteltérésünk. Nem mondom, voltak harcaink és talán volt egy időszak, mikor engem pont ezért nem is kedvelt annyira...mivel én álltam ki mindig a csoportért, egy személyként, de idővel eljutottam arra a szintre, mikor már képes voltam elviselni. Ez nagy dolog volt. Nem utáltam, nem szerettem, csak elviseltem. Azóta ez a viszony egyre csak jobb és jobb. Kétségkívül remek szakember és úgy érzem, kellett ez a 2 év, hogy összecsiszolódjunk.
Mire elballagunk, már az egyik kedvenc tanárunként lesz számon tartva... xD
A végén úgy váltunk el, hogy azt mondta, "Ezentúl minden csütörtökön én foglak hazahozni!"
Hirtelen csak arra tudtam gondolni: "Nah Réka, ezt most jól megcsináltad magadnak"...- Mivel én az utca legeslegvégén lakom (egy baromi hossza utca), bedugaszoltam a fülemet, jó zene be és elindultam hazafelé. Megyek, megyek szép nyugisan, tipegek az új csini csizmámban, egyszer csak egy őrült sofőr hallom, ahogy teper mögöttem, a mellette ülő meg kiszól nekem: " Jó a segged, kell egy fuvar?!
"
Oldalra nézek, hát a Húgom az. -.- Úgy elkezdtem röhögni, hogy alig bírtam beszállni a kocsiba. Lökött egy banda....Döglött akták - Kegyes hazugság
Malcolm lánya, Laurie, a Gamma-Ro diákszövetség buliján kiütött tűzben életét veszíti. Az apa belenyugszik a ténybe, hogy baleset volt, mígnem talál egy fotót a lánya e-mailjei között, melyen szörnyűségeket pillant meg.
- Ma volt egy film, ami nagyon nagy hatással volt rám. Nem is film igazából, hanem a Döglött akták c. sorozat egyik része. Sajnos vagy nem sajnos, csak a felétől láttam. Már rég ment, mikor én lementem a többiekhez és így én is bekapcsolódtam. Pár perc után már mozdulni sem tudtam, annyira sokkoltak a látottak. Úgy éreztem, hogy összefacsarodik a szívem.
A torkomban gombóc volt, míg végül végleg eltört a mécses... Végig sírtam az egészet...egyszerűen annyira megrázó volt. Nem lett volna szabad megnéznem. Még Anya is észrevette rajtam, hogy mennyire kikészített. Azt mondta: Látom rajtad, hogy most ez nagyon szíven ütött... Minek nézed, ha tudod, hogy így reagálsz rá?
Próbáltam nem a filmre gondolni és azokra a szörnyűségekre, megalázásra, amit azzal a szegény lánnyal csináltak, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Egyre csak azon járt az eszem, hogy hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek?? Most ez komoly? Egy ilyen világban élek, ahol ilyenek is megtörténhetnek?
A legdurvább számomra a megalázós rész és a vége, mikor a fiú nem tudta kiszabadítani szerelmét a lángokban álló házból. És az utolsó mondataik egymáshoz...és az a kétségbeesés és tehetetlenség, az a szív fájdalom, amit a fiú akkor érezhetett...Egyszerűen összetört az a jelenet. :'(
Felmentem a fürdőszobába, hogy kicsit megnyugodjak és befejezzem a maradék takarítást. Egy ideig tartottam magamat és kényszerítettem önmagamat, hogy ne az elmúlt fél órára koncentráljak, erre egyszer csak a felmosás közepén elkezdtem bőgni. A Húgom is kérdezgette, hogy ennyire durva volt a film?Én csak sírva bólogattam, de semmit nem tudtam mondani, bementem a wc-be és kisírtam magamat. Kicsit segített, de a számítógép előtt megint rám jött egy hullám... 1 óra múlva végül nagy nehezen sikerült elfelejtenem a szörnyűségeket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog rázni. Anya azt mondta, ő sejti, hogy mi miatt éltem át így ezt az egész részt... Tévedett. Nem az,a mire ő gondol, hanem az ennyire mélyről jövő emberi gonoszság döbbentett meg főleg... Most megint egy jó ideig nem fogok tv-t nézni, mert mindig csak a csalódás ér, ha bekapcsolom!
- Matild meg Andris tényleg szakítottak. Nem csak pletyka volt. 3 év után egyszer csak vége szakadt mindennek... Hihetetlenül megrázott a dolog. Nagyon!
Andris nem véletlenül nem válaszolt a pénteki sms-emre. Hallgatás, beleegyezés...éreztem, hogy baj van.
Azért azt nagyon tisztelem bennük, hogy ugyanúgy megmaradtak barátoknak és hogy nagyon szeretik egymást, de Andris szerint ebből már soha nem lesz ennél több. Őt valahogy jobban sajnálom, mert sokkal jobban megviselte. Illetve...biztos, hogy Matildot is, de ő jobban tudja tartani magát, Andris viszont sokkal érzékenyebb. Látszik, hogy belül teljesen össze van törve.
Nekem azért is annyira fájó ez az egész, mert én ott voltam a kezdetek kezdetén is. Segíteni akartunk nekik, mert az elején elég döcögősen mentek a dolgok Andris félénkségéből adódóan. Afféle közvetítő szerepét töltöttem be, tehét én voltam az egyik olyan ember, akik lényegében összehozták őket. Micsoda idők voltak azok!
Nagyon nagy kár értük....
- Ma az egész 20 perces szünetet végig beszélgettem a szimpi, gimis, végzős fiúval. Hogy az mekkora egy jófej gyerek!
Szegény francia tanárt mindig kibeszéljük vele..
Bem tehetünk róla...ez már egyfajta mániánk, ami összeköt minket. xD Szemmel láthatólag nagyon szimpatizál velem...bár nem nagyon értem, miért. Hihetetlen szép lányok vannak az osztályomban, a csoportomban meg pláne!
Nem álszenteskedésből mondom, komolyan, de mai napig nem tudom, hogy miért mindig hozzám jön oda trécselni, meg kipuhatolni, hogy milyen kedve van épp a tanárnak...
.
- Bioszból nagyon rendes volt Tnő, mert megengedte, hogy jövőhéten írjam meg a Tz-t, viszont az egyik legjobb arc, Zoli bá', kérésem ellenére, kegyetlenül behajtotta rajtam is a földrajzot.
Tudja meg Tanár úr, hogy mélyen csalódtam magában!- Érzem, hogy holnap az angollal is meg fog még gyűlni a bajom. Le kellett volna adnom nov.6-ig egy 3000 szavas fogalmazást, de kiment a fejemből a betegség miatt. Annyira nem voltam jól, hogy kisebb bajom is nagyobb lett volna ennél..
Amúgy ma volt Chandler-nek a szülinapja és jó diákhoz hűen, felköszöntöttem. Túlságosan is parázok a holnap miatt, úgyhogy biztosra kellett mennem. Tudtam, hogy befog neki jönni.F.R.I.E.N.D.S! ~ everybody dance now! ♥♥
Egy szééép, hosszú szmájli sor volt a "jutalmam" a videóért. Ezek szerint tetszett neki.
- Itthon szerencsére sikerült végeznem a takarítással. Holnap szülinapi bulit tartunk Ákinak és idesereglik egy csomó kiskölyök. Jaajj, csak éljem túl valahogy az estét!
- Előrehaladás van a Zumbás ügyben. Anyának meg Apának ma volt egy komoly beszélgetése ezzel kapcsolatban és Apa azt mondta, hogy teljes vállszélességgel támogatja ezt a dolgot, de csak akkor, ha tényleg komolyan gondoljuk és rendszeresen eljárunk. És hogy kifejezze mély egyetértését az elhatározásunkkal, bejelentette, hogy mindkettőnk bérletét állni fogja, + kondizni is szeretné, ha majd eljárnánk vele.
(ez azért nagy szó, mert egy 10 alkalmas bérlet 10.000 Ft...szóval nagyon kell majd iparkodnunk, hogy valami látszata is legyen ennek az új őrületnek....ennyi pénzért. :/ )- Plusz jó hír, hogy most beszéltem Kisherceg Rolijával és teljesen felpörgött a téma hallatán!
Ezerszázalékosan benne van a dologban és alig várja, hogy holnap egyeztessük a részleteket. Huhúú, lehet, hogy még fiú párom is lesz a táncnál?
-
művésznő4
senior tag
A nap mondása:
Ha valaki még csikis 24 éves korában az nem gáz?by SQX_Barto
Ma még csak reggeliztem, úgyhogy azt hiszem, lemegyek ebédelni...khm...vacsorázni.
Ezt a számot viszont kötelező addig meghallgatni! *.*
Annyira szééép! Azt hittem Ron Pope már nem tud nekem újat mutatni, hát ma bebizonyította, hogy mégis.Íme egy szám a legújabb albumáról.
Már a címéről tudtam, hogy jó lesz!
-
művésznő4
senior tag
Még csak fél órája sem vagyok itthon, de a kölykök már megőrjítettek!
Ezek ordítoznak, kiabálnak, hangoskodnak, verekednek, futkorásznak, kardoznak, veszekszenek, lövöldöznek és minden ételt elpusztítanak, ami az utukba kerül.Nem értem, miért ilyen sok gyereket hívtunk (~10 fő), szerintem bőven elég lett volna a fele is.
Tulajdonképpen irigylem őket, hogy péntek délután ennyi energiával rendelkeznek.
Én lennék ilyen fitt...
Örülök, hogy élek, mert nagyon durva nap volt. (bár rengeteg pozitív dolog is történt, amiről ma még mindenképp beszámolok.
)
Hogy bírom én ezt ki estig????
Most rohanok is pizzát sütni, gyrost készíteni, zöldséget aprítani. Ezek a "hakapeszik" már a chips és ropi nagy részét be is kebelezték, sőt pudingot is kaptak. Hamarosan tortázunk is, csak győzzük energiával.
Épp kimentek katonázni. Ahogy hallom, valami véres háború közepén tartanak. Legalább Negro-t lefárasztják.
Később még jelentkezem, most megyek felrakom a dekorációt.Szorítsatok, hogy kibírjaaam..
Később még jelentkezem! (;
-
művésznő4
senior tag
Írtam egy hosszút, de nem tudom most befejezni, mert az már nagyon sok lenne.
Holnap bemásolom ígérem!
Addig itt van a mai zeném. Anya szerint nyávogós, de nem bírom kiverni a fejemből.
Ingrid Michaelson - Can't help falling in Love with you
Jó éjszakát mindenkinek!
Ui.: Jah, és a mai bónuszt majdnem kifelejtettem! --> [link]
Annyira jóóóó!A közös képünkből lett csinálva. (:
-
művésznő4
senior tag
Na.
Végeztem a fürdés-hajmosással is végre.
Azon gondolkodtam, hogy én hogy eltoltam az egész szünetemet...
Legalábbis tanulás szempontjából nagyon. Ráadásul itt volt ez a + pár nap is, de én csak lazsáltam. Egész szünetben, amennyit tanultam, egyenlő a nagy semmivel.egy nulla.zéró.! Kicsit tartok a holnapi naptól. Bár azt mondta Kisherceg, hogy sok tanár hiányzik a héten, valahogy olyan érzésem van, hogy megfogom én még inni ennek a levét..
Fogalmam sincs, hogy hogy, vagy miről, de eszembe jutott egy halvány részlet az egyik művész barátom verséből, amit még elsőben írt nekem.
Emlékszem, valamin összekaptunk azért, mert nem támogattam valami fontos ügyében. Általában elég szeleburdi és csapongó, szóval nem meglepő..
A lényeg, hogy rosszul esett neki és mivel hát érzékeny művészlélek, mindig versekben fejezte ki érzelmeit.
Valami ilyesmi volt a vége:[...]
Mikor én mindig Melletted voltam, ha a helyzet úgy állt
Hát ezt érdemlem Tőled? Ezt, semmi mást....Kár, hogy csak annyi maradt meg.
Holnap szerintem neki állok megkeresni azt a füzetet. Nagyon remélem, hogy nem tüntettem el, sok szép emlékemet őriznek a lapjai...:$
Talán még a többit is begépelem ide, hogy el ne vesszenek..bár már semmit sem merek ígérni. Múltkor is azt mondtam, hogy írok a Kis hercegnő c. filmről és azóta sincs semmi... Ajj, a bőség zavara...
Ma fontos elhatározásra jutottam a blogommal kapcsolatban. Egy barát tanácsára (nevet nem mondok, nehogy megint...
) sokkal kevesebb dolgot fogok megosztani a magánéletemből. Jó, azért nem lesz annyira idegen és távolságtartó, mert az valahogy nem én lennék, de picit visszább veszek. Csak az internet "csúnya oldala" miatt..
Biztos, ami biztos
A mai egy elég tartalmas nap volt. Azt hiszem, elégedetten hajtom a fejem a párnámra, mert jól telt a 2010-es névnapom.
Sok ilyet még! ^^ Annyira köszönöm, hogy ilyen sokan gondoltatok rám! <3
Holnap kicsit részletesebben is beszámolok. Van miről...Jó éjszakát mindenkinek!
Főleg a Rékáknak! -
művésznő4
senior tag
Szép jó reggelt eme csodálatos Rékák napján!
És íme, az új bejegyzésem, amit ígértem:
Este ünnepléééés és saját készítésű torta!
BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK MINDEN RÉKA NEVŰ BAJTÁRSNŐMNEK!
-
művésznő4
senior tag
Úgy látszik, ma is nagy "forgalmam" van.
Nagyon sokáig ez volt az msn kiírásom, de most már kiveszem. Nem szeretném, ha végleg elveszne, így megőrzöm itt az utókor számára itt, a blogomban.
"Te nem téglánként kezdted el bontani az engem körülvevő falat, hanem dózerrel rontottál be!"
Ezt Wic mondta nekem régebben. Azt hiszem, a közvetlenségemre értette és hogy legelső pillanattól fogva megtaláltuk a közös hangot egymással. Valami olyasmi volt a téma, hogy nem engedi közel engedni magához az embereket, csak akiben nagyon úgy érzi, hogy megbízhat. Ez a személy én vagyok és ezt nagyon köszönöm Neki. <3
Szeretlek!
Az itteni aláírásomat pedig Geritől kaptam. A hozzászólását már belinkeltem régebben, így csak azt az egyetlen mondatot idézem Tőle..
"Annyi mindent kaptam tőled, hogy úgy érzem, a legsötétebb éjszakából hirtelen a déli napsütésbe kerültem és csak hunyorgok értetlenül! <3"
Micsoda bókok.
Meg sem érdemlem igazán...
Hihetetlen, hogy ilyen barátim vannak! :$
Csizmást ma már emlegettem, azóta pedig volt egy beszélgetésem puttputtal is. Na már most, azt kell tudni, hogy őurasága ezen a szent napon ért egyszerű, "mezei" pingvinből, szép, nagy macsekká, Sziamiaúvá!
A beszélgetés valahogy így nézett ki:[...]
R: - én sosem kaptam intőt, jó gyerek voltam világéletemben
P: - Valahogy nem lepődtem meg. Helyes, helyes. Az ilyen tényleg percenként kap házassági ajánlatot.
R: - jaajj tényleg, ma is kaptam egyet!
P: - Csak egyet? Figyelj. Gyorsan elveszlek és kiírod aláírásba, hogy elkeltél, immár a macskáé vagy.Bizonyisten kiírom!
És végül egy jó zene, amit most mutatott nekem Wic!
Ehhez is kapcsolódik egy jópofa beszélgetés.
Ez egész konkrétan az előbb történt.
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ εїз•.* . Réka . *.•εїз Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ üzenete:
ez a szám címe?
Viktor üzenete:
Ákos - Utolsó levél, igen.
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ εїз•.* . Réka . *.•εїз Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ üzenete:
meghallgatom
Viktor üzenete:
Nos?
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ εїз•.* . Réka . *.•εїз Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ üzenete:
eszméletleeeen!
nem bírom abbahagyni
Viktor üzenete:
Egészségedre!
Mondjuk az Ilyenek voltunk közelebb áll hozzám, mivel szerenádon azt énekeltük.
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ εїз•.* . Réka . *.•εїз Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ üzenete:
én is nagyon szeretem
meg a régi számait
ikon, indián tánc..stb..
anyának van dedikált kazettája is tőle
Viktor üzenete:
Hagyjad már, Nektek saját Ákosotok van otthon...
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ εїз•.* . Réka . *.•εїз Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ üzenete:Egész konkrétan fetrengtem a röhögéstől!
Jó éjszakát! (;
-
művésznő4
senior tag
Hmm...valahogy annyira unatkozom..
Wic épp Hugiba próbál lelket önteni, Vilma nemrég írt FB-n, hogy menjek már fel msn-re, mert valamit szeretne, aztán mire odaértem, már sehol sem volt.
A topic kivan halva, Geri FD-nal van, EczkE-nek vendége jött, Csizmásnak lejárt a munka ideje, puttputt-nak meg még be kell fejeznie valamit, de elvileg fél óra múlva jön...
Holnap lesz egy új bejegyzésem!
Majd meglátjátok, nem árulom el, (igaz, az eddigi legrövidebb) de nagyon jó!
No mindegy, ne szaladjunk ennyire előre. Ha már egyszer így alakult a mai este, akkor feltárom ország-világ előtt, amit már oly régen féltve őrzök.
Ahol megszületnek a gondolataim és végül a bejegyzéseim, amit mindig gondosan elzárok mindenki elől: a határidőnaplóm és a "bejegyzéses füzetem".
Nem szoktam megengedni az embereknek, hogy beleolvassanak, ez csak az enyém és másra nem tartozik. Amit meg az olvasóimnak szánok, azt úgyis megosztom mindenkivel!Hát akkor tessék, íme a 2 legféltetettebb kincsem:
Nemsokára megyek is, mert kezdődik megint a Négy esküvő! Huhúúúú!
-
művésznő4
senior tag
Szép napot mindenkinek!
Főleg azoknak, akik mostanában érnek haza az iskolából...Küzdök a takonnyal és a ténnyel, hogy csütörtökön már iskolába kell mennem.
Még mindig csúnyán köhögöm, de néha olyan rohamok jönnek rám, hogy még én is megijedek!
Pár jó zene mára:
Ezt Csizmás pajtás mutatta ma nekem. Nagyon megtetszett.
Bevallotta, hogy szokott énekelni, erre én nagyon megörültem, hogy akkor kollégák vagyunk
, de azt mondta, közönség előtt nem szeret énekelni, csakis magában. Erre elkezdtem faggatózni, hogy akkor még biztos a "zuhany alatti" fázisban tart, ugye? Azt mondta, hogy ott még nem próbálta..
Na mondom...egy ilyen élményt kihagyni. Hiába, nem tudja, mi a jó..
Nem mellesleg ma felajánlotta, hogy a szeretőm lesz. Én egyből visszautasítottam, erre meg az volt a reakció, hogy jó, ha nem, hát nem, de akkor ehelyett ad majd egy macskanyelvet a legközelebbi Logout Partyn.
Na mondom...Mindegy hányszor nézem meg, ezredjére is ugyanúgy kiráz tőle a hideg! *.*
Az egyik legszebb szám a világon! <3 Nagyon el lett találva, hihetetlen szép a videóklipje!
Ezt pedig azért, mert az egyik legkedvencebb számom, másrészt pedig mert 2 napja nagyon csúnya idő van. Szakad az eső, sár, latyak mindenhol, párás, hideg leveg...áhh, szörnyű.
Az ember hangulatát is megbélyegzi ez az egész.
Talán a számtól picit jobb lesz...
Most egy kissé zavarban vagyok, mivel ahogy ma a YouTube-on nézelődtem a kedvenceim között, hirtelen ezt dobta ki elém:
Mondom, tessééék???
Nem lehet több kedvencem?? Ne már, de mé'?
Ez van. Sprite. -
művésznő4
senior tag
Jó későn értünk haza.
Nem akartuk ennyire elhúzni, de így sikerült. Csibének segíteni kellett valami neveléssel kapcsolatos házi dolgozatában és Anya meg én voltunk az interjú alanyai. 10 kérdésre kellett válaszolnunk, de valami szörnyűek voltak!
Az elején nagyon szenvedtem. Mikrofonra akarta felvenni a hangomat, de már az első kérdés után leblokkoltam. Nekem nem megy az ilyesmi egyből, gondolkodnom kell rajta.
Végül olyan frappáns, felnőttes kis válaszokat írtam, hogy még Anya is meglepődött, mikor a végén megkértem, hogy olvassa át.
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezek mind önálló, saját gondolatok voltak és szerintem simán megállja a helyét a mai társadalomban. Azt hiszem, konyítok a neveléshez...nem is kicsit.
Azért a pedagógus véna ott van nálam is rendesen...
Jól elklubozgattunk. Úúúúgy szeretem, mikor bevonulunk sokan abba a pici kis szobába és elkezdünk sztorizgatni a régi családi történetekből.
Ilyenkor mindig alig tudjuk abbahagyni, mert egyik emlék jön a másik után és sztori-sztorit követ.
Csibe nagypapijának meg ma volt azt hiszem a 79. szülinapja. Jól meg is puszilgattuk a kisöreget. Főleg Áki, mivel őt szereti a legjobban.
Az orvosnál sem volt most semmi gond, a hatalmas sort leszámítva.Majd' egy órát várakoztam egyes egyedül. Iszonyat uncsi volt.
Aztán mikor végre sorra kerültem, jóól elmeséltem, hogy mi volt a bajom, ő meg jóól megvizsgált és írt fel nekem gyógyszereket, amik majd jóól meggyógyítanak.
Ritka kedves volt velem az öreglány, pedig mostanában többször is kihúztam nála a gyufát és féltem kicsit, hogy már nem kedvel.
Szerencsére szó sincs erről, nagyon rendes volt velem. Kaptam egy csinos kis igazolást, meg receptet, aztán "Eriggy leányom Isten hírével!"
Szerdáig írt ki, csütörtökön pedig már újra az iskolapadot koptatom. Ezt csak amiatt bánom, mert 10-én lesz a névnapom és pont akkor nem leszek suliban... Ezt a szívást.Azért kíváncsi leszek, hány embernek jutok majd így eszébe..
No, majd meglátjuk.
Megjöttek az Avonos cuccok is. Az új szempillaspirálom egész jó, annak ellenére, hogy Csibe rossz színben rendelte meg nekem.
Egyedül Trixi táskája miatt aggódom picit...
A katalógusban kétszer ekkorának nézett ki. Remélem, nem kap szívrohamot, ha meglátja, hogy ezért dobott ki 7000 Ft-ot...
Jaj, amit kifelejtettem, hogy a buszmegállóban (mivel Apa addig vitt el..
) volt egy elég negatív élményem. Ha időmből és erőmből kitelik, talán még bejegyzés is készül belőle, nem tudom. Mindenesetre nem volt kellemes..
Jajj Vilmám, drága csillagom, ne haragudj...meg sem fordult a fejemben, hogy az ilyenfajta tánc neked is bejön!!!
Látod, most iszonyatosan megdöbbentettél. *.* Viszont rettentően örülök is neki! Nagyon, nagyon jó lenne, ha te is velem jönnél!
Képzeld, úgy néz ki, Orsolyát is sikerült felcsigáznom kicsit. Szeretném, ha ő is megcsinosodna, úgyhogy minden eszközt bevetek, hogy rávegyem a dologra.
Szerintem jövőhéten meg is ejthetnénk akár azt a felkutató körutat.
<3
Ezért egy hatalmas csók a harmatos orcádra és itt van egy kis hangulathoz illő zene is:
Ó Vilma, gondolj bele, ha ilyenre táncolhatnánk! *.*
Represent Cuba - Dirty Dancing Havana Nights
Legjobb film! <3
Ezeket meg csak úgy, mert szeretem és illenek a ma estéhez.
-
művésznő4
senior tag
Most pedig repülök is készülődni, mert nemsokára indul a buszom. Bár lehet, hogy bevetek Apánál egy szempillarebegtetést...
Be kell mennem a városba a dokimhoz igazolásért, aztán meg Csibéhez megyek klubozni, meg átvenni az Avon megrendeléseket. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan szuper-e az új szempillaspirálom, mint ahogy a katalógusban írták..
Anyák jönnek majd értem, úgyhogy csak este keveredek valamikor haza. Mára terveztem még egy bejegyzést. Remélem, marad rá időm.
Jó lenne belesűríteni.
Addig is itt egy kis muzsika:
Szép délutánt mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #144 üzenetére
Tegnap este épségben hazaérkeztünk Pestről. Mivel ott is zajlott az élet, így ez megint egy "visszaemlékezős-mesélős" bejegyzés lesz.
November 6., Szombat
Azt hiszem, megtaláltam végre azt a táncot, ami megdobogtatja a szívemet!
♥
Annyit, de annyit kipróbáltam már, de egyik sem volt az igazi. (néptánc, jazz-balett, majorett, társas tánc...stb) Erre várok mióta és végre megtört a jég!
Csemike blogját - ha időm engedi - mindig elolvasom.Ott tettem egy hatalmas felfedezést: A ZUMBÁT! Eddig csak hallásból ismertem, de nem igazán voltam tisztában, hogy mi ez, kik csinálhatják, kiknek ajánlják, miért jó, honnan ered, hogy hol van erre lehetőség, mennyiért?...stb. Most, hogy utána jártam kicsit, egyre inkább világosabbá válik előttem, hogy ezt a fajta táncot nekem találták ki!
Már akkor tudtam, ahogy megpillantottam ezt a videót. Első látásra szerelem volt...
Ez a zene!, ez a mozgás!, ezek az emberek!, ez a hangulat!!!! Áááááááááhhhhh!!! *.*
Én is akarooook!!!!!!Tipikusan az a fajta tánc, ami nem is igazából tánc, hanem egy életérzés! Az, ami ha lekötöznének sem bírnád ki, hogy meg ne mozdítsd a csípődet, egyszerűen jól eső kényszert érzel arra, hogy mindeneddel átvedd a zene ritmusát! Ez a Zumba...
Sosem voltam egy csontkollekció és nem is leszek az soha. Bár kisebb koromban - (kb. alsóig) még nagyon csinos voltam, majd lassan fokozatosan jöttek a nem kívánatos pluszok....
Amióta élek, küzdök a kilókkal. Ez egy részt a "szerencsétlen" géneknek köszönhető, mert mindkét ágról nagyon hízékony a család. Az az érdekes, hogy mindkét részről egyedül Anya és Apa vékonyak, amúgy az egész család "szép gömbölyű" - ahogy Mama mondaná.
A húgom "egy szál bél" volt mindig is. "Zongorázni" lehetett a bordáin. Egyszerűen mindig leesetek róla a ruhái, mert annyira kis gebe volt. Mindezt úgy, hogy egész nap csak falt! Megállás nélkül evett és eszméletlen édesszájú volt! Én sosem voltam úgy oda az édességért és fele annyit sem ettem, mégis jó húsban voltam. Emlékszem, Anya sokszor emlegette is, hogy "Orsika megállás nélkül csak eszik, mégsem bír hízni, Rékán meg az is meglátszik, ha csak ránéz egy ételre...
" Ezt baromi igazságtalannak éreztem akkor
, majd ahogy Orsi elkezdett nőni, nőiesedni, ő is egyre jobban kikerekedett.
Pedig ő volt az egyik legügyesebb szertornás. 3 éves kora óta táncolt és mindenki csodájára járt, hogy milyen jó mozgású, gyönyörű kislány. Sajnos ez már csak a múlt... Ő is teljesen meg"hajdusodott", ahogy a család többi tagja. A sulijában járogat táncolgatni, de az nem igazi testmozgás, csak ilyen limonádé.
Szeretném rávenni, hogy jöjjön el velem erre a Zumba tanfolyamra, de eddig nem nagyon akarózik neki. egyelőre csak én vagyok besózva, pedig minden adottsága megvan hozzá, hogy szeresse ezt a táncot, kezdve a "körte formájával"...
No, nem baj...majd megjön a kedve, ha látja, hogy én mennyire élvezem. Hát még ha valami látszatja is lenne!
Tegnap amúgy már Csibét is elkezdtem befűzni...
Minden lehetőséget meg kell ragadni.
Nah, kicsit elkanyarodtam... Szóval a nagy fenék egy részt a "rossz" géneknek köszönhető, másrészt pedig a személyiségemből adódóik.
Mindig is olyan ember voltam, aki szeret elmolyolni magában, nagyon türelmes és minden olyan dolog leköti, amihez kézügyesség szükségeltetik. Szeretek olyanokkal foglalkozni, amihez másnak nem lenne elég kitartása. Úgyis mondhatjuk, hogy élvezem az "ülős" dolgokat.Nem vagyok egy mitugrász "zsizsegős" típus, aki nem bír megülni a fenekén. Élvezem, ha elmélyülhetek valami önálló, csendes munkában.Ez már kiskoromban is így volt! Míg más kisgyerek kint játszott az udvaron, én rajzoltam, rajzoltam és csak rajzoltam. Akár 5 óra hosszán keresztül is! Soha nem tudtam megunni. Hát na, nyugis egy gyerek voltam...
Most viszont!!! Mindjárt negyed 12 és váááááá, tele vagyok energiával!
Csak hallgatom ezt a számot Notch - Que te pica és minden tagom a táncparkettre vágyik! Alig bírom visszafogni magamat még a takaró alatt is!
A lábujjaim úgy járnak, mint a motolla, a csípőm köröz, a kezem kígyózik, kebleim ringnak...
Én nem vagyok egy bulizós alkat, nem szeretem a pörgést, a mai - zenének nem nevezhető - dologra vergődést, stb., így szórakozóhelyekre sem járok. Ez a zene viszont...komolyan kihozza belőlem a szenvedélyes énemet! Sokan nem ismernek erről az oldalamról, illetve inkább senki, még talán a saját anyám sem, pedig ott van bennem, ott lapul, még ha nagyon mélyen is... Az emberek megszokták tőlem a nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott Rékát, amit nagyon szeretek, mert rengeteg élethelyzetben nagyon is hálás az ilyen természet, de egyre rosszabb, hogy a másik oldalam így elvan nyomva.(még ha nem is tudatosan.) Szeretném, ha kicsit az is szárnyalna. Nekem nem kell hozzá kigombolt ingű, forróvérű, sármos kubai fiú, az a lényeg, hogy TÁNCOLHASSAK!
Mióta abbahagytam mindennemű sportolást, eléggé elkényelmesedtem és rosszabbul viselem az egyszerű hétköznapokat is. Hamarabb fáradok és nehezebben veszem az akadályokat. A testem kezdi kissé megelégelni ezt a túlterhelést. Ezt nemcsak fizikailag érzem, de szellemileg is megterheli az agyamat és ezáltal önmagammal sem vagyok kibékülve. Korábban sosem zavart, hogy ilyen vagyok, sőt egyfajta "szexepilemmé" vált, a személyiségem rész a kerekded formák. Még a magánénektanárom, Tici is azt mondta, mikor először meghallgatott énekelni, hogy egy dekát se merjek leadni, mivel eszméletlenül illik hozzám ez a test, és így van teljes összhangban a "bárénekesnő hang"ezzel a gömbölyded formával.A barátok is mindig ezzel jönnek, hogy máshogy el sem bírnának képzelni, annyira ÉN vagyok ez a test!
Mindig jól esett, hogy így gondolták és sosem származott semmiféle hátrányom a dologból, mert mindenhol elfogadtak, szerettek, de most értem el arra a pontra, ahol úgy érzem, hogy meg kell állítanom a folyamatot. Testi, lelki, szellemi és egészségügyi szempontból IS! A saját érdekemben és hogy jobban érezzem magamat a bőrömben.Nagyon remélem, hogy a Zumba segíteni fog ebben. Egyedüli hátulütője, hogy elég drága..
Nagyon remélem, hogy Anyáéknál még belefér a keretbe és megengedhetjük magunknak, hogy egy ilyen új dologba beleugorjak. Bízzuk az Úrra a dolgot.
Remélem, sikerül összehozni! Nagyon, nagyon szeretném!
-
művésznő4
senior tag
LEGÚJABB SZERELMEM:
♥ A ZUMBA! ♥
Ezt tegnap találtam. El sem hittem, mikor megláttam, hogy Nyíregyen is van Zumba-oktatás!
Nagyon valószínű, hogy ehhez a csajhoz fogok járni.
Egy kis infó a legújabb "őrületemről":
A Zumba® hipnotikus és motiváló latin ritmusokhoz könnyen követhető egyszerű mozdulatokat kapcsol, amely által semmi máshoz nem hasonlítható, egyedülálló fitness program jön létre. Az órákon az összes latin ritmus felsorakozik. Észre sem veszed, és megtanulod a salsa, merengue, cumbia, quebradita, reaggeton, calypso, bachata samba, axé, latin funk, flamenco és más táncok alaplépéseit.
A program hatékonysága figyelemreméltó, hiszen egy órás tréning alatt kb. 600 kalória égethető el. A Zumbások több, mint 2 legyet ütnek egy csapásra, hiszen nagy számban olvasztják a zsírsejteket; az interval jelleg miatt edződik az állóképesség; a fifikásan becsempészett „föl sem ismerhető” erősítő gyakorlatok pedig tónust adnak az izomzatnak, és feszessé formálják a domborulatokat.
Legfontosabb pszichikai hatása pedig a nagy adag pozitív életenergia.
A Zumba® programot a világ 75 országában, több mint 40.000 helyszínen tanítják. Az eladott DVD-k száma több milliós nagyságrendet mutat. Manapság heti rendszerességgel kb. 5 millióan zumbáznak világszerte.
A Zumba®-val eddig Magyarországon még nem találkozhattál, de kis hazánk se maradhat ki a sorból. Amerre a Zumba® megjelenik fanatikusokat és rajongókat hagy maga után.
Hidd el, hogy a Zumba® Téged is képes megváltoztatni. A Zumba® segít neked abban, hogy a mozgással kapcsolatos frusztrációidnak végleg búcsút ints. Mostantól TE is kipróbálhatod, és tapasztalhatod, hogy alig várod majd az órát, hiszen a mozgás fanatikus rabjává válsz
Mindjárt mesélek kicsit bővebben, hogy honnan ez az új szenvedély...
-
művésznő4
senior tag
Hűűűazanyját, még egy ilyen szörnyű estét!...
Jelentem, azért megmaradtam...még ha nagy küzdelmek árán is!Miután elbúcsúztam innen, az idő múlásával csak egyre rosszabb és rosszabb lett az állapotom. Zsibbadt az egész testem és valahogy nem találtam a helyemet az ágyban, forgolódtam ide-oda. Bekapcsoltam az Mp3-mamat, mert a zene mindig segít az elalvásban és kikapcsol. Ezúttal nem volt valami könnyű dolga, jó sok időbe telt, míg végre sikerült álomba szenderülnöm. Éreztem, hogy az egész testem lángol...még álmomban is!
10 körül megérkeztek Anyáék is, de én ebből semmit sem érzékeltem. Állítólag iszonyú forró voltam, úgyhogy Anya megmért. Pechünkre pont elromlott a lázmérő, de olyan szinten "izzott" a testem, hogy alsóhangon 39° C-os voltam...
Ami furcsaság volt még, hogy a Húgom ágyában feküdtem, pedig a sajátomat a széltől is óvom és soha, senkivel, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó megosztani! Még akkor sem, ha vendég jön! Önzőség tudom, de az én ágyam, az CSAK AZ ENYÉM!Anya oda is jött hozzám és megkérdezte, hogy miért itt fekszem az Orsi ágyában? Erre valami olyasmi volt a válaszom, hogy:
- Merjksdfblkjsdahjb.cdoidueuwrhféo,nkcfiduos.-cxewnbxckjaan!Anya nem értette, így visszakérdezett vagy háromszor. Én mindig motyogtam valamit, de nem igazán lehetett kivenni, hogy mit akarok. Végül nagy nehezen kinyögtem:
- Ahgvdaztgertokkefd........Mert itt fal vaan!.......
...És pár másodperc múlva már vissza is aludtam. Képzelem, mi lehetett erre Anya reakciója...
- ????!!!!
A mai napig homály fedi, hogy tulajdonképpen mit akartam ezzel a "mert itt fal van" indokkal, de valószínűleg azért volt nekem olyan jó akkor az Orsi ágya, mert az valahogy kuckósabb, védettebb, jobban eltudtam "bújni" ott. Az övé egy falhoz van tolva, így nem fenyegetett az a veszély, hogy netalántán leesek a nagy forgolódás közben, az én fekhelyem viszont a szoba közepén áll, így bármikor lefordulhatok róla, ha nem vigyázok. Már pedig a lázálom közepén biztos, hogy nem erre fogok figyelni.
Már mindenki a lefekvéshez készülődött. Anya mondta Orsolyának, hogy kapcsolja ki a számítógépet, amin azóta is zene szólt. Én erre valami olyasmit mondtam, hogy:
- Nee, szerintem ez nem jó ötlet...meg hogy - Vigyázzatook!
Anya eléggé megrémült. Teljesen félrebeszéltem, a lázam pedig egyre magasabb volt. Majdnem kórház lett a dologból...Orsi felkapcsolta a nagy villanyt, én meg befordultam a sarokba és közben azt kiabáltam, hogy:
- Menjünk árnyékba!!! (<----)
Kimentek, hogy valami gyógyszert keressenek nekem, én meg közben egyre jobban izzadtam, forgolódtam és motyogtam. Áki mesélte, hogy egyfolytában halkan "jaj"-gattam, aztán egyszer csak azt éreztem, hogy már a levegőm is teljesen elfogyott! A torkom száraz volt, a szám összeragadt, elkezdtem nyögni és levegő után kapkodtam. Szörnyű volt!Anyáék segítettek gyorsan felülni, mert a fájdalomtól azóta sem tudtam mozdítani a testemet és kétségbeesetten próbáltam oxigént juttatni a tüdőmbe. Orsolya csinált nekem citromos teát és belerakta a gyógyszert, ami találtak. Valami láz és fejfájás csillapító. Nem tudom, mi volt az pontosan, de szerintem attól lettem mára jobban.
Anya közben hozott vizesborogatást és rátette a homlokomra és a kezeimre, Áki meg közben egyfolytában simogatott, ahol csak tudott. Egyemmeg.
Mindig összerezzentem, ahogy a jéghideg ruha hozzárt a lángoló testemhez. Éreztem, hogy kicsordul a könnyem... Nagyon rossz volt! Közben mind a hárman próbáltak megnyugtatni. Apa ép valamikor etájt érkezett haza. Anya számolt be neki, hogy mi történt. Segítséggel, de sikerült elmennem pisilni, a teát nagy nehezen elkortyolgattam, kifújtam az orromat, megmostam az arcomat és visszabújtam Orsolya ágyába. A többieket is elküldtem, hogy most már ők is feküdjenek le nyugodtan. Még Orsolyával beszélgettem kicsit a sötétben, elmesélte, hogy miket hordtam itt össze öntudatlanul
, aztán ő is elaludt. Nekem valahogy nem ment. A gyógyszer sajnos nem hatott egyik pillanatról a másikra, így még szenvedtem kicsit. Próbáltam valahogy magamra erőltetni az alvást, de csak forgolódás lett belőle. Végül úgy döntöttem, hogy akkor netezek picit a laptopon. Elkezdtem visszaolvasgatni a blogomat. Húúú, mekkora élmény volt!
Ritkán, de ha megszáll az ihlet, akkor nagyon tudok fogalmazni.
Áldom azt a napot, mikor rátaláltam erre az oldalra! Mostanában azon gondolkodom, hogy de jó lett volna, ha kicsit hamarabb kezdem el a blogolást, akkor mennyi érdekes élményem le lenne még írva magamnak...
Pedig emlékszem, milyen nehezen szántam rá magamat erre az egészre...
Mindegy, nem számít. Örülök, hogy legalább ennyi megvan örökítve az életemből és nagyon büszke vagyok, hogy azóta sem adtam fel, nem untam meg, ahogy általában szoktam az először érdekesnek tűnő dolgokat...
10 perc múlva bejött Anya a kislámpa fényére és mondta, hogy: A-a, tessék lefeküdni, ki kell pihenned magadat! Mondtam neki, hogy egyszerűen nem bírok elaludni, de a válasz az volt, hogy akkor is erőltessem, mert így nem fogom kialudni a betegséget!Így kikapcsoltam és lefeküdtem aludni. Meglepetésemre, egész hamar sikerült álomba merülnöm....egy kis zene segítségével.
Az éjszaka aránylag jó volt. Nem keltem fel, nem fulladoztam, nem voltam kiszáradva, aludtam, mint a bunda. Anya többször is átjött, hogy ellenőrizzen, de a fáradtságot leszámítva, minden rendben volt. Az esti dolgok nagyon kimerítettek...
Másnap mintha kicseréltek volna!Kicsit sem éreztem rosszul magam! Lázas egyáltalán nem vagyok, csak a taknyolás és torokfájás maradt meg. Apa reggel felhívott a boltból, hogy jobban vagyok-e már, meg hogy mire van szükségem, mit hozzon nekem? Mondtam, hogy max. egy kis mézet a teámba, más nem kell.
Amúgy azóta egyre biztosabb vagyok a tegnapi elméletemben. Tényleg attól lehetett ez a fokozatos leépülés nálam.Csak mostanra teljesedett ki.
Kicsit aggódtam, hogy nehogy a pesti utzaás rovására menjen ez a nyavalya, de Anyának ígyis, úgyis fel kell mennie a suli miatt, szóval vaószínűleg csak én maradtam volna itthon, ha addig nem sikerül meggógyulnom.
Szerencsére, azóta összeszedtem magamat, úgyhogy nem hinném, hogy gond lenne az utazás miatt. Egyedül Mama miatt aggódom kicsit..
Nagyon félti az egészségét, mivel mostanában annyi nyűgje-baja volt, sorra járta a lábával a kórházakat és olyan gyenge a szervezete, hogy a legkisebb megfázásból is hetekig kell kúrálnia magát, mire rendbe jön. Biztos, hogy ki lesz akadva, ha megtudja, hogy betegen mentem fel hozzá...
Szegénykém, nem akarom, hogy elkapja! Max. nem megyek a közelébe, meg nem puszilom meg.
Végezetül, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!
Rengeteg levelet kaptam tegnap és ma is, hogy gyógyuljak meg mihamarabb.
Nagyon kedvesek vagytok, mindenkinek köszi a jókívánságokat! Főleg neked, Vilmó!
Nagyon tetszett a kis macis képed...meg az egész bejegyzés, hogy nekem szólt! Óriási CSÓKOT küldök Neked érte! <3333
puttputt, neked meg üzenem, hogy nem vagyok olyan szívtelen, hogy bárkit is megfertőzzek ezzel a szörnyűséggel!
Mégha nagyon szeretné is az illető!
Wic, Geri, ti meg kérlek írjatok, míg Pesten vagyok, aztán majd megbeszéljük!
-
művésznő4
senior tag
2 óra hosszás forró fürdőt vettem, csináltam magamnak meleg teát, 5 rétegnyi ruha van rajtam, - beleértve a legmelegebb pulcsijaimat, + a fürdőköpenyemet és még mindig fázom.
Anya előbb a homlokomra tette a kezét és megállapította, hogy felszökött a lázam. Mondhatom, REMEK!!!
Taps, taps Réka, jól elintézted magadat...
Iszonyúan kivagyok, minden mozdulat szó szerint fáj! A derekamat egy jégveremnek érzem, pedig nagyon alaposan be van bugyolálva, a testem pedig szabály szerűen remeg! A billentyűket is alig találom, mert didergek!
A fürdő segített egy kicsit és a tea is jól esett, egészen jól voltam már, aztán negyed óra múlva, mintha nem is csináltam volna semmit, visszatért a rosszullét. Étvágyam sem volt, örülök, ha egy kis folyadékot letudok tuszkolni a torkomon... :'( A testemet fáradtnak és lomhának érzem, a tagjaimra meg úgy kell ráparancsolni, hogy mozduljanak már meg. Szinte húzom magam után őket... A fejemről már ne is beszéljünk.
Mivel a számon veszem a levegőt, így félig nyitva van a szám...mit ne mondjak, nem vághatok valami hűű, de értelmes fejet...
És ha ez még nem lenne elég, a szemem alatt lévő lilás színű "teszkós szatyrok" csak még inkább dobnak az arcom leamortizáltságán.
A tükröket messzire kerülöm, biztos, ami biztos...
Rég voltam ennyire beteg. Ez még az iskolai megfázásocskáknál is túl tesz. Jó, azok általában nem annyira komolyak, de azért jól esik diák-lelkemnek olykor-olykor igazoltan hiányozni kicsit.Viszont ez a mostani... Ennél rosszabb időpontban nem is jöhetett volna.
Ez az igazi szívás! Szünetben betegnek lenni... -.-'
Anyáék idóközben elmentek nélkülem vásárolni. Nagyon szerettem volna velük menni, hogy segítsek választani, de egyszerűen képtelen voltam összeszedni magamat. Félek, hogy a bolt közepén összerogynék, már olyan szinten elhagyott az erőm...Még a fekvés is fáj! Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a napokban is emiatt éreztem mindig olyan kimerültnek magamat. Mert a testem már előre érezte, jelezte, hogy lefogok betegedni! Persze, ez csak az én elméletem és lehet, hogy köze sincs a valósághoz...
De már Wic-nek is gyanús volt ez az állandó "majdösszeesekafáradtságtól" álllapot... Kérdezte is, hogy mi van velem, denem igazán tudtam megmondani.
Nah, de a lényeg, hogy Anya egyáltalán nem vette zokon, hogy inkább itthon maradok. Ő is látta rajtam, hogy nagyon rossz bőrben vagyok, de azért párszor finoman meglegyintette nekem, hogy: De akkor tuti, hogy maradsz? Biztos, hogy nem tudsz eljönni pá órára? Nem maradnánk sokáig....
Jajj, szegénykém, annyira sajnáltam, úgy szerettem volna vele menni, de egyszerűen a testem határázottan azt mondta, hogy: NEM MEHETESZ! MARADJ OTTHON A FENEKEDEN ÉS PIHENJ!!!!
Jelen pillanatbnan most ő a főnök, úgyhogy nem ellenkeztem, hanem befeküdtem a meleg ágyba. Tudom, hogy az ilyen ruha-ügyekben jobban szereti az én véleményemet kikérni, mint az Orsolyáét, de Istenem..ebben meg ÉN vagyok az ügyesebb!
Nah, azt hiszem, ennyi. Nem fárasztom tovább magamat...és Titeket sem!
Búcsúzásként egy kép. Most épp valahogy így nézhetek ki. -->
Jóó alaposan bebugyolálva, fürdőköpenyben, forró teával a kezemben, millió párnával kitámasztva és laptoppal a kezemben. Adni kell a kényelemre, ha már egyszer ilyen ramatyul vagyok.
-
művésznő4
senior tag
Egyre jobban fáj a fejem...
A torokfájásom sem múlt el, elvan dugulva az orrom és szörnyen köhögök. Betegség lesz ebből, már érzem...
Ráadásul "melegséget érzek a testemben", ami nálam mindig a láznak a jele. Nem akaroook!
Legalább a szünetemet ne rontsa már el ez a vacakság! Miért ilyenkorra kellett időzítenie???
Mindegy. Legalább a feladataimat megcsináltam. A konyha csillog-villog és az ebéden is túl vagyunk. Hogy közben Ákit lekössük és ne legyen láb alatt, beraktuk neki a Gagyi Mami 2-t.
Én is belenéztem, bár nem bírtam volna kivárni a végét, inkább felmentem a szobámba. Most itt ülök és a fejem majd' szét hasad. Készülnöm kellene, mert Anya az előbb telefonált, hogy fél4 -4 körül hazaér, viszont semmit nem bírok csinálni. Egyszerűen fáj a mozgás.
Nagyon szívesen lemondanám a ma esti shoppingot, de megígértem, hogy segítek ruhákat választani neki.
Kiakad, ha visszamondom...de nagyon nem vagyok jól!
Viszont, ha most lepihenek, akkor meg készülni nem lesz időm, mire Anya megérkezik...
Áhh....megpróbálom összekaparni valahogy magamat.
Addig is haladok csöppet a mesélni valókkal.
A Húgom tegnap este vette ezt a gyönyörűséget.Szerintem nagyon eltalálta! Még én is elfogadnám! Nem is baj, úgyis mindjárt itt van a névnapom...
Én is újítottam át egy csöppet a szobámon.
Bár nem vagyok az a "folyton naagy változásokra van szükség, különben unalmas lenne a világ" típus, mint sok barátnőm, mert jól érzem magamat a környezetemben, de 1-2 apró dolgot én is szeretek olykor átvariálni.
Ezúttal az ágyamat dobtam fel kicsit. Mivel a virágos kitűzőim már nem fértek el a régi helyükön, kénytelen voltam újat keresni nekik. Szerintem jól választottam.
Elnézést a minőségért...
Remélem, azért kivehető.
-
művésznő4
senior tag
Sok mesélni valóm van, úgyhogy kezdem először is a mai nappal!
Nem tudom, mi van velem, de ma olyan gyorsan kipattantam az ágyból, hogy csak na!
Pedig nem mondhatnám, hogy tegnap olyan hűűdekorán feküdtem volna le. Megnéztem a műsoromat, amit akartam (jaajj, nagyon tetszett!
Éniiismenyasszonyakaaroooklenniii!
), aztán visszajöttem Wic-hez msn-re. Már ezer éve nem beszéltünk egy normálisat.
Hiányzott. Olyan ritkán jut idő olyan igazi, kiadós dumcsizásra, lelkizésre. Hihetetlen, micsoda támasz tud lenni egy ember a számodra. Csak azzal, hogy meghallgatod az ügyes-bajos dolgait, hogy VAN KINEK elmondanod! Azért ez nem kis dolog...szerintem.
Sokszor gondolkodom rajta. Egyre inkább olyan, mintha a bátyám lenne! Aki...hmm, nem is tudom...mondjuk egy másik városban tanul és csak nagyon ritkán láthatom.
Fura...
Kicsit elkanyarodtam. Szóval ma egész korán sikerült kimosnom a csipát a szememből (<--- de csúnya ez így mondva
), viszont iszonyú torokfájásra ébredtem. Hajnalban kimentem egyszer pisilni és már akkor is éreztem, hogy nagyon kapar. Gyakorlatilag levegőt sem kaptam! Az orromon egyáltalán, mert bedugult, a számon meg csak nagy erőfeszítések és fájdalom árán.
Átmentem Anyához, hogy kezdjem már velem valamit, de olyan volt a hangom, mint egy repedt fazéké. Szó szerint megijedtem saját magamat hallva!
Azt mondta, főzzek valami forró teát és attól majd jobb lesz. Gondoltam, az ráér majd reggeli után is. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem, de visszaaludni már nem tudtam, ami elég furcsa, mert általában mindig visszatudok. Nagyon elegem van. Tegnap a fejem fájt meg a szemem (pedig soha nem szokott!), ami mondjuk még érthető is, mert egész nap a gépemet szereltük Rombolóval, de ez a mai torokfájás és taknyolás már végképp nem hiányzott...
Egyébként ma egész nap én vigyázok a kicsikre. Anya elment Debrecenbe valami "nevelőértekezletitestvéróvodalátogatási" izére
a többi pedagógussal, Apa pedig dolgozik. Elvileg rendbe kéne vágnunk a házat, mire haza érnek, mert utána megyünk a városba nézelődni, meg megvenni a téli cuccokat. Holnap reggel pedig irány Pest!
Addig még rengeteg tennivaló van. Valószínűleg az úton is tanulni fogok, mert még el sem kezdtem semmit, bár ezt minden alkalommal megfogadom magamnak, aztán végül sosem úgy sül el, mert mindig bealszok a jó kis meleg kocsiban...
Bömbike meg én már nagyjából meg is csináltuk a takarítás ránk eső felét, de még mindig van mit csinálni. Orsolya van egyedül eléggé lemaradva, mert a Halottak Napja miatt Apának kellett segítenie a boltban és megint nem aludt itthon 2 napot. Azt mondták, hogy eszméletlen nagy volt a forgalom! Annyira, hogy még leülni sem volt idejük, mert az emberek csak jöttek és jöttek, megállás nélkül. Bár nem csodálom... ott van pár méterre Nyíregyháza hatalmas temetője. Ilyenkor mozdulni sem lehet a hatalmas kocsisortól.
Nem ajánlatos kiállni a megszokott helyedről, különben pillanatok alatt képesek elfoglalni és csak nagyon messze tudsz parkolóhelyet találni magadnak. Na mindegy, már megint másfelé kalandozok...
Lényeg, hogy most kicsit lazsálhatunk, mert előre dolgoztunk. Bömbit muszáj ilyenkor lekötni valamivel, különben kezdi a rosszalkodást.Mostanában nagyon rákapott az indiánokra és mivel Anya is "megszállott" volt gyerekkorában, így rengeteg indiános könyvét elrakta nekünk. Engem nem túlságosan hoznak lázba, Orsolya meg eleve, olvasni sem szeret, úgyhogy Bömbi nagyon jól járt velünk. Megmutattam neki a könyvespolcon, hogy mik közül választhat és egyből ki is kapott egy vastag Winnetou-s könyvet. Mondtam, hogy lehet, hogy elsőre az elég nagy falat lesz neki, mind a tartalma, nyelvezete és terjedelme miatt, de ő hajthatatlan volt. Azt mondta, neki az tetszik a legjobban és nem baj, hogy olyan hosszú!
Így legyen ötösöm a lottón, de 2 és fél oldal után feladta!Azt mondta, már így is nagyon sokat olvasott, úgyhogy majd máskor folytatja. Nah, kíváncsi leszek én arra...
Azt hiszem, most egyelőre ennyi. Majd később jövök még!
Jaaj, de nem is!Még egy kis apróság!
Észre sem vettem, de 3 héttel ezelőtt kommenteltek a YouTube-os videóm alá. Egy amerikai lány (gondolom) és szemmel láthatóan nagyon tetszett neki a videóm.
A Csillagocska név furcsa lehet... Ennek története van. Eredetileg nem az enyém volt ez a név, hanem a Csibéé, de nekem sürgősen szükségem volt egy reg.-re, mikor az osztályvideónkat csináltam, így megörököltem tőle. Idő már nem volt, hogy nekem is csináljunk egyet és mivel ő amúgy sem nagyon használta, mert csak ritkán jár fel YouTube-ra, így nagyon szívesen nekem adta. Azóta is boldog tulajdonosa vagyok és használom nap, mint nap!
Köszi bébi!
-
művésznő4
senior tag
Amióta felkeltem, blogolni szeretnék, de valahogy sosem jutok oda...
Talán most már bele sem fogok a mesélésbe, pedig lenne mit bőven...
Nagyjából össze is írtam magamnak, vázlatpontosan.Most viszont mindjárt kezdődik a műsorom a Viasaton.
Szerintem amúgy sokkal fantáziadúsabb lenne, ha egybe írták volna a címet, így:
NÉGYESKÜVŐ
Az ő verziójukban nem üt annyira...
No, mindegy. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon tetszik! *.* Szombaton láttam az ismétlését az első résznek és nagyon bejött! ^^ Ma jön a folytatása. Kíváncsi vagyok, hogy a másik 2 esküvő milyen lesz. (((((((:
Őszintén, ha ilyet látok, akarva-akaratlanul is, de elkezdem szervezni a fejemben a sajátomat is. Alig várom már, hogy ott tartsak.
Aaaaajjjj, csak lenne mááááááááár!!!!!
Ha vége van, még megpróbálok írni az elmúlt napokról!
Ha mégsem jönne össze, akkor jó éjszakát mindenkinek! -
művésznő4
senior tag
Az előbb lett vége a filmemnek.
Valami eszméletlen jó volt!
Annyira gyönyörű, annyira magával ragadó, annyira érzelmes, annyira szerelmes, annyira....szép.
Aaaajjjjj, nem szabad nekem ilyet néznem..
Úgy sajnálom, hogy lekéstem az első felét..Olyan jó lett volna azt is megnézni! Szerintem hamarosan letöltetem Gáborral, muszáj megszereznem!!!
Óóóó, és azok a szövegek, azok az emberek, azok a ruhák, azok a zenék...áááááááhhhh
Minden tökéletes volt benne!
Ez a szám tetszett belőle a legjobban:
Itt csak hallgatni érdemes, letölteni nem, de a furmányosságomnak köszönhetően, én azt is megoldottam.
Sajnos a YouTubon egyetlen értékelhető videót sem találtam az énekesnőtől, csakis élő, koncertfelvételeket, azok meg azért mégsem olyan jó minőségűek..
Itt van pár kép is róluk. Alig várom, hogy újra megnézzem!
Ú-ú! Most tudtam csak meg, hogy könyvváltozata is van!
Aztaa, de jó lenne elolvasni!
-
művésznő4
senior tag
Most eléggé össze-vissza fogok haladni a blogolással, de szörnyen elvagyok maradva. Jó régen nem foglalkoztam már vele, mert nem volt rá időm, de most, hogy itt van az őszi szünet szeretnék kicsit erre is időt fordítani.
Ezt előző héten írtam, mikor Anya Pesten volt és együtt vártuk itthon 4-esben, hogy hazaérjen.
2010. Október 22., Péntek
Annyira unom már...
Mindig rám vár a hatalmas rumli elpakolása, csak mert a Húgom "alkotni" akar a konyhában...
Az a baj, hogy Orsolya ugyanúgy főz, mint Mama. Minél gyorsabban, minél finomabbat, de emellett iszonyúan kupisan és rendetlenül. Mindent széthajigál, melléönt, kiborít, és közben összekoszol vagy 20 tányért...Egyszerűen nem tudja megtanulni, hogy ez így nem jó! Nem zavarja, hogy ezzel saját magának csinál plusz munkát és utána több időbe telik a takarítás, mint maga a főzés ideje.
Mama annak idején szakács volt, így megszokta, hogy a konyhában ő dirigál. Nem kellett foglalkoznia a rendetlenséggel, mert a keze alá dolgoztak. A takarítás nem az ő feladata volt - gondolom én, mivel akkor ő sem így szokta volna meg. Orsolya meg túlságosan is hasonlít(ani akar) rá és minden szokását akarva vagy akaratlanul is, de átveszi.
Bár nem panaszkodom, mert a mosogatás még az egyik olyan házimunka, amit legszívesebben megcsinálok. Nem tudom, miért, sokan pedig ezt utálják a legjobban. Én valahogy elvagyok vele. Lassan haladok, de alaposan. Bedugom a fülembe az MP3 lejátszómat és vicces, ritmusos lötyögés és hihetetlenül hamis éneklés kíséretében ~ fél óra-óra alatt általában végzem is a feladatommal.
A másik nagy hibája, hogy iszonyúan pazarol, de valami hihetetlen módon!Nem hiszem el, hogy ez csak nekem tűnik fel...
Na mindegy, erről ennyit.
....Kicsit azért rosszul esett ma, mikor hallottam, hogy Apa megint felhozta a témát. Nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy rólam beszélt, de hát ki másról beszélt volna? ...
Ők lent voltak, én pedig a fent a szobámban. Csak fél szavakat csíptem el belőle, hogy a korkülönbség ellenére Orsolya sokkal felelősségteljesebb, ügyesebb és már a boltot is akár rámerné bízni. Anya hevesen védekezett, hogy jó, mert neki már megvan, hogy mihez ért, miben tehetséges. Ez az irány érdekli.
Azért gondolom, hogy rólam volt szó, mert én még mindig nem tudom, hogy merre tovább, Apa meg "csupa kedvességből" állandóan az orrom alá dörgöli, hogy én még mindig nem tudok főzni, a 4 évvel fiatalabb húgom meg már megcsinál egymagában egy komplett menüt... -.- Hurrááá!
Én viszont nem fogok CSAK AZÉRT megtanulni, hogy engem is dicsérgessen meg körülrajongjon, mint a húgomat. Majd ha eljön az ideje, szükségességét érzem és kedvet kapok hozzá, megtanulok. Semmi szükségem ezekre a "lelki ráhatásokra", meg az erőltetésre, mert csak annál jobban elveszi a kedvemet az egésztől.Az esti vacsoránál is, mikor végre Anya is hazaért Pestről, viccből elejtettem, hogy Orsolyát akár már férjhez is lehetne adni... Anya vette a lapot és tovább poénkodott Apának, hogy vigyázzon, mert lehet, hogy pár éven belül Nagypapa lesz belőle..
Apa ezen teljesen kiakadt és azt mondta (NEKEEEM!!!!), hogy a fejemből is verjem ki, nem mehetek addig férjhez, amíg tanulok!!! Megtiltja!!!!
Mondom, mi van????
Anya erre odavágta neki, hogy nem érti, miért van úgy oda, ilyen idős korában, mint én vagyok, már dolgozó családfő volt, 1 gyerekkel...
Ezen úgy felhúzta magát, hogy elrohant.. Anya szerint most tudatosult benne, hogy hamarosan kirepülünk. Én gyakorlatilag már felnőtt vagyok (vagy majdnem) és Öcsiéknek sem kell már sok idő, hogy odajussanak, szóval muszáj lesz beletörődnie...Sajnos csak eddig jutottam az írásban. Sajnálom, hogy nem tudtam befejezni, pedig emlékszem, hogy még sok gondolat kavargott akkor bennem. Azért a lényeg benne volt...
A többit meg majd leírom a következő hasonló esetnél. : P
-
művésznő4
senior tag
Ezt az írásomat Talmida bejegyzése ihlette.
Nagyon nagy hatással volt rám a bizonysága.
Megkért, hogy én is írjam le az enyémet, így tessék:Elég bonyolult lenne elmesélni (de ígérem, arra is fogok időt keríteni), hogy a családom hogyan került kapcsolatba Istennel, mert itt több szálon fut a dolog és kicsit talán zavaros is lehet, úgyhogy ehelyett inkább elmesélek egy másik történetet. Azt a pontot, mikor teljes valómmal megbizonyosodtam róla, hogy Isten egy élő természetfeletti személy, aki ma is cselekszik, munkálkodik az emberek életében és nem pedig egy bigott, elavult "történelmi személy", kinek létezésében már csak a kendős öreg nénik hisznek.
Úgy 12 éves korom körül már befogadtam Jézust a szívembe és tudtam minden csodadolgait, ismertem a tanításokat róla és a Bibliát is forgattam, sőt a mindennapjainkba is rendszeresen beleavatkozott, átsegítette a családomat a gondokon. Önmagában már ez is nagy bizonyság lehetne, de valami hiányzott... Velem kapcsolatban még nem volt önálló megnyilvánulása. Illetve...biztosan volt, de egyik sem olyan látványos, amit én észrevettem vagy úgy éreztem volna, hogy IGEN, ez most csakis nekem szólt! Valószínűleg ezt Ő is érezte és nem akart kétségeket hagyni bennem... Megmutatta Önmagát.14 éves voltam. 2007. március vége felé lehetett, a pályaválasztás, továbbtanulás és felvételik időszaka. Két művészeti iskola között vergődtem, mindenképp beszerettem volna kerülni valamelyikbe. Az egyik egy nagyon jóhírű és színvonalas iskola, a másik pedig szintén szimpatikus volt, viszont sok rosszat hallottam róla... A rosszabb hírű suliban nagyon jól teljesítettem. Minden képző és színművészeti szak ranglistáján az elsők között szerepeltem, amit csak bejelöltem. Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert a másik, erősebbik suliba szinte csak vérprofik jelentkeztek (legalábbis nekem akkor úgy tűnt) és az erős mezőny miatt már nem voltam annyira elöl a sorban. A tanárok is teljesen máshogy kezeltek. Míg az Abigélben azért "harcolt" minden tanár, hogy az ő szakát jelöljem be és hozzá menjek, addig a Művészetiben lazán kiszűrték a rostán a kevésbé erős szemeket. Nem jópofiztak, hanem kőkeményen a szemedbe mondták a véleményüket a felvételi munkádról. Sőt, kellemetlen, zavarbaejtő kérdéseket sem voltak restek feltenni, csak hogy még jobban megnehezítsék a felvételiző diák dolgát és kiderítsék rátermettségét...
Nem volt könnyű, eléggé elbaltáztam a szóbeli részt. Nem tagadom, hihetetlenül könnyű zavarba hozni, amit hamar ki is szúrt az egyik szobrász tanár, így könnyed célpontjává váltam... Csalódottan jöttem ki a beszélgetésről, úgy éreztem, mindennek vége. Bár büszke voltam a másik suliban elért eredményeimre, de folyton csak az ismerősök, barátok szavai csengtek a fülemben, akik mind azt tanácsolták, hogy ne menjek oda, mert nagyon nem nekem való az az iskola... Züllött és fegyelmezetlen. Maga a suli, a szakok és az oktatás nagyon szimpi volt, de ilyen kilátások mellett mégsem mentem volna oda szívesen.
Teltek-múltak a hosszú napok, majd megérkeztek a felvételi rangsor eredményei. Villámcsapásként ért a dolog. Pont a határon voltam, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy bekerülök. Hatalmába kerített a félelem és a csalódottság érzése, kudarcként éltem meg az egészet. Pedig annyira biztos voltam már a dolgomban, teljesen elbíztam magamat...
Lehetsőgem volt 1-2 napon belül módosítani, mielőtt elküldenék a végleges felvételi eredményeket. Az akkori osztályfőnök mindenkinek azt tanácsolta, hogy azt a sulit jelöle be, ahová BIZTOSAN felvették, különben vállalnunk kell a rizikót, hogy ha mégsem nyerek felvételt a bejelölt intézménybe, akkor nagy valószínűséggel oda fognak "benyomni", ahová beférek. (és nem feltétlenül olyan iskolába, amit én választok...) Hatalmas volt rajtam a stressz és a feszültség. Egyszerűen döntésképtelenek voltunk Anyával.
Elérkeztünk a leadási határidő előtti naphoz, muszáj volt döntenünk. Tudtam, ha módosítok, akkor biztosra megyek és nem kell attól tartanom, hogy egy vadidegen iskolába kerülök, ráadásul olyan szakra, ami egyáltalán nem is érdekel... Biztos helyem volt az Abigélben. Ha viszont a Művészetit választom, - annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna bekerülni - hatalmas bizonytalanságot akasztok a nyakamba és ezzel akár a jövőmet is kockáztathatom. Nagy dilemma volt. Egész éjszaka ezen rágódtunk és mégsem jutottunk dűlőre. Kezdtem hisztérikusan viselkedni és Anyára hárítani a felelősséget. Tőle vártam a megoldást és elvártam volna, hogy helyettem is okos döntést hozzon. Tudom, hogy ez nagy önzőség volt, de 14 évesen így gondolkodtam... Sajnos. Szerencsére, nem hagyta, hogy a nyakába varrjak mindent és azt mondta, ez az én életem, nekem kell eldöntenem! Megkérdezte: - Békességed van abban, ha módosítunk a másik iskolára?
- Nem volt. Legbelül csak feszültséget és döntésképtelenséget éreztem, nem tudtam, mitévő legyek. Gombóc volt a torkomban, éreztem, hogy nem bírom tovább tartani magamat. Berohantam a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót és bevágtam magamat a sarokba, a mosógép melletti kis lyukba. Csak sírtam és sírtam megvigasztalhatatlanul. Kínomban a hajamba ragadtam és azt kérdeztem magamtól, hogy lehetek ilyen hülye??? Hogy szúrhattam el ennyire ez az egészet??? Miért vagyok ennyire béna???Ha csak egy kicsit jobban odatettem volna magamat... De nem!!! Arra gondoltam, ha ide nem vesznek fel, akkor hol lesz a helyem az életben? Én csak ehhez értek, ezt szeretem a legjobban csinálni. Mindig is hálás voltam a tehetségemért, mert bizonyos szinten kiváltam az osztálytársaim közül, de ezek után.... Mélységesen fájt a dolog és egyfolytában önmagamat ostoroztam, hibáztattam. Csak a negatívumokat mondtam magamra, így időközben erőt vett rajtam az önsajnáltatás is. Sírtam, gondolkodtam és önmagamat vádoltam végeláthatatlanul, miközben az óriási zsebkendőkupac alól már alig látszódtam ki. A szívem már majd' kiugrott a helyéről, annyira felzaklattam magamat. Mikor már a sírás teljesen leszívta minden erőmet, összekuporodtam és fejemet a felhúzott térdeimre hajtottam, próbáltam összeszedni magamat. Ekkor nagyon különös dolog történt... A másik szobából hirtelen halk zene hallatszódott. Mivel a falnak dőltem, így minden egyes szót tisztán áthallottam a vékony gipszkartonon keresztül...
Sokkoló volt az egész! Mintha valaki direkt nekem írta volna ezt a számot, mivel minden egyes sora hozzám szólt! A szívembe égett MINDEN EGYES SZAVA!LÁTOK MINDENT
Fejes Zoltán / FriderikaLátok mindent, mi bánt.
Téged nézlek, érzem, ha öröm jár át.Hadd legyek csupán az igaz barát,
aki minden percben támogat az életed során.
Hadd legyek csupán a senki más,
nem választhat már Tőlem el sem élet, sem halál,
sem az, ami még előtted áll.Őrzöm lábad nyomát, nem kell félned,
hallom szíved hangját.Hadd legyek csupán az igaz barát...
Mert az éjszaka fénylik, mint a Nap,
megvilágítom utad, igen.
Szívedben rejts el, nem kérek mást.Hadd legyek csupán az igaz barát,
aki minden percben támogat az életed során.
Hadd legyek csupán a senki más,
nem választhat már Tőlem el sem élet, sem halál,
sem az, ami még előtted áll.
Előtted áll...
Látok mindent, téged nézlek, őrzöm lépted, nem kell félned,
látok mindent téged nézlek, őrzöm lépted, nem kell félned...Fantasztikus volt az a leírhatatlan öröm és döbbenet, amit akkor éreztem... Tudtam, biztos voltam benne, éreztem, hogy Isten ezt a számot személyesen NEKEM küldi. Hogy vigasztaljon, átöleljen, megnyugtasson.
Magam is alig bírtam felfogni, de szinte fizikailag éreztem a jelenlétét, annyira kézzel tapintható volt a békesség és nyugalom. Körül néztem, hogy meggyőződjem róla, hogy van-e valaki rajtam kívül a helységben. Nem volt, de mégis olyan érzésem volt, mintha nem lennék egyedül.
Kb. egy órát töltöttem a fürdőszobába zárkózva, de szinte az idő is megállt körülöttem. Letöröltem a könnyeimet, behunytam a szememet és csak mosolyogni tudtam, élveztem az "üzenetét", amit a számon keresztül küldött nekem.
A földön üldögéltem összekuporodva és éreztem, hogy figyel rám, arra vár, hogy megszólítsam. Én pedig hallgattam rá. Kiöntöttem Neki szívemet, lelkemet és a kezébe adtam a jövőmet. Teljesen Rá bíztam mindenemet, mert tudtam, hogy sokkal jobban megtudja ítélni, hogy mi a legjobb nekem és hogy hol lesz a legjobb helyem...
Megmostam az arcomat, kikulcsoltam az ajtót és a válasszal a szívemben, magabiztosan odamentem Anyához és azt mondtam: - Most már békességem van a döntésemben!
Másnap egy szikrányi félelem sem volt bennem, nyugodt szívvel adtam le a papírt. Tudtam, hogy akármelyik suliba vesznek fel, az nem lesz véletlen, Ő akarta így. Csak azt mondogattam magamban: Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a Tiéd, mivel csak Te tudod, hogy mi a legjobb nekem! ...Azóta eltelt majd' 3 és fél év és hálával telt szívvel mondhatom, hogy minden szempontból a lehető legeslegjobb helyre kerültem; a Művészetibe!
Mind oktatásilag, mind szakmailag, emberileg, közösségileg a legszínvonalasabb intézmény számomra, nagyon megvagyok vele elégedve. Örömmel járok mindennap oda és mindig hálával gondolok az én Istenemre, hogy megsegített abban a szorult, döntésképtelen helyzetben is, a félelem helyére pedig nyugalmat és békességet hozott a szívembe.
-
művésznő4
senior tag
(The Proposition)
Általában sosincs időm filmezni, de Anyával véletlenül találtunk egy filmet, ami nagyon érdekesnek ígérkezett!
Ahogy haladtunk a vége felé, több csalódás is ért...
Elég nehezen emészthető és durva film volt...de valahol tetszett is, főleg a főszereplők miatt. Mindenesetre érdekes élmény volt, de még egyszer nem nézném meg.
Az amerikai Nagy Házalakítás mintájára készült és nagyon tetszik!
Anya szerint megtaláltam a számomra ideálisnak tűnő munkát...
Ha ilyesmivel foglalkoznék, minden egyhelyen lenne; segíthetnék az embereken és a média és kreatív dolgok iránti ambícióimat is kiélhetném ezáltal!
Húúúú, milyen fantasztikus lenne!
-
művésznő4
senior tag
Drága Wictorom!
Remélem, hogy mostanra már megérkezett az ajándékod és hogy örültél neki. Nagyon készültem ám.
Kicsit aggódtam, mikor tévedésből, egy hónappal ezelőtt is felköszöntöttelek, hogy az igazi szülinapodon mivel tudok majd előállni, ami túlszárnyalhatja, a "PHchat-es meglepit"...de azt hiszem, sikerült megtalálnom a tökéletes dolgot helyette.Szeretnélek itt is felköszönteni 19. születésnapod alkalmából!
Az idézetek nem véletlenül kerültek a kártyára. Szinte rólunk írták mindet...
Ha nem gond, most megosztom a többiekkel is."Az igaz barát a szükség és a veszély válságos idején ismerkszik meg;
amikor segítségének nemessége megmutatja lelkének értékét és szíve hűségét.""A barát az, aki mindent tud rólad, mégis szeret."
"Ha Barátod vagyok - érints meg.
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet,
mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok egy gyógyító érintés
mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok...""Barátom! Te sohasem vársz el tőlem túl sokat.
Boldog vagy, ha sikert érek el, de kudarcaim sem
változtatnak meg.
Megadsz nekem minden segítséget, ami csak tőled telik
- de még ennél is fontosabb, hogy itt vagy nekem!""Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valakit, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy
csak része annak. Valaki, aki megnevetett addig,
amíg nem tudod abbahagyni.""A tökéletes barát: Kitalálja a gondolataimat
és mindig örül, ha lát. Figyel rám, ha kérem
és megosztja velem titkait. Vállát nyújtja,
hogy megpihenjek és kezét, ha szükségem lenne
rá. Mellettem áll a bajban is! Szíve felém mindig
nyitva áll!""Barát az, aki akkor is velünk tart, amikor az egész világ ellenünk fordul..."
Szeretlek!
<3
- Foly.köv. -
-
művésznő4
senior tag
Szeretem, mikor ilyen flottul mennek a dolgok.
Ha én egyszer a fejembe veszek valamit, akkor az a fejembe van véve.
Nagyon úgy fest, hogy sikerült elintézni a dolgomat. Pontosabban holnap lesz véglegesen letudva, Csibém segítségével. Alig várom, hogy megjöjjön az "eredmény".Muhahahaa
Abszolút nem a témához kapcsolódik, de most valahogy ez a szám jár a fejemben...
Nem szeretem az ilyet, de a Velencei úton meghallgattam Fruzsika számait a telefonján és ebbe egyből beleszerettem!
<3
G-Point Feat. Helén - Maradj velem
Amúgy most értem haza. Igeen, megint ilyen későn....
Lekéstem a buszt, 25 percet sétáltam, lejártam a lábamat, teljesen átfagytam, mert reggel elmentem egy szál ruhácskában, esett az eső, az esernyőt természetesen otthon hagytam, hiányos az Avon-pénz és a 13-as busszal kellett hazaslattyognom, amit mellesleg utálok... -.- Gyakorlatilag már csak tanulni, meg aludni járok haza...
És most rohanok is elkezdeni a tanulást, mert holnap lesz a legnehezebb napunk és minden tantárgyból feladtak egy rakás házit, tanulnivalót! Éljeeen! ^^
Sziasztok!
-
művésznő4
senior tag
Húú, nagyon rég írtam ide, pedig vagy 2 heti mesélni valóm lenne.
Annyi mindent megszeretnék osztani, de az időhiány megint közbeszól..
Bocsi Vilmó, tudom, hogy nagyon hiányoznak a bejegyzéseim. Hidd el, nekem is...
Úgy szeretnék végre rendesen neki ülni és elmesélni azt a rengeteg dolgot, ami történt velem.
Annyi a jó hír, hogy ezen a hétvégén egész ügyesen betudtam osztani az időmet. Nem vagyok vészesen elmaradva semmivel. Max. 1-2 priváttal, de tegnap éjszaka abból is jócskán lefaragtam.Ma jönne a neheze...
Wic-kel sem tudtam beszélgetni, csak itt, a fórumon. Nem tudom, hogy lesz ma időm rá?...Pedig nagyon nem szeretném, ha úgy érezné, elhanyagolom. Mostanában amúgy is sokkal kevesebb időm jutott rá, mint szerettem volna.
A hétvégéről dióhéjban annyit, hogy egyre jobban érzem magamat itthon.
Amióta Apának munkája van az egész légkör megváltozott. Sokkal kiegyensúlyozottabb minden és végre beszélget (!) velünk, van közös témánk!
Furán hangozhat, de ez nem volt mindig így...
Viszont ezzel kapcsolatban van rossz élményem is...amit mostanában egyre sűrűbben érzek. Szeretnék a későbbiekben mindenképp kitérni erre!!! Nem szabad elfelejtenem! De nem most... túl hosszú lenne.Azt hiszem, ezen a héten igyekszem mindenből jó jegyeket gyűjteni, meg rákapcsolni kicsit így félév előtt, szóval nem leszek annyit Logouton. Muszáj...mert az eddigi eredményeim nagyon nem tetszenek.
Aztán ha letudtam a hetet, utána úgyis jön az őszi szünet!!!!
Csak addig bírjam ki valahogy...
Van egy olyan érzésem, hogy ezekre a hosszú mesélős bejegyzésekre már csak akkor fog sor kerülni, de akkor ígérem, mindent elmesélek töviről-hegyire!Most rohanok is vissza takarítani.
Addig is itt van egy kis zene:Vilmó, nem hiszed el, de egész nap ez a szám jár a fejemben!
Egyszerűen nem bírom kiverni! (((:
Adam Lambert - Whatdoya Want From Me
Ui.: Amúgy hétfőn lógsz nekem egy gigantikus nagy puszival, mert pénteken elmentem Balázzsal és megvettem neked a barna virágot!
<3
-
művésznő4
senior tag
Éreztetek már olyat....hogy egyszerűen annyira szeretsz egy embert (ellenkező neműt), hogy már te magad is úgy érzed néha, hogy csak egy gyenge, vékonyka vonal választ el attól, hogy a barátságtól többet érezz?...
Illetve mégsem... Elég félreérhető ez az előző mondat, de nem igazán tudom szavakba önteni. Volt-e már olyan érzésed, mikor valami megmagyarázhatatlan kapocs kötött össze egy személlyel, akivel igazából "semmi közötök egymáshoz"...mármint teljesen véletlenül ismerted meg, nem egy helyen laktok, nem ugyanazok az ismereteitek, nem vagytok egyformán tapasztaltak, hatalmas a korkülönbség köztetek, a hobbijaitok és a baráti társaságotok is más....mégis, mégis van valami, ami összefűz titeket!?
Nos, nekem igen...
Nem szerelemről beszélek, szó sincs róla, hanem arról a bizonyos pluszról, amit oly sok fél hiányol egy kapcsolatból. ( és ezt a "plusz"-t teljesen elvonatkoztatva írom a Szerelem nevű dologtól!!!!) Mikor a testi,fizikai vonzódás már kellőképpen megvan, csak épp az a pici, jelentéktelennek tűnő apróság hiányzik, ami tulajdonképpen a legfontosabb lenne és az egésznek az alapja.
Arról a feltétlen szeretetről beszélek, mikor neked ugyanúgy rosszul esik, ha bántják Őt (vagy talán még jobban), mikor bármit képes lennél megtenni, csak hogy Neki jó legyen, mikor képes vagy Őt önző érdekeid elé helyezni és akár hatalmas áldozatokat is hozni érte, csak hogy veled legyen még egy kicsit, megöleljen, beszéljen veled (mindegy, miről), halld a hangját; ahogy egy igazi jóbaráthoz illik.
Mikor a legjelentéktelenebb téma is érdekesnek hangzik az Ő szájából és egyszerűen csak élvezed a társaságát,azért aki, és amilyen Ő maga.
Szeretem, tiszta szívemből szeretem és nagyon boldog volnék, ha többet láthatnám is. Minden alkalommal, mikor találkozunk, lelkünk összefonódik csendesen, amit rajtunk kívül, senki sem vesz észre, de mi érezzük belül. Megdöbbent az a kedvesség és szeretet, amit a szemei sugároznak. Ez mindig megmelengeti a szívemet, jó érzéssel tölt el.
Azt hiszem, ez mér soha nem fog megváltozni. Ha Róla van szó, meglágyulok. Igazán előkelő helyett vívott ki különleges személyiségével a szívemben.
Remélem, ez az idő múlásával is csak egyre mélyebb és szilárdabb barátság marad... (: -
művésznő4
senior tag
Ritkán van ilyen, de annyira fáradtnak érzem magamat tegnap óta, hogy szó szerint FÁJ az ébren lét.
Nehéznek és erőtlennek érzem minden tagom. Jó lenne már kialudni egyszer normálisan magamat..
Ahhoz képest, hogy reggel milyen ramatyul éreztem magamat, egész gyorsan kipattantam az ágyból - még ha nagyon nehezemre esett is.
A reggeli készülődéssel sem volt probléma, minden időben ment. A buszt is simán elértem, sőőt, a korábbival mentem, mert olyan szófogadóan kipattantam az ébresztő hangjára, hogy bőven maradt időm mindenre, így kényelmesen feltudtam szállni és még hely is jutott nekem!
Őszintén mondom, hogy alig várom a hétvégét... -.-
Csak aludni, aludni és aludni fogok!A kimerültség ellenére, azt kell, hogy mondjam, ritka jó napom volt. Nem is az emberek vagy a hangulat, hanem a kapott jegyek miatt.
Már nagy szükségem volt, hogy kicsit összeszedjem magamat, mert ahogy eddig álltam tanulmányilag, az gyakorlatilag egyenlő volt a nullával...
Nagyon leeresztettem, de tényleg. Pedig év elején megfogadtam, hogy beleadok apait-anyait és nagyon belehúzok a tanulásba. Nem egészen így jött össze... Kudarcot kudarcra halmoztam és egyre csak gyűltek a rossz jegyek. Kellett ez a kis idő, úgy érzem, most kezdek helyrerázódni, stabilizálódni.
A mai nap termése:- biosz: 4/5 (Már nagyon kellett amellé a két ocsmány jegy mellé, amik főleg hiányzásból adódtak..
Azt hiszem, fogok még magamtól jelentkezni, hogy javítani szeretnék, mert az átlagom még mindig nem tetszik..)
- irodalom: Átírtam Az ember tragédiájának 9. színét egy 1.5 - 2 oldalas fogalmazásban és a tanárnőnek nagyon tetszett. Egy piros 5-össel jutalmazta meg fáradalmaimat.
+ nyelvtanra írtam egy nagyon jó érvelést, ami biztos, hogy 5-ös lett VOLNA!
Annyira mérges voltam, mikor nem szedte be tőlem..
- francia: Hát nem hittem a fülemnek, mikor a "kirándulás" (Pest) után egy nappal, - mikor nyilvánvaló, hogy senki sem úgy készül órára, hogy számonkérés lesz, - felszólított, hogy feleljek az egyik "Szituászion"-ból (
)!!!
Nagyon "boldog" voltam, de meglepetésemre egész jól megoldottam a feladatot. Mindent tudtam, egyedül a "se tromper" ige ragozásánál akadtam el "participe passé"-ban...Bettykéék hevesen súgtak a hátam mögött és aminél nagyon elakadtam, kisegítettek. 4-est kaptam. Hát mondanom sem kell, hogy nagyon örültem neki.
Franciából egy négyes olyan, mintha bármely más tantárgyból két 5-öst kapnál... Remélem, kellőképpen érzékeltettem a viszonyokat...
Az egyetlen rossz a mai napban, hogy az MP3-mamon lévő 4-500 szám egyszer csak köddé vált.
De tényleg, se hírük, se hamvuk és fogalmam sincs, hogy hogy törlődhet le magától annyi szám, mikor biztos, hogy nem nyomtam el rajta semmit..
34 szám maradt rajta összesen, de hogy miért pont annyi és a többi hova lett, rejtély... Elképzelni sem tudom, komolyan. A húgomnak tegnap kölcsön adtam, hogy hallgassa kicsit és töltse fel közben a laptopon, de azt mondta, hogy már akkor is ilyen kevés szám volt rajta.. Ma iszonyúan leordítottam a telefonban az egész osztályom előtt, de mikor hazajöttem, megbeszéltük a dolgot és én hiszek neki. Szerintem tényleg nem nyúlt hozzá. Viszont az a furcsa, hogy 100 számot megtaláltam az asztali gépemen a lomtárban. De hogy azt ki törölhette ki , vagy hogy kerültek oda?
A következő kérdés: ha ezek megvannak, akkor hol van a többi...vagy miért csak ennyi van?
Vááááááááááá!!!Nem értem, hogy történhetett ez, de ma nagyon dühös voltam miatta. Mindegy...már kibosszankodtam magamat. Maximum újra letöltök 400 számot a YT-ról. Mi az nekem, időm, mint a tenger...
Mint úgy általában.
Holnap lesz a húgom névnapja és Bettykém szülinapja.
Ezt az idézetet írom az üdvözlőkártyájára:-" Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél."-
Ágnes VanillaNagyon, nagyon illik rá. Remélem, örülni fog neki.
Ezúton is köszönöm a segítséget LadyPingvinnek és nem_tom-nak!Orsolyának is megvan az ajándéka, holnap mutatok róla képet.
Most suhanok vissza tanulni, mert még el kell olvasnom rövidítettben a A Noszty fiú esete Tóth Marival című művet...+ biosz...+ matek...Ma sem fogok aludni, éljeeeeeem! ^^
-
művésznő4
senior tag
Hát ez is megvolt. Látogatás Pesten, a Szépművészeti Múzeumban, plusz összekötve a kellemeset a hasznossal; találkozó Gerivel.
Fantasztikus egy napot tudhatok magam mögött, annál is jobbat!Sajnos nincs időm belemerülni a részletekbe, de hogy egy kis ízelítőt kapjanak az olvasóim:
Itt vannak a képek a találkozóról.
(ez a héten még bővülni fog az osztálytársaim fotóival)
Geri pedig ezzel lepett meg, miután hazaértem...
Mindig megsirat...
Hatalmas meglepetést okozott ezzel nekem..
Mindig elérzékenyülök a verseitől.
Amit még muszáj megosztanom, - bár nem most írta - az az első találkozónk utáni műalkotása, amit rólam írt.
Mindig könnybe lábad a szemem, ha olvasom...
Itt idéznék egy részt tőle:
Beszélgettünk órákig, de nem volt még elég,
Csak azt mondhatom, remélem látlak még.
Megteszem ami tőlem telik, hogy tényleg így legyen,
Mert nélküled már szürkébb lenne az életem!Bár jól estek a szavai, nem voltam róla meggyőződve, hogy ez így is lesz... Szerettem volna, de a mai világban sok ember ígérete csupán üres szavak...semmit több.
Nos, azt kell, hogy mondjam, kellemesen csalódtam. Büszkén mondhatom, hogy betartotta az ígéretét és azóta is ugyanolyan lelkesedéssel várja, hogy találkozzunk, mint a legelső után. Most is minden tőle telhetőt megtett az ügy érdekében és ezért nagyon hálás vagyok Neki!Semmivel nem érdemeltem ki ezt a kitüntetett figyelmet, úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy: Köszönöm és szeretlek!
-
művésznő4
senior tag
Mindjárt indulok a fodrászhoz.
Már iszonyat hosszú a hajam, de nagyon szerettem ilyennek. Merem ajánlani a fodrásznak, hogy annyit vágjon belőle, amennyit engedek és ne 1-2 centivel többet, ahogy általában szokták...
Életemben egyszer jártam ennél a csajnál, azt is még kiskoromban, mikor még panelban laktunk.
Anyának elég sokáig ő csinálta a haját, de aztán elment szülni és másik fodrászt kellett keresnie. A napokban véletlenül összefutottak az itteni Lidle-ben és kiderült, hogy amióta megvan a pici, ide költöztek.
Úgyhogy Anya megint hozzáfog járni és mivel pár utca választ el minket, valószínűleg én is.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a dologból.
Ha jól sikerül, képet is mutatok róla!De most rohaaanoook, mert Anya mindjárt itt van értem.
zene:
los lonely boys- how far is heaven
Ez a szám mindig feldobja a napomat!
Akkora egy fazon az énekesük...
-
művésznő4
senior tag
Nem mesélni jöttem, csak bejelentenék valamit:
A mai naptól fogva, elvagyok tiltva a számítógép, TV/Dvd (mintha olyan sokat nézném...
), a smink (!
) és mindennemű szórakozástól egy teljes hétig.....
Maradjunk annyiban, hogy rossz fát tettem a tűzre (vagy inkább egyáltalán nem tettem semmit...
) és ezért egész héten bűnhődnöm kell.... -.-
A Főnökasszony kijelentette, hogy a netet kizárólag tanulásra használhatjuk, semmi zene, semmi msn és a körülményeken csak akkor fog enyhíteni, ha azt látja rajtunk, hogy minden egyes nap megcsináljunk a feladatainkat. Magunktól!Elnézést kérek azoktól, akiknek még mindig nem válaszoltam a pü-jükre, ha lejárt a büntetés, első dolgom lesz neki fogni!
Wic, te se haragudj... a ma estéből nem lesz semmi...Sziasztok, jövő héten találkozunk!
Merem remélni....Addig is büszkén viselem a következményeket...
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #124 üzenetére
Ma egy nagyon kellemes meglepetésben volt részem.
A Nők, Nőügyek-es topic-kal kapcsolatban írtak nekem egy hozzászólást. Nagyon jól esett, mert nem is számítottam ilyen pozitív visszajelzésre, a rengeteg rossz után...
A sors furcsa fintora, hogy egy - szintén Gábor nevű - ismerősömtől ezeket a kedves sorokat kaptam az előbb:
Kedves művésznő!
Nagyon tetszett, ahogy kiálltál a véleményed mellett.
Sajnos már nincsenek ilyen lányok.
Elvétve találni ilyet, de az már tuti foglalt.
Maradj meg ilyennek és becsüljön meg aki megkap, mert ritka kincs vagy.
Minden jót!Kissé ironikusnak érzem, hogy ezt pont egy Gábor mondja és pont azután, miután Wic elolvasta az előző bejegyzésemet és haragosan távozott msn-ről.
Utálja, ha felhozom ezt a témát. Tuti, hogy megharagudott rám, pedig tudom, hogy csak féltésből teszi. Jót akar nekem. Utólag már én is azt mondom, hogy meggondolatlanság volt ilyet beírni...a pillanatnyi gyengeségem erőt vett rajtam.
Észrevettem, hogy bármikor is feljön ez a téma, rövid időn belül érzelmileg labilis leszek, hangulatváltozásaim lesznek.A mai estét is pár könnycsepp elmorzsolásával zártam...
Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Csak nézem, nézem és arra gondolok, igen, egy percig sem bántam meg azt a fél évet az életemből.
És azt sem, hogy.....(de ez maradjon inkább csak az én titkom...)
Nem tudom, hogy alakult volna, ha nincs ez a fránya távolság, de már nem is fogom megtudni... Így kellett lennie. Mindenesetre még mindig egy szívtipró számomra! Úgy látszik, ez idővel sem fog változni bennem. Az ízlés, az mégiscsak ízlés marad utána is...Ha ránézek erre a képre, csak a jó dolgokat látom a gyönyörű barna szemében, mindent, amiért Belé szerettem....
Nah jó, ezt abba kéne hagynom.
Nem vagyok normális, komolyan...
-
művésznő4
senior tag
Patty Griffin - Rain Lyrics * Request *
Elááájultam az egész animáción! Ez a grafika!
Fantasztikusan szép a háttér, ahogyan az időjárási jelenségeket ábrázolták! Annyira valósághű! *.* Teljesen beleszerettem a klipjébe!
2: 00-től a kedvencem!Persze a zene sem mellékes... Valami csodálatos összhangban van az énekesnő kellemes hangja, a szám témája és az alatta lévő megrajzolt klip is! *.*
Megvan az új szerelem... -
művésznő4
senior tag
Nah, eddig tartott a fogadalom...már meg is szegtem.
Írtam oda, de minek?
Azt hittem, hogy továbblépnek és már nem foglalkoznak majd velem, erre egy csomóan reagáltak a hozzászólásaimra. Nem bírtam megállni, hogy ne védjem meg az igazamat...
Szerencsére nem csak beszólogatós tahók járnak oda, hanem végre olyan embert is találtam, aki képes érettebben gondolkodni a dolgokról, mint az átlag. Ezt ezúton is köszönöm neki!Még maradt egy halvány kis reménysugár...
Ééééés, a nap végére találtam meg a legeslegjobb számot!
Az összes közül ez tetszik a legjobban! *.* Érdemes volt keresgetni.
Annyira gyönyörű ez a nő!
Hihetetlen!
Na, megyek is vissza tanulni.
Ui.: A Megasztárból kiejtették az egyik legjobb énekest, az Andreas-t. Hát hol van ilyenkor a zsűri kifinomult hallása??
Látszott rajtuk a végén, hogy nagyon megbánták, hogy így döntöttek. Jókor gondolnak bele...
-
művésznő4
senior tag
Húúúúú!!! Eszméletlen számokat találtam Nora-tól!!! *.*
Most ezerszer jobban erre vagyok hangolódva, mint a Megasztárra...
Ahhoz valahogy nincs idegrendszerem, ez viszont megnyugtat.
Norah Jones-Sunrise (with Lyrics)
Csak tudnám, hogy minek volt ez a zenéje?
Pedig emlékszem, hogy egy időben gyakran hallottam a TV-ben. Talán egy reklámzene? Hmm... Nem, azt hiszem, ez is Viasat-os szám volt egykor. Akkor mindig csak a refrént nyomatták, de sokkal jobb az egész számot végig hallgatni.
Ez pedig a legeslegelső Norah Jones dal volt, amit tőle hallottam.
A Neveletlen hercegnő 2.-ben csendül fel.Sosem gondoltam volna, hogy a Love me Tender eredetileg egy Elvis szám volt....
Papa mutatta múltkor, mikor Pesten voltunk. Alig hittem a fülemnek. *.*
Hmm...igen, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a 2. számot a Viasat-on adták régen valamelyik előzetes alatt.
-
művésznő4
senior tag
Na, még gyorsan pár gondolatot az elmúlt nap eseményeiről, aztán go tanulni! Átváltozom stréberré....
Muhahahaha!
Az előbb hívott Balázs. (: Megint átakart kérezkedni hozzám. Mindig a legrosszabb időpontokat tudja kifogni.
A hajam szörnyű, smink nuku, szemem kialvatlan és épp a "legtrendibb" pizsimben feszítek....szóval kizáááááárt, hogy átengedem.
Nincsazazisten.
Megállapodtunk a holnapban. Azt mondja, már nagyon, nagyon hiányzom neki és látni szeretne.
Úgy látom, jó hatással volt rá az egyhetes "betegállomány"....Szóval, amit tegnap ígértem: Megkérték a Húgom kezét.
Úgy történt, hogy Szegeden mentek valahova az osztályukkal és valami helyi iskolának épp akkor volt a gólyabálja... /avatója...vagy minek mondják ezt.
Az egyik osztálynak az volt a feladata, hogy oda kell menniük a fiúknak egy idegenhez és beleéléssel szerelmet kell vallaniuk, majd megkérni az idegen kezét. Nos, az egyik srác pont Orsolyát szemelte ki áldozatául, így már azóta jegyben járó asszony a hugicám...
(Sosem gondoltam volna, hogy beelőz...)
Mondjuk nem csoda, hogy hozzá mentek oda. Magasan a legszebb lány az osztályában.De csittpissszzt, ez titok! El ne mondjátok neki!
Tegnap eléggé kiábrándultam az emberekből.... Pár napja találtam egy klassz kis topicot és mivel voltak ismerős arcok, így beírtam. Azt hittem, jól teszem, mert először szimpatikus volt a csapat... Aztán minél több időt töltöttem ott, annál rosszabbul éreztem magamat. Hihetetlen, hogy mennyi a rosszindulatú, bunkó, lenéző, kötözködő, flegma, besavanyodott, gonosz ember a Földön.
Valahogy mindig megdöbbenek, pedig mostanában egyre gyakrabban botlom eme jelenségbe. Azt hittem, senki nem gondolja komolyan, amit mond és csak vicc az egész, de hamar csalódnom kellett... Nagyon is így gondolják. Csak az élvezeteknek élnek, senki és semmi nem számít. "Mindenkin keresztül kell nézned, csak a saját érdekeidet nézd, csak magaddal foglalkozz, hogy túlélhesd ezen a Földön...mert különben megdöglesz. Vagy te vagy ők...", "Élj a mának", "Élvezd, amíg lehet és amennyire csak tudod", "Minden nő egy nagy büdös *** és csak azért vannak, hogy megkeserítsék szegény férfiak életét és megcsalják fűvel-fával, fájdalmat okozzanak nekik"... "Semmi másra nem jók, csak hogy jóóól megdöngessük őket, aztán ha már nem olyan jó velük, jöhet a következő...de ha esetleg mégsem jönne, akkor sem muszáj érzelemből csinálni a dolgokat. Alkalmi partnert könnyen találhat az ember. Mire valók a "jó" kis bulik, szórakozóhelyek, partyk? De ha ez sem jön be, még mindig ott van a pénzért vett szerelem, amit persze minden férfinak min. egyszer ki kell próbálnia...
",
Hát mi vagyunk mi, állatok, hogy így gondolkodjunk és csak az ösztönök vezéreljenek??????...
Most ez komoly, emberek?Vagy ez csak engem dühít fel ennyire?
Ennyire abberálódott volna a férfiak agya a 21. századra? Mert az nagyon, nagyon szomorú, ha így van...
Engem legalábbis mélységesen elszomorít....
Természetesen én egyből elkezdtem magyarázni az igazamat és még menteni a menthetőt, de lehet, nem kellett volna.... Illetve...miért ne? Nekem is lehet véleményem, nem?Még ha utána én vagyok a kis tudatlan, csitri 18 éves is, aki minek ugat bele a dolgokba, mikor még semmit sem tud az életről és még azért látok mindent rózsaszínben.
Haajjj, ha ti tudnátok, hogy mennyivel többet tudok az életről,....ti magatok is meglepődnétek..És igen, bevallom, mindig az élet napos oldalát nézem, optimista vagyok és álmodozó. Gyakran lebegek a föld felett és vannak mesébe illő terveim a jövővel kapcsolatban, amiért manapság felvont szemöldökkel bámulnak rám az emberek. ...Sőt, gyakran a barátok is, de nem érdekel. Szeretek ilyen lenni és nem akarok megváltozni. Mellesleg én már csak azért is jobb helyzetben vagyok, mint ezek a besavanyodott "felnőttek", mert nekem van egy Segítőm, aki mindig és mindenhol mellettem áll.
Hiszem, hogy végig kísér egy életen át és nem hagy elveszni, hogy olyan legyek, mint ezek az emberek... Bár ők is egy jobb életre törekednének. Kívánom, hogy még időben kapjanak észbe és remélem a legjobbakat az életükre nézve!
Ezt tiszta szívemből mondom.
A topicra visszatérve, megfogadtam, hogy nem írok oda többé. Nem mondom, hogy soha életemben, de most nagyon, nagyon hosszú ideig OFF...Amúgy ugyanebben a topicban tegnap előtt vicceskedtünk kicsit Wic barátommal...
A részletekbe jobb, ha nem megyünk bele
, de annyi a lényeg, hogy volt egy érdeklődőm, akiről kiderült, hogy már ezer éve próbálja velem felvenni a kapcsolatot, csak én valahogy sosem vettem őt észre. Semmi komolyra nem vágyom, de a barátkozás belefér, így elkezdtünk beszélgetni.
Wic-nek ezt elmeséltem és mivel úgyis épp unatkozott, kitalálta, hogy kicsit megtréfálja az udvarlót... Már ha az engedélyemet adom rá és engem sem zavar. Wictort tiszteletbeli párommá fogadtam.
Úgy gondoltam, mi baj lehet egy aprócska kis poénból? .....Míg végül a tréfából, már egész konkrét leépítés lett, majd végül kisebb-nagyobb fajta harc alakult ki - értem.
A legnagyobb probléma az volt, hogy egyik sem az az osztozkodós fajta...
Hogy a hős lovagok meg ne sérüljenek, igyekeztem csitítani egyiket privátban, a másikat meg msn-en keresztül.Végül nehezen, de vége szakadt a "szállj le a csajomról" vitának. Azóta sem beszéltem a fiúval.... -.-
Jó buli volt!Nah, most hirtelen ennyi.
Helyzetjelentés: A 2 legmelegebb pulcsimban ülök éppen a szobámban és pötyögök. Nagyon fááázok.
Jöhetne már Apa haza, hogy begyújtson a jó kis kandallóba.
Áki lent TV-zik. Nemsokára kezdődik a Megasztár, de nem nagyon vagyok most rá kíváncsi... :/Szép zene a gyönyörű Norah Jones-tól
:
Norah Jones - Come Away With Me
UP!: Időközben Anyával is beszéltem. Fél 10 körül már itthon is lesz.
Apa pedig mégis csak ott alszik, mert reggel ő nyit a boltban. Mama meg nemsokára megékezik Orsolyával, mert 4 óta ott van a boltban és segít. -
művésznő4
senior tag
Kiderült, hogy Orsolya sem jobb aranyköpések szempontjából, mint Áki...
az előbb:
R: - Azt hiszem, mégis csak neked adom az I ♥ Venezia-s pólómat....
O: - Igeen? Honnan tudod??
R: - o.O ????Nagyon megtetszett tegnap! Újabb remek Emiliana szám.
Emiliana Torrini - Thinking Out Loud
A közepén a "huhógós" részt leszámítva nagyon tetszik. Kis nyugis, relaxálós.
Beggar's Prayer by Emiliana Torrini
Anya biztos kiakadna, ha hallaná, hogy megint rákaptam Torrini-re.
Szerinte iszonyú depis számai vannak a Jungle Drume-ot leszámítva..
Hmm...van benne valami, de... szerintem nem feltétlenül depisek.
Csak olyan más...
Ez meg úgy jó, ahogy van. A képek iszonyúan feldobják.
Milyen aranyos lehet már ez a nő a valóságban. ^^ És szeplőőős! *.* Váááá
Újdonság: Wic barátomból nagyon elegántos férfiú lett ma.
Igazi szívtiprós az új avatarjával.
Már nagyon kijárt neki! (;
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #117 üzenetére
A tegnapi nap bölcselete:
"Sose menj el némafilmre vakrandizni egy sükettel"...
Boys & Bugs - Poema [lyrics in description]
A dalok szépek, de az album borítójuk ezerszer jobban tetszik.
Szépszépszép! *.*
Bejelöltek amúgy megint FB-on. Napok óta ezzel szórakoznak ezek a dilisek...
Már voltam hercegnő, hupikéktörpikék, south park figura, öreg néni egy asszonykórusban, angyal, író, utazó, hajléktalan, Kuka a 7 törpéből, most meg valami gumimaci...vagy mi.Mi jöhet méég???
Olyan aranyosat írt az egyik osztálytársam. ^^
Köszönöm!
-
művésznő4
senior tag
Már alig bírok ülni, de azért még leírok pár gondolatot gyorsban.
Anya Pesten van, holnap este érkezik; Orsolya hazajött a szegedi 2 napos osztálykirándulásról; ma sikeresen szénné égettem (szó szerint!) egy nagy pizzát a sütőben; feleslegesen elmentem a dokihoz....vagyis lekéstem a rendelést
; ....meg előtte 3 buszt
; Apa beleunt a bambázásomba, úgyhogy elvitt kocsival xD; Csibének beadtam az Avon pénzt; sikerült mindenkinek válaszolni a pü-jére, + régi ismerősöknek is írtam; lassan kezdem magamat utol érni, ....illetve mégsem -->, Ivettnek nem írtam majd 2 hónapja emailt
, nem olvastam semmit az Ember T.-ból, nem pótoltam, nem kezdtem el a fogalmazást; viszont találtam egy csomó jó számot a YT-on; Virággal végre felvettük egymást msn-re; Lori hazautazott 2 hétre, úgyhogy most nem jelentkezik egy darabig; Apa ránk parancsolt, hogy holnap Anya érkezéséig tegyük rendbe a házat; Dórával 2 óra hosszat beszélgettem az utcánkba, miközben nagyon kellett volna hazasietnem; a Húgomnak megkérték a kezét Szegeden...
Holnap kifejtem részletesebben!
Jó éjszakát!
Ui.: Igen Vilmó, azt a napot soha, de soha nem fogom elfelejteni!
SOHA! <3
UP!
Helyzetjelentés a szobámból:
Áki beszél álmában és néha kiabál, Orsolya meg "szuszmákol" erősen, mert 2 napja nem aludt normálisan...
-
művésznő4
senior tag
Ezt most csak magamnak.
ARANYKÖPÉSEK:
október 4.
R: Mondani akartam valamit, csak közbe beszéltem... na mind1...október 7.
Á: - Mikor jön már Anya?
R: - Nem sokára itt lesz, a fodrászhoz ment.
Á: - Jó, de meddig?Kiszedik a haját és megvárják, míg újranöveszti?
R: -október.8.
Á: Minden órán a Megasztárról sugdolózunk Levivel. Mindig azt mondja, hogy olyan kis cuki ez a Patai Anna, közben meg nagyobb, mint ő...
R: Melyik órán szoktatok sugdolózni?
Á: Háát....matekon, olvasáson...íráson...
R: Szóval akkor mindegyiken?
Á: Nem, az elsőn nem!...
R:...
Egyszer még megfalom ezt a gyereket!
<3
-
művésznő4
senior tag
Magashegyi Underground - Szeplös váll
Ezt a számot - fogalmam sincs, hogy miért, de Csemikének ajánlom.
Valahogy úgy érzem, hogy tetszeni fog neki. Kicsit elvont, kicsit őrült, kicsit vagány, de emellett nagyon kreatív, fantáziadús és egyedi.2 lehetőség van: vagy utálod vagy csak ezt akarod hallgatni ezután! ((: Egyszerűen nem bírom kiverni a dallamát a fejemből.
Vagy 1 éve hallottam először éjszaka a rádióban. Nem ismertem az együttest, így gyorsan felfirkantottam egy lapra pár sort a dalszövegéből, ami megmaradt és másnap rákerestem a gugliban. Kicsit sokkolt az alatta levő videó...
, de érdekes volt ilyet is látni. Főleg, mivel sokat olvastam régen Gróf Balázs képregényeit.
(a klip látványtervezője, animátora) Mondjuk azért a gyerekemnek nem mutogatnám ezeket a figurákat esti meseként...
Vannak benne durva arcok, de a csaj hangja valami eszméletlen jóóó! *.*Fantáziában nincs hiány, az is biztos.
Jah, kifelejtettem, hogy azért is közel áll hozzám ez a nóta, mert én is nagyon hasonló stílusú dalokat énekeltem régen. Jó kis rekesztős, jazz-hangja van a néninek....
Nekem is mindig ezt mondták: "Tiszta bárénekesnő"...
Vááááááááá!
-
művésznő4
senior tag
Igeen, itthonról jelentkezem...
Azért ilyen korán, mert ma nem mentem suliba. Egyáltalán.Most is, mint mindig, legjobb barátnőm, a Meristin segített, hogy túl éljem a napot...
Ha ő nem lenne....<3
Vicces dolog ez a lányoknál nagyon. Tegnap előtt egész konkrétan a kórházban kötött ki az egyik évfolyamtársunk...pedig hát nem egy kis harmatgyenge lány..
Nagyon nem... és mégis ilyen csúnyán "elintézte magát"...
Mindezek ellenére én azt mondom, nincs a világon jobb dolog, mint
NŐNEK LENNI!
Még ha ez hatalmas fájdalmakkal is jár néha...
Szerintem megéri.
Azt a mazochista fajtámat...Úgyhogy én csak azt mondhatom, amit mindig is szoktam:
Kedvenc idézet! <3
És most erről eszembe jutott még egy! *.*Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran
elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy
veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De
ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a
különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek
...tökéletlen lenni..^^♥Na, egy kis érdekesség még így a végére...
Beírom gyanútlanul a gugliba, hogy "Meristin Tabletta", erre nem összetalálkozom egy jó baráttal?
[link]Wic, hát te tényleg mindenhol velem vagy..
Attól, hogy átöltöztél, még felismerlek...
Ahova én megyek, te elkísérsz.
Nagyon helyes!
-
művésznő4
senior tag
-
művésznő4
senior tag
Ma nincs időm rendesen blogolni, mert holnap írunk: bioszból, földrajból, matekból és még irodalomból is pótolni kellene..
Wáááááááá!!!!
Legszívesebben be sem mennék holnap suliba... :/Ma Fruzsika mondott egy nagyon jópofát, amit muszáj megosztanom Veletek!
Pont idevág.
"Nem igaz, elegem van már ebből az egész iskolából!Tanulni kell mindenből, mint állat és annyi házit adnak, hogy még a 10 perces szünet sem elég arra, hogy lemásoljam...
"
Kora reggel ez így ütött rendesen!
Kikaptuk a matekot, amit múltkor összeszerencsétlenkedtem Gáborral. A mai napon gyarapodtam még egy gyalázatos osztályzattal ebből az igen nemes és közkedvelt tantárgyból... -.- :@
Bioszból meg muszáj holnap jót írnom, mert az előző dolgozatom botrányosan sikerült, annak ellenére, hogy tanultam - de tényleg.
Hajni néni csak ennyit mondott nekem a jegy bediktálásnál:
"Réka, belőled remek újságírónő lenne!Nem gondolkodtál még ilyen pályán? Nagyon szépen fogalmazol, gyönyörű gyöngybetűkkel írsz, tetszik a stílusod és még érdekességeket is hozzáteszel, úgyhogy nagyon klassz vagy, de tényleg. Élvezet téged olvasni!
Csak kár, hogy egyiknél sem a kérdésre válaszoltál...
"
Na mondom, akkor sokra megyek a "szépségemmel"....Amit még mindenképp fontos megemlítenem, hogy Sacival ma végre megtört a jég köztünk. Ideje volt a több hónapos fagyos hangulat és feszültség után...
Még nem tisztáztuk a dolgokat, de holnap erre is mindenképp sort kerítünk.
Mondjuk kicsit gyanús nekem, hogy esetleg Bettyke beszélt vele és ő enyhítette meg a szívét felém... nem tudom. Remélem, holnap mindent megtudunk majd beszélni.
Ami fontos, hogy ma nap végére már annyira jóban voltunk, hogy este színházba is akart hívni, mert kapott egy + jegyet. Sajnos nem tudtak volna elvinni, meg már amúgy is láttam a darabot (R&J), ezért lemondtam. Ami a legjobban esett, hogy végre normálisan búcsúztunk el egymástól. Idejét sem tudom már, hogy milyen rég puszilt/ ölelt meg utoljára...Olyannyira eltávolodtunk egymástól, hogy boldog voltam, ha legalább napközben odavetett nekem egy "Csá"-t.
Újabban már csak így köszönt nekem. Csá!... ennyi.
Hatalmas kő esett le ezzel a mai nappal a szívemről. Remélem, feltudjuk még melegíteni azt, amit hanyagul így hagytunk kihűlni...Főleg én...
Szeretlek, Sárám! <3
Ma el lettünk kérve tesiről, hogy megbeszéljük Tanárnővel a pályázat részleteit; hogy ki milyen esszét, fogalmazást, élménybeszámolót írjon a csapatból. Nekem nagyon izgis feladat jutott, alig várom már, hogy belekezdjek!
Hétvégén mesélek majd róla egy kicsit bővebben is...vagy ha esetleg nagyon jól sikerülne, ide is bemásolom.
És ha már témánál vagyunk, tegnap találtam egy nagyon jópofa képet a Tartuffe-ről!
Muszáj megosztanom veletek, annyira tetszenek! Egytől-egyig....whoááá! *.*Most viszont rohanok is, mert Hugi holnap hajnalban elutazik 2 napos osztálykirándulásra és muszáj neki segítenem kicsit.
Búcsúzóul pedig egy dátum ( 2010. október 6., 19:16) és egy link:
A Little Princess - All girls are princesses
EZ NAGYON FONTOS! Holnap mindenképp írok róla!
További szép estét!
-
művésznő4
senior tag
Halihóó - bilibóó!
(ahogy Gábor mondaná...
)
Ma szereztem egy új barátot.
Illetve...még csak kedves ismerősnek mondanám egyelőre, de hihetetlen, hogy egy ismeretlen ember mekkora kellemes csalódást tud okozni, ha jobban megismered.
Nagyon csúnya esős idő volt reggel, ő meg egy szál pulcsiban flangált. Odamentem hozzá és megosztottam vele az esernyőmet. Először nem is akarta elhinni, hogy ő hozzá megyek. Simán tovább sétált, mikor megálltam mellette és felé tartottam az ernyőmet.Mondjuk, én is elég furcsa barátkozási helyzeteket tudok teremteni... ((((;
Egy különös arcú, alacsony roma srácról van szó, aki most elsős a sulimban. A buszról már régóta ismerem látásból, de rendesen leesett az állam, mikor szept. elsején ugyanazon az iskolakapun ment be, mint ahova én!Nem is gondoltam volna róla... Mondjuk ha jobban megnézed, tényleg olyan kis táncos feje van. És ahogy a szenvedélyéről beszél! *.* Azt hittem, elolvadok.
Nagyon elhivatott a munkájában.
Sokan nem értik, hogy miért szeretem és védem mindig a romákat...Hat az ILYEN emberek miatt. Akiknek nem elég az, amiben/ahogy most élnek, hanem kiakarnak törni, megmutatni, hogy ők is lehet tehetségesek és igenis kiemelkedhetnek valamiben. Tudom, hogy tündéri ellenpélda ez a fiú is, de nagyon tudom tisztelni az ilyen embereket. A mostani Megasztárt is részben emiatt nézem. Hemzseg az ország a full profi romáktól, akiknek a vérükben van a ritmus, a zene, a muzsikálás.
Visszatérve Jancsihoz,az elején nagyon nem volt szimpatikus. Mikor a buszmegállónkba érünk, én mindig az első ajtónál szállok le, így egy kis előnnyel, hamarabb indulok el a suli felé. Mivel én szeretek ráérősen sétálgatni, ő meg mindig kapkodja a kis fürge lábait, így szinte mindig kielőz... Első héten is így volt. Megyek szép nyugisan, a fülem bedugva, ekkor érzem, hogy már a hátam mögött lohol és mindjárt kiakar előzni. Én arrébb húzódok. Szaladj Fiam, ha ennyire sürgős!Egyszer csak, mikor már jó pár méterrel előttem jár, hallom, hogy elkezd köhögni, aztán hirtelen felszívja....
Mondom, nee, neee, ki ne köpd!!!.....Erre kiköpte. -.-" Oda, az utca kellős közepére!
Nem tudom, miért gondolják azt a férfiak, hogy ez valami hűűdemenő dolog. -.-
Egy biztos, ha valaki imponálni akar nekem,NE - ismétlem, NE TEGYEN ILYET!
Az lenne az utolsó alkalom, hogy ránéztem arra az illetőre, aki ilyet tesz....
Bocsánat ezért a lényegtelen és kicsit undorító kitérőért, de muszáj volt.
Szóval a lényeg az, hogy mindezek ellenére, a mai nappal még EZT a baklövését is jóvá tette nálam. Pedig az ilyenekre aztán nagyon háklis vagyok...Annyira mély benyomást tett rám.
Köszönöm, János!
Ahogy ígértem, itt van a kép az újjá varázsolt nyakláncomról
Ma délután olyan jót aludtam! ^^ Máshogy nem bírnám ki a napot. A suliban portás lettem volna fél 3-ig, de elkérezkedtem egy negyed órával hamarabb, hogy elérjem a korábbi buszt, különben kuksolhattam volna ott egyedül 5-ig....
Szegény Vilma megint rosszul lett, így a matekkorrepetálásból sem lett semmi.Jah, és amit még nem meséltem, ma sikeresen szénné égettem egy szendvicset.
Gondoltam, előre tervezek kicsit és hogy ne kelljen holnap reggel majd kapkodnom, megcsinálom a holnapi kajámat. Nagyon finomra sikeredett, raktam bele mindenféle jót. A végén még egy kis mozzarella sajttal is megbolondítottam.
Beraktam a szendvicssütőbe, teszek-veszek, elpakolok, megtöltöm a kis bögrémet forró teával és felmegyek a szobámba. Elaludtam... Mikor felkeltem, már a szénné égett szendviccsel fogadtak anyáék. Vagy 2 és fél órán keresztül sült szegény..
Úgyhogy most se kaja holnapra, se hozzávalók, + egy csomó felesleges idő, "kellemes" kis szendvicssütő sikálás....pozitívum: legalább a kutya jól lakott... xD
* naaaaaaaaaagy sóhaj... Ez is csak én lehetek..Vilmusz! Tudod, hogy én nem vagyok annyira beleszerelmesedve Leonába, mint te, de ez a szám most nekem is nagyon talált!
Szeretem, mikor a közös hobbi így összehozza a csapatomat!
Wic, a 'zaláírásodra csak azt tudom mondani megnyugtatásképp, hogy Rád is 3 nő jut: Hugi, Lori és én
Nem tudom, mit panaszkodsz, megvan a 3!...
Muhahahaa
Vilma, ezt ne olvasd!
Jah, és amíg el nem felejtem: Megtaláltam FB-on!.....
Igaz, egy kis kutatómunkával, de megvan. Virág segített benne. Ő egyből vágta, hogy kiről van szó pár külső jellemzőről. Ejjj, ez á nő, ha nem lenne...
Eszméletlen furcsa neve van! *.* Vagy inkább különleges...mint ő maga.Azt hallottam, hogy amúgy Romániában vagy hol lakik. Na mondom, ezt már tanítani kéne, amit én művelek....
Tiszavasvári, Debrecen, Pest, Győr, most meg ez.... -.-
Legközelebb Japánban fogok találni valakit!Na, időközben a "pályázatolással" - ahogy Vilma mondaná
- is készen vagyok. Sajnos a magyar pótlásra már nem maradt időm, de majd holnap befejezem.
Jó éjszakát mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
„A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.”
R.I.P. Kaksi!
Ezt meg Apa fotózta pár napja.
Hogy szedi már Negro bébi a kis virgácsait!
Ez pedig a legújabb felfedezésem: Az egyik kiscicánk, Csipu popsija belelóg a képbe...(Azért neveztem el így, mert szinte sosem lát ki a szemén a sok váladéktól. Kis csipagyártó gép.
Szegénykém, mindennap "megkínoztuk" a kamillateás borogatással...
)
Ma vannak velünk utoljára, mert már áttértek a konzervre, szóval elég nagyok, hogy elajándékozzuk őket...
Holnap jön értük az új gazdijuk...
-
művésznő4
senior tag
Mia Rose után itt az újabb kedvenc.
Szintén nagyon tehetséges leányzó, ráadásul úgy látom, hogy elég hasonló a zenei ízlésünk is. Sok kedvenc számomat megtaláltam a saját feldolgozásában.
Már majdnem olyan jó, mint az eredeti. Van még mit csiszolni, de el kell ismerni, nagyon ügyes kis leányka.
És ííííme, egy hatalmas kedvencem! :
-
művésznő4
senior tag
Aaajjj, nem lehet csak ilyen könnyen elbúcsúzni, történések vannak itt kéremszépen.
Jelentem, megetettem mind az összes macsekot. Jelenleg mindegyik egy lufira emlékeztet...
Negro valamiért órák óta ugatott, de nem tudtok, hogy miért. Először azt hittük, hogy csak valaki járkál az utcán és arra 'mérges', de nem...
Anya már reflektorral akart kimenni, hogy kiderítse, miért nyugtalan a kutya.Erre Apa egyszer csak kiabál kintről, hogy jöjjünk gyorsan!
Kirohanunk, hát mi van a kezében? Egy összegömbölyödött SÜNI!. De valami baromi aranyos volt.
Egyből Simbyék ugrottak be. Ők vannak most nagy sün-nevelésben.Nem igaz, és pont ilyenkor nincs itt a fényképező...
Holnap panaszt teszek Apánál.Na, még ezt megmutatom. Nekem nagyon tetszik! ^^
A nap képe:Ezt meg most találtam FB-on. A volt legjobb barátnőm nővéréék osztálya, akivel szintén nagyon jóban voltam.
Hogy ez mekkora jóó ötlet!Kár, hogy nem én találtam ki...
És végül a jó zenével búcsúzom:
Tényleg megyek, mert holnap portás leszek.
Jó éjt, szép álmokat! -
művésznő4
senior tag
A mai napról röviden...
Ma hiányzott Balázs, ezért Gábor mellé ültem. Sikerült összehoznunk egy botrányos matekdolgozatot...
Ami a legviccesebb az egészben, hogy előbb írtunk belőle és miután összeszedte a dogákat, csak utána magyarázta el nekünk, hogy hogy is kell megoldani egy ilyen típusú feladatot. Vicces volt, tényleg....
Kínunkban már csak nevetni tudtunk ezen a hülye helyzeten.
Mindenesetre holnap mindenképp meg kell kérnem Vilmát, hogy magyarázza el nekem és folytassuk a korrepetálást ott, ahol tavaly abbahagytuk. Muszáj valahogy feltornáznom a jegyemet, ha belegebedek is!
Ma egész nap pörögtem. Mint akit felhúztak, komolyan...
Ezt többen meg is jegyezték. Szinte sugároztam! Azt hiszem, ez még mindig a hétvége jótékony hatása. Ritka eset, de igazán feltöltődtem.
Remélem, az egész napos ugrálással nem fárasztottam le teljesen magamat és a hét második felére is marad az energiából.
Ami rátett még egy lapáttal a jókedvemre, hogy láttam a Hasonmást... *.*
Ma reggel 2 centire jött el mellettem, MÁR MEGINT!!! Pénteken ugyanígy 'váltunk el egymástól'... Pont összefutottunk a Szabolcson, mikor indultam a buszhoz. Sőt, juteszembe, x3 is! Mivel ma az ebédlőben is majdnem előttem állt a sorban. Visszatérve a reggeli találkozóhoz... Hogy hű maradjak önmagamhoz, jól be is égettem magamat előtte...Mikor felismertem az utca végén, hogy ő az, - gyors szívroham, majd üdvrivalgás és végül felcsendült az Örömóda... - Miután ezt így szépen lejátszottam magamban a másodperc töredéke alatt, lenyugodtam és próbáltam a lehető legtermészetesebb, higgadtabb arcomat elővenni. Pár méteren keresztül sikerült is, közben egyre közeledtünk egymás felé. Mikor már kicsi volt a távolság és majdnem összetalálkoztunk, gondoltam, hogy majd a szemébe nézek és akkor majd milyen jó lesz nekem.
Közben a szél felerősödött és kikapott a frizurámból egy kusza tincset. Ez nekem pont kapóra jött. Kecsesen beletúrok a hajamba - akárcsak egy filmcsillag - és bájosan a fülem mögé tűröm. ....Illetve tűrtem volna, ha hagyja. Fél úton valahogy beleakadt a kezem, mert a szél közben összegubancolta a hosszú, dús szálakat. Hát...abban a pillanatban minden lehettem, csak bájos nem...
Még a kezemet is alig bírtam kiszabadítani a hajam fogságából...xD Viccesen nézhettem ki. Gáz, hogy ez pont előtte játszódott le, de ez van, ezt kell szeretni. Bambasági pótlék.
Legalább emlékezni fog rám, ha legközelebb lát a suliban.
Bár ez a kis akcióm nem valami különös csábítási technika akart lenni....inkább csak ilyen ösztönszerű lányos izé...
Hülyeség. És nem mintha akarnék tőle valamit...tényleg nem. Ez csak afféle csodálat nálam. Rajongás, vagy mi...
Na meg ez a nagy hasonlóság is.... :$ Szörnyű. Mindegy, téma OFF! : P
Irigykedhettek, mert éppen ilyen finom teát szürcsölgetek!
Orsolya nem érzi túl jól magát, ezért Anya vett egy újfajta teát. Ha forró, általában használ és másnapra kihozza a náthát... Mindenesetre nekem nagyon bejön. Olyan különleges íze van, hogy le sem lehet írni. Nemhogy ilyet, de még hasonlót sem ittam azelőtt. Ráadásul ilyen kis hülye piramis alakja van, amit sosem értettem, hogy mire jó, de Apa szinte csak ilyet vesz, mer' hogy az jó nekünk...
Van egy jó hírem - vagyis pár embernek biztosan az... Ma elkezdtem fejben összeállítani a velencei élménybeszámolómat.
Nem ígérek semmit, mert félek, hogy olyat mondok, amit később nem tudnék betartani, de halkan megsúgom, nem lehetetlen, hogy a közeljövőben neki ülök és megjelentetem...
Ha máshol nem is, de a blogomban biztosan helyet kap majd. Mindenesetre a képi része (ami elég nagy), nagyjából megvan. Már csak pár ember van hátra, akitől el kell kérnem a hiányzó fotókat.
Éb bácsi, a hatásomra újra elkezdett blogolni. Nemhiába...ilyenkor jönnek jól a seprű szempillák.
(* szempillarebegtetés ON! (Y)
) Nagyon bejön a stílusa, örülök, hogy folytatja. Volt egy mondata, amin tegnap este azt hittem, hogy lefordulok a székről. Idézem:
Márpedig itt rend lesz! - mondta a nagymama, és berúgta a szart az ágy alá...
Bocsánat...:$ Egy kicsit csúnya, de szerintem nagyon vicces és találó!
Azt hiszem, elteszem nehezebb időkre. Jól jöhet ez még később...Hétvégén alkottam egy cseppet.
Volt egy nagyon szép nyakláncom, amit még a Húgomtól kaptam nyáron a szülinapomra. Szerettem, csak elég kötött volt a színe. Sajnos, mikor csomagoltam ki a pestre vitt cuccokat, észrevettem, hogy elszakadt... most hétvégén neki ültem és egy kis átalakítással újjá varázsoltam. Most szebb lett, mint újkorában.
Leszerettem volna fotózni nektek, de Apa pár napja bevitte a boltba a fényképezőt és azóta sem hozta vissza.
Sebaj, majd megoldom valahogy. (;
Mai zene:
Napok óta ezt keresem...
Régóta ismerem, de most a 'zikszfaktorban újra megtetszett. (:Ezt csak azért, mert megtetszett. Bocsi Vilmám, én is berakom, ha nem gond.
És igazad volt, tényleg ez a legjobb száma:Az utolsó számot, pedig csak sutyiban szabad hallgatni....
Tudni kell, hogy nálunk a csapból is ezek a Disney csatornás marhaságok folynak. A Húgom meg az öcsém nagyon rá vannak kattanva a témára, de tényleg! Sajnos szinte elkerülhetetlen, hogy néha ne "ütközzek bele" egy-egy műsorukba, ezért valamilyen szinten engem is fertőz a vírus... Pedig még TV-t sem nézek és mégis.
Szóval múltkor véletlenül meghallottam egy dalt, aminek nagyon megtetszett a dallama és rákerestem a neten. Mikor Anya ezt megtudta, eléggé kiakadt. Bejött a szobába és "Te is, fiam, Brutus...?" tekintettel nézett rám értetlenül.
Már neki is eléggé a könyökén jön ki az egész, ezért extra flegmán odavetette nekem:
"Jaaajj Réka, hagyjuk már Jónásékat...."
Ez valahogy annyira megtetszett nekem, hogy azóta is így emlegetem őket; Jónásék!
Na mindegy, ez csak nekem vicces...Íme a legifjabbik Jónás
, aki szerény véleményem szerint a legnormálisabb, külsőre és belsőre is... :
Jaajj, ez a videóklip, annyira....áááhhh...
Szerintem nagyon szépen megcsinálták. Mondjuk a filmet nem láttam.. Mindenesetre a karakterek nagyon tetszenek és ügyesen is játszanak koruk és képzettségük ellenére. Akárki, akármit mond, nekem tetszik. (:
Úgy volt, hogy ma befestem anya haját, de a Duracell nyuszi is lemerül egyszer.
Elfáradtam nap végére.
Azt hiszem, elbúcsúzom, jó éjszakát Nektek! ((:
-
művésznő4
senior tag
Van itt még pár oldal a múltkori pesti látogatásról is... Tengersok szabadidőm miatt, blog híján a füzetembe írtam mindent. Mivel ez elég hosszú, azt hiszem, részletekben fogom megosztani.
2010. szeptember 24., péntek
A pénteket Papánál töltöttük és csak este mentünk át Mamához.
Kiokosított minket az egyik kedvenc sorozatából. Képes volt másfél órán keresztül beszélni egy argentin szappanoperáról.
Életem egyik leghosszabb 90 perce volt...
Azt mondta, hogy már az 50. résznél elege volt az egészből.Úgy gondolta,ilyen a világon nincs! Ennyi hülye embert a Föld nem hord a hátán, ezért elhatározta, hogy ilyen baromságokra nem fecsérli a drága idejét.
Fogadalma egészen másnapig tartott, amikor is véletlenül odakapcsolta a TV-t és épp az 51. rész kezdődött.Innentől már nem volt megállás... Nem bírta nem nézni.
A 130.-at - ami egyben az utolsó volt, - tegnap adták le. Hát mit ne mondjak, elég hülyeség volt...Örültem, hogy végre vége. Legalább nem tömi ezzel a fejét. Szinte az egész csak ordítozásból, veszekedésből, sírásból, meg magyarázásból állt.
Kicsit mondjuk csodálkozom, hogy egy ilyen művelt, okos, intelligens ember, mint ő, mit ehet egy ilyen nívótlan, értelmetlen időrablón?
Azt mondja, csak azért érdekes számára, mert rengeteget tud nevetni ezen a sok balfék szerencsétlenen.
Egyre jobban kezd hasonlítani Dédimamára. Sajnos ő már nincs közöttünk...Nemcsak ebben az egyben, hanem már sok más dologban is megfigyeltem, hogy kísértetiesen átveszi Mama régi szokásait. Pl. Mamikám is mindig veszekedett a TV-vel.
Végig nézte tátott szájjal a fél órás sorozatot, néha csóválta kicsit a fejét, fel-fel ugrált idegességében, járkált kicsit a szobában, mikor feldolgozta az igen felzaklató eseményeket, visszaült, megint tátotta a száját, aztán mikor vége lett, 1 órán keresztül szidta nekünk, hogy milyen hülyék ezek a Hose Sitáék...
- Folyt. Köv. -
-
művésznő4
senior tag
Előzetesben csak annyit, hogy sok olyan írásom van/lesz, ami egyelőre csak a füzetemben vagy a fejemben van meg, szóval igyekszem majd pótolni azokat is és minél hamarabb megosztani Veletek!
Csók!
2010. október 2., Szombat
Húúú, ez a tegnap éjszaka!
Ülök a kis szobámban, a zene halkan szól a háttérben, én be vagyok bugyolálva egészen a nyakamig
, mert iszonyú hideg van.
A radiátor melege és "illata" terjeng az egész szobában. Olyan jóó! *.* Ha az ablakhoz közel megyek, érzem, ahogy kúszna be a hideg az apró réseken. Szerencsére a szigetelés nem engedi és a hideg kint ragad.
Valahogy még Csondor Kata száma is előkerül és így teljes az idill. Tavaly minduntalan ezt hallgattam, az itthoniak naaagy, naagy "örömére"...Komolyan mondom, hogy karácsonyi hangulatom lett!
Annyira dejavu-m volt órákig, hogy az valami hihetetlen!
Lassan 1 éve, hogy regisztráltam ide a PH-ra és folyamatosan törnek fel bennem a téli emlékek.
Pl. egyfolytában a Zodi-féle debreceni mozizás képei, érzései ugranak be....
Óóóó, az a nap! Sosem fogom elfelejteni! Sohasohasohaa! ^^
Vilma, Gáborom, Edó, én és Zodi....na meg az Avatar 3D-ben. Igaz, a filmből nem sokra emlékszem, mert valaki elterelte a figyelmemet...khhm...Igazából a mai napig nem tudnám visszaidézni, hogy pontosan miről is szól a sztori...
Viszont a jó társaság kárpótolt mindenért...
Szívesen megismételném valamikor, ha lesz rá alkalmunk.
Szerettem a tavalyi telet. Az egyik legszebb volt az életemben!
Sok változást hozott...
Most így belegondolva, alig várom, hogy jöjjön az idei tél. Hóval, karácsonnyal, fával, téli szünettel, szilveszterrel, meg mindennel. ^^Hú, kár volt felhozni...most teljesen izgalomba jöttem!
OFF:
Mellesleg most iszonyúan haragszom rá. Elmondani nem tudom, hogy mennyire..Én soha nem káromkodok, de a tegnapi viselkedését látván, még az én számon is kiszaladt egy szép, cifra szöveg... Mit képzel ez magáról? Hogy mindent megtehet? Ráadásul büntetlenül... Csak azért, mert ő itt "valaki"...
Mindig is becsültem, szerettem és megvédtem rengeteg olyan helyzetben, mikor nagyon csúnyán kibeszélték a háta mögött és kritizálták az itteni munkáját. Zárójelben megjegyzem, jogosan... Ő persze ezekről mit sem tud. Ahogyan arról sem, hogy én mindezek ellenére kiálltam mellette. Kiálltam, mert kedvelem, mint embert és mert ő az egyik legrégebbi ismerősöm innen. ....De azért ez mégsem jogosítja őt fel a vergődésre és a felsőbbrendűség érzésre...
A kikötéseim rá is legalább annyira vonatkoznak, mint ahogyan a többiekre....ha nem jobban!
Ő itt az egyik "főnök", neki kéne példát mutatni, nem pedig......
Hogy lehet valakinek ennyire mocskos a szája????Úgy mosnám ki szappannal, ahogy van. Meg ezek a kamuszövegek, hogy ő abból táplálkozik, hogy az emberek gyűlölök, meg hogy ő ettől lesz még erősebb. Ezek egy gyenge kisfiú szavai, aki így védekezik a külvilág ellen... Ráadásul hogy mondhat valaki olyat a másikra, - főleg ha még a barátja is...vagy legalábbis kedves ismerőse, hogy "te szolga" ?????!!!!!! Még csak poénból sem mondunk ilyet. POÉNBÓL SEM!!!
Odapofátlankodik életében először; lefitymál, kritizál, beszólogat, káromkodik, sérteget, nagyképűen, egoistán viselkedik, okoskodik, ő mindent jobban tud
Nagyon haragszom és várom a bocsánatkérést. Nem tőlem, hanem a sértett személytől. Ha pedig nem teszi, annak következményei lesznek.....akármennyire is szeretném az ellenkezőjét. Ilyen még soha nem fordult elő nálam (Közkívánatra) és ezután sem fog. Nem hagyom annyiban, azt garantálom..../OFF
-
művésznő4
senior tag
Csak még pár dolog és mára abbahagyom a blogolást....
Jelentem, ma kellőképpen behagymáztam, úgyhogy azt hiszem, magam elé tartok egy STOP táblát, mielőtt bárki is tartalmasabb csevejbe akarna elegyedni velem.
Holnapra receptet kell írnom franciára - csupa önszorgalomból.
Eddig nagyon jól állok vele.... - még el sem kezdtem.
Ma Mamával leírattam a kis Loren receptjét. A többiek mind magyar kajákkal készülnek, de ez biztos siker, mivel nagyon elterjedt étel a belgáknál. Mama rendszeresen jár ki Belgiumba és ott tanulta egy nőtől. Iszonyú finom és különleges is. Nem is gondolná az ember, hogy milyen egyszerű alapanyagokból áll...Kicsit talán az omlette-re emlékeztet...
Húú, ahogy beszélek róla, egészen megjött a kedvem hozzá. Nem vagyok egy nagy főzőzseni, de lehet, hogy elkészítem valamelyik nap.
Mondjuk hétvégén. Anya úgysem lesz itthon, mivel megint mennie kell Pestre a fősuli miatt. Na,majd szabadon garázdálkodhatok a konyhájában...muhahahaa!
A kis Loren amúgy már csak a magyarosított neve. Eredetileg Quiche Lorraine Recette-nek hívják, amit történetesen "kis Loren"-nek kell ejteni.Na mindegy.
Elvileg így kellene majd kinéznie valahogy:
Remélem, jól fog sikerülni.
Elég más téma, de úgy érzem, muszáj megemlítenem....csak hogy megnyugodjanak a kedélyek.
Jól érzem magamat mostanában, tényleg jól! Már majdnem olyan jól, mint régen. Ismét szeretek élni!Azt hiszem, kezdek visszarendeződni a régivé. Kellett magamnak ez a kis idő, hogy kiheverjem, feldolgozzam...kiszomorkodjam magamat. Nagyon rossz volt, de elmúlt és csak ez számít. Kezdem visszanyerni régi formámat és lassan ismét én vidítom fel és öntök a lelket az emberekbe. Az optimizmusom is egyre gyakrabban jelenik meg a mondandómban.
Húú....de fura így önmagamról beszélni.Mintha E./3-ban jellemezném magamat. Na mindegy. Lényeg, hogy köszönök minden biztatást, kedves szót és segítséget, amit Tőletek és a családomtól kaptam!
Nélkületek nem ment volna...
Jelenleg annyira 'jó bőrben' vagyok, hogy úgy érzem, hogy jöhet felőlem száz meg száz akadály, probléma, nehézség....bármit képes vagyok legyőzni és "mindenre van erőm ...a Krisztusban, aki megerősít engem"!Végezetül, hagy dicsekedjek kicsit...
"Hát, meg kell hagyni, szívdöglesztő vagy ezen a képen! Hagyd fent nyugodtan, nekem tetszik!
Szerintem nem csak Wic van odáig érte, hanem még sokan mások is.
"
Hoppá, hoppá!
Ilyen szép bókot sem kap mindennap az ember...
Jó éjszakát mindenkinek! ((:
-
művésznő4
senior tag
Nem tudom...valamiért olyan furcsa ez a hétvége. Olyan meghitt a hangulat. Csak ülök a székemben és mosolygok... Csinálom a kis megszokott, hétvégi dolgaimat, kötelességeimet és nem a belefásultságot, terhet érzem belülről, hanem azt, hogy JÓ... Jó itthon lenni!
Olyan kellemes minden, szó szerint tapintani lehet a szeretetet. Ezt...ezt szavakba önteni nem is tudom. Fogalmam sincs, hogy mikor éreztem itthon ilyet. Egy biztos, olyan rég, hogy már nem is emlékszem rá...
Persze, mindig is szerettem hazajönni és ha elutazom valamerre, akkor honvágyat érzek rövid időn belül...de az inkább csak a környezet, a szobám, az állatok és a család, és nem pedig a "meghitt, nyugodt légkör" miatt. Nem tudom, hogy értitek-e, mire gondolok...
Egyre inkább érzem, hogy jó lesz ez. Anya és Apa kapcsolata lassan, de biztosan kezd helyre állni, ami szinte mindenre és mindenkire jó hatással van.
Anyuval pár napja volt egy komoly beszélgetésem (megint édes kettesben, amit úgy szeretek!). Azt mondta, azt hiányolja legjobban Apából, hogy leüljenek és beszélgessenek egymással. Nem csupán pár szót odalökni a másiknak a nap végén, hanem rendesen, értelmesen mesélni egymásnak az apróbb dolgokról is, mint egy normális házaspár. És nemcsak kényszerből, azért mert kell, hanem mert örömüket lelik benne, hogy megoszthatják egymással a gondolataikat, aznapi élményeiket.
Irigyeltem azokat a családokat, akiknél ez automatikusan megvan. Nálunk már jó ideje hiányzott... Viszont mostanában egyre jobban érzem, hogy kezdenek áttörni a falak és minden rendbe fog jönni.
Így kell lennie! Többször is Megígérte nekünk...már pedig akkor így is lesz!
A tegnap este valami fantasztikus volt! Megasztár után Apa haza esett a munkából és hozott nekünk egy csomó finomságot. Anya gyorsan meleg ételt készített neki (!), ő meg elkezdett mesélni pár dolgot a boltról. ...és csak mesélt és meséélt!
A végén annyira belejött, hogy már a TV is zavaró tényezőnek számított, így kikapcsoltuk. Újabb kivételes pillanat volt... Nem volt szükségünk háttérzajra, egymás hangját akartuk hallani.
Csak ültünk 5-öcskén a nappaliban és beszélgettünk. Megdöbbentő volt az az este... Apa olyan bölcsen beszélt, olyan "apásan", "férjesen"...végre olyannak láthattuk, amilyennek már nagyon régóta szerettük volna. Hiszem, hogy eljön még az az idő, mikor ez lesz számunkra a természetes állapot és már csak emlékfoszlányokban fogunk emlékezni a régi, éretlen, gyerekes, bosszantó dolgaira.
Szóval mind az öten ott voltunk a nappaliban: Anya, Apa, Orsi, Áki és én. Igazából már órák óta felakartam menni, mert épp a törit pótoltam az új füzetbe és ilyenkor zavar, ha valaki duruzsol mellettem.. Maximum a halk zenét vagyok képes elviselni, de most... Egyszerűen ott tartott a hangulat.Nem tudtunk mozdulni, pedig már Áki is kész volt rendesen...
Láttam a kis szemecskéjén, hogy nagyon fáradt, mégis hajnalig ott kacarászott Apa vicces 'boltos történetein'. Szeretem a humorát.
Kár, hogy ez az idő múlásával és a rengeteg keserűséggel, elvetettséggel, amit az élet nehézségei okoztak benne, kiölte belőle....vagy legalábbis erősen visszafojtotta.
Jó érzés ismét nevetni és viccelődni látni. Igazán jó!
Tudom, hogy azt a rengeteg jó tulajdonságát, ami régen volt neki (és még van is), nagyon hamar viszont láthatjuk majd rajta. Már csak idő kérdése...Azt hiszem, a hangulathoz passzol...
-
művésznő4
senior tag
Még egy elkeseredett blogbejegyzés....
Szörnyű... Minden alkalommal, ahogy olvasom, összeszorul a szívem is. ....És mégsem tehetek semmit.
Már utálom ezt az egészet. Az egész helyzetet, hogy nem ölelhetem magamhoz, mikor tudom, hogy mennyire rosszul van, nem biztathatom (személyesen), nem mondhatok és tehetek semmi olyat, ami javítana a helyzetén...Még ha nagyon, nagyon szeretném is.
Felháborít, hogy hogyan lehetnek ennyire gonoszak az emberek? Hogy bírják elviselni, hogy az egyik társuk így ki van rekesztve, közösítve? Nyugodt szívvel a lelkébe tipornak, bántják, kibeszélik, kihasználják.... és a többi.
Jól megmondanám a magamét az ilyeneknek....akár fiúk, akár lányokról legyen szó!!!
Könnyű a kisebbet, elesettebbet bántani, aki egyedül van és tudják, hogy úgysem védi meg magát.Gerivel szinte ugyanez a helyzet. Nem csak fizikailag, de most már lelkileg is egyre rosszabbul van... Szegénykém... Hogy önthetnék belé lelket ilyen messziről?
Tegnap nagyon elgondolkodtam..
Vannak itt szép barátságok, (amik pl. NEKEM rengeteget jelentenek!), de mit ér, ha úgy igazából mégsem tudsz neki segíteni, támogatni, ha kell?
Csak írás vagy.....semmi más.Jó, persze néha még csak 1-2 kedves, törődő szó is nagyon jól tud esni, de fizikailag akkor sem vagy ott, hogy megnyugtasd, minden rendbe fog jönni...
Mit csináljak?
Óó, bár közelebb lakhatnánk egymáshoz, fiúk...Eszembe jutott valami. Nem nagy dolog, de szerintem idevág. Remélem, picit jobb lesz utána. Legalább egy leheletnyit....
Ismerni Valakit
Mikor mondhatod el valakiről teljes bizonyossággal azt, hogy igazán ismered?
Hány nap, hónap vagy év, hány közös élmény, mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudd: ismered a másikat?
Néha, mint egy lassított felvételen, látod őt, kívül-belül: amit érez, amit gondol, ami az ő valója, s már a szavak sem fontosak...
Hányszor csodálkozol rá, hányszor találsz benne újabb és újabb meglepetéseket, melyek után már nem jöhet következő...?
Hányszor kell végigsétálnod vele a pokol tornácán, szorosan fogva a kezét, s adni erődből, míg csak teheted, s hányszor kell szárnyalnotok együtt, közösen, tudva azt, hogy ha elkövetkezik is a zuhanás, már tudjátok, hogy egymásból hogyan nyerhettek erőt...
Ismerni – és szeretni, vagy ismerni - mégis szeretni...Nagyon szeretlek mindkettőtöket és ígérem, 0-24 állok rendelkezésetekre.
Ha hívtok, én rohanok, és együtt majd megoldjuk.
Ha belegondolok, még csak pár hónapja...de mégis annyi mindent átéltünk már együtt. Főleg Veled, Wic.Önzetlenül segítettünk egymáson, bármiről is volt szó. Részemről ez ezután is így lesz és jöhet bármilyen nagy probléma, nincs olyan, amit mi ketten ne vészelnénk át valahogy. Ígérem, melletted leszek!
Ré<3
-
művésznő4
senior tag
És már itt is az utánpótlás.
Brooke Fraser - Something In The Water
Aaah Aaah Aaah
there's something in the water, something in the water
Aaah Aaah Aaah
there's something in the water that makes me love you like I doAaah Aaah Aaah
there's something in the water, something in the water
Aaah Aaah Aaah
there's something in the water that makes me love you like IJajj, de nagyon, nagyon szeretem!
-
művésznő4
senior tag
Megfogadtam, hogy a 100. bejegyzést a zenéknek szentelem...de kicsit másképp.
Ezek olyan számok lesznek, amik valamilyen úton-módon hatással voltak az életemre, fűződnek valamihez/valakihez és örök nyomott hagytak bennem. Akármikor meghallom, fura érzés tör rám és egyből egy bizonyos dologhoz kötöm. Egyfajta lelki kapocs fűz a ezekhez a dallamokhoz, ezért mindenképp szerettem volna megosztani az Olvasóimmal!Egyelőre nem az összes került terítékre, részletekben fogok haladni.
Az első részben 1-2 fontosabb embert emelnék ki az életemből és a hozzájuk fűződő számokat.2007. - Barni: indie rock'n'roll
Switchfoot - Always Something, You A Walk To Remember
Switchfoot - Dare You To Move2008. - T.M.:
One Night With The King- The Real me(Natalie Grant)
Nem mellesleg azóta is ez a csengőhangom... (2 éve) Annyira megmaradt a kötődés.
The Giving - Michael W. Smith
Hillsong - In Your Freedom
Énekesnek, pedig Botos Lajos nevét említeném meg... Ezt csak mi tudjuk, hogy miért...2009. - Hami: A Fine Frenzy - Almost Lover
Robert Pattinson Never Think2010. - dew: Hadouken! - M.A.D
Copy Con - Lagzi2010. - Zodi: The Notebook - Unbelievable
Yerba Buena - Guajira (I Love U 2 Much)
Ray Lamontagne - Shelter2010. - Moha: Howls Moving Castle sophie & howl-You and Me
Coldplay - Fix You
Ivan Mládek - Jožin z bažin
Requiem for a Dream
Steklovata - Novi god2010. - Herceg: Ron Pope - 65 More Years
"I'm Falling For You" Original
Molnár Ferenc Caramel - Ne szólj
Hope - Who Am I To Say
James Blunt - Goodbye My LoverWic: Mia Rose - Crush
Brooke Fraser - Lifeline Music Video
P!nk - Just Like A Pill
Friends Bloopers 1. (Phoebe-nevetések
Adri - Szinglik éjszakája
Muri Enikő (Because of you)Csibe: Bartók Eszter - Barátság mélyről
MIKA - We Are Golden
Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán - Egy új élmény
Soon - Brooke FraserBalázs: HILLSONG - THE FREEDOM WE KNOW
Bryan Adams - (Everything I Do) I Do It For You
Micheal JacksonSali: Vigyél el a városba
Beyonce- ListenBettyke: TAYLOR SWIFT - Love Story
Taylor Swift - White Horse
A Fine Frenzy - Electric TwistSaci: "Keep Breathing" by Ingrid Michaelson
Gáborom: Ingrid Michaelson "Be OK" (Photage Version)
Louis and Zach Ding Dong Song
Diana Vickers - N.U.M.BNonó: A Walk To Remember - Only Hope
Avalon - Testify to Love
Touched by an Angel - Testify to Love - Wynonna JuddVilma: Leona Lewis - Better In Time
Top 8 Adam Lambert Mad World
Flipsyde - Happy Birthday - ORIGINAL
Timbaland - Apologize (feat. One Republic)
Delta Goodrem - On My OwnBius: Melanie Fiona - Give It To Me Right
Petey Pablo - Show Me The Money
Samantha Jade - Step Up songBéla: Amanda Lear- Give a bit of Mmmmh To Me (Enigma)
Gun's N' Roses - Knockin On Heavens DoorPapa: Stevie Wonder I Just Called To Say I Love You
Elvis Presley - Burning Love
elvis presley vs jxl - a little less conversation
Tom Jones - Sex bomb
Herczku Ágnes - Nikola Parov - Ha te tudnádKésőbb folyt. köv.!
-
művésznő4
senior tag
Hogy ezek milyen igaz sorok! *.* Olyan rossz, hogy én már kimaradtam ebből a lekérést-jelző dologból.
Jó lenne látni, hogy hányan nézegetik rendszeresen a logoszomat. Nem értem, miért törölték el... Szerintem nagy butaság volt.
Sajnálom, hogy Éb bácsi (csak azért is!
) abba hagyta a blogolást.
Beleolvasgattam és nagyon klassz kis bejegyzéseket írt. Szívesen olvasnám tovább...bár ahogy láttam, végleg abbahagyta.
Azért írok neki egy pü-t, azt hiszem....hátha.
Bár én még benne vagyok a lendületben, remélem 1 év múlva sem fogom abbahagyni a dolgot. Nemrég óta vezetem, de máris annyi emléket örökítettem meg benne, amire talán már nem is emlékeznék, ha nem írtam volna le. Tegnap is kicsit nosztalgiáztam és olyan jóóó volt.
A magyar tanárom tegnap megtudta Vilmától, hogy blogot vezetek és azt mondta, hogy mindenképp hozzam be valamelyik írásomat, mert szeretné megmutatni az iskola egyik legszuperebb, műveltebb, jópofább irodalomtanárának, aki amúgy főiskolai tanár is.Úgy izgulok! Úgy érzem, egyik írásom sem elég jó...
Mind csak kis firkálmány...túl komolytalan. Pedig még Wic-et is segítségül hívtam a választásban. Ajánlott párat, de... nem tudom. Lehet, hogy egy újat kellene írnom...de ahhoz meg idő kellene, ami tudnillik sosincs.
Na, majd meglátom, mi lesz.
Mostanában a blogot is eléggé elhanyagoltam, de nagyon húzós hetet tudhatok a hátam mögött. Pedig sok mindenről lenne ám mit írnom.
Na, majd ha elvégeztem a dolgomat, nekiülök.Addig is egy kis muzsika:
Fogalmam sincs, hogy hogyan, de tegnap este, miközben Wic-kel beszélgettem, valami isteni szikra kipattant a fejemből és eszembe jutott Sade neve...
Róla azt kell tudni, hogy egy gyönyörű félvér nő, akit rendkívül különleges, mély (szinte férfias) hanggal áldotta meg az Ég.Anyával régen rengeteget hallgattuk. A Lovers Rock című albuma is megvolt neki és ha jól emlékszem, az öcsémet is ennek a CD hallgatása közben szülte meg, discman-nel a fülében. Igen, ez Anya...
Mindig is vagány csaj volt.
Sajnos vagy nem sajnos, úgy 7-8 éve az összes régi CD-jét kidobálta, mikor is gyökeres változás lépett az életébe, más dolgok kezdték el foglalkoztatni.Kicsit sajnáltam őket, de ez az ő döntése volt...
Ezeket pedig Vilmámnak ajánlom!
Tutira tetszeni fog!
A másodikat megint Viasat előzetesből szedtem.... -
művésznő4
senior tag
Ez a Vilma beteg!
Komolyan! Rájött az 5 perc....
Pár órája jött egy sms-em. Szokás szerint, azt hittem, hogy Wic írt valamit...Nézem, Vilmától jött. Rövid, tömör üzenet....valami fura, rossz érzésem van.
Nem sokat tévedtem...
"Tudom, rosszul fog esni, de nem szeretném, ha mástól tudnád meg..." - nah mondom, ilyen nincs!Biztos, megint valami kavarás van az osztályban.
Már kezdtem magammal előre közölni a rossz híreket, hogy most ez sértődött meg, most ezt hanyagoltam el, most ez haragudott meg, most amaz beszélt ki...
Mondom, mi jöhet még??? Erre tovább olvasom....
"A Télapó nem létezik!" - azt hittem, leesek a székről. -.-
Nem hittem el... Vilmám, te megőrültél!De én így szeretlek!
<3
De még ere költi a pénzét, elájulok...xD
Csak hogy tudd, most ölted meg a bennem szunnyadó kislányt, aki tele volt reményekkel és hittel!
Szégyelld el magad!
Ezt most akkor csak a TE kedvedért!
<3
Timbaland ft. One Republic - Apologize
***
Ez meg csak úgy eszembe jutott...
Molnár Ferenc Caramel - Ne szólj
Emlékszem, tavaly év végén hallottam először ezt a számot, mikor Vilma matekból korrepetált (és még mentettük a menthetőt).
Aznap náluk aludtam és órákig csak gyakoroltunk. Egymás után csináltam az iszonytatóan sok gyakorlófeladatot. Nagyon hangulatos kis szobája van az emeleten. Besötétítettünk, redőny le, ajtó be, láva-lámpák ON, Caramel CD a lejátszóba.
Fúúúú, na ott aztán volt hangulat! (((((:
Ő tett-vett a szobában, pakolgatott, én meg addig bebugyoláltam magamat az ágyban, mert majd' szét fagytam. Közben persze szorgosan oldottam a kiadott feladatokat. Vilma lement pár percre, hogy egy kis finomságot hozzon fel nekünk, én meg addig tartottam egy kis szünetet.
Egyedül voltam a szobában...félhomály...a zene szólt halkan....közben pedig a takarót szorongattam, mint mindig, mikor nagyon fázok.
Kicsit elkalandoztam és akaratlanul is eszembe jutott. Igen, Ő.... Nagyon hiányzott, rettenetesen. Akkor még nagy volt a lila köd.Arra gondoltam, bár itt lenne mellettem! Hallgatná velem a zenét, átölelne, megcsókolna. =(
Szép pillanat volt... Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni azt az ábrándozós, magányos 10 percet a szobában... Örökké beivódott. Vilma törte meg a hangulatot, ahogy meghozta lentről az édességet.Rögtön elmúlt a varázs.
Pár nap múlva ezt elmeséltem Neki is...mármint Hercegnek, de már biztos, hogy nem emlékszik rá. Sőt, a zenét is belinkeltem, de csak remélni merem, hogy nem maradt meg, hogy anno mit mondtam Neki erről a számról...***
Caramelről csak annyit, hogy a magánéletben nem tudom, milyen ember lehet, de a hangját nagyon nagyon szeretem.
Valahogy hangulatba hoz... Olyan lüktetős, búgó.....ááááááhhhhhh.
Teljes relaxation!
További kedvencek a 'Millió Kérdés' után: (mindig az marad az első számú!)
2. Caramel - Te vagy az a lány
3. Molnár Ferenc Caramel-Ne menj el!
4. Molnár Ferenc Caramel - Hozzám tartozol!
5. Molnár Ferenc Caramel - Lelkemből szól
6. Caramel- Mond meg isten (ez csak a szövege miatt...nagyon igaz!)
7. Caramell - Mennem kell
8. Caramell Várt Váratlan
9. Ez a klip! *.*Megdöbbentően gyönyörű! Képes vagyok tizedszerre is tátott szájjal végig nézni!Ritka színvonalas videó. Caramel - Lélekdonor
10. És végül a nagy kedvenc: Caramel, Szállok a Dallal...
***
Jajj, ezt még muszáj betennem így a végére!
Wic szerint én egy TOSZ vagyok.Így, ahogy mondom, TOSZ!
( --> = Temperamentumos Olasz Szőke)
Jah, és a héten ma volt a 3. leánykérésem....és mind más személytől. Mi van veletek, embörök?
Az egyik legkedvesebb: "Költözz hozzám, házasodjunk össze, legyen egy rakat gyerekünk és szép lesz az élet!"
Hmm....
NŐŐŐK, hát hol van a szemetek?Egy ilyen rendes, szeretetreméltó, csupaszív, érzékeny férfit nem észrevenni....
Nők....
Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Akkora jó ez a szám!
Ájnevörforgetjúú, déjszedvidnevörméjkitmááj, szvíítdzsoj, olvéjzrimembörmíííí
-
művésznő4
senior tag
Ma felköszöntöttem Wictort. 1 teljes hónappal hamarabb, mint ahogy a szülinapja van. Nem értem, hogy tudtam ezt ennyire benézni...
Pedig ami a határidőnaplómban van, az mind hivatalos, "szent" adat...
Ami a legszebb az egészben, hogy már hónapok óta be van írva erre a napra...
"Wictorom 19. Szülinapja! <3
"
Nagyon későn értem haza a suliból, de siettem, ahogy csak tudtam, hogy egyből felköszönthessem az én vénember, 19 éves lelkitársamat.
Utóbb kiderült, hiába volt az egész napos görcsölés.... ráértem volna 1 hónappal később is ezen rágódni.
No, most már mindegy. Ilyen kiváltsága sincs mindenkinek. Egy évben kétszer ünneplik a szülinapját!...
Mindenesetre nagyon köszönöm a PHChat-es fiúknak, főleg BlueMerle-nek a rendkívül hatékony, gyors, kreatív ötletet!
Boldog szülinapot Wic, előre is!
Az ajándékodat pedig akkor is megkapod...Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én egyszerűen nem bírok betelni vele...
-
művésznő4
senior tag
Anya tortillát csinált ebédre....vagy mit...
Tyűű, hogy az milyen finom volt! *.*Valahogy így nézett ki:
Ilyen töltelékkel:
Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Éljen a takarítás!
Csibével nemrég beszéltem. Ő a szerencsés kiválasztott, akit magammal viszek múúúvelődni
na meg a húgomat. Nehogy már kimaradjon a jóságból.
Jajj, majdnem elfelejtettem... Ma reggel több órán keresztül internet-kimaradás volt, vagy mi a szösz..
Betelefonáltunk a szolgáltatóhoz és azt mondta, hogy az E-on vacakol valamit...
Nagyon boldog voltam...
Szerencsére, egész hamar megcsinálták, de lehet, hogy tegnap az msn-em is emiatt ment el...nem tudom.Mindenesetre, bocsi Wic! :S
-
művésznő4
senior tag
Jelentem, tegnap este épségben, biztonságban hazaértem!
Igaz, egy nappal hamarabb, mint terveztük, de már nagyon szerettünk volna a saját ágyunkban aludni.
Szerettem volna Pestről is írni, de Papának valamiért nem engedi feltelepíteni az új Northon-t, ezért nem mer felmenni az internetre, amíg teljesen biztonságos nem lesz...Fúúú, tele vagyok ötletetekkel. Annyi minden eszembe jutott a bloggal kapcsolatban, ráadásul a hétvége is elég tartalmas volt, szóval bőven van mivel megtölteni a kis bejegyzéseket.
10-15 oldalt simán írtam a füzetembe.
Csak győzzem mindet begépelni...
Jó kedvem van! Már nagyon rám fért... Anyával megint volt reggel egy személyes beszélgetésünk. Annyira bíírom!
Az Apával kapcsolatos dolgait nem nagyon tudja mással megbeszélni, csak velem... nem igaz, ezekkel mindig történik valami... Mondtam is neki: "Filmbeillő páros vagytok, Anyám.
Ha nem látnám a saját szememmel, amit műveltek, el sem hinném...
"
Nevetett.Jó volt. Csak Ő és én... Elbírnám ezt gyakrabban is viselni.
Tyűűű és hiper-szuper nagy híír! Nagyon úgy néz ki, hogy ma este színházba megyek!
És nem is akármit nézünk meg... A Rómeó és Júliát!!!! Majd kiugrok a bőrömből!
A szomszédom színész a Móriczban és mivel a kisfia és Öcsikém nagy pajtások, meg rengetegszer vigyázunk rá, vendégül látjuk, meg együtt járunk a busszal, ezért hálából kapunk tőlük 3 ingyen jegyet a premierre!
A legfelső úriember az, Tóth Karcsi. Verona hercegét fogja alakítani. Ejjj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Mondjuk már eleve jó az alap is, elrontani nem lehet....
Még mindig pörgök! Színházba megyek, színházba megyeeek! ^^Nah jó, leültem...
Addig is, itt egy kis muzsika. Utálom ezt a sorozatot, mert éjjel-nappal ez megy nálunk a nappaliban és már kicsit nagyon unom...
De hát a kicsik nagyon szeretik, úgyhogy nincs mit tenni...
Amúgy sem nézek TV-t, úgyhogy annyira nem zavar, csak azért... -.-
Ezt a számot viszont nem bírom kiverni a fejemből. Talán ilyen jó dalt még nem is hallottam tőle...
Ordinary Girl- Hannah Montana w/lyrics
SZÍÍÍÍNHÁZBAAA MEGYEK, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
-
művésznő4
senior tag
Van olyan, hogy túl érzelmes? Mert akkor azt hiszem, én az vagyok...
Ma tesi órán röpiztünk. Hatszor jött felém a labda, ebből négyszer nem tudtam visszaütni. Már a sírás fojtogatott... Mostanában túlságosan érzékeny vagyok és már azt is a szívemre veszem, ha kicsit durvábban szólnak hozzám...
Pont azelőtt jött oda hozzám Bettyke is és megint jól megkaptam a pofámba, hogy nem mondok soha semmit, pedig látszik rajtam, hogy bajom van. Csak bámultam rá és hangtalanul nyitogattam a számat. Egyszerűen nem tudtam belekezdeni... Csak a szokásos gombóc a torkomban, de értelmes szót nem tudtam kinyögni.Erőtlennek és gyengének érzem magamat. Semmire nincs erőm és minden nehezemre esik. Csak úgy vagyok napközben és hagyom, hogy sodorjon az ár. Lassan eltelnek az órák, vége lesz a napnak, hazamegyek, eszek, tanulok, alszok...élek, de semmi más.
Ma egész nap úgy viselkedtem, mint egy élőhalott. Pedig a tegnapi nap után azt hittem, hogy ez megint legalább olyan jó lesz.
Egyik nap pörgök, nevetek, beszélgetek, boldog vagyok...következő nap meg jön a világvége hangulat...
Miért van ez?Én soha nem voltam hangulatember. Sőt, nagyon utálom, ha valaki ilyen ingadozóan, kiszámíthatatlanul viselkedik.
Na mindegy...eléggé elkanyarodtunk.
Tehát Bettyke leszögezte, hogy ő nagyon megbízható és bármiről is legyen szó, neki elmondhatom! Nem volt erőszakos, de a lelkemre kötötte, hogyha gond van, akkor mindenképp mondjam el neki, mert nagyon szeret és azt akarja, hogy minden rendben legyen velem. Azt mondta, hogy éppen elég lelki terhet zúdított már ő is a nyakamba, tehát én is bármikor forduljak hozzá bizalommal. Különben milyen barátok lennénk?
Ez mondjuk jól esett...Vilma is többször megjegyzést tett tesin a viselkedésemre...
Ő pl. jóindulatú, de nem nagyon tud rajtam segíteni. Nem tud mit kezdeni a helyzettel. Múltkor, mikor elolvasta a bejegyzésemet (a panaszkodósat), azt mondta, hogy meglepődött, de most nem igazán tudja, hogy mit kérdezzen/ kérdezhetne, amitől jobban érezném kicsit magamat?
Mondtam, hogy semmit, mert úgysem tud segíteni és inkább hanyagoljunk a témát.És ha ez még nem lenne elég, óra végén Máté is odajött hozzám, hogy mitől van ilyen "hűű, de jó" kedvem ma? Ezen annyira meglepődtem, hogy hirtelen válaszolni sem tudtam. Én szeretem Mátét, de nem igazán szoktunk beszélgetni (vagyis csak ritkán), elég más körökben mozgunk. Ha még ő is látja rajtam, amit annyira igyekszem palástolni, akkor mit gondolhatnak a közelebbi barátok?
Jah igen... Balázs 2 napja Viki mellett ül. Állítólag nem mer Vikinek nemet mondani, mert köztudott, hogy milyen hülyeségen megsértődik.
Gondoltam, hogy vagány leszek és nem hagyom, hogy azt lássa, hogy rosszul esik, hogy elült mellőlem, ezért fogtam magam és nagy látványosan átültem Judit mellé, mivel épp neki sem volt padtársa. Nagyon örült neki...Balázs már kevésbé.
De nem is ez a lényeg... Épp, hogy megkezdődik az óra, Judit kérdezi tőlem, hogy Réka, mi a baj? Teljesen le vagy törve.
Teljesen kiakadtam. Nem hittem el, hogy egyszerűen olvasnak bennem az emberek! Hogy nem bírom ennyire leplezni az érzéseimet??De még ha látványosan szenvednék vagy valami...
Csak ültem a padban és gondolkodtam, ennyi. Nem szeretem, hogy egyből így meglátszik minden az arcomon.
Emlékszem, mikor összejöttem a "Félvér Herceggel"...Az elején még nem akartam senkinek sem elmondani, mert elég friss volt a dolog és úgy gondoltam, hogy még kicsit várok a beavatással. Erre belépek az osztályba és mindenki engem néz... Mondom, mi van?? Valami rosszat csináltam, vagy mi?
Erre egyből a kérdésözönök: Réka, mi van veled? Teljesen kivagy virulva....csak nem szerelmes vagy?
Na mondom, így lehet ezek mellett titkot tartani....A mai rosszkedvre még az is rátett egy lapáttal, hogy Gáborom és Bius is lebetegedtek. Azt nem mondom, hogy mi a bajuk, mert nem akarom zavarba hozni őket..., de egy jó pár napig biztos, hogy nem fognak suliba jönni. Ráadásul úgy érzem, hogy Sára haragszik rám valamiért... De már Velencében is ilyen volt. Távolságtartó és újabban soha nem ad puszit a köszönéskor....sőt, valamikor el sem köszön.
Nem tudom, hogy csak velem ilyen-e, de nem esik jól, az tuti. Mondjuk ő volt az első, aki kifejetette, hogy milyen sz*ul (bocsi) esik neki, hogy soha nem osztok meg velük semmit. Mármint semmi személyeset. Mindenki kiteregeti az utolsó szennyesét is, de én szinte alig... Érdekes.... Úgyhogy lehet, hogy most ez is közrejátszik ahhoz, hogy így viselkedik velem.
Az utolsó - és egyben az egyik legrosszabb dolog a mai napban, hogy nem volt angol óra...Pedig úgy szerettem volna, ha lenne. Holnap a 3. óránk nyelvóra, én meg pont akkor hiányzok...
van egy érdekes elméletem az angollal kapcsolatban, de addig nem írom le, míg nem teljesen biztos. Csak tegnap úgy elmerengtem rajta... és azt hiszem, lehet benne valami. Na, majd meglátjuk.
Az egyetlen pozitívum a mai napban, hogy megúsztam franciából a felelést.UPDATE!: Jelentem, hogy délutánra már sokkal, sokkal jobb kedvem lett.
Itthon vagyok és pihenek. Jól érzem magamat. Sajnos mennem kell csomagolni, mert mint mondtam, hétvégén Pesten leszek. Nem tudom, hogy meddig maradunk, úgyhogy nem is merek szervezkedni a pestiekkel. Majd legközelebb!
Addig is vigyázzatok magatokra, kellemes hétvégét mindenkinek! pusziiiii! ^^
-
művésznő4
senior tag
"A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben... Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. (Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy 'Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!'). És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben. Gyakran évszázadokig vagy még tovább hurcolhatjuk magunkban. S néha megélhetjük azt a ritka pillanatot is, amikor - bármilyen alakban - újra találkozunk, és megszólal bennünk az 'Ő az' ismerős élménye. Ez a villámszerű felismerés nemcsak különösen boldog és megrendítő, de azzal az érzéssel jár, mintha egy régi szomjúságunk elégülne ki, mintha nemcsak azt mondanánk, hogy 'Ő az!', hanem azt is, hogy 'Csakhogy itt vagy, végre!"/Müller Péter/
Hogy ez milyen igaz...
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #87 üzenetére
Na, gyorsan még pár gondolatot így estére...
Aztán rohanok vissza tanulni.
A tegnapi bejegyzést kicsit meg is bántam, meg nem is. Tudtam, hogyha megírom, annak következményei lesznek. Biztosan most csalódást okoztam sok embernek, hogy ilyen lehangoló sorokat kellett olvasniuk tőlem... :'( Ennek többen hangot is adtak. Éreztem, hogy általános megdöbbenés lesz a reakció. Bánom, mert éppen nekem kellene tartanom magamat. Így hogy fogok segíteni a barátoknak, meg azoknak, akiknek szükségük van rá? Nem, nekem nem szabad összeomlanom! Már csak Miattuk sem... <3
Abból a szempontból viszont egyáltalán nem bánom, hogy mióta kiírtam magamból, SOKKAL jobban érzem magamat. Ma kifejezetten jókedvem volt. És nem kellett az arcomra erőltetnem a mosolyt, hanem mind magától jött, őszintén. Most ez nem tűnhet nagy dolognak, de ha az utóbbi időre visszagondolok, igenis nagy szó. Úgy érzem, egy gát átszakadt.
Geri, Wic, Talmida, Vilma és a többiek. Sajnálom, ha megijesztettelek titeket vagy csalódást okoztam esetleg az írásommal... Igyekszem összeszedni magamat. Minden erőmmel ezen leszek, ígérem!Az, hogy jobban érzem magamat, több mindenből is fakad. Egyrészt, ma volt angol óra, ami előtt rendszeresen pillangók repkednek a gyomromban....
de nem az angol nyelv miatt (úgyhogy erről majd máskor, mert elég összetett a téma...
), másrészt kaptam ma francián egy nagyon érdekes sms-t... El sem hittem, mikor megláttam, hogy ki küldte..
Többször is el kellett olvasnom. Herceg volt az. - azaz a Félvér Herceg, ahogy ő mondaná...
Hát...mégis csak jó valamire ez az én híres szétszórtságom.
Tegnap éjszaka még mindenképp megakartam említeni a blogomban, hogy milyen rosszul esik, hogy több, mint egy hete küldtem el Neki a levelemet, de ő még egy betűt sem írt vissza.
Nagyon fájt, de nem tehettem semmit. Maximum kipanaszkodom magamat. Az volt a szerencséje, hogy már nagyon fáradt voltam; nem maradt rá időm meg enerdzsíím.
Úgyhogy ma az sms-ét is sokkal jobb hangulatban tudtam fogadni. Olyan jó volt...olyan rég írt nekem! :'( Azt hittem, hogy haragszik rám és ezentúl mindig kerülni fog, de ehelyett kellemesen csalódtam Benne.Felajánlotta, hogy segít, hogy ne vállaljam túl magamat és még beszélgetni is szeretne továbbra is men-en. Általában a lányokban merül fel hamarabb a "Legyünk barátok" téma, de én a mi esetünkben még csak gondolni sem mertem ilyesmire. Szentül megvoltam róla győződve, hogy utál és esze ágában sincs velem foglalkozni... Ez a kedves hozzáállás viszont rendkívül váratlan és kedves gesztus volt Tőle.
Nem hiába.....
(namindegy...
)
Írta az üzenetben, hogy hétvégén beszélhetnénk. Nagyon jó lenne, de sajnos nem fog összejönni...
Anyát felvették az ELTE-re.Tovább fog tanulni...mármint valami továbbképzés. Gyógytestnevelést szeretne tanítani az oviban. Vagyis azt is, a többi dolog mellett. Ez mind szép és jó, viszont 2 éves a képzés... és minden hétvégén ott kell majd lennie. Nagyon húzós lesz.
Hogy Anya könnyítsen a dolgon és hétvégenként ne legyünk külön, kitalálta, hogy amikor csak tud, magával visz minket Pestre. Legalább addig is nagyizunk. Ettől a hétvégétől kezdődik. Sőt, már pénteken sem megyünk suliba, Anya kikér minket. Holnap ahogy hazajöttem az iskolából, készülünk és megyünk. vasárnap estefelé jövünk csak meg. Érdekes lesz, hogy hogy fogok majd így tanulni, na mindegy...
Az igazat megvallva, semmi kedvem menni, de tényleg! Ezerszer szívesebben ülnék az iskolában..
Ráadásul hétfőn is hiányoztam. Ennyit nem lehet lógni. Anya pedig azt mondta, hogy minden hónapban minimum egyszer magával visz minket, szóval sokkal gyakrabban fogunk járni a szülővárosunkba.
Tisztára, mint óvodás koromban. Akkor még gyakran hétköznap is felutaztunk több napra. Gyakorlatilag többet voltam Pesten, mint amennyit oviba jártam.
Mondjuk akkor még vonattal közlekedtünk. Háát...nem tudom mi lesz, hogy lesz. Mindenesetre érdekesen alakul ez az egész....minden hétvégén Anya nélkül.
De legalább ő nagyon lelkes a suli miatt. ^^ Úgy örülök, hogy felvették! Remélem, feltaláljuk majd magunkat nélküle is.
Szívem szerint , ezt a holnapi utazást is lemondtam volna, de nem tehetem, mert Anya már előre beharangozta Mamáéknak a telefonba, hogy majd naagy élménybeszámolót fogok nekik tartani Velencéről..
Szuper. Szóval nincs menekvés, menni kell. Viszont én nem fogok mindig velük menni, mert muszáj a tanulásra koncentrálni, ott pedig nem lehet rendesen tanulni.
Jajj, de elment az idő!
Nagyon kérlek, ne haragudjatok, ha nem válaszoltam még mindenkinek a pü-jére! Ha visszajöttem Pestről, igyekszem pótolni, de nem nagyon leszek előtte gépközelben..
Nem felejtek ki senkit, megígérem!
Jah és még annyit, hogy Wic, irtózatosan hiányzol és köszönöm szépen a múltkori sms-t nagyon szép és megható volt!
Édes vagy! <3 És ne haragudj, ha megbántottalak! Tudod jól, hogy nagyon szeretlek! (:
Across the Universe - I want to hold your hand
Olyan gyönyörű hangja van!!! *.*
Sarah Mclachlan - I Love You (album : Mirrorball)
Jó éjszakát! ((:
-
művésznő4
senior tag
Sokan panaszkodtak, hogy miért nem csináltam útinaplót Velencéről....vagy hogy legalább egy élménybeszámolót írhatnék..
Hát akkor tessék, íme az egyik egyik kreálmányom.Kirándulásunk egyik kis gyöngyszeme!
(Gáborom és én)
Ha valaki kíváncsi a többi Velencés képre, a Facebook-omon megnézheti őket!
Ciao!
-
művésznő4
senior tag
2 új kedvencem, csak hogy valami jó is legyen már...
Gáboromtól:
Vilmámtól:
Köszönöm szépen Nektek!
-
művésznő4
senior tag
Tegnap:
Mivel Velence kellőképpen lefárasztott minket a maga kis csonka hetével, ezért az osztály 95% otthon maradt hétfőn pihenni. Anya délutános volt és miután elvitte a kicsiket, otthon maradtunk kicsit kettesben. Ritka pillanatok egyike ez. Szeretem, mikor így vagyunk, mert ilyenkor teljesen máshogy beszél velem. Bizalmasan. Olyan dolgokat osztunk meg egymással, amit amúgy nem. Megkért, hogy vasaljam ki a haját, közben pedig elég sok minden szóba került...
Megkérdezte, hogy nincs-e valami olyan dolog, amit meg kéne beszélnünk vagy nyomja a szívemet vagy csak szívesen beszélgetnék vele róla? Azt mondtam, hogy nincs... De ahogy kimondtam, összeszorult a torkom. A szemem is kis híján könnybe lábadt. Szavakkal nem tudom elmagyarázni... Konkrétan nincs problémám, de mégis úgy érzem, hogy belül valami nem stimmel velem, baj van. Valami mély, lelki dolog. Néha megijedek saját magamtól is. Életuntságot érzek, azt, hogy, túl fáradt vagyok az élethez és képtelen vagyok az összes teendő elvégzésére, a feladatok megoldására. Egyszerűen valami emberfeletti dolognak érzem, pedig eléggé kikímélt életem van a fáradhatatlan, lelkiismeretes Anyukám mellett...
Legszívesebben csak lefeküdnék aludni és csak aludnék és aludnék....a Világ pedig megállna, az idő megszűnne. Nem kellene semmivel és senkivel törődnöm, csak pihenni, amennyit csak jól esik. Ez csak egyik dolog.
Nem tudom, hogy minek tudható ez be, de folyton szomorú vagyok... Nem, nem csak szomorKÁS, hanem magányosan, reménytelenül, összetörten szomorú...
Soha nem voltam még depressziós és NE IS LEGYEK!, de a napokban komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vajon normálisnak tudható-e be a viselkedésem?
Furcsa ilyesmit írni magamról. Ééén, az örökké jókedvű, mindenkit felvidító, bohókás, nevetgélő "kislány", akiből sugárzik az életerő, vidámság, életkedv....most legbelül sír és ürességet érez. Mi történik velem? Én ezt nem akarom... :'(Kívülről úgy tűnik, hogy minden rendben van. Nem mutatom, hogy belülről kínlódok. Nem tudom, miért... Talán nem akarok teher lenni másnak. Hiába mondják, hogy meséljek kicsit, mondjam el, mi bánt...egyszerűen képtelen vagyok rá. Nagyon sok kedves barátom van, akikre az esetek túlnyomó részében számíthatok is...de mikor megjelennek a komoly, lelkizős dolgaim, egyszerűen nem találok olyan embert, akiben 100%-ig megbízok és úgy érzem, hogy minden mindent elmondhatnék neki, őszintén, tiszta szívemből. Azt hiszem, erre már csak egy társ lenne a legalkalmasabb, de mivel nagyon komolyak a szándékaim, ezért valószínűleg erre csak nagyon sok idő múlva kerül sor... (ezt most valószínűleg sokan nem értették, de nem számít...) Ma megkérdezte a földrajztanárom viccből, (aki mellesleg az egyik szívem csücske ((: ) hogy szeretnék már férjhez menni? Én pedig habozás nélkül rávágtam, hogy IGEN!
Csak ismerném már meg Őt!.... :'(
Az osztályban mosolygok és néha tényleg sikerül is ideig-óráig elfelejtenem a levertségemet, de aztán mindig valahogy visszatér a rossz érzés... Gyakran, míg mások szaladgálnak, hülyéskednek, hangosan nevetgélnek a szünetekben, én csak ülök egy helyben a padomban és bámulok, gondolkodok az mp3 lejátszómmal a fülemben... Ez egyfajta "ember riasztó". Bízom benne, ha látják, hogy "elvagyok foglalva", akkor nem jönnek oda. Sajnos nem mindig válik be. A barátnők rendszeresen ott sertepertélnek a közelemben és mikor látják, hogy megint csak gubbasztok, akkor odajönnek, egy kis simi, ölelgetés, puszi...kérdezik, hogy mi a baj? Miért vagyok ilyen kis punyi ma? Nekem pedig rendszerint ugyanaz a válaszom: "Csak fáradt vagyok..."
Van benne némi igazság, de van, hogy csak lerázó duma. Lerázó, mert ésszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom, csak bajom van.
Ejjj....abba kéne hagyni ennek a bejegyzésnek az írását, mert egyre siralmasabb magamat olvasni...Anyu, és a többiek: Nagyon szívesen elmondanám Nektek, hogy mi a bajom, de egyszerűen nem tudom.... Komolyan nem...
Úgy szeretném elmondani nektek, kiönteni a lelkemet, de nem megy...
Sürgősen változtatni kellene ezen az állapoton, mert ez nagyon nincs így rendjén. Azt hiszem, túl sok ember terhét, gondját, titkát, problémáját cipelem a vállamon... Le kell erről szoknom, pedig szinte szenvedélyesen szeretek segíteni az embereken. Meghallgatni őket, tanácsolni, titkot őrizni, segíteni átvészelni a nehéz időszakokat. De... nekem ki fog segíteni?
Itt már emberi segítségre nem számíthatok, csakis Benne bízhatok... -
művésznő4
senior tag
Múltkor sikerült!
-
művésznő4
senior tag
Csak villámban írok, mert kb. 3 percem maradta blogolásra...
mégsem szeretnék úgy elmenni, hogy el sem köszöntem...
Ma iszonyú sűrű volt a nap.
Családi buli volt Mamáéknál. Nagyon élveztem.Viszont Anya kocsija bekrepált...
Iszonyat büdös füstöt bocsájt ki magából....meg szaggat is vezetés közben, de valami brutális módon. Alig tudtunk vele hazajönni...
Holnap viszi is a szerelőhöz.
Vettem a Media Marktban kazettát a kamerába. Huhúúú, nem lesz kegyelem senkinek sem!Mindent megörökítek!
Beváltottam 35E-t Euróba. Remélem, elég lesz...
Szeretnék pár embernek kedveskedni 1-2 aprósággal, szuvenírrel...De ez titok!
Estefelé estünk haza...A nap fénypontja az volt, hogy még a Közkívánatrások is összekaptak kicsit.
Nem mondom, remek az időzítés..
Nem haragszom rájuk, mert egytől egyig nagyon szeretem őket....de azért kicsit szíven ütött a dolog...
Nem így akartam elmenni... :'(
Bízom benne, hogy megoldják, míg nem vagyok és nem esik szét végleg a csapat.
Bárcsak....Most erre csomagolok!
Még van 2 órám bepakolni mindent a bőröndbe, aztán készülődök és fél 4-re a suli előtt kell lenni mindenestül. Egyre jobban izgulok. Kész hulla vagyok már most is. Általában nem alszom jól a buszon/kocsiban, stb., de mivel nem aludtam több, mint 1 napja, így szerintem olyan leszek, mintegy mormota...
Vilma mellett fogok ülni. Alig várom!
Az biztos, hogy nagyon elleszünk...
Mindketten írunk majd útinaplót, úgyhogy tessék lelkileg felkészülni...
Wic, te fogsz a legjobban hiányozni!
Kitartás! Csak eltelik az a hét...
Majd sms-ben tartjuk a contact-et!
Még mindig nem válaszolt, pedig azóta volt fent többször is. Vagy nem olvasta el, vagy elolvasta, de nem akar rá reagálni... Biztosan váratlanul érte. Végül is napok óta nem beszéltünk, szóval előzménye sem volt.
Mindegy, hátha mire visszajöttem, kapok valami válasz félét...Nekem tiszta a lelkiismeretem és így most már nyugodt szívvel megyek Olaszországba.
Azt hiszem...Szép hetet kívánok mindenkinek!
Hamarosan jelentkezem! -
művésznő4
senior tag
-
művésznő4
senior tag
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.Vajda János: Harminc év után (részlet)
2010. szeptember 11., Szombat
Neked...
Egy szombati napon jöttünk össze, így úgy gondoltam, úgy lenne "kerek" a történet, szombaton lenne vége is.
Sokat gondolkodtam.....rengeteget....megállás nélkül és mégsem jutottam soha előrébb.
Egy biztos: Nem szeretlek....már nem. Legalábbis szerelemből biztosan nem. Szó szerint kiölted belőlem az irántad érzett gyengédséget, a lehetetlen és megmagyarázhatatlan viselkedéseddel. Elhidegültünk egymástól. Várható volt ez...főleg a távolság miatt. Tudtuk jól, hogy mire vállalkozunk, mi mégis belevágtunk....még ha tudtuk is, hogy később nagyon fog fájni. Megtörtént.
Az ország két szélső csücskéből éreztük, hogy ez lesz, de szerelmi lila ködünktől mégis elvakultunk, mint két buta gyerek...
Utólag azt mondom, voltak szép pillanataink, sőt gyönyörűek is, amiket soha életemben nem fogok elfelejteni, SOHA! (Pest....) , de....mégis több a rossz emlék, a fájdalom, a keserű szájíz és a csalódások...
Nem hibáztatlak, senki sem tehet a történtekről...de ha mégis, akkor én legalább annyira bűnös vagyok. Tényleg nagy meggondolatlanság volt, amit tettünk.
Valamilyen szinten még most is kötődöm hozzád, a furcsa a körülményeink ellenére is... (+ aki ismeri a történetünket, rájöhet, hogy elég paradoxon helyzet) Sajnos ez ellen nem tehetek semmit.Talán idővel begyógyulok.
Sok mindent köszönhetek Neked. Olyan dolgokat, amit azelőtt soha, senkitől nem kaptam még!...
Az utóbbi időben viszont, már egyáltalán nem vettél komolyan. - Pont, mikor a legjobban kész voltam. Szörnyen rosszul esett/esik, mert úgy tekintesz rám, mint aki nem is létezik és mintha soha nem is ismertük volna egymást.Úgy vettem észre, hogy ez egyfajta technika Nálad... Lassacskán eltávolodsz tőlem, szinte észrevétlenül "építesz le", hogy kevésbé fájjon. Ha ezzel engem akarsz kikímélni, akkor nagyon kérlek, NE TEDD! Engem nem kell semmitől kímélni, megvédeni....
A második lehetőség, hogy még csak annyira sem Vagy férfi, hogy a "szemembe" mondd, hogy mi az ábra. Egyszóval gyáva vagy. Miért volt jó húzni-halasztani? Inkább hagytad az egészet a levegőben lógni... Nem értem, miért vártad meg, még én mondom ki a végítéletet? Komolyan nem...Miért a lány dolga ez?
A harmadik - és egyben utolsó - lehetőség az, hogy már annyira sem számítok Neked, hogy ilyen "felesleges" dolgokra nem fecsérled a DRÁGA idődet...Nos, elég szomorú, ha így van, mert ez azt jelenti, hogy már ennyire érdektelen és közömbös vagy felém... Ennél már az is jobb lett volna, ha tapló módon közlöd velem, mert akkor legalább egyértelműen tudom, hogy mi van, de ez a közömbösség....Talán még jobban fáj.
Hát....tényleg elég bután intézted, de tudnod kell, hogy nem haragszom miatta. Tudnék, de nem akarok! Nem szeretnék így elválni Tőled...
13-án, hétfőn lennénk fél évesek.... pont, mikor Velencébe indulok. Hmm...milyen soknak hangzik is ez az idő... Ennek ellenére úgy érzem, mégsem tudtalak kiismerni igazán. (Igaz, túl sok lehetőségem sem volt rá).
A 6 hónapból az utolsók már csak szenvedés volt.... A sok hülyeséged ellenére, még mindig a szívemben vagy és ez nem is fog könnyen elmúlni... Beléd szerettem kívülről-belülről.
Érdekes, hogy az elején nagyon nehezen nyitottam Feléd, sőt, nem is gondoltam volna, hogy ebből bármi komolyabb is lehet a megismerkedésünk kezdetén. Aztán nagyon hamar megváltozott a véleményem. Tetszett a szöveged az érzékenységed, és az a férfias gyengédség, amit képviselsz. Na meg persze, hogy nagyon tudtál udvarolni és a közös hangot is első perctől fogva megtaláltuk.
Tudom, hogy Te sokkal jobban igényelted volna, hogy fizikailag is Melletted legyek... Persze, kinek lenne elég egy távkapcsolat? Azt hittem, erősebbek leszünk... vagy legalábbis bíztam benne.
Sajnálom, hogy nem tudtam Neked megadni azt, amit szerettél volna.Remélem, megtalálod majd a számodra legmegfelelőbb barna lányt, életed párját, aki szíve minden szeretetével, gyengédségével képes Téged szeretni.
Könnybe lábadt szemmel, de mégis bízva a jövőben, elbúcsúzom Tőled Kedvesem!
A lehető legjobbakat kívánom az életedben! -
művésznő4
senior tag
Zenének éppen nem nevezném, de nagyon vicces...
Megasztár 5 - Ihatok egy üditőt? 2. adás
Besírtam rajta, én mondom, BESÍÍÍRTAM!!!!!
Megasztár 5 - Lámpalázas nyakcsók Eszenyinek 2. adás
Kábé mintha magamat látnám egy-egy fellépés előtt...
De tényleeg! :'D
Szegénykém!Megasztár 5 - Pintér Zsuzsának szól a dal
Én is akarok ilyen szép romantikus szerelmi vallomáááást!!!!!
És segíteni is szeretnék ennek az édes bácsinak!Ha Ön, Pintér Zsuzsa,
Vagy ismeri Pintér Zsuzsát,
vagy tudomása van arról,
hogy Pintér Zsuzsa hol tartózkodik,
kérjük jelentkezzen a
megasztar@tv2.hu
email címen!Megasztár 4 Kellemetlen kérdések ellen
Totál lököttek!!!!
És végül, akik tényleg nagyon ott voltak!
Akkora figurák.
Nekem nagyon szimpik, szurkolok nekik. ((:
-
művésznő4
senior tag
Tegnap végre megvettem, amikért már ezer éve sóvárgok...
Gyengébbek kedvéért (gondolok itt az urakra
), a 2 fekete színű Izé, hajba való, HAJBA!
Az egyik fiú barátomnak gőze nem volt arról, hogy mi a csudára használhatom azt az érdekes "hegyes", kör alakú valamit....
1. Cikcakkos hajráf (vagy mi...
), - mert utoljára kiskoromban volt ilyenem és nagyon szerettem. Anya rengetegfélét vett nekünk régen. Mindig megdicsértek, hogy milyen jól áll nekem.
2. Hosszú hajcsat, - ezen kívül van még 2 hasonlóm, de annyi a szépséghibájuk, hogy elég hamar lekopik róla a festék, így pedig nem szívesen hordom utcán vagy iskolában.
3. Lila köves fülbevaló, - Volt régen egy gyönyörű kis kövesem, de véletlenül eltörtem. Ez kb. 1 éve volt...vagy másfél.Azóta próbálom pótolni, de egyik sem volt az igazi, amiket láttam a boltokban.
4. "Kagylóhéjból" készült gömb-fülbevaló - Régóta tetszik. Sok barátnőm hord ilyet és mindenkinek nagyon jól áll. Gondoltam, én is beszerzek már egyet. Szerintem nagyon szép kis darab.
5. Rózsás kitűző, - Mert hatalmas gyűjtő vagyokÍme, itt van az eddigi gyűjteményem.
Csomagolás II.
Az egész házat beterítik a ruháim!
Egy hétig ezen fogok élni.
-
művésznő4
senior tag
Uuhhh....visszaolvasva a tegnapiakat, elég kiábrándító és botrányos a fogalmazásom..
Sajnálom, de ezek a késő esti blogbejegyzések mindig ilyenek lesznek.
Színvonal alattiak.
Rengeteg dolog történt ma. Hála Istennek sikerült majdnem mindent elintézni a hét végére. Majd pénteken vagy szombaton részletem. Tiszta jól járok Velencével
....rég kaptam egyszerre ennyi gyönyörű új dolgot.
Szinte egész héten csak vásárolunk és vásárolunk....de még mindig hiányzik pár dolog.
Apa azt mondta, hogy a kaját bízzam csak rá nyugodtan. (Mivel azt nekünk kell biztosítani magunknak 1 hétig. Az étel nincs benne a költségekben.) Kiadta, hogy csak írjam össze egy listára, hogy mi kell és ő mindent hoz a boltjából....khmm....karom mondani a boltunkból. Újabban mindig ránk szól, hogy: "Az nem az ÉN boltom, hanem a MI boltunk"...Azt hiszem, most nem kezdek el belemélyedni a mesélésbe, mert akkor soha nem kerülök ágyba...és még mindig van tanulnivalóóm
Nem igaz, még utolsó nap is.Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy holnap megint csak éjszaka fogok haza érni.
Suli, írószer, tanszoba, fodrászkellékes, 100-as, Cuniék, Csibe, bolt, Tesco.
Könnyű, kis lightos nap lesz, már látom...
Nagyon sok meló van ezzel a velencei úttal...Szervezni-és elintéznivalók hada. Komolyan mondom, hogy legjobban azt várom már, hogy túl essünk az egészen és végre leülepedjen ez az egész mizéria. Már túl sok ez nekem. Remélem, megéri majd az a rengeteg belé fektetett idő és energia...
Ezek után kolosszálisan kell sikerülnie a kirándulásnak.
Wic: Jah, hogy anyukáááád!?
Akkor csókoltatom...
Sajnálom, hogy ma sem tudtam felmenni beszélgetni...Pedig már nagyon kellene...
Leghamarabb, csak holnap lesz erőm az msn-re. Illetve akkor sem lesz, de majd megódjuk valahogy....Összekaparom Neked magamat.
Még egyszer nagyon köszönöm a kis szerkentyűket!Viszont igazad volt...a "füldugaszos" tényleg nem szól hangosan a hosszabbító kábellel, csak ha nyomom rajta azt a kis gombot. :S Sebaj, majd használom úgy, ahogy tanácsoltad....
Aludj jól és kitartást holnapig! (((: <3
-
művésznő4
senior tag
Már nagyon késő van, de igyekszem leírni pár fontosabb dolgot a mai napról...
A reggelem szörnyen kezdődött. A korábbi busszal szerettem volna menni, ami 6: 40 körül ér a buszmegállómba. OFF/Hozzáteszem, tavaly egy éven keresztül próbálkoztam e cél megvalósításával...többnyire sikertelenül.
Egyszerűen képtelen voltam azt a nyamvadt buszt elérni. -.- Aztán év végére valahogy összeszedtem magamat és mégis az utolsó pár nap már azzal utaztam.
Jó vagyok... Erre pont mire belerázódtam (ca. 8 hónap alatt
), már meg is kezdődött a nyári szünet...
Ilyen az én formám... -.- /OFF
Szóval visszatérve a reggelhez...
Ahhoz, hogy elérjem a 6:40-es buszt, legkésőbb 30-kor el kell indulnom otthonról, mert a megálló nincs közel, meg hát én sem a gyorsaságomról vagyok híres, ugye...
Ezen a csodálatos reggelen én pontosan ekkor kezdtem el nyitogatni a pilláimat. Enyhén szólva kiakadtam. Még az ébresztőre sem nagyon emlékszem, pedig biztos, hogy be volt állítva. Ezek szerint félálomban kinyomtam és visszaaludtam... Mint az őőőrült elkezdtem kapkodni...legalább a 7 órási buszt érjem el. Bár igazság szerint nem láttam rá sok esélyt. Ráadásul hoztak valami új rendeletet, miszerint az első órákat már nem igazolhatja le a tanár, csakis orvos...vagy nagyon necces esetben a szülő. Szóval ha lekésem az angolt, akkor ciki van.
20 perc alatt elkészülni, számomra egyenlő a lehetetlen.....ma mégis megtettem!Nem voltam a legjobb formámban, de 7 óra előtt 5 perccel már ott álltam az ajtó előtt esernyővel és táskával a kezemben. Nagyon durván esett az eső. De tényleg! Akkora sár volt, hogy úgy döntöttem, ma lesz az első nap, mikor csizmát húzok.
Mivel az utcánk még mindig földutas, így muszáj volt. Topánkába őrültség lett volna elindulni, mert nap végére semmi nem maradt volna abból a cipőből...
Szokás szerint futottam a busz után. Meg tegnap is, meg az előtt is...meg úgy általában mindig.A sofőr már bárhol felismerné a képemet.
Mindig nevet rajtam. Mondjuk biztosérdekes fejeket vágok loholásban közben... x'D Egyébként ma nagyon rendes volt - pedig kivétel nélkül mindenkivel bunkó... Látta, hogy reménytelen a dolog, hogy elérjek időben a buszmegállóba, ahol már ott állt a kilométeres tömeg, ezért megállt a 2 megálló között az utcán, ahol éppen rohantam, félrehúzódott és felszedett.
Ihajj, volt irigykedő tekintet dögivel a buszmegállóban várakozóktól, mert így még üres hely is jutott nekem.
Na mindegy. Ennyit a reggeli kalandozásaimról.
Volt egy elég érdekes beszélgetésem a buszon. Van egy anyuka, aki mindig a fiával utazik és gyakran foglalnak nekem helyet.
Összebarátkoztunk egy ideje. Ma viszont felhozott az anyuka egy olyan témát, ami engem eléggé szíven ütött... Nem rossz szándékból, de....nem is tudom, valahogy nyomott hagyott bennem. Nem várta tőle ilyesmit. Amúgy is a fiát ezerszer jobban szeretem, mert a nő egy kicsit furcsa... Kedves, de furcsa... És az a legdurvább, hogy már a kisfiú volt zavarban a téma miatt...láttam, hogy kényelmetlenül érzi magát....ahogy én is.
Ezerszer bocsánatot kért az asszony, de minél többet agyalok rajta, annál rosszabb szájízzel gondolok vissza erre a beszélgetésre. Szívesen kihagytam volna az életemből.Történt még egy rossz dolog...de ez már a suliban. Nap, mint nap leírom a határidőnaplómba, hogy mi történik velem, mit kell észben tartanom, fontos dolgok, amiket majd megakarok említeni a blogomban, stb... Hétfőn is ezt tettem. Az valahogy nagyon rossz nap volt, meg nyűgös is voltam...talán érzékenyebb is, mint máskor és eléggé kipanaszkodtam magamat a naplómban. Kár volt...
A mai biosz óra főleg beszélgetéssel ment el és a padtársam nagyon szenvedett mellettem.Azzal szórakozott, hogy a naplóm lapjait fújdogálta (igeeen, 12.-esek vagyunk!!...
), amibe pár perccel ezelőtt még feljegyeztem valamit. Egyszer csak látom, hogy a szeme majd kiugrik, olyan szorgosan falja a betűimet. Azonnal becsaptam a könyvecskét. Megkérdeztem tőle, hogy: Beleolvastál?
Bevallotta, hogy igen. Egy kis szünet után elkezdte rázni a fejét és annyit mondott: Réka, hogy írhattál ilyet rólam?
Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, mire gondol pontosan. Kinyitotta a füzetet és rámutatott egy vastagon szedett sorra...
"Egyre elviselhetetlenebb Balázs mellett ülni!NEM BÍÍÍÍÍÍROM!!!
"
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam...csak bámultam arra az egy sorra. Nem bírtam felfogni, hogy ezt ő is elolvasta...Iszonyúan megbántottam ezzel. Még ha nekem is volt igazam, mert az utóbbi pár napban szokatlanul bunkón viselkedett. Még velem is! Pedig hozzám mindig teljesen máshogy viszonyult, mint akármelyik más emberhez... Egy időben nagyon szoros baráti kapcsolat volt közöttünk. Én nem tudom, mi lett vele a nyáron, de hogy sokat változott, az biztos...
Mindenesetre szörnyen éreztem magam a történtek után. Hogy írhattam ilyet?? :'( Vilmának egyből el is sírtam a bánatomat, de ő természetesen Balázs ellen volt, mint mindig..Lehet, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle....de végül is ő olvasott bele az én legszemélyesebb gondolataimba....akkor vállalja a kockázatokat.
A szerdai nap így is mindig lehetetlenül hosszú...egyáltalán nem hiányzik még az századik, estébe nyúló + óra...
De hát az az emelt szintű magyar érettségi sem fog magától az ölembe mászni...
Annyira örültem neki, hogy ma elmaradt. Valószínűleg csak Velence után csapunk a lecsóba. De akkor nagyon...
Lényeg, hogy 5-körül-re már haza is értem és végre tudtam egy jót aludni. Olyan háromnegyed 8 körül keltem fel. Eszméletlen jól esett.Jó lenne egy ilyet mindennap beiktatni.
Jah...és amit még kifelejtettem, hazafelé a buszon összevesztem a szomszéd gyerekkel, mert mindenképp arról akart meggyőzni, hogy holnap péntek lesz. Hiába mondtam neki, hogy holnap még csak csütörtök lesz, mivel ma szerda van, nem hitt nekem.
Komolyan mondom, ilyet még nem láttam...
Már-már gondolkodóba estem, hogy lekeverek neki egy nevelő célzatú pofont, de akkor eszembe jutott, hogy "Szemjonovics Makarenko halott, szóval Gyereket nem pofozunk!"
(reklámnézők előnyben...
)
Újabban ez a kedvenc mondásom.Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe! Anya akkorákat tud emiatt kacagni rajtam. Mindig mondja, hogy: Látom, ez a mondat nagyon betalált nálad...
Na, de megint nagyon elkanyarodtam. Lényeg, hogy a szomszéd gyerek megúszta...de majd fog ám nagyokat csodálkozni, mikor a kedves tanárnéni holnap bevág neki egy nagy büdös 1-est, mert rossz napra pakolt...Fúúú...és a nap fénypontja: MEGJÖTT WIC FÜLHALLGATÓJA!
Olyan jó, hogy ilyen gyorsan ideért. Azt hittem, hogy leghamarabb, csak holnapra érkezik meg. El sem hittem, mikor már a kezemben tartottam a borítékot.
Viszont ez a kis bolond két fülest küldött!!! : O Annyira meglepődtem. De most neki ennyivel is kevesebb van...Ezért még megkapja a magáét a kisember....
Viccet félre téve, nagyon szépen köszönöm még egyszer! A segítőkészséget, a hatékonyságot, a belefektetett pénzt (ez sem utolsó szempont...) és végül azt, hogy Vagy Nekem!
Hmm...milyen nagy kincs is az, ha az embernek ilyen szerető, jószívű barátja van...Ezen mindig sokat gondolkodom...
Olyan jó volt olvasni a kis apró, vékonyka, halvány betűidet a boríték elején.Ezer éve nem kaptam levelet...mármint olyat, ami baráttól jött és kimondottan nekem szólt. Jó érzés volt. ^^ Amúgy kipróbáltam mindkettőt és tökéletesen szólnak. Bár az agybadugós tényleg szokatlan még egy kicsit, viszont a hangzása mindenért kárpótol. Köszi a tanácsot, nem bántam meg a választásomat. Ha meg azt "elhasználom", akkor még mindig ott lesz a Nokia-s. Köszönöm, nagy terhet vettél le ezzel a vállamról. Főleg Velence előtt. Legalább erre sem kell már kidobnom az ezreseket...
Azt hiszem, megtartom a borítékodat is emlékbe...<3
Amúgy már nagyon hiányzol nekem!
Legújabb szerzeményem
:
Sad Slow Songs: Eva Cassidy - Fields Of Gold
Olyan aranyos ez a nő. ^^ Ez egy elég régi szám, de nekem nagyon tetszik. Talán kiskoromban hallottam még utoljára...
Nem tudom. Mindenesetre nyugalmat áraszt és kellemes. Egyszóval minden, ami kell egy csendes, éjszakai blogírásoz.
Meg egy bónusz:
Ewa Farna i Kuba Molęda - Nie zmieniajmy nic
Nem tudom kiverni a fejemből...
Holnap nem biztos, hogy lesz időm blogolni, de majd igyekszem...
Jó éjszakát mindenkinek! -
művésznő4
senior tag
Vilmám, ez volt az eddigi legjobb blog bejegyzésed! De komolyan! Ilyen jó még sosem volt olvasni Téged
Én kifogyni a jó zenékből??
Viccelsz?? SOHAAA!
Tessék, egy kis vegyes összeállítás. Lehet mazsolázni!Itt egy Ne-yo szám, csak mert te is tettél be. Nekem ez a legkedvencesebbem tőle.
Az a tipikus megunhatatlan kategória...Nagyon szurkoltam nekik anno a Csillag születikben. Szerintem érdekes műfaj, amit ők képviselnek. Végre nem az a megszokott magyar limonádé, amit manapság lehet hallani a rádiókban stb. Talán még a CD-jüket is megvenném, ha kiadnák. Engem nagyon megnyugtat.
KT Tunstall "Black Horse & The Cherry Tree" on Jools
Ez a csaj valami eszméletlen jól nyomja!
Hatalmas régi kedvencem. Régen ment a Viasaton A Férfi fán terem című sorozat amit mellesleg versenyre néztünk a kedvenc volt osztályfőnökömmel
....(Régi szép idők...
) és ez volt a főcímdala. Sajnálom, hogy már nem adják. Iszonyú jó részei voltak!
És végül egy rajzfilm, mivel tudom, hogy imááááádod őket!
A legjobb, legjoobb, LEGJOBB mese a világon!
Kívülről fújom szinte az egész szövegét. A húgommal szinte mindennap idézgetünk belőle.
Ritka jól meglett csinálva. Nem tudom megunni. Akkora poénok vannak benne! xD
1: 30-tól megy az első szám. Hát az valami...****jóóó!A Melanie Fiona - Give It To Me Right nekem is nagy kedvencem.
Tavaly mutatta Bia az egyik francia óra előtt. Nagyon bejövős. (: Csak már kicsit sokat hallgattam...
A csaj mondjuk kifejezetten unszimpatikus, de azért a kabátját elfogadnám.Nah, ennyi mára a zenékből.
Jah, és amíg el nem felejtem...örülök, ha sikerült meglepni Téged. Az ajándék meg csak egy kis jelképes semmiség volt. Bíztam benne, hogy tetszeni fog...bár ahogy ma elnéztelek, az a reggeli megszorongatás felért neked a legnagyobb ajándékkal!
Ájjj, de tudok...
Még egyszer, utoljára nagyon boldog névnapot!
-
művésznő4
senior tag
Úgy látom, ebből normális bejegyzés csak hétvégén lesz, HA.....
Pedig rengeteg dolog történt ma is.
Ezernyi helyen voltunk és kaptam egy csomó új holmit Velencére.
Egyre jobban kezdem várni. Ma megbeszéltük azt is, hogy ki-kivel lesz egy szobában...khm...akarom mondani lakókocsiban.
Egyre izgisebb!
A Közkívánatrában most is, mint mindig pörög az élet. Kár, hogy nélkülem...
Minden jóból kimaradok...Remélem, ha visszajöttem, kicsit jobban kitudom majd venni a részemet a közösség életéből...már nagyon hiányzik a társaságuk.
Holnap lesz Vilma névnapja. Készülök neki egy kis aprósággal.
Remélem, örülni fog neki.Wic, nagyon szépen köszönöm, hogy ennyit fáradsz miattam..
Aranyos vagy, hogy ilyen hamar intézkedtél! <3 Ígérem, nagyon fogok rá vigyázni!
Olyan rossz, hogy ma nem tudtunk beszélni... Hiányzol!
Addig is ezt küldöm Neked:Baromi hosszú volt ez a nap...
pedig ELVILEG ez a "leglazsálósabb" a héten... Na persze...
Holnap, estig kell bent maradnom a suliban, a felsőfokú magyar előkészítő miatt...
Hogy fogom én ezt kibírni, mikor már most teljesen nullán vagyok?
Na rohanok is vissza tanulni, mert ma még arra sem nagyon volt időm...
Holnap meg 5-kor kelés. Éljen!.... -.-
Legyen már vége ennek a szörnyű hosszú hétneeek!Jó éjt!
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #73 üzenetére
Meg is jöttem. Kicsit helyre rázott a forrófürdő.
Nagyon ki voltam merülve...de ezzel nyertem vagy fél óra frissességet.
Vilma blogjából:
Na szóval 1, imádom a blogodat (L) millió csók érte, és az a délután tényleg nagyon jó volt, a "franciaágyazás" ....Mi másért, ha nem az ilyen megjegyzésekért érdemes ezt csinálni.
Már megérte blogot nyitni...Holnap írok a mai napról...már ha nem leszek megint hullafáradt...
Mai zene:
Jó éjszakát!
Holnapra pedig ezt kívánom!
-
művésznő4
senior tag
5 perce értem haza.
Azannnyát, ez a nap!
Gyilkos volt, az biztos...
Iszonyú fááraaaadt vagyoook és sajog mindenem!Nemsokára válaszolok minden pü-re, csak kicsit összeszedem magamat!
pusziii -
művésznő4
senior tag
Ezt nem hiszem el....most is fent van Msn-en! Pfff.... még jó, hogy szerdától nem lesz 1 hónapig gépközelben...
Megalázkodva kértem, hogy beszéljük meg hétfőn a dolgokat...szinte könyörögtem! És Te felém sem néztél....pedig MEGÍGÉRTED! Azt mondtad, hétfőn MINDENKÉPP beszélünk! És én csak vártam...vártam és vártam Rád... De nem jöttél. Hát ennyit számít Neked az ígért szó?
Ennyiiit???
Tudod "Drágám", már azt sem szabad Neked elhinni, amit kérdezel...És ez legjobban nekem fáj...
Bíztam Benned, hittem Neked mindig is... Csak tudnám, minek?
Ne aggódj, már nem kell sokáig elviselned... Napokon belül véget vetek a "szenvedéseidnek"...De ma már nincs türelmem hozzá(d)...
Holnap nagyon sűrű napom lesz.
Tankönyvosztás, szekrénykérés, Hugiért kimenni a Búzára, ruhát venni Velencére, fodrászkellékes, írószer, Cuniék, Csibéék, Tesco, MediaMarkt...Tyűűűű...
Nem semmi nap lesz.
VISZONT! Úgy néz ki, hogy megoldódik a fülhallgató problémám, Wic-nek köszönhetően.Olyan drága, felajánlotta, hogy elpostáz nekem egyet, mert van neki felesleg. Egyemmeg azt a drága szívét..
Nagyon lekötelez. Adósa vagyok...
Köszönöm Wic! Megmentettél.
Most rohanok is, mert kész hulla vagyok...holnap meg tesivel kezdünk..
Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Jajj, ez nagyon jóó!
Muszáj megosztanom!
(Tegnapi párbeszéd)
Gamer: Művnő, komolyra fordítva a betűket.. Te nem akarsz ellátogatni Monorra 18.-án?
Én: Csillagom, itt nem az a kérdés, hogy akarok-e menni vagy nem akarok (amúgy igen, tényleg nem lenne rossz találkozni veletek
), de én 18-án nem leszek itthon. Amíg ti bulizgattok, én azokban a pillanatokban épp falom majd a spagettit vagy napozok a tengerparton..
Magyarul, épp akkor Olaszországban leszek...Gamer: Vagy éppen sétálsz egy Andretto Luciano nevű kigyúrt állattal a tengerparton miközben nézitek a naplementét..
Én: Lehet....
Vilmám, a zenéket meg neked ajánlom!
Tudod, ezer éve megígértem...
Michael Buble- "Haven't Met You Yet"
Befogsz pisilni, olyan aranyos ez a videoklip meg a szám is!
Ez meg biztos siker! Tudom, hogy tetszeni fog.
-
művésznő4
senior tag
Mindig rájövök, hogy én mennyire utálom ezt a vasárnap nevezetű dolgot...
1.) Mert nagyon rövid
2.) Mert ez a pár óra is villám gyorsan elszalad
3.) Mert utána hétfő jön...Mára is annyi dolgom lett volna, de örülök, ha a felével végzek..
(jóó, tudom, hogy már uncsi....- Vilma is megmondtade tényleg így van...
)
Hozzám egy titkárnőt kellene felvenni.Úgy talán - hangsúlyozom TALÁN! - képes lennék végezni a dolgaimmal.
Egyedül vagyok itthon. Anyáék elmentek vásárolni pár dolgot itthonra, meg nekem Velencére, ami hirtelen eszembe jutott.
Egész nap iszonyúan görcsölök...
Bár sokkal jobb lenne most letudni a dolgokat, mint Velencében aggódni emiatt..
Remélem, minél hamarabb túl esek rajta...
Én nem tudom, mi van itt mifelénk, de valami mutáns szúnyogok szaporodhattak el, mert olyan ijesztően nagy csípések vannak rajtam, amilyet még soha életemben nem láttam!
Komolyan! Majd 1 cm átmérőjű, vérvörös, hatalmas csípések. Már arra is gondoltam, hogy esetleg nem szúnyog volt...de akkor mi??
Szerintem tuti az volt. Anya szerint lehet, hogy bolha. Ez kizárt. Csípett már meg bolha és az sokkal kisebb "nyomot" hagy maga után.
Mindenesetre félelmetes, ahogy most kinézek.
Le is fotóztam, de sajnos valamiért nem tudom feltenni a gépre.
Egyszerűen nem érzékeli a gépem a fényképezőt. Eltalálni sem tudom, hogy mi baja lehet.
Pedig rajta van még egy csomó kép, amit nagyon jó lett volna rátenni a gépre, de így... Remélem, hogy ez csak átmeneti állapot és megjavul (magától ?!)...És nem csak ez az egyetlen szerencsétlenség, ami történt velem mostanában. Úgy néz ki, hogy a kis rózsaszín fülhallgatóm is kezd bekrepálni.
Csütörtökön ott maradtunk Vilmával a suliba - verseny megbeszélés miatt. Ami mellesleg iszonyú jó délután volt!
Összetoltunk 2 padot, hogy "franciaágyat csináljunk" - ahogy Vilmám mondanáés lefeküdtünk rá, amíg nem jött a buszunk. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, sztorizgattunk, stb. Odaadtam neki a fél fülesemet, hogy megmutassak pár jó számot, amiket nyáron találtam. Pár perc után feladta és visszaadta a fülhallgatót. Azt mondta iszonyúan recseg és így élvezhetetlen a zene. Meghallgattam és tényleg!
Pedig előtte még semmi baja nem volt.
Utóbb rájöttem, ez azért volt, mert unalmamban szétszereltem ebéd után...és valamit elbabrálhattam, vagy nem ugyanoda kerültek vissza a részei, ahová kellett volna, mert szó szerint "zizegett" a jobb oldali.
Este lefekvésnél, újra hallgatni szerettem volna, de csak még rosszabb lett. A bal úgy szólt, mintha valami őskori rádióból szólna a hang, a jobb pedig továbbra is "zizegett"...mintha valami legyet zártak volna bele..
Mindenképpen be kell szereznem egy újat még Velence előtt!!! Addig meg valahogy kihúzom a "rádióval"...Csütörtökön le kellett adni a színházasok névsorát. Idén nem vettem bérletet. Tavaly kifizettem a saját pénzemből az 5000 FT-ot, mert annyira odavoltam, hogy én mindenféleképpen, ha törik, ha szakad, már pedig olyan nincs, hogy PONT ÉÉN, ne menjek színházba..stb.stb,... szóval megvettem magamnak a bérletet. A bökkenő csak az, hogy egyetlenegy előadásra sem sikerült eljutnom... Egyre sem!Mert annyira sűrű volt az év. Egyszerűen mindig közbejött valami, ami miatt nem tudtam elmenni.
Iszonyúan sajnáltam, de a suli volt az első...ráadásul messze is lakom és ilyenkor mindig Csibéékhez kérezkedtem aznap aludni..
és elég bonyolult volt megoldani.
Nagyon vacilláltam idén is, hogy mi legyen, de végül - ha nehéz szívvel is - de lemondtam róla. Pénzkidobás lenne, ha megint nem jutnék el egy darabra sem, ráadásul az idei év még keményebb lesz.
Vicces szitu volt, mivel az osztályból általános "lázadást" váltott ki a döntésem..Mindenki tudja rólam, hogy hatalmas csodálója vagyok a színház művészetének és eddig sosem volt még olyan év, hogy ne vettem volna bérletet. Óvodás korom óta járok rendszeresen színházba.
Még az olasztanár is kiakadt (mindig ő rendeli meg a jegyeket), hogy pont én nem jövök??
Próbált lebeszélni, de úgy döntöttem, hogy annak az árából inkább kondibérletet veszek...
Pedig hát mondanom sem kell ugye, hogy sokkal nagyobb kedvem lenne a színházhoz, mint izzadni a kínpadokon...Amúgy ha már ennyit beszéltem Velencéről, elárulom, hogy tervben van egy olaszországi útinapló is, mivel akkora sikere volt a múltkori vonatos írásomnak is..
Ha 3 óra alatt ennyi minden történt velem, akkor mi lesz itt 12 óra alatt??Jajj, még annyit...(még ez hirtelen eszembe jutott), hogy szombaton akkor baromságot álmodtam...
Már csak foszlányokra emlékszem, de azt hiszem jobb is. Könnyek között ébredtem, de kb. úgy, hogy beterítette az egész arcomat. Az alapsztori megvan, de szerintem mindenki jobban jár, ha nem tudja meg, hogy mi az...
Annyit elárulok, hogy egy híres kötelezőolvasmány hőse voltam, aki történetesen fiú...és rengeteg nehézségen és megpróbáltatáson mentem át.
Ilyen hülyeségeket is csak én álmodhatok...Ma úgy terveztem, hogy megírom a búcsúlevelet is. Már nagyon meg kéne... Anya mindennap rágja a fülemet miatta. Nem igazán jó, hogy ennyit húzom-halasztom ezt...
Érzem, hogy rám sincs jó hatással, pedig nem direkt halogatom.....tényleg nem!
Azt hiszem, anya nem igazán hiszi el nekem, de nem azért nem írom meg, hogy ezzel is "időt spóroljak" vagy mit tudom én...Hogy reménykedek, hogy még hátha észbe kap az utolsó pillanatban, hogy mit veszít el...
Hanem azért,mert már szinte ennyire érdektelen, közömbös lettem Felé... Úgy érzem, már ennyit sem érdemelne meg...Gonosz gondolat, tudom....de már valahogy nem tud érdekelni. Már nem...
Remélem, ma már végre összeszedem magamat és megteszem. -
művésznő4
senior tag
Wic, ha a blogomat netalántán hamarabb olvasnád....
ITT van, amit ígértem...
Hatalmas szeretettel! <3Jason Mraz - Sleeping to Dream
Ezt a számot tegnap, lefekvés előtt találtam.
Még nem is ismertem, de hihetetlenül tetszik!
Erre aludtam el. Mraz Művész úr ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.
A legjobb számai közé sorolnám. Kár, hogy a YT-on csak Live verzió van...
De még így is magason az egyik legszuperebb
Kasza Tibi - Pár lépés a végtelen
Nem annyira csípem ezt a pacákot, mert amit a Vacsoracsatából meg a többi ilyen műsorból láttam belőle, az nem igazán tetszett...
viszont a hangját nagyon szeretem.
A számait nem nagyon ismerem, de van tőle 2 kedvencem. Ez az egyik. mosogatás közben végig ez járt a fejemben.
-
művésznő4
senior tag
Hmm..... 9 nap és Velence.
Mi van velem? Miért nem várom?
És nem csak én vagyok így ezzel az osztályból. Pedig nagyon jónak ígérkezik....
Ajánlom, hogy megjöjjön a kedvem a héten...Holnap írok az elmúlt pár napról!
Most elég fáradt vagyok, pedig 7órát aludtam suli után...
Ma esti nyugtató zeném:
Brooke Fraser - Without You
(remélem, még nem linkeltem.)
Jó éjszakát mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
Jajj, és még egy szóra....
Csak szeretném megköszönni az én legjobb barátomnak, Wic-nek a mai napi sms-eket!
Annyira jól estek...köszönöm!
Miattad éltem túl a napot!
Mint a "régi" szép időkben... Hihetetlenül hiányzol...kimondhatatlanul!
Ma rám szólt az egyik barátnőm, hogy miért vagyok olyan punyi...
Azt mondtam neki, hogy csak a fáradtság az oka...ami persze igaz is, de a fő ok az, hogy nagyon hiányzik Wictor társasága. Nem tudom meddig bírom még, hogy nem beszélünk normálisan... :'( Egész nap azt várom már, hogy mikor beszélhetünk már végre. És ez még csak a 2. nap....Mindenesetre a holnapi nap a Tiéd lesz, ígérem!
Nagyon várom már, hogy végre csapjunk egy normális traccspartit!És még egyszer köszönöm az sms-eket és hogy mindennap gondolsz rám!
Mintha akkor is ott lennél velem.Ölellek és jó éjszakát neked!
(meg ilyenek...<3) ---> ezt csak mi értjük...
-
művésznő4
senior tag
Szeptember 1.
TE-jóságos-gatyamadzag-gombjának-a-végén-lévő-pihéje!!!! - ahogy Vilma mondaná...
Ez a mai nap! : O
A reggelemet már leírtam az előző bejegyzésben, de a többire nem maradt estére energiám, így most pótolom.
Nagyon izgatott voltam, ahogy beléptem a suliba. Megfogadtam, hogy igyekszem majd visszafogni magamat és megkímélni a gyanútlan embereket a váratlan érzelemkitöréseimtől.....nem sikerült.
Akit csak elkaptam a folyosón vagy a termünkben, jól megpuszilgattam, megölelgettem és már rohantam is a következő emberhez.
Ilyenkor gáz, hogy több, mint a fél iskolával nagyon jóban vagyok...Kicsit tartottam attól, hogy hogy fognak hozzám állni a barátok, akiket elhanyagoltam a nyáron, de hála Istennek semmi konfliktus, megsértődés nem volt. Hmm...lehet, hogy kezdünk felnőni?
Végig néztem az osztályon és nagy nyakba borulások, sztorizgatások mindenhol. Van, aki sokat változott, de van aki ugyanolyan maradt. Nagyon jó volt újra találkozni mindenkivel. Még Vilmával is... akitől tartottam picit, mert megígértem neki, hogy megverhet, amiért nem rajzoltam azóta semmit a versenyre...
Egyemmeg, ez a drága asszony még így sem volt képes rám haragudni. Azt mondta, most ne beszéljünk erről, csak örüljünk egymásnak és ahogy erejéből kifért, megszorongatott.
Ez nagyon jól esett tőle, mert tudtam, hogy igazából csalódást okoztam neki...még ha nem is akar foglalkozni vele. )): Hát igen, ilyen megbocsájtó-lelkű az én Vilmám!
<3
Szerencsére a többiekkel sem volt probléma ilyen téren. Már egészen kezdenek beletörődni, hogy tőlem a nyári "remete életet" kell megszokni. Ilyenkor félre vonulok és nem akarok senkivel sem találkozni. Szükségem van egy kis szünetre. Ezt általában vegyes lelkesedéssel veszik tudomásul a barátok - főleg a közelebbiek...Az ülés rend is megváltozott... beleértve az enyémet is. Nem mintha bárki is egyeztetett volna velem előtte.
Évek óta ugyanaz a padtársam és mindig nagyon jól megvoltunk vele. Sajnos néha túl jól is... Eléggé elszórakoztuk egymás mellet az órákat és ez a jegyeinken is meglátszott egy idő után...
Már csak arra mentem be az első órára, hogy ülnek a helyemen... Nagyon megdöbbentem, hogy erről nekem elfelejtettek szólni...vagy legalább megkérdezni, hogy Réka esetleg nem lenne-e baj, ha ez meg az lenne...de neeem, ők megvitatták maguk között, én meg kerítsek magamnak új helyet, meg új padtársat!
Akkor hirtelen nagyon rosszul esett. Ráadásul már mindenki másnak volt helye, csak nekem nem, így gyakorlatilag végig álltam, meg más padjára támaszkodtam a 2 osztályfőnöki óra alatt. Ez jellemző rám. Nem szólok be senkinek, inkább magamban őrlődök...esetleg el is morzsolok pár könnycseppet. Legvégsőbb esetben is , csak a legmegbízhatóbb "embereimnek" mondom el a dolgot...de azt sem panaszkodásképp, csak azért, hogy megkönnyebbüljek kicsit.
Mindenesetre, most - a meglepettség ellenére - igyekeztem nem túlságosan a szívemre venni, így megjutalmaztam magamat egy képzeletbeli vállveregetéssel.
Az új padtársam Balázs lett. Ennek talán még jobban örülök.Bár az első nap elég durva volt vele, mert végig lökte a szöveget nekem, meg nevettetett. Ráadásul a legelső padban ülünk, középen. Vagyis pont a tanárok szeme előtt. Hajajj, mi lesz még itt velünk év közben...
Olyan jó volt újra hallani a drága osztályfőnököm aranyos kis hangját! ^^ Ő is hiányzott ám nagyon!
Szerintem én is neki, mert már a 2. órán megjegyezte, hogy semmit se változtam...
Szokás szerint bambáskodtam valamit, miközben épp Velencét tárgyaltuk az osztállyal, erre én visszakérdeztem tőle valamit, amiről lemaradtam... erre megfenyegetett viccesen, hogy "Ejj Réka, az első padba foglak ültetni, ha nem figyelsz!"
Hát nem ott kötöttem ki?
Persze ez nem az ő "büntije" volt, hanem mert már mindenhol lefoglalták a jó helyeket... -.-"
Na mindegy...legalább ott van nekem Balázs.Ma viszont volt egy érdekes élményem. Szünet volt. Nyugodtan ültem a helyemen, háttal a kijáratnak, beszélgettem a csajokkal... Egyszer csak annyit érzek, hogy valaki elkap hátulról és nagyon szorosan megölel, majd ad egy hatalmas puszit az arcomra. Én annyira megijedtem a váratlan köszöntéstől, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, hogy fiú-e vagy lány ez a nagy puszigyáros..
Csak automatikusan visszacuppantottam és köszöntem. Mikor felemelkedett, csak akkor ismertem meg... Egy pillanatra az ütő is megállt bennem! Az a fiú volt, akiről a "Valaminek a vége és egy új dolog kezdete" című bejegyzésem szól. Pár napja volt a szülinapja és én voltam az első, aki felköszöntötte. Ez annyira szíven üthette, hogy valószínűleg ezt akarta megköszönni nekem a hatalmas öleléssel.
Bár...az azért fura volt, hogy amilyen nagy lendülettel "nekem rontott", olyannal távozott is. A lányok szerint olyan fejet vágott, mint aki nagyon zavarba van. Valószínűleg csak hirtelen megörült, hogy meglátott és bele sem gondolva, hogy mit fog tenni, "letarolt" az ölelésével. Olyan volt, mint aki még saját maga sem tudja, mit csinál.
Azt hiszem, régen is ez a kis bambasága fogott meg...
Olyan kis idióta, mint én...
Mondjuk a tavalyi osztálykiránduláson nagyon elásta magát nálam. Kíváncsi vagyok, hogy majd Velencében mit alkot, ha össze leszünk zárva egy hétig......És nem hiszem el, a barátnőm megtette. Tényleg meg. Még most sem tudom felfogni.
Egy kicsit csalódtam... Szinte 100%-ig biztos voltam benne, hogy semmi nem fog történni. Valahogy nem volt "olyan" érzésem... Azt mondja, csak én fújom fel ennyire a dolgot. Most tényleg csak számomra a világ egyik legnagyobb dolga ez?
Én alig több, mint 1 hónap után biztos, hogy nem pazarlom egy szinte ismeretlen fiúra a legnagyobb "Ajándékomat"...
De én más vagyok...
Úgy volt, hogy elmegyek Csibéhez is, de egyszerűen se időm, se kedvem nem volt ilyen időben...
Pedig állítólag lemondta az összes mai programját miattam.
Szerintem kicsit meg is haragudott rám...nem tudom. Elővette azt a "csalódott hangját" a telefonban...és olyan rossz volt.
Mindennek a tetejében, nagyon későn végeztem a suliban. Hihetetlen rossz az órarendünk!
Az Ofő szerint az egyik legrosszabb a suliban a miénk... -.- Hát nagyon boldog vagyok!...
Szörnyű nehéz napjaim lesznek és mindennap későn...vagy valamikor estefelé keveredek csak haza. :'( Jó lesz, már látom előre.
Pedig ennek az évnek már kőkeményen a tanulásról kell majd szólnia. Nincs mese, ez már beleszámít a továbbtanulásomba. Rá kell feküdni a témára rendesen.
Ráadásul! Most nagyon úgy néz ki, hogy előrehozott érettségit fogok tenni angolból. Ne nézzetek rám, nem az én ötletem volt. Az angoltanárunk, "Chandler"mondta, hogy az övéinek kötelező... És mivel én a legerősebb angol csoportban vagyok, ezért nekem is mennem kell. De ha azt nézem, ennyivel is kevesebb jut jövőre...legalább letudom.
Szorítsatok nagyon nekem!
A rossz idő ellenére nagyon jó kis nap volt ez.
Még az évnyitó is elmaradt az esőzés miatt. Szegény elsősök...rossz lehet nekik.
Viszont úgy eláztam, de úúúúgy...Esernyő meg minden nélkül...egy szál blúzban meg szoknyácskában. Mikor hazaértem, belenéztem a tükörbe és kb. ilyen "ázott Chubacca" kinézetem volt.
Otthon első dolgom volt egy nagy bögre forró tea + forró fürdő, meleg ruha, meg a hajamat megszárítani. Szerintem ezek ellenére is sikerült kicsit megfáznom, de utólag már nem tudok mit csinálni.
Ejj, nagyon fáradt vagyok...
Azt hiszem, lepihenek kicsit. Sőt, ma még vár rám a francia ház is.
De jó nekem! -.-
Jah...azt nem is mondtam, hogy franciából már a legelső nap tanultunk. Sőt, a másodikon már íratott is velünk!Hát ember az ilyen???
Ráadásul megkérdeztem és nyáron nem csak beképzeltem magamnak, tényleg jól láttam, ahogy virágot locsolgat pár utcával arrébb a házunktól!!! (*szemrángatós szmájli...) Olyan boldog vagyok!Na mára ennyi elég az élménybeszámolóból.
Jó éjszakát! -
művésznő4
senior tag
Nagyon rossz volt reggel felkelni, mert furcsa kettősséget éreztem.
Már egyáltalán nem volt nyári hangulatom, sőt... mintha csak egy ugyanolyan szokásos
szürke hétköznap lenne, mint a többi. Semmi más. Viszont végig hihetetlen dejavu-m volt. Rég volt ilyen "iskola érzésem". Nehéz ezt szavakkal elmesélni.Reggel 5-kor, mikor felkelek a puha, forró paplan öleléséből... kint még korom fekete minden. Bőrömön kis libabőrök jelennek meg, ahogy pár perc vívódás után győz az akaraterőm és ellenkezve testemmel, végül kimászok a meleg ágyikóból. A szobám jégveremnek tűnik. Első dolgom, hogy belebújok a meleg köntösömbe és megpróbálom összeszedni magamat. Ez ismét eltart pár percig. Nem nagyon sikerül. Félálomban elmegyek pisilni, majd míg megmosom a fogamat, várom, hogy a hajvasaló felmelegedjen. A tükörbe csak ritkán merek felnézni mosakodás közben, nehogy elhajítsam ijedtemben a fogkefét vagy egy hirtelen mozdulattal megszaladjon a kezem, mikor fogkrémet próbálok előcsalni a tubusból - ezzel "összepiszkítva" a fürdőszobát...
Miután végeztem, megállapítom, hogy a hajam egy kezelhetetlen szénakazal, így gyorsan orvosolni kell a problémát. Párszor végig simítom a vasalóval...épp, hogy csak ne legyen gubancos. A hullámokat meghagyom benne, maradjunk csak a természetességnél.
Hamar megvagyok, az alapozóm után kutatok. Hmm...igen, ennek is nagyon tipikus "kora reggeli" illata van.
Pár ügyes, hozzáértő mozdulattal már fent is van az arcomon. Időközben kezd szürkülni odakint is... Már nincs olyan vaksötét, lassan a kislámpa fényére sem lesz szükség. Gyors, egyszerű smink, közben az MP3 lejátszó végig a fülemben.
Nem bííírok betelni a tegnapi számmal.
Zenét sajnos nem kapcsolhatok, mert a többiek ilyenkor még általában alszanak. Halkan készülgetek, hogy senkit fel ne keltsek közben. Az idő csak rohan és rohan, d e ruhámat még mindig nem találtam ki. Bízva képzeleterőmben, mégis összedobok egy villámgyors összeállítást. Hm...nem is lett rossz, sőt. Csinos.
Hajam felső rétegét lazán feltűzöm egy csattal, a maradék pedig a vállaimra omlik. Most nincs idő sokat szöszmötölni. Behajigálom a táskámba a maradék cuccot is, amit találok. Csak remélem, hogy minden megvan és semmit nem felejtek itthon. Telefon, pénztárca, bérlet, kulcs....oké.
A harisnyám még az indulás előtt 5 perccel sincs meg. Apa már nagyon "örül" nekem..Siettet. Könnyű azt mondani, húzott már fel valaha is harisnyát? NEM!
Akkor addig nem tudhatja, hogy milyen körülményes dolog is ez...
Egy szuper gyors reggeli készítés a konyhában, majd röpke 2 óra alatt el is készültem mindennel.7 óra van, ideje indulni.
Kilépek a házból és megcsap a párás, szúrós, hideg levegő. Ez szinte fáj.Apa kinyitja előttem a kapu ajtaját, gyors léptekkel irány az autóhoz. A mi kis utcánk még földutas, így kissé pipiskedve lépkedek az új fekete cipellőmben. Sár van. Vicces, ahogy csúszkál a lában a nyúlós trutyiban.
Megtisztítom a talpamat - amennyire lehetséges - és beszállok az anyós ülésbe. Rég ültem Apa autójában. Nyáron inkább Anyáéval vagy biciklivel közlekedtem.
Megint dejavu tör rám...A bagó és az autóillatosító érdekes elegyet alkot az orromban. Ez a szag összetéveszthetetlen, bármikor felismerném. Ilyen csak Apa kocsijában van.
Kicsit "tömény élmény" kikímélt tüdőm számára, úgyhogy inkább mégis csak letekerem résnyire az ablakot.
Végre elindulunk. Kertvárosi részen lakunk, így kicsit tovább tart beérni a városközpontba. Az úton beszélgetünk, mesélünk egymásnak. Úgy érzem, máris jól indult a reggel.Az ablakon kibámulva megjelennek az "ismeretlen ismerősök".
A kedves, mosolygós néni, aki kézen fogva sétál a kislányával és minden egyes reggel egy mesét mond neki, míg beérnek az iskolába. Vagy a 2 beszélgető barátnő az utca végén, akik mindig pontosan 7: 30-kor válnak el egymástól. És persze a kertét gondozó bácsika, aki valahogy mindig abban leli örömét, ha a legnagyobb reggeli forgalomban kezdhet el kertészkedni vagy elvégezni a ház körüli munkáit.Szerintem, amúgy csak az emberekre kíváncsi.
Na, ezek a kis megszokott reggeli életképek, amik tényleg nagyon hiányoztak a nyáron. Minden egyes reggel látom őket...szinte a mindennapjaim részévé vált.
Jó volt visszatérni a hétköznapokba.
Végül Apa letett a suli előtt. Kölcsönös jókívánságok, búcsúpuszi, naaagy levegő....és elindultam a bejárat felé, hogy belépjek a 12. évfolyamba.... -
művésznő4
senior tag
Hm... ma még semmi értelmeset nem csináltam és mindjárt vége a napnak.
Szörnyű... Az utolsó napok valahogy mindig villám gyorsan eltelnek...
Egyszerűen magamba vagyok roskadva. Eltelt...vége van. Ennyi volt a 2010-es nyár.
Úgy határoztam, hogy mindenképp megírom ezt a bejegyzést, hogy legyen valami emlék erről a napról...valami kézzel fogható. (nem mintha ez annyira kézzel fogható lenne...na de most nem is ez a lényeg...)
Olyan furcsa belegondolni, hogy amiben most élsz, vagy, az pár óra múlva már semmivé válik... Elmúlik és soha többé nem jön vissza ugyanaz a pillanat.
Már csak ez a pár sor marad nekem emlékbe...Rossz érzés ránézni az órára...alig 10 perc maradt a nyárból...
Észrevétlenül is, de egyfolytában fogytak sajnos a napok....és hihetetlen, hogy most elérkeztünk a végére. Még most sem fogtam fel igazán.
És holnap megint kezdődik minden előröl; visszaszállok a megszokott mókuskerékbe...
5-kor kelés, korai busz elérés/vagy nem, iskolában alig élés, 8-9 óra túlélés, suli utáni egyéb dolog (szakkör, korrepetálás, program, feladat) elvégzés, minél hamarabbi busszal hazajövés, ágyba beájulás, sziesztázás, éjszaka felkelés, családtagokkal beszélgetés, együtt vacsorázás, hajnalig tanulás, keveset alvás, 5-kor kelés....
Belegondolni is nyomasztó...
De túl kell valahogy élni ezt az évet is.
Sokkal hosszabbra terveztem ezt a Nyári Összegzést, de iszonyúan elszaladt a nap és már alig látok ki a szemem alól, úgyhogy csak annyit mondanék - és ebben egészen biztos vagyok -
hogy EZ VOLT ÉLETEM LEGESLEGJOBB NYARA!
Soha ilyen még nem volt a 18 év alatt. Annyi minden összejött, amit szerettem volna megvalósítani. Tervek...álmok...vágyak...kívánságok. Sőt, olyanok is, amiket álmomban sem gondoltam volna! *.*
Nagyon hálás vagyok Istennek mindezért!
Annál is többet kaptam, amennyit kérni mertem volna. Köszönöm életem legjobb nyarát!
Holnap igyekszem erről részletesen is írni és bepótolni, ami ma kimaradt...
Jó éjszakát kívánok mindenkinek!
És boldog szeptember 1-et holnapra!muhahaha
Nem mondom, hogy féltékeny vagyok, de......de!
Bocsánat...ez a sor azóta lényegtelenné vált. Még nap közben írtam valamikor, de megoldódott a "probléma".
Beszéltem az illetékessel...
-
művésznő4
senior tag
A sok depis bejegyzés után pedig jöjjön egy kis vidámkodás! ^^
Végre valahára megtört a jég.Napok óta erre várok!
Hogy megtaláljam azt a zenét, ami képes felvidítani kicsit. Ma egész nap a tökéletes zene után kutattam. Találtam sok szépet, de mindegyik elég lehangoló, lassú, szomorkás hangulatú volt. Máskor bejönne, de ha épp vidulni szeretnék, akkor nem épp a legalkalmasabbak.
De végre MEGVAN! *.*Katt a képre!
Ez a videóklip! Annyira én vagyok! Iszonyúan tetszik!
Szerintem mindjárt megy is szépen az MP3 lejátszómra...
És az a szoknya... *.* Kérem szépen privátban a pontos beszerzési helyét!
Amúgy mintha csak én öltöztettem volna fel... -
művésznő4
senior tag
Megint eszembe jutott....
Csak tudnám, miért agyalok állandóan ezen... (Rajta)Brooke Fraser - Scarlet (Heartbreak)
4: 04-től nagyon tetszik a szövege.
Nem teljesen így érzek, mert ahhoz már túl sok a törés, a csalódás és a kiábrándulás érzése...
De azért majdnem.
Waiting, but Crying
Wanting, but Screaming... Why Her?What Has She Got, That I don't?
I'm Fine.... Really... It Only Hurts, When I Breathe... </3
In My World It Rains Everyday...
But When I Met You, the Sun,
Started to ShineAnd Then....Then You Broke my Heart...
And They Say... Your Body Evolves
Around Your Heart...
And Once Thats Broken You
Can't Go on Living...And She Cries Herself to Sleep at Night...
For the Person, Who Has Hurt Her
The Most in Her Life...I Used to Live to Be With You,
Now I Live to See You One Last Time...My Heart is Breaking, and No Matter,
How Hard I Try,
I Can't Tell You, How I Feels...I Wish I Was a Tear Drop,
So I Can Born In Your Eyes,
Live In Your Face and Die On Your Lips...You Ask Me, What's More Important To Me:
You or My Life...
I'll Say, My Life and You'll Walk Away....Not Knowing, That You Are My Life...
-
művésznő4
senior tag
Hm...kiírtam magamból, amit akartam, valahogy mégsem lettem tőle nyugodt.
Talán csak egy kicsit...Nem vagyok álmos. Ha itt lenne Wic, még javában nyomnánk az msn-partyt 1-2 órán keresztül.
Sajnos szerdától (vagyis már holnaptól is, ha nem lesz nete), ez mind csak történelem marad....
Olyan rossz belegondolni... Hát mindennek vége? Pedig olyan jó volt. Olyan nagyon jóó!!
Nem akarom, hogy vége legyen...ennyi nem volt elég a nyárból!!! :'(
Hiányzik ez a jóember.
Valahogy az este olyan Wic nélkül, mint......a kenyér vaj nélkül... (jó, tudom, hogy ez most elég hülye példa, nem kell kifikázni érte....)
Ha nagyon muszáj, elviseled - megeszed úgy, de menyivel kellemesebb - finomabb, Vele, mint nélküle.
Vagy ha ez nagyon gagyi, akkor: Olyan az este Wic nélkül, mint - hogy Forest Gump szavaival éljek - a borsó a héja nélkül.Szinte összetartoznak.
Nah jó, nem szenvedek tovább.
Azt hiszem, megyek lefeküdni. Vagy legalábbis megpróbálok.
Szép álmokat mindenkinek!
Ja, és OFF-ban még annyit, hogy a megbeszélt időpont ellenére "nem jött el". Sokadjára is becsapott, pedig megígérte. Én kis naiv, pedig most is hittem neki, mint mindig...
Mikor tanulom már meg, hogy nem szabad??
Még ha nehezemre is esik, de be kell látnom....már nem jelentek neki annyit, hogy betartsa a nekem szánt ígéretét. Pedig tegnap nyomatékosan kértem, hogy ma MINDENKÉPP beszéljünk! Ő csak minél hamarabb leakart rázni...
Ne aggódj, már nem kell sokáig elviselned! Én próbáltam szépen elintézni, de ha ennyi hajlandóságot nem mutatsz az ügy érdekében, akkor nagyon sajnálom, félre ismertelek.Nem értetted, hogy miért akartam emailben leírni....hát ezért!
Mert másképp elérhetetlen vagy. A szívem hasad meg, hogy ezt kell mondanom, de hatalmasat csalódtam benned....
Ennyi....
Erre már nem lehet többet mondani. /OFF
-
művésznő4
senior tag
Nagyon rossz kedvem lett....hihetetlenül!
Nagyon nem hiányzott most ez így estére. Ráadásul nagyon úgy fest, hogy holnap egyedül fogom tölteni a suli előtti utolsó szabadnapot. Wic-nek lejárt a nete....vagy hogy kell ezt mondani
és nem valószínű, hogy lesz pénze feltölteni. Vagyis szinte biztos.
Szegénykém....nem értem, hogy egy ilyen ember, mint Ő, miért érdemel ilyen rossz sorsot?Mit vétett, hogy ennyi mindenen kell keresztül mennie és ennyi szerencsétlenség éri sorra?
Nem ez járna Neki, nagyon nem ez.
Óó, ha tehetnék valamit is érte, megtenném. Akármit!Szörnyű végig nézni, ahogy szenved...
Úgy szeretném megvédeni! Esetleg anyagiakkal támogatni... Nekem sincs sok, de ha ezzel kicsit is segíteni tudnék Neki... Persze tudom, hogy nem fogadná el. Túl büszke ahhoz.
...na meg anyáék sem néznék jó szemmel, de az én pénzemmel azt csinálok, amit akarok.
Tényleg rengeteg csapás érte mostanában. Próbálja leplezni - én meg elterelni ezekről a figyelmét - de ez sajnos csak ideig-óráig működik, amíg beszélgetünk. Utána megint visszatér a jó öreg "Depiiii^^"-hez...és ez nagyon nincs így jól.
Ha velem van, próbál megfeledkezni a gondjairól, de aztán folyamatosan gyűlik és gyűlik, majd egyszer csak hirtelen ROBBAN!!! - és hát mivel nincs más, akinek elmondhatná a személyes dolgait, jobb híján velem osztja meg. Mondjuk ennek kifejezetten örülök.
Ilyenkor viszont még engem is meglep, hogy milyen hideg és elutasító tud lenni...Nem tagadom, ilyenkor nagyon rosszul esik minden szava, de nem hibáztathatom miatta. Tudom, hogy indulatból beszél és hogy én is ugyanígy viselkednék/szoktam viselkedni, mint Ő.
Rám semmi sértőt nem mond, sőt mindig nagyon vigyáz, hogy nehogy megbántson valami indulatos szóval... de akkor is bánt a dolog. A magatehetetlenség a legrosszabb az egészben! Mikor úgy szeretnél segíteni valakinek, de semmit nem tehetsz, csak szépen csendben nézed ahogy szenved és küszködik....
Az a baj, hogy túl sok az olyan probléma, amikbe nem csak hogy nincs beleszólásom, de még közöm se sok...A családja, az anyagi helyzetük, a betegsége...ez mind nagyon kemény dió. Az iskolájában lévő lenéző emberekről és zűrös szerelmi életéről nem is beszélve... Ez túl sok. Ezekkel sajnos képtelen vagyok felvenni a harcot. Kevés vagyok hozzá...
Ugyanaz a forgatókönyv, amit nem rég írtam egy bejegyzésemben. Ilyen esetben semmit sem tehet egy barát, csak biztatni (még ha néha közhely is, amit mondunk), ahogy csak erejéből telik és vidítani. Nem érünk vele sokat, de legalább jó érzéssel tölt el, hogy van akinek fontos vagy és számít, hogy mi van veled.
Nos, nekem számít, nagyon is számít.... de elviselhetetlen ez a távolság és hogy még egy baráti hátbavágást sem tudok neki adni (jó-jó tudom, kis embert nem bántunk...) - max. virtuálisan. Az meg ugye mégsem ugyanaz...
Nehéz ez a barátság, de nekem megéri. Akárkiért nem harcolnék, de érted Wic, bármikor!
És ezt most nagyon komolyan mondom...még ha nem is hiszed el!
Ennél jobban nem tudom szavakba önteni... Szükség van Rád ezen a Földön! Van egy kis maroknyi csapat, aki nagyon szeret Téged úgy, ahogy vagy és mindannyian sokkal szegényebb emberek lennénk, ha nem ismertünk volna meg!
A nehézségek ellenére, kérlek ne veszítsd el a hitedet és az élni akarást, mert én tudom, hogy eljön még az az idő, mikor minden problémád megoldódik és már csak mosolyogva gondolsz vissza erre az időszakra, hogy ilyen is volt valaha...
Nemsokára megtapasztalod a változást. Ígérem! Beszélek az Úrral a nevedben!Fel a fejjel! Szeretlek.
Ui.: Máris hiányzol....
-
művésznő4
senior tag
Először is a számot linkelem, mivel ezt hallgattam végig a bejegyzés írása alatt. Érdemes bekapcsolni közben. Gyönyörű! <3 ( a számról írok később részletesen is...)
Miután Wic ma elolvasta a blogomat, felhozódott a baba-kérdés...
Mivel ezer éve készülök írni róla és már amúgy is szóba került, azt hiszem ideje, hogy kiöntsem a szívemet... Igen, ez az a téma, amiről már olyan régóta szeretnék mesélni és ami nincs olyan nap, hogy ne jutna az eszembe...Nem vagyok átlagos tinilány, ezt már nagyon régóta tudom. Teljesen máshogy látom a világot és másképp is gondolkodom, mint a velem egyidős "csitrik". Bizonyos dolgokban sokkal komolyabban, érettebben. (Persze nagyon sok hiányosságom van még, nem tagadom. Sőt, nagyon sokszor vagyok gyerekes és éretlen is ...de ez inkább csak a komolytalan dolgokra igaz.
)
Tiszta szívemből szeretnék családot alapítani! Szerető, gondoskodó, gyengéd férjjel és egy pici babával (idővel akár többel is). Persze, most tudom, hogy mit gondoltok... "Hogy Réka ne butáskodj, ez őrültség...még bőven ráérsz ilyeneken gondolkodni, meg hogy még nincs itt ennek az ideje"..stb. stb..
Én mindezzel tisztában vagyok...mégis, szívem legmélyén alig várom, hogy eljöjjön már az eljegyzésem, esküvőm, nászéjszakám és első gyermekem születése napja...
Huuu...még most is... Maga a gondolat, vagy csak az, hogy beszélek róla... teljesen libabőrös leszek tőle
Az a leírhatatlan érzés, ahogy a saját véredet-húsodat a kezedben tartod... Az a mélységes anyai elégedettség, büszkeség, amit akkor érezhet az ember...
Gyakran játszok kisgyerekekkel és ilyenkor elképzelem, mi lenne, ha én lennék az anyukájuk....ha már a saját picimet ölelném így magamhoz, kötném be a cipőfűzőjét és törölném meg a nóziját. Hmm...rossz eljátszani a gondolattal, mert ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én még milyen messze vagyok ezen örömök megtapasztalásától...
Gyakran gondolok a még meg nem ismert férjemre és meg nem született kisbabámra... Elképzelem, hogy milyenek lesznek, hogy hogy fogunk élni, hogy hogyan választunk nevet a kicsinek...Imádkozni is szoktam értük. Furcsa dolog ez, de már most is kimondhatatlanul szeretem őket. Igen, így, hogy még egyiket sem ismerem.
Alig várom, hogy megismerhessem pici kis lelkét...titkait, gondolatait. Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, mennyire fog hasonlítani rám és mennyire a Papájára?Álmodozó és érzékeny lesz mint én...vagy talán egy igazi kis vagány felfedező, tele kalandvággyal és bátorsággal? Szeretni fog-e engem? Jó gyerek lesz-e vagy igazi gézengúz, akit minden egyes játszóterezés után főzőmosásban kell kimosnom?...
Szereti-e majd, ha mesélek neki lefekvés előtt? Odabújik-e az ágyunkba, ha dörög az ég és villámlik odakint? Vajon hagyja-e majd nekem, hogy megvigasztaljam, ha bánatos vagy inkább az Apukájához fordul? Ha kistestvére születik, vajon irigykedni fog-e rá vagy inkább pátyolgatja? ...És vajon már a pocakomban is érezni fogja, hogy mennyire szeretem Őt?
Most biztosan őrültnek tart sok olvasó. Nem várom el, hogy bárki is megértsen... tulajdonképpen magamat sem értem, egyszerűen csak ezt érzem belülről.
Ha meglátok egy szép kisgyereket az utcán a szüleivel sétálni, azonnal összeszorul a szívem. Már-már néha a sírás fojtogat...annyira vágyom rá, hogy én is itt tartsak már.
Normális vagyok én?? Más 18 éves mire vágyik? Hogy legyen egy szexi, jó pasija, akivel tud nagyokat smárolni nyilvánosan...néha összebújjanak, csináljanak közös programokat, a haverokkal bulizzanak, minden partyfotón együtt pózoljanak és hogy "vagány"-nak legyenek titulálva a társaságukban, iskolájukban.Hát ez nagyon nem én vagyok..
Én ennél sokkal többre, bensőségesebbre, komolyabbra, szentebbre vágyom...Ami nem pár hónapig tart, hanem egy életen át.
Újabban Anya is felfigyelt rá, hogy sokkal sűrűbben emlegetem a gyerek-dolgot és olvadozok, minden pici baba láttán és több órás ódákat vagyok képes zengeni egy-egy aranyos gyerkőcről.Mostanában egyre többet hajtogatja, hogy : "De aztán jóképű fiút válassz ám magadnak!
Szép unokákat szeretnék...
". Hát mondom, köszi Anya, ha nem osztod meg velem ezt az igen hasznos és bölcs tanácsot, akkor tuti, hogy csúnya fiút választok magamnak...
Ő is nagyon izgatott már a nagymama-lét miatt.
Nem őrültem meg. Természetesen nem fogom elrontani az életemet csak azért, mert képtelen vagyok várni és szívem szerint mindent siettetnék. Tanulmányaimat mindenképp elakarom végezni és ha megismerkedem Életem Párjával, az eljegyzés alatt is időt kell magunknak hagyni, hogy minél jobban kiismerhessük egymást. Azért nem mindegy, hogy kivel kötöd össze egy életre magadat..
Sőt, azt mondják a szakértők, hogy a friss házasok számára is az ajánlott, hogy várjanak még a gyermekvállalással pár évet. Az első néhány esztendő maradjon csak az újdonsült férj és feleségé és töltsenek egymással minél több időt, mivel ebben az időszakban lesz megalapozva a kapcsolatuk alapja. Szóval akárhogy is nézem, mérem, számolok... még igencsak messze van az, hogy belőlem Anyuka legyen...
Mikor elhatároztam, hogy erről a témáról is fogok írni a blogomba, találtam egy nagyon édes képet az egyik zeném videoklipjében. Megfogadtam, ha mégis sor kerül ennek a bejegyzésnek a megírására, akkor biztos, hogy helyet kap ez a kisfiú is a bejegyzésben.
A kép mellett volt egy másik fogadalmam is. A szívemnek egyik legeslegkedvesebb videója.
A világ legesleggyönyörűbb kislánya!
Teljesen bele vagyok szerelmesedve. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű babát se előtte, se utána. *.* Talán majd az enyém túl szárnyalja...
Még tavaly mutatta az egyik barátnőm ezt a számot. Első pillanattól fogva megszerettem. Sokáig ezzel keltem, ezzel feküdtem. Nagyon közel áll hozzám. A Staind énekese a kislányának írta ezt a dalt, akit Zoey Jane-nek hívnak. Hihetetlen ez a pasas! Dalt ír a lányához....és nem is akármilyet! Soha, soha nem tudnám megunni!Ez a szám olyan sokat jelent nekem, mintha csak nekem írták volna...
Azt hiszem ennyi. Furcsa, hogy a legbensőbb gondolataimat megosztom mindenkivel egy blogban, de úgy érzem, megkönnyebbültem.
Mindig jól esik kiírni magamból a gondokat. Köszönöm azoknak, akiknek volt türelmük végig olvasni és akik nem tartanak ezek után teljesen bolondnak!
-
művésznő4
senior tag
Jajj, megint eszembe jutott pár gondolat, de közben meg rohangálok össze-vissza, mint a mérgezett egér...
Anya telefonált, hogy megérkeztek és minden rendben van. Szerencsére időközben megérkeztek Apáék is és hazahozta a kicsiket. Így legalább Orsolya is betud segíteni a házimunkában. Apa épp füvet nyír, Ákival meg csináljuk az olvasónaplót, de akkora idiótaságok vannak benne, hogy nem igaz...Fél óra után feladtam. Talán majd nekifutunk még egyszer, de ehhez most nekem pillanatnyilag nincs türelmem.
Ráadásul átkérezkedett Ákihoz az egyik kis barátja is, így hagytam, hogy kicsit pihenjen és ebéd után folytassa.
Gergő, a szomszéd kisfiú apukája, színész a nyíregyi Móricz Zsigmond színházban és azt mondta, hogy valószínűleg tud majd nekünk szerezni ingyen jegyeket. Ráadáásul aaa....mire?Na, mire?...
A Romeo és Júliára! Juhúúú!
Szülinapom van, vagy mi?Majd elájultam, annyira örültem neki! ^^
Már annyira hiányzik a színház. :'( Jó lenne gyakrabban menni...Elfelejtettem amúgy mesélni, hogy anyával láttunk csütörtökön az RTL-en egy fantasztikus filmet! *.* Nagyon jó értékelést kapott.
A címe: Egy csoda teremtése. Ajánlom mindenki figyelmébe! Nekem nagyon tetszett! Jó volt végre a sok romantikus marhaság után egy kicsit komolyabb filmet is nézni.
Gyakrabban kellene...
Basszuskulcs, (bocsánat
) még mindig nem rajzoltam semmit a versenyre... Vilma kifog nyírni.
Pedig a lelkemre kötötte, hogy a nyári szünet utolsó napjaiban nagyon nagyon álljak rá a témára, különben nem fogjuk tudni befejezni a dolgot. Jajj, nem igaz már....
Pedig úgy szeretném ezt a versenyt. Főleg, hogy színházzal kapcsolatos a fődíj...
De mikor sűrítsem bele, MIKOOOR???
Vilmám, remélem, hogy nem olvasod most a blogomat.Nyugodj meg, mély levegő, minden rendbe fog jönni. Ígérem, a suliban megverhetsz!
Ha kell, az egész Velencei utat végig fogom tervezni veled, csak ne haragudj! <3 :'(Jah...és amit még a múltkori kisbabás bejegyzésemből kifelejtettem:
x2 is elvittem az egyik kisfiút, Danikát a mosdóba (természetesen a lányba, mert múltkor is nekem támadtak a srácok, hogy én mit keresek a fiú mosdóban, meg hogy azonnal menjek ki...), mert mindig szólt, hogy pisilnie kell. Hát mondom, jól van, ha kell, akkor kell, nincs mese, megyünk és elintézzük. Igen ám, de ő még csak nem rég állt le a pelusról, így még elég idegen neki ez a "Wc-re ülök dolog", még ha akkora is az a toalett, mint egy törpeuszkár.
Szegénykém, mindenhova célzott, csak oda nem, ahova kellett volna.
Direkt behúztam a kis függönyt, mert azt mondta, nem szabad kukkolni. Mikor végzett szólt nekem. Benézek, erre minden pisis volt az ég világon. A WC deszka, a föld, a ruhácskája, de még az enyémre is jutott belőle. Erre belenézek a kagylóba és mit látok? A gyönyörű, kristálytiszta érintetlen vizet. Pisi nuku!
Megoldatlan rejtély, hogy ezt hogy csinálta, de mindenesetre nagyon ügyes.
A következő kikérezkedése már csak a mosdó körberongálásában és az összes WC tartály ürítésében merült ki. Hiába mondtam neki, hogy nincs benne semmi, ezért nem is kell őket lehúzni....Danika hajthatatlan volt.Végül ha nehezen is, de betudtam csalni a csoportszobába.
Ja igen, emellett még sikeresen elszakítottam egy pelust is, mikor tisztába akartam tenni az egyik kislányt. Vagyis csak a ragasztóját. De becsületemre szóljon, hogy nagyon kijöttem a gyakorlatból. Ezer éve nem csináltam ilyesmit..
Utoljára talán Ákit tettem tisztába, de annak is van már vagy...6-7 éve.
No mindegy, hamarosan már élesben megy a dolog...
Fúú de várom már!
Mikor hazamentünk, még a hajamban és a felsőmbe csúszva is találtam ételmaradékot...Hát igen, ilyen ez a kisbaba etetés... (:
Mondjuk még mindig jobb, mintha az a bizonyos étel a szájukon keresztül távozott volna....pl. rám.De így megúsztam egy kis pisiszaggal és ételmaradékkal a hajamban. xD De jók is a gyerekek! ^^
Jajj, új hír!
Nagyon úgy néz ki, hogy lesz egy saját weblapja a Közkívánatrásoknak, LadyLorien jóvoltából. Előre is köszönjük neki, hogy ekkora lelkesedéssel és örömmel elvállalta az elkészítését!
-
művésznő4
senior tag
Egyszerűen kiakasztó, hogy napok óta nincs arra időm, hogy normálisan leírjam az elmúlt nap eseményeit.
Mindig közbe jön valami. Elegem van! Pedig annyira szerettem volna mindennap egy fél órácskát a blogommal tölteni. =(
Ez az, amiről beszéltem...Megint halmozódik a rengeteg dolog, de mégsem jutok egyről a kettőre. Ráadásul 2 nap és suli... Vááá, de nem várom...
Iskolaidőben tudom jól, hogy szó szerint "elviselhetetlen" vagyok. Állandóan loholok, de még sem érem utol magamat. Csak kapkodok ide-oda és eközben mindent és mindenkit hanyagolok.
Már előre parázok, hogy mit hoz a következő tanév...
A ma nap az utolsó "szabadnapom", mivel Anya Pestre utazott valami pedagógus megbeszélésre vagy mire, Apa meg bevitte magával a kicsiket pár órára a boltba. Nemsokára haza hozza őket és akkor kezdődik az ebédeltetés, meg Ákinak segítenem kell olvasónaplót írni, vár a takarítás, mert hétvégén elmaradt (Wic, nem röhögni!
), emellett el kéne kezdeni ráhangolódni az iskolára, mert a nyáron gyakorlatilag mindent csináltam, csak ezzel nem foglalkoztam...
Szóval azért ez a lazsálós nap sem igazán a pihenésről fog szólni, de ez van. Addig is igyekszem hasznosan eltölteni azt a pár magányos órácskát.
Pl. blogolással.
Gőzölgő vaníliás tea bekészítve, jó zenék elindítva, ujjaim bemelegítve (), vicces, meleg zokni a lábamon (eléggé lehűlt mifelénk a levegő...), máris kész a blogíró hangulat.
Elég korán keltem ma, mert Áki egy "jóreggelt puszit" nyomott búcsúzásként az arcomra, a Húgom meg még az indulás előtt 2 perccel is a szekrényembe matatott könyökig és közben a szokásos "Add már ide ezt a felsőt, kölcsön kérném a nadrágodat, ugye a harisnyádat nem akarod ma felvenni?..." stb.stb. kezdettű mondatokkal bombázott, mikor még a szemhéjam alól sem láttam ki gyakorlatilag.Rafkós amúgy a csaj, mert tudja, hogy ilyenkor szinte bármire "igent" mondok, csakhogy békén hagyjanak és tovább aludhassak még egy kicsit.
Pár óra múlva, mikor meg már végre magamhoz térek, mindig keresgetem a ruháimat, hogy hova tűntek...
Tegnap sikeresen odaégettem teflonban egy rántottát - aminek ugye, pont az lenne a lényege, hogy nem ragad le az étel, így nem tudod odaégetni sem - nos, én megtettem.
Főzéssel kapcsolatban nem ismerek lehetetlent.
Az égett rántotta után elmentünk a Tescoba és megvettük az iskolaszereket a sulira. Hip-hip hurrá... -.- Jajjdevárommáár! Na mindegy. Rengeteg szép új füzetet kaptam ééés, hogy mindenki lássa, hogy mennyire pozitívan és reményekkel telve állok neki az új évnek, a MATEK (- óó, az a drágalátos matematika nevű tantárgy
) lett a legszebb füzetem.
Most mondjátok, azt hogy én nem igyekszem megszeretni "őkelmét"...
Este, végre nagy nehezen rászántam magamat arra, amit már év vége óta tervezek; rendbe raktam a Képek mappát. Iszonyat sok fotóm van! Már szinte alig igazodok el közöttük.
És szerintem nagyon meg is terheli a gépet is, mert egyre lassabb és lassabb. Ki kellene írni egy CD-re őket, de mivel nincs CD-írom, így megint szívességet kéne kérnem valakitől... Ajj, de nem szeretem ezt.
Van egy olyan érzésem, hogy Csibe lesz a kiszemelt áldozat. Szegény, mindig őt találom meg az ilyen extra kívánságaimmal. -.-
Jaajj, amúgy hatalmas nagy hííír!CSIBÉT FELVETTÉK SZOCIÁL PEDAGÓGIÁRA!
Ejj, a büdös mázlista.
Én is akaroook! ='( Úgy örültem neki, mikor felhívott. ^^ Nagyon megérdemli azután a szép érettségi után! Gratulálok édes!
Jah...és végre valahára töltöttem fel pár képet FB-ra is. Amióta megvan, egyszer sem fordítottam még rá huzamosabb időt...egyszerűen nem érdekelt. Most sem nagyon, csak sokan panaszkodtak, hogy szeretnének engem is látni, meg hogy milyen csúnya az az üres lyuk a profilképem helyén, így hát külön kérésre mégis rászántam magamat. Hagy örüljön a nép.
Amúgy nem szeretem ezeket az oldalakat. Hatalmas időrabló...amiből nekem persze amúgy is nagyon kevés van.
Sokszor még az iwiw is sok... Nem kéne rászokni.
Vilma is végül rászánta magát és tanácsomra, blogot nyitott a Logoszférában. Hangulatosak a kis írásai és amiért én csak jól járok vele, ő is belinkelgeti az éppen hallgatott kedvenc zenéit. Így még a pendrive-val sem kell bajlódni.
Így tovább Vilmám, jó téged olvasni!
Jah, és amit nem írtam még. Wic-kel új szokásunk, hogy őrült-rekordokat döntögetünk. Vagyis csak én....ő meg az edzőm.
Szerintem mindenki jobban jár, ha nem tudja, hogy konkrétan miről is van szó, de annyit elárulok, hogy nagyon extrém és ilyet előttünk még soha, senki nem csinált! Ez tuti!
Remélem, kellőképpen felcsigáztam mindenkit.
Mindenesetre Wic-ből Pisilési szaktanácsadó és Tréner lett.
Szép szakma. Egyelőre nem fog tudni megélni belőle, de ha elég elkötelezett leszek, még sokra vihetjük mi ketten...
Húúú, gyerekek, olyan jó zenéket hallgatok, hogy csodálkozom, hogy még egyiket sem linkeltem be közülük. Pedig ezek a kedvenceim! *.* Azt hiszem, ma erről is készül majd egy bejegyzés...mert muszáj hallanotok!
Hirtelenjében ennyi, jövök még!
-
művésznő4
senior tag
Érdekes egy este volt.... Tisztára, mint régen. Túl jó volt...
Nagyon kíváncsi vagyok a holnapra. Talán lezárul egy korszak és új fejezetbe kezdek. Ideje lenne túllépni végre....még ha most nem is érzem úgy.Milyen jó mondás az, hogy Bajban ismerkszik meg a jó barát.
És mennyire igaz is! ^^
Ez ma is beigazolódott....meg szinte mindennap, mikor Vele beszélek. Igen, Wic-ről van szó megint.
Ritka kincs számomra. Nem sok ilyen barátom van.
A Herceggel kapcsolatos dolgokat nem tudom akárkivel megbeszélni. Sok barátom, csupa szeretetből és jó szándékból - közhelyekkel dobálózik - és nem hibáztatom őket, mert valószínűleg én sem tudnék másnak okosabbat tanácsolni egy hasonló helyzetben, csak a jó öreg "biztató szövegeket" hajtogatni, de ez rajtam sajnos most akkor sem segít.
Wic viszont....Hihetetlen, hogy akkor is megtud nevettetni, mikor a legmélyebb elkeseredésemet élem meg és senkit nem tűrök meg magam mellett, csakis Őt.
Gyakran begubózok, akárcsak egy selyemhernyó - ahogy Anya mondaná - és ilyenkor még a szeretteimet is kerülöm. Hiányozni hiányoznak, de egyszerűen élvezem a magányt és kerülöm az embereket. Wic-nél ez megint máshogy van. Nála még nem nagyon éreztem ezt az érzést. Élvezem ha velem van, sőt hiányzik, ha már 1-2 napig nem beszélünk....
Furcsa, hogy pont egy fiú az egyik legjobb barátom.
Elképzelni sem tudom, hogy hogy képes mindig sírásig nevettetni, még akkor is, ha nagyon magamba vagyok zuhanva. (persze ez ritka, de azért a jobbakkal is megesik) Őt egyszerűen zavarja, ha rossz kedvem van. Sőt, kifejezetten "idegesíti" és ilyenkor addig ügyeskedik, míg észrevétlenül fel nem vidít.
Egyszerűen a mindennapjaim és az életem szerves részévé vált.Furcsa, hogy 4 hónap alatt, hogy a szívedbe tudsz zárni egy embert....
Szerintem nem véletlen, hogy mi ketten találkoztunk egymással. Talán az Égiek akarták így, hogy támogathassuk egymást, ha kell és segítsünk átvészelni a nehéz időket.
Én tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nagyon hálás vagyok azért, hogy Ő van nekem. Sok terhet "vesz le" ezzel a vállamról.
Mindent köszönök Neked, drága Wic! Szeretlek.
-
művésznő4
senior tag
Annyira szeretem a hangját!
A leggyönyörűbb és tehetségesebb keresztény énekesnő a világon!
-
művésznő4
senior tag
GYEREKSZÁJ
Augusztus 27., péntek
Angol korrepetálás
1.) Complete the sentences! Egészítsd ki a mondatokat!
- Hi, My name is Jack, ______ are you?
- Hello, I'm Sarah.- Na, Cunikám, mi lehet itt a kérdőszó?
- Huu......
- Ez az! WHO! Jól van! Nagyon ügyes vagy!Szegény, nem értette, miért dicsérem meg ennyire, mikor még a választ sem tudta. Csak utána jöttem rá, hogy ő hogy gondolta...
Alig bírtam lenyugtatni a röhögőgörcsből, mikor újra eljátszottam neki kifigurázva a szitut.Áki is mondott ma valami iszonyú vicceset, amin rengeteget kacagtam, de sajnos már nem tudnám ugyanúgy visszaadni a hangulatát...
Sajnálom, hogy még akkor gyorsan nem írtam fel, amit mondott.
Jah...és ha már gyerekeknél tartunk, ma megint babáztunk!
Íme pár fotó a kis édesekről.A titkos kedvencem <3
Miskó etetése
A papírzsepit nem fogadta el a kis bányász-mester
A puszidobást gyakoroltuk ^^
Miután evett, még az én számat is megtörölte
Azok a kis virgácsok
Ábri
Folyton az ölembe kérezkedett ^^
Én is ilyen gyönyörű kisfiút szeretnék :$
Dórikám bebiztosította magát a vaku ellen... xD
Beni és Abi
Manapság már nem ciki, ha férfi a fodrászod
Ez a sunyi nézése
A legkisebb Törpicur
Mindig így ül. Elég érdekesen csinálja... (:
Csikitámadás
Hugi és Ábri
A kis szorgos tündérkém
Ennyire szeretem
Megszerelte a kamerámat (Misike a háttérben...)
Lencsilány (:
Ábri nagy mutatványa
Olykor nehéz őket előcsalogatni...
Ezért néha cselhez kell folyamodnunk...
A kaja szinte mindig beválik...
... Vagy a hülyéskedés és a jó öreg "pacsizás"
A győzedelmi mosoly
Itt már ő követelte a chipset...
Elégedett majszolás -
művésznő4
senior tag
Mégsem jött össze sajnos a mai élménybeszámoló. Sebaj, holnap pótolom.
Ííígérem!
Mindenesetre a ma - hupsz, már "holnap" van
- hallgatott zenémet mindenképp megosztom Veletek!
Figyelem, csak sokadik hallgatásra jó....de akkor nagyon!
A Fine Frenzy - You Picked Me with lyrics
Az alatta lévő hozzászólások sokat elárulnak róla...
Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Húú, ha már új oldalt kezdek az 51. bejegyzésemmel, akkor kezdjük először is a képekkel.
A beszámoló ráér.
Az egyik legkedvesebb nekem...
Óriási a szerelem (((((:
Favourite(--> Orsolya szerint könyvborítós
)
Az én egyetlen Hercegemmel
Lépcsőn nevetgélős(Köszi Áki
)
Nagyon egy húron pendülnek...
Utálom a gyönyörű vörös haja miatt<3
Nem én...
Cunikám, drága kincsem
Mindig a hajammal játszik...
No make up, á lá nátúrál
Az én szuper csini, sokat emlegetett Anyukám
Ő is Fine Frenzy-t hallgat...
Kutyámajom...avagy dús hajamba tép a szél
BeRéBa<3333
Akit csak szeretni lehet
A fiúk akcióban
Réka szeret a fűben feküdni
A macska rúgja meg... kis trónörökös
Mint 2 óvodás...
A fogadott Hugim
Mikor a természet körül ölel...
Anyámasszony
És végül: A nap legviccesebb képeKöszönöm a figyelmet!
-
művésznő4
senior tag
Most csak pár sorra futja az időmből, de ez is több, mint a semmi.
Hihetetlen jó volt az elmúlt pár nap. Írok majd róla bővebben is. Most épp dolgozom. Ez az utolsó nap szerencsére. Cunit ma este viszi haza az anyukája. Áááh, kivagyok.
Mindjárt rohanok is ebédet melegíteni a jónépnek, mert kopog a szemük az éhségtől.
Jajj, olyan boldog vagyok! Vladeszkó tanácsára nyitottam tegnap egy bejegyzést a múltkori útinaplómról és hatalmas sikere van!
Utólag már én is azt mondom, hogy jó ötlet volt. Köszi neked, Vladikám!
Anya meg Áki elmentek a strandra, apa meg az előbb hozta haza Orsolyát vagy 3 nap után a boltból. Ez a csaj egy megszállott!
o.O
Nem értem, mit élvez ebben a "boltolásban" annyira, de ha jó neki, csinálja...
Addig is én uralom legalább a szobát.
Mondjuk Áki így is minden este átkérezkedik hozzám aludni vagy bebújik mellém az ágyba.Egyemmeg, utál egyedül lenni. Mindig hozza át a szivacsát meg a kis ágyneműjét és már kuckózik is mellém.
Az egyetlen negatívum a szerda-csüt-pénteki napban, hogy nem beszéltem Wic-kel. Szörnyen hiányzik...
Már úgy hozzászoktam, hogy van.
Jó lenne végre beszélni egy normálisat, de Msn-re túl veszélyes felmenni, mert félek, hogy ott ragadok.
No nem baj, talán majd este... Kitartást, Wic!
Csibém! Veled is ezer éve beszéltem utoljára! =( Iszonyúan hiányzol. Rendesen elvonásai tüneteim vannak. Ma valahogy nagyon rám jött ez a hiányérzet.Úgy megszorongatnálak kicsit.
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy erre már csak a sulikezdéskor lesz leghamarabb lehetőségem.
Hogy addig se unatkozzon senki, itt van egy kis muzsika az egyik kedvenc együttesemtől, a Fine Frenzy-től!
Ezt a számukat még nem is ismertem. : O Bettyke mutatta szerdán, de nagyon bejött! ^^A Fine Frenzy - Electric Twist
Óóó, hogy lehet ilyen szép ez a nő???
Állítólag vannak vonásaink, amiben hasonlítunk. Hát...én ezt még valahogy nem fedeztem fel eddig.
Ő remek élő példa arra, hogy a vörös hajú nők az egyik leggyönyörűbbek a világon!*.* Egy időben gondolkodtam a vörös hajszínen, de akkor halál fia lettem volna....egész konkrétan a barátnők keze által.
Szerintük így gyönyörű a hajam, ahogy van, természetesen. A vörös túl vad lenne az egyéniségemhez.
Ha ők mondják....Na, most hirtelenjében ennyi.
Ha minden jól megy ma még jelentkezem. Sőt, képeket is teszek fel az elmúlt pár nap eseményeiről. -
művésznő4
senior tag
Vilmám!
Mivel tudom, hogy mennyire szereted az idézeteket, így hát fogadd tőlem szeretettel ezt a pár sort."E napon minden érted van!
A nap csiklandozó sugara
a lágy szellő
s a madarak csodás dala.Ma neked nő a virág,
mely ontja csodás illatát
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.Ha jő az este
s megjelennek a csillagok,
hidd el, ma neked ragyognak
és az égre azt írják
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!""Szülinapodra kívánom neked:
Szerencse kísérje végig életed.
Szerencse mellé még egyebet,
Sok-sok vidám, örömteli percet,
Sorsod útja legyen mindig egyenes,
Te pedig légy boldog és egészséges!"Fel a fejjel, nagylány! Csak elsőre olyan traumatikus élmény az a 18.!
Utána beletörődsz.
Isten éltessen sokáig, drága! -
művésznő4
senior tag
Azanyjaa, holnap az ebéd Lasagna!
(no comment....
)
-
művésznő4
senior tag
Jajj, ez a szám annyira, de annyira....
*.*
Az előbb hallottam a Viasaton. 2 perc múlva már rohantam is fel, hogy megkeressem...
Jah igen, újra elkezdtük nézni a Veronica Mars-ot. Anya ki nem hagyott volna egy részt sem belőle, amíg ment. Nagyon sajnáltuk, mikor vége lett az összes évadnak.
Kicsit olyan, mint a Jóbarátok....megunhatatlan!Hajajj, de már itt sem vagyok. Rohanok készülni a vendégvárásra....
Puszifelhő, Csókcsata! ^^
-
művésznő4
senior tag
Jajj, már nagyon késő van, de pár gyors gondolat még belefér....
Tegnap Wic-kel "Retro party"-ztunk...
Apám, olyan régi számokat találtunk Youtub-on, amik még a mi időnkbe voltak hatalmas slágerek...
Húúú, na ilyenkor érzem magam totál vénasszonynak.
De akkor is szuper volt!
Ma arra keltem, hogy nincs meg az MP3 lejátszóm!
Pedig tisztán emlékeztem, hogy este lefekvésnél, magammal vittem az ágyba, mint mindig. Sőt, még direkt fel is töltöttem. Erre reggel felkelek és sehol! =( Kezdtem kétségbeesni. Én mp3 lejátszó mániás vagyok, ha annak valami baja történik....én nem tudom, mi lesz velem...
:'( Pillanatnyilag nincs pénzem másikra. (illetve van, de nem ilyesmire..) Több, mint fél órán keresztül kerestem! Átvillant az agyamon, hogy mi lesz velem Velencében?? Hogy fogom átvészelni az utat zene nélkül???
Végül nagy nehezen megtaláltam. Az ágytakaróm alá volt csúszva...Nem értem, hogy nem vettem hamarabb észre, pedig legalább x5 átkutattam az egész ágyat az ágyneműkkel együtt. Mindenesetre életem egyik leghosszabb 30 perce volt ez...
Rengeteg email-lel és pü-vel elvagyok maradva....
Tényleg marha sokkal. Le se merem írni mennyivel!
Ne haragudjatok, fiúk-lányok, napokon belül pótolni fogom a hiányosságomat! Ígérem.
A határidőnaplómat több, mint egy hete nem vezetem....
Pedig az nálam szinte "szent". Én mikor lettem ilyen trehány???
Jaajj, viszont ma annyi, de annyi gyönyörű képet találtam a guglin. Több százat lementettem belőlük. Egyik csodálatosabb, mint a másik.
Már egész gyűjteményem van a különleges képekből. Apránként majd rakok be egyet-egyet. (:
Itt van egy mutatóba:
Szóval holnap Bettyke nálam alszik, úgyhogy készülés lesz ezerrel. 2 körül érkezik meg a busza. Szerintem majd kibiciklizek elé, aztán hazasétálunk. Jó lesz, várom már.
Nagyon hiányzik az én kis Vöröském! ^^
A Beautiful Mess-Jason Mraz-w/ lyrics
Ezzel a számmal búcsúzom mára.
Jó éjszakát mindenkinek! -
művésznő4
senior tag
Elnézést, ez a mostani bejegyzés nem lesz túl izgalmas egy külső szemlélőnek. Inkább saját magamnak szól. Pár kusza gondolat az elmúlt időszakban felhalmozódott blogtémákról...
Egyre jobban idegesít, hogy le vagyok maradva önmagamtól....
- Tervezem, hogy írok:
* arról a bizonyos témáról, ami már nagyon nyomja a szívemet és kikívánkozik belőlem...
+ képek!
* régebben beszéltem pár szót a vásárlásról és az itthoni eladók modoráról...Ezzel kapcsolatban is lenne pár gondolatom. + egy konkrét dolog, amit május óta kinéztem magamnak, de egyszerűen sehol sem kapok a boltokban...
+ képek!
* a nevemről is írtam egy kis bejegyzést...mármint nem a nick-ről, hanem az igaziról. szerintem érdekes. (igaz, még nincs begépelve, egyelőre a füzetemben tárolom)
* kicsit bővebben a pályázatról, amire szeptemberben nevezek Vilmával és egy másik osztálytársammal.
* a pesti élményekről. A Wictorékkal, és egyéb fontos személyekkel való találkozásról.....+ képek belinkelése
* a szerelmi életemről (a mostani, múlt és a jövőbeliről egyaránt)
* sulikezdés, munka, pályaválasztás
* egy ma történt esetről, amiben rájöttem, hogy jobban ragaszkodom a kiskori tárgyaimhoz, mint gondoltam volna *.*
* és végül, hogy összeállítom Csemikének az ezer éve megígért zenei válogatást, amilyet ő csinált múltkor nekem -
művésznő4
senior tag
Wic ismét megragadta a dolgok lényegét.
Rövid és velős reakciója Jason Mraz-ra:Jason Mraz tényleg jó!
"Mindig feldobja az embert, ha meghallja."
Viktorosan fordítva: "Mindig feldobja az embert, ha meghal, ja." xDÉpp ezért, hogy máshogy lássa a dolgokat és valóban tudja élvezni, megmutatom a kedvenc számaimat tőle
:
Jason Mraz- I'm Yours (lyrics)
Jason Mraz ft. Colbie Caillat- Lucky (Lyrics)
Jason Mraz - Life is wonderful (with lyrics)
Remélem, tetszeni fognak!
-
művésznő4
senior tag
Ma elhatároztam, hogy szépen lassan berakom ide az összes kedvenc számomat. Össze-vissza, ahogy jön.
Dopeman feat. Emilio: Nincsen arra szó
Egyikért sem vagyok túlságosan oda, de ez a szám valami kolosszális!
Nincs mit hozzáfűzni, jó és kész!
A rádióból "szedtem" a már megszokott módszerrel.
Régen nagyon szerettem ezt a számot.
Viszont a Pély valamiért nem túl szimpi a klipben...
Megkockáztatom, a Rúzsa Magdi feldolgozása is legalább ennyire jó.
The Remedy, lyrics by Jason Mraz
És hogy legyen egy "rékás" szám is, Jason Mraz sem maradhat ki a sorból!
Ez a pasi nagyon tud, rengeteg jó száma van. Főleg az életvidámsága miatt szeretem.
Mindig feldobja az embert, ha meghallja.
Mára ennyi
-
művésznő4
senior tag
Ma valahogy semmihez nem volt kedvem, pedig annyira írtam volna valami érdekeset. Tegnap ugyanez volt. Már nagyon unom. Egyszerűen nem jön az ihlet...
Pedig a nyár alatt elég szép számban gyűltek össze témák, amiket feltétlenül kiszeretnék fejteni előbb vagy utóbb a blogomban, mert fontos részét képezik az életemnek. Egyelőre úgy néz ki, utóbb...
Most is elvileg takarítok, mert holnap nálam alszik Bettyke, de a porszívó 10 percenként leáll valamiért.... -.-
Váááá....valahogy semmihez nincs kedvem.Még a vendégeskedéshez sem. Bettusz, félre ne érts, alig várom, hogy találkozzunk és végre kibeszéljük a nyár eseményeit
....csak most még valahogy nem vagyok ráhangolódva.
Akárcsak Velence... :S
Órák mennek el azzal, hogy tanakodok, hogy mihez is fogjak neki.Erre mondja mindig Anya, hogy "Időhúzóbajnok" vagyok. Lehet benne valami.
Sajnos így még több feladat halmozódik fel.
Ennek sincs túl sok értelme, hogy most megírom ezt a bejegyzést, mert ez is csak időhúzás és közben semmivel sem haladok....
nem tudom, mi van velem. Vagy én lustultam el ennyire vagy minél jobban öregszem, annál inkább nem tudom beosztani normálisan az időmet.
Anyával is ezer éve voltam fasírtban, de sikeresen őt is kiakasztottam a viselkedésemmel. Király vagyok ma.... -.-
"Anticipáció gyerekem, anticipációóó! " - ahogy mondani szokta.Kedvenc szavunk Anyával
, aminek a jelentőségét évek óta próbálja belém sulykolni, több-kevesebb sikerrel...
Ezzel a problémával még mindig nem sikerült megküzdenem. Talán majd jövőre...
A remény hal meg utoljára, Anya.
Jah és igen...
Ismét köszönöm a pozitív visszajelzéseket a blogommal kapcsolatban.
Öröm számomra, hogy van kinek írnom. -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #36 üzenetére
Jaj...és ami még kimaradt.
Ma kiderült, hogy nem csak egy cica született, hanem kettő!!
De fogalmunk sincs, hogy hova rejtette eddig a másik kicsit.Ma egyszer csak beugrott vele az ablakon. Rossz szokása, hogy mindenhova hurcolja őket...
Elakarja rejteni mindenáron. Szerencsére még időben észrevettem és felhoztam őket a szobámba, hagy legyenek egy kupacon. Veszpike amúgy is utál egyedül lenni, mindig keresi az emberi társaságot. Tudtam, hogyha felviszem magamhoz és látja, hogy ott vagyok vele egy légtérben, akkor majd nem akar elmászkálni.
Szépen bebújt a kicsikhez, így tudtam pár képet csinálni róluk.
Íme, a kicsik a mamijukkal.
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4 #36 üzenetére
Találtam egy megdöbbentően jó videót!
Először csak a zenéjére lettem figyelmes, de pár másodperc után teljesen beleszerettem!A klipje....hát az meg valami fantasztikus!
Azok a képek!
ÓóóóÓóóóÓóó!!! *.*
Olyan gyönyörű alatta a hegedű hangja! Mindig is odáig voltam tőle, ha meghallottam! *.*
Sali szeptembertől hegedűre fog járni. Olyan jó már neki!Mondtam, hogy nagyon irigylem miatta.
Én is szívesen megtanulnék játszani rajta. Régen Anya gondolkodott rajta, hogy beírat gitár tanfolyamra, de mivel csak fiúk jártak, így nem volt kedvem jelentkezni. Utólag már bánom...
Anya szerint, van bennem egy kis country énekesnői-vonal.
A stílusom...meg talán picit a hangom is. (:
Itt van az eredeti klip is:
Sia - Breathe Me Official Video
Ez nagyon megfogott. Kicsit elvont, kicsit művészi, kicsit bohókás, kicsit értelmetlen, de ezzel együtt végtelenül kreatív és ötletgazdag. Nem egy hétköznapi videó. Engem abszolút levett a lábamról.
Wic, előre szólok, Neked nem fog tetszeni!
-
művésznő4
senior tag
Egész úton hazafelé azon gondolkodám,
mennyi mindent mesélhetek majd utazásom során....Ezt az útinaplót drága Wic barátomnak ajánlom, aki minden vonatozása során "magával visz" az útjára és végig közvetíti vagy 100 sms-en keresztül, hogy mi történik éppen vele.
Így hát úgy gondoltam, most én is leírom a tapasztalataimat. Hagy örüljön a Fiam!
12: 23-kor indult a vonatom, de Papával túl hamar értünk ki az állomásra. Volt még 20 percünk, így kitaláltam, hogy ugorjunk be a Nyugati melletti Mekibe. A nagy meleg miatt hihetetlenül szomjas voltam, mégis inkább maradtunk a fagyinál. Az is oltja a szomjat....talán.
Egész évben nem voltam ennyit gyorsétteremben, mint ezen a nyáron. Pedig nagyon nem vagyok híve az ilyesminek...
Észre sem vettük, hogy elszaladt az a negyed óra. Szinte alig volt időm felpattanni a vonatra, ráadásul még a fagyim felével sem végeztem. Nem akartam felvinni a szerelvényre, nehogy szóljanak érte vagy valami, így megpróbáltam rásózni Papára. Rossz ötlet volt. Még ha viccesen is, de kioktatott, hogy akkor minek vetettem meg vele?!
Meg hogy a sajátját is csak az én kedvemért nyalta el. Naperszeeeee....
Tisztára, mint kiskoromban. Sokszor érzem azt, hogy hiányzik neki a "kiskori énünk". A babákkal, kisgyerekekkel mindig is sokkal jobban elvolt. Valahogy jobban
tudja kezelni őket. A nagyobbakat is szereti (minket főleg), de hozzájuk már kevesebb a türelme. Szerintem örülne, ha még pár évig picik maradnánk.
Pl. ma reggel is. Bementem valamiért a fürdőszobába, ő pedig éppen borotválkozott. Tettem-vettem, már épp készülnék kimenni, mikor szól nekem. Odafordulok, erre belenyomja a képembe a borotvahabos ecsetét és össze-vissza keni vele az egész arcomat. (nah, találtam róla képet is, csak hogy legyen fogalmatok--> [link] ) Olyan ecset, amilyennel régen a borbélyok is dolgoztak, nem tudom, mi a hivatalos neve.
Kiskorunkban csinálta ezt, szinte mindig. Mondjuk akkor még nagyon jó buli volt, sőt, mi kértük, hogy csinálja. Bár így 18 éves fejjel, szépen kisminkelve, az indulás előtt negyed órával, már nem tartottam olyan humorosnak, mint amennyire ő jót mulatott rajta.
Kérdőre vont tekintettel bámultam rá, miközben még mindig úszott az arcom a habban.Erre ő csak annyit mondott nagy nevetve, hogy: " Így jár mindenki, aki megzavarja őt borotválkozás közben!"
Nah mondom, köszi... -.-Huhh, kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától. Szóval az utazás....
Megtaláltuk a helyemet végre: 21-es kocsi, 72-es szék. Gyorsan stipi-stopi, az ablak melletti szabad helyet gyorsan lefoglaltam. Eddig minden jól megy!
Papa búcsúzásképp megszorongatott, aztán az utazással kapcsolatos atyai jó tanácsok után, ő is lepattant a vonatról. Négyes ülésben ültem megint. Kezdtem megörülni, hogy sokáig kényelmesen elfogunk férni, lepakolhatom a cuccaimat, kinyújthatom a lábaimat stb., mert még csak egy bácsika foglalta el a helyét. Először kicsit féltem tőle, de mikor leültem vele szembe, közelebbről megnézve, már egész kedvesnek tűnt a fizimiskája.
Közben Wictort is értesítettem, hogy elindultam.Olyan aranyos. Azt mondta, nem szeretné, ha unatkoznék, ezért szórakoztatni fog útközben.
Sms-áradat ON!Juhúúúú!
12: 45 körül
Még csak fél órája (sem) utaztam, de máris több a dráma, mint a Barátok közt-ben...Az előbb idekérezkedett egy néni, a mellettünk lévő négyes "blokkba" (vagy mi a szösz ez
), de ekkor még nem értettem, hogy miért. Nem találja a helyét vagy mi?
Mindenesetre volt két szabad hely, így engedték, hogy leüljön. Nem sokkal később megérkeztünk az első megállóhoz és elég sokan felszálltak. Köztük azok is, akiké a két szabad hely volt. nagyon szimpatikus, fiatal, kedves házaspár. Nem értették a dolgot, járkáltak, keresték a helyüket, végül mégis odamentek a nénihez. Utóbb kiderült, igazuk volt, ez tényleg az ő helyük, a jegyük is oda szólt. A néni egyből fel is pattant és röstellkedve, készségesen átadta a helyét a jogos tulajdonosoknak. Mégis sántított valami... A néni már épp távozni akart, de a fiatal párnak megesett a szíve a kis öregen és elkezdték faggatni, hogy hogy-hogy nincs jegye, talán eladták? A néni félénken elkezdett mesélni és néha hátra-hátra pillantgatott a kocsi túlsó végébe. Kiderült, hogy van helyjegye, sőt meg is találta, viszont két "grácia" elfoglalta, mielőtt leülhetett volna. Próbálta őket udvariasan elküldeni, de egyszerűen nem voltak hajlandóak felállni a néni helyéről. Ami a legszebb az egészben, hogy helyjegyünk sem volt, szóval elméletileg végig kellett volna állniuk az utat, de mennyivel kényelmesebb egy szegény, védtelen öregasszonyt kitúrni a helyéről...
Mondhatom, gyönyörű!
Időközben többen is felfigyeltek a beszélgetésre a kocsiban. Köztük egy jól öltözött, aktatáskás fiatalember. Egyből felajánlotta, hogy szóljon csak neki nyugodtan, ha a két sötét bőrű hölgy nem hajlandó visszaengedni a helyére, majd ő lerendezi. Felbiztatva a nénit, visszaküldték, hogy igenis álljon ki azért, ami az övé. Magabiztosan hátrament és nyomatékosan kérte, hogy álljanak fel a helyéről! - Mindeközben a szemüveges üzletember a háttérből figyelte az eseményeket, hátha közbe kell majd lépnie.
Nem kellett. Anya és lánya - tudván, hogy a kocsiban mindenki a néni pártját fogja, végül duzzogva, puffogások közepette, nagy nehezen - helyjegy híján - kifáradtak az előtérbe és a néni pedig végre nyugodtan utazhatott.
Egy hatalmas piros pont a 21.-es kocsinak!Kicsivel az indulás után, az összes hely el lett foglalva. A másik 2 üres is, ami eddig ott tátongott mellettünk a bácsival.
13: 00
Hát kész, ez a mellettem ülő pali! xD
Ennek van vagy 60 zacskója. Kis zacskó a nagy zacskóban, ki-be pakolgatja, aztán előkerül még vagy 3 zacsi...Ráadásul mindet közénk rakja. Szó szerint beletuszkolja a két ülés közé! x'D Valamit nagyon keres. Engem nem zavar, csak legalább ne hajigálná nekem őket. Úgy elvan merülve a bőröndjében, hogy közben hátra sem néz, hogy kit talál el a cuccával. Ez a pasi rosszabb, mint egy öregasszony! Még azoknál sincs ennyi zacskó a piacra menet...
Vaaagy....lehet, hogy csak így akar eltávolítani, mert nem fér el rendesen.Mindenesetre elég hülyén csinálja. Mellesleg tényleg nagyon pici itt a hely. Főleg 4 embernek. Gyakorlatilag tömegnyomor, pedig nincs is annál rosszabb, mikor "össze kell érned" kényszerből egy idegen emberrel.
szerk: Oké, végre megvan. A szendvicse volt ennyire fontos. xD
UPDATE: Tök gáz, az előbb kiment...gondolom, WC-re vagy valami és mikor visszajött, még egy csomót forgolódott, pakolgatott. Egyszer csak látom, hogy a drága Szomszéd (legyen most ez a neve) a füzetembe mereszti a szemét!
Szerintem észrevette, hogy róla írok. De ciki.
Mondjuk engem is zavarna, de mivel az előbb megdobált, szenvedjen csak, furdalja kicsit a kíváncsiság. (muhahaha)
Hmm....viszont ha kimegyek WC-re (nem fogok, de ha mégis), a füzetemet biztos, hogy magammal viszem. Amilyen kis sunyi, kíváncsi-fáncsi feje van, még a végén elolvasgatná a szuper titkos dolgaimat, míg én kint küzdök gyanútlanul az enyhén szólva is gusztustalan toalettel.13: 30
Pfúúúúúúúújjj, nee!!!....
Most jött vissza az "ülés Szomszédom" és szörnyű büdös cigi szaga van....Pedig azt hittem, hogy csak azért járkál ki, mert mindjárt készül leszállni. Középkorú férfi, még az elején szimpi is volt, mert hármónk közül, csak nekem köszönt. De így....
Örülök, ha nem fulladok meg mellette.
Fogadjunk, hogy ez a bosszúja a "füzetes-incidens" miatt...13: 45 körül
Itt van még, akiről eddig még nem beszéltem, a 4. tag. Egyszerű, szemüveges, barna hajú lány. Őt szintén majd megeszi a kíváncsiság, hogy mi a csudát irkálhatok itt egész úton. Mondjuk nem is csoda, látszik, hogy mindent most találok ki. Néha fel-fel pillantgatok, gondolkodom, nézegetem az embereket, összegyűjtöm a gondolataimat, újra írok pár sort, a tájban gyönyörködöm...közben pedig a zene lágy dallamai kísérnek.
Most is, mint mindig, drága kis fekete MP3 lejátszóm lett hű társam az úton.Csak ezzel lehet átvészelni az utat.
Utam során láttam rengeteg bocit is, nem is akármilyeneket!Sőt, még a juhászbácsi is ott állt mellettük. Olyan jó volt!
Mint egy régi film részlet. ^^
Otthon ilyet nem látni mindennap....vagy inkább soha. ....Jól van na, nem kiröhögni, de világéletemben nagy városban éltem, így mindig is értékeltem a faluval járó apró örömöket. (: Az ilyen és ehhez hasonló életképek mindig is elvarázsoltak. Teljesen beléjük tudok feledkezni.Visszatérve a 4. taghoz...
Sokáig úgy éreztem, hogy a lány próbálná velem felvenni a kapcsolatot, de valahogy semmi kedvem nem volt hozzá... Lehet, hogy ez most csúnyán hangzik, de sokkal inkább volt kedvem az íráshoz, zene hallgatáshoz, bambuláshoz, mint ismerkedni. Jó, hát öregszem, na.Miután látta, hogy elég reménytelen, hogy beszélgetésbe eledjünk, tőlem ihletet kapva, ő is elővette "zeneketyeréjét". Igaz, kicsit komolyabbat,
mint az enyém: egy laptopot.
Kissé nagyképűen viselkedik, de hát na...biztos ezzel akar vagánykodni. (: Ahelyett, hogy Logoutozna.....vagy ide adná nekem, hogy ÉN Logutozzak.
Én biztos, azt csinálnám a helyében!14: 04
Pisilnem kell. Nem kicsit, nagyon. De erős vagyok, kibírom. Muszáj lesz. Itt biztos, hogy nem fogok elmenni, kizárt dolog!szerk: Ehh, ezt nem hiszem el! xD
Ennek a palinak aztán van érzéke a "jó részekhez".Fogadjunk, hogy a könyveket is csak felüti, elolvassa belőle a legjobb részeket, aztán kész, ki is olvasta.
Épp, hogy leírom ezt az első "pisis mondatot", oldalról már látom is, hogy a kedves Szomszéd szeme már megint a füzetemre meredezik. És ez most tuti! Láttam, hogy elolvasta! Pedig próbáltam én takarni, de úgy látszik, egy profi kukkolóval állok szemben.
Hajajj, ha így halad, jobban fogja ismerni a gondolataimat, mint én magam...
14: 09
Vááááááá! GIGA LOL!(--> utálom ezt a szót, de egyszerűen nem tudok erre mást mondani xD)
Igazából nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert ha ezt másnál látnám, akkor egészen biztos, hogy sírásig kacagom magam, hogy milyen egy hülye helyzet, de így....Mindenesetre a könnyek garantáltak.
A drágalátos Szomszédom párnának hiszi a vállaimat! o.O Itt lebeg a feje egy centire a jobb vállam felett. Annyira vicces! xD Óvatosan megpróbálom arrébb lökdösni...
14: 15
Időközben megszakadt Wic-kel a kommunikáció. Apró hiba merült fel a kommunikációs csatornánkban és úgy látom, megállt a tudomány...Pedig eddig egész jól megértettük egymást, de igazából tényleg nem jó ez így...
Ő sms-ezik, én csörgetek. Annyira azért még nem vagyunk jók, hogy ezzel helyettesítsük a beszélgetést is.
Mindenesetre a legalapvetőbb szavakra már kidolgoztuk a hadi technikát.14: 30
Jó, most kezdek kicsit unatkozni... Ráadásul egyre jobban kell pisilnem.
Wic előbb küldött egy sms-t. Kérdezte, hogy merre vagyok, de nem tudtam neki megmondani.Vissza csörögtem x3.
14: 35
Most hagytuk el Püspökladányt pár perce. Anyát majd Debiben kell megcsörgetnem, mert akkor már nagyon közel leszek.
Pisilnem kell.14: 40
Kész, feladom! Ez a velem szemben ülő laptopos csaj csak iszik, iszik és iszik... Hagyja már abba!!!Hát mennyi ital fér még bele??! Mint egy feneketlen kút, komolyan... -.- Nem elég, hogy sürgős folyóügyeim lennének, de ez rádob még egy lapáttal, hogy fél percenként lötyögteti az üdítőjét. Ahogy mondani szoktam: "Fejezze már abba!!!"
14: 43
Ezt nem hiszem el.....már megint iszik!Most már elveszem az üvegét, vagy nem tudom...
Amúgy megérkeztünk Hajdúszoboszlóra. Egyemmeg, a velünk szemben ülő bácsika már nagyon szenved. ^^ A lehető legváltozatosabb pózokban próbált már meg aludni. Most épp a "lefejelem a kis asztalt" figurát gyakorolja. Nagyon édes így!Olyan jóízűen szundít, hogy még én is kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam ezt a módszert...
14: 55 körül
Jézusom, ezen a vonaton mindenki debreceni???! Apám, ennyi embert leszállni!Majdnem az egész kocsi kiürült. Csak én maradtam, meg a drága Szomszédom, aki még mindig a virágos mezőkön ugrándozott valahol Álomországban.
Jah nem.... láttam még egy idős nénit is a kocsi végében. Olyan szép volt így, olyan meghitt, családias.....de csak pár másodpercig tartott.
Sajnos Debrecenben is felszálltak páran. A vonatablakon kinézve, kiszúrtam egy srácot távol a tömegben (nem azért mert valami, csak valahogy megakadt rajta a szemem) és éreztem, hogy hozzánk fog leülni. Nem tudom honnan, de megéreztem. És tényleg. Sajnos kicsit csalódás volt, mert amilyen szimpatikusnak nézett ki, annyira nem volt az. Elkezdett pakolgatni, miután megtalálta a helyét és mintha rajta kívül nem is lenne ott senki, tovább folytatja. Pedig én köszöntem is neki.
Nem mondom, hogy ordítottam, de szerintem simán lehetett hallani...Ő meg erre csak meglepődve bámul rám.
Na most, két lehetőség jöhet számításba:1.) Még soha életében nem köszöntek neki
2.) Az anyukája nem tanította meg, hogy mi az illem és egyszerűen csak bunkó
(+1 bónusz xD)
3.) UFO
15: 10
UPDATE:
"Hősünk" - azaz a Szomszéd, már megint az én vállamat találta a legalkalmasabbnak arra, hogy megpihentesse rajta a fejecskéjét. Vajon megharagszik, ha kicsit megbökdösöm?De ha ez mégsem jönne be, a következő terv: a csiki!
15: 20
Oké, azt hiszem, a szemben ülő bácsinak most teljesedett ki az Álomországban folytatott látogatása. Most már horkol is a drága!Nem mondom, jó sok időbe tartott, mire megszállta az ihlet...
Jah, rólam meg csak annyit, hogy mindjárt bepisilek....sálálálálááá.15: 25
Hú, időközben felkelt szomszéd is és félálmosan megint első dolga volt, hogy belekontárkodjon más irományába.Hiába vártam, hogy hátra észreveszi majd magát, de nem!
Végül úgy vetettem véget a már-már nevetséges szitunak, hogy hirtelen becsaptam a füzetet.
Amúgy tök vicces, mert az "új fiú" is hevesen érdeklődik a füzetem iránt.
Az első 10 percben végig a mellettünk ülő cicababa négyest vizslatta, de amióta elővettem a füzetemet, egyfolytában erre forgolódik és szemmel láthatóan nagyon érdekli a dolog. Szerintem el sem bírja képzelni, hogy mi a csudát írogathatok ennyit és hogy miért nézegetem egyfolytában a telefonomat egy-egy bejegyzés előtt.
Ez a füzet aztán tud valamit. Megbabonázza az embereket!Nem sokkal ezután, már csak azon kaptam magamat, hogy lassít a vonat és mindjárt megérkezik a következő állomásra. Zavartan néztem körbe, mert nem volt ismerős a környék.
nem értettem, pedig Debrecen után Nyíregynek kellene következnie, szóval elméletileg itt kell leszállnom.
Annyira belefeledkeztem az írásba, hogy teljesen elfelejtettem, hogy mindjárt megérkezem. Villám gyorsan összepakoltam a cuccaimat, az MP3 lejátszómat sem volt időm kikapcsolni, csak kirántottam a fülemből és behajítottam a táskám aljára. A szemben ülő srácot sietve felállítottam, hogy vegye már le a bőröndömet, mert ha én szedem le abból nem lesz köszönet.....vagy legalábbis a szomszédok kobakja fogja bánni.
Szegény hirtelen azt sem értette, hogy mit akarok, mert annyira hadartam. Meg már amúgy is épp készült volna aludni, szóval úgy vertem fel a pihenésből.
Végül, csak felfogta, hogy mit akarok és leemelte a mázsás bőröndömet. Már szinte mindenki leszállt, aki akart, egyedül én vergődtem még mindig a kocsi közepén, hogy a szűk kis sorok között áttudjam tuszkolni a hatalmas csomagomat.
Nagy nehezen elértem a kijáratot. Leküszködtem magamat és a batyumat a vonatról, de valahogy még mindig nem volt ismerős a terep...
Kezdtem kétségbeesni.
"A vonat még áll, az ajtó is nyitva, talán még nem késő visszapattanni!" - gondoltam magamban. Maximum hülyének, hogy le-fel ugrálok a vonatról a túlméretezett virágos bőröndömmel...de a jelen körülmények között, ilyen áldozatra hajlandó vagyok.Ekkor odalépett mellém egy pár és épp kezdtek volna felszállni, mikor gondolkodás nélkül leszólítottam őket.
- "Bocsánat, de nyíregyházán vagyunk?" - tudakozódtam, akárcsak egy "kici kinai túriszta"...
Először nem tudtak megszólalni a meglepettségtől, majd kitört belőlük a nevetés. Kicsit zavarban voltam, mert tudtam, hogy leégetem magamat a kérdésemmel, de a szent cél érdekében, most ezt is bevállaltam. Inkább, minthogy kikössek valahol Pusztafalván vagy Mucsaröcsögén...
Mikor kiörömködték magukat, végre megerősítettek benne, hogy tényleg hazaértem.Huuhh, hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Kiderült, hogy a vonat teljesen máshova futott be, mint szokott. Legalábbis én még soha nem érkeztem ide, bárhonnan is utaztam és hát ezért nem volt ismerős az állomás.
Végre megtaláltam Anyáékat is. Elmeséltem neki a kalandos utazásomat, de már meg sem lepődött semmin. Azt mondta:
- "Réka, nem is te lennél!Én már csak azon lepődnék meg, ha egyszer nem történne veled semmi....
"
Ebben lehet valami...Hát így írt véget az izgalmas hazautazásom. (:
InterCity, én így szeretlek!
-
művésznő4
senior tag
UPDATE: Jah, amit elfelejtettem, tegnap megfialt Veszpike!
Jó szokását megtartva, most is egyetlenegy fekete kiscicát hozott a világra.
Ráadásul Áki ágyneműtartójába!!!!
Ugye, mondanom sem kell, hogy Anya repesett az örömtől, hogy moshat ki mindent, ami benne volt.
(pizsik, ágyneműhuzatok, régi ruhák, párnák, MINDENT!) Veszpi mindig csinálja nekünk az extra programot...
Ha kicsit összeszedtem magamat, csinálok képet is!
-
művésznő4
senior tag
Szép napot!
Ma egész nap egyedül vagyunk itthon. Én vigyázok a kicsikre, mert Anyáék estig dolgoznak. Ez is ritkaság számban megy, mert szinte sosem vagyunk egyedül hagyva.
Elvileg ma takarítanom kellene gőzerővel, ha még a héten vendégeskedést tervezek. Ha minden igaz, Bettyke nálam alszik pár napot. De még egyeztetnünk kell a részleteket, mert utoljára Pesten küldtem neki sms-t, azóta nem beszéltünk.
Sőt, tegnap felhívtak Dettiék és nagyon úgy néz ki, hogy lesz munkám is.Ha csak 1 hétre is, de több, mint a semmi.
Cunikámra fogok vigyázni. Ejj, de hiányzik már a kisasszony...
Kicsit necces lesz a kerekesszék miatt, mert úgy néz ki, hogy most nem nem én megyek hozzájuk, hanem ő alszik itt nálam a héten...és itt nálunk azért nem olyan egyszerű a közlekedés..
Ráadásul a szintek is megnehezítik a dolgot, hogy az ölemben kell fel-le cipelni a rengeteg lépcsőn. Na mindegy, már úgyis vissza kell edződnöm a sulira.
Legalább megerősödöm kicsit.
Ákival ma még olvasónaplót kell írnom, Orsolya meg az előbb ment el Apával feltölteni a kisbolt készletét. Anya meg estig szülői értekezletet tart. Forgalmas egy nap.Nah, megyek, befejezem a szombati írásomat, amit ígértem.
Nemsokára jelentkezem!Addig is, itt van egy kis múúúzika:
Bridget Jones Diary- Beautiful Soul
Nem szeretem az ilyen túl nyálas számokat, de ez baromi jóóó! *.*
* Perfect Music, Perfect Movie, Perfect Video! *
-
művésznő4
senior tag
Gondoltam, ez mindenképpen megér egy bejegyzést...
Bátran állíthatom, hogy ez volt életem egyik legjobb napja....mondhatnám úgy is, hogy A TÖKÉLETES NAP - csupa nagy betűvel!
Fantasztikusan éreztem magamat! Az a baj, hogy iszonyúan hamar vége lett a napnak.Persze, jó társaságban, ugye....
Ha hazaértem, írok róla bővebben is. Sőt, képeket töltök fel.
Mindenesetre én nagyon hálás vagyok Nektek, gyerekek, hogy egy ilyen jó napot tölthettünk el együtt!
Sok ilyet még! ^^
Tökéletlenül tökéletes....
Ugye, Wic?
-
művésznő4
senior tag
Jah...és ami kimaradt...
Íme, a mai napi adag "őrült zene" sem maradhat el....
Papának szinte egésznap zenéket töltöttem le a laptopjára és közben találtam rá erre a "fantasztikumra"
Tyűűűűű, ma milyet táncoltunk erre Ákival...Szuper volt!
Mindjárt indulunk Mamához, úgyhogy megyek is csomagolni.
Sziasztok!
Jah igen...Wic-nek jobbulást kívánok!
<3 Épülj fel drágám! Nagyon remélem, hogy péntekig meggyógyulsz! De inkább minél hamarabb!
És köszönöm a kedves üzenetet!Aranyos vagy! ((:
-
művésznő4
senior tag
Épp ruhákat keresgettem a neten, mikor rátaláltam egy olyaan száámraa!!!
Az ég világon már mindent megpróbáltam, hogy megtaláljam a neten, de egyszerűen sehol nem találom...
Kezdem feladni...
Pedig annyira nagyon, nagyon tetszik!!!
Könyörgöm, ha valaki ráismer erre a számra vagy megtalálja YouTube-on, szóljon nekem! =(Előre is köszönöm!
-
művésznő4
senior tag
Üdvözletemet küldöm innen, a Fővárosból!
Fantasztikus volt ez a mai nap!
Meglátogattuk a rokonokat. Volt olyan, akit utoljára kiskoromban láttam...
(úgy 4-5 évesen)
Kész hulla vagyok.Nagyon kifáradtunk.
Egésznap csak a medencézés, kosárlabdázás, ping-pongozás, hintázás ment. Na meg az elmaradhatatlan paparazzi fotózások - részemről.Csináltam vagy ezer képet!
(Elnézést a hülye fogalmazásért...már alig látok ki a szemhéjam alól...)
Lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat!Holnap még papánál leszünk, aztán estére átmegyünk mamához. Már ő is nagyon vár minket....bár papa még így is kevesli a vele töltött időt, mint mindig...
Szerintem a szíve mélyén ez azóta is rejtett sérelme, hogy anno anya leköltözött Nyíregyre és végül ott is maradt... Szerette volna, ha közelebb kerülünk hozzá és gyakrabban "szemmel tarthat" minket...
Mondjuk teljesen megértem szegénykémet... Imádott lánya az ország másik felén, egyetlen fia a világ (!) másik felén él... (Nah jó azért nem a világ végén, de majdnem...)Én is így viselkednék az ő helyében...
Kedden tervezem, hogy a hugival bejárjuk Pestet és shoppiiiiiiiing!
Persze, nem szabad elvernem a kapott pénzt.
Majd mondogatnom kell magamban: "Gondolj Velencére, gondolj Velencére"A mostani utazásom fénypontját mégis a legvégére "tartogatom". ^^
Ha minden összejön, találkozni fogok végre Wic-kel, Gerivel....és ha minden összejön PHandáékkal és Klemenssel is.
Jaajj, úgy várom már!
Egy kissé leamortizált "Művésznőként" fogok nekik bemutatkozni, de sajnos nagyon kivagyok merülve....Mondjuk én mindig is nagyon élveztem, ha nyüzsi van körülöttem és zajlik az élet. (: A nagy "nemcsináloksemmitcsakunatkoznifogok2hónapig" nyaramból megint nem lett semmi...
Valahogy képtelen vagyok eme tevékenységre.
Idén se munka, se tábor, se Herceg, se semmi...mégos sokkal sűrűbb nyár lett a tervezetnél....Hihetetlen vagyok!
Na mindegy. Lényeg, hogy iszonyúan várom már a pénteket! Nagyon szorítok, hogy összejöjjön! Így nyár végére úgy gondolom, mindannyiónknak jól jönne egy kis lelki támogatás egymástól!
Én mindenesetre úúúgy megtámogatom majd őket, hogy ihajj-csuhajj!Azt hiszem, hirtelen ennyi fért ki a tollamból. (:
Holnap talán még felnézek, de keddtől biztosan nem leszek gépközelben.
Ha valakinek mégis nagyon kellenék, az sikítson és/vagy írjon egy esömöst...Jó éjszakát embörök!
-
művésznő4
senior tag
Ez a 30. bejegyzésem.
Így szép kerek számmal búcsúzom....persze nem örökre.
Elutazok 1 hétre, most már tényleg.
Sziasztok! -
művésznő4
senior tag
Friends Bloopers 1. (Phoebe-nevetések
Ezt most találtam teljesen véletlenül, de majd' bepisiltem rajta, úgy nevettem!
(*Vigyázat!
Földönfetrengősírvaröhögős!)
Egyszerűen nem lehet kibírni.... Ez a csaj...
I Love Phoebe! <3
-
művésznő4
senior tag
Jaajj, ez most annyira tetszik!
Olyan aranyos a videóklipje....
Scouting For Girls This Aint A Love Song
Most megy a Viasat3-on az összevágott előzetesek alatt.
Szeretem a Scouting for Girls-t.Nem is gondoltam volna, hogy ez az ő számuk, pedig régi kedvencek.
Furcsa, hogy nem ismertem fel az énekesük hangját....
Mondjuk már elég rég hallgattam őket. A Viasat előszeretettel használja az ő dalaikat.
Erre már máskor is volt példa. Legelőször is ott fedeztem fel őket. ^^Régi mániám, hogyha meghallok a TV-ben egy számot, ami nagyon megtetszik, megpróbálok minél többet megjegyezni az angol dalszövegből, levésem a hozzám legközelebb eső kis papír fecnire a számomra érthető kifejezéseket, aztán rohanok a szobámba kiguglizni, hogy vajon melyik hihetetlenszuper együttesnek leltem rá még egy - általam eddig nem ismert - nótájára. *.*
Ez aztán igazán kacifántos mondatra sikeredett...
-
művésznő4
senior tag
Péntek 13-a
Remélem, hogy ez egy szerencsés nap lesz.
(bár amúgy sem hiszek az ilyesmiben, meg különben is... az Isten velünk, kicsoda ellenünk?)
Kicsit sem nem vagyok babonás. Egyetlen rossz emlékem van egy péntek 13-ával kapcsolatban, még évekkel ezelőttről... Viszont erről most nem akarok írni, mert aznap egy tragédia történt az ismeretségi körömben....Egy nagyon, nagyon szomorú tragédia...
Azóta kicsit tartok az ilyen napoktól... Mintha a levegő is megváltozna. Érződik, hogy sok ember retteg attól, hogy nehogy történjen ma vele valami szerencsétlenség....vagy nem is tudom, olyan nyomasztó a légkör.
Na mindegy.Ezt nem hiszem el. Képzeljétek, ma sem utaztunk el!!!...
Kezd nagyon viccessé válni a dolog...
Először úgy volt, hogy július végén utazunk, aztán módosítottunk augusztus elejére, végül tolódott a dolog, így csak augusztus közepén tudunk menni.
LEGKÉSŐBB, most csütörtökre terveztük az indulást, de aztán mégis csak maradtunk a pénteknél...most meg a húgom azzal kelt, hogy hallotta ahogy anya azt tárgyalja mamával telefonon, hogy talán mégis jobb lenne, ha csak szombaton érkeznénk...
Teljesen megvoltam róla győződve, hogy csak "be akar viccelni" (ahogy a kisöcsém mondaná..), de nem. Anya bejött a szobába és megerősítette a dolgot. Én már csak úgy vagyok ezzel, hogy hiszem, ha látom, Anyám.
Ennyi variálás után, csak akkor fogom elhinni, hogy tényleg elindulunk holnap, ha már a saját lábammal érinthetem Budapest utcáin a talajt
Ajjj....de ilyen csak a mesében van, komolyan.
Nem is az én családom lenne..
És még nekem szólnak be, hogy állandóan csak bebonyolítok mindent, meg variálok. Ezek után mit várnak?Volt kitől örökölnöm....
Vááááááá! Nah, megyek csomagolni, mert soha nem indulunk el....
-
művésznő4
senior tag
Ugyanaz a forgatókönyv. Ma is. Szinte már kívülről fújom.
Lassan érzéketlen leszek Felé.
Nem egyszer eljátszotta ezt velem, mégis mindig szemet hunytam felette.
Azt akarom, hogy egyszer maradjon valami látszata is annak, amiket most átélek. Akarom! Különben megint elfogom felejteni, ha csak arra gondolok, hogy milyen jó lesz majd újra látni....ahogy a karjaiban tart...ahogy megcsókol.... ilyenkor mindig megenyhül a szívem.
Mintha a rossz dolgok soha nem is léteztek volna, csakis a jók...
Furcsa dolog ez, hogy az ember mennyi mindent elnéz, eltűr és megbocsájt annak, akit szeret....Az utóbbi időben az összes beszélgetésünk kudarcba fulladt. Pár percnél sosem tartott tovább. Ha bármilyen kis probléma felmerül, Ő rendszerint bejelenti, hogy fáradt és hogy épp most készül lefeküdni. Érdekes....
Kerüli a konfliktusokat. Ilyesmit soha nem lehet vele megbeszélni. Úgy érzem, hogy szó szerint menekül, ha MI jövünk szóba... Mármint konkrétan a kapcsolatunk.
Furcsa ellentétnek érzem, hogy míg azt állítja, hogy szeret és várja, hogy találkozzunk, soha nincs rám pár percnél több ideje... SOHA!
De akkor miért csinálja ezt?Nem értem.
Ha már nem szeret többi, akkor miért nem lesz férfi és mondja a szemembe?
Miéért??Csak tudnám, hogy minek készülök ennyire Pestre, ha tudom, hogy úgysem fogok Vele találkozni???
Talán egyetlen szó erre a válasz: (I)a remény(/I).
Reménykedem benne, hogy mégis inkább engem választ és rájön, hogy fontosabb vagyok Neki holmi munkánál....
És nem érti, tényleg nem érti a jelentőségét ennek a mostani lehetőségnek. Hogy ez lenne az utolsó alkalmunk találkozni. Egyszerűen nem méri fel a dolog súlyát és fontosságát. De így is jó... A 7 év korkülönbség ellenére, sokszor sokkal bölcsebbnek és előrelátóbbnak érzem magamat Nála...Pénteken lesz 5 hónapja. Szép volt....de ez tarthatatlan így tovább. Szerettem volna, ha normálisan válunk el. Nem pedig így....látatlanban. Viszont még csak esélyt sem ad erre. Én minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében.
Nem tudom Helyette is akarni a dolgot.
Vagy talán azért húzza a dolgot, mert mégis ennyire ragaszkodna hozzám?
Neem, felesleges ilyen tévhitekbe ringatnom saját magamat.
Úgy érzem, ha egy drasztikus változáson menne keresztül, még tudnám szeretni....de nem akarom. Eldöntöttem. Ennek így nincs értelme. Az utóbbi pár hónap már csak szenvedés volt. Bár kitartottunk hűségesen egymás mellett. (állítása szerint Ő is...)Nincs szívem tovább kínlasztani magunkat. Ez így egyikőnknek sem jó. Tudom, hogy Neki sem. Én pedig....azt hiszem még Nála is rosszabbul viselem.
Az utóbbi időben szinte mindig sírást váltottak ki a beszélgetéseink. Legjobb esetben is elmorzsoltam pár könnycseppet. (persze csak titokban, mikor senki nem lát...)
Hatalmas lelki terhet helyez rám ezzel a folytonos szélsőséges viselkedésével. Az ezzel járó feszültségem pedig a barátaimra is kihat sajnos. Őket viszont nem "büntethetem" a mi hibánk miatt.Azt hiszem, kár is ezt tovább ragozni.
Halott ügynek látom a dolgot.
Ég Veled, Kedvesem!
-
művésznő4
senior tag
Amúgy holnap utazunk Pestre, de igazából semmi kedvem...
Nem tudom, miért. Pedig általában mindig alig várom...most meg.
Olyan jól érzem magamat itthon. Élvezem a pihenést.
Legszívesebben itthon maradnék és ki sem mozdulnék.
Már így is csak pár nap van a szünetből.
Miért nem tudjuk ezt nyugton eltölteni??Lehet, hogy a találkozó sem fog összejönni a Kedvessel...
Semmit nem mond előre, én meg így nem tudok szervezni...
Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy PONT vasárnapra van már egy programunk.
Hát mindenesetre elég érdekesen alakul ez a mostani utazás...
Van egy olyan érzésem, hogy semmi nem lesz a randinkból...Nem lepődnék meg. Szerintem Ő sem akarja igazán...viszont akkor már nem tud érdekelni.
Én minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében...
Ha személyesen nem tudunk, akkor elbúcsúzom tőle így. Ahogy megismerkedtünk.
Én nem fogok könyörögni. -
művésznő4
senior tag
Ez most nagyon tetszik!
"Napi négy ölelés kell a túléléshez,
nyolc a szinten tartáshoz
és tizenkettő a gyarapodáshoz."Ezt a virtuális ölelést tegnap kaptam egy kedves ismerősömtől!...
Nagyon fincsi volt.... -
művésznő4
senior tag
Ezt nem hiszem el!
Épp, hogy befejezem a gépelést, benézek a Logoszférába, nem-e írt valamelyik ismerős valami érdekeset, erre mit látok?
Wic utolsó 3 bejegyzése is a barátságról szól (vagy inkább 2 és fél...)...
Nem is mi lennénk, komolyan...Állandóan egy rugóra jár az agyunk.
De akkor ezek szerint nem csak beképzeltem magamnak...
Tényleg volt alapja az aggodalmamnak és nem értelmeztem félre azt a tegnapi utolsó mondatát...
Rosszul esett neki, hogy ott hagytam és az utóbbi időben tényleg elhanyagoltam... =(
Remélem, elolvassa majd az előző bejegyzésemet és megbocsájt.Az már régen rossz, ha olyanokon gondolkodik, hogy a barátja vagyok-e egyáltalán....
Hogy kérdezhet ilyet??? Hát persze, hogy a barátja vagyok!
Azért csak a saját nevemben beszélek, mert Hugit még nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon szereti Wictort és hogy számára is legalább annyira sokat jelent a barátságuk! -
művésznő4
senior tag
Tegnap éjszaka elmentem lefeküdni, de egyszerűen nem bírtam elaludni. Annyira bántott Wic búcsú mondata....
"Holnap is ez lesz...♥" Csak ez járt a fejemben...
Ezért kisvillany felkapcs, toll, füzet elő és elkezdtem írni a gondolataimat.
Kicsit hosszabb lesz, mint szokott, de nem érdekel, már nagyon bennem van.
Ez a téma már igencsak megért egy bejegyzésre...Egyre határozottabban azt érzem, hogy én nem vagyok jó barát...vagy legalábbis nem vagyok az a tipikusan vett barát típus, akire azt lehet mondani, hogy:
- Ejjha, ez igen, egy ilyen barátot én is szívesen elfogadnék magamnak! Aki mindig ott van a bajban és bármikor számíthatsz rá...
Egyre többször érzem, hogy csalódást okozok a szeretteimnek, sorozatosan, több dologban is. Kiszámíthatatlan vagyok és megbízhatatlan.
Szeretek egyszer csak eltűnni az emberek szeme elől, kikapcsolni, megszűnni, mintha nem is léteztem volna...
Nem tudom, ez miért alakult ki bennem, de néha kifejezetten jól esik fütyülni a világra és csak magamra koncentrálni kicsit, s ezzel mindenki mást elhanyagolni. Sajnos ebbe a barátok is beletartoznak.(még ha nem is szándékosan) Ha azt mondom, hogy mindenkit elhanyagolni, akkor azt szó szerint úgy értem, hogy MINDENKIT!
Szörnyű ember vagyok!És ennek az egésznek főleg:
Csibe, Wic, Bettyke, Bius, Ivett, Gábor, Balázs, Moha, Adri, Saci, Nonó, Sali, Panna, Eszti és a Közkívánatrások isszák meg a levét.
Pont, akiket a legjobban szeretek...Tegnap szerintem Wic-et is megbántottam azzal, hogy megint "korán" (éjfélkor) leléptem.
De hát mit csináljak? Anya küldött el!
Én legszívesebben egész nap beszélgetnék vele, ha tehetném, de múltkor is ebből volt a veszekedés, hogy a sok éjszakázás miatt, másnap reggel alig lehet kiverni az ágyból.
És igaza volt! Minden reggel, egy-egy ilyen éjszakázás után, még délben is csak a szememet dörzsölgettem, míg a többiek már rég talpon voltak. A húgom is sokkal többet segít már anyának emiatt, mint én és ez nincs így jól!
Elhatároztam, hogy változtatni fogok! Ezentúl nem szabad olyan sokáig fent maradnom, még ha hiányozni is fognak a jó kis MSN-partyk!
Jó, nem mondom, hogy 8-kor alvás, de hajnalokig sem maradhatok.Szegény Wic...
Sokszor belegondolok, hogy neki csak Hugi és én vagyunk, így mindig nagyon fájó szívvel hagyom ott Msn-en. Mondjuk én amúgy sem bírom olyan jól az éjszakázást, meg az alvás nélküli állapotot, mint ő...
Tegnap is, ahogy elmondtam neki, hogy Anya rám parancsolt, villámban elbúcsúzott
(--> Ok. Jóéjt, szia, puszi, holnap is ez lesz. ♥ ) és még mielőtt bármit is reagálhattam volna erre, gyorsan lelépett. Még egy kis reakció időt sem hagyott nekem.
Mostanában ez az új módszere...Nem hagy szóhoz jutni, hanem gyorsan lelép, még mielőtt bármibe is beleköthetnék...
Ilyenkor a szívem szakad meg, de egyszerűen nem csinálhatja majd mindig ezt, hogy elrohan a problémák elől....
A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket!(...ahogy az optimista énem mondaná
)
Tudom, hogy nagyon sokan attól vannak elkeseredve, hogy nincs egyetlen barátjuk sem és szörnyen magányosak és hogy, hogy jövök én ahhoz, hogy azért rinyálok, mert túl sok barátom van, meg hogy milyen hülyeség ez
, de higgyétek el, hogy NEM AZ! Ez az állapot legalább olyan rossz!
És persze ez nem a barátok hibája, szó sincs róla, mert minden embernek nagyon hálás vagyok, aki valaha is barátjának nevezett/nevez, de szörnyen frusztráló tud lenni az az érzés, mikor több 100 ember akar téged ugyanott, ugyanannyiszor, ugyanannyi mértékben és mindenkinek ugyanúgy meg kell felelned, lelki támaszt nyújtanod függetlenül attól, hogy esetleg pont te vagy válságban, rendszeresen telefonálni/emailt küldeni mindenkinek, Msn-en ráírni (különben sértődés van, hogy én soha nem írok senkinek...
), külön programokat csinálni mindannyiójukkal, meghívni őket magadhoz (persze mindenkit ugyanannyiszor, nehogy kivételezés legyen!), sosem elfelejteni egyik szüli-és névnapját sem + ajándékot venni, MINDENT!!!
És én ezeket mind nagyon szívesen megtenném, de egyszerűen nem vagyok superman...
Egyszerű ember vagyok és én is hibázok... Nem egyszer, nem kétszer, hanem rengetegszer. De nagyon igyekszem a jóra törekedni és aki ezt nem veszi észre, az sosem volt igaz barátom...Az a legrosszabb, hogy azokat is cserben hagyom ezzel, akik CSAK rám számíthatnak...
- Csibe, akinek testvére helyett is testvére voltam. Aki mindennél jobban szeret és volt, hogy ezt csúnyán ki is használtam...
Kis millió dolgot elnézett már nekem, csak azért, mert én ÉN vagyok, mégis ragaszkodik hozzám, szeret.
Az egyetlen olyan ember, akire bármikor számíthattam és akármi rosszat is csináltam, ő kiállt mellettem, megbocsájtott. A legfontosabb ember számomra a barátok közül.- Ott van Bettyke, akit világ életében csúfoltak a gyönyörű (!) vörös haja miatt. Neki előttünk SOHA nem voltak barátai! Saci meg én voltunk az első emberek, akiket igazán közel engedett magához és mert megnyílni, szereti, barátjának nevezni.
Hozzá különleges kapocs fűz...
Talán ő az egyik olyan ember, aki emiatt a legnehezebben viseli a "kicsapongásaimat" és a leginkább igényelné a rendszeres törődésemet, odafigyelésemet, szeretetemet.- Ivettem, aki mindenben olyan kis bizonytalan, elesett, támogatásra szoruló. Emlékszem, mikor tavaly nyáron megkért az egyik táborvezető, miután elbeszélgetett velünk, hogy vegyem őt a szárnyaim alá, erre Ivett könnybe lábadt szemmel a nyakamba borult.
Mióta velem barátkozik, hihetetlenül megnyílt, sokkal közvetlenebb lett, az emberekkel pedig bátrabb és kezdeményezőbb. Nagyon hálás természetű.- Sali, az én drága Salikám, akivel ahány dologban hasonlítunk, annyiban különbözünk is.
Nagyon, nagyon szeretem, de ő is eléggé hasonló természetű, mint én. Rengeteg barátja van és nehezen tudja mindenkivel összeegyeztetni az idejét. Bár ezeknek a kapcsolatoknak a többsége nem túl mély, legalábbis az utolsó kiadós beszélgetésünkkor ez derült ki...
Kevés az igazán közel álló emberek száma és meglepetésemre azt mondta, még mindig engem tart ezek közül is a legjobb barátnőjének. Bizonyos dolgokat még a mai napig is CSAK vele tudok megbeszélni.- Balázs, akivel annyi mindent átéltem már!
Többet és fantasztikusabbakat, mint bármelyik más osztálytársammal! Különleges a kapcsolatunk. Tudom, hogy én vagyok a legjobb lány barátja és az osztályból is engem szeret a legjobban. Nehéz természete (és pár balhéja) miatt nem sokan kedvelik, de bármi történt is, mi mindig megvédtük a másikat, kiálltunk egymásért. Sokan sajnos nem veszik észre, de én tudom, hogy a kemény külső, érző szívet takar. Nagyon is érzőt...
- Biust és Gábort egy kalap alá venném, mert ők más kategóriába tartoznak. Mindkettőjüknek sok barátja van rajtam kívül is, mégis különlegesek a számomra.
Biussal még kiskorunkban is együtt homokoztunk, aztán sok év elteltével a középiskola újra összehozott minket. Sokáig a legjobb barátnőmnek tartottam, de mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól...Pedig nekem hiányzik....komolyan! Még ha ez nem is látszik rajtam maximálisan...
Ő a másik ember, aki talán a legnehezebben veszi, hogy nem lehet rám számítani és nem mindig vagyok ott, ha szüksége lenne a támogatásomra.
Tudom, hogy sokszor csalódott bennem (mondjuk én is ő benne, de ez már egy másik történet..).
És ott van Gábor, akivel miután bekerült az osztályunkba, talán én barátkoztam össze a legkésőbb... Mégis, idővel olyan dolgokat tudtam vele megbeszélni, amiket senki mással! Nem a titoktartásról híres a lelkem, de nagyon érzékeny és jó ember. (még ha a külvilágnak totál az ellenkezőjét mutatja is...
) Nagyon megértő és segítőkész. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok és ezért nagy hálával tartozom neki.
Igaz, az örök csipkelődés mindig megmarad majd köztünk...
Élete legnagyobb titkát is velem osztotta meg először (még a szüleinél is hamarabb), ami az egész életére kihat és ezért nagyon becsülöm.- Akit még megemlítenék az Petra, az általános iskolai legjobb barátnőm. Sajnos ő is sokszor "áldozatául" esett a hanyagságomnak..., bár akkor még nem ismertem olyan sok embert, mint most, így sokkal jobban tudtam rá koncentrálni. Vele is eléggé megszakadt a kapcsolat, pedig imádtuk egymást.
Mi voltunk a verhetetlen duó, minden tanár a kedvence, az iskola "fejesei".
Hmm....szép idők voltak.
Már csak ritkán beszélünk, de sokszor gondolok rá....hiányzik! =(- Végül, de nem utolsó sorban Wic. Már rég nem volt ilyen személy az életemben, mint ő. Nyáron gyakorlatilag ő volt a mindennapos "boldogságom".
Lelket öntött belém ha kellett, felvidított, ha elvoltam keseredve, az unalmas napokat feldobta, mikor nem volt semmi témánk, akkor is eltudtam vele beszélgetni, a hülyeségben mindig társam volt és kivétel nélkül mindig számíthattam rá, ha tanácsra volt szükségem. Vele vészeltem át az egész nyarat.
Komoly veszekedésünk még soha nem volt...bár az igaz, hogy egyre jobban kezdjük kiismerni egymás hülyeségeit és próbáljuk elfogadni vagy esetleg megváltoztatni a másikat...
Kis elesettségével, szeretethiányával nagyon megfogott.
Egyszerűen nem értem az embereket.Hogy nem vesznek észre egy ilyen értéket, mint Ő?
Akinek ilyen fantasztikus humora van, jó szövege, JÓ HANGJA(!), hogy nem
lehetnek barátai?
Bárcsak közelebb lehetnék hozzá, hogy még több támaszt tudjak neki nyújtani. =(
Ő az az ember, akit akkor sem szeretnék elveszteni, ha valami nagy baj....vagy változás állna be az életemben. Az idő során eléggé elkezdtem ragaszkodni hozzá. Az egyik dolog, amit legjobban szeretek benne, hogy érzem (/érezteti velem), hogy szüksége van rám! Ez nagyon tetszik.
A mélységes pesszimizmusát és ezt a folytonos halál-várást leszámítva, szinte csak jó tulajdonságokat tudnék mondani róla.
Sokat jelent nekem, hogy a 2. legfontosabb ember lehetek az életében.
(Jóó, az anyukája, apukája, meg a családja után...)
Ha rajtam múlik, sosem szakad meg a barátságunk...Remélem, ezt ő is így gondolja majd...
Nah, azt hiszem ennyit a témáról. Sajnálom, ha valakit megbántottam az írásommal, de muszáj volt kiadnom magamból a sok-sok hónap után...
Remélem, megbocsájtotok, hogy ilyen vagyok. Nagyon fogok igyekezni, hogy megváltozzak....még ha nem is lesz könnyű.Mindannyiótokat nagyon szeretlek!
Ölel: a ti Rékátok ♥
-
művésznő4
senior tag
Először is szeretném megköszönni a Közkívánatra topic lakóinak segítségét a kép kiválasztásánál!
Köszi Fiúk!
Ő itt az én kis malackám.
Gondoltam, megörökítem nektek is, mivel hamarosan "levágjuk" szegényt.
Már csak pár hét van Velencéig, így sajnos muszáj megtennünk.
Büszkén jelentem, hogy elértem a célomat; sikeresen összegyűlt a pénz!Elég sok - bár az szubjektív, kinek mi a sok.
Én azért nagyon elégedett vagyok. ^^
A szülinapi buli azért igencsak "megdobta az árat"....mármint felhizlalta a malacot, vagy hogy is mondjam...
Hálás vagyok a családtagoknak, hogy ilyen bőkezűen és jószívűen hozzájárultak az utazásomhoz.
Annyira izgalmas!Évek óta nem voltam külföldön, főleg nem egyedül.
Most kezdek el izgulni.
Igazából tudom, hogy élvezni fogom, csak a hosszú buszozástól tartok egy kicsit.A gyomrom meg a busz nem éppen jó barátok...
Bár még hála Istennek sosem volt ebből problémám, de jobb félni, mint megijedni. (Ez de hülye mondás...
na mindegy...
)
Úgy tudom, hogy 16 óra lesz az út!!!Ezt még leírni is sok, nemhogy végig ülni fenékkel!
Néha még a Pestig tartó 2 - 2,5 órás utat is alig bírom ki kocsival, nemhogy egy ilyet! Csak remélni merem, hogy nem lesz baj....
Legyünk pozitívak: legalább kitudom olvasni azt a 20 kötelezőt, amibe egész nyáron bele sem dugtam az orromat...
Dejóónekem!
Bár szerintem mindenki végig fogja kártyázni, énekelni, chipsezni/kólázni, fotózni, röhögcsélni, egyszóval; vergődni az utat, úgyhogy nem valószínű, hogy lesz alkalmam nyugodt körülmények között olvasgatni...
A mindennapos sűrű programokra már lelkiekben nagyjából felkészítettek a felettünk járók. Tudom, hogy iszonyú durva lesz a hőségben műemlékről műemlékre, meg kolostorról templomra járni, de ezt muszáj lesz valahogy kibírni.Biztosan látunk majd rengeteg csodálatos érdekességet is! *.* Majd igyekszem minél többet fotózni! ^^
Amitől egyedül tartok még az utazáson kívül, azok az éjszakák...
Tudom, hogy mi fog menni: ricsajozás, átjárkálás egyik lakókocsiból a másikba, fotózkodás orrba-szájba, visítozás, ivászat, stb.Én ezt nem fogom kibírni egy héten keresztül!
Szükségem van az alvásra!!!!! Ha nem tudom kipihenni magamat kellőképpen, egyszerűen nem fogom túlélni a napot és az egész napos "robotolást". Nagyon remélem, hogy a szobatársaim tekintettel lesznek majd rám és hagynak kicsit aludni, különben olyan leszek egész héten, mint a törlőrongy.
(először mosott sz*t akartam írni, de ez azért mégis csak szebben hangzik...)
Hááát...most hirtelen ennyi.
Kitartást nekem Velencében!
-
művésznő4
senior tag
Aug. 8., Folyt.
Tegnap estefelé benéztünk apa boltjába. Most először, mióta hivatalosan is az övé. Olyan furcsa volt.... 13 éven keresztül, szinte nap, mint nap bementem abba a boltba, vásároltam, tátott szájjal figyeltem a nagy kínálatot és a finomabbnál finomabb dolgokat....és most, ez mind a miénk! Szinte hihetetlen! *.*
Apa azt mondta, bármit elvehetünk, amit csak megkívánunk. Bezzeg kiskoromban, mikor még mindig gyűjtögettem a kis apró pénzemet és mikor már úgy gondoltam, hogy nagyon gazdag vagyok () és a boltos néni megtisztelve érzi majd magát, hogy nála vásárolok; akkor mindig kiborítottam a pultra a pénztárcám tartalmát és elégedett fejjel választottam magamnak az édességek közül. (persze Anyáéknak szinte mindig ki kellett pótolniuk de én akkor is büszke voltam magamra, hogy a saját pénzemből vásároltam....
)
Szóval tegnap kigyönyörködtük magunkat az új boltban.
Apa egész hétvégén csak azt takarította, viszont nagy segítség neki, hogy Mama és a testvére, mindenben a keze alá dolgoznak, figyelik az akciókat, listákat írnak, leltároznak és folyamatosan segítenek feltölteni - az egyelőre hiányos - készletet.
Kb. fél óráig voltunk ott, épp hogy csak benéztünk, de ezalatt is vagy 5-6 ember akart jönni vásárolni. Sajnos most még mindenkit el kellet küldenünk, mert csak kedden lesz a nyitás.Remélem, legalább ekkora lesz akkor is a forgalom, mikor már beindul az üzlet. (vagy inkább sokkal több!
)
A húgom annyira be van sózva, hogy vasárnap ott is aludt Mamánál, hogy aztán hétfőn reggel együtt indulhassanak el a bevásárló körútra, hogy megvegyék a még hiányzó élelmiszereket.
Hihetetlenül érdekli a kereskedelem!(nem csoda....a családból volt kitől örökölnie
) Most megy 8.-ba és nagyon valószínű, hogy ilyen ágon fog tovább tanulni is. Kereskedelmi és idegenforgalmi sulin gondolkodik. Apáék rettentő büszkék is rá.
Mondjuk tényleg van érzéke az üzlethez.
Eltudom képzelni, hogy később ezzel foglalkozzon.
Nah, ennyit a vasárnapról...de ha ez még nem lett volna elég izgalom 1 napra, hazafelé menet a kocsiban, ahogy behajtottunk az utcánkba, majd' szívinfarktust kaptam ijedtemben!!!!!!
Na, ki locsolgatta fehér topban és "csini" virágos kis shortban a háza előtt álló kertecskét?Na, kii??? Nem találjátok ki? Hát a drágalátos franciatanárom!!!
De hogy mit keres ő itt, ahol a madár se jár?
Ugye nem itt lakik??? Mondjátok, hogy NEM!!!
Eddig pont azért szerettem Kistelekit, mert olyan jó kis nyugis, kevesen ismerik, de most.....
Csak egy pillanatra láttam, de ő volt az, tuti, ehhez kétség sem fér!Bárhol felismerném azt a vörös, rövidre nyírt, bedauerolt haját és azt a morcos arckifejezését...
Pfff.....fogadjunk, hogy még a virágokat is franciául locsolja...
Egyszerűen nem hiszem el, hogy még itt is kísért! És nemsokára újra láthatom heti 3-4 órában...Már csak ez hiányzott a boldogságomhoz...
-
művésznő4
senior tag
Bocsánat, mostanában kicsit elhanyagoltam a blogot, így most pótolom az elmúlt pár nap eseményeit.
Összevissza haladok, csak hogy ne legyen egyszerű dolgotok...Augusztus 8., Vasárnap
Anya végre megfőzte az egész héten áhított kínai levest, aminek félig-meddig a receptjét a Németországban élő mesterszakács nagybátyám tanított meg anyának. (Sokáig kínai-japán étteremben dolgozott.
)
Nagyon fincsi lett!
Igazi ínyenc a családom. Nagyon szeretjük a különböző országok különleges, jellegzetes ízeit. Egyik kedvencünk az olasz konyha, ami nem is csoda, mivel Apa családja felől olasz, Anyáék felől pedig erdélyi vér csörgedezik az ereinkben.Ilyen vegyes-vágott a család.
Visszatérve a leveshez, nagyon el lett találva.
Megkockáztatom, még az eredetivel is versenyre kelhetne...
Azt hiszem, úgy befaltuk, hogy holnapra már nem is maradt...Sajnos nem csak jó dolog történt ma....
Egyelőre sem a Debreceni látogatás, sem a színházas verseny nem akar összejönni.Bár az utóbbi még nem lehetetlen...
Ma indult a tábor. Biztosan idén is fantasztikus lesz! ^^ Jó lett volna, ha legalább 1 napra betudunk nézni...de hát semmi sem akar összejönni...
A vonatos ötletemet senki sem díjazta igazán, pedig hát Debrecen nem egy nagy távolság tőlünk; sem pénzben, sem pedig utazásban...
Sajnos minden lányból csak egy halvány "talán"-t tudtam kicsikarni, de mivel túl sok a "HA", így nagyon kevés esélyét látom annak, hogy bármi is lenne a szerdai kis összeröffenésünkből...Így pedig amúgy is képtelenség bármit is normálisan megszervezni.
A pályázatról meg csak annyit, hogy még mindig nincs meg a 3. tagunk.
Volt egy ember, Áron, akit nagyon szerettünk volna, ha elvállalja, mert iszonyúan ügyes és tehetséges, több területen is de sajnos túlságosan le van foglalva... Rengeteg versenyre + vizsgákra kell készülnie, így ő is kiesett.
Nagyon sajnálom, hogy külsőst nem vehetünk be a csapatba, mert Csibe biztosan benne lenne. Csípi az ilyen "színházolós-kézműveskedős-irodalmazós-csapatbandolgozós" dolgokat.Nem véletlenül vagyunk rokonok, vagy mik...
Ez a csaj, a megtestesült ötletáradat, de tényleg!Biztos, hogy szép eredményt érnénk el, ha benne lehetne a csapatunkban.
De hát a szabály, az szabály...Még egy dolog.
Mint már említettem, nagyon ritkán nézek TV-t. Tegnap épp fent voltam a szobámban, mikor Anya kiabált, hogy megy a TV-ben egy nagyon jó film
(a Buhera Mátrix) és hogy menjek le nézni.Lementem. Nem új, de tényleg jó film. Sajnos az elejéről lemaradtam, de rengeteget kacagtam rajta!
Nem is gondoltam volna...
Igazából az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, mert tényleg nagyon jól visszaadta a magyar mentalitást....Sajnos nagyon ilyenek "vagyunk"...
(de hála Istennek, még most is vannak elvétve kivételek. )Jaajj, van egy szám, amit muszáj megosztanom veletek!
Inspired by Iceland Video
Csemike blogjában találtam, amit - ha jól szűrtem le - Gergő_ mutatott neki.
Váááááá! Már Izlandon is tombol a Jungle Drum láááz!!!
Tegnap legalább x20 megnéztem. Egyszerűen megunhatatlan! ^^
Jó szokásomat megtartva, most is sírva röhögtem végig az egész videót!Zárásképp, meg kell még említenem pár embert, akit mostanában egyre jobban kezdek megszeretni.
Csemike, Vladi és egy jó ideje kovacsroli.
Nagyon érdekes személyiségeknek tartom őket!
Mindhármójukban van valami, ami nagyon megfogott.
Remélem, hogy idővel sokkal jobban megismerhetem majd őket. ^^
(Részben ezért is utálom az internetet. Megkedvelek valakit és lehet, hogy soha életemben nem lesz alkalmam találkozni vele...)
-
művésznő4
senior tag
A nap bölcsessége
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked..."
Nekem nagyon tetszik!
-
művésznő4
senior tag
Ma már semmit nem írok...
OFF-OFF:
Wic-kel megvolt az első veszekedésünk, vagy mi...
Nah jó, nem veszekedés volt, de még csak vitának sem lehet nevezni...
....inkább csak nézeteltérés...
De egyszerűen.....Vááááááááá!!!!
Úgy lekevernék neki egy büdös nagy nyaklevest, mikor ilyen butaságokat
beszél...
Msn-en pedig faképnél hagyott.
Szerintem idegesítettem a kérdéseimmel.
Nem baj, most úgysem leszek 2 napig, akkor legalább nem kell majd
elviselnie...Azért nekem hiányozni fog....
Nem számít, ez van, ezt kell szeretni.OFF!!!!
-
művésznő4
senior tag
Aaajjj, úgy szeretnék még írni pár dologról, amit mára beterveztem!
De már így is teljesen kész vagyok, ráadásul holnap korán kelünk, mert megyünk csavizni meg ügyeket intézni a városba...
Óóacsudába, még a buszt is ki kell néznem...Vilmám, ne haragudj, tudom, hogy szerdára ígértem, de a Tartuffe-ből nem lett semmi..
Már nem tudtam belesűríteni...
Mindenesetre itt van egy zene, amit nagyon szeretek.
Nem rég találtam rá és annyira tetszik! ^^No, majd meglátjuk, mi lesz ebből a mai bónusz postból...
Ha ma már nem jönnék, akkor jó éjszakát mindenkinek!
És nem lehet igaz, már megint nem írtam arról a bizonyos dologról, ami már napok óta kikívánkozik....
Pedig már nagyon nyomja a szívemet...
Na nem baj....'Majd holnap', ahogy mondani szoktam.... -
művésznő4
senior tag
Egészen tegnap hajnalig azt hittem, hogy csak a Facebookot utálom nagyon, aztán rájöttem, hogy az Iwiw elnevezésű közösségi oldalt legalább annyira....
Nagyon fárasztó napom volt, mégis neki fogtam a régen tervezett email-ek gyártásának.
Már tényleg nagyon ki voltam merülve, mégis összeszedtem minden erőmet és megfogalmaztam nagy nehezen egy hosszú és tartalmas levelet.
Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor a végére értem, már szinte csak az ágyamra tudtam gondolni...
"Megcímeztem", beírtam a "tárgyát", minden stimmelt, már csak egyetlen gombnyomás kellett, hogy elküldjem.
Katt, erre hirtelen kiugrott egy ablak, hogy lejárt a biztonsági korlátom.
Hajajj - gondoltam magamban; egyszer már pórul jártam így (sőt, már Logouton is többször), hogy beírtam a jelszavamat, és mikor újra bejelentkezett, eltűnt a szerkesztőből az addig írt szövegem!
Azóta tanultam az esetből (gondoltam kis naívan..), ezért rákattintottam a "Vissza" gombra, hogy még időben eltudjam előtte
menteni és nehogy eltűnjön a háromnegyed órán keresztül fogalmazott levelem.
Rosszul tettem...
A "Visszával" a kezdőlapra ugrott és bekövetkezett az, amit elakartam kerülni...
Minden eddigi munkám elveszett. MINDEN!
Próbálgattam én mindenhogy visszahozni, de már sehogy sem tudtam megmenteni...
Végül, szinte vért izzadva, 1 óra múlva megszületett a másik levél. Igaz, nem volt közel sem olyan jó, mint az előző, de már semmi sem érdekelt, csak hogy végre megkapják a szeretteim az üzenetemet.Az idegességtől könnybe lábadt szemmel, hajnali 2 körül végre sikerült eljuttatnom őket a címzettekhez... :'(
Na, ennyit a közösségi oldalakon történő levelezésekről...
Amúgy nagyon izgalmas estének nézünk elébe.....legalábbis a környék kandúrainak biztosan az - az éles hangokból ítélve...
Bár az ilyesfajta "bulikban" az én macskáim is mindig benne vannak.
Ha úgy meg kéne saccolnom - hang erősség alapján, látatlanban - lesz vagy úgy 15-20 kiscicám a közeljövőben....
Na, ma estem sem fogok tudni aludni..... de szép is az állat világ!
OFF: Köszi Wic a magyarázatot!
-
művésznő4
senior tag
Üdvözlet erre járók!
Kezdem utolérni magamat teendők terén, és ez jó!
Nagyon örülök neki. ^^
Igaz, életemben nem küldtem még ennyi email-t, mint most az elmúlt 2 napban...A takarítás nagyjából kész van. Bár nem sikerült mindent befejezni a nagy meleg miatt , de legalább már vendégvárásra alkalmasak vagyunk.
Porszívózás közben ezt a számot hallgattam és csak úúgy égett a kezem alatt a munka!Teljesen felvettem a ritmust.
Ezekben a kubaiakban aztán van szenvedély meg temperamentum!Dirty Dancing 2- Guajira (I Love you 2 much)
Aztahéccázát, hogy én hogy szeretem ezt a filmet!
Ma még igyekszem írni egyszer, mert már van vagy 5-6 oldalnyi témám és gondolatok a füzetemben, amit szeretnék megosztani Veletek, de egyszerűen soha nem jutok a végére...
OFF: Amúgy Wic valamiért törölte az új blogját...
Pedig ma még hozzászólást is írtam neki.
Azonnali magyarázatot követelek a történtekre! -
művésznő4
senior tag
Hát ez most iszonyúan feldobta a napomat!
:'DDDD
(* szemrángatós szmájli...
x'D)
A Kedvesem linkelte be iwiw-en az üzenőfalra.
Ez valami megunhatatlan... x'D
Ráadásul az a zene alatta....Az a gáz, hogy az egyik ismerősöm is nevezett ebbe a versenybe és kísértetiesen hasonlít az ő videójára...
Mind előadásmódilag, mind hanglejtésileg, mind pedig szöveg szempontjából...
-
művésznő4
senior tag
Most épp ezt hallgatom: Hope - My Greatest Memory
Teljesen beleszerettem a Hope számaiba.Annyira szépek, annyira nekem valóak! Igazi kincseket találhat az ember a neten, ha kicsit körül néz.
OFF: Örülök a pozitív visszajelzéseknek a blogommal kapcsolatban.
Jó érzés visszahallani, hogy szívesen olvassátok a szöszmötöléseimet és esetleg "magatokévá is tudtok tenni" 1-2 hasznosabb elemet.
Az utóbbi pár napban annyira belejöttem a blogolásba, hogy elhanyagoltam sok más fontos dolgomat.
(pl. a határidőnaplómat, amit eddig mindennap pontosan vezettem.)
Nem helyezhetem mindenek elé az új kedvenc hobbimat, csak azért, mert nayon élvezem. Épp ezért lehet, hogy picibb visszább veszek a továbbiakban... Majd meglátjuk, hogy haladok a többi dolgommal...Azért igyekszem majd belesűríteni ezt is.
Az egész napos email-küldős napomból, valószínűleg most egész estés email-küldős nap lesz....
Szokás szerint tolódik minden az utolsó pillanatra. De ma már mindenképp elküldöm őket, megfogadtam! Fogadalmat pedig nem szokás megszegni!
(csak ha nagyon, nagyon égető a helyzet...
)
Ráadásul szegény Vladi-t is váratom vagy egy hete... Ma már muszáj neki válaszolnom. Szegény teljesen kiment a fejemből...
Erre a dinka küld nekem egy számot pü-ben, a címe: 'Miért nem írsz?'
Találó, nem mondom.Ez mekkora egy beteg szám...
Mire meghallgattam, a sminkem patakokban folyt végig az arcomon.
Na mindegy...Ma még terveztem, hogy írok egy postot, mert van egy dolog, ami napok óta nyomja a szívemet....és egyre többet gondolkodom rajta.
Már nagyon kikívánkozik...
Nem hiszem, hogy marad rá időm, de ha mégis, akkor igyekszem megosztani Veletek!Addig is kellemes estét kívánok!
-
művésznő4
senior tag
Ma úgy kipattantam magamtól az ágyból, hogy csak na.
Viszont tegnap olyan fáradt voltam, hogy szinte szó szerint csak beájultam az ágyba és elfelejtettem behúzni a baldachint az ágyam köré.
Sajnos reggelre meg is lett az eredménye, minimum 10 szúnyogcsípés....
Nem elég, hogy kicsik, idegesítőek és a füledbe zümmögnek, de még a tulajdon véredtől is megakarnak fosztani!
Az enyémet meg valamiért különösen szeretik.
Utálom mindet!A mai vásárló körutunk egyáltalán nem járt sikerrel. Ha más miatt nem is, de tapasztalat gyűjtés céljából kitűnő volt.
Az eredmény:
- üres kézzel tértem haza, mert semmiből nem volt olyan, ami az elképzeléseimnek megfelelt volna...
(árra, méretre, színre, formára, stílusra, szabásra, illatra, tapintásra....fokozzam még?) Tudom, hogy kicsit nehéz eset vagyok, de hát na.
A vásárlók igényei mindenekelőtt.(*bár így is lenne....
)
- lejártam a lábamat, ráadásul a cipő is feltörte a balomat
- szétsültünk a +40 fokban
- továbbá rengeteg vásárlói élménnyel gazdagodtam, miszerint a magyar eladók még mindig vagy bunkók vagy totál lesz****...khmm....akarom mondani, semmibe veszik a kedves vásárlót...
Anyát ma egész konkrétan majdnem fellökte az egyik eladó a
'naaagy színvonalas megléphető cipőmárkák házában' (Deichmann), csak azért, mert neki épp abban a sorban volt pakolnivalója, ahol mi próbálgattunk... Én elhiszem, hogy ő épp dolgozik és valószínűleg mindenből elege van, mert ebben a dögmelegben is gürcölnie kell egy kis boltocskában, de kinek nem???
Attól még udvariasság is van a világon!
Semmibe nem került volna neki, egyetlen szó és arrébb megyünk.
Hát komolyan mondom...
Bezzeg Nyugaton, ahol a mai napig ha bemész egy boltba, lesik minden kívánságodat, körül ugrálnak sőt, még a cipőt is ráadják a lábadra! (nem vicc...lásd All Bundy-ékat!....Jó, ez most elég gagyi példa volt, de tényleg így működik náluk, ahogy a sorozatban.
Mindig a vásárlónak van igaza!)
Itthon meg...Sajnos ilyen szempontból (is) még mindig nagyon el vagyunk maradva a többi országtól...
[....erre a bamba/bunkó-eladós dologra még vissza térek a későbbiekben!....]
A Stop Shopban láttam egy gyönyörű, hosszú, virágos nyári ruhát, olyan igazi "művésznőset".
Teljesen az én stílusom volt, de sajnos mégsem vettük meg, mert anya szerint nem állt túl jól rajtam.
A legjobban az bosszant, hogy szinte "fillérekre" volt akciózva (~2k.) az eredeti árához képest és még akkor is bőven megérte volna, ha "csak úgy" veszem meg...
Nagyon fáj érte még most is a szívem, mert pont ilyesmit álmodtam meg a pesti találkozóra.
Szeretnék szép lenni Neki, legalább még egyszer, utoljára..... :'(
Még egy boltba elnézünk a héten, de ha ott sem találok semmi értelmes ruhát, akkor nem érdekel, ki mit mond, visszamegyek ezért.Váááá, olyan melegem van, hogy nem igaz.
Szinte a fejemre telepedett a hőség. Nem bííírom!
Írni is alig tudok. Nagyon lassan haladok, mert szinte mondatot újra kell kezdenem...folyamatosan elgépelem a szavakat.
Hűljön már le egy kicsit a levegő, mert ez így már ventilátor mellett is elviselhetetlen... -
művésznő4
senior tag
Most úgy tetszik ez!
Szerintem nagyon ügyes!
Ana Free sings Shakira - Waka Waka (This Time For Africa): The World Cup Song
Erről a lányról tisztára egy régi kedvencem jut eszembe, Mia Rose.
Ő szintén a YouTube-ra feltöltött otthoni felvételeiről lett híres. Itt fedezték fel, hogy mekkora őstehetség (és mindemellett gyönyörű is).
Nagyon szeretem a feldolgozásait és azóta lett saját száma is.
Igaz, hogy karácsonyi dal, de én speciel tegnap is erre aludtam el...Mia Rose - What would Christmas be like?
Tavaly télen rongyosra hallgattam.
Jah...és ha már feldolgozásoknál tartunk, tegnap szintén találtam egy nagyon jót.
Ráadásul az egyik kedvenc férfi előadómtól, Ron Pope-tól.
Lehetetlen megunni a hangját!
A német kis csaj is nagyon tud. Enjoy! -
művésznő4
senior tag
Mára ígértem még egy postot, úgyhogy tessék:
Jajj, olyan fincsi teát csináltam ma! ^^
Amióta anya beteg és nem érzi az ízeket, nem igazán kívánja az ételeket sem, ezért inkább teát vedel helyette.
Igyekszünk minél többet kipróbálni, most ez a legújabb szerzeményünk. --> Vanília ízű zöld tea
Fura, hogy ebben a hőségben pont a meleg teát kívántam meg, de nagyon jól esett.
Még egy jó hír számomra.
Tegnap este az egyik topicban végre találtam egy értelmes zeneletöltőt sagesz fórumtársnak köszönhetően.
Ez már egy ideje nagy probléma volt nálam, mivel a régi programom szinte az összes linket visszadobta, ha valamilyen zenét akartam letölteni.
Már olyan ciki volt, hogy mindig mástól kérek szívességet...
Örülök, hogy végre magamnak intézhetem és nem kell kellemetlenül éreznem magamat, ha egyszerre több számra lenne szükségem....Holnap is ezer dolgunk lesz...
Egész nap vásárolni fogunk, mert gőzerővel készülünk Pestre, én pedig Velencére.
Sajnos a mai email - küldős napomból nem lett semmi, mert úsztam a teendőkben, de hát úgy szép az élet, ha pörög, nemde?
Szóval az email-ek is holnapra tolódnak, de most már tényleg NEM HÚZHATOM TOVÁBB!!!!!!!
Nincs több kifogás, holnap legkésőbb mindenkinek kézbesítenem kell az üzeneteket!!!Anyával ma beszéltem és azt mondta, hogy Pest előtt még lenne egy kis időm, hogy benézzek a táborba.
Ivettet meg persze vinném magammal, nehogy már kimaradjon a buliból!
Ő sajnálta a legjobban, mikor bejelentettem neki, hogy idén nincs pénzem a táborra...
A szívem majd' megszakadt, mikor leraktuk a telefont.Úgy sajnáltam szegényt! Egész évben erre készült.... :'(
Nem aludnánk a koliban, csak a programokban vennénk részt és este már utaznánk is vissza. Anya feltenne minket reggel a vonatra, este pedig várnának az állomáson.
Mindenképp szólnom kell előtte a tábort szervező debreceni barátnőknek, hogy szerezzenek nekünk egy 1 napos karszalagot!Már alig várom! ^^
Vigyázz Debi, mert megyüüüünk!Jajj, és a nap poénját majd' elfelejtettem...
Ma valahogy ruhapakolás közben a legjobb filmek jöttek szóba a húgommal és nagy röhögcsélve idézgettünk a kedvenc részeinkből.
Egyszer csak nagyon elgondolkodott, mert nem jutott eszébe az egyik címe....
Aztán hirtelen felkiáltott: - "Megvan, Fejbe rúgom Apádat!!! "
Én úgy meglepődtem ezen az újfajta elnevezésen, hogy pár pillanatig meg sem tudtam szólalni, majd hirtelen kipukkadt belőlem a nevetés, de annyira, hogy még a könnyem is kicsordult! x'D
Utóbb kiderült, hogy egy régi kedvencünkre gondolt, az 'Apádra Ütök'-re.
Azt mondta, arra emlékezett, hogy valami testi bántalmazás, csak az nem ugrott be neki, hogy pontosan mit is csinál az apjával...
Hogy fér ennyi hülyeség ebbe a csajba???x'D
Ma ezzel búcsúzom.
Igazából a felét sem írtam le annak, amit akartam, de majd igyekszem pótolni.
Jó éjszakát kívánok mindenkinek! -
művésznő4
senior tag
A blogolvasóimmal akartam elsőként közölni a jó hírt és a legelső kép is titeket illet!
Büszkén jelentem, ma 18: 05 körül megszületett az első fekete színű kiscica. Egyelőre még csak ő jött a világra, a többi kis trónörökös folyamatban van.
Nem tudjuk, hány kicsi várható, de Tigris hasa még mindig elég nagy. A húgom szerint a mostani "termés" nem lesz több 2-3 kiscicánál.
Szegény Tigris már nagyon terhes volt...Egész nap szülési fájdalmai voltak és mindenhol kereste a helyét a lakásban, hogy hol tudna elbújni.
Még a félig nyitott ruhásszekrényembe is beakart mászni, így gyorsan levittük a garázsba, hogy nehogy összevérezzen bent valamit.
megint előkerült a jó öreg, több generációt megélt "szülőház", amit még anno macskahordozóként vettünk, de időközben átalakult a funkciója.
Eddig minden "cicamamánk" előszeretettel szült benne.Most sem volt ez másképp, magától belemászott.
UPDATE: Ez a mostani szülés nehezebb, mint gondoltuk. Már órák óta megkezdődött, de a "kismamánk" még mindig vajúdik. Azóta született
még egy kis "feka", de szerintem sokáig nem juthatott levegőhöz, mert szegénykém a születése után nem sokkal el is pusztult...
Tigi pocija még mindig elég gömbölyű, úgyhogy valószínűleg, reggelre még egy bébivel gyarapodunk.OFF: Wic-kel már 2 teljes napja nem beszéltem.... Hiányzik!
Rajtam már megjelentek rajtam az elvonási tünetek. (*szemrángatós szmájli...)
Mi lehet vele?
Biztos megint bejárta bringával Félegyháza rejtekeit, hogy kiszellőztesse a fejét...
Bár a blogja szerint minden rendben van vele....a monitorját leszámítva.
Most épp a pozitív gondolkodást gyakorolja a lelkem.
Nah, erre én is befizetek...Ma még jövök ám!
-
művésznő4
senior tag
Szerettem volna még pár gondolatot leírni, amik eszembe jutottak a mai nap folyamán, de már nagyon fáradt vagyok, így minden tolódik holnapra...
Azért a zene-ajánló ma sem marad el, íme a mai kínálat:
Emiliana Torrini - Jungle Drum
Ezt a számot igazából egyik fórumtársamnak köszönhetem, Csemikének.
És ő még csak nem is tud róla...
Mostanában rendszeres olvasója vagyok a blogjának és ott találtam rá erre a linkre. Hihetetlenül megörültem, mikor meghallottam ezt a számot, mert nekem is nagyon tetszik.A Viasat3-on megy az összevágott előzetesek alatt.
Annyira jópofa!
A nő meg olyan aranyos a klipben, kis bolond! ^^
Már vagy másfél hete ez a sláger nálunk. A húgom meg az öcsém állandóan ezt követelik tőlem...Lassan kikészítenek vele....
Emiliana Torrini - The Boy Who Giggled So Sweet
Itt van még egy szám tőle. Igazából teljesen különbözik az előzőtől. Mintha 2 külön előadó lenne. Ráadásul az a furcsa, hogy ILYEN az igazi stílusa. Inkább melankolikus, szomorúbb számokat énekel. Olyan pont nekem valóakat.
Kicsit keresgettem, de ezen kívül nem nagyon találtam olyan dalt, ami megfogott volna...
Ez viszont, telitalálat!!A videóklipje elég elvontnak tűnhet. Igazából ezért figyeltem fel rá először, a zene maga csak többszöri hallgatásra tetszett meg. Utána olvasgattam az alatta lévő komikban, stb. és kiderült, hogy mégsem ennyire elvont a csaj, csak 4-5 klipből vágták össze és azért tűnhet elsőre érthetetlennek...
Nekem, minél többször hallgatom, annál jobban tetszik. ^^Jaajj, ez meg valami iszonyú aranyos!
Depressziós olvasóimnak erősen ajánlott!
Garantáltan jókedvre derít! ^^
Ingridnek ez a száma régi kedvencem, viszont erre a videóklipre csak most találtam rá. Első pillantásra szerelmes lettem belé! <3 Olyan jól megvan csinálva.
Óóó én is akarok "Be Ok"-t az arcomraaaa!!!The Point of No Return - Phantom of the Opera
Ezt meg csak azért, mert egész este ez járt a fejemben és akárhogy is próbáltam, nem bírtam kiverni belőle.
Musical - ellenes olvasóim messziről kerüljék el a linket, mert itt bizony kivágják ám a magas C-t...Nem ez a legnépszerűbb szám a darabban, nekem mégis ez a kedvencem. Nem is tudom, miért... Annyira izgalmas. A történet itt éri el a Tetőpontját. Mindig tátott szájjal lesem, mikor ehhez a részhez érünk.
És ez a csodálatos dal! *.* Egyszerűen nem lehet megunni!
Persze csak annak, aki bírja ezt a hang frekvenciát...Köszönöm a figyelmet, jó éjszakát kívánok mindenkinek,
holnap jelentkezem! -
művésznő4
senior tag
Szép napot!
Ez a mai reggel....
Háromnegyed 6-kor arra kelek, hogy valaki ráfeküdt a csengőnkre és csak nyomja és nyomja. Nem nagyon érdekelt, hogy mit akar az illető, hajnalok hajnalán ne zaklasson senki! Megfordultam a másik oldalamra és igyekeztem visszaaludni. Elhallgatott. Azután egyszer csak elkezd dudálni az autójából. Számomra külön öröm volt hallgatni ezt a "koncertet", mert a mi szobánk pont az utcára néz, így páholyból hallgathattuk az ébresztőt.
Felmordultam, kipattantattam az ágyból, és ökölbe szorított kézzel, vérben forgó szemekkel arrébb "téptem" a függönyt, hogy kinézzek az ablakon.
Nézésem egyből megenyhült, mikor megláttam a rendőr bácsi ótóját és bájosan intettem, hogy apukám mindjárt kimegy...Egy férfi meg egy nő szállt ki a rendőrautóból, de olyan tipikus "helyszínelők páros", tudjátok...
A férfi magas, barna, jóvágású pacák, a nő alacsonyabb, csinos. Kedves arcát szigorú kontyba fogott haj keretezte. Annyira poén volt!Mintha az egyik sorozatból ugrottak volna ki hozzánk egy tanúvallomás erejéig...
Amúgy a szomszédba betörtek az éjjel és elvitték a fűnyíróját, vagy mi...Ezért kérdezték ki anyáékat, hogy nem-e láttunk valami gyanúsat tegnap.
Nah jó, úgy látszik, túl sok CSI-t néztem anno...
Bár becsületemre szóljon, már ezer éve nem nézek Tv-t.
Igyekszem magamat értelmesebb dolgokkal elfoglalni.
Na mindegy, szóval érdekes egy reggel volt...Klemenském ma letöltötte azt a számot, amibe napok óta szerelmes vagyok. Úgy örülök neki! ^^ Végre hallgathatom az Mp3 lejátszómon is.
Csibével - érthetetlen módon - megint sikerült beszélnem. Hevesen szervezik a 3 napos Ugornya partyt. (abban a bűűűűnbarlangban...) Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami. Ahogy egyelőre állnak a dolgok, biztosan nem.
Viszont vannak ám fontos fejlemények is!
Apa tegnap óta hivatalosan is vállalkozó lett! ^^Már hetek óta intézi az iratokat és a szükséges engedélyeket, papírokat. Azt mondta, kb. 2 hét és hivatalosan is az ő nevén lesz a kis vegyes élelmiszerbolt. Annyira boldog vagyok! ^^
Rég láttam ennyire kiegyensúlyozottnak, türelmesnek. Végre fontosnak érzi magát. Gyakorlatilag úszik a munkában, de ő nem bánja, élvezi, hogy van mit csinálnia.
A sok-sok évi próbálkozás, a munkanélküliségből adódó magatehetetlenség, a rengeteg csalódás, visszautasítások, alkalmi munkák után végre valami jó is történik!
Tulajdonképpen mindig is ezt akarta csinálni. A kisbolt volt az álma, hogy végre a saját lábára állhasson és a maga ura legyen.Óóó Uram, csak add, hogy jól menjen neki, szeresse, amit csinál és végre legyen egy kis sikerélménye is!
Már nagyon rá férne...Még egy kis megjegyzés:
Hétvégén NEM ELFELEJTENI email-t küldeni a barátoknak, mielőtt még azt hinnék, hogy végleg megszűntem létezni a Föld nevű bolygón!!!!!!!!.... -
művésznő4
senior tag
Csak kérnem kellett.
Nem rég beszéltem vele Msn-en. Nagyon jó volt, már hiányzott.
Sajnos ritkán tehetjük meg, mert valamiért nem szereti egymást a Messengerünk.
"Nem kompatibilis egymással", vagy mi...De tényleg!
Nem is értem, most hogy-hogy kijelzett minket egymásnak.Nem szokása a kicsikének...
Úgy látszik, ma jó napja van
....És meg áll az eszem, ennek a csajnak egy csibe az Msn képe.
Ez mekkora jó!Kiöntöttem neki kicsi szívem gondját - baját, majd rövid eszmecserét folytattunk a legújabb Avon-os termékekről, végül megosztottuk egymással mostani kedvenceinket zene téren. ^^ Eléggé különbözik az ízlésünk zeneügyileg, mert ő szereti a "vadabb", pörgősebb számokat, de azért van sok közös kedvenc előadónk is.
Mutatott is kettőt, ami nagyon bejött. ^^
Pont ez hiányzott, hogy kicsit jobb kedvre derüljek.Travie McCoy: Billionaire ft. Bruno Mars
B.o.B - Nothin' On You ft. Bruno MarsTeljesen rájuk kattantam.
Egy csomószor megnéztem a videóklipjüket, főleg a másodikat. Csibe szerint tiszta "művészetis"
Az első meg kicsit olyan "Jason Mraz" feeling (: Tetszik.
Ejj, hogy én hogy összespanolnék ezekkel a fiúkkal.
Mekkora egy arcok ezek!
Nem hiába....a négerek mindig jófejek! ((:
A kis kalapos olyan aranyos! ^^ Kedves a nézése.
De a legjobb a sapkás-fültágítós pacák! (1. videóban) És hogy mennyire kísértetiesen hasonlít az egyik barátomra!Mind a mimikája, mind viselkedésileg.
(Csibe, te tudod, hogy kire gondolok...)
Főleg a 2: 47 és 3: 31-nél. Annnnnyira tipikus fejek!!!
Ennyi vót mára a zene rovat. (:Azt majd' elfelejtettem, hogy apa este hozott egy szép nagy görögdinnyét. Idén még nem is ettem olyan igazi érett, jóízűt. Annyira fincsi volt! ^^
Jóól belakott a család. .....Azóta is 2 percenként járok pisilni...(Bocsánat
Ez csak afféle háttérinfó akart lenni....
)
Mára befejeztem, hulla vagyok!
Jó éjszakát emberek! -
művésznő4
senior tag
Vajon egy zene hatással lehet a hangulatodra?
Az enyémre biztosan. Gyakorlatilag azok irányítanak. Szinte mindig ettől dől el, hogy milyen kedvem van aznap. Nem olyan zenét hallgatok, amilyen kedvem van, hanem fordítva. Olyan furán működöm...Mintha mindent kicseréltek volna bennem. Érdekes egy nőszemély vagyok...
Zenei ízlésemre már egyszer tettem egy kis kitérőt az egyik bejegyzésemben, de most újra leírom; behatárolhatatlan!
Kifejezetten szeretem a melankolikus hangvételű dalokat, sőt, inkább azokat részesítem előnyben. Ki nem állhatom a
"pörögjünkafejünkönmintamegkergültmajmokésrúgjukkiaházoldalát" típusú "bulizós" számokat...
(Jó, ennek most így semmi értelme nem volt, de remélem, sikerült érzékeltetnem a feelinget...)
A számomra ideális szám: lassú, legyen mondanivalója, elgondolkodtató, legyen valami + benne, ami miatt nem válik tucattá és az érdekes, különleges videóklip sem hátrány.
A zenékről egyelőre ennyit.Hmm...mit akartam még....
Jah, igen, ma végre sikerült megszerveznem a jövőhetet.
A húgommal bemegyünk szerdán a városba shoppingolni meg elintézni pár dolgot, utána pedig Vilmámmal találkozunk és aznap nálunk alszik. Alig várom!
Még a verseny részleteit is meg kell beszélnünk.
A Tartuffe-öt meg addig újra el kell olvasnom, hogy felelevenítsem, mert minden kiesett azóta.
Juteszembe....még egy darab kötelezőt sem olvastam a nyáron!
Tiszta szégyen.... pedig mindig elkezdem időben, most meg...
Nagyon ellazsáltam a nyarat. Gyakorlatilag már csak egy hónap van hátra...
Jó kis sűrű augusztusnak nézünk elébe, nem mondom...
És még táborba sem megyek végül...Anya ma rám szólt, hogy ideje lenne végre elkezdeni megfesteni a családfát Mama 70. szülinapjára, mert ha elkezdődik a suli, úgyis mindig azzal jövök majd, hogy: "Jajj, most nincs időm ilyesmire!" , "Jajj, most ide kell mennem, oda kell mennem!" meg "Már megint rengeteg a tanulnivalóm!"...
De gáz, hogy 18 év alatt így kiismert már...
Még a nyáron neki fogok a családfának, cserkész becsszó!...Jah, azt elfelejtettem mondani, hogy Mama szülinapja karácsonykor van.
Nem mondom, előre tervez a csaj....Csibével ezer éve nem beszéltem.... Hiányzik!
A szülinapi bulim óta nem is láttam. Jó lenne már vele is összehozni egy találkozót. Már nagyon nagy szükségem lenne egy kimerítő beszélgetésre és hogy jóóóól megtámogasson lelkileg.
Nyáron nem hogy sokkal többet tudnánk együtt lenni, de gyakorlatilag alig találkozunk...Az osztálytársakról nem is beszélve... Még egyikőjüket sem láttam a suli vége óta. (Kivéve Balázst, aki eljött hozzám a szülinapomon, hogy felköszöntsön egy hatalmas virágcsokorral. ^^
)
Csúnyán elhanyagolom őket....Tulajdonképpen mi a csudát csináltam én a másfél hónap alatt, amivel így elment az idő???
-
művésznő4
senior tag
Elnézést a nap eltolódásért, hivatalosan tegnap történt volna a blog megnyitása, de - cím hiányában - nem hivatalosan, mégis mára kellett napolnom a dolgot.
Csütörtök van. Egy átlagos este, semmi más. Most valami mégis olyan szokatlan....
Valahogy nem találom a helyemet. Ma már minden dolgomat megcsináltam, elfogytak a teendők.
Lássuk csak...
A szobámban rendet rakni: pipa, a kutyát megfürdetni: pipa, pü-kre válaszolni: pipa, határidőnaplóm mai napra eső részét kitölteni: pipa, napi jó cselekedet: pipa. (--> Teljesen önzetlenül adtam a húgomnak a csokimból!...)
Ez furcsa...
Általában mindig elvagyok maradva a feladataimmal, hagyom, hogy felhalmozódjanak, mert nem tudom rendesen beosztani az időmet, de most...
Één, aki mindig is arról volt híres, hogy egyszerűen képtelen az "unatkozás" nevezetű dologra, állandóan elfoglalt, úszik a tennivalóban, programokban, ötletekben, egyszóval falja az életet és igyekszik minden percét hasznosan tölteni - az pont ma fogja elkezdeni az unatkozást??
Kizárt!!!Az valahogy nem Én lennék...
Talán azért is kezdek épp ma a blogolásba, hogy hasznossá tegyem magamat. Bár már napok óta érlelődik bennem a gondolat, csak eddig valahogy nem tudtam rászánni magamat. Sajnos hajlamos vagyok hihetetlen hamar belehabarodni valamibe és ugyanilyen sebességgel ki is szeretni belőle...vagy legalábbis megunni.
(Megnyugtatásképp, ez a rossz szokásom kizárólag élettelen dolgokra igaz, emberekre semmiképp!
)
Régebben már volt egy blogom, ami kemény 3 bejegyzéssel rendelkezett (bár azok elég tartalmasak voltak), de sajnos "zárolva" lett, vagy hogy kell ezt mondani....mert több, mint 2 hétig nem írtam bele és ez egyfajta "szabály" volt... -.-'
Ha sokáig nem érzékelnek mozgást az oldalon, akkor automatikusan törlik.
Micsoda hülyeség már ez...Az az ÉN blogom és akkor írok bele, amikor akarok és időm van rá!
De amúgy nem is bánom már, örülök, hogy rátaláltam a PH-ra.Visszatérve a blognyitáshoz.... semmi értelmes cím nem jut most az eszembe.
Bemutatkozást sem írok egyelőre, hanem egyből belecsapok a lecsóba.
A PH nagy része már amúgy is ismer. De később esetleg írok pár érdekesebb infót magamról, - ha az olvasó közönség is úgy kívánja. Meglátjuk, mik lesznek a visszajelzések.
Tudom, hogy egy blogírónak (khm...akarom mondani, Bloggerinának, ahogy múltkor hallottam...) az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a közönsége s érdekelje az olvasótáborát az, amiről ír. Én mégis valahogy annak örülnék jobban, ha csak a közelebbi ismerősök láthatnának bele a legbensőbb gondolataimba. De mivel tudom, hogy erre nincs lehetőség, majd igyekszem szelektálni, hogy mit osztok meg a nagyérdeművel.
De ez még úgyis messze van....először koncentráljunk csak a jelenre.Hát...mit ne mondjak, nem ez életem legpörgősebb estéje...
Wic, hű beszédpartnerem sincs Msn-en, ami bizony ritkaság számban megy, de tényleg!Persze, nem csak azért hiányzik, hogy szórakoztasson, de mellette valahogy soha nem lehet unatkozni. A legmélyebb elkeseredésemben is képes mosolyt csalni az arcomra. Ritka kincs az ilyen ember. Számomra biztosan az.
Másnak nem sikerült volna....
Főleg a tegnap történtek után....
Most nem kezdem el boncolgatni a témát (és lehet, hogy később sem), maradjunk annyiban, hogy a szerelmi életem nincs éppen a topon mostanában.
Ilyen még soha nem történt velem, de egy kudarcba fulladt beszélgetés a Kedvessel, végleg kiverte a biztosítékot. Teljesen magamba zuhantam...
Ez most nem csak olyan "hullajtokpárkönnycseppetmertsemminemúgymegyahogykelleneéspárpercutánelfelejtünkmindent" dolog volt. Ez nem! Nagyon is komoly.
Ma találtam egy videót, amiben nagy megdöbbenésemre teljesen magamra ismertem. Kirázott a hideg, mikor végig néztem, annyira önmagamat láttam a lányban. A reakciói, ahogy megéli a fiú elvesztését, a sírógörcs, a rosszullét, a dühroham.....minden!Félelmetes volt.
1st Lady - Missing You <3
Sajnos nem túl jó a minősége, de szerintem érdemes megnézni. Az alatta lévő szám nagyon szíven ütött. Egyszerűen gyönyörű! *.*
Aki csak egy kicsit is konyít az angolhoz, az áttudja érezni a dal mondanivalóját. Belinkelem a szövegét is. Missing You with Lyrics
(Vigyázat, aki közvetlenül szakítás előtt/után áll, annak ajánlott 100-as papírzsepit bekészíteni előtte! :'()Nah, azt hiszem, első neki futásra ennyi. Ez megteszi kezdő bejegyzésnek.
Még mindig nincs nagy mozgás se Logouton, sem Msn-en és már nem is hiszem, hogy lesz. Úgy látszik ez egy ilyen nap. Nem baj, legalább ma is valami újba fogtam bele.Elégedetten térek nyugovóra.
Akkor PH! OFF, szomorú szép szám ON. Jó éjszakát mindenkinek!UPDATE: Ahogy letettem a tollat, Wictor az utolsó pillanatban mégis befutott Msn-re és segítségemre sietett a "Mi legyen a blogom címe?" kérdésben.
Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy ilyen találó nevet adott szerény kis firkálmányaim tárhelyének!
Aktív témák
Hirdetés
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Intel Arc Alchemist A310/A350/A380/A580/A750/A770... és mobil verzióik
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 7***(X) "Zen 4" (AM5)
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Renault, Dacia topik
- Otthoni hálózat és internet megosztás
- Honor 200 Pro - mobilportré
- 3D nyomtatás
- Óvodások homokozója
- További aktív témák...
- UHH! Lenovo Yoga 9i x360 Érintős Hajtogatós Laptop Tab 14" -60% i7-1280P 16/1TB Iris Xe 4K UHD OLED
- Asus Tuf Gamer PC. AMD Ryzen 5 3600/GTX 1080 Ti 11 Gb/16 Gb DDR4/500 Gb M2
- Canon EOS 200D gépek, objektívekkel, kiegészítőkkel. (3870 vagy 42200 expoval)
- Xbox 360 E 500 GB Konzol Fekete
- OH Lenovo Yoga 9i x360 Érintős Hajtogatós Laptop Tab 14" -60% i7-1260P 16/512 Iris Xe 2,8K OLED 90Hz
- Telenor 5G Indoor WiFi Router (FA7550) + töltő
- Azonnali készpénzes Microsoft XBOX Series S és Series X felvásárlás személyesen/csomagküldéssel
- Csere-Beszámítás! KFA2 One Click OC RTX 4080 16GB GDDR6X Videokártya!
- Telefon felvásárlás!! Huawei P20 Lite/Huawei P20/Huawei P30 Lite/Huawei P30/Huawei P30 Pro
- Bomba ár! HP EliteBook 840 G3 - i5-6GEN I 8GB I 256GB SSD I 14" FHD I Cam I W10 I Garancia!
Állásajánlatok
Cég: Laptopszaki Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest