Új hozzászólás Aktív témák

• Frawly veterán

  #8066

  #8062 Sonja

  2021-04-24 17:43:56

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Frawly

  veterán

  #8062 Sonja

  #8062 Sonja

  Gép meglett, de most végeztem az összetevéssel. Ubuntu 20.04 szépen elindult, így majd csak holnap délután fogok neki az Arch telepítésnek. Viszont nem tudom, hogy csináljak-e UEFI-t vagy maradjon az MBR?! Soha nem csináltam UEFI telepítést, azt se tudom, hogy kell, és milyen partíciókat létrehozni.

  Csinálj UEFI-t. Jobb, gyorsabb, egyszerűbb. Arch Wiki systemd-boot szócikkét nézd.

  Az UEFI boothoz csak 1 extra partíció kell, de még ez se extra, mert egyben a /boot szerepét is betölti. Egy kb. 100 megás, vagy kicsivel nagyobb FAT32 partíció, mindenképp 1 giga alatt adj meg neki méretet, Archnak nem kell sok hely, ha lesz mellette más OS is, akkor viszont nem árthat 200 mega felett adni, akár 500-ig is. A típusa mindegy is, de „EFI System” típus szokott lenni, és FAT32-re kell formázni, és így kell telepítéskor felcsatolni /boot-ként. Annyi, hogy UEFI bootnál a partíciós tábla ne dos/MBR legyen hanem GPT.

  Lényegében az egész systemd-boot telepítése csak egyetlen bootctl install parancs. Meg az EFI partíción két .conf fájl szerkesztése kézzel, amibe megadod neki a bootmenü opcióit, és a kernelparamétereket, initramfs nevét. De cserébe se GRUB, se semmilyen nyomorékság nem kell hozzá, később nem törnek el ilyen hülyeségek.

  UEFI BIOS-ban sem kell általában állítani semmit, a legtöbb gépen a deafult az UEFI boot vagy UEFI + Legacy BIOS boot. Bár én azért meggyőződnék, hogy a bootopció UEFI only boot-on legyen, az a legtisztább, nehogy elkezdjen az Arch iso mégis Legacy BIOS módban bootolni.

  Az UEFI boot egyébként sok mindenben megegyezik a Legacy BIOS boottal. Annyi a változás, hogy az OS-ek a bootkódjukat többé nem a lemez 0. szektorába, az MBR-be teszik bele, hanem a FAT32-es EFI partícióra teszik .EFI fájlok formájában. Így több OS megfér egymás mellett kulturáltan, és nem írják felül egymás bootszektorát, és emiatt többé az OS-ek telepítési sorrendje is mindegy lesz. Az UEFI BIOS meg tudja kezelni ezeket az .EFI fájlokat, indítani. Ennyi a lényege tömören.

  De az UEFI bootnak van egy csomó előnye. GPT partíciós táblával megy, amiben csak sima (nem göcsörtös) partíciók vannak, nincs vergődés többé ilyen elsődleges, kiterjesztett, logikai partíciókkal, nem kell bootflagekkel szórakozni, nem kell külön bootmanagert telepíteni (hiszen az UEFI BIOS egyben már bootmanager is, és tudja menedzselni neked az általa detektált EFI partíciókon lévő .EFI fájlokat).

  Plusz az UEFI bootnak előnye lehet, hogy a gép az OS betöltése előtti eszközinicializálási időt lerövidítheti. Nem minden gépen, de néhányon ez lehet a helyzet. Hiszen ha nem hagyományos BIOS módban bootol, akkor nem végez el egy csomó, visszafelé kompatibilitás miatt benne hagyott hagyományos BIOS POST eszköztesztet, és kihagyva ezeket a sallangokat gyorsabban eljuthat a gép az OS betöltőjéig.

  Meg most már így 2021-ben nem célszerű MBR Legacy BIOS bootot erőltetni, hacsak nincs annyira szükség az adott gépen, hogy valami legacy OS-t futtass, DOS, Win9x, XP, vagy hasonló.

  A másik előnye az UEFI bootnak, hogy pl. Archnál csak egyszer kell megcsinálni. Utána megmarad, esetleges újratelepítésnél már hozzá se kell nyúlni az EFI partícióhoz, simán bootol majd vele az új telepítésű rendszer is, főleg, ha PARTUUID-kel hivatkoztál a root partícióra és nem particináltál újra. Ez jelentős kényelem a hagyományos MBR-es boottal szemben. Illetve előny, hogy ha nem is bootolna a rendszer egyszer, akkor is könnyű megjavítani, mert a FAT32-es partíciót minden OS olvassa, írja és csak szöveges config fájlokat kell a sytemd-boothoz szerkesztened, emiatt nem kell speciális Live rendszert, meg GRUB javítókonzolt beizzítani, hanem bármivel megjavíthatod a dolgokat. Ez se elhanyagolható.

Új hozzászólás Aktív témák