Hirdetés

2024. május 5., vasárnap

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#38) woodpaul


woodpaul
őstag

The Cure: Disintegration

Oh I miss the kiss of treachery
The shameless kiss of vanity
The soft and the black and the velvety
Up tight against the side of me
And mouth and eyes and heart all bleed
And run in thickening streams of greed
As bit by bit it starts the need
To just let go
My party piece

Oh I miss the kiss of treachery
The aching kiss before I feed
The stench of a love for a younger meat
And the sound that it makes
When it cuts in deep
The holding up on bended knees
The addiction of duplicities
As bit by bit it starts the need
To just let go
My party piece

But I never said I would stay to the end
So I leave you with babies and hoping for frequency
Screaming like this in the hope of the secrecy
Screaming me over and over and over
I leave you with photographs
Pictures of trickery
Stains on the carpet and
Stains on the scenery
Songs about happiness murmured in dreams
When we both us knew
How the ending would be...

So it's all come back round to breaking apart again
Breaking apart like I'm made up of glass again
Making it up behind my back again
Holding my breath for the fear of sleep again
Holding it up behind my head again
Cut in deep to the heart of the bone again
Round and round and round
And it's coming apart again
Over and over and over

Now that I know that I'm breaking to pieces
I'll pull out my heart
And I'll feed it to anyone
Crying for sympathy
Crocodiles cry for the love of the crowd
And the three cheers from everyone
Dropping through sky
Through the glass of the roof
Through the roof of your mouth
Through the mouth of your eye
Through the eye of the needle
It's easier for me to get closer to heaven
Than ever feel whole again

I never said I would stay to the end
I knew I would leave you with babies and everything
Screaming like this in the hole of sincerity
Screaming me over and over and over
I leave you with photographs
Pictures of trickery
Stains on the carpet and
Stains on the memory
Songs about happiness murmured in dreams
When we both of us knew
How the end always is

How the end always is...


Széthullás

Ó, hiányzik nekem a hűtlenség csókja
A hiúság szégyentelen csókja
A lágy és a fekete és a bársonyos
Szorosan testemhez simul
És a szám és a szemem és a szívem mind vérzik
És szétfutnak a mohóság egyre duzzadó patakjaiban
Ahogy egyre inkább érzem,
Hagyni kell, hogy az egész
Szétszéledjen

Ó, hiányzik nekem a hűtlenség csókja
A fájdalmas csók mielőtt
Egy szerelem bűzét táplálom
Egy fiatalabb hús helyett
És a hang
Mikor megszakad ott mélyen
A visszatartás térden állva
A kétszínűség szenvedélye
Ahogy egyre inkább érzem
Hagyni kell, hogy az egész
Szétszéledjen

De én soha nem mondtam, hogy örökre itt maradok,
Úgyhogy itt hagylak a csecsemőkkel és a láthatások reményével
Így kiabálsz a titkosság reményében
Túl- és túl- és túlkiabálsz engem
Itt hagylak a fényképekkel,
Az átejtés képeivel
Foltok a szőnyegen és
Foltok a falakon
Dalok a boldogságról álmainkban mormolva
Mikor mindketten tudtuk,
Hogy mi lesz a vége�

Körben visszatért minden hogy széttörjön újra,
Széttörjön, mintha üvegből lennék újra,
Hogy felépüljön a hátam mögött újra
Hogy az elalvás félelmében visszafojtsam a lélegzetem újra
Hogy a fejem fölött lebegjen újra
Hogy belevágjon mélyen a csont velejéig újra
Körben és körben és körben
És szétesik újra és újra és újra

Most, hogy tudom, hogy darabokra hullok
Kiveszem a szívem
És megetetem bárkivel
Együttérzésért kiáltva
Krokodil könnyek a tömeg szeretetéért
És éljenzéséért mindenkitől
Keresztülzuhanok az égen
Keresztül a tető üvegén
Keresztül a szájpadlásodon
Keresztül a szemgödrödön
Keresztül a tű fokán
Könnyebb nekem a mennyország közelébe jutnom,
Minthogy valaha is egésznek érezzem magam újra

Soha nem mondtam, hogy örökre itt maradok,
Tudtam, hogy itt hagylak majd a csecsemőkkel és mindennel
Így kiabálsz az őszinteség odújában
Túl- és túl- és túlkiabálsz engem
Itt hagylak a fényképekkel
Az átejtés képeivel
Foltok a szőnyegen
És foltok az emlékezeten
Dalok a boldogságról álmainkban mormolva
Mikor mindketten tudtuk,
Hogy mindig mi a vége�

Hogy mindig mi a vége�

Androidő

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.