Egy beteg világ beteg fegyőre

Egy beteg világ beteg fegyőre

Ha az Egyesült Államok történelméről beszélünk, sosem szabad azt a mára hozzá képest már csak törpe és fogatlan kismacskának látszó, de koránt sem az brit oroszlántól, és az e két országban székelő pénzvilági hatalmasságoktól külön vizsgálni. Ez utóbbi társulat mára már teljes mértékben félkegyelműek színházává alakította a nagyobb részében amúgy sem magasan művelt kultúrát, mint saját tulajdonában lévő játszóteret. Ne menjünk mélyebbre az összeesküvés elméletek sötét barlangjában, akármennyire is izgalmas a téma. Nézzük inkább röviden a történelmi tényeket.

40-80 millió indián vidám kiirtásával kezdődött azok ősi hazájában, akik ott természetes és ősi harmóniában éltek a környezetükkel, mint ahogy mi magyarok is annak előtte. Azt kívánom, bárcsak abban a gyönyörű országban még mindig azok a csodálatos emberek élnének. Sajnos ők is útban voltak. Később ugyan lelkiismeretünk megnyugtatására készítettek néhány olcsó filmet Winnetou szerb-apacs főnökről és az igaz oldalra átállt huszonegy éves Öreg Pozdorjaökölről, akik az egyensúly helyreállítása érdekében lelőttek vagy száz megtévedt pionírt, akik nem is rájuk támadtak, hanem a helyi posta menetrendszerű járataira, ráadásul olyan puskákkal, amiket csak száz évvel később gyártottak először. Hamar átvették a bátor úttörők a már délebbre jól bevált, és még annál is jobban jövedelmező erőszakos rabszolga-behurcolás gyakorlatát, aminek ürügyén később majdnem kiirtották saját magukat is. A végtelenbe eszkaláltak - saját véleményem szerint előkészítettek és kirobbantottak - két világháborút, amihez eredetileg semmi közük sem volt. Még a második befejezése előtt náci tudósok által náluk kifejlesztett atombombákat dobtak japán városokra. Koreát azért támadták meg, hogy annak az általuk létrehozott megosztottságát és a gyűlöletet fenntartsák az ország népének ellenében. Egy millió vietnámit gyilkoltak le a heroin-kereskedelem ellenőrzésének megszerzéséért. Szerb városokat bombáztak tőlünk kőhajításnyira. Két háborút indítottak Irak ellen, ahol addig rend volt, ma pedig ezrek halnak meg naponta az anarchiában. Afganisztánt az ópium termesztés ellenőrzése miatt szállták meg, és nem is fogják elhagyni önszántukból. Dél-amerikai és afrikai kibogozhatatlan szálú és számú cselszövésük következménye ismét megszámlálhatatlan ártatlan áldozat a kokain biznisz és az ellopott természeti kincsek kiaknázása érdekében.

Valószínűleg Irán következik, az utolsó olyan nagyobb ország, mely az amerikai érdekövezetben nem hajlandó fejet hajtani. Csak remélni merem, hogy nem következik be az USA-t irányító bankárok számára ismét hatalmas üzletet jelentő és az új világrendet számukra végleg megszilárdító harmadik világháború, ahol bevethetik fajspecifikus vírusaikat, ami egymilliárd alá csökkenté a világ lakosságának számát, fenntartva ezzel az egyensúlyt a még mindig kizsákmányolhatók elégséges száma és a már felesleges rabszolgáktól (vagy éppen a hatalmi pozíciójukat fenyegető feltörekvő népektől) való megszabadulás között, akik indokolatlanul lélegeznek oxigént és isznak vizet. Súlyos szavak ezek, de pontosan utalnak vissza a fejezet címére.

Említést kell tennünk az általános emberi és szabadság jogok sárba tiprásáról az általuk a hidegháború után maradt űrt kitöltendő, mesterségesen létrehozott terrorizmus elleni harc kapcsán. Nekem az a kedvenc történetem ebben a hollywoodi mesében, amikor több, mint tíz éven keresztül a világ leghatalmasabb és legjobban felszerelt szuper ügynökségeinek nem sikerül teljes erőfeszítésük ellenére sem megtalálni egy jól beazonosítható területen bujkáló tüdőbeteg csövest, aki az AK 47-ese helyett már csak infúziós állványába képes kapaszkodni, fején százmillió dolláros vérdíjjal, ráadásul abban a korban, amikor kedvenc kecskéjének a retináját is képesek leolvasni műholdjaikról. Aztán egyszer csak nagy hirtelen, mikor már senkit sem érdekel a nézettséget nem növelő szereplő, kiírják a sorozatból. Bin Ladent és sátánista szektáját amerikai ügynökök képezték ki Afganisztán szovjet megszállása alatt. De sokkal valószínűbb, hogy sohasem létezett máshol, csak a médiában. Kitalált létének egyetlen célja az volt, hogy fenntartsa azt a szintű félelmet, ami nedvesen tartja a tintát az aláíró tollakban.

Nehogy azt gondoljuk, hogy ehhez személyesen semmi közünk, messze van ez tőlünk. Ugyanilyen ostoba és gonosz hazugságokkal etetnek minket is saját vezetőink. Mi pedig megyünk és lelkesen szavazunk kétharmados többséget egy magyarul beszélni sem tudó tehetségtelen focistának, majd szidjuk őt később minden lehetséges fórumon, hogy nem képes vizet fakasztani a sziklából, ahogy azt korábban ígérte nekünk.

Kezdjünk el megbarátkozni a barátságtalannak tűnő gondolattal, hogy személyes felelősségünk van minden rosszban, ami velünk történik és ami körül vesz minket. Ráadásul ezek okai nem egymástól független betegségei életünknek, mint egy izomszakadás a vádliban és egy időben egy torokfájás. Mind összefüggenek egymással, vagy még inkább egymásból következnek. Abból, hogy civilizált világunk legfőbb jellemzője az, hogy ember idegen. A hal sem érzi jól magát a partra vetve. Ugyanolyan idegen közeg számára, mint nekünk ez a nehezen leírható pokol, amiben élünk.

Felvetődik a kérdés, hogy a világ vajon volt-e valaha jobb hely a mainál az ember számára. A logikus válasz elsőre úgy hangzik, hogy nem. Mindig is összeesküvések, galád cselszövések, gyilkosságok és hazugságok szolgálták a más népeket és embereket elnyomó vagy legyilkoló, a pénz és hatalom központú uralomra törő zsarnokok érdekeit. Vergilius, aki az időszámítás előtti első században élt, így fogalmaz erről:

„Itt, hol a bűn az erény, harcok dúlják a világot, oly sok alakban lép fel a vétek.”

Mindez az utóbbi időben a globalizációnak köszönhetően teljesen általánossá és elterjedtté vált a Földön, és soha nem látott mértékben koncentrálódott egy néhány száz fős bűnszervezet irányítása alatt.

Menjünk kicsit távolabb vissza az időben, és maradjunk közelebb hazánkhoz. A Kárpát-medencében nyolcezer évvel ezelőtt még mindig egyenlőségben, úgynevezett mellérendeltségben éltek annak lakói, az ősmagyar népek. Egyelőre nem bizonyított, vagy inkább nem publikus, de nagyon valószínű, hogy már akkor is több mint húszezer éve. Nem volt vagyoni, rangbeli különbség az emberek között. Nem voltak gyilkoló fegyverek. A fontosabb jelképek a kozmikus rend tiszteletét és a termékenység fontosságát tükrözték.

„A gondolkodó ember már az őskőkorszakban az egymással együttműködő emberek társadalmát hozta létre. A hideg égövön az élethez szükséges élelem megszerzéséhez nélkülözhetetlen volt a gondolatcsere és a tevékenységek összehangolása, egyesítése. Az újkőkort megelőző régészeti anyagban semmi nyoma nincs társadalmi megkülönböztetésnek, embernek ember általi leigázásának. E korai szakaszban az emberi létet kizárólag az egyenrangúságon és a mellérendelő szemléletmódon alapuló együttműködés tarthatta fenn. Jó példáját mutatja ennek a későbbi természeti népek közül a XVII. században megfigyelt ausztráliai bennszülöttek társadalma, amely tagjainak nem voltak néven nevezett emberszabású isteneik, ahol nem voltak emberölő eszközök, csak vadászfegyverek, nem voltak háborúk, hanem az egész földrészt együttműködve használták.”

„Erdély északi részében még a Kr. e. V. században is egalitárius temetkezést tapasztalhatunk. A területen nem jelent meg az antropomorf kerámia sem, ami eléggé határozott jele annak, hogy nem voltak a területnek néven nevezett istenei. Nem találhatók meg a templomgazdaság nyomai. A terület népe kisebb közösségekben élt. Rájuk lehet jellemző az, amit Herodotos a szkítákkal kapcsolatban megjegyez, nevezetesen, hogy nem gyűjtenek vagyont, nincs semmijük, de meghódítani sem érdemes őket. Nem tűrik ugyanis a rabszolgaságot, fellázadnak, inkább meghalnak, pedig aranyuk annyi van, amennyit akarnak.” (Idézetek Cser Ferenc - Darai Lajos „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében” című tanulmányából.)

Ha egy kultúra szerkezetét az idézetekben szereplővel, a világegyetem természetes rendjével ellentétes, úgynevezett alárendelő szellemiség alakította ki, az erősebb nép megölte vagy leigázta és kizsákmányolta a gyengébbet. Ezt a rendszert egy olyan hármas tagolódás jellemzi, aminek a csúcsán az uralkodó elit életnek és halálnak ura. Őket a papság és a katonaság szolgálja ki. Legalul sínylődnek a rabszolgák vagy a szabadnak hazudott átlag emberek. Mióta civilizációnak csúfolt társadalmi struktúrákba, városállamokba szerveződtek az emberek, kialakultak annak hierarchiái és intézményei az előbb említett elnyomást és kizsákmányolást biztosítandó. Ez nagyjából öt ezer éve van így a városállamok esetében, és körülbelül kilenc ezer éve az orosz sztyeppéken kialakult nagyállattartó, lovas-harcos népek történelmében. Az elsők a sorban a kurgánok. Ne keverjük őket össze a jóval később, Közép-Ázsiában megjelenő türk népekkel. Ez utóbbiak között ugyanis nem volt általános a féktelen gyilkolás, majd később a többi ember rabszolgasorba taszítása. Attila és Árpád harcosaikkal együtt bár uralkodó réteget képviseltek az általuk meghódított területeken, nem voltak zsarnokok.

A kérdést úgy is feltehetjük, hogy van-e ma a világon olyan hely, ahol az ember nem farkasa a másiknak. Ahogy láthatjuk, régen sok olyan kultúra létezett, amely természetes módon harmóniában élt a környezetével, más népekkel és saját magával. Ma már csak szórványokban és elszigetelten találhatunk néhány maroknyi csoportot belőlük. Miben különböznek ezek a kultúrák a megromlott emberi természettől? Abszurd módon, akiket csak megmosolygunk egyszerű ruházatuk vagy éppen meztelenségük miatt, vagy sajnáljuk őket, mert sohasem ettek egy igazán jót a Mekiben és a többi méregárusnál, sosem izgultak végig előre lejátszott demokratikus választásokat, nos, ők gondolkodó emberek, akik megmaradtak az ősi és természetes, de legfőképpen intelligens és kétirányú kapcsolatban a természettel és a Világegyetem teremtő és segítő erőivel, amiket mi okkultnak vagy paranormálisnak nevezünk. Nagyon jó példa erre a világtól elzártan, a maláj esőerdőkben élő Senoi törzs, melynek tagjai a tudás legfontosabb forrásának álmaikat tartják.

Kultúrájuknak megfelelően rendelkeznek azzal a képességgel, hogy pontosan emlékeznek reggel álmaik részleteire. Minden napkelte után összeül az egész család - ők még kivétel nélkül családokban élnek -, hogy megbeszéljék előző esti álmaikat. Az idősebbek tanácsokkal látják el a fiatalabbakat. Ha például egy ifjú azt álmodta, hogy egy barátja rátámadt, megbeszéli vele azt. Megpróbálják közösen értelmezni, illetve felszínre hozni az esetlegesen kettőjük között rejtve feszülő ellentétet. Mielőtt egy sajnálkozó mosollyal elintéznénk a „primitív ősemberek együtt álmodozó közösségét”, meg kell említenünk azokat a tényeket, amiket Kilton Stewart, egy évekig közöttük élő amerikai tudós és több más társa figyelt meg a körükben. A Senoi törzs életében ismeretlen az erőszak és a bűnözés gyakorlata, de még a fogalma is. Ami még ennél is meghökkentőbb, gyakorlatilag sohasem betegek, sem mentálisan, sem testileg. (Forrás: Michael Talbot „Your past lives, a reincarnation handbook” /Előző életeink, reinkarnációs kézikönyv/ című könyve). Vajon kik a tudatos gondolkodók? Ők, vagy mi, nyugati típusú rabszolgák? Látnunk kell, hogy a megfigyeléseknek, gondolkodásnak, különösképpen ha azt együtt cselekedjük, mekkora hatalma van.

Muszáj újra hangsúlyoznunk, hogy ez a beteg világról szóló hosszas áttekintés nem szabad, hogy gyűlöletet gerjesszen bennünk. Azért nem lehet a témát megkerülni, mert tisztán kell látnunk azt, hogy a rendes ember, ha nem eszmél fel rákényszerített álmából, akkor miért kínlódja végig egész életét. Azért kell pontosan ismernünk a bajok forrását, a nagyvilágtól saját magunk életéig és problémáinkig eljutva, hogy tudjuk azokat hová elhelyezni, nem pedig a levegőben lógva hagyni, másoktól és a nagy egésztől függetlennek hinni, kizárólag a havi törlesztő részletek és számlák befizetésének vértizzasztó nehézségére összpontosítva figyelmünket, mint minden rossz egyetlen és egyetemes forrására. Csak egy jól feltárt és kellőképpen megértett kórképpel tudjuk szembeállítani azokat a lehetőségeinket, amikkel nem csak életünket tehetjük jobbá, de saját magunk is jobb és tudatosabban gondolkodó emberek leszünk.

Nekünk, magyaroknak pedig különösen jól kell látnunk az emberre leselkedő veszélyeket, mivel ősi és egészséges lelkületünknél fogva naivak és védtelenek vagyunk a szándékos gonoszsággal és álnok rosszakarattal szemben.

Ellopták már büszke önbecsülésünket, összezavarták identitásunkat, meghamisították történelmünket. Nemzetünk vezetőinek nagy részét a saját szintjükre züllesztve, elvtelen szolgáik sorába állítva, önnön népük ellenségévé tették. Nagyon jól kitervelték az úgynevezett rendszerváltást. Tönkretették mezőgazdaságunkat, iparunkat, idegenforgalmunkat, kutató központjainkat. Ellopják földjeinket, vizeinket és természeti kincseinket. Kiirtják erdőinket és vadjainkat. Kisajátították pénzügyi rendszerünket. Először megcsillantották a kényelmes és gondtalan élet reményét, aminek hatására a jó magyar építkezni kezdett. Lecserélte Trabantját nyugati autóra, berendezte szépen az otthonát. A falusi gazdák korszerű, nagy teljesítményű traktorokat és mezőgazdasági gépeket vásároltak. Rengetegen fogtak bele plusz munkába vagy vállalkozásba. És ebbe a végtelen sok dologba mind úgy vágtunk bele, hogy kölcsönt vettünk fel. Jó sokat, és hosszabb időfutamra, mint várható élettartamunk. Ezután néhány év alatt megváltozott minden. Eltűnt a tisztes munka árán megszerzett jólétnek még az illúziója is. Építettek nekünk egy olyan rendszert, ahol szerződésben vállalt kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni, így földjeink, otthonaink, egész országunk az ő tulajdonukba került. A rendszer olyan tökéletesen működik, hogy az eladósodott magyarok a nagy bajból kivezető úthoz, semmilyen más eszközt nem tudnak igénybe venni, csak újabb hitelek felvételét, amíg a jelzálogok miatt mindenüket el nem veszítik. Magyarországon van a világon a legtöbb kereskedelmi bank a népesség létszámához viszonyítva. Nálunk a legmagasabbak a kamatok. Megint csúnyán becsaptak minket. Ugyanakkor ne hibáztassuk magunkat. Szorgosan és fáradhatatlanul tettük és tesszük a dolgunkat, hogy gyermekeinknek jobb legyen. Mi magyarok ilyenek vagyunk. A baj az, hogy gyermekeinknek nem lesz jobb, ha marad minden a régiben. Ami még ennél is rosszabb, nekik már nem is lesznek gyermekeik. Tényleg tennünk kell valamit, hogy ne tűnjünk el a Föld színéről. Ahogy azt előbb már említettük, először is pontosan meg kell ismernünk a ránk leselkedő veszélyeket.

A gonosszá és beteggé tett világ megértéséhez a legjobb állatorvosi ló, mely minden létező betegséget magában hordoz és átterjeszt a többi népre, az az Egyesült Államok. Nem egy dicső ország, népe mégis olyan mértékben büszke rá és az azt megtestesítő zászlóra, hogy elég azt csak egy gyenge kis szellővel megborzolni - mint a Holdraszállás fényképén, ahol egyébként nincs semmilyen légmozgás -, és a cowboy-ok suhanc kölkei a puszta látványától is képesek gondolkodás nélkül a világ túlsó felébe repülni, amiről azt sem tudják, hogy az ötszáz vagy tízezer mérföldnyire van-e a farmjuktól, és ott az általuk teljesen ismeretlen ártatlan civilek százezreit halomra gyilkolni a szabadság, testvériség és egyenlőség szent oltalmában. Ne gondoljuk azt, hogy ehhez szerencsére semmi közünk. Nem azért cselekszenek így, mert gonosz embernek születtek. Leállították önálló gondolkodásukat. Mi magunk is pontosan ebben a betegségben szenvedünk. A különbség annyi, hogy minket nem mások, hanem saját magunk kiirtására programoztak be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!