A magyarság identitászavara
A magyarság identitás zavara
A magyarságnak nagyon komoly identitás zavara van. Ez ráadásul nem új keletű betegsége, hanem több mint ezer éves. Akkor kellett íjainkat a szögre akasztani, leszállni lovainkról, gyönyörű hitvilágunkat megtagadni, egy számunkra idegen vallás dogmái előtt oly mélyen megalázkodni, hogy arccal a porban feküdjünk, kik korábban csak az égre tekintettünk. Ettől kezdve Európa többi népének nem kellett már azért imádkoznia, hogy isten óvja meg őket nyilainktól. Keresztény ember most ne érezze magát sértve hitében. Távol áll szándékomtól. Az igazi hitnek, a Lélek - legyen az Istené, az Univerzumé, vagy tudatalattink legmélyebb és legősibb közös része - csodálatos adományának a kőből épült vallás rideg és hideg falaihoz nem sok köze van. Egészen pontosan annyi, mint a Vatikánnak a feltétel nélküli szeretethez. Arra is gondolnunk kell, hogy az idegen népektől egy az egyben átvett szentírás legelső és legfontosabb tanulsága az, hogy minden ránk szabadult rossz szándékos és méltányos büntetés azért, mert ettünk a tudás fájáról, ami a legszigorúbb és egyben az akkori egyetlen tiltás volt az ember számára. Más szóval, nem fogadtunk szót és tanulni akartunk, hogy képesek legyünk önállóan gondolkodni. Most is pontosan erről van szó. Ez nem csak egy találó párhuzam, hanem annak a summája, amiről ez a könyv szól.
Fontos hangsúlyozni itt azt, hogy az igazi keresztény életet nem a pénzért megvett bűnbocsánat vagy más könnyen letudható szerepjáték jelenti, hanem Jézus gyakorlati követése a mindennapok során. Ez a lehető legmagasabb mérce, amit ember maga elé állíthat. Nem csoda, ha nem sikerül még a közelébe sem kerülni, csak nagyon keveseknek. Később visszatérünk erre a fontos kérdésre.
Ha egy egész népnek identitás zavara van, akkor az egyénnek is törvényszerűen az lesz. Mindenkinek, kivétel nélkül. Ettől az sem ment meg minket, hogy mások szőtték évszázadokon át gonosz terveiket, hogy ez így legyen. Nézzük meg alaposan, hogy mivé lettünk, és mit jelent ez konkrétan a saját életünkre nézve.
Mi vagyunk az egyetlen nép a világon, akiknek mások hamisítják a történelmét. Mi pedig hagyjuk. Sőt, többen a komoly hivatalokat betöltő nagyjaink közül még segédkezet is nyújtanak hozzá. Az előbb láttuk, hogy hazánk mily áhított kincs a világot aktuálisan elnyomó hatalmak számára. Egy történelmét nagy részben egyáltalán nem ismerő, a maradék felében pedig örök vesztesnek beállított néptől könnyebb-e vajon elvenni országát, vagy egy büszke és hatalmas lélekerejű nemzettől, akik uram bocsá' az emberi eszmélés idejétől fogva a Kárpát-medencét lakják? Az amerikaiak, az angolok, a franciák, a románok és még sok más, néhány száz, esetleg néhány ezer éves, valamint nemrég a semmiből előkerült nép is képes volt saját magának olyan hősi eposzokat kitalálni és abban vakon hinni, aminél a józan szemlélő számára a Micimackó száz holdas pagonya felett keresztülívelő, a csillagos égbolton megjelenő szivárvány is sokkal életszerűbb. Gondoljunk csak bele a világ önjelölt csendőrévé lett pionír csapatának alig kétszázötven éves, ártatlan vérben fürdő történelmébe. Elég rövid ahhoz, hogy gyorsan át tudjuk tekinteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
