Életünk programozása

Életünk programozása

Térjünk most vissza a relaxáció gyakorlatához, és az ellazult állapotban lépjünk gondolatban eggyel magasabb szintre. Reményeim szerint céljainkat és vágyainkat ismerjük pontosan. Nézzünk egy szintén egyszerű praktikát, amivel elő tudjuk készíteni a változásokat. Ez nem áll egyébből, mint az egyre tökéletesebb szintre fejlesztett relaxációból és a célkitűzéseinknek, vágyainknak megfelelő kijelentő mondatok ismételgetéséből. Nem teszünk mást, mint a figyelmünk összpontosításának tárgyát jelentő testünket lecseréljük most teremtő gondolatokra. Nagyon egyszerűekre. Nem tudom az elméleti részt tovább ragozni. Nézzük a gyakorlatot, ismét egy konkrét példát, amit magam csinálok.

A kiindulási pont tehát a már ismert ellazult, feszültség mentes állapot, ami a gyakorlás segítségével egyre rövidebb időn belül jön létre. Attól függően, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, vagy hogy milyen hamar alszunk el közben, több témakört is érinthetünk. Ahhoz, hogy életünkön változtatni tudjunk, először az önfejlesztő céljainkat kell addig finomítani, míg kész programként elkezdhetjük futtattatni értelmünk számítógépén. Én reinkarnáció-Univerzum hívő vagyok (nem sokára a hitről részletesen is gondolkodunk majd). Ennek megfelelően az ellazító versikém után erősen koncentrálok, és ki is mondom magamban, hogy rákapcsolódok az Univerzum segítő és teremtő erőinek hullámaira. Ezt mindenki értelmezze a saját hitének megfelelően.

A lényeg továbbra is az, hogy erősen koncentráljunk arra, hogy sehol máshol ne járjanak a gondolataink, csak azokon a mondatokon, amiket magunkban ismételgetünk. Saját önfejlesztő céljaimnak megfelelően én a következő gondolatsort szoktam elismételni ötször egymás után. Az ismétlés száma nyilván tetszőleges. Én az ötöt érzem kellően hatékonynak a saját gyakorlataim során. Az első számú programom így hangzik:

„Teljes mértékben uralom a gondolataimat.
Kerülöm az ítélkezést és a panaszkodást.
A szívemben csak szeretet és béke lakozik.
Legyőzöm a félelmet és a szorongást.
Kizárólag csak pozitív gondolataim vannak, amikkel sok jót teremtek.”

Türelmesnek kell lennünk, mert nyilvánvalóan a fajsúlyosabb változások, mint például gondolataink irányításának tényleges kezünkbe vétele, jóval hosszabb időt igényelnek, mint az egyszerűbb célok elérése. Másrészt ez a programozás legegyszerűbb fajtája, hatékonyságában nem versenyezhet olyan társaival, mint például az imagináció, azaz bizonyos történések vagy folyamatok relaxációban, esetleg orvos által irányított hipnózisban való részletes képi megjelenítése. Ennek olyan erőteljes teremtő ereje van - természetesen csak akkor, ha az ember teljes mértékben hisz benne - hogy az USA lázadó onkológusai között ez az egyik legelterjedtebb módszer a rák gyógyításában. A Tibetben eltöltött hét év sem más. A szerzetesek ilyen hosszú időre zárkóznak be egy szobába vagy barlangba, hogy csak erre az egy dologra koncentrálva tökéletesítsék a képi megjelenítés tudását.

Én nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy kontár módjára bemásoljak erről egy tetszőleges találatot az internetről. Kipróbálni viszont természetesen kipróbáltam. Azt olvastam, hogy az éjjeli bagoly életmód emeli a vérnyomást, ami sok más bajnak lehet közismerten a forrása. Az egészségem megőrzésével kapcsolatos programozásba beillesztettem egy mondatot, ami így hangzik: „A vérnyomásom 120 per 75.” Ezt minden egyes alkalommal konkrétan el is képzeltem, pontosan úgy, ahogy a kis masina kijelzi a számokat a valóságban, miután a szorítás elengedett. Néhány nappal ezelőtt megmérettem egy nővérrel, miközben teljesen másra figyeltem, nehogy az eredményt befolyásoljam, ami 122 per 78 volt.

Türelmesnek kell lennünk, mert nagyon nehéz az eredetileg szétszórt, vagy még a média által befolyásolt felesleges gondolatainkat folyamatosan kordában tartani és megtanulni fegyelmezetten koncentrálni, különösen akkor, ha közben az álomba merülés közelébe értünk. A lényeg, hogy a dolog működik, ha hiszünk abban, amit ismételgetünk. Henry Ford szavaival élve:

„Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”

Valakinél azt olvastam, hogy a tudatunk, vagy ahogy az illető fogalmazott, a tudatalattink (nem sokára az ezzel kapcsolatos különböző elnevezéseket is tisztázni fogjuk) csak jelen idejű, kijelentő módú állításokat fogad be és kezd azokon munkálkodni. Nem kísérleteztem vele, megfogadtam a nálam okosabb tanácsát. Kísérleteztem viszont néhány más dologgal a programozásnak ezen legegyszerűbb módja kapcsán. Megpróbáltam jót teremteni szeretteim egészsége és néhány előttük álló feladat sikeres teljesítése kapcsán. Tehát a gondolataim kiléptek a saját magam belterületemről. Két konkrét esetben sikerrel jártam. Látnunk kell, hogy ez sem más, mint az imádkozás. A valódi, amikor hittel és szeretettel kérünk vagy könyörgünk valami jóért a magunk és szeretteink, vagy akár egy ismeretlen bajban lévő ember számára. A meditáció sem más a lényegét tekintve. Mindezeknek különösen, pontosabban fogalmazva, hatványozottan nagyobb az ereje, ha közösségekben cselekedjük ugyanazért a célért összefogva.

Arról a fajta kísérletezésről viszont, amit rossz szándék vezérel, mindenkit határozottan lebeszélnék. Tudjuk, hogy működik az asztaltáncoltatás és a többi perverz hókusz-pókusz is. Itt az a lényeg, hogy nem rajtunk kívül álló gonosz erők a szövetségeseink, hanem mi magunk teremtünk rosszat, ami ellentétes az Univerzum törvényeivel, másrészt meggyőződésem szerint senki másnak nem ártunk vele, csak kizárólag saját magunknak, mint ahogy ez igaz az első fejezetben vizsgált negatív szokásainkra is.

A fenti konkrét példában csak egyetlen programozó mondatsort írtam le. Ha önfejlesztő céljaink terén már érezhetően sikerült előrelépnünk, akkor a már említett fontossági sorrendben és céljainknak megfelelő módon írjunk újakat, és kezdjük el azokat is ismételgetni. Én magam a fenti példa után következően egy viszonylag hosszabbat szoktam a lányomért, egyet anyámért, egyet a saját egészségemért és még egyet a soron következő aktuális feladataink sikeréért ismételgetni. Ha végigjutok mindegyiken, az több mint egy órát vesz igénybe. Ebből a szempontból meg van az a helyzeti előnyöm, hogy éjjeliőrként el tudok bújni egy háborítatlan helyre, ahol mindezt kedvemre gyakorolhatom. Még ezután is marad időm. Ekkor fogok neki a legfőbb célomnál leírtak elképzeléséhez. Ezt máris látni fogjuk az imagináció kapcsán. Előtte a programozás leírását azzal a két személyes tapasztalattal zárnám, hogy egyfelől azok a vágyak, amikhez erősebb érzelmeim fűződnek, sokkal hamarabb válnak valóra, míg a többiekre türelmesen várnom kell. Nyilván ez sem a véletlen műve. A másik dolog amit megfigyeltem az, hogy a megvalósulásoktól függetlenül, a programozás gyakorlatát követő napon jobb a közérzetem és reggel mélyebben alszom.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!