2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Hogyan kezdjünk gondolkodni?

Hogyan kezdjünk gondolkodni - Amit nem tanítanak az iskolában „Az emberi lény az egyetlen, aki mára már...

[ ÚJ TESZT ]

Vissza a gyökerekhez

Vissza a gyökerekhez

Van egy természetes, egészséges és bölcs hang, ami mindig tudja, hogy mi a számunkra valójában hasznos teendő, csak a rengeteg zajos mocsok a belső hallásunkban harsogva elnyomja azt. Ez a lelkiismeretünk. Mindig a lelkiismeretünk iránymutatását követni nagyon nehéz, gyakorlatilag csak néhány szentéletű embernek sikerül. Nekünk bőven elég annyit tenni, hogy kezdjük el tudatosan kihallani ezt a hangot az egyelőre nála jóval erősebb háttérzajból. Ezt a készséget úgy lehet fejleszteni, hogy döntéshelyzetekben feltesszük magunknak a kérdést, hogy melyik út a helyes, majd várunk és figyelünk a válaszra. Más helyzetekben, amikor valami rosszat cselekedtünk, és belülről ennek kapcsán kérdések kopogtatnak lelkiismeretünk ajtaján, nyissunk nekik ajtót ahelyett, hogy gyorsan eltereljük a gondolatainkat, mondjuk a tévé híradóval.

Figyeljünk oda testünk jelzéseire is. Nyilván nem véletlen, amikor libabőrös lesz a karunk, vagy könnyek gördülnek le az arcunkon. Valami eredendően szépnek és jónak a közelébe kerültünk. Figyeljük meg tudatosan, hogy mi az, mert egyértelműen a helyes irányba mutat. Ne feledkezzünk meg a nevetésről sem. Ugyanolyan spontán megnyilvánulás mint az előzőek. És ugyanúgy valami jót jelez. Nagy valószínűséggel annak az embernek a jótékony hatását, akivel együtt nevetünk. Testünk más jelzéseire is figyeljük oda, mert magától értetődő módon a figyelmünket akarja felhívni valamire. Mondjuk egy kialakulófélben lévő betegségre, vagy arra, hogy lelkünk tiltakozik valami ellen, amit elnyomunk vagy rosszul csinálunk, esetleg tévúton botorkálunk.

Jó lenne, ha álmaink csodálatos világáról és hatalmáról is tudnánk most értekezni. Sajnos a szerző nem rendelkezik ebben a témában még annyi tudással sem, hogy mások számára használható véleményt formáljon róla. Házi feladat ezért a tudatos gondolkodóknak utánaolvasni, kellő mennyiségű eltérő álláspontot megismerni és sajátot kialakítani, a későbbiekben tudatosan használva azt, hiszen álmaink sem a véletlen szüleményei.

Ösztöneinkre is elfelejtettünk hallgatni. Ösztöneink pedig védelmünket szolgálják. Az ember az egyetlen lény, amelyik képes ezt figyelmen kívül hagyni. Többet eszik és iszik, ugyanakkor kevesebbet alszik, mozog és szeretkezik, mint amennyire szüksége van. Figyelmen kívül hagyja a veszélyt jelző jeleket vagy egyenesen magát a valódi és súlyos veszélyt. Ezért van az, hogy nem éljük túl azt az iszonyatos rohanást, amibe agyoncivilizált világunk hajszol bele minket.

A magyar szólás-mondások, népi bölcseletek és megfigyelések hihetetlen mértékben igazak és elképesztő éleslátással mutatnak rá a dolgok valódi lényegére. Tessék tudatosan választékosan beszélni, mondandónkat a ma már alig használt közmondásokkal, szólásokkal és hasonlatokkal színesíteni. Ha már csak alig ismerünk párat belőlük, vegyünk egy ilyen gyűjteményt tartalmazó könyvet, vagy egyszerűen csak töltsük le az internetről. Ugyanazt az eredményt fogjuk elérni, mint amikor gyermekeink a világ legkifejezőbb nyelvét tanulják. Értelmünk csiszoltabb lesz az átlagosnál. Több szempontból is kötelességünk a magyar nyelv választékosságának és kifejezőerejének a megőrzése és gyermekeinknek való átadása végtelen szókincsünk tudatos használatával. Bővítsük folyamatosan. „Nyelvében él a nemzet” mondta Széchenyi István, aki valószínűleg nem tévedett és nem értene meg egy ilyen, ma már teljesen általános Viber vagy Facebook párbeszédet:

- wazzup? ;)
- omg :D
- wtf?
- semmi kül, csak úgy lol XD

Ha már a Facebook szóba került, érdemes megemlítenünk, hogy az ismerős gyűjtő verseny eredményeképpen olyan mértékű bölcsesség dömpinget láthatunk ott minden nap, hogy már el sem olvassuk azt, amelyik egy sornál hosszabb. Ebből is lehet előnyt kovácsolni. Én magam először is rendszeresen takarítok az ismerőseim között. Akikkel nem tartom a kapcsolatot, vagy nem régi osztálytársak, barátok, azokat kitörlöm. A megmaradtak megosztásait pedig figyelemmel követem egy ideig, majd úgy állítom be a nyomon követésüket, hogy csak azok aktivitása jelenjen meg, akik mondanak vele valamit vagy megnevettetnek, esetleg nekem tetsző képeket tesznek közzé. Néhány alkalommal igazi kincset is találhatunk a híres emberek, nagy gondolkodók, művészek, tudósok vagy karizmatikus tanítók bölcseletei között. Mondjuk egy teljesen új izgalmas témát, vagy egy meglévőnek az újszerű megközelítését.

A természet. Szerencsések azok, akik nem szakadtak el még teljesen a természet szépségétől. Az ember ősi és egészséges mivoltánál fogva vágyik a természetbe. Az erdőbe, a rétre, a patak vagy a tó partjára, a hegyekbe vagy a világ túl oldalán még létező tiszta vizű tengerek mellé. Ezzel szemben az „igazán civilizált” ember a nagyvárosi betondzsungel közepén él, magas házakban összezsúfolt tömegekkel együtt lélegezve. Két órát ül a dugóban, hogy megtegyen egy tíz kilométeres távolságot otthona és munkahelye között. Naponta kétszer is. A munkahelyén még nagyobb tömegekkel van egy légtérbe zárva, és az üvegfalon keresztül jól láthatja a szomszédos irodaházak üvegfalait. Eléggé éles az ellentét. A városi ember ettől agresszívebb, testileg és lelkileg betegebb, mint vidéki társa. Mit tehet ez ellen, ha sorsa a hering konzervdobozhoz köti? Amikor nem a költséges és egyben önpusztító életformájának fenntartásáért küzd, keresse az alkalmakat, hogy eljusson a természetbe. Naponta a közeli parkba, hétvégén vidékre, az éves szabadságok során pedig egy aktívan felüdítő helyre. Ha elég ügyes, össze tudja kötni a kellemeset a hasznossal, úgy hogy mindezt a családjával együtt teszi. Arra is lehet alkalmat találni, hogy néha a csillagos eget együtt kémleljük. Például a hulló csillagokat augusztus 12-e körül. Ragyogó időben pedig forduljunk becsukott szemmel egy pár percre a nap felé, és hagyjuk erre a rövid időre a gondjainkat magukra. Lakótelepi másfél szobát is lehet úgy berendezni, hogy legyen benne némi élő zöld, színes és illatos kisvirág (szintén élő), és az unalmas tapéta helyett a falakon tájképek, vagy poszterek a kék lagúnákról, vagy arról, ami a szívünket igazán melengeti. Aki megteheti, az egy teljes szobát is kialakíthat relaxációs kuckónak vagy anti-pánik szobának.

A zene. Nagyon eltérő az ízlésünk. Ez így van helyén. Most gondoljunk azokra a ritka pillanatokra, amikor libabőrösek leszünk egy dallam hallatán, vagy egyszerűen csak jó közérzetet kelt bennünk akár egy viszonylag monoton szerzemény is. Nagyon kevesen vannak, akik nem csak az aktuális slágereket, a közismert művek híres dallamainak néhány percét és gyerekkoruk kedvenceit szeretik, hanem ezeken felül tudatosan szereznek maguknak olyan hallgatni valót, ami a háttérben szólva fejti ki kellemes hatását. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Amikor ezeket a sorokat írom az éjszaka közepén, egyedül ücsörögve egy recepciós pult mögött, a gépemen halkan szól egy Enigma című album, ami már hosszú ideje közel áll hozzám, és érzem, hogy jó hatással van a közérzetemre. Találjunk magunknak sok ehhez hasonlót. Van ebből is jócskán az interneten.

A rezonancia. Mi a manó? Benne van a nevében. Együtt rezgés. Olyan dolgok, amikkel közös hullámhosszon vagyunk, és lehet, hogy nem is tudjuk megmondani az okát. Van pedig bőven olyasmi, aminek irányában megmagyarázhatatlan, mégis erős és kellemes vonzalmat érzünk. A baj az, hogy egy röpke pillantás után gyorsan továbblépünk. Figyeljünk ezentúl tudatosan azokra az élethelyzetekre, tevékenységekre, helyszínekre és képekre, amik spontán váltanak ki belőlünk kellemes érzést, látszólag ok nélküli vonzódást. Nézzünk pár konkrét példát. Nincs rá különösebb okom, de a következő dolgok nagyon erős és pozitív érzelmeket váltanak ki belőlem: közép-magas hegyi táj tavakkal, egy csendes tóparti házikó erdővel a háttérben, tiszta vizű tó nádszélén fehér faház kikötött csónakkal, a gyönyörű harci mének, Árpád vitéz harcosai és maga a mellérendelés csodálatos szellemisége. Michael Talbot szerint az efféle vonzódások nem a véletlen művei. Előző életeink során játszottak fontos és pozitív szerepet. „Your past lives, a reincarnation handbook” (Előző életeink, reinkarnációs kézikönyv) című könyvében erről részletesen is ír. Ez sajnos nem jelent meg magyarul, és a használt példányok felkutatásába is komoly energiát kell fektetni. Nyilván ez sem véletlen.

Mindenkinek megvannak a maga szívet melengető tájai, vidékei, helyei és még sok más egyéb lehetséges dolog. A csillagos égbolt vagy éppen a szikrázóan kék, egy bizonyos állatfaj, esetleg letűnt idők képviselői, vagy egy hangulat, egy dallam, egy adott lelkület. Keressük ezeket tudatosan. Nem kell a fél világot beutazni, figyeljünk ezentúl arra, ami minden ok nélkül mélyen megérint minket, mondjuk internetes böngészés közben. Ne rohanjunk tovább. Keressünk hozzá hasonlókat, mentsük le a gépünkre, és ha biztosak vagyunk a belülről oly kellemesen bizsergető érzésben, jegyezzük fel ezt is a kis füzetünkbe. Vegyük körbe magunkat ilyen képekkel és élményekkel. Ha van rá lehetőségünk, rendezzünk be egy külön kis szobát tudatunk szent kápolnájának. Alakítsuk ki otthonunkat, kertünket vagy hétvégi nyaralónkat lelkünket megmosolyogtató módon. Csalogassuk a közelünkbe azokat a környékbeli állatokat, amik kedvesek a számunkra és még nem pusztultak ki, vagy nincsenek eltűnőfélben mint a gyerekkoromban millió szám fel-alá cikázó fecskék. Ha lesz egyszer még újra saját otthonom, biztos be fogok rendezni egy külön szobát magamnak, ami csak ilyesmivel lesz tele. Képekkel, tárgyakkal, illatokkal és a háttérben szóló zenével.

A rezonancia magyarázatot adhat velünk született fóbiáinkra is. Én például tériszonyos vagyok, pedig tudom, hogy nincs rá semmilyen konkrét okom. Végiggondoltam és kutattam a gyermekkoromat. Soha nem ért olyan trauma, ami ezt indokolttá tenné. Arra is emlékszem, hogy néhány évesen, apám biztonságot nyújtó kezét fogva sem mertem a második szintnél feljebb menni a jánoshegyi kilátóban. Egyesek a pókoktól, a városi galamboktól, mások valami teljesen mástól félnek. Használjuk ezt is ki a magunk javára. Most már tudjuk, hogy nincs szükségünk pszichiáterre, sem nyugtatószerekre és nem kínoz rejtélyes lelki betegség, ha valami megmagyarázhatatlan módon kelt bennünk félelmet. Még csak a lélekvándorlásban sem kell hinni. Elég ha tudjuk, hogy ez természetes része az életünknek, és eszerint kezeljük azt a maga helyén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.