A gondolkodás szintjein
A gondolkodás szintjein
Felismerés és elhatározás
Felismerés, keresés, kutatás egy lehetséges jobb után. A nagy kérdés feltevése: Miért? Ez a legfontosabb lépés. Ezzel indul el minden változás. Enélkül felesleges sorsunk jobbrafordulását remélnünk. A felismerés pedig nem csak annyiból áll, hogy nem jól van ez így, de még inkább azt jelenti, hogy nem is mehet ez így tovább, és bizony nekünk saját magunknak kell a sorsunkat a továbbiakban kovácsolni. Nagyon nehéz a kómaágyról lecibálni egy öntudatlan sérültet, hogy kezdjen el aktívan élni. Az első lépés annak a belátása, hogy csak saját magunk tudunk változtatni a helyzeten. Először a magunk életében, közvetlen környezetünkében, majd összefogva a megegyező szándékú társainkkal, nagyobb közösségek szintjén. Erre is képesek vagyunk mindannyian. Csak ne hallgassunk többé Pató Pál úrra és lustaságágunkat babusgató és teendőink halogatását sugalmazó gondolatainkra. Sem azokra, akik felmentenek minket ez alól a felelősség alól, vagy azt kívánják elhitetni velünk, hogy úgy sem tudunk semmit tenni a hatalmas erők ellenében, melyek a beteg világot jelenleg formálják. Ez alapvető tévedés. A világot mi magunk formáljuk. Jelenleg éppen azzal, hogy nem teszünk semmit, csak sajnáltatjuk és becsapjuk magunkat. A lottó ötös sem fog az ölünkbe hullani. Egyrészt azért, mert az is el van osztva előre, ugyanúgy mint termőföldjeink. Másrészt nem biztos, hogy minden gondunkat megoldaná az anyagiakon kívül, bár nyilvánvalóan most ezeket éljük meg a legnyomasztóbb teherként. Én nem fogom azzal butítani az olvasót, hogy a pénz nem boldogít, mert egy viszonylag gondtalan életszínvonalra szükségünk van ahhoz, hogy ne blokkolja minden más irányú törekvésünket a nélkülözés és a holnaptól való félelem. Nem kell emberi mivoltunkat megtagadni. Jó dolog kényelmesen élni, azzal foglalkozni, amivel igazából szeretünk. Ehhez előbb azonban sokat kell tennünk. Kifejleszteni azt a képességünket, hogy ebben a világban is tartalmas és boldog életet tudjunk teremteni magunknak. Az első szint elérése nem más, mint annyi minimális tudás és hit megszerzése, aminek segítségével életben tudjuk tartani azt a kezdeti lelkesedést, hogy változtassunk életünkön, hiszen képesek vagyunk rá. És ezt most kell elkezdenünk. A mai napon. Határozzuk el, és haladjunk célunk felé tántoríthatatlanul.
Először nézzük meg azt, hogy a gondjainkat vizsgáló előző fejezetből van-e olyan teendőnk, ami az ott leírtak alapján érdemes és alkalmas arra, hogy most azonnal nekifogjunk, anélkül hogy körülményeinken változtatnunk kellene előbb. Bizony van. Írjuk össze őket, és kezdjünk el azzal tudatosan gondolkodó emberekké válni, hogy megtisztítjuk magunkat a káros mérgek további fogyasztásától. Egy egészséges szervezet sokkal könnyebben fog neki az aktív edzésnek. Én a következőket tartom mindenképpen azonnal kikukázni valónak:
- Kapcsoljuk ki a tévét és a rádiót! Ne vegyünk többet újságokat és ne bámuljuk ugyanezeket a szemeteket online sem! Jártunkban-keltünkben is kerüljük tudatosan a reklámokat és a „közérdekű” hazugságokat!
- Hagyjunk fel a folyamatos panaszkodással, valós és vélt problémáink vég nélküli egymásra zúdításával, a világ minden szomorúságának a közösségi portálokon való megosztásával! Használjuk ez utóbbit és személyes párbeszédeink alkalmait inkább hasznos tudás, értékes gondolatok átadására. Ha alkalmunk és tehetségünk is van hozzá, nevettessük meg a másik embert.
- Hagyjunk fel a folyamatos ítélkezéssel és gyűlölködéssel! Higgyük el, hogy nem ártunk vele senki másnak az ég-világon, csak saját magunknak.
- Hagyjunk fel egészségünk rombolásával! Tegyünk meg először csak néhány kisebb kezdő lépést. Focizzunk, építsünk hóembert vagy kis faházat a kertben a srácainkkal, vagy rúgjuk a bőrt egy tornateremben együtt a régi cimborákkal. Együnk kevesebb csipszet, nasit és gyors ételt, telített zsírokat, sót és cukrot! Igyunk kevesebb kólát és töményet!
- Ne tömjük magunkat feleslegesen orvosságnak hazudott mérgekkel!
- Hagyjuk abba a szemetelést és a környezetpusztítást!
Ha a fentiek közül bármelyiktől, vagy akár többtől is sikerül megszabadulnunk, már is sokat tettünk magunkért. Észre fogjuk venni, hogy közérzetünk már e határozott kezdéstől is mennyivel jobb lett. Legyünk ugyanakkor módszeresek, mint ahogy az gondolkodó emberhez illik. Említettük már a befejezetlen ügyek kapcsán, hogy egyszerre csak annyi dologba fogjunk bele, amennyit teljes bizonyossággal be is tudunk fejezni, és ehhez állítsunk fel egy a saját életünkre vonatkozó fontossági sorrendet. Hosszas alapossággal végigvettük lehetséges problémáink sorát. Nyilván képesek vagyunk arra, hogy a ránk vonatkozókat kiválasszuk, és sorrendbe állítsuk. Máris készen állunk a harcra, a gonosz sárkánnyal való küzdelemre. De ne felejtsük el, hogy a gondjainkat jelentő sárkányfejeket egyenként kell levágnunk. Ne próbáljuk meg egyetlen hatalmas suhintással az összeset lecsapni. Nem fog sikerülni. Meg tudjuk ítélni, hogy melyik az az égető problémánk, amit biztosan száműzni tudunk az életünkből. Kezdjük azzal. Ha már kézzelfogható sikereteket értünk el az első megoldásában, a megszerzett önbizalomra építve szállhatunk szembe a következővel. Haladjunk szépen sorjában, egyesével, de biztosan. Tanuljuk meg most azt, hogy miként lehet belőlünk kiváló harcos, aki jó eséllyel szállhat a küzdelembe. Most a hazánk jövőjét formáló békés forradalmárok helyett legyünk egy ideig lélekbúvárok. A saját magunkéi.
Ha elmegyünk egy képzett pszichiáterhez az idegösszeomlásunkkal vagy pánik betegségünkkel, alapvetően három módszerrel fog belekezdeni a gyógyításunkba. És menjünk el, ha már nagyon ki vagyunk. Nem kell szégyenkezni, mint régen a bőr és nemi beteg gondozó osztályon, ha csak egy pattanások elleni kenőcsre volt éppen szükségünk. Ma Magyarországon a legóvatosabb becslések szerint is legkevesebb negyven százaléka a lakosságnak komoly idegi és lelki problémáktól szenved. Szerintem sokkal több. Nagyjából mindenki. Aki nem, az vagy egy megvilágosodott tanítómester, vagy pedig elméje oly szerény, hogy jól érzi magát, ha jut naponta egy üvegcse sósborszeszre. Esetleg nem rendes ember, például politikus, bankár, vagy más, kisebb pályán focizó bűnöző. A kevés kivételt kérem, hogy ezt ne vegye magára, de nekik nincs is szükségük ezt a könyvet elolvasni. Nyilván vannak olyanok is, akik magától értetődő módon képesek tartalmas és boldog életet élni, minden fajta szamárvezető nélkül. Keressük őket és tanuljunk tőlük. Aki elolvasta ezt a könyvet, fel fogja ismerni őket. Nagyon fontos a jó tanító mesterek tévedés nélküli megválasztása. Reményeim szerint ők lesznek majd újjászületett magyar népünk vezetői. Legfőbb ismérvük, hogy gondolkodnak és cselekszenek. Cselekedeteik alapján pedig könnyen eldönthetjük, hogy bizalmunkra érdemes emberek-e.
Szóval orvosunk három módszere általában a következő. Először is felírja a szokásos gyógyszereket. Ez nem old meg semmit, de lélegzetnyi időt nyerhetünk vele, amíg túljutunk a teljes összeomláson. Az idő hosszúságára azonban figyeljünk oda. A kizárólag csak az extraprofitban érdekelt gyógyszergyártók úgy keverik mérgeiket, hogy minél hamarabb kialakuljon a pirulákat nélkülözni nem tudó kényszerünk, magyarul a hozzászokás.
Doktorunk el kezd majd kutakodni gyermekkorunkban is, esetleg előző életeinkben, ami szintén nem haszontalan dolog, de nekünk egyelőre nem erre van szükségünk. A legjobban hasznosítható gyógymód, amit a jó doktor viszonylag könnyen meg tud, és remélhetőleg meg is akar nekünk tanítani, az a relaxáció. Lehet, hogy csak azért teszi, hogy egyfajta tudományos alaposságtól vezérelve későbbi hipnózisok reményében sok hasznos információt nyerjen a tudatalattinkból, de erre magunk is képesek vagyunk, ha akarunk odáig fejlődni. Nekünk a háromból most a relaxáció kell, és ha tehetjük orvos nélkül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
