Méltó régi nagy híréhez
Méltó régi nagy híréhez
Legyünk nyugodt szívvel egy kicsit nacionalisták, a szó pozitív értelmében és a saját magunk szolgálatában, hiszen mi magyarok több sebből vérzünk, mint az összes más nép együttvéve. Nyilvánvalóan ez nem véletlen. Gyönyörű hazánk földrajzilag pontosan ott helyezkedik el, ahol a pénzcsinálók és hatalomzabálók világának a lehető legnagyobb mértékben útjában áll egy legyőzhetetlen és elpusztíthatatlan nép. Fogalmazzunk még pontosabban. Az ország, azaz a Kárpát-medence ma is, és történelmünk során mindig sóvárgott zsákmány volt az idegen hatalmak számára, de a magyarok nélkül. Termőföldjeink kivételesen jó minőségűek és emellett könnyen művelhetők. Van folyónk és tavunk bőségesen. Igaz a mondás, hogy hazánkban találomra fúrhatunk a mélybe, mert vagy jó minőségű, ásványi anyagokban gazdag ivó- vagy gyógyvizet hozunk a felszínre, vagy ha elég mélyre hatolunk, akkor forró vizet, azaz geotermikus energiát. Legelőinken a barmok kövérre híznak. Gyönyörű, régen vadban gazdag erdőinket még mindig nem sikerült teljesen kiirtani. Ne feledkezzünk meg a földünk mélyén lévő kincsekről sem. A XVI. századig Magyarország állt az első helyen Európában az arany kitermelés tekintetében, és az ezüst bányászatnak is körülbelül az egy negyedét adta az összesnek. A réz és a bauxit bősége sem volt soha titok. A Mecsek mélyén rejlő urán kincs felbecsülhetetlen lehetőséget jelent ma is. De ha nem vágyunk többre, mint gyönyörködni a tájban, akkor ez az ország az, ahol ezt olyan változatossággal tehetjük meg, mint sehol máshol a világon. Arról is egyre többet hallani, hogy a Föld szíve, akár szakrális értelemben, akár energiamezők szempontjából nézve, a Pilisben van, egész pontosan Dobogókőn.
Értsük mindezt jól. Van mire büszkének lennünk pusztán születésünk okán is, és akkor még semmit sem tudunk valódi történelmünkről. Ugyanakkor ez nagy felelősséget is ruház ránk. Nem nézhetjük vágóhídra békésen vonuló birkákként, hogy ellopják alólunk ezt a gyönyörűséges kincset. Gyermekeink és unokáink jogos jussa ez, aminek védelmében túl sok hősi vér hullott már rá ahhoz, hogy egy sajnálkozó fintorral önként lemondjunk róla. Mire ez a könyv megjelenik, bankáraink és politikusaink már legalább két éve megegyeztek egymással, hogy melyikük hány ezer hektárt kap és műveltethet meg a termőföldekből a mi adónkból finanszírozva, addig, amíg busás haszonnal tovább nem adják az idegeneknek. És itt most nem E. T.-ről vagy a gülüszemű zsonglőr pilótákról van szó.
Nem kell most sem a kaszákat kiegyenesíteni. Elég egy ügydöntő népszavazás. A magyar föld a magyar népé, vagy a magyar királyé, vagy még inkább a Szent Koronáé, és az is marad. Nincs kis kapu. Pont. Ez elég naivnak hangozhat a jogban jártasabb olvasók számára. Igaz ugyan, hogy a demokráciának csúfolt népnyomorító rendszer lehetőséget ad vélemény-nyilvánító és ügydöntő népszavazás kiírására. Ez utóbbihoz nem is kell több, mint 200.000 arra jogosult magyar állampolgár aláírása. De. Olyan kérdésekben, ami a fennálló nemzetközi kötelezettség-vállalásainkat illeti, nem lehet népszavazást tartani. Értsük jól ez alatt a világot uraló bankár zsarnokoknak a semmi fejében fizetendő mérhetetlen uzsorát és hazánk nekik való önkéntes átengedését. Szintén nem dönthetünk a parlament, de még a helyi önkormányzatok feloszlatásáról sem, ugyanúgy, ahogy semmilyen formában nincs beleszólásunk az éppen regnáló bábkormány programjába és az aktuális adóterhekbe. Akkor még is csak fegyvert kell ragadnunk? Nem. Nem megölnünk kell népünk árulóit, még csak házilag készített bábfigura másukat sem kell ollóval szurkálnunk. Ha nekünk, az általuk halálra szántaknak sikerül időben összefognunk, akkor elszigetelődnek a magyar néptől, társaikkal, az idegen vérszívókkal és a többi kártékony ingyenélővel együtt, méghozzá távol e szent földtől. No és mi legyen akkor népünk akaratának érvényesítésével?
Van egy még hozzánk képest is csak maroknyi nép, az izlandi. 2008-ra a jelenlegi világrend teljesen összeroppantotta gazdaságukat. Nemzeti valutájuk nem ért semmit. Csodálatosat cselekedett ez a kicsiny nép, melynek még saját hadserege sincs. Feloszlatták a kormányt és a parlamentet. Felelősségre vonták az idegen hatalmakat szolgáló vezetőiket. A nép írt ki magának népszavazást, mely során az az egybehangzó akarata érvényesült, hogy az izlandiak soha egy fillért nem látva a rájuk kényszerített kölcsönökből, nem is fogják azokat visszafizetni. Gazdaságuk három éven belül teljesen helyreállt. Országuk ma az egyik legélhetőbb hely a világon. Fontos megemlítenünk, hogy ez a forradalom egyetlen csepp vér nélkül zajlott le.
Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen kicsiny ország, mely földrajzilag és politikailag is elszigetelt a világtól, ilyen sikert tudjon elérni? Ez elég jó példa az összefogás erejére. Arra, hogy mire vagyunk képesek, ha magunkért és egymásért cselekszünk. De ha követjük az ő példájukat, nem zúdítunk-e magunkra még több bajt? Mi sem földrajzilag, sem politikailag, sem gazdaságilag nem vagyunk elszigetelődve. Nem áll-e fenn ennek a veszélye? De igen, sőt nagyon is valószínű. Ugyanakkor mit veszíthetünk? Mit veszíthetünk, ha megszabadulunk makacsul belénk kapaszkodó parazitáinktól, földünk és életünk elrablóitól? Mekkora segítséget jelent nekünk az IMF, az ENSZ, az EU, a NATO, és a többi számtalan gitt egylet, a magyarnak látszó, de idegen kézben lévő állami intézményekkel együtt (például „Magyar” Nemzeti Bank), amik csak és kizárólag a bankár bűnözök érdekeit szolgálják népünk ellenében? Vagy itt van a számomra örök rejtély, a haszna-nincs svéd érdekérvényesítő liga. Csak meg leszünk valahogy a légterünk védelmére tökéletesen alkalmatlan Grippen vadászgépek és a Gislaved szöges téli gumik nélkül. Mi történhet legrosszabb esetben egy olyan néppel, melyet több mint ezer éve nem képes elpusztítani semmilyen hatalom? Mely kész meghalni szabadságáért. Amely dolgozik látástól-vakulásig, és amely nem mellesleg ma még birtokolja a világ egyik legjobb minőségű termőföldjét és bőséges ivóvíz kincsét.
Könnyes búcsút veszünk erőszaktevőinktől, megfogjuk egymás kezét, és békésen integetünk nekik, mint annak idején a távozó szovjet hadseregnek. Attól sem esünk pánikba, ha az ördög tudja kicsodák a világ túlsó oldalán a maguk érthetetlen pénzügyi szlengjén fogalmazva, kockázatosról megbízhatatlanná minősítenek le minket. Fityiszt mutatunk Stan és Pan bankár és biztosító társasági szövetségének, kimegyünk a földjeinkre, és saját magunknak újra megteremtjük a mezőgazdasági csodát, mely itt vár ránk a talpunk alatt. Bőven fog exportra is jutni, feldolgozó iparágakra, idegenforgalomra, gyógyturizmusra és minden más természeti kincsünket okosan és mértékkel kiaknázó tevékenységre. És meg ne feledkezzünk a magyar tudományos zsenialitásról, ami jelenleg szintén szabadulásra vár. Gazdaságunk talpra állításában vezető szerephez kell juttatni a kutatás-fejlesztést is. Mindezt a saját hasznunkra. Halálos pénzügyi intervenciótól sem kell félnünk. A ma már zömében csak számítógépeken létező hatalmas mennyiségű Dollár mögött nincs semmilyen fedezet. Mi megtartjuk a Forintot, és magunk fogunk gazdálkodni vele, miután a Nemzeti Bankot visszavettük magyar tulajdonba.
Visszaállítjuk a Magyar Királyságot. Ez azért fontos, mert egyrészt sosem szűnt meg törvényes módon (bár nyilván vannak akik a Vörös Hadsereg aktív jelenlétét legitimnek tartják). Másrészt a királyság, mint államforma egyik alapvető ismérve, hogy az ország földje egyetemlegesen a király, az egyedülálló magyar gyakorlat szerint pedig a Szent Korona tulajdonában van, és marad is. A magyar földnek nem lehetne elidegeníteni egyetlen porszemét sem. Észre kell vennünk a hasonlóságot saját életünk és hazánk sorsa között. Természetes esetben amúgy sem választható el egymástól. Ha egyénenként is meg tudunk szabadulni az óriásira nőtt kullancsainktól, és emiatt árat kell fizetnünk, tegyük meg. A lényeg mindig ugyanaz marad. Cselekedni kell. Összefogásban okosan gondolkodni, és cselekedni.
Vegyük át még egyszer. Ha gond van, vagy veszély leselkedik ránk, cselekedni kell, mégpedig nekünk magunknak. Más nem fog helyettünk. Ne remélje senki sorsának jobbrafordulását se másoktól, se lottó főnyereménytől. Nekünk magunknak kell megküzdenünk érte. A modern pszichiátria néhány képviselője találóan lottó típusú betegnek nevezi azokat, akik csak panaszkodni tudnak, de saját problémáikra a megoldást külső segítség formájában várják. Mindig meg lehet azt is pontosan határozni, hogy mit kell tenni. Kezdjük el ezt a tevékeny hozzáállást már most a magunkénak érezni, mert a TV előtt ölbe tett kézzel ülve csak még nagyobb pocakot és még magasabb koleszterin szintet növesztünk magunknak. Egészen addig, míg fotelünk sem lesz már, sem tévénk, amiből a vég nélkül áradó mocskot ész nélkül tömjük magunkba.
Térjünk vissza pár sorral korábbi kijelentésünkhöz. Legyőzhetetlen és elpusztíthatatlan nép a magyar? Hát eddig éppenséggel csak arról tanultunk, hogy kedvére sodort minket fel és alá a történelem vihara. Kevés kivételtől eltekintve, mindig elbuktunk, örök vesztesek vagyunk. Valami itt sincs rendben. A magyarnak elpusztíthatatlannak kell lennie, ha olyan hatalmaknak nem sikerült az évszázadok során eltüntetnie a térképről, mint a frank-bajor, a német-római, a tatár, az oszmán, a Habsburg, a brit–román és a szovjet, együtt azzal a számtalan összeesküvő galád hatalmassággal, akikről nem is tudunk.
A magyar népet azért nem lehetett idáig elpusztítani, mert szellemiségében, ősi lelkületének tisztaságában és erejében jóval felette állt a vesztét akaró rabló és gyilkos hordáknak, a világegyetem természetes rendje ellenében törekedő zsarnokoknak. Ha úgy tetszik, létünket maga az Univerzum védi. Ébresztő Magyarország! Ez nem csak kiváltság, de sokkal inkább kötelezettség is. Árulóinktól, akik egyre csak szaporodnak e hazában, gyengítvén folyamatosan e természetfeletti védelmező erőt, meg kell szabadulnunk. Most. Játszanak Monopolyt egymással és idegen gazdáikkal, ne ezzel a csodás, de mára már majdnem teljesen kivéreztetett nép maradékával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
