Társkapcsolat

Társkapcsolat

Kezdjük az alapokkal. Higgyük el, hogy hiányoznak. Vajon naivitás-e napjainkban egy életen át tartó szerelemről álmodni? A celebek világában biztosan az. Mi viszont pont azon munkálkodunk, hogy visszahozzuk életünkbe az igazi értékeket. Miért ne tudnánk teremtő gondolatainkkal magunkhoz vonzani a hozzánk illő társat? Egyelőre azért nem, mert fogalmunk sincs róla jelenleg, hogy egyáltalán ki lehet számunkra a nagy Ő. És ha létezik is, hogyan ismerhetjük fel őt? Én azt gondolom, hogy mindannyiunknak szüksége van kellő tapasztalat és tudás megszerzésére bármilyen fontos döntés meghozatala előtt. A felismeréshez pedig olyan lelki nyitottságra, rég elfeledett képességeink és érzékeink használatára van szükségünk, amiket előbb meg kell tisztítanunk a már jól ismert tengernyi mocsoktól.

Ha tapasztalatról beszélünk, miért van az, hogy apai szívünk büszkén dicsekszik vele, ha kamasz fiunk hazaállít egy csinos lánnyal, vagy uram bocsá' elcsábít egy szép özvegy asszonyt, miközben lánygyermekeinkre olyan acélból hegesztünk erényövet, amit semmilyen eszköz nem képes elvágni. Kettős mérce ez, ami jóval később csúnyán visszaüt, mikor a lányunk már válik. Ne értsen félre senki, nem esztelen szexuális szabadosságról beszélek. Mindent a maga helyén, a maga idejében, kinek-kinek a sajátja szerint. Ehhez bölcs, szerető és nyitott légkörű támogatásra van szüksége gyermekeinknek. Nem sokára erről is gondolkodunk.

Úgy vélem, hogy társunkhoz illenünk kell érzelmileg, értelmileg és testileg. Az ellentétek hosszú távon nem vonzzák egymást. Nyilván nem mondtam semmi újat. De vajon belegondoltunk-e valaha is részleteiben, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban, a hétköznapokban? Belegondolni csak akkor tudunk, ha már rendelkezünk kellő tapasztalattal, érettséggel, nyitottsággal és tudással. Nagyon fontosnak tartom, hogy éretlen gyerekekként ne kötelezzük el magunkat egy életre. Igaz ez a ló túloldalára átesve is, amikor a párválasztást tudományos vagy vallási alapokra helyezzük. Mindez megtörtént velem. Rosszul értelmezett tudatossággal és olyan bigott vallásossággal engedtem el magam mellől értékesebbnél értékesebb lányokat, majd választottam végül egy sérült éretlen gyereket páromul, ami égbekiáltó ostobaság és felelőtlenség volt. Felelőtlenség egymással és születendő gyermekeinkkel szemben. Ide tartozik az a meggyőződésem is, hogy gyereknek ne legyen gyereke. Ennek a legrosszabb esete az, amikor a leány úgy köti magához a szeretett fiút, hogy szándékosan nem ügyel a védekezésre. Sok ilyet láttam már sajnos. Kivétel nélkül elváltak, vagy boldogtalanok.

Azt is fontosnak tartom, hogy a párválasztás idejére legyen letisztult hitünk, világnézetünk, értékrendünk és kialakult személyiségünk. Tudnunk kell azt, hogy nem futunk versenyt az idővel. Ezt csak a média hazudja nekünk. És ismét itt járunk. A tudatunkat manipuláló reklámok, a hazug celeb világ, a magazinok csodaszépre photoshop-polt műanyag lényei és a multinacionális fogalomzavarunk elhitetik velünk, hogy a társunk egy kripli. Ha párválasztás előtt állunk, akkor pedig torz ideált alakítanak ki bennünk. Hasznos dolog Carl Gustav Jung anima és animus archetípusait tanulmányoznunk, de igazából nincs rá szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, napjainkban minden csak a külsőről szól. Ami természetesen fontos, de csak egy a sok lényeges szempont közül. Ne hagyjuk becsapni magunkat azzal, hogy megfelelési kényszereket akarnak gondolkodásunkba becsempészni! Programozzunk. Írjunk egy újabb okos szoftvert a tudatunk számára, hogy az képes legyen észrevenni a lehetőséget és látni a valóságot. Mindkettőből azt, ami a sajátunk, amit nem mások találtak ki nekünk. Az ok nagyon egyszerű. Nekünk kell a döntésünket és annak következményeit vállalni egy életen át. Senki másnak. Nyilvánvalóan nem akarunk rossz döntést hozni.

Ha szerencsések vagyunk, és van már társunk, akivel szorosan egymásba kapaszkodva sikítozhatunk életünk hullámvasútján, becsüljük meg nagyon. Ismétlésképpen, hogy ez ne legyen ennyire általános frázis: Állítsuk egymást életünk középpontjába, alá vagy fölé rendelés nélkül. Életünk értelme, céljai szóljanak egymásról és gyermekeinkről. Gondolkodjunk. Ne engedjük meg senkinek és semminek, hogy létünk legfontosabb és legalapvetőbb egységét szétrombolja.

Gondoljunk bele abba, hogy igazából mire vágyik egy nő és mire egy férfi. Már ennél a kérdésnél is az emberek nagy része csak sületlenségeket hord össze. Persze, hogy nagyon szép egy új német sport terepjáró. Én is szeretnék egyet. De sokkal inkább szeretnék igaz szerelmet, aki busszal jár egyszerű munkahelyére, de dolga végeztével nem vágyik másra, csak hogy velem lehessen. És ha együtt vagyunk, nem létezik semmi más a világon. Az sem érdekel minket, hogy az ablak előtt egy ócska bicikli van-e letámasztva, vagy egy harminc milliós autó hirdeti gazdája nagyszerűségét. Szolgáljon itt mentségül a hölgyek védelmében az a tudományos tény, hogy a drága autó látványa olyan biokémiai folyamatokat indít el bennük, amik a vonzódást azért táplálják, mert a sikeres és gazdag alfa hím alkalmasabb az utód jövőjének biztosítására. Elvileg. Ha már itt tartunk, az is biokémiai tény, és sokkal erősebb vonzódást vált ki, mint az előző, hogy a csókolózás során a két szervezet leellenőrzi, hogy mennyire különböző genetikailag az immunrendszerük. Minél inkább, a vágy annál erősebben tör utat egymás irányában. Használjuk ki ezt a lehetőséget bátran, akkor is, ha csak egy villamosjegy lapul a zsebünkben. Férfitársaimnak, akiknek a média kábítószereitől eltorzult látomásai vannak, innen üzenem, hogy a természetes női szépség iránti gerjedelem első sorban a kerek csípő és popsi látványa által fog tüzet, ami szintén biológiai folyamat az egészséges utód világrahozatalával összefüggésben. Aki már töltött el egy pásztorórát, pontosabban annak csak egy töredékét olyan nővel, aki a kifutókon és a magazinokban látható halálközeli élményeket kísértő csontvázakat mintázza, az többet nem vágyakozik hasonló élmény átélésére.

Az én véleményem szerint egy nő számára egy kapcsolaton belül a biztonság, önbecsülésének erősítése és egyedi értékességének elismerése a legfontosabb. A férfi ugyanúgy vágyik az elismerésre, első sorban érdemeiére. Emellett büszke akar lenni a feleségére és a gyerekeire, és kiszámítható jövőt akar a családja számára biztosítani. És ez így még mindig nem elég. Túl általános, nyilván nem illik mindenkire. Nekünk pontosan kell tudnunk, hogy mire vágyik a másik. Részleteiben és teljességgel tisztában kell lennünk vele, hogy mi a fontos a számára, mi az amitől értékesnek és fontosnak tartja magát és az életét. Sok esetben ezt ő maga sem tudja, vagy csak részben sejti. Most sem kell kétségbeesnünk. Nem kell drága és hasztalan önismereti tanfolyamokra vagy magánrendelésekre járni. Mi vagyunk azok, akiknek a legtöbbet kell tudnunk a másikról. Ez pedig másképp nem megy, csak ha a kezdetektől gyakoroljuk a teljesen őszinte, tabu mentes, a másikra odafigyelő, és legfőképpen kétirányú kommunikáció csodatévő gyakorlatát. Ha eddig nem tettük, kezdjük el most. Ennek az a kulcsa, hogy tekintsük társunkat életünk legfőbb szövetségesének, bajtársunknak a harctéren, de még inkább legjobb barátunknak. Ezt vegyük nagyon komolyan, mivel a legjobb barátunk az a személy, akivel őszintén tudunk mindenről beszélni. Nekünk pedig egyszerűen muszáj a társunkkal nap mint nap ezt cselekednünk, különben sorsunk közös vágánya előbb vagy utóbb elágazik.

Látnunk kell, hogy a tudás milyen mértékben öleli és szövi át egész életünket. Ahhoz, hogy mindent tudjunk a másikról, kell még két dolog. Az első, hogy ne legyenek titkaink egymás előtt. Még ha az esetleg egy konkrét dolog kapcsán ciki is egy nagy és erős férfinak, vagy egy okos kis tündérnek. Ha nincsenek titkaink egymás előtt, az szabaddá tesz minket. A szabadság pedig remek érzés. Ha nincsenek titkaink és ismerjük a másikat az ő igaz és teljes valójában, az összes létező fal leomlik közöttünk. Ettől kezdve együtt élünk és nem csak egymás mellett. A másik dolog, amire szükségünk van a már többször említett idő. Olyan idő, amit teljes egészében egymásnak szánunk, és közben csak a másikra figyelünk. Legyenek csak a társunknak szentelt alkalmaink mindennapjaink szerves részei. Minden egyes nap jelöljünk ki legalább egy órát, ami csak az övé, illetve egy másikat, ami csak a gyermekeinké. Olyankor ne létezzen senki és semmi más a világon. Ne felejtsük, nincs tabu, nincs titok, nincs mellébeszélés, nincsenek kimondatlan problémák, hiszen ezekkel magunkat csapjuk be, egész pontosan mindkettőnket.

Nagyon hasznos gyakorlat, amit több házaspárnál is látok alkalmazni az, hogy egy évben legalább kétszer elmennek csak kettesben néhány napra valahová, ha nem többre, hát egy hosszú hétvégére. Én emellett a csapatépítés mellett teszem le a voksomat. A munkahelyiről majd kimentem valamivel magam. Ha otthon jól végezzük a dolgunkat, akkor nem fogunk felmondó levelet kapni, és ezután azon bánkódni, hogy mennyi időnket áldoztuk fel feleslegesen. Mindez a másik oldalról szemlélve is igaz. Töltsünk minél kevesebb időt egymástól távol. Az ember hajlamos azokra hasonlítani, azok szokásait és értékrendjét felvenni, akikkel a legtöbb időt tölti együtt. Mi már rendelkezünk bizonyos mértékű védelemmel ezzel szemben, de sose becsüljük le a féken tartásunkra kitalált birka effektus hatékonyságát. Egymástól távol könnyeben alakul át értékrendszerünk, könnyebben letérünk arról az útról, amin közösen haladunk.

Ha már ismerjük társunk céljait és vágyait, mindent ami fontos a számára, kötelezzük el magunkat azok megvalósításában, képességeinek kiteljesítésében. Céljainak elérésében és vágyainak beteljesítésében. A válasz a kérdésre igen. Létezik sírig tartó szerelem.

Még néhány hasznos tanács. Először is a szex nagyon fontos. Az a perverz, aki az ellenkezőjét állítja. És valószínűleg valamilyen formában beteg is, hiszen testét-lelkét természetellenes elfojtásokkal kínozta vagy saját maga, vagy tudatlan szülei. A szex nagyon fontos, eltérő módon férfiak és nők számára, eltérően egyénenként is, de semmi képen sem hanyagolható el. Sem a kérdéskör, sem az aktív gyakorlása. Tessék ezen a területen is mindent tudni és elfogadni a másikról, majd képességünk legjobbja szerint megajándékozni vele őt. Igazi férfi akkor érzi jól magát az ágyban, ha kedvesét minél magasabb csúcsokba képes repíteni. A hölgy pedig, aki épp a felhők felett szárnyal, segít neki. Néha odasúg valami fontos információt, hiszen egészséges esetben a saját testét és vágyait ő maga ismeri a legjobban.

Fontos itt megjegyezni, hogy egyikünk sem tökéletes. Külsőleg sem. Kövessük az öltözködésnél már jól bevált alapszabályt. Ami előnyös, az tessék hangsúlyozni, ami esetleg kevésbé az, azt okosan nem az előtérbe helyezni. Ezen felül tegyünk meg mindent azért is, hogy a meghitt alkalmak során az elkerülhető vágyrombolókat ne vigyük magunkkal az ágyba. Ez alatt első sorban a higiéniát értem.

Rengeteg vita forrása anyósunk és apósunk szerepe a családunk életében. Itt is találjunk rá az egészséges középútra, amiről nem sokára szintén lesz szó. A lényeg az, hogy a mi házunk az a mi várunk. Ha sikerült életünk közös és egységes irányát kialakítanunk, ne engedjünk abba beleszólást senkinek. Papának és mamának őszintén a tudtára kell adni, hogy a mi várunkban a mi szabályaink bizony kötelező érvényűek. A papa mellőzze a politizálást, a mama pedig fejezze be az „utyulu-putyuluzást”, és kezdjen el értelmes magyar mondatokban beszélni a gyerekhez.

Szerencsére nem vagyunk egyformák. Ilyen módon sok mindenben különbözhetünk a párunktól. Ugyanakkor a feltétel nélküli szeretet teljes mértékben elfogadó. Ne akarjuk a párunkat megváltoztatni semmiben. Az azt jelentené, hogy így ahogy van, nem felel meg nekünk.

Utoljára a legfontosabb. Sokat olvastunk már a Cser-Darai idézetekben a mellérendelő szellemiség csodálatos természetességéről, egészséges tisztaságáról. Számunkra most a legfontosabb alaptörvénye a világegyetem ősi és természetes rendjének megfelelő gondolkodásmódnak az, hogy ember semmilyen formában ne birtokoljon másik embert. Ne akarjuk hát birtokolni a minket egésszé kiteljesítő csodálatos lényt sem. Csak meghalna tőle, mint a tündérek, akikben a felnőttek már nem hisznek. Szeret ő minket annyira, hogy a legtöbb idejét velünk akarja tölteni. Ne kössük rabláncra, ne zárjuk arany kalitkába. Nem fog ő elkóborolni. Egyszerűen csak ember, akinek természetes módon vannak más jellegű kapcsolatai is. Focizzon csak nyugodtan a haverokkal, menjen vidáman vásárolni a barátnőivel. Haza fog jönni. Hozzánk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!