Önbecsülés

Önbecsülés

Nem sokkal korábban azt olvastuk, hogy önbecsülésünk, ami nélkülözhetetlen eszköze a változtatásokat elindító gondolkodásnak és cselekvésnek, erősen közelít a nullához. A bevezető részben is utaltunk már arra, hogy bármiben, amiben kiválóak vagyunk, használjuk a kijelentő módot és az első számot. Miért fontos ez? Fogalmazzunk egy kicsit bátrabban. Ahhoz, hogy ki tudjuk menekíteni magunkat abból a valóságból, amiben a jelenleg mások által irányított tudatunk működik, egy olyan valóságba, amit mi magunk teremtünk meg tudatunk teljes birtokában, magától értetődő módon magabiztosaknak és elszántaknak kell lennünk. Ez pedig nem lehetséges kellő önbecsülés nélkül.

Érdemes határvonalat húznunk az önismeret és az önbecsülés fogalmai közé. Mi nem mélyedünk el most az önismeret módszertanában. Nem arra van szükségünk. Ami elmúlt, az eddig tartott. Most új embert, új jövőt építünk. A kérdés felvetése tehát nem úgy hangzik helyesen, hogy ki vagyok én, hanem úgy, hogy milyen embert akarok faragni magamból, hogy milyen lehetőségeim vannak egy tartalmasabb és boldogabb élet megteremtésére, képességeim kiteljesítésére, gondolkodásmódom tudatossá és hasznossá formálására. Saját magunk ismerete kapcsán csak két lépést tartok fontosnak ebben a könyvben. Az első belátni azt a tényt, hogy jelenleg nem gondolkodunk, csak kényszeresen reagálunk az adott helyzetekre. A másik, hogy tisztán lássuk, milyen felesleges terhektől kell megszabadulnunk és milyen adottságaink, képességeink vannak, amiket tudatosítva és továbbfejlesztve haladhatunk a céljaink felé.

Térjünk vissza az önbecsülés alapkövéhez. Alapkő, ami nélkül nem tudunk építkezni. Láttuk az eddigiekben bőven, hogy mennyit tesznek ellene zsarnokaink. Nyilvánvalóan fontos szerepet tölt be értelmünk csiszolásában. Önbecsülésünk első sorban azt jelenti, hogy hogyan érzünk önmagunk irányában és milyennek látjuk magunkat. Ez az esetek többségében sem külsőségekben, sem belső tulajdonságok tekintetében gyakorlatilag nem áll semmilyen kapcsolatban a valósággal. Azokra az információkra, élményekre és impulzusokra épül, amiket beengedtünk a tudatunkba. Beengedtük, és ott valóságunk építőköveivé váltak. Gondoljunk mindarra a mérhetetlen mennyiségű szemétre és manipulációra, amiről már tudjuk, hogy folyamatosan szennyezi lelkünket és értelmünket.

Ha önbecsülésünktől függ az, hogy milyen mértékben hiszünk abban, hogy képesek vagyunk célokat elérni, ugyanakkor az nagyjából a nullával egyenlő, nem kell csodálkoznunk, hogy teljesítményünk és hatékonyságunk szintje túl alacsony, nem haladunk semmilyen irányban, és közérzetünk jövő képünkkel együtt csak egyre rosszabb lesz. Energiaitalok tucatjaival stimuláljuk az agyunkat, hogy képesek legyünk értelmünk valódi szintjét meg sem közelítő munkahelyi és más csekély értékű teendőinket ellátni. Még komolyabb gond lehet ez céljaink megvalósítása terén, mivel azok már valódi cselekvést kívánnak meg tőlünk, ami éleslátást és kellő értelmet követel meg.

Ha ez az önbecsülés nevű dolog ilyen fontos, mit tegyünk hát konkrétan építésének érdekében? Először is ne engedjük be azt a temérdek szemetet és hazugságot tudatunk eredetileg csodálatos világába, amikről már pontosan tudjuk, hogy ártalmasak. Olyan ez, mint az ezernyi tonna sittet a virágos rétre borító teherautók okozta pusztítás. Állítsunk természetvédő őrt tudatunk kapujába.

Ezután vizsgáljuk meg őszintén, hogy milyen embernek tartjuk magunkat. Ez nem önismereti tanfolyam és nem is mélylélektan, csak néhány egyszerű kérdés, amire válaszolva tisztán láthatjuk, hogy jelenleg hogyan érzünk magunkkal kapcsolatban. Milyen férj vagy feleség vagyok? Van-e tartalma és értelme az életemnek? Hasznos-e a munkám, amit végzek? Szeretnek-e azok az emberek, akik értékesek számomra? Szeretnek-e a gyerekeim, a szüleim és a társam? Van-e valami, amiben nagyon jó vagyok? Hogyan irányítom mindazt, ami és aki rám van bízva, ha mást nem akkor saját magamat? Szakítok-e időt hasznos tudás megszerzésére, hogy működésben társam az értelmemet? Vannak-e érzéseim önmagammal szemben? Mik azok? Gondolkozzunk el a válaszainkon, és ne szerénykedjünk feleslegesen a magunk rovására, ha vannak értékes tulajdonságaink. Valljuk azokat bátran a magunkénak és erősítsük ezt az érzést tudatosan és folyamatosan. Ha valami értékeset értünk el, azzal a ténnyel is tegyük ugyanezt. Írjuk be ezeket mind kis füzetünkbe. Ha elindultunk saját életünk irányításának útján, jegyezzünk fel minden egyes mérföldkövet, hiszen oda már saját erőnkből jutottunk el. Minden nap nézzük át a listánkat. Szorgos, rendes ember vagyok. Fáradtan is mindig szakítok időt a gyerekeimre. Nem csalom a feleségem. Sikerült teljesen leszoknom a panaszkodásról. Nem nézem már két hónapja a Győzike-Mónika-Józsika show-t. És így tovább. Biztassuk magunkat ezzel további haladásra.

Vegyük mindezt nagyon komolyan. Kellő önbecsülés hiányában mindig mások véleménye, az aktuális divathóbortok és a már jól ismert agymosó csatornák fogják cselekedeteinket meghatározni. Folyamatos kényszert érzünk másoknak megfelelni, mások előtt többnek, gazdagabbnak, sikeresebbnek és jobbnak látszani. Ezzel nem csak a világnak hazudunk, de saját magunknak is, és ez a folytonos hazudozás fogja megteremteni azt a valóságot számunkra, ami az életünk. Elegendő önbecsülés birtokában ugyanakkor nem fog számítani, hogy ki mit gondol, vagy hogyan vélekedik rólunk. Ne törődjünk azzal sem, ha félkegyelműnek tartanak különbözőségünk okán. Cselekedjük azt, amit elhatároztunk, amiben hiszünk, amit lelkiismeretünk diktál, amik mi magunk vagyunk hazugságok, tettetések és megfelelési kényszerek nélkül.

Semmi ne tudjon helyes szándékunktól eltántorítani, vagy az utunkról letéríteni, ha sikerült a megfelelőre rátalálnunk. Ne érdekeljen, hogy mit mondanak vagy gondolnak mások. Különösen azok, akik nem részei az életünknek és azok, akik még nem rendelkeznek az önálló gondolkodás képességével. Ha elértük az elszántságnak és a magabiztosságnak ezt a szintjét, akkor is maradjunk óvatosak. Csak nagyon kevesek véleményére adjunk, és őket is alaposan válogassuk meg. Gondolatban rajzoljunk meg egy kört, és azon belülre csak azokat engedjük be, akikről biztosan tudjuk, hogy feltétel nélkül szeretnek minket. Lépjünk ki minden egyoldalú kapcsolatból, akár munkahely az, akár egy barátságnak látszó tárgy, egy rossz albérlet, vagy éppen párkapcsolat. Nem szolgálja az érdekeinket, hosszú távon pedig tönkretesz minket. Mindez ismét egy komoly vállalkozás, hiszen megint olyan automatikus beidegződésektől kell megszabadulnunk, olyan pusztító méregtől, ami értelmünk felszíne alá már nagyon mélyre szivárgott le. Első helyen a mindenkinek való megfelelési kényszertől, vagy ha úgy tetszik, a folyamatos versengéstől.

Önbecsülésünk erősödésének gyakorlati hasznát látni fogjuk a mindennapok során is. Magabiztosság fog sugározni belőlünk, amit a többi ember is látni majd. Ez sikereket fog eredményezni számunkra, mondjuk egy állásinterjú alakalmával, vagy ha tetszik nekünk egy hölgy, illetve egy úriember figyelmét akarjuk felkelteni. Lehetnek ezek apróbb eredmények is. A lényeg, hogy legyenek. A hétköznapok során elért sikerek egymásra épülő módon fogják önbecsülésünket építeni, míg az elég nagyra nem növekszik bennünk ahhoz, hogy komoly akadályok leküzdésének tudjunk nekifogni. Ez a tétel sajnos fordítva is igaz. Ha valamit görcsösen, kényszerből, romokban heverő önbizalommal próbálunk meg elérni, az vagy nem sikerül, vagy rosszabb lesz mint volt. Ha viszont hiszünk magunkban, tudjuk, hogy képesek vagyunk megcsinálni, akkor sikerülni fog, bármi legyen is az. Sikerül véghezvinnünk, amit elterveztünk. A céljainkat. Ezért áll számunkra az önbecsülés központi helyen, mert nélküle nem tudjuk tudatos gondolkodással sorsunk irányítását a kezünkbe venni.

Álljunk meg egy rövid összefoglalás erejéig, mielőtt belefogunk további területek vizsgálatába, nehogy elveszítsük a fonalat, vagy zúgni kezdjen a fejünk a látszólag össze nem függő sokféleségtől. A menetrend tehát a következő: alaposan feltérképezzük összes lehetséges bajunkat és azok forrásait. Amin már most tudunk változtatni, mint például megrögzött negatív szokásainkon és a mértéktelen lelki szemét fogyasztásán a képernyőn keresztül, azt iktassuk ki azonnal. Írjuk be ezt kis füzetünkbe, és nézzük meg minél többször napközben, mert amilyen automatikusan cselekedjük jelenleg a káros dolgokat, olyan automatikusan kell, hogy a panaszkodásnak, ítélkezésnek és társaiknak a tudatunk azonnal tilos jelzést mutasson. A meglévő pozitív listánkkal és eredményeinkkel pedig kezdjük el építeni az önbecsülésünket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!