Ütött az óra
Ütött az óra
Hogyan lehetséges az, hogy a XXI. század második évtizedében emberek milliárdjai még mindig éheznek, nem jutnak tiszta ivóvízhez, gyermekeik napi egy dollárért használt számítógépeinket és más veszélyes hulladékainkat szerelik szét puszta kezükkel? Hogyan lehetséges az, hogy akik viszonylagos jólétben élnek, azok is csak rabszolgák? Testüket és lelküket betegségek gyötrik, tulajdonaikat jelzálog terheli. Használati eszközeik nagy része ötven éve elavult, a környezetet súlyosan és feleslegesen pusztító technológiákra épül.
Csakis mesterségesen, gonosz szándékoktól vezérelve, az emberiség fejlődésének irányával ellentétesen haladva, anyagi és hatalmi érdekeknek alárendelve és tönkretéve minden élőlényét a Földnek.
Az ipari forradalom a XVIII. század második felében zajlott le. De ha azt hisszük, hogy a szó szoros értelmében gőzerővel megindult modernizáció valami áldásos jónak volt a kezdete, akkor tévedünk. Abból a Nagy-Britanniából indult ki, ahol ugyanabban az időben a bankárok végleg a kezükbe vették a gazdasági élet, a kormány és az uralkodók irányítását. A kizsákmányolás olyan mértéket öltött, hogy az emberek fiatalon vagy gyerekként haltak bele a túlzottan sok munkába és a leírhatatlan szegénységbe. Mindez elterjedt az egész civilizált világon. Ugyanakkor a tudomány soha nem látott mértékű fejlődésével minden képzeletet felülmúló új eszközök váltak elérhetővé széles rétegek számára. Hogy ezek a tömegek életben maradjanak és vásárolják is az új csodákat, enyhíteni kellett kicsit a halálos szorításon. A második világháborút követő évtizedekben pedig a világot kezükben tartók egy viszonylagos jólétet engedélyeztek az emberek számára. A tudományos fejlődés további vívmányaihoz viszont már nem engedtek minket hozzáférni. Ehelyett az elavult eszközök használatát terjesztették el az addig nyomorban vegetáló ázsiai és afrikai milliárdok számára is. Így lehet az, hogy akárcsak ötven évvel ezelőtt, a mai napon is ugyanúgy színes tévét bámulunk, kőolaj származékok hajtják közlekedési eszközeinket, ugyanolyan hűtőgépekben tároljuk az egészségünkre káros élelmiszereket, drága pénzért veszünk magunknak rossz minőségű vizet és múlt század közepi eljárással sokszorosítjuk zömében felesleges papírjainkat. És ezt lehetne a végtelenségig sorolni. Akiben most ellenérvek támadnak a telekommunikáció és a multimédia utóbbi idejű rohamos fejlődése és terjedése kapcsán, az gondoljon bele abba, hogy ezek az eszközök valójában milyen célokat szolgálnak. Elsősorban az emberi kapcsolatok tovább silányítását, a mérhetetlen mocsok és hazugság tudatunkba való beültetésének hatékonyabbá tételét. A fejlesztésük és terjesztésük ilyen módon engedélyezett.
Az egységessé tett világon mindent az extraprofit immár értelmetlen és öncélú további felhalmozása határoz meg, aminek a csúcsán a háború és a kábítószer a legnagyobb hasznot hozó két üzlet. Az aranykor helyett az új világrend érkezett el a tudomány és annak vívmányai, az alkalmazott technológiák számunkra már nem is ismerhető mértékű fejlődésével. Ahelyett, hogy az az emberiséget szolgálná, gyakorlatilag kiírtja azt, néhány száz szociopata világuralmi kényének a szolgálatában.
Ideje belátni a jelenlegi orvoslási gyakorlat teljes kudarcát is, hiszen az mára nem csak magától az embertől került beláthatatlan messzeségbe, de magától a gyógyítás szándékától is. A nyugati kultúrákban az orvosoknak nincs választási lehetőségük. Kénytelenek az olcsón előállított, de mégis drágán forgalmazott hatástalan mérgekkel tömni a betegeket a kizárólag csak az extraprofitban érdekelt gyógyszergyártó globális óriások szolgálatában. Ez utóbbiak minden hasznos ősi és új tudást alternatívnak bélyegeznek és megtiltják az arra alapuló gyógyítás finanszírozását az egészségbiztosító társaságoknak, akik ugyanúgy az ő tulajdonukban vannak. A tudományos ismeretek mai rejtett szintjén gyakorlatilag már nem szabadna betegségeknek és születési rendellenességeknek előfordulnia. És hogy ez a néhány sor ne csak elméleti okoskodásnak tűnjön, tessék belegondolni konkrétan egy édesanya helyzetébe, akinek nincs választása. Végig kell néznie, ahogy beteg gyermekének olyan mérgeket adnak, amiktől kihullik a haja, egészséges sejtjeit addig bombázzák sugárnyalábokkal, amíg a kicsiny szervezet odáig le nem gyengül, hogy egy nátha is halálos veszélyt jelent rá. Ha a gyermek a hosszú tortúra után mégis életben marad, az egyedül az ő érte aggódó és fohászkodó szeretetnek köszönhető.
Hogy mi köze ennek a kvantum fizikához? Ő az a tudományág, akinek nem lehet hazudni, akit nem lehet elnyomni, kizsákmányolni, ideológiai tévmesékkel becsapni, vagy egyáltalán bármilyen keretek közé szorítani. És nem lehet az útjába állni sem. Ezt a szellemet már nem fogja Dagobert bácsi a palackba visszagyömöszölni. És egyre erősebben fénylő szellemiségét sem tudja már sokáig az emberek elől elrejteni. És most jön a lényeg, mielőtt infarktust kapnánk a vizsgadrukktól.
Nekünk a kvantum fizikát nem megtanulnunk kell, hanem tanulnunk kell tőle. Az egészséges és magas szintű tudatos gondolkodás megtestesítőjétől. Olyantól, aki maga az Univerzum természetes ősi rendje és szellemisége. Nem kell tudnunk besorolni az apróságokat aszerint, hogy anyagi részecskék-e, vagy kölcsönhatásokat közvetítenek, esetleg tömeget biztosítanak a többiek számára. Lehet, hogy feleslegesen is magolnánk, mert holnapra kiderül, hogy mindez csak egy csoport tudós képzeletében létezett, a valóságban pedig nem.
No és mit tanuljunk el a kvantum fizikától, amit hasznosítani tudunk a saját életünkben és az emberiség érdekében? Azt, amit már pár sorral feljebb olvastunk róla. Nem lehet erőszakot tenni rajta. Nem lehet szabadságában korlátozni. Nem tudja senki kénye-kedve szerint kihasználni, vagy mások becsapására alkalmazni. A kvantumfizika legfontosabb tanítása számunkra az, hogy az lesz a valóságunk, amit tudatunk erejével mi magunk teremtünk meg. Ha pedig nem teremtünk, akkor nem lesz saját valóságunk. Maradunk tudatlanok, akik még azt sem látják magukról, hogy nem a bankok csilicsálé ügyfélszolgálatán várakoznak, hanem a halálsoron.
Így kapcsolódik egymáshoz minden, amiről eddig ebben a könyvben olvashattunk. A fejezet hátralévő részében néhány olyan témát szeretnék érinteni, amiket ugyanúgy nem tanítottak nekünk az iskolában, és amik között reményeim szerint mindenki talál a maga számára legalább egy izgalmasat és érdekeset. Olyat, aminek kapcsán érdemes elgondolkodni, aminek megéri a nyomába eredni, hogy megismerjük legújabb felfedezéseit és kutatási eredményeit, esetleg a téma szakértőivé váljunk. Kezdjük mindjárt a kedvencemmel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
