Ma ismét sikerült olyan dolgokkal szembetalálnom magam, amit nem igazán tudok megmagyarázni. Vagyis próbálok, de hogy mi az igazság arra talán sosem fogok rájönni. Biztos mással is előfordult már, hogy amiatt hozott meg egy régóta halogatott döntést vagy amiatt tudott megvalósítani egy régi dédelgetett álmot, mert valami jelet sodort az útjába a sors, ami egyértelműen azt sugallta, hogy igen, most jött el az idő. Nekem is számos olyan tettem volt már életem során, amiben egy ilyen kis aprócska jel vagy útbaigazítás segített. Így visszagondolva kicsit ijesztő is a dolog, mert ezek a legváratlanabb helyeken és időben voltak képesek megtörténni. Másoknak teljesen jelentéktelen apróságok, de ahogy felfigyeltem rájuk nekem azonnal ''ismerősek'' lettek és tudtam mihez kössem őket. Valahogy úgy kell elképzelni ezt az érzést mint mikor szakítassz a szerelmeddel, még friss a seb és bárhova mész mindenütt boldog szerelmespárokat látsz. Bármikor bekapcsolod a rádiót szerelmes szám szól. A TV-ben mindig csak romantikus filmek mennek és ha úgy döntessz újságot olvasol, akkor bárhova is lapozol mindenütt csak boldog és kiegyensúlyozott párok mosolyognak rád. Azt hiszem ezt már sokan átélték és visszanézve kicsit nevetséges is a dolog. Mondhatnánk, hogy ezek valójában mindig ott vannak, a hétköznapok részei, de amikor a lelkünk sebezhetővé válik mondjuk egy szakítás miatt, akkor ezek a dolgok felerősödnek és amennyire nem akarjuk éppen annyira intenzíven fogjuk észrevenni ezeket a jeleket.
Azt hiszem van ennek a dolognak egy másik oldala is, nálam legalábbis biztosan. Én úgy hívom megérzés, de ez a szó valószínűleg mindenkinek mást jelent. Az előbb említett jeleket akkor észlelem, amikor valamit elrontottam, valami hiányzik, valamire vágyom vagy éppenséggel valami nagyon fáj, amit nem tudok feldolgozni. Ilyenkor talán a tudatalattim vagy talán valami magasabb síkú dolog segít, hogy hogyan kezeljem a helyzetet és hogyan lépjek tovább. Megjelennek a jelek, vezetnek előre és még ha nehezen is, de hozzásegítenek a megoldáshoz.
Az előbb a megérzésről beszéltem és ez szintén egy érdekes téma. Az életem sorsdöntő fordulatai előtt mindig volt bennem egy magasabb rendű érzés, amit szavakkal nehezen lehetne körülírni. Én mégis tudtam, hogy hamarosan valami hihetetlenül intenzív, jó vagy éppen rossz dolog borítja fel majd az életemet. Így volt ez akkor is mikor egyik napról a másikra minden előjel nélkül szakított velem az akkori párom. Hazaért Párizsból, de ahogy közeledett felém én tudtam, hogy benne megváltozott valami, éreztem, hogy fájni fog és mielőtt kimondhatta volna rákérdeztem én: ''Ugye azt akarod mondani hogy vége?'' Az arcáról sugárzott a megdöbbenés és már tudtam, hogy mi lesz a válasza. Nem ez az egyeten eset, sorolhatnám napestig mennyi mindent ''tudtam'' előre. Talán még a változtatás lehetősége is fenn állt sok esetben, mert ha éreztem hogy baj lesz, akkor tehettem volna ellene valamit. Mégsem tettem, mert bennem volt, hogy az egész olyan irreális. Csak eltúlzom. Hülyeség. Nem lesz semmi baj. És mikor megtörténik csak ott állok lemeredten és hitetlenül. Mintha képes lennék érezni a megváltozott rezgéseket, érzem ha kibillen az egyensúly és megbomlik a rend. De ehhez már hozzászoktam... A jelek számomra sokkal misztikusabbak, sok sok olyan példát tudnék ide is felhozni, amit talán el sem hinnének sokan. Most pedig szintén itt vagyok, a mai napon kb. 3-4 teljesen egyértelmű jelet kaptam. Talán csak én gyártom őket, mert hiányzik valami/valaki. Talán tényleg egy felsőbb segítség próbálja sugallni hogy mit kéne tennem. De most nem hallgatok ezekre, valamiért nem merek. Igazából tanácstalan vagyok és próbálom megérteni mi miért történik...
De ahogy minden irodalmilag megformáltabb írás végén ott a konklúzió, úgy itt is leszűröm: Mindegy, hogy ezeket a jeleket te gyártod vagy bármely más erő. A lényeg az, hogy meg kell tanulni figyelni rájuk, tudnod kell mit akarnak sugallni számodra és ha ezt sikerül megértened, akkor egy lépéssel közelebb jutsz a lelked újabb titkának megfejtéséhez. A megérzésektől pedig nem kell félni. Meg kell tanulni elfogadni. És ha úgy érzed valami már nem ugyanolyan, akkor merni kell változtatni rajta...

Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen... Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.
Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? Nagy kérdések ezek, a válasz pedig talán nem is olyan nehéz... Önzőek vagyunk és ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni...csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett.
Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél. Észrevennél olyan dolgokat, amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem tűnnek.
Mikor érezted utoljára a szél simogatását az arcodon? Mikor álltál meg gyönyörködni az út szélén egy virágban? Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt? Mikor? Talán míg kicsi voltál. És milyen szép dolgok is ezek, nem? Kár, hogy manapság már szinte kinevetik azt, aki ezek közül bármelyiket is megteszi. Nem illik be ebbe a hibátlan társadalomképbe. A mai világnak már nem ez a szép. Lassacskán kezdünk érzéketlenné válni a valódi szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt. Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene. Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az ''én'' felett. Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap, újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből. A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet. A hétköznapokban már ritkán. Persze ki vagyok én, hogy megmondom mi a helyes és megítélek másokat? Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változtatni. Nem a világot megváltani, csak magamat. Szeretném, ha minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és ledobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság. Mert aki boldoggá tehet az csakis önmagad! Reményteli néha olyan valakivel találkozni, aki képes így élni. Ritka, de vannak ilyen emberek. Én is ismerek párat és mindig csodáltam őket. Nekik az élet nem szenvedés, és az új nap nem csak egy ismételt fordulat a mókuskerékben, hanem annál sokkal több. Árad belőlük a szeretet, a vidámság és a gondtalanság.

Nem is tudnám jobban kifejezni a gondolataimat, mint ahogy Gabriel Garcia Marquez tette:

''Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, ''szeretlek'', és nem tenném hozzá ostobán, hogy ''hiszen tudod''. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, ''sajnálom'', ''bocsáss meg'', ''kérlek'', ''köszönöm'' és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.''

Köszönöm, hogy elolvastad a gondolataimat.

A napokban sikerült megnéznem a Pillangó-Effektus című film második epizódját és hasonlóan az első részhez ([link]) ez is elgondolkodtatott. Persze ezek az alkotások már kicsit fel vannak gyúrva, kicsit elrugaszkodnak a valóságtól és inkább olyan hollywoodi megvilágításba helyezik ezt az egész dolgot, mégis az alaptétel és a filmek gondolata azt hiszem érdemel pár szót. Talán sikerül rávennem néhány olvasót arra, hogy mélyebben belelásson, ahogy én is tettem.

A művek alapgondolata a következő: ''Ha egy pillangó szárnya rebbenésével megmozdítja a levegőt Pekingben, akkor abból esetleg egy hónap múlva New Yorkban hatalmas viharrendszer támadhat.'' Ez persze első olvasatra butaságnak hangozhat, de ha kicsit megállunk és jobban belegondolunk, akkor máris értelmet nyernek a dolgok. Ez az úgynevezett káosz elmélet (a káoszt itt nem a hétköznapi nyelvben vett értelmében használjuk, hanem az időbeli viselkedésre) arra próbál rávilágítani, hogy minden kölcsönhatásban van mindennel, cause and effect (ok-okozat). Minden egyes kis lépésed, döntésed, kimondott hazugságod hatással van valamire és meghatározza az egész jövődet. Hányszor mondjuk azt életünk során, hogy bárcsak visszamehetnénk a múltba és pár dolgot másképp csinálhatnánk... Hányszor gondolunk arra, hogy de jó is lenne újraélni azokat a régi boldog vagy épp emlékezetes pilanatokat. Sokszor átfut az is az agyunkon, hogy mi lett volna, ha akkor és ott másképp cselekedünk, mást mondunk. Bizony, ha képesek volnánk visszamenni az elmúlt időkbe, akkor egy apró kis dolog megváltoztatása is felboríhatna mindent az életünkben (a film is erre a helyzetre építkezik). Csak gondolj bele: Álmaid nőjét nem szólítod le a bárban vagy másik iskolába íratkozol be. Hol lennél most? Ez az a kérdés, amire senki nem tud válaszolni és talán nem is fog tudni soha (kivéve akkor ha kifejlesztik az időutazást, de erre mostanában nem sok esély van)

Persze most mondhatnánk, hogy ezen merengeni balgaság, mert úgy sem tudjuk megváltoztatni a dolgokat és mi ebben az egészben a pláne? Néha jó elgondolkozni, hogy mi lett volna, ha, de a lényeg most nem ez. A múlton nem tudunk már változtatni, de a jövőn még igen! És ha az ember belegondol és átérzi, hogy minden döntésének mekkora súlya van, akkor talán jobban mérlegeli, hogy mikor és mit tesz. Mert ha egy pillangó képes egy szárnycsapásával tornádót előidézni a világ másik felén, akkor egy apró rossz döntés és az életünk máris mellékvágányra csúszhat...

Voltatok már úgy, hogy hangosan szólt a zene, ti csak ültetek és közben valahogy a zene és a gondolataitok egybeforrtak? Nem igazán tudom ezt szavakkal leírni, ezt érezni kell. Ezt élem most át és leírhatatlan egy dolog... Fura ahogy a hangok új gondolatokat és vágyakat ébresztenek. Mintha táncra perdülne a lelkem. Felfordul belül minden, előjön jó és rossz egyaránt, de ezt az egészet a felszabadulás érzése követi. Elszámolsz magaddal, rendet raksz a lelkedben. Álmok halnak meg, néha újak születnek, és mindez a zene hatására.

Biztosan veletek is előfordult már egy számodra megindító számot hallgatva, hogy elmerültél benne és egyszercsak azon kaptad magad, hogy már nem is a szobádban ülsz, hanem másutt jársz. Szinte repülsz. Távol, messzire a valóságtól és a realitástól. Nem számít milyen stílust szeretsz, nem számít ha rocker vagy és az sem ha megszállott trance rajongó. A zene mindenkiben képes felszabadítani valamit. Nincs olyan ember, akire nem hatna, aki mást mondd az hazudik. Mindig veled van, felvidít, ha szomorú vagy, ellazít, pihentet, kikapcsol.

Ha úgy érzed összeesküdött ellened a világ és semmi sem jó, ha azt hiszed ennél már csak rosszabb lehet, ha kudarcok és csalódások sorozata ér, akkor csak tedd fel a kedvenc lemezed, indítsd el a kedvenc számod, ülj le, csukd be a szemed és hagyd hogy magával ragadjon. Rövid időn belül táncra perdül a lelked és talán megérted miről is beszélek.

Ez a kis szösszenet acélból jön létre, hogy kicsit bepillantást nyerhessetek a zenélés világába, azon belül is inkább a kezdeti lépéseket fogja megcélozni eme rövid fogalmazvány.

Azt hiszem nem csak én voltam egyedül, akit mindig is vonzott ez a világ, ám anyagi okok miatt sokáig nem nyílt lehetőségem igazán belemélyedni. Elkeseredni viszont kár, hiszen a mai világban már akkor sincs probléma, ha nem rendelkezünk 200 ezres keverőpulttal sem Dj CD lejátszókkal. Elég mindössze ha van egy középkategóriás asztali PC-nk vagy notebook-unk és egy (de inkább kettő) jobb minőségű hangkártyánk! Sokak arcán feldereng a mosoly: ''Jéé hát ez nekem mind megvan!'' Akkor nagy probléma nincs is, mostmár csak kell egy megfelelő szoftver, ami vezérli a mi kis rendszerünket. Erre sok gyártó ígér különfélébbnél-különfélébb megoldásokat, az ingyenes programoktól a több százezres licenszelhető változatokig. A legtöbbjük meg is felelne a célnak, de aki szeretne a későbbiekben komolyabban is foglalkozni a dologgal, annak bizony jól meg kell választania, hogy milyen programot is telepít fel. (esetleg ne adj Isten meg is vesz) Egy pár név az ismertebbek közül: Atomix, Mixvibes Pro, BPM Studio, Traktor Dj Studio, Mixmeister Pro. Ki erre esküszik ki arra, de az biztos, hogy valamelyikkel a legtöbb zenekedvelő egyénnek már volt dolga. Ki ne emlékezne az Atomix megoldására, ahol annyiban kimerült a ''keverés'' fogalma, hogy rákattintottunk a varázspálcára és csodák csodája már össze is lett mixelve a két szám. Na ez az a program amit a bohóckodáson kívül semmire nem lehet használni, tehát aki komolyan gondolja, az nem ezzel fogja megalapozni a tudását. Azt itt le kell szögezni, hogy PC-n nem lehet megtanulni érdemben mixelni. A ritmusérzéket nagy mértékben fejleszti, a zenei érzéket szintén, de ettől még senki nem fog boldogulni ha elé raknak kettő darab valódi lejátszót. Tehát ugródeszkának tökéletes és amíg gyűlik a pénz a felszerelésre, addig lehet gyakorolgatni.

Térjünk vissza egy kicsit a megfelelő szoftverhez. Amikor elkezdtem foglalkozni a zenéléssel sikerült összeakadnom egy olyan programmal, ami szerintem nagy mértékben kiemelkedik a többi közül mind tudásával, mind egyszerűségével, ő pedig nem más mint a MyXoft cég DSSDJ nevű szüleménye. (A kipróbálható verzió innen letölthető: [link]) Egyszerű, sokoldalú, nagy tudású, könnyen kezelhető és a kezdőknek és a profiknak is egyaránt tartogat lehetőségeket! Képes két hangkártya vezérlésére, valamint a későbbiekben külső eszközként keverőpult is csatlakoztatható rá. A mixeinket rögzíthetjük, elmenthetjük, zenéinket effektezhetjük és variálhatjuk kedvünkre. Ugyan ez a program is tartalmaz beat-matching-et, azaz ritmus összeillesztést, de nem kötelező használni. Akkor haladsz jó úton, ha már enélkül is képes vagy ''lódobogás'' mentesen összehozni a két zenét. Sokan megrettennek, ugyanis rengeteg gyakorlás szükségeltetik ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt, de megéri. Nincs annál jobb érzés mikor sikerül érdemben összehoznod a két számot és elismerően bólogatsz a saját alkotásod miatt.

Ha úgy érzed jól haladsz és már profin kezeled a programot és esetleg egy kis pénzmaghoz is hozzájutottál, akkor a következő lépés egy valódi keverőpult megvétele, amit majd a számítógéphez csatlakoztathatsz. Elég lenne egy két csatornás kis mixer is, de ha már úgyis veszel inkább 3 csatornást válassz, mert a későbbiekben még nagy hasznát fogod venni annak a +1 csatinak. Konkrét márkát és típust nem írok, mindenki válassza ki a neki tetszőt, segítségnek viszont linkelek egy oldalt, én innen rendelek minden diszkós felszerelést: Zaj Stúdió [link] Elérhető alternatíva még például egy Hercules Dj Console beszerzése, ami pont a PC-s felhasználók ígényeit igyekszik kielégíteni, ámbár ha rám hallgattok inkább egy valódi keverő, még ha kicsit mélyebben is kell a zsebbe nyúlni. Ha pedig sikeresen túl vagyunk a vásárláson, akkor örömmel nézünk majd végig a kis felszerelésünkön. Ugyan a zene még mindig a gépből, azaz a hangkártyákból érkezik, de immáron a mixelést nem egérkattingatással végezzük. Felszabadító érzés lesz immáron kézzel tekergetni, csavargatni, húzogatni azokat a potikat és a ledek villogása, a kivezérlésjelző ugrálása szinte elkábít majd. Innentől már nem is marad más, mint a gyakorlás gyakorlás és a gyakorlás. Nincs is más hátra mint előre, ha eddig eljutottál, akkor már a zene és a deejay élet rabja vagy, nincs menekvés. Elkezdheted tervezgetni, hogy CD vagy bakelitlejátszóról kívánsz-e majd zenélni és lassan nézegetheted és fejlesztheted magad a felszerelések és fogalmak terén. Ha kérdésed van vagy csak egyszerűen olvasgatni vágysz, akkor ajánlom a Zaj.hu fórumát.

Remélem néhány embernek hasznos kis kiindulópont volt ez a pár sor, a későbbiekben ha lesz rá igény jobban is belemélyedek a témába, kivesézem a programokat, esetleg keverőválasztásban is segíthetek. Valamint készülhet cikk az eszközök és a PC összekötéséről, kábelvásárlásról is.

Addig is jó mixelgetést!