2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Jelek és megérzések

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Ma ismét sikerült olyan dolgokkal szembetalálnom magam, amit nem igazán tudok megmagyarázni.

[ ÚJ TESZT ]

Ma ismét sikerült olyan dolgokkal szembetalálnom magam, amit nem igazán tudok megmagyarázni. Vagyis próbálok, de hogy mi az igazság arra talán sosem fogok rájönni. Biztos mással is előfordult már, hogy amiatt hozott meg egy régóta halogatott döntést vagy amiatt tudott megvalósítani egy régi dédelgetett álmot, mert valami jelet sodort az útjába a sors, ami egyértelműen azt sugallta, hogy igen, most jött el az idő. Nekem is számos olyan tettem volt már életem során, amiben egy ilyen kis aprócska jel vagy útbaigazítás segített. Így visszagondolva kicsit ijesztő is a dolog, mert ezek a legváratlanabb helyeken és időben voltak képesek megtörténni. Másoknak teljesen jelentéktelen apróságok, de ahogy felfigyeltem rájuk nekem azonnal ''ismerősek'' lettek és tudtam mihez kössem őket. Valahogy úgy kell elképzelni ezt az érzést mint mikor szakítassz a szerelmeddel, még friss a seb és bárhova mész mindenütt boldog szerelmespárokat látsz. Bármikor bekapcsolod a rádiót szerelmes szám szól. A TV-ben mindig csak romantikus filmek mennek és ha úgy döntessz újságot olvasol, akkor bárhova is lapozol mindenütt csak boldog és kiegyensúlyozott párok mosolyognak rád. Azt hiszem ezt már sokan átélték és visszanézve kicsit nevetséges is a dolog. Mondhatnánk, hogy ezek valójában mindig ott vannak, a hétköznapok részei, de amikor a lelkünk sebezhetővé válik mondjuk egy szakítás miatt, akkor ezek a dolgok felerősödnek és amennyire nem akarjuk éppen annyira intenzíven fogjuk észrevenni ezeket a jeleket.
Azt hiszem van ennek a dolognak egy másik oldala is, nálam legalábbis biztosan. Én úgy hívom megérzés, de ez a szó valószínűleg mindenkinek mást jelent. Az előbb említett jeleket akkor észlelem, amikor valamit elrontottam, valami hiányzik, valamire vágyom vagy éppenséggel valami nagyon fáj, amit nem tudok feldolgozni. Ilyenkor talán a tudatalattim vagy talán valami magasabb síkú dolog segít, hogy hogyan kezeljem a helyzetet és hogyan lépjek tovább. Megjelennek a jelek, vezetnek előre és még ha nehezen is, de hozzásegítenek a megoldáshoz.
Az előbb a megérzésről beszéltem és ez szintén egy érdekes téma. Az életem sorsdöntő fordulatai előtt mindig volt bennem egy magasabb rendű érzés, amit szavakkal nehezen lehetne körülírni. Én mégis tudtam, hogy hamarosan valami hihetetlenül intenzív, jó vagy éppen rossz dolog borítja fel majd az életemet. Így volt ez akkor is mikor egyik napról a másikra minden előjel nélkül szakított velem az akkori párom. Hazaért Párizsból, de ahogy közeledett felém én tudtam, hogy benne megváltozott valami, éreztem, hogy fájni fog és mielőtt kimondhatta volna rákérdeztem én: ''Ugye azt akarod mondani hogy vége?'' Az arcáról sugárzott a megdöbbenés és már tudtam, hogy mi lesz a válasza. Nem ez az egyeten eset, sorolhatnám napestig mennyi mindent ''tudtam'' előre. Talán még a változtatás lehetősége is fenn állt sok esetben, mert ha éreztem hogy baj lesz, akkor tehettem volna ellene valamit. Mégsem tettem, mert bennem volt, hogy az egész olyan irreális. Csak eltúlzom. Hülyeség. Nem lesz semmi baj. És mikor megtörténik csak ott állok lemeredten és hitetlenül. Mintha képes lennék érezni a megváltozott rezgéseket, érzem ha kibillen az egyensúly és megbomlik a rend. De ehhez már hozzászoktam... A jelek számomra sokkal misztikusabbak, sok sok olyan példát tudnék ide is felhozni, amit talán el sem hinnének sokan. Most pedig szintén itt vagyok, a mai napon kb. 3-4 teljesen egyértelmű jelet kaptam. Talán csak én gyártom őket, mert hiányzik valami/valaki. Talán tényleg egy felsőbb segítség próbálja sugallni hogy mit kéne tennem. De most nem hallgatok ezekre, valamiért nem merek. Igazából tanácstalan vagyok és próbálom megérteni mi miért történik...
De ahogy minden irodalmilag megformáltabb írás végén ott a konklúzió, úgy itt is leszűröm: Mindegy, hogy ezeket a jeleket te gyártod vagy bármely más erő. A lényeg az, hogy meg kell tanulni figyelni rájuk, tudnod kell mit akarnak sugallni számodra és ha ezt sikerül megértened, akkor egy lépéssel közelebb jutsz a lelked újabb titkának megfejtéséhez. A megérzésektől pedig nem kell félni. Meg kell tanulni elfogadni. És ha úgy érzed valami már nem ugyanolyan, akkor merni kell változtatni rajta...

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.