2006. december 31. - Szilveszter

A nap, amelyben 24:00 perckor új évbe lépünk és ezt a legtöbb ember szereti társaságban, jó hangulatban, ünnepelve tölteni. A sok kínálkozó lehetőségből két igen népszerű ünneplési formát emelnék ki: Az egyik a néhány fős, baráti társasággal eltöltött hangulatos kis házibuli, az ilyenek mindig emlékezetesek és vidámak. A másik a több száz fős szórakozóhelyeken, rendezvényeken eltöltött vigadozás.

Eddig minden évben csak a szűk baráti körömmel ünnepeltük az új évet valamelyikünk otthonában, de idén ez másképp alakult és a felínálkozó lehetőségek hiánya miatt rákényszerültem hogy megláthassam a másik oldalt is...azaz, hogy mi történik éjfél után szilveszterkor egy népszerű szórakozóhelyen. A tapasztalat (számomra) katasztrofális. Megjegyzem nagyon szeretem a jó bulikat, a józan ész keretein belül mindenben benne vagyok, semmi jónak nem vagyok az elrontója, mégis amit ott tapasztaltam azt úgy döntöttem írásba foglalom. Kéretik majd érte nem megkövezni, ez csak az én szubjektív megítélésem és talán a hiba az én készülékemben van.

Éjfél múlt pár perccel, nyit a népszerű városi szórakozóhely, ahova a környék összes fiatalja szívesen jár. Mi is megérkezünk, jegyváltás után elfoglaljuk a helyünket a bőr fotelekben és ahogy telik a tánctér és a színpad, úgy jó lehetőségem kínálkozik az érkező személyek megfigyelésére. Az átlag életkor változó, az előbb három 12-13 éves lány sétált el előttünk, kezükben peszgős üveg, utánuk egy öltönyös jó 40-es férfi lép be, nyakában szerpentin, kezében valami üveget szorongat, járása a szinusz görbével egyezik. Fél óra sem telik el és az épület már tele van. Közben megtudtam, hogy a helyiség befogadóképessége 150 fő. Alapjában véve rosszul saccolok, de most nem nehéz észrevenni hogy 200-nál is többen vagyunk már benn. A bámészkodásomat egy részeg 15 év körüli srác szakítja meg, a nagy tolakodásban rámesik, majd rámnéz, és hangosan boldog új évet kíván. Segítek neki felállni, de két méterrel arrébb nekiesik a bárpultnak és magával rántja a bárszéket... No mindegy - gondoltam. Nem sokkal később belibben egy miniszoknyás lány (a minit itt most kéretik valóban mininek érteni) énekel és csápol ezerrel, de hirtelen eltűnik a vigyora és pont a lábam elé hány egy takarosat. Ekkor kezdtem már kicsit elveszteni az ünnepi hangulatomat. Úgy döntöttem kimegyek és megállok a lépcső előtt. Miközben próbáltam kievickélni úgy találkoztam a szórakozóhelyek kedvenc típusfiguráival a kötekedős ''Janikákkal''. Ha már rájuk nézel vagy nem tetszel nekik meglöknek, beszólnak, ha nagyon nem tetszik a képed meg is ütnek. Mert mért ne? Nekik mindent szabad. Nagy nehezen sikerül elérnem a bejáratot és a korlátnak támaszkodva szusszantok egyet. Már javában elmúlt hajnali kettő, de a sor még mindig akkora, hogy csodálkozva nézem honnan kerül elő még mindig ennyi ember. Bár annyi ész már nincs hogy két oszlopot alakítsanak ki a le és feljövő forgalomnak, ezért mosolyogva nézem a percenként összeszólalkozó és bukdácsoló részegeket. Próbálok értelmes, emberi gondolatokra képes arcokat fürkészni, de hasztalan. Hirtelen elszámolja a lépcsőfokokat egy ölelkező hármas csoport és pont a lábam előtt landolnak. Kopp, reccsen a kieső telefon, száll három felé, a gyerekek csak vigyorognak, hát új év van, most semmi se számít. Megjött a kopasz maffiavezér is. Nem tud lejutni, hát utat tör. Lök mindenkit, borul a sor, ordibál a nép. A tömeg közepéről hangos: ''Boldog Karácsonyt'' kiáltást hallok. Egy laza mosolyt eleresztek, de többre nem futja, mert ez már nem vicces, hanem kiábrándító. Végignézek az embereken, nézem a lányokat. Mindenki teljes részeg, magán kívül fetreng és ordibál. Már a remény szikrája is elhalt bennem, hogy itt majd találok magamnak valakit. Sőt...ezt látván nagy mértékben csökkent bennem a bizalom, hogy létezik még hozzám hasonló ember, akinek az ünneplés nem a részegséget és a magán kívül fetrengést jelenti. Nem azt mondom, én is ittam, de sosem lennék képes így viselkedni. Talán ódivatú vagyok vagy nem tudom. Most jöhetnék ezzel a ''mai fiatalok'' dumával, de kár lenne, hisz én is az vagyok, mégis úgy érzem, hogy kilógok közülük...

Összességében véve nagyon kiábrándító volt, amit láttam. Ha a legtöbb embernek tényleg ez a szórakozás és így érzik magukat igazán jól, akkor ott már baj van. Egyik ismerősöm mondta nemrég: ''Rohad a világ.'' Talán ez egy kicsit erős, de aznap este valami hasonló fogalmazódott meg bennem is. Mert persze, fiatalon élni kell és éljünk is. De meg kéne próbálni minden helyzetben embernek maradni...

Köszönöm a figyelmet, ez most kikívánkozott belőlem. Lezárásként az ominózus este elhangzott népszerű köszönéssel zárnám ezt a pár sort: ''BUÉK baz*eg!''