Fekszem az ágyon. Lassan lélegzem. Ritmusosan beszív, majd nyugodtan kifúj. Figyelem, ahogy a levegő beáramlik a tüdőmbe és észreveszem, ahogy önkéntelenül távozik. Az elmém persze zakatol. Számára nincs pihenő. Problémák és megoldások, vágyak és sóhajok. Amilyen békés pillanatnak tűnik ez kívülről, legalább akkora odabenn a zűrzavar. Próbálok úrrá lenni rajta, de hiába. Kérdőjelek és pontok, óhajtó és felkiáltó mondatok. Nem tudom lecsendesíteni magam. Még mindig várok, még mindig akarok, még mindig sóvárgok. Elszomorít ez a felismerés. "Hát semmit sem tanultam?" Elveszettnek érzem magam. Magányosnak. Hallom odakinn a szélben összesimuló falevelek neszeit. Én is megrezzenek. Alszik a város, csak én vagyok ébren. Csak az én elmém zakatol. Félelem, dac, vágyakozás, harag, önkínzás és fájdalom. Sokszínű elegy. Kiválasztok közülük egyet és a helyére pakolom, de nem szűnik a káosz. Túl nagy a zaj és nincs semmi, amivel elcsitíthantám önmagam.

Ma végre megérkezett. Nagyon tetszik, nagyon kényelmes és végre mindent egy helyen tudhatok anélkül, hogy attól kellene tartanom, hogy valaminek lába kél. A tripodnak is szorítottak rajta helyet és még "esőkabátot" is kapott, így ha hirtelen rákezdene szakadni, akkor csak előkapom a kis rekeszből, ráhúzom és mehetek tovább. Nálam ez most 5 csillag és bátran ajánlom bárkinek, aki egy tágas, kényelmes, minőségi és sokoldalú fotós táskát keres.

Oké, negyedjére nézem ezt a videót, de még mindig nem bírom ki röhögés nélkül:

Megfelelő angol tudás és Walking Dead ismeret ajánlott. Először a könnyem is folyt végig. Mekkora elborult elme kell már ahhoz, hogy valaki ilyesmit találjon ki?

"And that's how they do it...on Broadway."

Az első tükörreflexesem. Sikerült jó áron, újszerű állapotban, kevés expóval hozzájutni. Egyelőre csak 18-55-ös stabilizátoros kit obi van hozzá, de kaptam mellé egy tágas fotóstáskát, meg ugye a töltőt, kábeleket, nyakpántot, sallangokat. Vettem mellé egy 16 gigás CL6 SDHC kártyát és rendeltem ebayről pót akkut, kijelzővédő fóliát és Canon-os obivédő kupakot is, mert az sajnos nem volt a csomagban. Indulhat a fotózás! Azaz először is a tanulás, mert sajnos szembesülnöm kellett vele, hogy ez a gép így elsőre bizony elég bonyolult nekem, főleg a telefonos kattintgatások után... de majd belerázódom. Már most megszerettem, pedig még csak random kattogtatok, hogy a beállításokat teszteljem.

Hosszú idő után itt egy újabb mixféleség. Nem tökéletes, de a célnak megfelel. Szerettem volna egybegyúrni az aktuális kedvenceimet és ez egész tűrhetően sikerült is. Aztán még fel akartam dobni a Youtube videót is egy kicsit, így 24 óra tömény renderelés után elkészült hozzá a videó anyag is.

Mixed Feelings

Ha esetleg valakinek megtetszene, akkor letölthető a videó leírásában található Soundcloud linkről.

Tracklist:

1. Rihanna - Stay (Marius Hörsturz Edit) 0:00
2. Aleah - Water and Wine (Stefan Biniak Private Edit) 5:02
3. Monkey Safari - Little Lion Man (feat. Mumford & Sons) 9:14
4. Passenger - Feather on the Clyde (Stefan Biniak Private Edit) 19:04
5. Kat Frankie - Blameless (Stefan Biniak Private Edit) 24:05
6. Emeli Sandé - Read All About It (Stefan Biniak Bootleg) 28:32
7. Florence + The Machine - Spectrum (Maya Jane Coles Remix) 34:18
8. Stefan Biniak - The Noble Art Of Letting Go 38:40
9. ToE - Ships (Stefan Biniak Private Edit) 43:02
10. Stefan Biniak - The Johnny Rotten Bootleg 46:33
11. Phil Collins - Another Day in Paradise (Nico Pusch Bootleg Remix) 50:34
12. Monkey Safari - Hi Life (Cheeky Bold Cover) 55:22

Ezért gyorsan meg is ejtettem az upgradet az egyik Cloud VPS-emen. Gyorsan és szinte fennakadás nélkül le is zajlott a folyamat, ami kb. így nézett ki.

0: Biztonsági mentés a fontos adatainkról lehetőleg távoli gépre + még a /etc tartalmát is le szoktam menteni egy az egyben
1: apt-get update
2: apt-get upgrade (csak, hogy biztos minden telepített csomag a legfrissebb legyen)
3: /etc/apt/sources.list fájl módosítása (squeeze cseréje wheezy-re, ezen kívül kikommenteltem a proposed-updates sorokat, mert a hivatalos leírás szerint kompatibilitási problémákat okozhat ha az upgrade idejére benn hagyom).
4: Ismét egy apt-get update
5: Majd egy mimimal upgrade: apt-get upgrade
6: update-grub
7: apt-get install udev
8: Ha eddig minden oké, akkor pedig végül: apt-get dist-upgrade

Elszöszöl egy darabig, leállítja, majd elindítja a szolgáltatásokat, rákérdez párszor, hogy cserélje vagy megtartsa-e a régi konfig fájlokat és utána meg is vagyunk. Nekem csak a dovecot-al volt problémám és itt kellett egyedül belenyúlnom. Az SSL tanúsítványokat kellett átpakolni a /etc/ssl könyvtárból a /etc/dovecot-ba + a régi konfig fájlban rengeteg paramétert módosítottak és cseréltek, ezért elindulni sem volt hajlandó amíg nem generáltam egy új, tiszta konfigot. Kicseréltem a régit, elindult szépen, a dpkg befejezte a további dovecot csomagok konfigurálást (mivel a dovecot-core már sikeresen felkúszott), és kész is voltam.

Volt már sorozatos bejegyzésem régen, de most megint elkapott a gépszíj és annyi sorozatba kezdtem bele egy időben, hogy szükséges valami nyomot hagyni róluk.

Jöjjenek a kedvenc újoncok, amikre teljesen ráfüggtem:

Hannibal: Amikor megtudtam, hogy készül, már akkor éreztem, hogy kötelező lesz és egyelőre - az első néhány rész megtekintése után - zseniális. Kellően véres, brutális, nagyon jól játszanak a színészek, a sztori is kezd bonyolódni és a mellékszálak is képesek lekötni (ami nálam ritka, mivel nem vagyok a híve az epizodikus történetvezetésnek.) Nagyon várom a folytatást.

Bates Motel: Szintén egy klasszikus film előzményeit bemutató sorozat. A Psycho mindig is a kedvenceim közé tartozott és amikor először láttam nem kicsit a hatása alá kerültem. Természetes, hogy vártam az előzményeket. A sorozat szintén kellően beteg, a karakterek is rendben vannak. Az ifjú Norman Bates nagyon jól játssza a szerepét és a film szempontjából lényeges anya-gyerek kapcsolat is jól van felvezetve. Ez is rögtön kedvenc lett.

Képfeltöltő - Kepfeltolt.es

Jó pár éve megy már saját szerverről az Unofficial PH képfeltöltő oldal, amit anno még t|-|om! segítségével hoztunk össze az itteni közösség számára. Igaz, hogy mára már kicsit okafogyottá vált a dolog, mivel maga a RIOS is rendelkezik ezzel a funkcióval, de ettől eltekintve elég sokan használják még a mai napig is és rengeteg logout cikk van, ahova az én oldalamról vannak linkelve a képek.

A változás annyi lesz, hogy az elkövetkezendő hetekben kicsit átstrukturálom a webes dolgaimat, ezért ez a képfeltöltő így a jelenlegi formájában rövidesen meg fog szűnni. Mielőtt felhördülne a tömeg közlöm, hogy a feltöltött képek NEM fognak elveszni és a képfeltöltő sem tűnik el, csak új köntöst kap és átalakul.

A nagy többség által megélt szerelem 80%-ban önzőségre épül. Olyan jól érzem magam veled. Olyan rossz nekem nélküled. Ha téged valami baj ér, akkor abba biztosan belehalok.

Nem merem kijelenteni, hogy ez baj, mert úgy gondolom a boldog élethez elengedhetetlen egy minimális önzőség, de az arányszámok a legtöbb esetben nagyon el vannak csúszva. Túl sokat foglalkozunk önmagunkkal és túl keveset a másikkal. És legtöbbször, amikor azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy ezt a párunkért, teljesen önzetlenül tesszük, akkor is hazugságban élünk.

Például, azért adsz egy ajándékot, mert várod a visszacsatolást. Várod, hogy utána a nyakadba ugorjon, mosolyogjon, körbecsókoljon és még jobban szeressen. De arra nem is gondolsz, hogy ezzel újabb elvárásokat állítasz felé, hiszen neki örülnie kell, akkor is, ha az az ajándék egy cseppet sem tetszik. Ezek a bújtatott elvárások pedig szépen lassan megmérgezik a kapcsolatot. Önzetlenül, elvárások nélkül kellene szeretni, de ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek első olvasásra tűnik. Hiszen az sem jó, ha csak te vagy boldog és az sem, ha csak a társad. Az lenne az ideális, ha egy tökéletes adok-kapok menne a felek között, ahol soha sem marad hiányérzet és mindig megtérül a befektetett energia (szeretet). De ez nagyon ritka. Nem mondom, hogy lehetetlen, de ritka. Sajnos azt figyeltem meg, hogy egyre inkább hiányzik az ehhez kellő értelmi és érzelmi intelligencia a felekből. Mert ehhez bizony az kell. Na meg egy nagy adag türelem és tapasztalat, valamint a képesség, hogy tudjuk magunkat kívülről szemlélni akkor is, amikor elborít a rózsaszín köd vagy éppen mikor torkon ragad a zöld szemű szörnyeteg.

Tegnap volt a magyar költészet napja és ezen apropóból elég sok verset olvastam el a nap folyamán. Lehet túl sokat is, mert este elkezdett a fejemben körvonalazódni egy saját ötlet, így elkezdtem egy jegyzettömbbe írni és végül ez lett belőle. Béna, hirtelen jött, összeszedetlen, semmilyen szabálynak nem felel meg, de legalább az enyém.

Írnék rólad verset, százat vagy tán ezret,
Költenék arcodról megannyi csodát,
Rímekbe foglalva dicsérném a lelked,
S nem hagynám abba ha kérnéd se tán.

Szavakba bújtatott szívem adnám kezedbe,
S nem várnék cserébe tőled sem mást,
Ledobnám álarcom gőgös pajzsát érted,
Hogy észrevedd végre hogy van aki vár.

De ez mind csak ábránd, vágyaknak szorzata,
Néma kiáltás az üvöltő szélbe,
Nem hallasz, nem érzel, s nem akarsz látni,
Sosem volt kezdet, máris itt a vége.

Nem írok én verseket, sem ezret, sem százat,
Odabenn rekedve kínoz az imádat,
Érzések vihara, szívmardosó fergeteg,
Az lettél számomra, ki én sosem Teneked.